Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. május 16., kedd A18. MISKOLCI TÉVÉFESZTIVÁL Tapasztalatcsere Pillanatkép a fesztivál egyik tanácskozásáról. Az élettelibb közművelődésért Ha csupán az az egyetlen haszna lenne-lett volna a Népművelés és a televízió címmel meghirdetett találko­zónak — a Diósgyőri 'Vasas Műv.lődési Központban ren­dezték meg —. hogy folyta­tódik a televíziósok és a gya­korló népművelők eszmecse­réje- már akkor is szükséges­nek és sikeresnek kell meg­ítélnünk e találkozást. A beszélgetés azonban in­formáció-gazdagságával. vé­lemény ütközések egyeztetésé­nek aktivitásával is jeleske­dett. Hogy nem minden gond nélkül vale a közművelődési főosztálv munkája azt azok sem tagadták — nem „szé- pítkezni jöttek” —, akik a műsorokat készítik. Vitaindí­tó. bevezető gondolatait ezért is fejezhette be Sylvester András a főosztály vezetője ekképpen: „Szűkre szabottan, néhány gyakorlatias problé­mát felvetni: ezért jöttünk, ezért vagyunk itt” ... A gondolatcsere aztán érin- tette-pásztázta a közművelő­dés gondjainak tetemes ré­szét. Az amatőrmozgalom és a képernyő találkozásának gondja éppúgy szóba került, mint a műsorszerkesztés vagy a munkások és a parasztság művelődésének ágas-bogas kérdései. Ezért is szülefett a gondolat-javaslat és lett be­lőle elhatározás: a későbbi­ekben, előre meghatározott témában; újra találkoznak a televíziósok és megyénk köz- művelődésének munkásai. NAPLÓ IV. Két, igen gazdag programmal jeleskedő napra kellene most visszatekintenünk. Az egészet részletesen átfognunk le­hetetlen. Néhány kiemelkedő eseményről külön szólunk a szomszéd hasábokon, meg a lap más részén. Örömmel re­gisztrálható, hogy a vasárnapi ernyedés nem következett be, mert igen pezsgő szakmai vita — a híradósoké —, tartal­mas találkozó a Nehézipari Műszaki Egyetem tanárai, diák­jai, valamint a A hét munkatársai között, egy másik talál­kozó a megye egyik nagy. ipari városában és két gyermek­matiné alkotta a „járulékos” programot a fesztivál verseny­műveinek bemutatása mellett. Hétfőn pedig újult erővel in­dult be ismét, vagy „pörgött fel” újra a fesztivál filmek be­mutatásából, vitákból, találkozókból, hasznos gondolatcse­rékből, sőt szórakoztató műsorból álló „gépezete”. Vasárnap és hétfőn egyébként újra országos eseménnyé bővült a fesz­tivál, hiszen a kettes műsor az első napon a teljes verseny- programot sugározta minden magyar tévénéző otthonába, hétfőn pedig külön adásnap emelte a miskolci televíziós ün­nepi számadást minden érdeklődő magyar néző esti program­jává, mert nemcsak a versenyprogram, hanem a miskolci Avas Táncegyüttes látványos műsora és a fesztivált meg­előző sajtópályázat sorsolásának izgalma is a nézőké lett, szerte az országban. A versenyen kívüli program is feszes és tartalmas volt Mint néhány ankétről, találkozóról külön is beszámolunk, továbbra is feszült az érdeklődés, s úgy tűnik, a televízió politikai műsorai munkálóinak talán a Szabadság téri szék­házban is több alkalommal kellene tematikus eszmecserét folytatniuk a napi spontán beszélgetések mellett, s nem vár­ni némely értékes észrevételek, gondolatok megfogalmazásá­val és kimondásával a kétévenkénti miskolci alkalomig. Ünnepi koncert,-találkozók egész sora — a székházban és szerte a város és megye üzemeiben, közületeinél — szolgálta például hétfőn a televízió és a néző jobb közeledését egy­máshoz,’ a kétoldalú ismerkedés lehetőségeit, ugyanakkor a két napon tizenkilenc versenymű is pergett. Most adózott a fesztivál a magyar kisfilmművészet nemrég elhunyt, kiemel­kedő alakja és művelője, Lakatos Vince emlékének. Sorbán- állók című, a tanyai életet megrázó erővel ábrázoló műve bemutatásával. Érdemes volt a fesztivál székházába eljönni a Profán passió színesben való megtekintéséért, mert Anna Margit képeit az elmúlt hetekben ugyan láthatta a miskolci közönség, de a tárlat látogatottságának sokszoros lehetőségét kínálta a képernyő. Szinte egymás sarkát taposták e két napi összeállításban a megkülönböztetett figyelmet kívánó alko­tások — csak példaként ragadjuk ki a Kézben egy szív, a Kanadai randevú, az Együtt az életért, A világ nyolcadik csodája címűeket, mindenféle rangsorolási szándék nélkül —, s ma már az utolsó v'ersenysorozat kerül a monitorokra, de a programból kitűnően az is, meg a fesztivál vita- és talál­kozóprogramja is tartogat még érdeklődést kívánó érdekes­ségeket. A mai program A mai nappal tulajdonkép­pen végéhez ér a verseny­filmek bemutatása. Az Ün­nep. a Csörsz árka,- a Házi­gazda: Varga Imre, a Dél­amerikai kísérlet, a Válasz­tás és terrorhullám Török­országban, a Suga Juli és a többiek. Az ördög bibliája, a Nyomozás a zöld házikó után, valamint öt híradófilm kerül bemutatásra. Délelőtt tartják a vitát a tv-kritika helyzetéről, s sor kerül a vi­déki televíziós stúdiók és a borsodi hírközlő szervek munkatársainak találkozójá­ra is. Gazdag a közönségtalálko­zók programja is: öt helyen kerül sor a televíziós alkotók és az érdeklődők párbeszé­dére. TV-mozi lesz Kazinc­barcikán és Sajószentpéte- ren, mindkettő délután 6 órakor kezdődik. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy májusi vasárnap dél­után érdemi vita kereked­hessen akár olyan fontos té­máról is, mint „A híradó és tudósítás, mint a televízió alapvető műfaja.” Végül is késő délután elnöki-hatalmi szóval kellett a sokszínű esz­mecserét berekeszteni. Eszme­csere? Sokkal inkább valami műhely jellegű hangos gon­dol! odás, amelyen a híradó munkatársai, más televízió­sok és egyéb részvevők mint a híradó rendszeres nézői mérlegelték, min kellene vál­toztatni, mit kellene tenni, ho y ez a napi négy és fél millió néző figyelmétől kísért műsor mind jobban betölt­hesse feladatát, mind jobban informáljon, orientáljon, mind frissebben reagálhasson az élet eseményeire. Márványi György főszer­kesztőhelyettes alapos vita­indítója után tizenheten kér­tek és kaptak szót, néhányan többször is, s e felszólalások, nem egyszer szenvedélyes megjegyzések összességéből olyan kép bontakozott ki, amelyből a kívülálló is tájé­A HÉT az egyetemen Nagyjából egy időben feje­ződött be és kezdődött va­sáram este A hét. Legalábbis azoknak, akik részt vettek a miskolci Nehézipaxd Műszaki Egyetem rektori tanácstermé­ben . rendezett ankéton, és utána megnézték a televízió­ban A hét műsorát. Az ankét vendégei ugyanis A hét mun­katársai — Kolek Vera fő- szerkesztő, Hortobágyi Éva, Horvát János, Poór Klári, Sugár András, Szegvári Ka­talin és Wisinger István — voltak. A vendéglátók — az egyetem oktatói, dolgozói és hallgatói — nevében dr. Si­mon Sándor rektor köszön­tötte a megjelenteket. A .vendéghetes” munkájá­ról I-olek Vera beszélt; — Műsorunk egyike a leg- nézetebbeknek a televízióban, körülbelül 3—4 millióan lát­ják hétről-hétre. Tudjuk hogy ez nem mindig a ragyo­gó színvonalnak, esetenként kozódhatott e mindennapra elkészítendő és alapvetően a frissességre, gyors készítésre alapuló műsor szerkesztésé­nek. műhelymunkáinak ne­hézségeiről, gondjairól, a ben­ne dolgozók elkötelezettségé­ről. jobbító szándékáról. Csak egy-két témakör a vitából: a vizv-ulitás hatása, illetve igénye (a néző képben sze­retné látni, ami volt az el­múlt napon); legyen a híradó a nap krónikája; többször kell reagálni arra, mit sze­retne' hallani-látnj a néző; mennyire legyen a híradó előre tervezett; a kommentá­rok és kommentátorok szük­ségessége, illetve felesleges­sége; legyen gyorsabb a hazai vidéki informáltság; a híradó kapcsolódása a napi aktuali­tásokhoz stb. összességében: ez a szakmai vita alighanem Budapesten, a Szabadság té­ren folytatódik, is bizonyára gyümölcsözik is. az adások szerencsés időpont­jának tulajdonítható. Elég sok bírálat ér minket, most is elsősorban azért vagyunk itt, hogy meghallgassuk az önök véleményét, munkánk­ban hasznosítsuk, hogy a jö- vőbe>~ ne csak a nézettségi, hanem a tetszési indexe is magas legyen műsorunknak. A dicséretek mellett kriti­kai megjegyzéseket is felje­gyezhettek noteszaikba. A hét munkatársai. Bizonyára nemcsak az egyetemiek igé­nye, hogy a kiváló külpoliti­kai riportok mellé színvonal­ban zárkózzanak fel a bel­politikai riportok, tudósítások, kapiunk alapos, bb képet a szocialista országok életéről. És még egy kritikai megjegy­zés. de ez már nem A hét­nek szól: furcsa, hogy a ..négyszemközti” párbeszéd közönségében milyen kevés volt az egyetemista. Kaláka a fesztiválon A gyerekeknek most is kedveskedtek a fesztiválon. Sőt, ezúttal nemcsak mint nézőkre, hanem mint részt­vevőkre is számítottak rájuk. A szombat délután a máso­dik programban is közvetí­tett gyerekműsorban ugvanis filmet is láthattak, s játszhat­tak is. 'Kalákát hirdettek ugyanis részükre ... Zenével, irodalommal, — jutalom lég­gömbökkel —, sok-sok játék­kal ... S noha a feleletek nem voltak mindig hibátla­nok, osztatlan sikert arattak a’ szereplő művészek és a bá­tor vállalkozók is. És hát — az ő korukban még ez is megbocsátható —, az sem volt utolsó mulatság, hogy önmagukat is láthatták a képernyőn. Felszabadultak voltak és vidámak — s re­mélhetőleg kellemes két órát kapott az országban élő sok­sok iskolás is. A diák tippel, s azután választ Próbáljuk megidézni a pil­lanatot' Csekö Kati az ébre­déssel megfogadta, ez a reg­gel is olyan lesz, mint ami­lyenek az elmúlt négy esz­ndő reggelei voltak. De a kávéból alig „futott le” va­lamennyi a torkán. Hegedűs Attila bevallotta, a kakaó lö­työgött a bögrében ... Dobos Katinak pedig az iskolakapu­ban szállt el messzire a nyu­galma. Mert a tegnapi reggel még­sem volt olyan, mint az el­múlt négy esztendő reggelei — általában. — Amikor már ott ültünk a paciban — így Verebélyi 'Vnr- — s igazgatónő kezé­ben tartotta a borítékot, az jutott eszembe: novella biz­tosan lesz... — Én js számítottam rá ... — É - is biztos voltam ben­ne ... A kilenc lányból és az egy szem fiúból szinte egyszerre szalad ki a vallomás — Azután igazgatónő ol­vasni kezdte: Vörösmarty köl­tészete a reformkorszak idő­szakában; Nagy László Him­nusz minden időben című versének elemzése; Ady End­re emlékezete ... Novella nem volt köztük. Én a harmadik tételt választottam, József Attila Ady emlékezete és Ju­hász Ferenc Ady Endre utol­só fényképe című versét kel­lett összehasonlítani... — A másik padsorban ná­lunk már kiosztották a tétel- lapokat ... Mi még csak ül- .ánk és vártunk... S akkor, már nem tudom ki, halkan megszólalt: Nagy László... És tudtam, hogy ezt fogom választani, bármilyen legyen a másik két tétel — mosolyog már felszabadultan Kalló Éva... — Nagy Lászlóról annyit írtak mostanában, olyan sokat hallottam róla ... Baráti vita kerekedett hir­tel<­........ A nyolc gimnazista k özül :— ketten ugyanis az óvónő szakközépiskolai osz­tályban végeznek, s így az ő tételeik mások voltak, csak Éva választotta a második, a Nag” László-tételt. A többi­ek az Ady emléke mellett döntöttek. Egybehangzóan bi­zonygatják,' Vörösmartyra senki se számított, legfeljebb Vajdára, József Attilára,.Rad­nótira ... és még sorolnak néhány nevet. Nagy László versének elemzésén — bi­zonygatták — el lehetett „csúszni” —, de azután egyet­értésre jutottak abban hogy a harmadik téten kidolgozása sem volt könnyű feladat. S egyöntetűen irigyelték a sza’• középeseket, akiknek ju­tott novella; Mikszáth Az a fekete foltja ... — Azt az órán is elemez­tük. Jó volt nektek ...- De rzért a szakközépesek közül is többek voksoltak a harmadik tété] mellett, amelynek így hangzott alcí­me: A munkásosztály művé­szi ábrázolása Ady Endre A Hadak útján és József Attila Munkások című költeményé­ben ... De persze azért jutott kidolgozó — mindkét típus­ban — mindhárom tétel­nek ... Akár számítottak Vö­rösmartyra, akár nem... Amikor rendben összehajto­gatva beadták az elkészült dolgozatokat, egy kicsit azért sápadtabbak voltak a szo­kottnál ... A mosoly is nehe­zebben telepedett arcukra. Végtére is, fogadkozhat a di­ák, hogy nyugodt lesz, álmo­dozhat, tippelhet, hogy mi­ről kell írnia, „nyilatkozhat”, hogy „négy évig készültünk rá, <; bőven volt idő, hogy kidolgozzuk a tételt” — azért az érettségi — az érettségi! Kalló Éva legalábbis egészen jókedvre derült, amikor meg­kérdeztem : — Azt tudjátok, hogy nem kötelező?! Miért döntöttetek az érettségi mellett? — Mert sehol sem azt kér­dezik, hogy megvan-e a négy középiskola] osztálya, hanem azt, hogy megvan-e az érett­ségije! A lányok, s a megkérde­zett egyetlen fiú közül csalt a két óvónői szafcközépiskölás nerr szeretne rögtön tovább tanulni... Ludányi Judit és Ruszó Kornélia majd egy esz­tendő után — itt az igazgató­nő azért közbeszólt, hogy könnyebb lett volna egyene­sen képzőbe menni — me­gint tanulni akar de addig gyerekek között szeretnének dolgozni... A többiek pedig: mérnöknek és orvosnak, kül­kereskedelmi szakra és óvó­nőképzőbe igyekeznének... Szeretnének bejutni — mond­ták, kiigazítva az akarunk szót.... Mert hiszen a felvé­teli még odébb van egy ki­csi.... Sárközi Andomé, a mis­kolci Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igaz­gatónője — az ö gyereKeit kerestük meg tegnap déltáj- ban, az első írásbeli tárgy beadása idején — nemcsak statisztikai adatokat sorolt: '— Abban, hogy az iskola 194 negyedikes diákja közül valamennyi jelentkezett az érettségi vizsgára — mondot­ta — az is benne van, hogy a magyar hagyományokban mélyen gyökerezik az érett­ségi. Sőt. noha a felvételi pontszámhoz a harmadikos és a negyedikes szaktárgyi je­gyeket viszik magukkal, mint­ha a „hitele” is nőtt volna... Mindenesetre fehér holló az a tanuló, aki megelégszik a záró bizonyítvánnyal... Mozgalmasak ezek a na­pok most minden középisko­lában noha a szokottnál na­gyobb a csend az iskolafala­kon belül. A hétpecsétes tit­kok feltörésének jött el az ideje — olyannyira szigorúan titkos minden, ami az érett­ségi írásbeli tételekkel van kapcsolatban, hogy a minisz­tériumból futár hozza a me­gyei tanács művelődésügyi osztályára, s az igazgatók és az igazgatóhelyettesek szemé­lyesen mennek át a boríté­kokért, amelyet azután a fel­törésig páncélszekrényben őriznek — tegnap a magyar írásbeli tételekről törték, ma pedig a matematikáéról tö­rik fel a pecsétet. Hiszen a tegnap, az kérem „tegnap” volt... A ma reggel útnak indulók, a buszon szorongok, a lépteket szaporázók, s több­nyire azért ünneplőbe öltö­zött fiatalok ugyanis ma már a re tematikát írják (már aki nem közös írásbelin vesz részt). Most néhány napig érettségi írásbeli van ... Az­után pedig... Az első szó­beli nap: június 9-e... Lipták Zsuzsa rábólintott: — Ha az elnökünk elfo­gadja akkor mi 9-én ..ez- dünk... Sok sikert! Csutorás Annamária Felhívás a szülőkhöz! Közérdekű közlemény A 42. sz. Általános Iskola Igaz­gatósága értesíti az Avas TI. sza kaszában lakó és 1078. december 3l-ig beköltöző szülőket, hogy 1978. szeptember I-én megnyílik a 42. sz. Elek T«mán úti Altalá nos Iskola. Az iskola Igazgatósága közli hógy az új Iskolába az összeírás 1978. május 18—19—20-án tartják a 3. sz. Alt Iskolában (Közép szer u. 3.) reggel 8—18 óráig. Felhívjuk o szülőket hogy va lamennyi 6—14 éves koró gyér mekük összeírás! kötelezettségé nek tegyenek eleget — függet­lenül attól, hogy jelenleg melyik Iskola tanulója. Kérjük, hogy ezen Időpontban feltétlenül jelenjenek meg sze­mélyi igazolvánnyal az összeírá­son. mert ellenkező esetben a későbbiek folyamán naoközl. ét­keztetési és egyéb elvárásoknak az .Iskola Igazgatósáén nem tud eleget tenni. Bejelentésre kötelezett utcák a következők: Elek Tamás. Boká­nyi Dezső Engels. Oszlp Ifjú­ság. Sálvl és Kullch Gyula ut­cák — és a lelenlep mén utca­nevet nem viselő bérházak lakóL Miskolc 1978 május 4 Horváth József igazgató 42. sz. Általános Iskola A téma: a híradó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom