Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-19 / 116. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. május 19., péntek Grafikai hét Csütörtök délután, egyazon időpontban — 5 órakor — az ország minden megyeszékhelyen, a Képcsarnok kiállítóter­meiben megnyitották a május 18-tól 25-lg tartó grafikai he­tet. A miskolci Szőnyi István-terembcn Felcdy Gyula, Kos- suth-díjas grafikusművész vezette be az egyhetes tárlatot. A Képcsarnok Vállalat nem először rendez grafikai hetet. Már 1967-ben jelentkezett hasonló, az egész országot átjogó tárlattal. A mostani kiállítás is megkülönböztetett figyelmet érdemel. A Képcsarnok ugyanis erre az alkalomra grafikus- művészeink leg jobbjaiból kért fel huszonkilencet, hogy erre az alkalomra készítsen grafikai munkákat — sokszorosító eljárással készült munkákról van szó — és ezeket az alkotá­sokat saját maga nyomja le, illetve sokszorosítsa, mindössze 25 példányban. A most kiállított művek tehát nem valamely képzőművészeti sokszorosító-műhelyből kerültek ki. hanem mindegyik magának a művésznek közvetlen alkotása, és sor­számozott lap, ami természetesen jelentősen emeli az ér­tékét is. Ugyanazt a kiállítási anygot látjuk most szerte az ország Képcsarnok-termeiben. S mivel most valóban válogatott gra­fikák sorakoznak a falakon, nem árt néhány perc erejéig elgondolkoznunk a grafika, a Képcsarnok és a közönség hár­mas kapcsolatáról, a Képcsarnoknak, mint műkereskedelmi intézménynek arról a közművelődési funkciójáról, amely a műalkotásoknak, köztük a sokszorosított grafikáknak mind több lakásba való eljuttatásában ’“lentkezik. Miskolc és Bor­sod egyébként is úgy szerepel a képzőművészeti közfelfogás­ban, mint a grafikához közelálló pátria, hiszen nemcsak he­lyet ad kétévenként a nagy rangú országos grafikai bienná- léknak, hanem egy sor, igen jeles grafikusművész is itt él, az ő munkásságuk természetszerűen e szűkebb környezetben is reflektorfényben áll, és erősen kihat mind a terület kép­zőművészeti érdeklődésére, mintegy meghatározza annak ar­culatát, és nagymértékben befolyásolja a közönségízlést, hat az emberi szűkebb környezet, a lakás esztétikusabb alakítá­sára. A Képcsarnok Szőnyi István-termében mindig széles a grafikai anyagok választéka. Ugyanakkor egyes grafiku­sok munkái, csakúgy, mint az ország más Képcsarnok-ter­meiben, hosszú-hosszú ideig hiányoznak. Sajnálatosan ezek elsősorban a jelesebb alkotók közül kerülnek ki. Ezért is jó, hogy a Képcsarnok Vállalat időről-időre megrendezi azt a grafikai hetet, amely meghívással azokat a művészeket is mozgósítani tudja, akik egyébként ritkábban szerepelnek a Képcsarnokban, és így a nagyközönségnek szélesebb a vá­lasztéka, módja van a legkiválóbb művészek alkotásaival is találkozni, illetve azokat megvásárolni. A modern lakásban — részben funkciójánál, bútorzatá­nál, korszerű berendezéseinél fogva, nem/ utolsósorban pedig méretei miatt — elsősorban a grafikának van helye. Na­gyobb festmények nehezen férnek. De nemcsak ez a prakti­kus megoldás játszik közre abban, hogy mind többen kí­vánják környezetüket grafikákkal díszíteni, hanem az is, hogy ez a gyorsabban reagáló, mozgalmasabb műfaj a maga sokféle megoldásaival^ mind közelebb kerül olyan közönség­tömegekhez is, amelyek talán még csak most kezdenek a képzőművészettel barátkozni, alkotásokat vásárolni. S ebben jelentkezik a Képcsarnok Vállalat közművelődési szerepe, mert nem mindegy, hogy ezeknek az új művészetbarátok­nak mit kínál, és mit ad el. A kiállításon huszonkilenc művész ötvenhat lapja látható. A hagyományosabb megoldásoktól a legkülönbözőbb útke­reső kísérleteket érzékeltető lapokon át, a nagyon is egyéni stílust képviselő nagy mesterekig terjed a skála. Megtalálja tehát a kedvére való művet a legkülönbözőbb igényű érdek­lődő is, ugyanakkor e huszonkilenc művész ötvenhat lapja valamiféle summázata is sokszorosító grafikai művészetünk azon törekvéseinek, amellyel e műfajt a nagyközönséghez közelíteni kívánja. * A miskolci Szőnyi István-teremben május 22-én, délután 4 órakor közönségtalálkozót is tartanak, elsősorban szocia­lista brigádtagok részvételével, s azon Feledy Gyula talál­kozik az érdeklődőkkel. (benedek) Versmondók — hibákkal Lcnkey Zoltán rajza Feszti válzsürizés — a másik oldalról A Kossuth Könyvkiadó 1979. évi terve A közelmúltban három — egy országos és két megyei '— középiskolai szavalóver­senynek lehettem szem- és fültanúja. A jól előkészített, gördülékenyen lebonyolított, színvonalas, igen sok szépen beszélő, mély gondolati tar­talmú müveket választó, ha­tásosan előadó tehetségeket, hozzáértő felkészítő tanáro­kat felmutató versenyek kap­csán azonban mégsem a po­zitívumokról hanem inkább a hibákról szeretnék beszél­ni. A versenyzők nem ismerik eléggé önmagukat. Erejüket, tehetségüket meghaladó: ne­héz, hosszú műveket válasz­tanak. Pedig«a mű hosszú­sága nem pótolja a tehetsé­get! Sőt! Az unalmas, vég nélküli „versfelmondás” vagy a látványnak sem éppé» kel­lemes erőlködés az idejével és £ türelmével visszaélő el­len hangolja a hallgatót. Van­nak visszatér", évek óta szin­te minden szavalóversenyen legalább két-három alkalom­ma] elhangzó, (bevált!?) ver­senyművek. Sajnos, értékes művek is áldozatul esnek az agyonmondásnak, nem ritkán a rosszulmondásnak. Persze, mindenkinek joga van ahhoz, bogy a tehetségének megfe­lelő, hatásos és értékes mű­vet válasszon, még akkor is, ha már mondjuk öten mond­ták előtte, de azt már sem­miképpen sem tudjuk meg­érteni, miért vannak olyan versmondók, akik két-három éve keresztül szinte min­den szavalóversenyen ugyan­azt az egy művet mondják. Főleg a mai magyar szerzők műveivel kapcsolatban ta­pasztaltam ezt. Bosszantóak azok a tolmácsolások is. ame­lyek ,,hű” utánzatai egy-egy kiváló előadóművész sikeres lemezfelvételének. Nem ritka az olyan eset sem, amikor, ha a verseny­zőnek két verset kell megta­nulnia, a két mű szinte kí­sértetiesen hasonlít egymás­ra (hangulatában, ritmusá­ban, erejében stb.). Tanácsom a versmondók­nak (Milyen jó lenne, ha a fiúk közül is egyre többen éreznének kedvet a versmon­dáshoz!):'vegyék figyelembe képességeiket, állandóan te­gyék próbára erejüket, foko­zatosan színesítsék, bővítsék repertoárjukat (a prózát se hanyagolják el!), mert csak így biztosíthatják fejlődésü­ket, tarthatják meg verseny- képességüket. Bagi Aranka A bíró nyolcat adott, a ta­nárnő is, az orvos is, a piros szárrtáblák legtöbbje azonos számot mutatott. Aztán kö­vetkezett a másik film, en­nél már a bíró csak hetet, a tanárnő azonban ismét nyol­cat jelzett. Az orvos gondol­kozott, ő is a hetes számra méltatta a következő filmet. — Így ment ez egy héten át. A TIT miskolci Kazinczy klubjában gyűlt össze napon­ta a bírótól, tanárnőn ke­resztül, orvosig tartó együt­tes — egy a tíz társadalmi zsűri közül —, amely szava­zatával és — nem egyszer késhegyre menő vitájával vá­lasztotta ki a legjobbnak vélt filmeket. Az egyöntetű nyol­cas számú elismerést itt a „Kézben egy szív" című do­kumentumfilm kapta, amely­nek merész technikájú ope­rációs felvételei a két szív, — nem operált, hanem ope­ráló —, emberi tragédiájával párosultak, megrázó élet ha­jótörésük, családi életük fel­borulásával. A még mindig elismerő, de ezen belül már megoszló vélemények a Né­meth László felszabadulás utáni tanári éveit idéző Hód­mezővásárhelyi évek című riportfilm után alakultak ki: a tanárnő — érthető mó­don — a legtöbbre értékelte egy másik irodalmár zsűri­taggal együtt, mások — a Kis falumúzeum kialakítá­sát kezdte meg a városi ta- «nács Mezőkövesden Kis Jankó Bori háza körül, az úgynevezett Hadas települé­sen. A Műemlékvédelmi Fel­ügyelőséggel közösen már három házat meg is vásárol­tak, amelyeket eredeti for­májukban még az idén fel­újítanak, majd ezt követően 5—6 lakást vásárolnak és hoznak rehdbe. Szeretnék megóvni a régi jellegzetes zsúpfedeles parasztházakat, amelyekben aztán helyet kapnak a matyó népművé­Lukács Sándor, a Vígszín­ház miskolci származású mű­vésze május 23-án Miskolcra jön és két alkalommal is be­mutatja a budai Várban, a Korona pódiumon nagy si­kerrel fogadott, Hősök és an- tihősök című előadóestjét. Közreműködik az est szer­film jóságát elismerve —, ke­vesebb pontot adtak neki — érdeklődés ik, szakmai beállí­tottságuk szerint. De nem a filmek értékelé­sét akarjuk sorolni, ez a szakmai és a társadalmi zsű­rik — ma már ismeretes —, végeredményeiből kiderül, hanem azt a lelkes érdeklő­dést, amellyel a TIT helyi­ségében összegyűlt tíz ember — a közönség oldaláról — nézte, vitatta — nem szak­értőként, esak műélvező kö­zönség képében —, a tévé el­múlt kétéves termését. Egy­ben tanúbizonyságot tett ar­ról, hogy a harminc évvel ezelőtti, tanítványai által fel­idézett „hódmezővásárhelyi évek” az új értelmiség ak­kori indulása óta, a nemrégi szívoperációs élményekig a „Kézben egy szív” korszaká­ig, valóban felnőtt egy olyan új közönség ebben az ország­ban, amely — szakmai ér­deklődéstől függetlenül —, egyaránt véleményt tud mon­dani az orvostudományi do­kumentumfilm művészi szép­ségeiről éppen úgy, mint szakmai érdekességeiről, vagy egy harminc évvel ezelőtt megkezdett pedagógiai kísér­let eredményeiről — nem­csak művészi, de filmtechni­kai szempontból is. szettel és néphágyományok- kal kapcsolatos tárgyak' és emlékek. A Matyó Háziipari Szövet­kezet műhelyt is létesít, ahol az érdeklődők munka közben nézhetik meg, hogyan ké­szülnek a matyó babák és kézimunkák. A városi tanács már elkészítette a környék közművesítését és utat épít­tetett, hogy az' autós külföl­di és hazai turisták könyen meg tudják közelíteni a mű- emlékjellegű kis falumúze­umot. amelynek végleges be­fejezése 1980-ra várható kesztő-háziasszonyaként Mi­kes Lilla, valamint Hajdú Júlia zeneszerző. A műsor 6 órai kezdettel a Rónai Sán­dor Művelődési Központban, est“ 8 órakor pedig a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem E/6- os kollégiumi színházterem­ben hallható. „Terv-vitának” is nevez- hemeuK azt a munkaerte- kezieiei, amelyet az elmúlt napoKoan lanotta«. a megyei parioizottsugon. A pariói- zottság propaganda- es mű­velődési os/iiuiya és a Kos- suui ivonyVitiauu megyei iú- renueitscge mvt» össze a ki­adó megyei vezei.o terjesztő­it. muveiodéai, oiúaLuu szaK- emuerek.ee, par toktatokat és pártmunkásokat, hogy meg­vitassák a kiadó iai9. évi tervet. Véleményt kértek touo mint kétszáz kiaoasra tervezett mu mutaji és te­matikus öszeté teléről, a jpel- aanyszamokról és a terjesz­tés kérdéseiről. A megbeszé­lésen részt vett Kapai Gyula, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója és Deme László, a megyei párt­bizottság titkára. A megbeszélés minden résztvevője hangsúlyozta, hogy a part kiadójának jövő évi terve rendkívül széles skálájú, jó a struktúrája. A különféle kiadványok jól se­gítik ' a párt politikájának megvalósítását, s az elmúlt évi kiadványokon, de a jövő évi tervben is érezhető a párt 1976. október 26-i propagan­damunkáról szóló határoza­tának hatása. Az értekezlet munkájában résztvevők na­gyon sok észrevételt, véle­ményt mondtak. Konkrétan megjelölve sokallták vagy kevesellték egy-egy könyv példányszámát, vagy hiá­nyoltak egy, a munkájukhoz szükséges kiadványt. ' Felvetődött, hogy több pe­dagógiai mű és több a fiata­lok pályaválasztását segítő ki- adváy kellene és kevesellték a gyermekkönyvek példány­számát. Többen elmondták, hogy gyakorlati pártmunká­soknak, oktatóknak egyre na­gyobb az igényük a fejlett szocializmus elvi és gyakor­lati kédéseit tárgyaló köny­vekre. Nagyon régen hiány­cikk már egy, a kádermun­káról szóló kézikönyv, de gazdaságpolitikánk kérdéseit tárgyaló alsó- és középfokú pártoktatás is egyre több se­gédanyagot és szemelvény- gyűjteményt igényel. A párt- oktatás részben új formája, a szervezett és irányított ön­álló tanulás is több segéd­anyagot és tematikus össze­állítást igényel. Az egyetemi és főiskolai oktatásban be­Az elmúlt napokban sok nyolcadikosnak szerzett örö­met a továbbtanulásukról szóló értesítés, de nem kevés azoknak a száma sem, akik szomorúan, vették tudomásul, hogy helyhiány vagy alkal­matlanság miatt elutasították őket. Ha valakinek nem sikerült bejutni sem az elsőnek, sem a másodiknak megjelölt is­kolába, a jelentkezési lapja a Pályaválasztási Tanácsadó Intézethez került. Bizony eb­ben az évben is több mint ezer tanulóról van szó. több­ségükben azért jutottak erre a sorsra, mert nem volt meg- alappzott a döntésük. Figyel­men kívül hagyták felvételi esélyüket, nem mérték fel kellően egyéni képességeiket, nem vetettek számot a cé­lul tűzött pálya követelmé­nyeivel, vagy egyszerre ne­veztek meg két olyan isko­lát, ahol nagyjából egyidő- ben zajlottá., le a felvételi vizsgák (például 2 szakközép- iskola. vagy szakközépiskola és gimnázium tagozatos osz­tály.) Számukra sincs minden veszve. Az elutasítást hírül hozo értesítésükön az is sze­rénél, hogy további megol­dásért keressék fel a Borsod negyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézetet. Itt. össze­gyűjtjük a szakmunkásképző intézetekben, szakközépisko­lákban és gimnáziumokban vezetésre kerülő új tantárgy, a magyar munkásmozgalom történetének tanítása uj igé­nyeket vet fel: töbo doau- mentumkötetet és szemel­vénygyűjteményt. Egyre na- gyooo az érdeklődés a többi szocialista ország szocializ­must építő tevékenységének eredményei es -'problémai iránt. i\ „kívánságlista” ismerte­tése hosszú lenne, tapasztalt terjesztők és pártmunkások a gyakorlat igényeinek is­meretében reális kérdéseket, problémákat vetettek fel. Kapai Gyula válaszában el­mondotta, hogy a felmerült problémákkal, igényekkel egyetért és a hiányolt mü­vek nagy része szerepel a kiadó jövő évi és középtávú tervében, de alapelvük az, hogy inkább kevesebbet, de jobbat. Ez a kiadó álláspont­ja például a fejlett szocialis­ta társadalom problémakörét tárgyaló müvek megjelente­téséről is. Megtették a kez­deti lépéseket a marxizmus —leninizmus oktatásának egységes — minden felsőok­tatási intézményben használ­ható — tankönyveinek meg­jelentetése Kié. Folytatják a marxizmus—leninizmus klasszikusainak, Lenin mű­veinek, a jól bevált soroza­toknak és évfordulós kiad­ványoknak a megjelenteté­sét, s szeretnének egyre több — a felszabadulás óla eltelt harminc év krónikáját meg­örökítő — visszaemlékezést megjelentetni. Az idei könyv­hétre megjelenik Kun Béla életrajza, s az elkövetkezen­dő években sorra jelentetik meg a magyar munkásmoz­galom története kimagasló vezetőinek — tudományos igénnyel megírt — életrajzait. Hangsúlyozta, hogy a ki­adásra tervezett művek pél­dányszámúnak megállapítása bonyolult politikai és tech­nikai feladat. A politikai könyveknek mindig megvolt az a sajátosságuk, hogy nem felületes érdeklődés juttatta kézről kézre, hanem a szi­lárd igény, hogy az emberek alaposabb tudást, biztatást, erőt merítsenek a világ meg­változtatására, javítására, fejlesztésére. Ezt a szép fel­adatot hosszú évek óta jól segíti a borsodi könyvter­jesztők kiemelkedő munkája. fennmaradt szabad helyeket, s ezeket ajánljuk a hozzánk fordulóknak, . természetesen figyelembe véve a rátermett­séget, egészségi állapotot is. Hosszú lenne felsorolni a még meglevő lehetőségeket, de bízvást mondhatjuk, hogy találhatnak köztük maguk­nak megfelelőt a fiúk és — igaz kisebb választékban — a lányok is. Arra kérjük az érdekelteket, hogy miné] ha­marabb jöjjenek személye­sen az intézetbe, amíg több iskola, illetve szakma várja őket. Sokan éltek a fellebbezés jogával. Ügyükben május vé­gén születik meg a döntés. Kedvező elbírálás esetén a tanulóknak nincs semmi ten­nivalójuk: a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet hivata­los határozat alapján továb­bítja lapjukat a megpályázott iskolába. Ha a fellebbezés nem jár sikerrel, rövid időn belül jelentsék be intéze­tünkbe új választási szándé­kukat. Vmdenképpen indokolt te­hát az igyekezet. Ahogy múl­nak a napok, úgy fogynak a betöltetlen iskolai férőhelyek. Az intézet dolgozói készség­gel segítenek abban, hogy a lehetőségekhez képest min­denki a legjobb megoldást tál ’ja meg. Itácz Endre a PTI munkatársa Máté Iván Falumúzeum Mezőkövesden Lukács Sándor előadóestjei Petra József Napirenden a továbbtanulás Általános iskolát végzők figyelmébe

Next

/
Oldalképek
Tartalom