Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
1978. május 28., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 9,Nem vagyunk kétségbeesve...” Víztelenítés, helyreállítás Csupa cső a bánya. Egy bánya, amelyet elöntött a víz. Az emberek időben elmenekültek, ideiglenesen otthagyták, személyi sérülés, baleset nem történt. A Borsodi Szénbányák Vállalat Bükkaljai Bányaüzemének Szeles-aknáján 15-én történt ez. Percenként 30 köbméter vizet „kaptak” a megáradt Sajóból. A vízbetörés következtében lehetetlenné vált a munka az M-mezői szivattyú- telepen, később az egész bányában. Szeles-akna holtbányává vált. Most, amikor a visszavonuló víz nyomában az elsők között járhatunk végig néhány vágatot, magát a frontfejtést, kiderül, hogy nincs szomorúbb látvány egy elöntött . bányatérségnél. A bányászon csizma van, fejfedő van, magával kell vinnie az önmentő készülékét és a karbidlámpáját. Mé” így is nehéz közlekedni, hiszen az embernek tulajdonképpen mindkét kezére szükség van, hogy tapogatózzék, hogy támaszkodjék. El kell tudnunk képzelni, mit jelent az, a egy két és fél mázsás csövet hatan szállítanak le az aknába. Elég, ha egy ember megcsúszik ... És akkor minden romba dől. Mi nem szállítottunk csövet. Továbbmentünk. A víz útja a sárban vezetett. Méghozzá olyan iszanba, ami legszívesebben levetette volna rólunk a csizmát. Olyan helyeken mehettünk el. ahol a vízbetörés óta előttünk senki sem járt. Nagy András, az aknavezető főmérnök lehetővé tette, hogy a bányát éltető fronton is átpréseljük magunkat. Nem kívánom senkinek. Nem véletlen, ha a bányászok azt mondják, hogy ez a front el- Ezerencsétlenedelt. Nem a front szerencsétlen. Nem is mi. emberek. Négykézláb, térden és könyökölve, lámpánkat időnként előre tolva, az életveszedelemről elfeledkezve. s magáról az életről is elfeledkezve másztunk előre a sálban. Harminc centiméter magasság engedtette meg a munkát, de Szerencsé-* re olyan emberei: voltak velünk. mim Nagy András aknavezető főmérnök. Mosztics Sándor vájár és Ruszin Ro- mulusz, a vállalat központi bányamentő állomása ügyeletes rajának a parancsnoka. Hősies küzdelem folyik ott, valahol a Sajó partján, a föld alatt a kenyérért. Víz, föld, kenyér. Sok ellentmondás, mégis roppant egyszerű a helyzet. A bányászok azt A csillék is víz alá kerüllek mondják, nekik a szén a kenyerük és a víz az ellenségük Nagyrészüket ideiglenesen átvezényelték más bányaterületekre: Ormosbányára. Feketevölgyre. Akik itt maradnak és dolgoznak — A vállalat központi bányamentő állomásának egy raja állandó ügyeletet tart itt. Levegőmintát vesznek, segítik a hel, reállítást. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a szén a fontos, de az emberélet még ennél is fontosabb. Ennek köszönhető, hogy sem a vízbetörés idején, sem azóta, a víztelenítés és a helyreállítás nehéz munkájában baleset nem fordult elő. Üjságiróskodásunk tapasztalatai alapján elmondható, hogt emberekkel való találkozásaink mindig valahol a pénzzel kezdődnek, a forinttal végződnek. Furcsa érzés, hogy ez most nem merül fel. Az akna dolgozóinak a többségét más, termelő munkahelyekre irányították. Akik pedig most jelenleg itt dolgoznak a víztelenítés, a helyreállítás munkáin, nem vetik fel ezt a kérdést. Biztosak abban, hogy jövedelmük nem lesz kevesebb, mint volt, sőt Mosztics Sándor vájár és Nagy András aknavezető főmérnök. mint Gál Lajos párttitkár elmondotta —, nem keresik a munkát, szinte nem kell utasítást adni nekik, pontosan tudják a kötelességüket. — Nem vagyunk kétségbeesve — mondotta Gönczi József lakatos. — Elöl mennek a vájárok, szerelik a szivattyúkat és a csöveket. Utánuk, a nyomukban megyünk mi, iparosok, lakatosok, villanyszerelők. A víztelenítés és a helyreállítás szinte egyidejű munka. Mi nem fogunk lemaradni, semmilyen körülmények között. több annak mértékében, ahogy az üzem, illetve a vállalat vezetése ezt lehetővé teszi, javulni fög. Az ember nem is hinné, ha nem tudná és nem érezné, hogy milyen csodálatos dolog egyenes derékkal, emelt fővel a napon járni. Ez csak akkor derült ki, amikor kijöttünk a vízzel sújtott bányából. Szeles-akna már nem holt bánya. Amikor elöntötte a víz, akkor az volt. Ma már nem az. Szeles-akna ma már él. Emberek dolgoznak benne. Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József A fronton csak hason kúszva lehet közlekedni. A bányamentő raj parancsnoka, Ruszin Kumulusz az elsők között jutott át ezen a munkahelyen. Borsodnádasdi ötvösök Könyökio az aranyban Évi 180 millió forint értékben Nem, nem értem az arany megszállottáit. Jack London kincsvadászait, azokat az embereket, akik ölni tudtak az aranyért. Vér és arany, vér és arany — a történelem folyamim mindig így követte egymást. Cortez és társai ezerszám öldösték az embereket néhány tompafényű tárgyért, aranyrögökért. Arab mesék helyett A minap kedvemre bele- ma: kolhattam egy halom aranyláncba, majd siklóként csúsztak ki ujjaim közül az ezüstláncok, és ’ sehol semmi... Nem fut át rajtam az a „izsergés, ami a regények szerint normális, amitől megvadulnak az emberek, amit érezhették az arab mesék, az Ezeregyéjszaka hősei, amikor beléptek a kincseket rejtő barlangokba. Persze lehet, hogy ezt az érdektelenséget csupán azért tapasztaltam magamon, mert távol vagyok attól, hogy ilyen csecsebecsékkel szórakozzam, ilyesmit vásároljak rokonoknak és ismerősöknek. És mivel így még mind a megyében, mind az országban sokan vannak, bátran megmondhatom, hogy az egész láncgyártás, ötvösüzem engem csak azért érdekelt, mert munkaalkalmat, kenyeret jelent jó néhány asszony számára itt Borsodnádasdon és a környéken. • Magócs Zoltán üzemvezető így beszél: — Hatvannyolc nőt foglalkoztat az üzem, tizenöt bedolgozónk is van. Jelenleg főként láncokat és láncalkatrészeket — kengyelt, csőházat, rugót — gyártunk. Az elmúlt évben termékeink 70 százalékát exportáltuk tőkés országokba — elsősorban Angliába. A mennyiség itt már milliónál kezdődik. Exportáltak 1,2 millió ezüstláncot, 1,5 millió ezüst-, úgynevezett rugós gyűrűt és mintegy 800 méter hosszú csavart aranyláncot, amely „jobb” körökben Wales névre hallgat. liárom-ötköves gyermek- fülbevalókból 41 ezer darabbal lettünk „szegényebbek”, és ennek dollárban kifejezett ellenértékével pedig gazdagabbak. Mindezt a sok értéket — dollárban és forintban — mindössze 85 dolgozó állítja elő. Ennyi ugyanis az üzem összlétszáma. Foglalkoztatnak mintegy 15 fő bedolgozót is. Hulló arauvkarikák J A dombok között megbúvó kis üzemben csak 17 szakmunkás van. Az Állami Pénzverde ölvösüzemében a szakmunka az ötvösség, de a betanított munkások sem „barkácsolnak”. Hallatlanul nagy türelmet, begyakorolt- ságot és ügyességet kíván az a munka, amit csinálnak. Kis gépteremben automata gépek vágják, hajtogatják apró szemekké az aranyhuzalt és percenként *44—46 szem hullik egy kis tartóba, a „raktárba”. A kis szemeket ügyes női kezek fűzik, zec- ceíik, forrasztják, hajtogatják, savazzák, majd a kézi előfényezés következik. Valahogy így készül a lánc a speciális asztalok mellett, amelyet „felnivel” — viaszos vászondarabbal — hosszabbítanák meg. hogy a nemesfém legapróbb darabkája is hasznosítható legyen. Mert a szigorú bizonylati fegyelem, a társadalmi tulajdon védelme itt szó szerint és alaposan megköveteli az anyagtakarékosságot. Az arany- és ezüstláncokat illő „tisztelet” nélkül sodorják, forrasztják, gyártják a hosszú asztaloknál ülő lányok, asszonyok. A tágas, nag" ablakokon át látni a környező dombok, lejtők szempihentetö zöldjét. A televízió helyi reléállomásának antennarendszere betekint a szorgoskodókra. A falakat és az asztalok oldallapját, mint mindenütt, itt is folyóiratokból, képeslapokból kivágott színes képek, színészek, táncdalénekesek, gépkocsicsodák „díszítik”. A rádióból zene szól. s a frissítő dallamokra fürgébben mozognak a kezek. A jó kereset ára A viszonylag jó keresetért itt meg kell dolgozni. A darabbér diktálja a tempói De azért itt könnyebb a munka, mint a szomszéd „várban”, a lemezgyárban, nem annyira ízületeket koptató. A munka tárgya itt az arany. Talán ennek köszönhető hogy jóformán csak manufakturális munkával, egyszerű eszközökkel, nem túl sok szakismerettel is több mint 180 millió forintnyi értéket állítanak elő. Ebben az évben ez a szám valamivel nőni fog, hiszen a bedolgozók sokat segítenek. Otthon a kiadott felszerelésekkel készítik — ebédfőzés, mosás, takarítás, állattenyésztés mellett és közben — a rugós gyűrűket és sok-sok más részműveletet. Talán ennek is köszönhető, hogy például ezüstláncból 400 ezer darabbal többet gyártanak ebben az évben. A többlettermelés magasabb jövedelmet jelent az üzemnek, és a foglalkoztatottság bővülésével nőnek a személyes jövedelmek is. A kis üzemek, a szórvány foglalkoztatás így járul hozzá a kereseti arányok javításához és az életszínvonal emeléséhez is. Buchert Miklós Mit kínál a boltok? Tapasztalatok a miskolci járásban Egy-egy járás áruellátásában nem kis szerepe van a községi tanácsok és a kereskedelmi szervek kapcsolatának.' Az igények felmérésében, a hálózatfejlesztési feladatok megvalósításában a kereskedelmi vállalatok, az áfészek támaszkodnak a szak- igazgatási szervek jelzéseire; a községek Mazdái összhangba hozzák a lakosság kívánságát a lehetőségekkel. Ezért is tűzték a közelmúltban napirendre a miskolci járás községi tanácselnökeinek és vb-titkárainak értekezletére a kereskedelmi ellátás témáját. A Déliteken, Miskolcon megtartott tanácskozáson meghatározták a hálózatfejlesztés és korszerűsítés érdekében szükséges intézkedéseket is. A misk'lci járás elmúlt évi alapvető élelmiszerellátása kiegyensúlyozott volt; a kenyér minősége és a szállítás pontossága javult az, előző évekhez képest. Tejet és tejtermékeket hetente kétszer- háromszor szállítanak a településekre. ám még mindig nehézséget okoz, hogy a boltok, tárolási lehetősége nem mindenütt megoldott. Sok helyütt tapasztalható: a kis települések vendéglátó helyei nem kínálnak tejet, tejterméket. Javulás tapasz-. talható viszont a hús- és hús- készítmények ellátásában, amelyhez elsősorban az áfész és termelőszövetkezeti szakcsoportok tevékenysége segítette a falvakat. A községeket ellátó központi hálózat kínálata ebben az évben csökkent — szögezték le a tanácskozáson. örvendetesen javult a kisközségek zöldség-gyümölcs- ellátása, az árszínvonal 10 százalékkal csökkent az elmúl évekhez képest. A forgalmazás már nem mondható mindenütt egyenletesnek, csakúgy, mint a vegyes iparcikkek ellátásában. Régi gor.d, hogy a községekben kevés a vasáru, szűk a szén- tüzelésű kályhák, tűzhelyek választéka. Bár mind több helyütt térnek át a korszerűbb tüzelési módra, mégis: a falvakban még mindig sokan keresik — tegyük hozzá:sokszor hiába — ezeket az árukat. Kisebb viszont az érdek- 13dés a helyben árult, tartós fogyasztási cikkek iránt. A tanácskozáson sok szó esett az áruellátásban részt vevő szervek tevékenységéről. ezen belül a zöldséggyümölcs felvásárlásáról. E téren nem születtek meg a kívánt eredmények a miskolci járásban: a kijelölt boltok nem gondoskodtak teljes mértékben a felvásárlás feltételeinek megteremtéséről, okszor előfordult, hogy a felkínált tételeket visszautasították. Az Unió afész, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok érdekeit sem sikerült gyümölcsözően egyeztetni, az áfész felvásárlási eredménye alatta maradt a tervezettnek. Milyen a miskolci járás kereskedelmi hálózata? Bár az elmúlt években több új ÁBC-áruház épült, a kis települések jó része gondokkal küzd. A boltok elavultak, maholnap nem biztosítják az ellátás feltételeit. A vendéglátó helyek között is sok az elhanyagolt épület. s ez nemcsak az eldugott falvak fáió pontja. A járás leglátogatottabb kirándulóhelyeinek ven 'églátó egységei sem tudják az igényeket kellőképp kielégíteni, Bükkszentkeresz- ten a Borostyán étterem korszerűsítéséibe volna szükség, Máiéiban s a nyéki tavaknál a hálózat bővítése kívánatos. Hollórtetőn ebben az évben egv pecsenyesütő megnyitását .ervezik. A tanácskozáson végül szó volt a fogyasztói érdekvédelem járási tapasztalatairól.
