Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-23 / 119. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 2 1978. május 23., kedd Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter fogadta olasz kol­légáját, dr. Rinaldo Ossolát. UiaEiii ízeset Ismét jelentkeztek az Aldo Morót meggyilkoló terroris­ták; újabb sokszorosított köz­leményt juttattak el a sajtó­hoz névtelen telefon útján. A közlemény — sorrendben a 10. a kereszténydemokrata pártelnök március 16-i elrab­lása óta — Mórt, meggyilko­lásáról azt mondja, „csak az első lépés volt az államrend lerombolásának útján.” A terroristák közleménye ar­ra utal, hogy a Moro-gyilkos- sággal még mindig nem ért véget a magát Vörös brigá­doknak nevező terrorszerve­zet felforgató akciója. Szovjet ti Italiozás Május 19-én reggel körül­belül 200 suhanc megtámad­ta a Szovjetunió kinshasai nagykövetségének épületét, a zairei rendőrség nyilvánvaló jóváhagyásával. A suhancok megrongálták a nagykövet­ség kerítéseit és bejáratát, ablakokat és ajtókat zúztak be. A huligánok behatoltak a nagykövetség területére, s veszélyeztették a diploma­ták és ' családtagjaik életét. Csak a véletlenen múlt, hogy senki sem sérült meg. Mint később kiderült, a szovjet diplomaták telefonon segítséget kértek a zairei külügyminisztériumtól és a rendőrségtől, de nem kaptak választ. A szovjet nagykövetség el­leni támadásnak minden két­séget kizáróan az volt a cél­ja, hogy elterelje a Közvéle­mény figyelmét a NATO-or- szágok zairei intervencióiá- nak tényéről. . A Szovjetunió Külügymi­nisztériuma határozottan til­takozott a szovjetellenes pro­vokáció miatt, s elvárja a zairei hatóságoktól, nogy te­gyenek haladéktalanul intéz­kedéseket a szovjet nagykö­vetség és Zairében levő más szovjet intézmények bizton­ságának szavatolására. Szadal hetes pzelme Brzeziiski kínai tárgyalásai Izgalmas kérdések a Fórum-műsorban Tegnap délután ismét je­lentkezett a Magyar Rádió miskolci stúdiójának -Fórum műsora és dr. Horváth Béla, Miskolc város Tanácsa fő­építésze, Lopotnyik Béla, a BÁÉV termelési ve­zérigazgató-helyettese, Dézsi János Ybl-díjas, az ÉSZAK­TERV építési tervezője, Du- fala József, az ÉSZAKTERV belsőépítésze, Csépányi Jó­zsef, a Miskolci Kertészeti Vállalat igazgatója és Szili Nándor, a miskolci DOMUS Áruház igazgatóhelyettese adott választ a feltett, izgal­mas kérdésekre. Szóba kerültek a gyakori bontások, amikor szinte egy­másnak adják a bontó vál­lalatok a kilincset, a környék lakóinak bosszúságára. Meg­tudtuk, hogy probléma van az egyeztetéssel, a lépéstartás­sal. 'Az Avas-délről azt je­lezték, hogy az egyik lakás­ban a szőnyegpadlót négy da­rabból állították össze. Az il­letőnek orvosolják a pana­szát. Mások a házgyári laká­sokban több beépített szek­rényt kérnek, mert a külön­böző méretű saját bútorokkal nagyon nehéz az előszobák­ban megfordulni, berendez­kedni. A bútorok garanciájá­ról is érdeklődtek. A boltból elvitt áru hibáját 8 napon be­lül az áruház köteles or­vosolni. Nyolc nap után a szőkásos jótállás lép ér­vénybe, és a garanciális ja­vításokat a szervizek végzik el. Sok a kitaposott ösvény a parkokban. Mit lehet ez el­len tenni ? Az volt a válasz, hogy közlekedjen a la­kosság fegyelmezetteb­ben. Ne sajnálja azt a kis ke­rülőt. Ismét a bútorok kerül­tek szóba. Sajnos, a DOMUS- ba beérkező szállítmányok 10 százaléka útközben megsérül. Érdekes kívánságot tolmá- csollt az egyik érdeklődő. Jó lenne mozgatható üvegfalak­kal a szobák beosztását vari­álni. Sajnos a házgyári lakásokban erre nincs mód. Panaszolták, hogy a jelenlegi szemétledobó rendszer nem megfelelő, nagy a bűz, tele van bogarakkal. A válasz; a korszerűsítés folyamatban van. Szemetesek a lépcsőhá­zak, a járdák. Közölték, eze­ket a munkákat gépesíteni fogják, hamarosan láthatunk najd járdatakarító gépeket. Több lakó érdeklődött, mit legyen, hogy szobanövényei ne pusztuljanak el? A szá­raz levegőjű, központi fűté- ses lakásokban párologtatót cell elhelyezni. A leveleket rendszeresen mossuk le, és időnként a növényeket te­gyük a zuhany alá. Egy tele­fonáló Zita szekrénysort vett és az üveget még ma sem kapta meg. Megígérték, hogy másnap orvosolják panaszát. A vízcsapok sem kerültek le napirendről, a válasz úgy hangzott, olyan vízszerelvé­nyeket szerelnek be, amilye­neket gyártanak. Az építők erről nem tehetnek. A gyár­tó vállalat tudomására hoz­zák a panaszokat. Az elmon­dottakon kívül még számos levél és közlés érkezett be a stúdióba. A műsort Imreh József ve­zette és Juhász Péter, a mis­kolci DOMUS Áruházból je­lentkezett. A műsor szerkesz­tője Paulovits Ágoston volt. B. I. Zárt ajtók mögött tárgyal Pekingben Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főta­nácsadója kínai vendéglátói­val. Brzezinslcit fogadta Hu­ang Hua külügyminiszter, majd Teng Hsziao-ping mi­niszterelnök-helyettes is. Megfigyelők ebből arra kö­vetkeztetnek, hogy Kína nagy fontosságot tulajdonít az amerikaiak által megtévesz­tően „rutinjellegűnek” be­harangozott találkozónak. Rámutatnak, hogy a kínai' külügyminiszter — miután leszögezte az amerikai ven­dég tiszteletére adott vacso­rán, hogy Kína és az Egye­sült Államok azonos, vagy hasonló nézeten van a jelen­legi nemzetközi helyzet szá­mos kérdésében, — erélyes hangon ítélte el a „szociál- imperializmust” és minden országot, azaz az Egyesült Államokat is. egységre hívott fel a Szovjetunió állítólagos hegemonista törekvései el­len. Brzezinski vette a lapot és biztosította a kínai külügy­minisztert: az Egyesült Álla­mok vezetése életbevágóan fontosnak tartja a barátság ápolását Kínával, s Washing­tonnak érdeke, hogy Kína erős legyen, mint ahogy nyil­vánvalóan Kínának is érdeke a hatalmas, magabiztos és globálisan tevékenykedő Egyesült Államok- létezése. El nem kötelezettek A tartós béke és a nem­zetközi biztonság szavatolása csak a hatékony nemzetközi ellenőrzéssel megvalósuló, általános és teljes leszerelés útján lehetséges — hangsú­lyozza az a záróközlemény, amelyet Havannában az el nem kötelezett államok koor­dinációs irodája 6.. külügy­miniszteri szintű ülésszaká­nak résztvevői hagytak jó­vá. A közlemény — többek között — felhívja az ENSZ- közgyűlés küszöbönálló rendkívüli leszerelési ülés­szakának résztvevőit, hogy hozzanak olyan hatékony in­tézkedéseket, amelyek a fegyverkezési hajsza és főleg a nukleáris fegyverek gyártá­sának korlátozására irányul­nak. A hír, hogy a vasárnapi „népszavazáson” az egyipto­mi \ asztok több mint 90 százaléka igent mondott azokra az alapelvekre, ame­lyeket a parlament múlt heti ülésén hirdetett meg Szádat elnök — aligha okozott meg­lepetést. Az eredményt akár előre megjósolhattuk volna azoknak a körülményeknek ismeretéhen, amelyek között a kairói színjátékot bekon­ferálták, de következtetni le­hetett rá az úgynevezett alapelvek megfogalmazásából is. Ami a „népszavazás” elő­készítését illeti, árról min­denekelőtt két dolgot kell elmondani.--Z egyik az, hogy Egyip­tomban az utóbbi időben ál­landóan növekszik azoknak a száma, akik ellenzik Szá­dat kül- és belpolitikáját. Külpolitikai síkon elsősorban az Izraellel folytatott köz­vetlen tárgyalásokat kifogá­solják mind többen, mert úgy vélik, hogy ez megosztja az ar. o országokat és elve­szítik azt az előnyt, ami egy­séges fellépésükből származ­na. Belpolitikailag főként az egyiptomi népnek sok kárt okozó „gazdasági nyitás” po­litikáját bírálják. Ez jutott kifejezésre a januári tünte­tésekben, s az azt követő perekben. A másik említésre méltó tényező, hogy szaporodnak a gazdasági nehézségek. Szadat már a „népszava­zás” előtt is kemény kézzel súitotl le azokra, akik po­litikáját kifogásolni merték. Az úgynevezett alapelvek, amelyeket a népszavazási színjáték után a parlament­tel törvényerőre akarnak emeltetni „a társadalmi bé­ke védelme érdekében”, sza­bad kezet adnak az elnök­nek és kormányának arra, hogy eltávolítsa az állami .ntézményekből, vállalatok­ból, a szakszervezetekből és a sajtóból mindazokat, akik úgymond „a jogrendet és a demokráciát veszélyeztetik”, továbbá azokat is, akiknek csupán az a „bűnük”, hogy ateisták. Szadat tehát az egyiptomi nép vallásos ér- ' zelmeire apellált. A vallás- ellenesség, továbbá a „tár­sadalmi béke” az az ostya, amelybe csomagolva az elnök szabad kezet kért magának mindenféle ellenzéki hang elnyomására parlamenten kívül és belül egyaránt. Az elnök ezzel olyan eszközök­höz folyamodik, amelyek al­kalmazása könnyen kétes győzelemmé változtatja a vasárnapi „népszavazás” eredményét. Az ugyanis már most bizonyos, hogy az ön- kénvuralom intézményesítése semmiképpen sem eredmé­nyezheti az Izrael által meg­szállt arab területek felsza­badítását, s az is bizonyos, hogy a nélkülöző egyiptomi tömegek kenyere sem lesz ettől nagyobb. II. Erzsébet angol királynő és férje, Fiilöp herceg négyna­pos látogatásra Bonnba érkezett. A képen a királynő Walter Scheel nyugatnémet államfővel. Herbert von Diecksen nagykövet és katonai attasé­ja nem puszta kíváncsiság­ból nézte az 1933 május el­sejei felvonulókat, a moszk­vai Vörös téren. Alig hang­zottak el a beszédek, a rezi­denciára siettek, hogy nyom­ban beszámoljanak a történ­tekről. A Berlinbe küldött jelentés szerint a tér hang­szórói Ciolkovszkij, a világ­hírű rakétakutató szavait közvetítették. Azt, hogy a Szovjetunió új utakat fog nyitni a légi közlekedésben, valamint az űrutazások te­rén. A követi jelentés Dorn- bergerhez és Braunhoz is el­jutott, annál is inkább, mert akit egy kicsit is érdekelt a rakétatechnika, annak a ta­nulmányozást Ciolkovszkij- nál kellett kezdeni. Braun, érthetően így összegezte vé­leményét: — Törnünk kell magun­kat, vagy az oroszok meg­előznek bennünket. Braun, saját bevallása sze­rint rossz tanuló volt, fogé­konyságát azonban senki sem vonhatja kétségbe. Ezt egyrészt igazolja azzal, hogy 1934-ben elkészíti első, két rakétáit, amelyek még a kí­sérleti pádon a következő nevet kapják: A—1, A—2. „Ezek voltak az első szemé­lyes munkáim. Teljes egé­szében én csináltam őket, minden csavart magam raj­zoltam, megszerkesztettem a nyomásszabályozót. Egyszó­val én csináltam A-tól Z-ig. Ne felejtsék el, hogy négy évvel ezelőtt nagyon kis em­ber voltam, Oberth profesz- szor oldalán ..Másrészt 1938. november elsejei kel­tezéssel kiállítják nevére az SS-igazolványt. majd az idők szavát nem Ciolkovszkij, ha­nem elsősorban Hitler szb­© Látogatók „a német ész szigetén »f vegéből értelmezi. Német­országban már Hitler „Mein Kampf”-ja a legnagyobb könyvsiker. Ami többek kö­zött azt jelentette, hogy a kummersdorfi kis csapat egyre jobban bővült —, de mégsem annyira, mint Brau­nok szerették volna. A leg­jobb taktikai húzásnak az látszott, ha maguk a vezetők ébresztik rá az egyre han­gosabb katonatiszteket, hogy mit nyújthat a jól táplált ra­kétaipar. Dornberger először Frisch bárót, a hadsereg fő- parancsnokát keresi fel és meghívja, hogy szemlélje meg a rakétaközpontot. A lakók mindent bemutatnak, bőgetik a motorokat, s hogy nem eredménytelenül, azt a tábornok véleménye igazolja. — Teljes * támogatásomra számíthatnak, ha rakétáik­ból használható fegyvert csi­nálnak. Pár héttel később egy má­sik magas rangú vendéget fogad Dornberger és Braun. Richthofen ezredest, a lég­ügyi minisztérium kutatási osztályának vezetőjét. Neki arról beszélnek, hogy a su­gárhajtást fel lehetne hasz­nálni nehézbombázók indí­tására és egyáltalán meny­nyire széles ■ körben alkal­mazhatná a légierő a raké­tákat. — De a kummersdorfi lő­téren nagyon szűkösen va­gyunk. — Akkor hát keressenek másik helyet.> Én hajlandó vagyok ötmillióval támogat­ni az önök vállalkozását. Ez tehát már a második ajánlat volt.- Melyiket fogad­ják el? Világos, hogy mind­kettőt, mégpedig zsarolással. Braun így beszélt erről: „Dornberger a látogatás után megbízott, hogy azonnal menjek Beckerhez és mond­jam el neki Richthofen aján­latát. Becker nagyon ideges lett.” — Ha Richthofen ezredes ötmilliót ajánlott önöknek, én hozzáteszek hatot. Ezt a húzást jól kell ki­használni. Pénz van, az ér­deklődést felfokozták, a kö­vetkező lépés .tehát abba­hagyni a kisüzemi munkát. Von Braun új otthon után nézett. A Balti tengerpartot már régebben kiszemelte, az egy­kori családi emlékek nyo­mán. „Amikor futólag meg- emlitettem, hogy kísérleti te­lepet keresek valahol a ten­gerparton, anyám emlékeze­tembe idézte Peenemündét. Nagyaoám valamikor azon a környéken lődözgette a vad­kacsákat. Megtekintettem a vidéket. Meglátni és megsze­retni egy pillanat műve volt.” Usedom szigetének északi csücskéről van szó! Braun azonnal jelentést ír a felfedezésről, Becker és Dornberger is fellelkesedik. Nyomban értesítik Richtho- fent, aki úgy látszik eredmé­nyesen számolt be kum­mersdorfi látogatásáról fő­nökének, Kesselringnek, mert a légierő vezérkari főnöke Braun jó hírére azonnal pa­rancsot ad, hogy kezdjék meg az építkezést. Az első kapavágásra 1936 augusztu­sában került sor, 1937 má­jusában a kummersdorfi 82 ember zömét — a legmeg- bízhatóbbakat — áttelepítet­ték Peenemündébe. És hogy semmi, de legfőképpen sen­ki se zavarhassa az itt dol­gozók lázas tevékenységét, Peenemündére csak külön­leges, fényképes igazolvány­nyal lehetett belépni, amely­nek színét havonta változ­tatták. A kísérleti központ igaz­gatói tisztségére egy 25 éves fiatalembert tartott alkal­masnak az Európa leroha- nására készülő fasiszta had­vezetés: Wernher von Braunt. Hitler —, aki egyéb teen­dői miatt korábban nem tün­tethette kj személyes látoga­tásával a peenemündeieket — Csehszlovákia lerohanása után, a további tervekhez kapcsolva, most már kíván­csi azokra a fegyverekre is. amelyek bizalmasai szerint mindenképpen biztosítják számára a végső győzelmet. 1939. március 23-án került sor a látogatásra. Az ifjú igazgató és a köz­vetlen logadóbizottság min­dent elkövetett, hogy a Füh­rer! íellelkesítsék. Mindenki nagyon élvezte a rögtönzött bemutatót, ám Hitler közöm­bös maradt. Braun és Dorn­berger így jellemezte a hely­zetet: „Elbátortalanod­tunk .. örömmel készültek tehát az újabb vendég fogadására, aki néhány héttel később ér­kezett — Kummersdorfba. Azért oda, mert az óriási slepp magára vonta volna az illetéktelen kíváncsiak fi­gyelmét is. Ezért inkább a második, azaz a titkos állo­más volt cáak Peenemünde, Göring —, mert hiszen róla van szó — és kísérete foga­dására. A hatás teljes. A légierő marsallja azonnal ábrándoz­ni kezd. Nemcsak a repülő­gépeit szerelné fel rakéták­kal, hanem hatalmas állo­másokat küldene a világűr­be is. A vendéglátók vissza­hozzák a földre a marsallt, mert hiszen a célt elérték; ezek után nem valószínű, hogy a Führer nyomasztó hangulatával hosszú távon kellene számolni. Hitler azonban úgy látszik nem felejtette el a márciusi látogatást, mert a villámhá- borű tényei sokkal nagyobb hatást gyakoroltak rá. mint Braun rakétáinak sárgás fénycsóvá.ia: néhány hónap­pal később törli Peenemün­dét az elsőbbséget élvező tit­kos kutatások listájáról. Akkor, amikor „a német ész szigetének” híre, ha kis­sé különös módon is, de Angliába is elérkezett már. Király Ernő (Folytatjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom