Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. május 7., vasárnap A GONDNOK Harold Pinter drámája a miskolci Zsebszínpadon Második produkcióját kínálja az 1977/78-as színházi évadoan a Miskolci Nemzeti Színház a Játékszínből Zseb- szinpadda álbérmált második emeleti kistermében. Ez a - névváltoztatás, meg az évadban látott két produkció is töprengésre sarkall: vajon mi nálunk, közelebbről Miskolcon a Játékszín, illetve a Zsebszínpad funkciója, ha' a stúdió-jelleget feladva tulajdonképpen csak kis létszámú nézőseregnek mutogatnak be darabokat. Az első produkció. Hornicek Két férfi sakkban című játéka itt kezdte pályafutását a tenyérnyi szobácskábán, illetve annak még kisebb játékterén, de mire Egerbe átköltözött, már nagyszínpadon való bemutatásra érett, s íme nem egeszen két hét múlva már a miskolci nagyszínpadra tér vissza. Nagyszínpadi, vagy zsebszin- padi játék volt-e? A gondnok, a most bemutatott Harold Pinter darab, amely a legszabályosabb szerkezetű haromfelvonásos dráma Egerben kezdte ez együttes bemutatásában pályáját, s talán mondani sem kell, nagyszínpadon. Most, a minap Miskolcra érve zsebszínpadi játékká lényegiül. Érdekesek ezek a metamorfózisok. Nehéz eligazodni az átváltozások miatt, vajon melyik darab, miért kerül zsebszínpadra még akkor is, ha történetesen a háromszereplős játék erre a környezetre csábit. A darab egyéb adottságai viszont a csábítást nem mindenben támogatják. Hát ennyit a műsor feletti töprengésről. Most nézzii’* A gondnokot. Harold Pinter nem egeszen ismeretlen Magyarországon és Miskolcon sem. A „dühös fiatalok" csoportjával indult angol író több műve szerepelt az utóbbi másfél évtizedben színpadjainkon, sőt vagy tizenkét éve az akkor még működő miskolci Felolvasó Színpadon A gondnokot is bemutatták és Davies akkor is Csapó Janos volt. Pinter életpályája meglehetősen ismert, a világhírnevet A gondnok szerezte meg számára. Mindmáig ezt tartják legjobb darabjának. Jóllehet e dráma három szereplőjének helyzetét, a játékban kialakuló képet parabolának is felfoghatják egyesek, azaz olyan képletnek, amelybe más történések behelyettesíthetők, hiszen sokfelé és sokszor előadódhat, hogy egy kisebb, vagy aam' ~>bb közösség csendes megállapodott, mondhatni posványosan leülepedett, vagy éppen igénytelenül nyugodt életét egy váratlanul odacsöppent valakinek az erőszakossága, a korábbi helyzetnek fölébe növése felkavarja, gyökerestől felforgatja. Az a dráma mégsem elsősorban parabola, s bár egyes helyzetei végletesek, abszurdba hajlók, hiányzik belőlük mindenféle misztikum, nagyon is eleven, emberi jelenségekkel, kézzel fogható tényekkel, cselekvésekkel találkozunk benne. Három emberről szól a történet. nagyon sajátos mikrovilágot mutat be ráadásul egy tőlünk már idegen társadalom keretei között. Ez a mikrovilág azonban messzire kitágul, nagyobb közösségeket jelenít meg, mondandója, tanulságai szélesebb társadalomra, illetve társadalmi csoportokra érvényesek., Még akkor is, ha — mint az előbb már jeleztük — a darabbeli társadalmi környezet tőlünk már idegen, és a mi adottságaink, körülményeink között hasonlóan nem kallódhatnának emberek. De ha túltekintünk a darabbeli szereplők, különösképpen a gondnokot megtestesítő Davies gyökértelenségén, kailó- dásán. úgy el kell fogadnunk, hogy az előbb, a parabolánál említett képlet- valójában mindenkorra aUtalmazható. Csapó János (Davies) A gondnokban két testvér elhagyatott, meglehetősen szegényes és koszos otthonába és kiegyensúlyozott életébe lép be az öreg csavargó, akit valójában Daviesnek hívnak,, de megfejthetetlen okokból Jankins álnéven vegetál és sajátos természetével, állandó locsogásával, ha- zudozásával. mindent halogatásával, munkától való ir- tózalóval, nem utolsósorban diktatórikus erőszakba növő elszemtelenedésével teljesen egymás ellen fordítja a testvéreket, a súlyos idegbeteg Astont és öccsét, a robusztus, nyers Mieket. Megváltoztatja csendes világukat. Tulajdonképpen ennyi lenne a történet, amelynek a végén útilaput kötnek az öreg talpa alá. Fogy a testvérek között helyreáll-e a korábbi nyugalmas állapot, nem tudhatjuk. De amíg nézzük ennek a három embernek a történetét, s amíg hallgatjuk Davies rettentő locsogásait vagy az egyébként igen szófukar, csendes Astont, hatalmas monológját kórházi kezeléséről, idegbajáról, vagy Mick kirobbanásait, nyers tréfálkozásait, sajátos emberi sorsok bontakoznak ki előttünk. Végeredményben a gondnoki állással is megkínált vendég Davies is otthonra, emberi környezetre, társra vágyó szerencsétlen alak, egy embertelen társadalom és önmaga életvitelének áldozata. A két testvér közül az idegbeteg Aston az emberi közelséget vágyva hívhatja magához az öreg csavargót, a robbanékony öccs pedig beteg bátyja kedvéért vállalja azt a hármas együtí- élést, amelyben tulajdonképpen alig-alig köti valami ösz- sze az embereket, egymás gondjait nem értik, nem is kíváncsiak rá, sokszor úgy beszelj etnek el hosszan egymással. hogy mindenki csak a magáét fújja-mondja, nem törődve a másik mondandójával. A társadalom perifé- riáiára szorult emberek állnak előttünk. Illés István a dráma rendezője, egyben az igen érzékletes játéktér és ruhák tervezője, érezhetően a fenti értelmezés szerint kívánta színpadra állítani A gondnokot, Nem kívánt erőszakoltan aktualizálni, többszörös áttétellel mögöttes értelmeket közvetíteni. Azt kívánta bemutatni, hogy a Pinter felállította szituációban hogyan él. viselkedik és változik meg húrom ember. Nemes egyszerűségre törekedett,, és ha rendezői törekvése nem is érvényesült maradéktalanul, mindenképjden 'elismerést érdemel. A nem teljes megvalósulás alighanem más okokban keresendő. Lehet, hogy a nagyszínpad után a zsebszínpadi mtéktér még feszélyezte a három szereplőt. A nézők közelsége, a másfajta játék bemutatón még szokatlansága zavaró lehet, Ugyanakkor egyik-másik szövegrész próbára is tette őket. Voltak még a csütörtöki bemutatón — elsősorban szövegbeli — bizonytalankodások. Reviczky Gábor Aston csendes kimértségét; a sérült idegzetű • ember halk visszafogottságát, mindezekkel párosult társ-vágyását és szinte már bibliai szentekre jellemző szelídségét hangsúlyozta. A második felvonást záró hatalmas monológgal, jóllehet annak töredezett előadását az emlékezés kiváltotta idegfeszültség is indokolhatta, még érezhetően küzdött. Hihetőleg azóta megbirkózott e feladattal is. Vitéz László Mick-je csupa dinamizmus, robbanékonyság és gyanakvás. Ugyanakkor éreztetni tudta a beteg testvér féltő és mindenkivel szemben megóvni kész embert is. Figurájának helyenkénti harsánysága jó ellenpontja Aston szelídségének. E két testvér között áll Davies. A rendező ezt a roppant összetett szerepet színházunk igen sok nehéz feladatot kitünően ellátó művészére, Csapó Jánosra bízta. Csapó ennek a csellengő, kallódéi embernek elsősorban az eleseltségót, szánandó voltát, lényének, életének derűt fakasztó vonásait érzékeltette igén markánsan. Az ő Da- vies-je sokkal inkább mosolyra, nem ritkán talán még könnyes mosolyra is indított, semmint azt a félelmetes erőt tudta volna megéreztetni, hogy ez a vendégként idetoppant ismeretlen a maga agresszivitásával, csendes kérésből követelésbe váltó, mindent akarásával valóságos diktátorrá nőhet ebben a kis közösségben, fölébe kerekedhet vendéglátóinak és erőszakosságával azok életét megváltoztatni képes. Ez azonban alighanem — példa ul Mick melletti — külső adottságain is múlt nagyrészt, s nem elsősorban művészi megjelenítő erején. Ez okoknál fogva vált az előadásban Pinter drámája és Illés István rendezői elképzelése egyenetlen színpadi produktummá, amelyben a drámai feszültség fel-f ellazult. és nem tudta maradéktalanul megéreztetni e mikrovilágon keresztül egy hívatlan kívülálló közösségeket felforgató eUenallhatailan erejét. A Zsebszínpadot — mégha nem is Játékszín van most kiírva — 'kísérleti színpadnak, stúdió-színháznak kell továbbra is felfognunk. Ilyen felfogásban A gondnok bemutatását is olyan kísérletnek kell tekintenünk, amely a rendezőnek és három jó színésznek módot nyújtott egyfajta, egyáltalán nem könnyű játék és játékmód kipróbálására, Pinter nagyon is hétköznapi embereket és történéseket ábrázoló abszurd drámájának produkálására. Mint ilyenfajta kísérletet, a fentiekben írt észrevételek fenntartása mellett örömmel regisztráljuk. Ügy tűnik, a bevezetőben vázolt meditáció a Zsebszínpad szerepéről valamilyen választ mégis kap. De csak akkor, ha ezt A gondnokot érdekes és sikeres kísérletnek fogjuk fel. (De vajon akkor Egerben mit keresett nagyszínpadon?) Benedek Miklós RAJZOK Lenkey Zoltán: Találkozó A rajz az ember legősibb kifejezésmódja. Sziklába kar. collá rajzait az ősember, s ezzel egyszersmind vágyait, álmait örökítette meg, ami az ö esetében meglehet, csak a sikeres vadászatot jelentette, de áttételesen jóvá] többet ennél; az életben maradást. Mondják, állítják a kutatók, hogy a rajzolni tudót különös tisztelet övezte a hordában. Ügy vélték a természet erőivel tart fenn rokonságot. A rajz ma is elsődleges kifejezésmódja az embernek. A kisgyerek,' aki még csak alig- alig formálja érthetővé a szavakat, ha ceruzát kaparint a kezébe már ákom-bá- komokkal írja teli a fehér papírlapot, ponl-pont-vesz- szőcske emberkéket rajzol ki gondosan, s megfellebbezhetetlenül közli is, hogy családjából kinek a mását alkotta meg. Történelmileg, s tartalmilag is a rajz az alfája .és az ómegája a képzőművészetnek, kiindulópontja és végeredménye, amely magában sűríti mindazt, amit az alkotó ember a legközvetlenebbül magáévá tesz a világból, amit sajátjának, önmagából eredőnek is tart. Koczogh Ákos azt írja a Miskolci Galéria immáron tizedik alkalommal megrendezett Rajzok című kiállításának katalógusában, hogy „Minden történelmi kornak megvan a kedvelt. sokszor uralkodó műfaja. Éveink mintha a lírának, a dalnak, a grafikának kedveznének, s prózában is inkább a novellának, kisregénynek, semmint a nagy, átfogó irodalmi körképeknek ... A vonzódás iránya ... nyilvánvaló: a szűkszavú, kevéssel is sokat mondó megfogalmazások arányában, minőségében most bőven termők.” A „szűkszavú” rajzban — ami csak a tiszta, logikusan egymásból következő vonalakat s foltokat tűri meg, s amelyet csak gyengít minden felesleges cirkalmazás, minden belefér: belefér az öröm, a boldogság, a jajkiáltás és a sikoly, belefér a megbocsátó türelem, s a türelmetlen izgatottság. Mert a vonalak és a foltok, az arányok és a tónusok a rajzban fejezik ki legprimérebben az embert, a maga egyéniségével, érzelmi telítettségével, gondolati ritmusával. A rajz nemcsak művészi igény — társadalmi igény is, mint arra előszavában Koczogh Ákos is utalt. Ügy véljük, szép missziót teljesít a Miskolci Galéria, amikor immáron tizedik alkalommal teremtette meg a lehetőséget az Észak-magyarországi Területi Szövetséghez tartozó művészeknek, s a Miskolchoz kötődő alkotóknak, hogy egyedi rajzaikat bemutathassák. Huszonhat alkotó hatvankét lapja látható ezúttal a tárlaton, többségükben ismert, rendszeresen kiállító alkotóké, akik évek óta jelen vannak nemcsak a Rajzok kiállításán, hanem a grafikai biennalen is. Olyan művészek egyedi rajzait láthatják tenát az érdeklődök, akiknek munkássága ismert a nagy- közönség előtt is: Reich Károly, Feledy Gyula, Lóránt János, Lenkey Zoltán, Cso- hány Kálmán, Czinke Ferenc, Gacs Gábor és Lukovszky László nevét említhetnénk anélkül, hogy csak kísérletet is tennénk a résztvevők teljes felsorolására. Az említettek is pusztán jelzik, amit őszinte örömmel fogadtunk e kiállításon: legismertebb művészeink jelen vannak rajta, s részvételük ezúttal záloga is annak, hogy kiegyensúlyozott anyagot állíthattak ki a Miskolci Galériában. A Rajzok idei tárlata nem szolgál ugyanis nagy meglepetésekkel. ami nem mindig, s ebben az esetben — legalábbis érzésünk szerint — egyáltalán nem negatív jellegű megjegyzés. E megállapításunkhoz ugyanis szorosan kívánkozik egy másik megjegyzés: hihetetlenül őszinte, sallangoktól, s művi eredeti- eskedéstől mentes rajzokat láthatnak az érdeklődők. S ebbe ugyanúgy belefér Zala Tibor Bogáncsa, mint Feledy Gyula Dürrenmatt illusztrációja. noha a megfogalmazás és a mondanivaló is roppant távol áll egy mástól. A rajzművészet hallatlanul sokszínű. A ceruza, a tus, az ecset, s a kréta — de sorolhatnánk még tovább is — egyaránt lehet a művész „ön- meghosszabbító” eszköze. A tizedik Rajzokon — s ezt is erényként kell említenünk — mintha a nemesebb, az ősibb megoldások felé fordultak volna az alkotók. Az elmúlt évekhez képest ugyanis feltűnően sok a tusrajz, amely ugyancsak a leegyszerűsítésre, a primérébb önkifejezésre sarkall. A tuson kívül - szinte csak elvétve — néhan tollrajz és ceruzarajz, egyetlen színes pác — Zsignár István műfaja — iái ható a kiállításon. Meglehej sokan úgy vélik, a tus egyed uralma szürkíti a kiállítási De mint már utaltunk rá, vf leményünk szerint a tuj „visszatérése” feltétlen nyo resége rajzművészetünknei márcsak azért is, mert ez j rajzolási mód hihetetlent gazdag lehetőségeket rejt m* gában, s az önkifejezés adet vát anyaga lehet. Mint ab« gyan az is. Reich Káról tiszta, valóban csak néhán vonalra leegyszerűsített fogalmazása (mindhárom raj zán elejtett szarvasok éle! halál drámáját sűríti a pi pírlapra) Csohány Ráírnál balladisztikus sűrítései Ü gánydalok sorozatában, LÁ ránt János bulgáriai sörözi Iának három lapja, amely« ugyancsak a vonal válí uralkodóvá, Pető János Tél deplöje, vagy Lenkey Zolts rajzai — és sorolhatnánk t<j ■vább — önálló elemzések) is megérdemelnének. E tár latnak azonban — s talaj nem vagyunk egyedül ezz( a véleménnyel — nem egy) ni alkotói az igazán érdek) sek, hanem együttes jelent kezesük. Azaz maga a raji amely a legközvetlenebbül,! a legőszintébben szólhat a ff emberéhez, mert a művest nek is legőszintébb, legel; megnyilatkozása. Azt írtuk, hogy a tized i Rajzok kiállítás kiegyenstí, lyozottságával, őszinteségévé foghatja meg elsősorban látogatót. Hozzá kell mf tennünk, változatosságával i; A téma változatosságává mintegy bizonyítva: a mii kolci tárlat — mint cseppig a tenger — tükrözi mindaz1 ami a mai rajzművészetró a mai magyar rajzművészei ről elmondható. Nevezetes«1 azt, hogy a „főszerepet” kf pott vonal az emberi erzeí mek egész tárházát bírja ms gában, s a művészetben »I kalmas arra, hogy összeköt kapocs legyen .érzelmek, ért béri hitvallások között. A Rajzok kiállítását máj« 5-én nyitották meg. s e W nap 28-ig tekinthetik meg Z érdeklődők a Miskolci GaF fiában. Csuiorás Annamária Reich Károly: Megsebzett szarvasok
