Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-20 / 117. szám
1978. május 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A szorgalommai nincs baj Minden a szervezésen múlik S zeszélyes az idei tavasz. Különösképpen az április vége és május eleje produkált szélsőséges, kiszámíthatatlan, a tavaszi munkára káros időjárást. A hőmérséklet néha egyik napról a másikra mínusz négy, és plusz 16—18 fok között is ingadozott. A rendkívüli sok csapadék, a megyénket ért ár- és belvíz Ugyancsak nagy hátránya volt az igazi jótékony tavasz és a munkák végzésére kedvező időjárás kibontakozásának. Nem valami jó hatással volt az ember közérzetére sem, de ezt még csak valahogy kihevernénk, elviselnénk. Nagyobb baj, hogy mindez nagymértékben hátráltatta a mezőgazdasági munkákat, a mezei szorgoskodást. Május közepe van és az időarányos, az évszaknak megfelelő munkák elvégzésében máris több hetes lemaradás mutatkozik. Mindez oly nagyarányú k'jiés a' mezőgazdaságban, hogy ha nem sikerül idejében felszámolni, egész évben hátrányosan befolyásolhatja évi mezőgazdasági termelésünket, közellátásunkat és természetesen népgazdaságunk éves teljesítését és mérlegét is. Tehát nem kis aggodalommal figyeljük az igazi tavasz végérvényes elérkezését, kibontakozását. Óriási erőfeszítéseket kell tenni mindenütt a mezőgazdasági munkák ütemének meggyorsítása és az elmaradás felszámolása érdekében. Az eredmény; dolgozó népünk, városok és falvak lakóinak jó, kielégítő, vagy akadozó élelmiszerellátását jelentheti. És ez nem lehet közömbös senki számára sem. bármilyen poszton, vagy munkaterületen dolgozik is. Éppen ezért most az elkövetkezendő napokban. hetekben a mezőgazdaság munkásainak, termelőszövetkezeti tagoknak, állami gazdasági dolgozóknak minden erőt a tavaszi munkák elvégzésére, a lemaradás felszámolására kell fordítaniok. Nem köny- nyű feladat ez! Dacolni a szeszélyes időjárás viszontagságaival, kemény helytállást, szorgalmas, gyors, hatékony munkát igényel. És mindenekelőtt határozott, egyértelmű, jól szervezett irányítást és vezetést. Parasztságunk helytállással, aktív alkotó munkával már nagyon sokszor jelesre vizsgázott — rendkívüli körülmények között is. Bizonyították, hogy a legnehezebb időszakban is bátran és biztosan lehet rájuk számítani és támaszkodni. Az elmúlt évek kiváló eredményei ezt egyértelműen igazolják. A szorgalommal ebben az esztendőben sincs baj. S ha ez így van, mégis miért figyelmeztetünk, miért hívjuk fel a figyelmet a lemaradásra? Egyszerűen azért, mert a munkaszervezésben, a munkák operatív irányításában koránt sincs minden olyan rendben, mint a parasztság szorgalmával. Némely gazdaságban még tapasztalható, hogy a legcsekélyebb közbejött — úgynevezett objektív — akadály is kizökkenti a vezetőket a normális, megszokott ritmusból, — kapkodóvá. bizonytalanná teszi őket. És ezek méginkább tetézhetik a bajt és növelhetik a lemaradást. Azok a jó vezetők, akik minden eshetőségre felkészítik önmagukat, vezető társaikat és a dolgozókat. A munka szervezését. irányítását, az adott követelményeknek és Körülményeknek megfelelően végzik et. Sok jo peiuu van erre. a napoKaau jurtám egy lermeloszoveUvezetuen, anor a origau- VezetoK eppen megofeszetesl tarloltaiv. Az esős időjárásnak mcgtereioen a felauaioivat két-harum variációban és aiternativaoan szablak meg. Kulon-kulón tervet készítettek jó és rossz iuo esetére. így aztan véletlenül sem fordulhat elő, hogy rossz idő, eső esetén tétlenségre legyenek kárhozva a termelőszövetkezet tagjai. De sajnos, találunk rossz példákat is, amelyek a szervezetlenséget a vezetői gyengeséget, a nozzá nem értést, vagy a nemtörődömséget mulatják. Az egyik termelőszövetkezetben a tagság azért marasztalta el, azért bírálta a vezetőket, mert — ahogy mondták —, mindig az események ulán Kullognak, nem tudnak a követelményeknek megfelelően ritmust váltani. Néha a legideálisabb munkaidőben is kényszerpihenőt tartunk, — mondták —, mert vagy ez, vagy az hiányzik a munka végzéséhez. Tehát nem rugalmasak. Azt hiszem, felesleges a vezetők felelősségét hangsúlyozni különösképpen az ilyen rendkívüli időjárás során. Aki vezetői tisztséget vállal, annak tudnia kell, hogy mi az elvárás vele szemben, mi a feladata és milyen mérvű a felelőssége. Egyes vezetők azonban ezt néha „hajlamosak” elfelejteni. Az ilyen magatartás és felfogás káros következményei viszont százezrekben és milliókban mérhetők. Vannak vezetők, akik lelkiismeretfurdalás nélkül tűrik például, hogy több száz hektár, művelésre kiválóan alkalmas termőföld évekig parlagon heverjen. Ezt már aligha lehet az időjárás, a rendkívüli viszonyok rovására írni. Nem más ez, mint súlyos vezetői felelőtlenség és mulasztás. Nem engedhető meg, hogy egyetlen talpalatnyi föld is megműveletlen maradjon, és hogy az így keletkezett veszteséget, térméskiesést importtal pótoljuk. A múlt évben például megyénkben is több mint 15 ezer hektár, termelésre alkalmas föld maradt megműveletlen. K étségtelen, hogy a mezőgazdaság — ahogyan mondani szokták — tetőnélküli üzem, nagymértékben befolyásolhatja az időjárás alakulása. De az emberi késlekedést és vezetői tehetetlenséget az időjárással magyarázni igazságtalanság lenne. Ez csák a személyi felelősség elhárítását jelentené. Sok példa van arra, hogy teljesen azonos talajviszonyokkal rendelkező két szomszédos szövetkezet munkái és eredményei óriási eltéréseket mutatnak. A ligha kell bizonyítani, hogy ebben az esetben miről van szó. A hátralevő időszakban az órányi jó időt is arra kell felhasználni, hogy a most mutatkozó lemaradást minden szinten felszámolják mezőgazdasági üzemeink az évi jó termés és biztonságos ellátás érdekében. W. L. Idegenforgalmi őrjárat Borsodban Az idei nyár főbb célkitűzéseiről beszélgettünk Ács Sándorral, a megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével. A sok után még többen Mindenekelőtt érdemes a hivatal elmúlt évi számvetését átböngészni, különös tekintettel a szálláshelyek mennyiségére. A jelenleg meglevő 9106 férőhelyből az Idegenforgalmi Hivatal 3866- ot üzemeltet. Egy szállodája, négy turistaszállása, öt kempingje és tizenhárom fizetővendéglátó helye várja az ide látogató bel- és külföldi vendégeket. Jóllehet az említett férőhelyeken kívül, a Borsodban levő kempingek több mint 1100 vendéget fogadhatnak. a megye szálláso- lási lehetőségeit nehezíti, hogy a 3866 férőhelyből 2270 csak főszezonban üzemel. Pedig szálláshelyre szükség lenne. Tavaly például 140 ezer vendég kereste fel a megyé't. ahol több mint félmillió vendégéjszakát töltöttek. A belföldi vendégszám emelkedése melleti külföldről is sokan keresték fel Rorsodot A felmérések szerint az elmúlt évi, 52 ezer külföldi vendégszám áz iuen mintegy tizenöt százalékkal emelkedik az idegenforgalom tervezett nyolc- százalékos növekedésén belül Dehát — vetődik fel a kérdés. s nem is ok nélkül —, a szállásgondok nem riasztják-e vissza az ide látogatókat? A szálláshely iné« mindig kevés c r — Tény, hogy vannak szállásgondjaink, ám igyekszünk ezen enyhíteni — mondja Ács Sándor. — Tavaly tpbb. mint öt százalékkal növeltük kempingférőhelyeink számát. Az Édenben nyolcvan, az aggteleki Baradlában pedig száz új férőhelyet biztosítottunk a sátorozóknnk. Persze, a férőhelyek mellett — különösen a fiatalokra való tekintettel —. meg kell említeni, hogy igyekeztünk az árakat is megfelelően, a tényleges igényekhez méretezni. Az Éden faházainak 400 forintos luxusárai mellett kialakítottunk egy ötvenhelyes sátortábort, ahol egy éjszakázás ára mindössze 29 forint. Hogy a luxusárú faházakra milyen szükség van. misem oizonyitja jobban: szinte egész főidé'nyre telt házunk lesz az Édenben. Az ezer főre méretezett, ennek ellenére ténylegesen ezerkétsznz vendéggel telített tapolcai autóskemping forgalmára sem lehet panaszunk. A szálláshelyek bővítésével párhuzamosan ^ környezet csinosítására, — lehetne mondani: csalo- gatóbbá tételére is gondolunk. Az autóskempingben a világítás korszerűsítésére, útépítésre, játszótéri eszközök felállítására 1.5, az Édenben fásításra, parkosításra, utakra, összesen 3 milliót költöttünk. De meg lehetne említeni a lillafüredi és aggteleki barlangok korszerűsítését. valamint a Hollóstetőre, Boldogkőre. Szerencsre látogató vendégek érdekében végzett kisebb, de mindenképpen szükséges beruházásokat is. v llcl végén érkezőknek A vendégvárás természetesen nemcsak a szálláshelyek biztosításából áll. A vendég a vendégvárót sok mindenből vizsgáztatja, s ez a ..számonkérés” egyáltalán nem közömbös egyikünknek sem. A Székesfehérvárott új sportcsarnok épül. Érdekessége, hogy acélkölclck tartják a tetejét. Az új tetőszerkezet előnye, hogy rendkívül gyorsan és kevés anyag felhasználásával építhető meg. Jó ütemben halad az állami gazdaságok majorjaiban a régi cselédlakások megszüntetése. Az idén 1700 új lakást építenek a lebontottak helyett Ez kétszerese a tavalyinak. 1979—80-ban további 3600 régi épületet bontanak le és lakóinak új otthont emelnek. Segítséget jelent, hogy 20 000 forinttal nőtt a lakásépítők számára folyósítható hitel, és ugyaneny- nyivel az épület megvásárlására igényelhető OTP-köl- csön összege. A gazdaságok is kölcsönökkel segítik az éoítkezőket A kamatmentes vállalati kölcsön összege általában 60 ezer forint. De egyes esetekben elérheti a 100 ezer forintot is. Lehetőség van arra is. hogy a kölcsön egy részét később elengedjék. ha a dolgozó huzamosabb ideig az állami gazdaságban! marad. Milyen messze van a közel? Barátsáffvonatíal a Szovjetunióba (I.) A mintegy húszórás utazás után fáradtan, de jókedvűen érkezett meg Kijevbe a Borsod megyei dolgozók béke- és barátságvonatának 353 utasa. A hosszú utazás élménye — hálókocsiban — sokak számára első találkozást jelentett egyfajta szovjet „sajátossággal”, amelyet később röviden így foglaltak össze: mások a nagyságrendek, a méretek, mint nálunk. Az egyik utastársunk mesélte — aki már többször járt a Szovjetunióban — hogy az egyik hivatalos útja alkalmával vendéglátói „átugrottak” vele a szomszédba, csak ide a „közeibe” — mondták. Háromórás autózás után derült ki, hogy milyen messze van a „közel”! Később mi is, sok-sok fáradtság és mulatságos kalandok során és árán tanultuk meg, hogy nem Miskolcon sétálunk, nem is Budapesten, hanem Kijevben, amely kétszer akkora területen fekszik, mint Párizs, vagy Moszkvában, amely nyolcmilliós világváros. vendéget — tartják idegen- forgalmi szakembereink — „meg kell fogni”. Nos, egyik legfontosabb feladat: megismertetni mindenkivel azt a környezetet, ahol pihenni kíván. A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága jelentős támogatást — több, mint 6 millió forintot — biztosított és biztosít az Idegen- forgalmi Hivatalnak a nem kifejezetten üzleti jellegű, de mindenképpen keresett megyei idegenforgalmi'lehetősé- geket propagáló kiadványokra. Sajnos. — ez az egyetlen szépséghibája ennek — a kiadványok nyomdai kapacitás hiányában késve jelenhetnek meg az idén. A másik: megyénk nevezetességeit az 1975—1977. között kiképzett idegenvezetőkön kívül az idén másfél százzal több „friss jogosítvánnyal” rendelkező idegenvezető mutathatja meg az érdeklődőknek. Régi. ám a hétvégeken idelátogató vendégek — gondjain —. sajnos, csak Miskolcon — enyhít, hogy az Idegenforgalmi Hivatal szombaton estig, valamint vasárnap egy óráig biztosítja a valutabeváltást (csak rubel-relációban), és a fizetővendéglátást. Tusztafalvi Tivadar Persze, Moszkvában már mi is gyanakvóbbak és tapasztaltabbak voltunk. Többünket egy Moszkvában tanuló barátunk kalauzolt, s ő is el akart velünk „ugrani” a „közeli” áruházba. Tízperces séta után — ruganyosán és egyenletesen lépkedett előttünk, mint egy „ős- moszkvai” (már két éve itt tanul) — megálljt kértünk, és kikérdeztük, merre is van az áruház, majd rövid tanakodás után a taxi mellett döntöttünk. Nekünk lett igazunk! A metróról már régebben lemondtunk: megcsodáltuk és rövid utazás után úgy döntöttünk, hogy a több szintes „labirintus” használata számunkra túlságosan bonyolult, az autóbuszé és a trolié szintén. Ennél maradtunk: rövid gyalogséták után a hosszabb utakat mindig taxival tettük meg, persze ehhez az is hozzájárult, hogy a taxi jóval olcsóbb közlekedési eszköz a Szovjetunióban, mint nálunk. Mindezek előtt még Kijevbe kellett érnünk — vonattal. Utunk első szakaszának vége felé, úgy 8—900 kilométer megtétele után, a Denyper medencéjében, kezdett emlékeztetni a táj a mi dunántúli dombvidékünkre, vagy akár Borsodra is: Kijevbe értünk. Régi krónikák az „orosz városok anyja” névvel tisztelték meg Kijevet, de száz és száz jelzővel illethetnénk, e látnivalókban kivételesen gazdag várost. A „parkok városa” is, hiszen a kétmilliós város minden lakosára 18 négyzetméter zöldterület jut. A város nevezetességei, műemlékei, köztük a Szófia székesegyház, a Nagy Honvédő Háború hőseinek dicsőségét hirdető park. az ukrán népgazdaság eredményeit bemutató állandó kiállítás, a város híres főútvonala, a csodálatos Kres- csatik, maradandó emlékeket. élményeket jelentettek számunkra Nálunk is van úttörőavatás. de az egy kicsit más volt. amelyet Kijevben láttunk a Nagy Honvédő Háború hősi emlékművénél. Nem volt több száz fős. vagy több ezres tömeg, csak egy kis csoport pöttöm kisfiú és kisleány, akik végtelen komolysággal és megilletődött- séggel. de büszkén csillogó szemekkel tettek fogadalmat a hősök emlékére, akik érettük is áldozták életüket A pioníravatással egyidohén őrségváltás volt az emlékműnél. Egyenruhás fiatal lányok és fiúk — komszomo- listák — adtak és váltottak őrséget: díszlépésben és vigyázzállásban. Szovjet kísérőink elmondották, hogy a legjobban dolgozó és a legjobban tanuló kijevi kom- szomolisták számára a legnagyobb kitüntetés es megtiszteltetés, ha díszőrséget adhatnak a hősi emlékműnél. Egyszerűen és pátosz- szál, komolyan és katonásan, biztosan, büszkén és megilletödötten álltak ott ezek a tizenéves komszomo- listák: példát mutattak! Kijevi programunk egyik részeként a barátságvonat utasai találkoztak a kijevi orvostudományi egyetem hallgatóival és tanáraival. A baráti találkozón Bialis József, a Miskolci járási Párt- bizottság első titkára, a vonat politikai vezetője adta át Borsod megye dolgozóinak üdvözletét kijevi barátainknak. A találkozó befejezéseképpen a kijevi orvos- egyetem amatőr művészeti csoportjai és a kijevi konzervatórium hallgatói vidám műsorral búcsúztak tőlünk. Tüzes ukrán táncok és népdalok mellett felcsendültek a Szovjetunióban nagyon népszerű magyar táncdalok is; régen tapsoltunk ilyen sokat. A kijevi Történelmi Múzeumban tett látogatásunk során találkoztunk Szemjon Prokofjevics Szerin ezredessel, aki részt vett Magyar- ország felszabadításában. Régi fényképeket mutatott: bajtársait. „Együtt harcoltunk, együtt sebesültünk meg, hősök voltak” — mondta. Szerényen, mindig másokról beszélt. Pedig Szemjon Prokofjevics is hős volt. Nem mondta, de a mellét borító sok-sok kitüntetés között észrevettük a kis arany csillagot: a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Ezekben a napokban már szerte a Szovjetunióban, s így Kijevben is. folytak a május elsejei ünnepi készülődések. A mi szemünknek talán szokatlanul nagyméretű és nagy számú dekoráció — újra a „nagyságrendek” — díszítette az utcákat. tereket, épületeket. A fellobogózott épületek, transzparensek között újra és újra gyakran feltűnt és visz- szatért két íelmondat. A munkát és a békét éltették! A munkásosztály nemzetközi ünnepére, a munka ünnepére készülődve, a szovjet emberek a békére gondolnak. hiszen dolgozni csak békében lehet Később Le- ningrádban és Moszkvában sokféle módon és formában tapasztaltuk, hogv a szövgei emberek a második világháborúban elesett hősök emlőkét hallatlan tisztelettel és kegyelettel ápolva, a háborúra emlékezve, s a Hm- munizmust építő ielenhen kemépven dolgozva szüntelenül a békére gondolva, a békéért dolgoznak éc harcolnak. Petra József Elliieit
