Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 2 1978. május 21., vasárnap Lázér Oyoroy fogasa Nvikolaj Faiiyeevet Lázár György, a Minisztertanács elnöke hivatalában fogadta Nyikolaj Faggyejevet, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának hazánkban tartózkodó titkárát. A vendég szombaton — Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes társaságában — megtekintette a Budapesti Nemzetközi Vásárt. >1í»tivilágh1radó Francia ejtőernyősök és idegenlégiósok siettek a héten elsőkként fegyverrel is a megingott hatalmú Mobutu zairei elnök segítségére,. Belgium és az USA, Nagy-Bri- tannia és az NSZK sem vonta meg támogatását a zairei rendszertől. Egységes nyugati mentőakció-e ez, egybevágnak-e itt a nyugati hatalmak érdekei? Dominikában a héten -'elnökválasztást rendeztek. Bár a hatóságok megígérték, hogy tiszteletben fogják tartani a választási eredményeket, a hadsereg egy része megakadályozta az ellenzéki jelölt győzelmének kihirdetését. Olaszországban a rendőrség rákapcsolt: felgyorsult a nyomozás a terroristák kéz- rekerítésére. Brüsszelben a híres Kongómúzeumban, azaz pontosabban, ma már szerényebb elnevezéssel, a Közép-afrikai Múzeumban a gyűjtemény ásványi kincsei láttán érthető meg először, miért olyan nagy a tét Kongóban, a mai Zaíre-ban szinte minden van ott, ami érték a föld mélyén: gyémánt és kobalt, réz és arany, mangán és wolfram... Shabában, amikor arról van szó a szívhez szólóan fogalmazott híradásokban, hogy meg kell menteni az ott élő európaiakat, akkor ez magyarul másként hangozhat. Meg kell menteni a Géomi- nes elnevezésű bányatársaságot, amelynek például jelentős francia érdekeltsége van! Ezért is indultak el elsőként francia ejtőernyősök és idegenlégiósok. hogy fegyverrel segítsék a megingott hatalmú Mobutut és visszaverjék a Kongói Nemzeti Felszabadí- tási Front előretörését. ' A francia monopoltőke szeretné „vadászterületévé” avatni az egykori Belga-Kongót. Amikor amerikaiak, nyugatnémetek, angolok is bekapcsolódnak az akcióba, akkor egyszerre kettős célt kívánnak elérni: egyrészt úgy tűnjék, mintha a Nyugat egységes lenne, másrészt Franciaország ne léphessen fel egyedül, siker esetén ne maga arassa le a babért. Dominikában amerikai „védett vadászterületen” vagyunk: a Karib-tenger térségében, Kuba szomszédságában nehezen tűrné el az Egyesült Államok olyan rendszer kialakulását, amely Az európaiak élete biztosításának ürügyén — valójában Mobutu reakciós zairei rendszerének megmentésére — francia idegenlégiós ejtőernyősöket dobtak le a Shaba tartománybeli Kolwczi felkelőktől ostromolt repülőterére. szembeszegülne a washingtoni akarattal. Nem mintha a mostani elnökválasztáson az ellenzéki jelölt, Antonio Guzman túlságosan baloldali lett volna ... de Santo-Domingó- ban, a fővárosban éppúgy, mint Washingtonban számosán megrettentek Guzman győzelmének esetleges következményeitől. 1966-ban került az elnöki székbe Balaguer, aki most is arra számított, hogv megfelelően irányított választáson megszerzi a többséget. Nem így történt. A helyzet rendkívül zavarossá vált. Puccs ez? vagy csak halogató célú politikai hadművelet? Elutazott hazáitólUszliiov marsall Szombat délután elutazott Budapestről Vsztyinov marsall és az általa vezetett katonai küldöttség. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes, valamint a Honvédelmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai búcsúztatták.. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Jurij Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője és Fedot Krivda vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli hadseregcsoport parancsnoka. Ott voltak továbbá a Budapesten akkreditált katonai és légügyi attasék. luÉpesíre tett ez iBlai mezőgoziiaságj miniszter Robert Bergland, az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági minisztere Romany Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter meghívására szombaton küldöttség élén hazánkba érkezett. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Romány Pál, jelen volt Philip M. Kaiser, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete. Elütazoll a ralrahligi párüiiittség NDK-beli testvérmegyénk, Neubrandenburg pártküldöttségét tegnap délelőtt fogadta Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság titkára. A megbeszélésen, amelyen jelen volt Dudla József, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Czirbus János, a pártbizottság osztályvezetőhelyettese, értékelték a négynapos látogatás gazdag tapasztalatait: megismerkedtek megyénk életével, fejlődésével, a pártmunka különböző kérdéseivel. A neubranden- burgi pártküldöttség rövid miskolci városnéző séta után, szombaton délben elutazott megyénkből. Különmegbeszélésl folytatott Brüsszelben Harold Brown amerikai hadügyminiszter és Alexander Haig tábornok, a NATO európai fegyveres erőinek főparancsnoka. Mindketten részt vettek a NATO hadügyminisztereinek csütörtökön megtartott értekezletén. Hz iráni császári pír programi Az Eötvös Loránd Tudó- mányegyetemen — ünnepi tanácsülésen — az egyetem díszdoktoraivá avatták szombaton Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr iráni császárt és Farah Pahlavi császárnét. Az ünnepi tanácsülésen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és felesége, Púja Frigyes külügyminiszter, Polinszky Károly .oktatási miniszter, Mikó József, hazánk teheráni nagykövete, valamint politikai és tudományos életünk több vezető személyisége. Ádám György rektor köszöntője után Király Tibor, az állam- és jogtudományi kar és Szathmári István, a bölcsészettudományi kar dékánja ismertette a császár és a császárné életútját, tudományos tevékenységét. Beszédük végén Mohammad Reza Pahlavi Aryamehrt a jogtudományok, Farah Pah- lavit a bölcsészettudományok díszdoktorává avatták, majd a rektor átnyújtotta a császárnak és a császárnénak a tiszteletbeli doktori diplomát. A karok dékánjai az egyetemi tanács nevében — hagyományosan — kézfogással fogadták díszdoktorrá a vendégeket. Díszdoktorrá avatásukhoz elsőként Losonczi Pál és felesége gratulált. Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr és Farah Pahlavi, valamint kíséretük szombaton délután Komárom megyébe látoEatott. Elkísérte őket Losonczi Pál, Púja Frigyes és felesége. ftziai a gyizlcs Antonio Guzman, a Dominikai Forradalmi Párt elnökjelöltje ismét sajtóértekezletet tartott és ezen bejelentette: ő és pártja megnyerte a választásokat, mintegy négy az egyhez arányban. Megismételte, hogy kész „akár élete árán is megvédeni” ekt a győzelmet. Hozzátette azonban. hogy bízik a jelenlegi elnökben; abban, hogy az elismeri vereségét és hivatali ideje lejártával átadja a hatalmat a forradalmi pártnak. Antonio Guzman utalt arra, hogy Dominika „eleshet a nemzetközi pénzügyi segélyektől és a kőolajszállítások- tól, ha a kormányzat semmibe veszi a választási eredményeket." ifzeziiisli Pekjgta tárgyal Szombaton délelőtt háromnapos hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett Zbigniew Brzezinski, Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és kísérete. Brze- zinskit a pekingi repülőtéren Huang Hua kínai külügyminiszter fogadta. Egyelőre nem ismeretes, hogy kik lesznek Brzezinski kínai tárgyalópartnerei, dö annyi kiszivárgott, hogy a nap folyamán fogadja őt Huang Hua külügyminiszter. Pe- kingben azt sem tartják kizártnak, hogy az elnöki főtanácsadó találkozik Hua Kuo-feng kínai pártelnökkel is. I r nlsÁiÁlnvilág különféle tájairól érBraunék boldog napja Opel rakétakísérletei ösztöA televízió a közelmúltban mutatta be azt a játékfilmet, amely a második világháború egyik epizódjából vette témáját: a nácik rakétakísérletei elleni bátor akcióról van szó. A film rendezője szemérmesen hallgatott arról, hogy azoknak a rakétakísérleteknek a főrendezője Wernher von Braun, Hitler bukása után az Egyesült Államokban folytatta a munkát. Mintha mi sem történt volna. Csakugyan, mi is történt? Alabama állam lokálpatrióta polgárai mind a mai napig némi irigységgel beszélnek arról a lehetőségről, amely Hunstville városnak jutott osztályrészéül a történelem különös, ám véletlennek nem mondható alakulása folytán. A városról kiadott ismertető egynémely dologban közelebb hozza a magyarázatot. „Hunstville a rakéták városa, az űrkutatás fővárosa. Redston-rakétája juttatta a világűrbe az első amerikai űrhajósokat és -az első amerikai mesterséges holdat, Nap körüli pályára bocsátotta a Pioneer 4-et; Huntsville a hazája a hatalmas Saturn- rakétáknak, melyek alkalmasak arra, hogy a Holdra vigyék az első amerikaiakat. Hunstville az új hazája azoknak a tudósoknak, mérnököknek és technikusoknak, akik családjukkal együtt a A kissé szószátyár szöveg szerzőjét nem illeti a szemérmesség vádja, ez kétségtelen. Legfeljebb akkor, amikor a befejező néhány szó mögé igyekezett rejteni azokat a kijelentéseket, amelyekről a maga idején egész Amerika tudomást szerzett: hol ellenséges, hol vegyes, majd pedig újjongó érzülettel. Egészen pontosan: a náci Németország tájairól érkeztek ezek a tudósok, egykor. S mivel 131 emberről van szó, közülük egyet válasszunk ki, aki az új hazához idomulás metamorfózisát figyelemre méltó módon élte át. Ez az ember Wernher von Braun. — 1944-ben mindnyájan tudtuk, hogy A—4 rakétáink milyen célt szolgálnak. Abban az időben teljesen ennek szenteltük magunkat. És mivel sok bombázás érte az országot, ez a hangulat uralkodott: most mindenért megfizetünk. A kijelentés arra az időre vonatkozott, amikor az A—4, vagyis a V—2 Londonra hullott. Később, 1955. április 15-éri, amikor a hunstville-i polgármester — az egyébként lelkes közönség jelenlétében — 40 német rakétásnak ünnepélyesen átadta az amerikai állampolgárságot, nyilvánvaló volt, hogy a meghatott ünnepeltek nevében a legérdemesebb újdonsült állampolgár köszöni meg a jókívánságokat. — Életünk legdicsőségesebb és legnagyobb napja ez a mai. Olyasmi ez, mint a házasság. Nagyon, nagyon boldogok vagyunk. Ezek is von Braun szavai. Tulajdonképpen nincs helye kételynek e kétféle értékű vélemény kapcsán, hiszen tíz esztendő választja el egyiktől a másikat. Ha pedig háromévtizedes távlatból nézzük a dolgokat, úgy tűnik, át kell értékelnünk a történelmet is, benne ázt a kort, amikor az emberiség eddigi legnagyobb háborúja zajlott. Nézzünk például egy 1969. július 25-én feladott táviratot Az Apollo—11 fellövését követő jókívánságok közül különösen erre volt büszke Hitler egykori rakétafőnöke: „Forró jókívánságok az ön hatalmas munkájáért, melyet e történelmi tény érdekében végzett. Örülök, hogy ragyogó karrierjét nem szakították meg durván a peene- mündei bombázások 26 évvel ezelőtt.” Aláírás: Duncan Sandys. Az, aki egykor vezetője volt annak az angol bizottságnak, amelynek feladata szerint meg kellett volna semmisíttetni a nácik titkos fegyverkísérlet! telepeit és persze a fegyvereket is, az azokat készítő szakemberekkel együtt. Hogy ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket, kísérjük figyelemmel a Braun-sztorit. Braun 1912. március 23-án született, földbirtokos családban. Állítólag minden azzal kezdődött, hogy 14 éves korában Marklin-játékot kapott karácsonyra. „Egy kis rakétaautót fabrikáltam úgy, hogy tűzijáték-szerkezetet helyeztem a kocsi végére, ami iszonyatos petárdázás közepette hajtotta előre” Max Valier és Adam von nöztek ezt az ifjúi szenvedélyt. Azé a Valieré, akinek egyik bemutatójáról az alábbi cinikus megjegyzéssel távozott egy jelentéktelen külsejű néző: „Ennek a Valiernek, meg a többi bolondnak a tevékenysége nem más, mint agyrém.” A nézőt Hitler Adolfnak hívták, s ha hinni ’ehet a történészeknek, ez a kijelentés később megbosz- szúlta magát. A rakétatelepen folyó munka eleinte senkit sem érdekelt — legalábbis a pénzes nagyiparosokat nem. Kivéve a Reichswehr tisztjeit, akik titokban pénzelték a rakétásokat. Űk sem a jövő fegyverét látták a kísérletekben hanem azt a lehetőséget, amivel ki lehet játszani a német fegyverkezést megtiltó versailles-i . egyezményt... Kínálkozott a lehetőség, hiszen az első világháború végén, a békekötéskor még nem létezett az a rakétatechnika amit a szövegezéskor figyelembe kellett volna venni. Így tehát csak arra kellett ügyelniük, ki ne szivárogjon, hogy a katonák mire költik a pénzt. Pontosabban, hogy ők pénzelik a rakétakísérleteket. A tárgyalásoknál három civilruhás férfi szerepelt elsősorban: Becker, Horstig és Dornberger. Braun és társai leégtek aá első bemutatkozáson. Rakétájuk 70 méterről visszazuhant. A kudarc láttán éppen a fiatal Braun vállalkozott, hogy a katonákat rábeszéli az adományokra. Becker azt mondta neki: — Bennünket, a fegyverkezési hivatalban érdekel a rakétatechnika. De úgy látjuk az önök munkájából hiányzik a komolyság. Véleményünk szerint a maguk tevékenysége túlságosan is cirkusz jellegű. — Ezek kegyetlen szavak ezredes úr! Amit ön cirkusz .rak nevez, az nem más, mint nélkülözhetetlen eszköz arra, hogy krónikus betegségünket, a ! pénzhiányt gyógyíthassuk. — Segíteni akarjuk magukat — folytatta Becker. — De teljes névtelenségben kell dolgozniuk, olyan területen, amelyet a hadsereg őriz. Minciezek a feltételek adottak Kumr.iersdorfbai.. A kísérletek során kétszer robbantak fel. s a második alkalommal négy ha- lottré] számolhatott volna be a kíváncsi sajtó, ha a vállalkozást nem úgy kezelték volna, mint első számú katonai titkot. Király Ernő (Folytatjuk.)
