Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
1978. május 14., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A közvetlen érdekeken túllépve Komplex szemlélőitől Az orenburgl gázvezeték inogj’ar építőinél. A szocialista országok összefogásával épülő Orenburg és a Szovjetunió nyugati határa közötti Szojuz földgáz távvezeték magyar építői — a három kompresszorállomás közül — elsőként a bogorodcsányiban épülőt adják át rendeltetésének. A „magyar szakasz” építői jól haladnak munkájukkal, s az elsőként megépített kompresszorállomás rövidesen megkezdheti a próbaüzemet. Képünkön a bogorodcsányi állomás vezénylőterméből a kompresszorokhoz vezető elektromos kábeleket szerelik a szakemberek. Tápokkal gyorsabban II ianykert, jött lakaiiytllls A magyar gépipar az elmúlt 10—15 évben jelentősen, az ipar átlagát meghaladó mértékben fejlődött. 1962 óta az extenzív termelés fejlesztése helyett az intenzív fejlesztés került előtérbe. Ezzel párhuzamosan fokozódott gépipari vállalatainknál a gazdaságosságra, a specializálódásra és a technológia korszerűsítésére irányuló törekvés. Meghatározó az export Az 1962-es KB-határozat óta, a gépipar exportja mind nagyobb szerepet játszik a népgazdaságon belül, és ma már elmondhatjuk, hogy az iparon belül a legnagyobb exportáló a gépipar. Éppen ezért nem közömbös számunkra az, hogy a gépipar devizakitermelése hogyan alakul. A termelés szerkezetének további átalakítása ebből adódóan nagyon fontos teendő. Ebbe az irányba halott számos központi célkitűzés is. Elég, ha csak olyanokra gondolunk, mint a közúti járműprogram, vagy a számítástechnikai berendezések fejlesztése. Borsod megyét központi elhatározásé gépipari fejlesztések, elsősorban a D1GÉP káhelgépgyártásá- val kapcsolatban és a MEDICOR bázisán kifejlesztett orvosi műszergyártás miatt érintik. A dinamikusan fejlesztett ágazatokban az utóbbi 3 év alatt a termelés megkétszereződött. Ezt elősegítette uz, hogy számos új beruházással, és mintegy 24 ezer átcsoportosított dolgozóval gazdagodott a gépipar. Ezek persze már nagyrészt „lezongorázott” folyamatok, tehát ú* telephelyekre — mint a DIGÉP szerencsi üzeme — már nem számíthatnak a vállalatok. És mint mindenütt. hazánkban is nehezebbek a hitelezés feltételei. Hitelkihelyezésre csak az év második felében lesz lehetőség, de jelentős hitelekkel a gépipa-i vállalatok ebben az ötéves tervben már nem számolhatnak. Mindez csak vastagon aláhúzza a saját erővel való jó gazdálkodás fontosságát. A korszerű gépiparhoz korszerű háttériparra — kohászatra. műanyagiparra — is szükség van. Az öntvények, a kovácsolt termékek jó minőségének és megfelelő árfekvésének biztosítására a magyar vaskohászat teremtene alapot. De vajon eleget tesz-e ennek a követelménynek a kohóipar? A kohóiparunk termelése elegendő a hazai igények kielégítésén kívül exportra is. Jól jellemzi ezt, hogy 1977-ben és 1978-ban mintegy 800 ezer tonna hengerelt árut exportáltunk. A kohászat helyzete a megyében azért tarthat különös érdeklődésre számot, hiszen a kohóipar kapacitásának kétharmada itt található. Az ózdi intenzifikálással növeltük a Siemens-acélok mennyiségét, a Dunai Vasmű épülő konverter acélműve kiválóan alkalmas lemeztermelésre, az LKM pedig nemes- és ötvözött acél ok gyártására rendezkedhet be. Mennyiség he yett A kohászattól a gépipar mintegy 85-féle szerkezeti acélt igényel. Ez lényegesen nagyobb választéki igény, mint amit más, hasonló fejlettségű, vagy hazánknál fejlettebb országok gépipara *á- maszt a kohászattal szemben. A választéki igényt mérsékelni kell, ehhez azonban az szükséges, hogy a kohászat mind jobb mechanikai tulajdonságú anyagokat állítson elő. A cél tehát a szilárdsági értékek növelése. A konstrukció gazdaságosságának növelése során elsősorban a legkisebb anyagköltségekre kell törekedni és a gyártási költségek optimális megválasztására. Ezek feltételezik az anyagok minőségének helyes megválasztását, a kevesebb alkatrészt, és -a kis szerkezeti méreteket igénylő megoldások alkalmazását. A technológia vonatkozásában pedig értelemszerűen adódik: a tűrések és illesztések helyes megválasztása, a forgácsolás csökkentése, végső soron a gépi megmunkálás egyszerűsítése. Mindezekből következik, hogy azok a jó kohászati termékek — öntvények. kovácsolt anyagok —, amelyek alakhűsége jó, revementesek, befejező megmunkálást alig igényelnek és főként, amelyek hegeszthe- tőek. Figyelemre méltó tény, hogy a pontatlanság, a nagy ráhagyások 15—20 százalékkal drágítják a feldolgozóiparban a beruházást. A geometriai pontosság a gépipar fejlesztésének, automatizálásának, a számjegy vezérlésű gépek elterjedésének alapvető feltétele. Mit érdemes gyártani ? A kohó- és gépipar távlati fejlesztési céljait meghatározzák a' Központi Bizottság 1977. októberi és 1878. áprilisi határozatai. Ezek évekre megszabják a szerkezet-átalakítás követelményeit, és- a megkezdődött, vagy a jelenleg futó beruházásokra is nagy gondot, figyelmet irányítanak. Mégpedig úgy, hogy az üzembe lépő beruházások valóban azokat az értékeket: kapacitást, minőséget produkálják, ami a beruházási alapokmányban szerepel. A szelekció azt jelenti, hogy nem csupán a termelés terén, hanem a kutatásoknál is szelektálni kell, hogy csak azt a terméket, termékcsoportot fejlesszék és kutassák — a vállalatok, intézetek —, amit érdemes! Ez viszont felveti a licencek és gyártási eljárások vásárlásának szükségességét. Ezzel kapcsolatos az a tapasztalati tény, hogy ott sikerül jól a licencvásárlás, ahol azt rekonstrukcióval egybekötik. A jó adaptálás viszont növeli az áru versenyképességét. És ez a cél! Hazánkban a gépiparban, a technológia szerepe mesz- sze elmaradt a gyártmánytól, a konstrukciótól. A gépek paraméterei jók, de előállításuk jóval több munkaórába, több „gépbe” és munkahelybe kerül, mint másutt. Ma már a technológia és a konstrukció közé egyenlőségjelet kell tenni ahhoz, hogy a termékek árban is versenyképesek legyenek! A mai feltételek között — minőség, versenyképesség stb. -— nem biztos, hogy csupán a készáru a jó üzlet. Az alkatrészek. a részegységek szintén kiváló jövedelmezőséggel járhatnak. Ezért érdemel külön figyelmet a kábelgépgyártás, amely önmagában is jó üzlet, ám azok is összekapcsolhatók zárt rendszerré — 5—6 gép együtt, szám jegy vezérléssel — a nagy „üzlet” startköve lehet. Ruchert Miklós Amikor állattenyésztésünk eredményeivel, gondjaival, fejlesztésének feladataival foglalkozunk, mindig szóba kerülnek s kiemelkedő hangsúlyt kapnak a takarmány- gazdálkodás, a takarmányellátás szerteágazó kérdései. Sok e téren a gond, a tennivaló, a kihasználatlan lehetőség, amelyekkel a takarmánygazdálkodás s ezen keresztül az állattenyésztés hatékonyságát fokozhatnánk. Az egyik legsürgetőbb tennivaló a takarmánytermesztés színvonalának javítása, a másik az, hogy az állatállomány biológiai sajátosságaiban levő és a takarmánybázis adta lehetőségeket az eddigieknél sokkal célszerűbben kell hasznosítani; vonatkozik ez elsősorban az abraktakarékosság fokozására, a kukoricával való valóságos pazarlás megszüntetésére. * De szűkítsük le a „takarmányfront” szerteágazó kérdéseit azokra, amelyek a oldást az jelenti, ha a December 4. Drótművek hiány, talanul eleget tesz valameny- nyi megrendelő igényének. Ugyanakkor a gyár képtelen saját erőből, egyedül megvalósítani a nagyarányú fejlesztést. — ígéretet kaptunk a támogatásra — tájékoztatott a főmérnök. — A Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium már megállapodott, hogy a máshol hegesztett háló gyártására szánt pénzeket, a megrendelt gépeket nekünk utalják, irányítják át. Hamarosan megkezdjük a piac felmérését, majd elkészítjük és az illetékeseknek átadjuk a fejlesztési terveket. A jövő évben már hozzákezdhetünk a beruházás megvalósításához. A drótművekben úgy számítják, hogy évi 60 ezer tonna hegesztett háló gvártására kell felkészülniük. Ehhez új csarnokot építenek a jelenlegi gyárkerítésen kívül. A gépi berendezéseket a jó hírű, osztrák cég szállítja. A jövőben a drótművek látja majd el a házgyárakat is hegesztett hálóval, sőt tervezik a hajlított térhálók előállítását is. Kolaj László Borsod megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat takarmányforgalmazásával kapcsolatosak. A vállalat év-, ről évre jelentősebb szerepet tölt be a megyei lakarmány- szügségletek beszerzésében, kielégítésében. A takarmányhiányos mezőgazdasági üzemek, háztáji és kisegítő gazdaságok takarmányszükségletük zömét a vállalaton keresztül szerzik be. — Hogyan alakult megyénkben a szemes és keve- réktakarmány-ellátás, milyen választékot tudnak biztosítani? — kérdeztük Csordás Béla kereskedelmi igazgatóhelyettestől. — Az elmúlt esztendőben, 1976-hoz viszonyítva 26,6 százalékkal több, összesen 173 212 tonna szemes terményt és keveréktakarmányt értékesítettünk. Vállalatunk útján 81 238 tonna takarmány, s ezen belül 43 743 tonna keveréktakarmány jutott a megye háztáji és kisegítő gazdaságainak állattartóihoz. Különösen nagy gondot fordítunk arra, hogy az igényeknek megfelelően javítsuk a háztáji és kisegítő gazdaságok takarmányellátását. Ennek érdekében olcsóbb árfekvésű tápokat hoztunk forgalomba. Ezeknél figyelembe vettük az általános háztáji tartási módokat és a háztájiban tartott fajták igényeit. Ma már minden jószág részére a napos kortól, a „befejező” korig minden életkornak megfelelő tápok állnak rendelkezésére. Am; az idei kiskereskedelmi takarmány- értékesítést illeti, mintegy 8 százalékos, csaknem 8000 tonnás felfutást terveztünk.-— 1 .öztudott. hogy a mérgében a vállalat takarmánykeverő üzemeinek kapacitása szűkös. Hogyan segítenek ezen a gondon? — Nagy mennyiséget, mintegy 13 500 tonnát hozunk be más megyékből és jó együttműködés van kialakulóban a megye mezőgazdasági üzemeiben meglevő, vagy épülő takarmánykeverőkkel. Ez elősegíti, hogy növeliük a korszerű. jó minőségű keveréktakarmányok választékát. A tiszakeszi Tiszamenti és a heiöbébai Üj Élet Tsz-ek vállalatunkkal kooperálva pél- tául 6700 tonna keveréktakarmányt, egész sertéstáp- ..sort” gyártanak. Hasonló évi 12—14 ezer tonna tápo' jelentő együttműködést szervezünk a monoki Kossut’' Tsz épülő keverőüzemével és más gazdaságokkal is. — Milyen a megyében a takarmányokat árusító hálózat’”. s>került-e növelni2 — A megye 365 településéből már 283-ban van szervezett takarmány-értékesítés. A vállalat az áfészek, a ZÖLDÉRT, tsz-ek szervezetében az elárusítóhelyek száma 467. Továbbra is erőfeszítéseket teszünk, hogy minden állattartóhoz „közel vigyük” a takarmányelárusitó helyet s ezek száma ez év első negyedében is újabb 15-tel növekedett. Sajnos, a takar- mányértékesités ebben az első negyedévben a tervezett 8 százalékkal szemben csak 1,5 százalékkal nőtt. * Ami a takarmányértékesítésnek a tervezettnél lassúbb növekedését illeti, ez sok mindennel „magyarázható”. Késett például a naposcsibe keltetése, kevés az anyakoca, de a legfőbb ok tálán mégis az, hogy’ az állattartók egy’ része nem ismeri a tápok előnyeit, nem veszi igénybe a korszerű takarmányokat, amelyek ha- tékrayabbak, lerövidítik a tartásidőt s számtalan más „előnyük is van. Sokan nem tudják például azt, hogy az úgynevezett EBTÖ” (egységes búza-takarmány őrlemény) mennj’ire gazdaságos. Magas a beltar- talmi értéke, szinte minden állatfajta részére jó. (Idő- és pénzmegtakarítást is jelent, ; a kukoricával ellentétben nem kell darálóba cipelni s nagy’ előnye, hogy áztatott kenyérhulladékba is keverhető.) De hasonló a helyzet a korpapótló sertéstáppal és a takarmány korpapótlóval is. A magas fehérje- és keményítőérték mellett előnye a korpapótlónak. hogy’ nincs lejárati ideje, tehát tartalékolható s az állattant a legkülönbözőbb saját, ház körüli adalékanyagaival egy’ütt etetheti. A Gabonaforgalmi' és Malomipari Vállalat, amely mindent megtesz a takarmányellátás megjavítása érdekében: növeli a „hálózatot”, bővíti a válasz* 'kot. javítja a minőséget. az értékesítő helyeken stencllezett „takarmányozási tanácsadót” is ad az állattartók kezébe. Ezen valamennyi tápra ’Vonatkozó etetési tanácsokat ad a felhaszná’óknak. Jó lenne ezt kibővíteni a tápok, az őrlemények („EBTÖ” és koroapótlók) előnyeinek, gazdaságosságának ismertetésével is. Minden állattartó saját érdeke — és a népgazdaság érdeke is —. hogv a korszerű takarmányokkal hatékonyabb legyen az állattartás, több melléktermék hasznosuljon, s ne nazaroliuk feleslegesen az abrak n* IP- sj A hegesztett háló karrierje a vázpanellrendszerű építkezés elterjedésével kezdődött. A házgyárak szerezték be a szükséges gépi berendezéseket, s itt hegesztették össze az egymást rácsszerűen keresztező acélszálakat. Mivel a hegesztett hálót beépítik a betonba, a panelnak csak a vázát képezi, nem támasztanak vele szemben különösebb minőségi követelményeket. Üi helyzet állt elő, amikor megjelent az UTINOR-alag- útzsalus építési eljárás. Ennél az építési módszernél ugyanis már terhelésnek van kitéve a hegesztett háló, s szigorú előírások vonatkoznak az elkészítésére. Mivel hazánkban ebben az időben még egyetlen üzem, gyár sem volt képes megfelelő hegesztóhá- lót gyártani, tőkés országból kellett azt megvásárolni. Az egyre szorítóbb gondot felismerve határozták el a December 4. Drótművekben, hogy megvalósítják a hegesztett háló nagyüzemi gyártását. Az ezzel kapcsolatosan benyújtott pályázat kedvező fogadtatásra talált, s a drótművek lö millió forint támogatásban is érszesült. A gyár átvette a különböző, a hegesztett háló előállítását tervező építőipari vállalatoktól a hegsztővéoeket, emellett saját erőből is beszerzett daraboló- és húzógépeket. Ezt követően 1973-ban, egy volt raktárépületből átalakított csarnokán megkezdődött a termelés. — Ügy gondoltuk — emlékezik Ginovszki Arisztid fejlesztési főmérnök —, hogy évente ötezer tonna hegesztett' hálót gyártunk. Kiderült azonban, hogy az építőipari vállalatok még nem rendelkeznek az új építési technológia bevezetéséhez nélkülözhetetlen tervekkel, s csaknem egy évig alig volt rendelésünk. Már-már úgy nézet ki, hogy abba kell hagynunk a gyártást, végül azonban csak egyenesbe kerültünk az értékesítésben. Az elmúlt évben már mintegy 8000 tonna hegesztett hálót állítottunk elő. A rohamosan növekvő igényekre való tekintettel megszületett a döntés: az V. ötéves tervidőszakban fejleszteni kell a hegesztett háló gyártását. A program gépcseréket írt elő, s a régi csarnokban kell megduplázni. a termelést. — A beruházás jelenleg is folyamatban van — mondia a fejlesztési főmérnök. — Néhány nappal ezelőtt megérkezett az osztrák gyártmányú hegesztőgép, s az üzembe helyezését május végére befejezzük. Ezután kicseréltük a másik gépet is. közben természetesen egj’etlen napig sem szünetel a tern-ol^s. A fejlesztésre fordítandó 43 millió forintból egyébként szinte kizárólag gépeket vásárolunk, mindössze 1,2 millióért végzünk alapozási munkákat. Még dolgoznak tehát a fejlesztésen, de már most látszik, hogy kevés lesz az évi 16 ezer tonna hegesztett háló az országnak. Egyéb iparágak, a mezőgazdaság, a szénbányászat is jelentkezett vevőként, de gyakran nem jutnak hozzá a termékhez. Egyes helyeken azt az áthidaló megoldást választják, hogy ismét megpróbálkoznak a hegesztett háló gyártásával. — A népgazdaság számára kedvezőtlen törekvés van kibontakozóban — magyarázza Ginovszki Arisztid. — Ezekben az üzemekben ugyanis nem rendelkeznek a gyártási feltételekkel: nincs a helyszínen az alapanyag, hiányzik a szakmai felkészültség. Óhatatlanul is selejtes, nem szabvány szerinti minőségű lesz tehát az előállított hegesztett háló. Szétforgácsolódik a gépi kapacitás is, hiszen Déldául a Bábolnai Állami Gazdaságban csak egy műszakban üzemel a drága gép. Meg kell érteni azonban a hoppon maradt vevőket is, hiszen szükségük van a hegesztett hálóra. A végső megI Síitek a tesztéit kilótól
