Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

1978. május 28., «tsarnop ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A belvárosi kicsiny, ho­mályos helyiségben ketten; a diszpécser és a kisegítő dolgoznak. Megállás nélkül. A műszerfalon — amelyen több sor kapcsoló van — sűrűn kigyúlnak a piciny lelon, reccsen a rádió-adó­vevő hangszórója, valame­lyik taxis kérdez, közöl, vá­laszol. Megpróbálom a pár­beszédeket követni. Berreg a telefon: — Tessék, taxi .1; már írom is, Semmelweis kór­ház ... Tessék a vonalban maradni... Halló, már el­ment a négyes. A hangszóró reccsen,' 1 — A tizennyolcas va­gyok. — Rendben. t Újból a telefon berreg. — Tessék, taxi... Milyen névre? ... Tessék maradni a vonalban ... Gombnyomás a mikrofo­non. / A harmincegyest ke­resem. Reccsen a hangszóró. — Tessék, jelentkezem. — Benedek út 7. — Kösz, mentem. A hangszóró reccsen. — Az ötvenhatos Csabán szabad! A hangszóró továbbítja: — Az ócskapiacról beszé­lek, van rendelés, jöjjön egy másik taxi is. Közbeszól egy hang. — Nem kell. már itt ál­lok a hátad mögött. Telefonon morózus férfi­hang. — Előrendelés . .. Szomo­rú eseményre kell kocsival mennem. — Temetés? — érdeklő­dik megértőén a diszpécser. — Nem. Esküvő! A szokatlan indoklás mo­solyt fakaszt. De kattan a hangszóró, s a mosoly' gy’or- san lehe.vad; i •— A vágóhidat kerüljé­tek. Halálos baleset ... — Ügy látom, bőven van munkájuk. A kérdezett Bartha Ág­nes, a Volán Taxifőnöksé­gének fődiszpécsere, ezt mondja: — Pár éve még igen rossz volt, sok volt a prob­léma. Most a hely'ünk is jó, és az URH igen sokat se­gít. Naponta 140—150, szom­baton 250, fizetésnapon 300- an is igényelnek kocsit. Szombaton az esküvő, a ballagás miatt sokat hívnak bennünket. Ha esik az eső, oly’an nagy' a forgalom, hogy nem tudjuk kielégíte­ni. Evvébként kedden és pénteken nappal, szomba­ton éjszaka nagy a forga­lom, vasárnap pihen a nép. Ami a hónapokat illeti, de­cemberben igen nagy a hají­tás. január—február—már­cius gvenge. most kezdődik, s a nyáron fokozódik a taxi­igénylés. — Az URH nagy'on meg­könnyíti a munkánkat, nem is tudom nélküle elképzel­ni az életet. Sokszor ka­punk a rendőrségtől, a men- 'töktől köszönetét. Taxisa­ink a várost járják, sok mindent észrevesznek, s ha balesetet, tüzet látnak, rög­tön beszólnak, mi pedig to­vábbítjuk a jelzéseket a rendőrséghez, a mentőkhöz, vagy éppen a tűzoltókhoz. Az Ády-hídnál a kispa- don öt taxis ücsörög. Egyi­kőjük. Veres László meséli, hogy egy ízben Diósgyőrött, amikor megállt a villamos, a kinyílt ajtón kivágódott egy ittas ember. — Szóltam a vezetőnek, ne menjen sehová, tudok kapcsolatot teremteni. Be­szóltam a központba és ha­mar kint volt a helyszínen a rendőrség és a mentő. Most kissé kedvetlenek. Még a beszéd is lassan csor­dogál. Panaszkodnak, hogy kevés a fuvar. Öt perc sem telik el, a stand már üres. Érdekes, hogy’ mihelyt utas van, a gépkocsivezető han­gulata átvált, s ő maga is mintha más ember lenne. Egyik ifjú ember szinte ra­gyog az örömtől, hogyisne, mikor Abaújszántóra megy egy családdal. Az ilyen fu­var ritka, mint a fehér holló. — Az URH mindenki számára előnyös — magya­rázza Faul József brigád­vezető. — Előnyös nekünk, mert több fuvart biztosít, kevesebb az üres kilométer, előnyös az utasnak, mert: a hozzá legközelebb levő ta­xis megy a megnevezett színhelybe. Utasok? Vannak törzsta­gok, Velük baráti, közvet­len a kapcsolat. Sajnos, fő­leg fizetésnapon sok az it­tas. a garázda ember, főleg a fiatalok közül. Volt esel rá, hogy egy ily'en banda verni kezdte a taxist, a másiknak a bőrkabátját szaggatták le. s akad olyan utas is, akinek nincsen pén­ze. de taxival megy a laká­sára. Volt rá eset, hogy ott­hon sem volt pénz, s egyi­kük fizetés gyanánt készsé­gesen felajánlotta: vigy'e el a feleségem. A másik azt mondta, nincs más, mint a két kisgy’erek, válasszon a pilóta és viheti. A taxikon van vészjelző készülék, de még erre egy­szer sem voll szükség. Igaz, volt eset, amikor az utas kötekedett, fizetés hely'ett verést helyezett kilátásba. A pilóta csak beszólt a mikrofonba és másik, há­rom taxis jelentkezett a hangszóróban: — Tarts ki két percig, ott leszünk a helyszínen. Az utas nem várta meg, gyorsan megtalálta a pén­zét és elpucolt a négykeré­ken robogó segítség elől. A miskolciak nem pa­naszkodhatnak a taxira. A főnökség 74 jármüvéből 58 áll a város lakói rendelke­zésére, ebből 24 új Zsiguli. A kocsik nagyobb részére már a múlt évben, a kiseb­bik részére ez évben szeret­ték fel az URH-t. A taxi- íönökségen elmondották, hogy a „járműállomány fel­újítása és az URH-beren- dezések felszerelése mint­egy’ 4 millió forintba ke­rült. Mindezt a lakosság ér­dekében tették, hogy még pontosabban, gyorsabban elégíthessék ki az igénye­ket. Kétségtelenül a rádió­adóvevő berendezés ered­ményeképpen csökkent az üres járat. Ami hátrány', az á város jellegéből adódik, abból, hogy egy’ főútvona­la van. s a peremkerüle­tekhez kifelé van utas, visszafelé ritkán akad. Egy gondjuk van még, nincs szerviz, a készülékek javí­tásához. Ennek megoldásá­hoz több Volán vállalat összefogása szükséges. Csorba Barnabás Józanul a borról Szabó-Jilek Jenő tavaly megjelent Nagy' hírű bora­ink című könyvében olvas­tam a következő történetet: Egy francia borász a bor- ivás művészetét ecsetelte a walesi hercegnek: — A nagy bornál nézzük annak játékát a pohárban, beleheljük illatát és az­után ... — Azután megisszuk! —• vágott közbe a herceg. / Nem, herceg —moso­lyodon el a borász —, előbb beszélgetünk róla. * Az ember azt gondolhat­ná, nincs annál nagyobb él­vezet, mint kényelmes karosszékben hátradőlve, újra meg újra elénk rakott, minden esetben más ka­rakterű. de minden esetben csodálatos illatú, zarnatű borokat kóstolgatni, ízlel­getni, bírálni, s persze be­szélgetni róluk. Élménynek élmény az már szent igaz, főlég an­nak, aki ilyesmit csak hé­be-hóba élhet át. A borász azonban úgy a negyvene­dik minta után csak anv- nyit mond: rendkívül fá­rasztó. Félreértés ne essék, nem azért érzi annak, mert már túl van negyven kóstolón! A tréfás csipkelődés sze­rint: az iszákos ember nem szereti a bort... szájában tartani. Ök viszont szájuk­ban tartják, rágják,. izével, zamatéval kitöltetik a száj­üreg, a nyelv minden ízle­lő pórusát. De amikor meg­születik az ítélet, a bor minősítése, a korty nem le­felé, hanem kifelé vándo­rol. A borversenyen, a szak­zsüri tagjainál ez már így szokás. ... * Tárcái, Rakóczi-kastély, 1978. május. Történelmi hangulatot lehelő termek, szépen terített asztalok, po­harak, gyertyák, tálcán sajt és almaszeletek. Minden kellék a helyén, kezdődhet a borok „megmérettetése”. A bükkaljai borok zsűri­jében nyolcán vannak, ku­tatók, kertészmérnökök, bo­rászok, valamennyien értői, ismerői a jó boroknak. Az elnök Érczhegyi László, a Szőlészeti és Borászati Ku­tatóintézet tudományos munkatársa. A tagok pedig: Bozóki István, a Móri Ál­lami Gazdaság főborásza, Kamocsay Ákos úgyszintén móri borász, Kerényi Zsolt, akárcsak az elnök, ugyan­csak a kutatóintézetben dol­gozik, Tóth András, a szent- istváni tsz főkertésze, Ht- lóczki János kertészmérnök, a bogácsi tsz elnöke. Schweifer Károly Súlyból, Váradi János, az egri bor- kombináltól ugyancsak je­les szakemberek. * A látvány:... Tóth And­rást figyelem. A kezében tartott pohár falán itt is ott is megtörik a fény'. Az üveg átlátszóságát zöldes- fehér színben ..megfesti'’ az első minta. Olaszrizling bor. A poharat a gyertyafény elé tartja. A zöldesfehér szín a fény hatására kivi­lágosodik. Afféle röntgen­kép. Azonnal észreveszi, ha a borba oda nem illő anyag került. A pontozólap ..tisz­taság’’ rovatában máris ott a megjegyzés, a látvány igazolásául: kiváló, jó vagy éppen megfelelő. '' A pohárban a bor meg­mozdul a kéz ringalására. Felszabadul a benne őrzött illat, s a zsűritag dönt. A minősítés elárulja: fajtára jellemzo-e az illat, vagy’ sem. A következő érzékszervi bírálatnál a szájé és a nyelvé a főszerep. A korty nyomán mint áram, szétfut az íz. A kiváló olaszrizling ize kellemes, enyhén keser­nyés, megfelelő savtartal­mú. — Érezni kell ezt. sza­vakkal sokkal nehezebb kö­rülírni — mondta Tóth András. A pillanat élménye alatt a szakember analizál, és szintetizál is. összetevőire bontja az izkompor.enseket, vizsgálja külön-külön is, majd összerakja újra!egész­síé. Az íz, a zamat szerepe kulcsfontosságú. A y'égső szintézis, az összhang, harmónia elbírá­lása. Ez az utolsó megmé­rettetés, az utolsó összeg­zés. A pontozólap meglelt, összegyűjtik, s a zsűri ki­lencedik tagja, a titkári teendőket ellátó Borosnyai Karoly zsebkomputerén máris jelzi az eredményt. Az első minta 20 hibapon­tot kapott. Éremdijazásbari nem részülhet. * Mi is van egy bírálati lapon? A 4-es számú min­ta ugyancsak olaszrizling. Tóth András így pontoz: 1. tisztaság kiváló; 2. illatin­tenzitás: jó; 3. illatminő- ség: közepes: .4, íz-, zamat- intenzitás: jó; 5. íz, zamal, minőség: jó; 6. összhang, harmónia: jo. * A zsűri minden egyes tagja más-más egyéniség. Legtöbbször Hilóczki János megy' ki a teremből (ö do- hiány’zik legtöbbet), Schwei­ler Károly eszi két min­ta között, a legtöbb sajtot.. A mintákat behozó Knapp Ilona abaújszántói szőlész szakmunkástanuló, úgy lát­szik. az egri Váradi Jánost .kedveli a legjobban, mert mindig az ő poharába tölt legtöbbet. Ezen olykor-oly’- kor nevetnek is a többiek. Mert .bár komoly dolog a borverseny, azért mégsem halottas menet. A móriak töprengök (nekik szokniuk kell még a bükkaljai íze­ket). Tóth András, a leg­komolyabb, a koncentráló ember mintaképe. Az elnök a legiialkszavúbb. De érti a dolgát, mert mindenki „odafigyel” arra, amit mond. * Délre megszületik a vég­eredmény'. Az eltelt három óra alatt a zsűri tagjai 41 mintát kóstollak végig. Az eredmény; 11 arany’. 10 ezüst. 4 bronzérem és 8+1 fáradt ember. A legeslegvégén azért mindenki kóstol még egy kedvenc mintát. Ügy csi­nálják megint, mint a ver­seny közben negyvenegy­szer. Nézik a bor játékát, majd az illatát belehelik, ízlelgetik sokáig, s az­után ... — nos, most az egyszer a walesi hercegnek lenne igaza — azután meg­isszák. Váljék egészségükre! Megérdemlik! Hajdú Imre Boldog gyermekkor. ~.. Meg most is fülembe csen­genek anyám féltő-tiltó szarai, amikor a focizástól kimeiegedve a vizesponár után nyúltam. A legkedven­cebb uzsonna: a snidlinges zsíros kernyér, melyből jicgy-öt karéj meg se kottyant. Csintalanságom rang- jelei: a térdemről soha le nem fogyó ragtapaszok. Dél­ben az utolsó csengetés: elszabadult csikókként rohan­tunk ki az iskolakapun. Még most is érzem u hátam­hoz verődő taska ütemét. Évtizedek múltak el, de a parkokban, játszótereken, a magas hazak közé zsugorított aszfaltos gr un-lökön épp olyan vidám, zsibongó a kép. mint hajdanán. Ügy lendül a hinta, ilgy repül a libikóka. A srácok épp úgy rúgjál; a bort, mint egykor mi. felnőtt-gyerekei;. Amikor kipirult arccal, .felhevülten a jutóktól hoz­zánk futnak, mi épp úgy. mint annak idején anyánk, homlokukra tesszük kezünket, s aggódva mondjuk: Kisfiam, várj egy kicsit, míg lehűlsz, addig ne igyál... Kevés időnk jut rájuk, de a nemzedékváltozásokban mindig örök marad: féltve őrzött, legdrágább kincsünk a gyermek. Ki kér egy kis hideg zuhanyt? Vigyázat! Indul a motorizált íatürzs Nehéz lecke Az „aranylábú” fiúk a grundon születnek Halló, taxi!

Next

/
Oldalképek
Tartalom