Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-14 / 112. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÄG 6

1978. május .14., vasárnap

na

üsző jíis^ooSc

Ez a gönci ház a Iegen- dák háza. A paraszti házaktól, a paraszti világtól teljesen, ■félelmetesen idegen. Méteres falak, törések, boltozatos pincék inkább erőddé avatják, mint otthonná, ahol a középkor embere megpihenhetett. Falai évszázadok terhét hordják magukon, s amióta áll — mióta áll? — legendák szövődnek körötte, mert az itllakók egyszerűen nem tudjak, hogy a ház honnan „kerülhetett” ide. Történetét meséhez kapcsolják, a középítőn Gönc legfélelmetesebb rablóihoz, a huszitákhoz, s a ház hosszú emberöltőkön keresztül magához láncolta a „huszita” nevet

1,' , megdöbben*

\jL a IfllSt tö vaiósággá

vált, értékes bizonyítékaként annak, hogy a szájhagyománynak, az apáról fiára szálló történeteknek valóságos magja leljet. Ehhez vizsgáljuk meg először a tényeket; lehet ez a ház egyáltalán huszita? Tényleg láthatta-e Mátyás király? Nos, a középkori Gönc története szerint jártak itt husziták. A közeli Telkibányán volt a váruk, s vezérük Griska — akit éppen Mátyás hadai vertek ki a Felvidékről — gyakran adott parancsot a környéken rablásra, barántázásra, így a kérdésekre a válasz csak igen lehet, mert az idegen környezetben a cseh husziták rá voltak kényszerítve, hogy olyan házakat építsenek, amelyeket elfoglalni nehéz lehetett.

A házat teljesen véletlenül „fedezték” fel. Menyhért Béla. a tanácselnök így mesélte el:

— Két évvel ezelőtt két ismerősöm érkezett az Országos Műemléki Felügyelőségtől, megtekinteni azokat az épületeket Göncön, amelyek védetté lettek nyilvánítva. Ahogy sétálgattunk a főutcán, elmentünk a „huszita” ház előtt is. és akkor mondtam nekik. hogy az emberek huszitának mondják ezt az épületet. Bementünk, s félórás vizsgálódás után nekik is gyanús lett.

Mit is látott a két szakember Wirt Péter és Sisa Béla? Hatalmas termeket, lakószobákat, amelyek nem a magyar paraszti lakószobák jellemzője. A pince viszont teljesen megdöbbentette őket. A hatalmas boltíves föld alatti helyiségekből. csak úgy lehetett bemenni a két'oldal járatba — az egyikbe négykézláb, a másikba kétrétgörnvedve —. amely egyetlen hazai pincénknek sem'jellemzője. Ezek a kúszó-folyosók, bár pár méter megtétele után ember nagyságúra magasodnak, már önmagukért beszéltek: a házat magyar mesterember nem épithet— Pedig sokan .éppen ezek a vágatok miatt tar-, tolták a házakat magyarnak. Mert a városlakóknak a középkor legfélelmetesebb harcosai, a husziták ellen védekezni kellett, s miután fegvveríorgatásban biztosan alulmaradnának, erődháza- kát építettek. A szóbeszéd azt tartja, hogy ezek a föld alatti folyosók öt-hat házat

A gönci huszita ház, amely évszázados álma után ú.jjászü- ~ letett. Fotó: Laczó József

képzése. Hiszen az ember négykézláb aligha tud harcolni. s ha mégis átmegy a kúszó-lyukon a zegzugosan vágott alagút biztosítja. hogy ne lehessen a menekülő után lőni. Az pedig az első sarok után, nyugodtan várhatta a támadót, mert egy jól irányzott lövéssel, vagy pusztán egy lándzsaszúrással, kockázat nélkül bárkit meg tudott ölni.

A folyosók mai képe pontosan ezt az elképzelést igazolja, Bár a pincéket a bejárathoz közel omlás zárja el — eddig senki nem mert továbbmenni —, jól kivehető a vágatok zegzugos futása. Ráadásul Göncön gyakori a pinceomlás, amely házakat is veszélyeztet, s ezért nem kell nagy fantázia ahhoz. hogy titokzatos alagútrendszer meglétében higy- gyünk. Végső soron, hogy a ház mégis huszita, az döntötte el. hogy az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség meghívására ideérkezett cseh szakember egyértelműen huszita eredetűnek vallotta. A tanácselnök:

— Amikor a hírt megtudtam, azóta nagyon sajnálom, hogy a szebbik huszita ház már nincs meg. Gazdája még a hatvanas években dühében szétverte, mert kevesellte azt a vételárat, amelyet akkor felajánlottunk érte. Így a megmaradtat lehetett csak helyrehozni, amelyre a felügyelőségtől 400 ezer forintot kaptunk.

. A restaurálás nem ment könnyen. Már a lakószoba rendbehozatalánál megakadtak. Nem volt 1 olyan hosszú mestergerenda, amelyet beépíthettek volna.

— Mai napig szégyellem, de ezt az ügyet elhamar- kodtuk. Volt itt a faluban egy csodálatosan szép, kézzel festett, feliratos'' gerenda, amelyet sikerült megszereznünk. Kibontottuk, s amikor be akartuk építeni, jöttünk rá, hogy hiába hatméteres, 20 centi. hiányzik.

járták az erdőt, amíg találtak megfelelőt, s a telki bányai tsz faüzeme — jó- -. formán szívességből — „előállította”. De továbbra is megoldatlan kérdés maradt, hogyan nézett ki eredetileg a ház homlokzata.

— Addig bányászkod tunk padlásokon, régi iratok között, amíg elő nem került egy századeleji (!) — nem sokkal a fényképezőgép feltalálása utáni — fénykép, amely a huszita házat ábrázolta. Nos, a fotó szerint állítottuk helyre a házat

Hogyan? Azt hiszem a Műemlékvédelmi Felügyelőség a világ egyik legboldogabb „cége” lenne, ha mindenütt így állnának hozzá a kérdéshez. A falu vezetői addig járták a régi házakat, amíg tulajdonosaikkal megegyeztek, hogy az „ősrégi” rózsaszínű gönci kőből faragott kisablako- kat 'a falból kiemeljék. Ki mit kért, azt kapott. Rolós ablakot, vagy csak nagyobb, több kényelmet biztosító keretet, amely a tanácsnak bizorty pénzt jelentett. De elérték, amit akartak. Az ősi Göncöt jelképező keretek, a huszita házba kerül- - tek — s képünk szerint is — kiemelik a ház sajátos formáját,

— Végső soron — mondta a tanácselnök — a mi érdekünk. A házból múzeum lesz, a Herman Ottó Múzeum egy régi abaúji otthont alakít ki benne. A ház háta mögött fekvő, szintén régi épületre, pedig 200 ezer forintot kaptunk, s ott elhelyezhetjük hely- történeti gyűjteményünket. Azt'a gyűjteményt, amelyet az itt lakók minden ellenszolgáltatás nélkül adtak a mi múzeumunknak.

1}

A huszita '

lék. Túl gyorsan fedezték fel, ahhoz hogy védetté nyilvánítsák, mert akadt egy ember, aki .felfedeztette. akadt több ember. ,aki nem hátrált' meg a nehéz- t, ségek elől, s beszerezte a hozzávaló „anyagokat”-, s í

.L

így hónapok alatt úíjászü- é lethetelt. Köszönetünk ezért a göncieknek...,

— kármán —

kapcsoltak össze, ha az egyiket elfogalták, az életben maradt harcosok elmenekülhettek. Hogy senki ne merjen utánuk menni, arról gondoskodik a pincék kiennyivel kevesebb, mint a terem szélessége.

És megkezdődött a keresés. Ilyen méretű mestergerenda faragásához, bizony hatalmas fa kell. Sokáig

Az utak mentén kátyú- zok, festőgépek, a tél utáni útkarbantartási munkák

lépten-nyomon láthatók.

Egyik-másik jól felszerelt munkagépen jelzőtáblák sokasága ad utasítást az előzésre, kikerülésre és óvatosságra int a tetőn villogó sárga lámpa. A mozgékony, kis „mosógéppel” egy úton kétszer is találkoztunk délelőtti rendőrségi ellenőrzés során, hol az út egyik, hol a másik oldalán, amint robotkarján a habzó mosószeres kefékkel súrolja a terelőoszlopokat, az acéllemez korlátokat. Csakhogy a Mezőkövesd felé vezető út nagyívű kanyarjait a gyakorlott. sietős autósok nyolc van-kilencven kilométeres sebességgel „repülik be”, így aztán az úttesten cikcakkban közlekedő robot úgy bukkan fel a gyorshajtók előtt, mint a derült égből a villámcsapás. Gorombán radíroznak a gumik. riaszt a csikorgás. A gépkezelő közömbösen int, mit lehet tenni. Pedig az ilyen veszélyes kanyarokban egyszerre az egyik, aztán később csak a másik oldalon dolgozhatna a „mosógép”.

Az igyekezet azonban néha háttérbe szorítja a kötelező. biztonságot adó rendet. mint ahogy az XY 21- 60-as rendszámú teherautóval történt. Hét vége, utolsó fuvar, felgyorsult tempó, ilyenkor gyorsabban megy a jármű. A sebességtúllépés ára helyszíni bírság.

A pénz bizony nehézen ion elő. jobban is el lehetett volna költeni a hét végén.

—' Méreg az ilyen — morog a vezető —. tudom a rendet, de ilyenkor jobban

^Héí vÉ|8 ■

! az I

fut a gép. amikor hazafelé tartok..

Vattánál motoros ereszkedik le a völgynek és mert amúgy is lendületben van. a csillogóan fényes MZ. még ki is húzatják, mintegy próbaképpen, hogy mit bír.

Ezen a motoron, a motoroson minden megtalálható, amitől erősebben ver a tizenévesek szíve, a valódi bőrruhától a színes sálig, a meghatározatlanul tarka bukósisakig, minden. Hát ezzel a motorral lépésben menni, legalább olyan meglepő volna, mintha valaki fehér szmokingban indulna hegyet mászni. Ámulunk is

mindannyian. A járőrnek persze egyéb feladata is van, minthogy szemmel tartsa a forgalmat és közbelépjen. ha kell. Amíg az okmányok előkerülnek, megcsodálhatjuk a jól félszerelt motort, a tulajdonos különleges öltözetét.

Érdeklődő szemlélődésünkre a válasz:

■ — Ebben találom az örömöm — mondja —. a többi jön magától... ezek gyors motorok ...

A tavaszi útkarbantartási munkák idején néhol új táblákat helyeztek ki. ahol arra szükség volt. ahol a forgalom azt indokolttá tette. Mindez éppen azoknak tűnik fel a legkevésbé, akik mindennap arra járnak, rutinból vezetnek, a táblákat már meg sem nézik.

Ernődön a Hársfa vendéglő előtt, áll egy autóbusz, tele utasokkal. A déli időtöltés békés fagvlaltozás, nem tilos a vezetőnek sem. Csakhogy az autóbusz mögött ott a tábla, az úton csak műszaki hiba miatt lehet várakozni.

Néma jelbeszéd kezdődik a buszon ülők és a járőr között, mert néhányan háttal az ajtót támasztják. Aztán fagylalttal, jogosítvánnyal. előkerül a vezető.

Ritkul a teherforgalom, szinte meglódul a városból kifelé haladó személykocsi- áradat a hármas úton Miskolc felől. Kezdődik a zsúfolt forgalmú utakat ígérő hétvége.

Nagy József

FIZIKAI munkások: építők, szerelők, lakatosok. Legtöbbjük csak a hétvégeken jut haza a családjához. A változó munkahely hol egyik, hol másik községbe, városba viszi őket. Bérelt szállásokon laknak, olykor egyetlen helyiségben nj'ol- can-tízen összezsúfolva. Az emeletes vaságyakon kívül más berendezés nemigen fér egy családi ház szobájába.

Vannak, akik ugyan nem töltik itt a hét öt estéjét- éjszakáját, de innen indulnak munkába, ide érkeznek a munka végeztével. Ök valamivel szerencsésebbek az ottlakóknál, mégis, számukra sem közömbös, milyen az a bérelt lakás, mit ad vállalatuk.

Egy nemrégiben készült felmérés szerint a bérelt szállások általában nem felelnek meg az egészségügyi követelményeknek. A vállalatok túlságosan is takarékoskodnak dolgozóik rovására, más esetekben pedig az összezsúfolt munkások teremtenek olyan kö- rüménveket, hogv az igényesebbek inkább „megszöknek”.

Miskolc-Martintelep, Rába út 24. Családi ház, jelenleg a pesti központtal működő Építőipari Gépesítő vállalat bérli a két megye, Borsod—Heves területén dolgozó munkásai számára. Egy helyiséget műhelyként, egyet raktárnak, egyet pedig az adminisztrációs munkák elvégzésére.

— Helyiségünk van, soksok kitölteni való papír, munkalap, menetlevél is. De hogy mossuk meg az olajos, tavattazsíros kezünket, m.ielőtt a papírhoz nyúlnánk, hol vessük le a mocsoktól tapadó szerelőruhát? -r- kérdezték nem kis iróniával. Hozzátéve: kérdezték ezt már vállalatuktól is.

Kecskés Ferenc villanyszerelő, Lájer Lajos lakatos, egyben a szerelőkocsinak kinevezett Barkas kocsi pilótája és Antónj László évek óta dolgoznak a vállalat miskolci egységénél. mint toronydaru-sze- relök, Járják a két megyét, javítják á meghibásodott darukat Miskolcon. Barci- kón, Leninvérosban. Bélapátfalván. Nélkülük hónapokat csúszna a két megye fontos beruházásainak elkészítése, köztük a BVK PVCl~-"“ -------------1"”——

g

yára, a leninvárosi TIFO, a bélapátfalvi cementgyár. Aligha készülhetnének el a komlóstetöi munkáslakások, az egri Csebokszári lakótelep házai és egy sor más létesítmény.

— Eddig legalább „öltözőnk” volt, az IFÁ-ban (ez volt a korábbi szerelőkocsink) meg tudtuk oldani. Ebben a csöppnyi Barkósban még erre sincs lehetőség — mondták.

Elkísértem őket egy napjukra. Toronydarukat javítottak Kazincbarcikán a PVC—III. építkezésen, az Ózdi Kohászati Üzemekben. A munka végeztével lfönyékig zsíros karjukat a maguk vásárolt tisztítószerekkel egy pocsolyában súrolták le. Ha előző nap nem esik az eső, nincs pocsolya ...

Lájer Lajos: a bérelt szálláson még rosszabb a helyzet. Nincs fürdő, vagy legalább kézmosó helyiségünk, a lakástól távoli utcai közcsapról kell hordani minden liter vizet. Am. ha lenne is helyiség, egy olajkályhán vizet melegíteni, „lavórozni” több embernél órákat vesz igénybe.

Antóni László: Hogy tudnánk ezt végigcsinálni, egymásra várni? Az autóbuszok nem várnak ránk — a család igen!

Kecskés Ferenc: Jó lenne tudnunk, mi lesz ezután, hol és milyen lakásban bérel majd a vállalat részünkre szállást.. A mostani tulajdonos ugyanis áruba bocsátotta lakását...

Demeter András, a Sajó— Hangony völgyi Talajjavító és Vízgazdálkodási Vállalat burkoló szakmunkása 10 hónapot is nehezen bírt ki a bérelt szálláson. Most 300 forintos albérletben lakik.

— Nézze, én nem hibáztatom a vállalatot — mondta. — Amire az ilyen átmeneti szállásokon szükség van. nekünk megadták: ágyat, felszerelést, tisztálkodóeszközt, kályhát, tüzelőt. Igaz, 10—12-en voltunk egy szoba-konyhában. Mégis, ha a „legénységünk” nem any- nyira trehány, magunk is jobb körülményeket teremthettünk volna. Voltak közöttünk például olyanok, akiket csak erőszakkal lehetett rábírni a rendszeres tisztálkodásra. Gyakran kellett ..kölnizni”...

— Mivel töltöttük a szabad időnket? Volt, aki otthon sörözött; mások elmentek a kocsmába biliárdozni, snóblizni és persze inni. Néhányunknak volt egykét könyv, került egy zsebrádió is. így aztán jobb híján ezekkel ütöttük agyon az időt. Tévé? Hová mehettünk volna? Mire végez, tünk a vacsorakészítéssel, az egymást váltó lavórozással ... A kedvünkért nem hosszabbíthatja meg adásidejét a televízió.

Bérelt szálláson ... Nehéz lenne megállapítani!' hányán élnek, dolgoznalc ilyen helyen, ilyen körülmények között. Oldalakat töltene meg a lakások puszta felsorolása, a panaszokat kötetekben lehetne csak leírni.

Megismétlem; sok vállalat túlságosan takarékos, amikor a dolgozóinak szállást bérel. Ügy vélik, elég a vaságy, néhány . lavór, a Flóra kézmosópor. egy tűzhely — mindez a legolcsóbb bérletű lakásokban. Elfelejtik. hogy ha csak ennyit biztosítanak, s ha emiatt hamar elpályáznak tőlük, egyetlen . újsághirdetéssel nem oldják meg a munkaerőgondjukat.

TABÁN ennek árán — a bérelt 1 szállásokon lakók, dolgozók körülményeinek a javításával — legtöbbször el is maradhatna az újsághír, detés. Nem lenne rá szükség. S ami ugyancsak nem lehet közömbös számukra« az ily módon is megbecsült dolgozó kétszer annyit ér, mint akit tegnnn vettek föl. Nagy István

| j V-' ’ I

r