Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-27 / 123. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. május 27., szombat Sárkányrepülés Fiatal művészek közéleti szárnypróbálgatásai Bizonyára nem véletlen — de annál találóbb volt —, hogy Angyal László fotós csodálatosan szép színes diáinak bemutatásával kez­dődött az eszmecsere. Ezek a diák a sárkányrepülésről készültek, az eszmecsere pe­dig Miskolc városról szólt. A városról úgy, ahogyan azt a Fiatal Borsodi Művészek Társasága látja. A KISZ me­gyei bizottsága által létreho­zott társaság a napokban tartott összejövetelén „Alkotó környezetünk Miskolc” cí­men folytatott párbeszédet a város párt- és tanácsi veze­tőivel. A város fiatal művészei céltudatosan készültek erre, hiszen előzetesen részletes felhívást kaptak kézhez a KISZ-től. amelyben többek között ez is olvasható: „Nyújtsatok ól a város ve­zetőinek és egymásnak egy olyan füzért alkotásaitok­ból, ötleteitekből, amelyek gondolkodásra késztető mélységben ábrázolják az általatok lényegesnek tar­tott problémákat, megoldat­lan lehetőségeket. A meg­szerkesztett »műsor« legyen adalék városunk fejlesztésé­hez. Kérjük, hogy tartózkod­jatok a »panasznap« jellegű megoldásoktól”. A leckét alaposan feladták a iataloknak, különösen az általunk idézett rész utolsó mondatával, mivel nem le­hetett hozzátenni, hogy „ve­gyetek példát a felnőttek hasonló tanácskozásairól”. Van ugyanis ebben a város­ban egy olya . helytelen köz­életi beidegződés — különö­sen az utóbbi tíz évben —, hogy itt csak gond van, hogy más városokban mindent, dp mindent jobban csinálnak, mi-,, nálunk. Az érdeminek szánt közéleti eszmecseréket oly mértékben szokta elbo­rítani a már-már siránkozó, mr.denböl csak a hibát fel­mutató hangulat, hogy nem jut idő — vagy csak na­gyon kevés idő jut — a di­cséretre, konstruktív javas­latra. Mindezt azért kell szó' a hozni, hogy megértsük, nem a köztünk felnőtt fiata­lokban van a hiba. ha eb­ben a légkörben élve ők is a rossz felé fordulnak na­gyobb érdeklődéssel. De most már nézzük a fia­talok javaslatait. Szerényi Győző építész igen sok előkészítő munka után próbálta bizonyítani, hog^ az avasi lakótelep mű­velődési központjává lehetne kialakítani az egyetem je­lenlegi hőközponti hatalmas épületét, s ez egyben szoro­sabb kápcsolatot hozna létre a város két területe között is. Az ötlet nagyon jó lenne,- de Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke — a fiatal épí­tész vizsgálatain túl — olyan további műszaki és főleg gazdasági, pénzügyi problé­mákra hivta fel a figyelmet ezzel kapcsolatban, hogy a jelenlevők ezt kénytelenek voltak elfogadni. A Csorba-tó dolga, úgy lát­szik. idősebbeket, fiatalabba­kat egyaránt foglalkoztat. Erről is szólt többek között Hajdú Gábor riportja. Az er­re vonatkozó válasz azonban, olyan távlatokra utalt, hogy azt hiszem, senkit sem nyug­tatott meg azok közül, akik­nek ez szívügye, ezért ezt a témát jó lenne, ha nem te­kintenénk lezártnak. Borostyánnal befuttatott -.ázgyári épületek. Micsoda bizarr, de csiklandósan ér­dekes ötlet. Bodonyi Csaba építész „vesszőparipája”. Mint mondta, lehetne az épület tetejéről is indítani lefelé, s egy-egy erkély „besegítene”. Legalább egy komor, szürke épület vállalkozó szellemű lakói megpróbálhatnák! Az építész további figye­lemre méltó ötletei: 2—3 szintes házgyári lakások épí­tése több gyermekes családok részére, s fel is ajánlotta, hogy a tervet elkészíti. Má­sik javaslata: hozzon létre valahol a város egy gépmú­zeumot. No, nem kell sem­miféle beruházásra gondolni, csak helykijelölésről, s egy nagy tetőről lenne szó. A vá­rosi tanács elnökének is tet­szett az ötlet, s szerinte va­lahol az egyetem környékén kellene hely után nézni, s ott a fiatalok egyben vállal­hatnák a szükséges karban­tartást, gondozást is. Erre még érdemes majd visszatér­ni érdemben. Mindent nem sorolhatunk itt fel, de Sloller Antal el­képzelése arról, hogy az ama­tőr művészeti csoportokat valamilyen formában úgy kellene helyileg centralizálni, hogy azok működtetése egy­ben gazdaságosabb is leime, olyan mértékben érdemel fi­gyelmet, hogy szintén vissza kellene térni a terv részletes kidolgozására. Miskolc tanyája. Ez volt a címe Szendrei Lőrinc el- hángzott írásának, amelyet Brockó Tamás megkapó diái kísértek. Ez a „tanya” a Bé­ke-telep. Ide jutottunk a sárkányrepüléstől. Drótos László, a városi pártbizott­ság első titkára meg is je­gyezte, milyen nehéz köz­épületek sorsával foglalkozni addig, amíg ilyen égető la­kásgondjaink vannak! A több órás eszmecsere ösz- szegezésénél átadjuk a szót a városi pártbizottság első titkárának, aki így fogalmaz­ta meg benyomásait: — Ez a találkozás várako­zásunknak megfelelően ala­kult. Sok jó ötlet hangzott el, de a legnagyobb ötlet az volt, hogy a KISZ ezt a ta­lálkozót létrehozta. Ez a tár­saság még fontos szerepet tölthet be a jövőben, ha meg­marad az őszinte jó szándék, felelősségérzet a város gond­jai, ügyei iránt. Külön érték, hogy itt a különböző művé­szeti ágak ifjú képviselői, vannak együtt, s cserélik ki véleményüket, gondolataikat. Az első találkozás a város vezetőivel igen jól sikerült, s biztató a jövőre nézve. Ha csali egy hasznos ötlet meg­valósul a sok közül, kezdet­nek már az is igen nagy eredmény lenne. Adamovics Ilona Feledy és Lenkey kamaratárlata Feledy Gyula és Lenkey Zoltán grafikusművészek kamarakiállítására invitált a meghívó. A miskolci Sem­melweis Kórház új nőv jrotthonának társalgójába lépve — itt rendezték meg ugyanis a két művész kö­zös kiállítását — meglepődhet a'látogató: a két ismert grafikus ugyanis most nem grafikákkal jelentkezik, hanem egyenként tíz-tíz olajpasztellel, festménnyel. A kórház művelődési bizottsága közművelődési, ízlés- fejlesztési célzattal rendezte meg ezt a kamaratárlatot a nagyon otthonos társalgóban, ahol nemcsak a nő­vérotthon lakói, hanem a kórház minden dolgozója megtekintheti, sőt kívülállókat is szívesen látnak és várnak július 10-ig. Igen nagyszámú érdeklődő jelen­létében nyitotta meg a kiállítást pénteken délben Tok Miklós, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese. Érdemes megtekinteni a kis kiállítást. Feledy Gyula és Lenkey Zoltán oly sokszor szerepel előttünk — és országos, sőt nemzetközi rangos fórumokon — gra­fikai művekkel, hogy olajpasztellel történt jelentkezé­sük feltétlenül az újszerűség erejével hat még azokra is, akik tudták, hogy mindketten dolgoztak ilyen mű­veken is, csak éppen kiállításokon nem szerepeltek velük. A képek többsége mindkét művésznél erősen vonal­rajzos. A grafikus előbúvik a színes foltok mögül. S ez egyáltalán nem baj! Sőt, nagyonis sajátos karaktert ad a kiállítás darabjainak. Lenkey témáihoz is igen hű maradt. Kedvenc madárvariációi hét képen állnak előttünk, éles vonalakkal, kemény kontúrokkal határolt színfoltokba fogalmazottan, egyik további képén virág­csendéletet, egy másikon aktokat kínál, míg legutolsó műve tavalyi bulgáriai útjának emlékét idézi. Feledy témái változatosabbak, a mondandót többszörös átté­tellel közlő művek mellett ott állnak a közvetlenebb kifejezési eszközökkel jelentkező alkotások.. Az Éste, a Furulyázó, a Vidéki hegedűs, a Hegyvidék, a Domb­oldalon címűek tartoznak elsősorban ez utóbb emlí­tett kategóriába, más munkáin — Jelenet, Torzó. Va­rázsló, Öreg, ■ tehénkoponyával — a grafikai eszközök és kifejezési módok markánsabb jelentkezését vehet­jük észre (a Varázslón még bizonyos plasztikai törek­véseket is). Talán leginkább figyelmet érdemlő mun­kája — ha egyáltalán szabad e sorból kiemelni vala­mit — a Pieta, az ismert téma parasztmadonnás át­fogalmazása. Szép, értékes kamaratárlat. Érdemes meg­tekinteni. (bm) A brigád, a grafikák, meg a tanulság A minap zárult grafikai t hét, a Képcsarnok Vállalat’ országos akciója eredmé­nyeiről még aligha van ösz- szesítés. Az elsődleges cél nem is a kiállított művek közvetlen, bolti forgalmának növelése volt, hanem egy olyan közművelődési jellegű cselekvés, amely a grafikát mind szélesebb tömegekhez viszi közel, segít felismerni e művészeti ágazat szépsé­geit, megszerettetni ezeket a munkákat. Az egyhetes akció figyelemmel volt a szocia­lista brigádokra is, velük is erősíteni kívánta a kapcso­latot, illetve híd kívánt lenni a brigádok, illetve brigádta­gok és a grafikai munkáit között. Ezért szerveztek a kiállítások időszakára brigád­tagokkal közönség-művész találkozót, hogy a közvetlen eszmecsere is segíthesse ezt a törekvést. * A miskolci Szőnyi István- teremben az egyik kiállító Kossuth-díjas grafikusmű­vész várta a megjelölt idő­pontban az érdeklődő bri­gádtagokat. A Képcsarnok helyi vezetői, illetve dolgo­zói — tudomásom szerint — több brigáddal is tartanak kapcsolatot és hívták őket szíves szóval e találkozóra. Nem mondhatni, hogy az ér­deklődés szétfeszítette volna a terem falait. Igaz, nem tö­meggyűlésről volt szó, be­szélgetni tömegekkel nem is lehet, és egy kisebb létszá­mú érdeklődő csoportnál mindig érdekesebb lehet a kétoldalú gondolatcsere. Ide azonban a megjelölt idő­pontban mindössze egyetlen brigád nyolc tagja jött el, a Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságának kezdeményezésére, Lyukóbá- nyáfól. Nyolctagú női brigád, amely a Kubai Kommunista Párt I. Kongresszusa nevet viseli. Később már a beszél­getés közben jött további nyolc szakmunkásképző inté­zeti tanulólány, a brigádtól függetlenül egy férfi és egy, ug'-ancsak a bányavállalat­hoz tartozó nő, meg ott volt az szb kultúrosztályának a vezetője. E tizenkilenc em­ber alkotta csoport rövid időre többször is kibővült a terembe spontán betérő, s ott nézelődő érdeklődőkkel. vitázó művész, de a gondo­latcsere érdekes és izgalmas volt. Szóba került még a ki-' állításon látható Ady társa­ságában című kép témája, az ott látható géniuszok szelle­mi rokonsága. # . * A beszélgetésen részt ve­vő művész beszélt a kiállí­tás létrejöttéről, a bemuta­tott grafikai lapok születé­séről, a grafikai hét tárlatá­nak értékeiről, az „igazi olajfesti i.' ny igazi vászon” felfogásban rejlő tévhitről. És még jó néhány olyan do­logról, ami a grafika jobb értéséhez, megismeréséhez, megkedveléséhez szükséges. A cél azonban nem előadás meghallgatása, hanem talál­kozó volt. A gondolatcsere már nehezebben indult. Az első kérdés jó irányt adott a beszélgetésnek. Azt kér­dezte ugyanis az egyik je­lenlevő, vajon a mai lakások és a grafika között milyen a viszony, mert az ő vendé­geinek nem tetszett egy, a lakásában függő rézkarc. (Merő véletlen, hogy éppen a jelenlevő művész alkotá­sa.) Megindult a beszélgetés a grafika és napjaink kap­csolatáról, valamint a kor­szerű lakás és berendezései és a grafikák kapcsolatáról. Szóba került még a beszélgetésen a színes nyo­mású grafikai lapok elkészí­tésének módja, technikája, aztán az a gondolatkör, hogy otthon, a lakásban, ahol az ember a napi munka és egyéb környezeti hatások fá­radalmait szeretné kipihenni, vajon milyen képek kellenelc. a falra. Olyanok-e, amelyek valamiféle hamis nyugalmat árasztanak, esetleg elzsongí- tanak, vagy olyanok, ame­lyek kifejezési eszközeiknél és mondandóiknál fogva, in­kább felzaklatnak, nyugtala­nítanak. Ebben a kérdésben nem tudott közös nevezőre jutni az érdeklődő, és a vele Ha így felsoroljuk, miről is volt szó a rövid találko­zón, úgy tűnik, mozgalmas volt. Ez azonban nem nyug­tathat meg. A jelenlevők közül ugyanis összesen hár­man kapcsolódtak be a be­szélgetésbe, azok közül is az egyik csak a művész élet­pályája iránt érdeklődött, és egyik megszólaló sem a bri­gádtagok közül került ki. A brigád asszonyai meglehető­sen passzív résztvevői voltak e beszélgetésnek. Hihetőleg azonban amit hallottak, ha­tott rájuk, felkeltette érdek­lődésüket, elgondolkodtatta őket, formálta ízlésüket. A Borsodi Szénbányák ^Vállalat szakszervezeti bi­zottságának elismerés jár, hogy mozgósított legalább egy brigádot. De vajon egy országos akció keretében, az ország második legnagyobb városában megnyugtathat-e ennyi eredmény? Aligha! A szocialista brigádokat válto­zatlanul a közművelődés és azon belül a munkahelyi művelődés egyik leg f onto-, sabb bázisának és lehetősé­gének tekintjük. Feltétlenül az lenne azonban a kívána­tos, hogy egy-egy ilyen al­kalommal, mint találkozási lehetőség — egy kiállításon, ahol 29 művész munkái sze­repelnek — egy kiállító Kos- suth-díjassal, nagyobb ér­deklődést keltsen, ne csak a forma kedvéért legyen jelen néhány brigádtag, és az ilyenfajta találkozás sokkal inkább szolgálja majd a bri­gádtagok szellemi épülését és gazdagodását, mintsem va­lamilyen felajánlás teljesíté­sének és a naplóba történő pozitív előjelű bejegyzésnek a lehetőségét. Benedek Miklós Úttörötábor-avató Kacson Vállalati törvény — válla­lati magatartás címmel — tartotta meg 130. kerekasztal- fórumát a Borsodi Vezető- és Szervező s Továbbképző Iskola csütörtökön, május 25-én a Technika Házában. Dr. Susánszky Jánosnak, a Nehézipari Műszaki Egye­tem tanszékvezető egyetemi tanárának megnyitó szavai után dr. Szabó Kálmán aka­démikus, országgyűlési kép­viselő, a Hazafias Népfront alelnöke tartott vitaindító előadást. A kerekasztal-fó- rum résztvevőinek hozzá­szólásai és dr. Sárközi Ta­más kandidátus, valamint dr. Zelkó Lajos docens referá­tumai gazdagították a „vál­lalati törvény — vállalati magatartás” című előadást. Az elmúlt nyáron még csak sátrakban táborozhat­tak a sátoraljaújhelyi úttö­rők a megszűnt kácsárdi ál­talános iskola hatalmas, gyü­mölcsfákkal teleültetett kert­jében. Mostanra viszont már elkészült itt a város úttörő- csapatainak tábora. A régi, egytantermes iskolaépületet feléújították, itt kapott he­lyet a melegítőkonyha, az ebédlő, s itt alakították ki a szociális helyiségeket is. Az udvaron, a fák között állí­tották fel azt a nyolc iker- faházat, amelyben a táboro­zok laknak. Égy-egy turnus­ban 96-an táborozhatnak majd a nyáron. A sátoraljaújhelyi úttörők nyári táborának építésére összesen 2 millió 300 ezer fo­rintot fordítottak, s a város' ifjúkommunistái, a szocialis­ta brigádok tagjai több mint nyolcszáz óra társadalmi munkát is végeztek a kerítés építésénél, a sportpálya ki­alakításánál és a berendezé­sek szállításánál. De a va­sárnap délelőtti ünnepélyes avatóra már minden a he­lyére került. A nemzetközi gyermeknapon adják át ugyanis a sátoraljaújhelyi gyerekeknek ezt a nagysze­rű. az idei vakációban már őket szolgáló gyermekléte­sítményt. Az újhelyi úttörő- csapatok egyébként június 12-én kezdik meg a táboroz­tatást. Ezt megelőzően, júni­us 5-én fZ ifjúmunkások ve­szik birtokukba a kácsárdi úttörőtábort; itt rendezik meg ugyanis olvasótáboi'u- kat. / MkM­Isniin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom