Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. május 31., szerda KGST-Közös Piac Kedden Moszkvában befe­jeződtek a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség képviselőinek a két szervezet kapcsolatai felvételéről foly­tatott kétnapos tárgyalásai. A feleket Nyikolaj Faggye- jev, a KGST titkára, illetve Wilhelm Haferkamn, az EGK brüsszeli bizottságának alel- nöke kéoviselte. A május 29—30-i megbe­szélésekről kedden Moszkvá­ban kiadott sajtóközlemény a tárgyalások légkörét tárgysze­rűnek és nyíltnak minősíti és megállapítja, hogy az fon­tos szakasznak bizonyult a két szervezet kapcsolatainak normalizálásában, az együtt­működés megteremtésében. A fele.; átfogó véleménycserét folytattak olyan tárgyalások megkezdésének lehetőségéről, amelyek a két szervezet kö­zötti együttműködési megál­lapodás megkötésére lenné­nek hivatottak. Megállapod­tak abban, hogy a közeljövő­ben Brüsszelben szakértői szinten folytatják az ilyen iránvú megbeszéléseket. Kínai felszólalás Huang Hua, kínai külügy­miniszter ismét kifejtette az immár jól ismert pekingi álláspontot az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán. Miközben kemé­nyen követelte, hogy a „szu­perhatalmak” drasztikusan csökkentsék fegyverzetüket, egy füst alatt arra hívta fel a harmadik világ és Nyu- gat-Európa országait, hogy a fegyverkezés fokozásával vá­laszoljanak a nagyhatalmak „hamis” leszerelési javasla­taira. A külügyminiszter sze­rint Kínának égetően szük­sége van a békés nemzet­közi körülményekre ahhoz, hogy az ezredfordulóra kor­szerű és hatalmas országgá váljék. Éppen ezért fokozza felkészültségét egy új hábo­rúra, amely a kínai szó- használattal kifejezve, elke­rülhetetlen, de elodázható. Hüang Hua külügyminisz­ter állítását ezúttal nem „üres szavak”, hanem tettek támasztják alá. Alig van olyan nap Kínában, amikor nem mutatnák be a legreak- ciósabb NATO- és egyéb ka­tonai körök vezető képvise­lőinek a kínai hadsereg elit harckocsizó, haditengerésze­ti és légi egységeinek gya­korlatait. Az angol, a fran­cia, a nyugatnémet, az ame­rikai és a japán katonai és hadiipari szakértők egymás­nak adják a kilincset Pe- kingben, hogy mielőbb, és minél nagyobb fegyverüzle­tet kössenek azzal a Kíná­val, amely a béke fontossá­gáról beszél, de közben ro­hamos ütemben fegyverke­zik, és korszerűsíti hatalmas létszámú hadseregét. A Kí­nai Népköztársaság arra szólítja fel a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, hogy azonnal semmisítse meg nukleáris fegyverkészletét, miközben Kína folytatja nukleáris fegyverkísérleteit, fejleszti rakétaiparát, és lé­péseket tesz a világközvéle­mény által mélységesen el­ítélt neutronfegyver előál­lítására. Szadat sajtóértekezlete Szadat egyiptomi elnök kedden délben Kairó mel­letti rezidenciáján öt hónap óta először nemzetközi saj­tóértekezletet tartott. Az elnök hosszan és szen­vedélyesen bizonygatta, hogy az egyiptomi nép rend­kívül széles demokratikus jogokat élvez, s olyan alkot- .mánnyal rendelkezik, amely „felülmúlja sok nyugat-eu­rópai országét is”. Ezzel a demokráciával azonban — állította az elnök — többen visszaéltek, megkísérelték, „hogy saját érdekükben ak­názzák ki a demokratikus légkört”. . Külpolitikai kérdésekre válaszolva optimizmusának adott hangot az egyiptomi— izraeli párbeszéd folytatását illetően, és azt hangsúlyoz­ta, hogy a „békefolyamait nem állt le, csak lelassult”. Megállapította, hogy Izrael továbbra is egy helyben to­pog. de mihelyt álláspontjá­ban változás mutatkozik, Egyiptom hajlandó ismét felvenni a tárgyalások fona­lát. A külörífárgyalásokat el­ítélő arab országok és Egyip­tom viszonyát érintve, az el­nök egyenként támadta a „szilárdság frontjának” rész­vevőit, s bár azt állította, hogy sem befolyásuk, sem eszközeik nincsenek, csak beszélnek az arab szolidari­tásról, készségét nyilvánítot­ta, hogy „az arab szolidari- ‘ás helyreállítása” érdekében bárhol és bármikor” csúcs- értekezleten vegyen részt izekkel az országokkal. Az- Etiópiával határos Szudán „biztonságára” vo­natkozó kérdésre válaszolva Izadat elnök nagy nyoma- ■ ékkai hangsúlyozta, hogy Egyiptom számára „élet-ha­lál kérdése” Szudán bizton­sága, s nem hagyott kétsé­get affelől sem, hogy alka­lomadtán országa fegyvere­sen avatkozna be déli szom­szédja „érdekében”. Német katonai hadioszlop húzott Reutte irányába 1945. mf jus 12-én. Célhoz érve fel­kötött kezű férfi ment az elő­relépő amerikai századoshoz: — Wernher von Braun va­gyok. Az osztrák kisközségben te­hát megkezdődhet a foglyok kihallgatása. Az asztal mögött ülő amerikai tiszt kitűnően beszél németül, s elsőként Wernher von Braun nevét ír;a fel. Aztán testvére Mag­nus következik, majd Dorn­berger tábornok, aztán Axter ezredes és három mérnök: Lindenberg, Tessmann, Huze. A formalitások után elveze­tik őket. mindegyikét külön- külön. Nem sokkal később , újra előszólítják valamennyit, s az őrök a legnagyobb te­rembe kísérik őket, ahol már mindent gondosan előkészí­tettek — az étkezéshez. Ezzel a hivatalos aktussal tehát megkezdődött az oly türelmetlenül várt amerikai fogság. Majd amikor a ka­tonai fotósok és az újságírók ’ is megjelentek a nagy fogás hírére, sor került az első nyi­latkozatokra is és ebből kü­lönösen az az érdekes ma is, amit a döntés indoklására mondtak el: „A franciákat megvetjük. A szovjetektől fé­lünk. Nem hisszük, hogy az angolok kénesek lennének azokra a költségekre, ame­lyeket munkán-: folytatása negkövetel.” Ez volt a vé­leménye Braunnak is. ő azon­ban szükségét érezte, hogy ár­nyaltabb magyarázatot adjon: - „Hazám két háborút vesztett egymás után. Én a győztesek között szeretnék lenni!” Az amerikai vezérkar elké­szítette azt a titkos dokumen­tumot, amely „bizonyos szá­mú német tudós alkalmazá­sáról” beszél, Toftoy pedig S»era Hnises Macitel Byiíepestre érkezik Csehszlovák szakszervezeti delegáció iáíiptisa Samora Moises Machel, a FRELIMO és a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának meghívá­sára, párt- és állami kül­döttség élén, szerdán ha­zánkba érkezik. Samora Moises Machel 1933-ban szegényparaszt csa­ládban született a Limpopo völgyében fekvő Xilembene- ben. A család jelentős szere­pet vállalt a gyarmati el­nyomás elleni különböző megmozdulásokban. Az ötve­nes évek elején a fasiszta gyarmatosítók elkobozták a Machel család földjét, házu­kat pedig lerombolták. Samora Moises Machel ka­tolikus iskolában kezdte ta­nulmányait, ahol a tanulás­sal párhuzamosan nehéz me­zőgazdasági munkára is kény­szerítették a gyerekeket. Az általános iskola elvégzése után az egészségügyben vál­lalt munkát, és ezzel párhu­zamosan esti iskolában szer­zett középfokú képesítést. Közvetlenül 1962-es megala­kulása után csatlakozott aMo- zambiki Felszabadítási Front­hoz (FRELIMO), és 1963- ban tagja lett a katonai ki­képzésre Algériába küldött csoportnak. Aktív szerepet játszott 1964-ben a fegyveres felszabadító harc kirobban­tásában és hamarosan a ka­tonai vonal irányítójává vált. 1966-ban a FRELIMO KB tagjává választották és kine­vezték a védelmi osztály tit­kárává. Vezetése alatt szer­veződött és formálódott a fel­szabadítási • front hadserege, és kezdte meg a felszaoaduló területek társadalmi életének átalakítását. Erre a reakciós erők és a kizsákmányoló kö­rök féktelen megtorlással válaszoltak. 1989-ben a Központi Bi­zottság az egység jegyében létrehozta az Elnöki Taná­csot, amelynek tagja lett, 1970 májusában a reakciósok dezertálását követően, a Köz­ponti Bizottság Samora Moi­ses Machelt, a FRELIMO el­nökévé választotta. Vezetése alatt a nemzeti felszabadító harc demokratikus és népi forradalommá fejlődött. A FRELIMO Központi Bi­zottsága 1975 júniusában a függetlenné vált Mozambiki Népi Köztársaság első elnö­kévé nevezte ki. Samora Moi­ses Machel irányításával kez­dődött a fiatal független ál­lam szocialista orientációjú fejlődése. 1977 februárban a FRELIMO III. kongresszusán megala­kult a Mozambiki Munkás- osztály és Parasztság Mar­xista—Leninista Élcsapat­pártja, amely Samora Moi­ses Machelt választotta elnö­kének. Samora Moises Machel, a mozambiki forradalom gya­korlati irányítása mellett je­lentős elméleti tevékenységet is kifejt. A mozambiki dol­gozó osztályok történelmi küzdelmének tapasztalatait általánosító munkássága je­lentős hozzájárulás a mo­zambiki forradalom ideoló­giai megalapozásához. Elmé­leti és gyakorlati tevékeny­ségében mindvégig az inter­nacionalizmus elveinek alap­ján áll, fáradhatatlanul mun­kálkodik a Mozambiki Népi Köztársaság és a szocialista országok, valamint a világ valamennyi haladó és demok­ratikus erői közötti együtt­működés fejlesztésén, és küzd az afrikai egység megszilár­dításáért. a kontinens népei antiimperialista harcának si­keréért. Május 30-án érkeztek Borsod megyébe a csehszlo­vák szakszervezeti vendégek Kassáról. Mikulás Chalachan titkár, Jozej Nikolai, a poprádi járás titkára és Olga Markova, a kassai SZMT tagja. Látogatásuk célja tanulmányozni a ma­gyar szakszervezeti szervek munkáját, a szocialista mun­kaversenyt. a művelődési in­tézmények tevékenységét, az ifjúsággal való törődést, a szakszervezeti tagokkal való foglalkozást. A csehszlovák szakszervezeti delegációt kedden reggel a hidasnémeti határállomáson fogadta Kiss Béla, az SZMT titkára. Ezen a napon Tóth Józsej, az SZMT vezető titkára adott tájékoztatót a megye életé­ről. A vendégek ellátogattak a Borsodi Vegyikombinátba, találkoztak a vszb tagjaival. szakszervezeti aktívákkal, a gyár vezetőivel. A program szerint ezután megtekintet­ték a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központot, ahol tá­jékoztatót hallgattak meg a munkásművelődést segítő te­vékenységről. Szerdán Mis­kolc-Tapolcára látogatnak, ismerkednek a környezettel. Sor kerül városnézésre, a Műszaki Egyetem, a sport- csarnok. a megyei könyvtár, a megyei művelődési köz­pont megtekintésére. A dél­utáni órákban Sárospatakra utaznak és ellátogatnak az itteni létesítményekbe. Csü­törtökön a megye kulturális életével, a szakszervezeti működtetésű művelődési in­tézmények és a tanácsi in­tézmények együttműködésé­vel foglalkoznak. Sor kerül a tejipar bemutatására is. Gépkocsit nyertek Gyorslista a gépkocsi-nyere- ménybetétkönyvek 1978. május 29—30-án megtartott sorsolásáról. Az Országos Takarékpénztár a gépkocsi-nyereménybetétkönyvek 68. sorsolását május 29-én és 30- án Budapesten tartotta meg. A sorsoláson azok a 10 000 és 5000 forintos betétkönyvek vettek részt, amelyeket 1978. január 31- ig váltottak és 1978. április 30-án még érvényben voltak. A budapesti és vidéki betét­könyvekre összesen 951 gépkocsit sorsoltak. Az 5000 forintos betét­könyvekre 665 db. a 10 000 forin­tosokra 286 db gépkocsi jutott. A jegyzékben szereplő rövidí­tések a következők: Zsiguli 21 011 zs Skoda 105 s Trabant Lim. 601 t Zaoorozsec zap Polski FIAT 126/650 pf 10 000 Ft összegű betétkönyvek 4 002 140 S 4 047 214 zs 4 026 897 t 4 048 947 s 4 029 065 t 4 054 134 ZS 4 045 608 s 4 060 941 s 4 063 537 s 4 066 847 S 4 064 204 ZS 4 070 661 S 4 065 745 pf 4 070 759 s 4 065 914 ZS 4 075 900 t 5000 Ft összegű betétkönyvek 4 512 264 t 4 620 oil S 4 551 940 pf 4 627 413 t 4 552 920 t 4 635 524 zap 4 563 501 zap 4 666 654 zs 4 568 209 s 4 675 783 S 4 569 633 ZS 4 679 485 s 4 584 424 s 4 679 392 zs 4 595 730 s 4 685 314 s 4 595 811 t 4 685 820 s 4 590 411 S 4 689 084 t 4 604 182 zap 4 690 359 s 4 617 978 zs 4 693 851 pf A gyorslista közvetlenül e i hú zás után készült, ezért az eset­leges számhibákért nem válla­lunk felelősséget. * A sorsolás eredményének pon­tos adatait a június 2-án megje­lenő hivatalos nyereményjegyzék tartalmazza. A jegyzék megte­kinthető az OTP-íiókokban, pos­4 697 586 S 4 737 923 s 4 4 700 058 703 735 pf s 4 747 137 zap 4 707 050 s 4 747 559 zs 4 715 160 zs 4 753 990 zap 4 4 716 479 72.7 678 t zs 4 755 567 zs 4 731 828 t 4 759 114 s 4 735 310 s 4 764 171 zs 4 736 772 zs 4 766 516 s 4 737 256 zs 4 771 204 s tahivatalokban és takarékszövet­kezetekben. A nyertes betétkönyveket, vagy az azt helyettesítő ,.igazo­lás”-^ a betétkönyvet kiállító ta­karékpénztári fióknál, takarék- szövetkezetnél vagy postahivatal­nál kell bemutatni. ■ A., . az Oveicast-akcióig © Hangok a világűrből azonnal utasítást kapott, hogy: „Az egész Overcast”- akciót államtitokként kell kezelni. 1945. július 20-án a külügy­minisztérium páncélszekré­nyébe került az a titkos dosz- szié. amely nemcsak a néme­tek foglalkoztatásának részle­teit hanem védelmük módo­zatait is kidolgozta. Az utób­bit személy szerint a kémel­hárítás főnöke kapta felada­tul. Az alkalmazás helyét Boston Harbor egyik szigetén levő táborban ’elölték meg, s ez a katonai térképen Fort Blissnél volt található. 1945. szeptember 29-én, mintha csak egy turistaút je­lentéktelen résztvevői lenné­nek. kisebb csoport érkezett Bostor Harbor jelzett állo­mására. Az érkezőket egy őr­nagy üdvözölte Amerika föld­jén. Majd közülük hatot ké­sőbb átadtak a fogadóbizott­ság szerényebb ' eosztású tag­jainak, a hetediket maga az őrnagy kísérte Washingtonba. A hetedik, azaz, hogy az első ember. Wernher von Braun volt. A vezér nélkül maradt kü­lönítmény azonnal munkához látott: osztályozni, kategori­zálni kellett, ami bizonyos mértékig ellentétben állott képességeikkel, de hát kire bízzák a 14 tonna dokumen­táció szétszedését, ha nem azokra, akik az évek során összerakták azt?! A pentagoni beszélgetés há­rom napig tartott. De amikor befejezettnek nyilvánították, a minisztérium erre illetékes tábornokai azt állapíthatták meg, hogy az üzlet nem rossz, a többi peenemündeit is minél előbb az Egyesült Ál­lamokba kell hozni. Ám min­den további lépést a legna­gyobb titoktartással kell ke­zelni, hogy a közvélemény ne szerezzen tudomást a megvert németek e furcsa partraszál­lásáról. Sőt, Braunék is a leg­nagyobb csendben dolgozza­nak, a külvilágot teljesen el kell szigetelni tőlük. 1946 februárjában már 111 rakétaszakember dolgozott Hamill keze alatt. Hogy mi­képpen, arról így beszél: „El­mondhatom, hogy sokkal szi­gorúbban őriztük ézt a cso­portot, mint bárkit az ország történetében. De a németek nem panaszkod tak ... Ezek az emberek tökéletes lojalitással viseltettek az Egyesült Álla­mok, valamint a hadsereg iránt. Soha nem láttam még embereket ilyen energiával és lelkesedéssel dolgozni.” De hát mit dolgoznak, mi az a lelkes munka, amelynek így átadják magukat? A nagy nap 1946. március 14-én következett el. Fellőt­ték -z első, „amerikai” V—2- tőt. \ ■’elenlevők nagyon elé­gedettek, a bemutató hatásos volt. Olyannyira, hogy néhány újság egyre határozottabban feszegetni kezdi, tulajdonkép­pen mi történik Fort Blissben és kik lövöldöznek ott? A Pentagon álláspontja tovább­ra is változatlan: „A legjobb semmi, sem mondani.” De mivel a közvéleményt a V—2 robbanását követő csend nem nyugtatja meg, s egyre többet beszélnek a „zsoldos­tudósokról” Acheson külügy­miniszter tervet készít Tru­man elnök számára, amelyet elvi nyilatkozatként, október 28-án nyilvánosságra is hoz­nak. kinek fogadtatásáról képet alkothatunk, ha a la­pokat idézzük. A „The Nati­on” ígv ír: „Ha érdekel a tö­meggyilkosság, és ha azt aka­rod. hogy a bőröd értékes le-' gyen, légy tudós. Pillanatnyi­lag ez az egyetlen lehetőség ahhoz, hogy büntetlenül öl­hess ...” Dőlnek a levelek a szer­kesztőségekbe. De tiltakoznak az amerikai tudósok is, akik megalázónak tartják magukra nézve, hogy náci tudósokat pénzel az USA. Von Braun viszont enge­délyt kapott, hogy családi előkészítés után Maria von Quistrop személyében német földön vezesse oltár elé 16 évvel fiatalabb unokahúgát: 1947 februárjában, újra Euró- nában. A nászúthoz a mün­cheni titkosszolgálat emberei adták a díszkíséretet. Később, ismét Amerikában egy napon Fort Bliss mindé« lakóját autókra ültették és átvitték őket a határon, a Mexikóban levő Ciudad Jua­rez városkába. Az autók egye­nesen az amerikai konzulátus elé hajtattak, az utasok pedig megkapták azokat az előre el­készített űrlapokat, melyekkel a bevándorlók szoktak sort állni, vízum ügyben. Tíz perc­nél nem tartott tovább a procedúra. Ezzel az ügyet lezárták. A Pe. tagon most már az újdon­sült amerikai másik kérését szorgalmazta, a katonai ki­adásokat úgy alakítani, hogy abból az eddigieknél több jusson rakétakutatásokra. Programokat terveztek a. V—1 és a V—2 továbbfejlesz­tésére. Rakétafölényre töre­kedve, gyorsított ütemben dolgozták ki az egész hadse­reg számára alkalmas harcá­szati-technikai feladatokat. A rakétagyártásban , érdekelt nagyüzemekkel, monopóliu­mokkal szerződések sokaságát kötötték meg, beleértve a nuk eáris fegyvertár bővítésé­ben érdekelt iparágakat is. Az „erőhelyzet” ilyen alakulása folytár, elérkezettnek látszott az idő, hogy . amerikai pol­gár tudomást szerezzen poli­tika' felsőbbrendűségének hogylétéről, ezért a helyzetet elemző kommentárokban az ötvenes években többször is elhangzott ez a mondat:..Ke­zünkben tartjuk a világ leg­jobb tudósait és már messze túlhaladtunk az oroszokon.” Amit nem sokkal később, történelminek is nevezhető módon cáfolt meg néhány csipogó hang a világűrbői: Bip .. . Bip ... Az első szputnyik. Király Érni (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom