Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-31 / 126. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. május 31., szerda A Cséplő Gyuri társadalmi tanulságaiból Egy elgondolkoztató ankét után Május 4-e óta pereg mozijainkban a Cséplő Gyuri című, egész műsort betöltő dokumentumfiim, amely egy zalai cigánytelepről való fiatalember, Cséplő György sorsában azt kívánja megmutatni. hogy a társadalom perifériájáról, a legnagyobb elmaradottságból, a szubkultúra legmélyebb bugyraiból is van mód a felemelkedésre, a kulturáltabb, a munkáséletben való helyteremtésre, ha erre megvan az igény, ha a környezet megteremti, vagy legalábbis segít megteremteni a lehetőségeket, az eszköz pedig, amely az utat egyengetheti, a munka. A filmről bemutatása idején kritikát közöltünk. azt most megismételni szükségtelen. Annál inkább figyelmet kíván az az ankét, amelyet hétfőn este a miskolci Hevesy Iván Filmklubban rendezett ifj. Schiffer Pál, a film rendezője és Matolay Magdolna, szociológus közreműködésével a Hazafias Nénfront megyei és miskolci Bizottsága, a TIT irodalmi szakosztálya, valamint a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat. * Az ankét bevezetéseként újra levetítették a filmet. Mintegv harmincöt-negyven néző tekintette meg, s alig akadt köztük, aki már látta volna a rendes napi műsorban. Pedig ebben a témakörben. ankétra készülve, jobb lett volna a témát már előbb megismerni, akár-több- ször is megtekinteni. Hegyi Imre megyei népfronttitkár vitaindítójában többek között a cigányság helyzetéről beszélt, érintve e kérdés általános és borsodi yonatko- zásait. a felemelkedés és társadalmi beilleszkedés gondjait. A gondolatcsere, amely a bevezető után kibontakozott, sokrétű és roppant tanulságos volt. Tizenöt felszólalás hangzott el. majd a rendező igen hosszan és részletesen reflektált, a szociológus pedie több orszásos tapasztalattal. felmérési adattal Tette teljesebbé a vitát. Nehéz lenne, de szükségtelen is az egyes felszólalásokat regisztrálni. Ismert szociológus kutató csakúgy felszólalt, mint a filmet teljesen félreértelmező „spontán” néző, társadalmi intézmény vezetője csakúgy hallatta hangját, mint az ankétban panasznapot sejtő részvevő stb. A vita sok-sok tanulsága megérdemli majd az elemzést a rendező szervek részéről, hiszen társadalom- szemléletünknek olyan vetü- letei bukkantak elő a felszólalásokban, olyan nézetek villantak elő, amelyek feltétlenül figyelmet kívánnak, s nem kevés feladatot is körvonalaznak. Egy-két gondolat itt is kiemelést érdemel. # Igen kevesen vették alapul felszólalásukban, illetve a témáról alkotott véleményük kialakításában, hogy a Cséplő Gyuri elsősorban film és nem szociológiai jelentés, tehát sok tekintetben — mint minden műalkotás — áttételesen és nem egy az egyben értelmezendő. Annál inkább figyelmet érdemel az a néhány megjegyzés, amely a filmes megvalósulásokra figyelmeztetett, például a színek ' értelmezéséről szólt. Nem egy felszólaló bizonyos szűk prakticizmussal közelített a témához, mondván: lehet, hogy ez Zalában, ahol Németfalu, Cséplő Gyuri lakhelye van így áll, de nálunk bezzeg ilyen nincsen, nálunk a cigányok helyzete merőben más. Sajnálatos módon egész sor felszólalás tükrözött olyan szemléletet, amely tarthatatlan, amely meglehetősen vaskosan tükrözött olyan előítéletet, megcsontosodott véleményt, amelynek felszámolása nélkül ebben a témakörben előbbrelépni nem lehet, fennmaradásuk vagy éppen hangoztatásuk csak további társadalmi feszültségeket teremthet. Sajnálatosan kevesen közelítették meg a film mondandóját em beri, társadalmi oldaláról, kevesen érzékelték, hogy a film egy olyan emberről szól, aki valahová el akar jutni a rettenetes mélységből, függetlenül attól, hogy cigány vagy sem, s hogy ez a film nem cigány- film, hanem egy elmaradott rétegről és annak felemelkedési lehetőségeiről szólt. Pedig ez a filmoől meglehetősen világosan kitűnt, mint azt több felszólaló jelezte is. Nem egészséges az sam, ha az ember megítélését valami olyan alapállás határolja be — mint nem egy felszólalásból kisütött —, hogy cigány, de köztük is van törekvő, tisztességes, becsületes ember. Ilyen megközelítéssel nem lehet semmire jutni. Annál nagyobb elismeréssel kell szólni azokról a felszólalásokról, mint például Tóth Árpád szociológusé, Szuchy Róbert városi népfronttitkáré, valamint mások néhány előrevivő megjegyzése, gondolatsora, amelyek nem pusztán szubjektív megérzésekre alapozottan, hanem szélesebb körű áttekintés és ismeretek birtokában. szélesebb társadalmi összefüggések közé elhelyezve próbálták e film tanulságait elemezni. * Idetartozik még az a megjegyzés is, hogy Borsodban meglehetősen nagy a cigánylakosság arányszáma, indokolt lett volna hát e film forgalmazásának, illetve befogadásának alaposabb előkészítése — nem e vitán, hanem a rendes forgalmazás során! —, hogy a benne megtestesülő társadalomformáló szándék valóban segí- tőerővé realizálódhasson. A rendező által említett más megyebeli példák ismeretében. nekünk, borsodiaknak nincs mit büszkélkednünk. De van mit pótolnunk. Csak néhányat ragadtunk ki a sok-sok tanulságból. Nem filmvita volt valójában, nem is annak szánták, hanem olyan társadalmi gond körüljárása, amelynek legfőbb követelménye, hogy a cigányt nem■ cigámiságá- ban, hanem os^táb'helyzetében. minden előítélet kizárásával kell vizsgálni, shopy a felemelkedés, a társadalmi integrálódás egyetlen lehetséges útja a munka. Benedek Miklós ünnepi könyvhét Két Akadémiai-kiadvány Borsod-miskolci rendezvények i Két évvel ezelőtt adta közre az Akadémiai Kiadó a több esztendőre tervezett sorozat, Magyarország története nyolcadik kötetét, amely az 1918 —1919-es forradalmi évek, majd az 1919-től a felszabadulásig eltelt negyedszázad történelmét tárja fel elemző módon. Azóta e kötetből újabb kiadás is jelentkezett, a hatalmas anyagot két kötetbe osztották, s most a könyvhétre, .a 150. éves jubileumát ünneplő kiadó megjelentette a sorozat hetedik kötetét, amely 1890-től vezet el 1918-ig. (A kötetek nem kronológiai sorrendben jelennek meg, hanem elkészülésük rendjében.) A most megjelent kötetben tárgyalt korszak egy történelmi dráma végkifejlete. A dráma alkalmasint Mohácsnál kezdődött és századunk elején ért el a végjelenethez. E kötet a millenáris Magyarország történetének első nagyobb szabású összefoglalása. Feltárja a tőkés gazdaság és a polgári társadalom fejlődésmenetét és európai keretekbe helyezve sokoldalúan jellemzi modernizálásának sajátos típusát. A korábbiaknál gazdagabb művelődéstörténeti anyag, mélyebb társadalom- és politikatörténeti vizsgálatok alapján rajzolja meg. az osztrák —magyar dualizmus utolsó három évtizedét, kiemelkedő gazdasági és civilizációs eredményeivel, kulturális megújhodásával és népének nyomorával, társadalmi és politikai rendszerének mélyülő krónikus válságával. Teljes ellentmondásosságában mutatja be a korszakot, amelyben a nyugalom felszínes, a béke törékeny volt, amelyben az elnyomás és pusztítás hatalmai uralkodtak, de mór megszülettek, felnövekedtek a közelgő forradalom erői is. A múlt magyar tudósai című sorozatában immár nyolcadik összeállítását adja közre most az Akadémiai Kiadó. Mint az előző hét összeállításban, úgy most is öt kötetben öt tudósi mutat be, ezzel negyvenre emelkedett a tudósportrékat közlő sorozat köteteinek száma. Az új ösz- szeállításban Gunda Béla Bálky Zsigmond, Gulya János Gyarmatiig Sámuel, Mann Miklós Trefort Ágoston, Szénássy Barna Bolyai János és Szőkefalvi-Nagv Lajos llosvay Lajos című tanulmánykötetei kaptak helyet. Az ünnepi könyvhét hátralevő napjainak kiemelkedő eseménye lesz Keresztúry Dezső költői-szerzői estje csütörtökön 6 órakor a Herman Ottó Múzeum dísztermében. Az estet a városi könyvtár rendezi, s azon közreműködik Dévai Nagy Kamilla énekes és Zoltán Sára színművész. Miskolcon ma Gergely Mihályt várják 6 órára a pere- cesi fiókkönyvtárba, Kiss Dénesi holnap, 1-én délelőtt 11-kor a 3-as számú, 14.30- kor pedig a 6-os számú Általános Iskola könyvtárába. A Szabadság téren ma délután 16.30-kor a Pallas, 17. órakor a Favorit együttes ad műsort. Június 2-án 11 órakor Bárány Tamás a Gárdonyi Géza Gyermekkönyvtárban. 14.30-kor a selyemréti gyermekkönyvtárban találkozik olvasóival, 3-án pedig délelőtt 11-kor dedikál a Szabadság téren. Fekete Gyulával 3-án 6 órakor találkoznak olvasói a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban. A Hagymácska pol-beat együttes június 2-án 16 órakor, 17 óraNyolcadszor Veszprémben Az előzetes tájékoztatás szerint június 26-tól július 1- ig rendezik meg, immár nyolcadik alkalommal Veszprémben a Magyar Televízió drámai és dramatikus műveinek éves mérlegelését, a veszprémi tévélalálkozót. A Dimitrov Művelődési Központban sorra kerülő találkozón versenyprogramban húsz művet mutatnak be, ezenkívül hét ősbemutatót rendeznek Veszprém város és Veszprém megye üzemeiben, intézményeiben olyan tévéjátékokból és tévéfilmekből, amelyek csak a későbbiekben kerülnek majd képernyőre. A találkozóhoz két nagyobb szakmai tanácskozás kapcsolódik. az egyiknek témája r szórakoztatás helyzete a nemzetközi televíziózásban, s ehhez előadóként Frank Tap- polet-et, a Montreuxi Arany Rózsa Fesztivál főtitkárát hívták meg, a másik szakmai tanácskozáson — tévékritikusok és tévérendezők referátumai alapján — azt elemzik majd, van-e a televíziós drámának esztétikája. A veszprémi tévétalálkozót hagyományosan egybekapcsolják a tele-meetinggel, azaz a külkereskedelmi jellegű találkozóval, amelyen mintegy félszáz külföldi televíziós társaság szakemberei vesznek részt, és tekintik meg átvétel céljából a magyar tévéalkotásokat. Zalai egervári esték Július 21-e és augusztus 13-a között rendezik meg Zalaegerszegen az egervári esték sorozatát. Ennek keretében vígoperákat, komédiákat és népi komédiákat mutatnak be a várkastély színpadán, a várkastély lovagtermében előadóesteket rendeznek, az egervári barokk templomban pedig kórus- és kamarahangversenyeket rendeznek. A programot több kiállítás teszi teljessé. A közreműködők között az Állami Operaház magánénekesei, neves fővárosi színművészek, kórusok és zenei együttesek, valamint helyi művészeti csoportok találhatók. kor pedig a MÁV Fúvószenekar ad műsort a Szabadság téren. A megyei műsorból megemlítjük, hogy Leninváros- ban ma a Madách Színház ad irodalmi műsort, június 30-án pedig Fekete Gyula vesz részt két rendhagyó irodalomórán a szakmunkás- képző intézetben. Ózdon Kiss Dénes gyermekolvasókkal és szakmunkástanulókkal találkozik a Kun Béla Művelődési Házban ma délután 14.30-kor, illetve 16.30-kor, június elsején, pedig a Napjaink alkotóival rendeznek találkozót a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Sátoraljaújhelyen, Fekete Gyula június 2-án, szocialista brigádtagokkal és a munkás olvasó tábor tagjaival találkozik 18. illetve 19.30-kor, Kazincbarcikán, a városi könyvtárban pedig Boldizsár Ivánt várják június 5-én 16 órára találkozóra. Mezőcsálra Fekete Gyulát várják június 1-én 14 órakor a gimnáziumban. 18 órakor a művelődési központban. Mezőkövesden június 3-án Bajor Nagy Ernővel 14.30-kor. Csák Gyulával 16.30-kor találkozhatnak olvasói. Sárospatakon június 2-án találkozik olvasóival Fekete Gyula 14.30- kor. Edelénybcn június 2-ára várják Bárány Tamást 18 órára. Gulyás Mihályt június 1-én Tárcáivá, Bajor Nagy Ernőt június 3-án Trizsbe és Tiszaladányba, Bárány Tamást Ernődre, Csák Gyula* Szentistvánra várják. ÉLETMÓD ÉS MŰVELŐDÉS G yakran okoz fejtörést népművelőknek, ha egy-egy kiváló művészeti rendezvényre a közönség nem jön el. Mi tartja vissza? Nem ér rá? Nem érdekli? Nincs egyértelmű válasz. Kinek-kinek a mindennapi életritmusa, érdekeltsége, elfoglaltsága, hangulata határozza meg végső fokon a részvételt valamilyen rendezvényen. Méginkább érvényes ez a művelődési folyamatokba való bekapcsolódásra. Fiatal és felnőtt az idő kettős szorításában él: kevés a szabad ideje, sok a tenni- és tudnivalója. Munkahelyen és otthon sokféle művelődési hatás éri, egyfelől szakmájával, önképzésével összefüggésben, másfelől élményre és szórakozásra vágyó énjének (személyiségének) belső szükségletéből fakadóan, ömlesztve kapja a kultúrát minden értelmes ember. Lévén televízió, rádió, megannyi újság, folyóirat, szakkönyv bejáratos a lakásába. Nemcsak a szabad idő véges, az emberi befogadóképesség is. Megoldás: a megfontolt válogatás a művelődés-tanulás lehetőségei közt. Csak olyan dolgokat lenne érdemes megnéznünk, megjegyeznünk, magunkba fogadnunk, amiből létünk és személyiségünk építkezik. Persze, ez túlzotlan észszerű (programszerű) életvitelt feltételezne. Nagyfokú, már- már emberfeletti tudatosságra lenne szükségünk. Ám, úgy tűnik, döntéseinkben gyakran a „véletlen” kap szerepet. Ha meggondoljuk, ez a véletlen mégsem egészen véletlen! Benne rejtőzik mindennapi életünk és személyiségünk megany- nyi „rezdülése”, — életkörülménye, kívánalma, terhelése, hangulata, szükséglete. Két szóval: az életmód emberestül. Egyik üzemben a brigádművelődés kísérleti rendszerének ürügyén, szakmunkásokat faggattam: miben áll művelődésük? Vajmi kevés derült ki mindaddig, amíg a brigádművelődés oldaláról közelítettünk a kérdéshez. Mihelyt az életükkel járó elfoglaltságról, kedvtelésről érdeklődtem, nagyszerű dolgok derültek ki. Olyanok, amelyek az életmódban és a személyiségben egyaránt adottak. Például: kirándulások, országjárások kapcsolódtak a barlangok geológiájának, vagy a régi várak történetének ismeretszerzéséhez. A tények és tapasztalatok arra engedtek következtetni, kétféle adósságunk van a művelődés mindennapjaiban: egyik az, hogy gyakran maguk a brigádtagok sem tudják, hogy amit szeretettel, kíváncsisággal tanulmányoznak és végeznek, valójában teljes önművelés. Átfogja a személyiséget, örömet és ismeretet egyszerre nyújtva. Ugyanakkor a szabad időben mozgó egyén természetes megújítója. A másik adósság pedig az, hogy a népművelők (avagy ezt a munkát végző kultúrosok) jó része gyakran nem az élet szálain keresi a művelődést és hasznos időtöltést, hanem valami eleve elképzelt „szükségletből” indul ki. A művelődés meghatározója az életmód adta személyes és társadalmi körülmény az adott embernél, illetve az adott településen. Ha mindennapi életünkkel és formálódó személyiségünkkel nem találkozik természetszerűleg, belső szükségletként, akkor kényszeredett, kelletlen, hatástalan a művelődési alkalom. Nemrég a szocialista brigádvezetők klubjában említette valaki, hogy műszak után könnyen „elslisz- szolnak” a munkások a foglalkozásról, ha nem vigyáz a rendezvény szervezője. Ügy gondolom, nem az embereket kéne ' „elkapnunk” ilyenkor, inkább a „slisszolás” okait kéne tetten érnünk. Ki, miért megy el? Mi várja otthon, vagy a lakóhelyén? Szükség van-e arra az ismeretre, melynek megszerzését nem óhajtotta, csupán „beráncigálják” az előadásra? Van-e ideje? Fontosabb-e, ami „meglépésre” ingerli, mint az, ami tartóztatja? Közművelődésünk nagy adóssága — alapvető adóssága! —, hogy az életmód és művelődés összefüggéseit csupán általánosságokban vizsgálta. Tavaly zajlottak (persze, különösebb „zaj” nélkül) a közművelődési határozatok teljesítését vizsgáló, értékelő tanácskozások községi, járási, városi párt- és tanácsi szerveknél. Több beszámolót ismerek. Az a vélemény alakult ki bennem: bár mindenről van szó ezekben, a hibákat sem hallgatva el — az egészből mégsem derül ki: hol is tartunk a közművelődés megújulásában? Mennyire szolgálja az életmód alakulását, egyáltalán mennyiben összehangolt életünk művelődése a művelődés életével? Mik a főbb gondok, melyek megoldása nélkül nincs előrelépés? Egyes tájak, községek adottságai milyenek? Vagyis a közművelődést nem az életmód részeként, eszközeként vizsgáltuk (bár mindez szavakban elhangzott), hanem inkább — önmagában. Ezért nehéz lemérni, hol tartunk. Az elemzések általában addig jutnak el, hogy „történtek előbb- relépések”, „fejlődés mutatkozik”, a gazdaságvezetők és tanácsvezetők ,\hozzáál!ása javult” stb. Mindez igaz. A kérdezésben azonban itt korántsem állhatunk meg. Mert nem pusztán a fejlődés általános érzékelése a dolgunk. Sokkal inkább a fejlődés konkrét lehetőségeinek és megvalósulásainak vizsgálása! A kérdés lényege tehát az: egy-egy település közművelődése a helyi adottságok, erőforrások arányában fejlődött-e? Ami lett, megfelel-e annak, ami lehetett volna?! N em kell sietnünk a közművelődés megújításában, élethez és személyiséghez igazításában. Évtizedes programot jelöl meg az erre vonatkozó párthatározat. De már az első lépéseknél sem késlekedhetünk abban: igazi ösvényen induljunk! Mondhatnám, az élet lábnyomait kitapintva szegődjön az ember úti társává a művelődés. Haladjon ütemes lépéstartásban vele, akár gyorsulni, akár las- súbbodni kényszerül. A legfontosabb, hogy mindig serkentse az embert. Balogh Ödön A Borsod—Heves megyei ÁGOK Szakszolgálati Állomása PÁLYÁZATOT HIRDET egy fő agrármérnöki és egy fő kertészmérnöki szaktanácsadói álláshely betöltésére. l elteiéi: 5 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezés: írásban, részletes önéletrajzzal, 3200 Gyöngyös, Vármegyeház tér 1. sz.
