Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
1973. április 9., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Rádiófelvétel Hódoscsépányban Petőfi irodalmi est nyilvános felvételét készítette cl a Magyar Rádió az ózdi járásban levő Hódoscsépányban. A Dorogi Zsigmond szerkesztette és Balázs János rendezte műsor — melyben közreműködőként szerepelt Avar István, Ben!cő Gyula, Benkő Péter. Drahota Andrea, Fodor Tamás, Horváth Ferenc, Kozák András, Simon György, Szerencsi Éva és Dévai Nagy Kamilla — igen nagy tetszést aratott a művelődési házat megtöltő helyi lakosság körében. Mczcy István munkája Együttműködés a világűrben 1978-ban az emberiség újabb nagy lépést tett a Földtől több száz kilométernyi távolságban lévő or- bitális pályákon megvalósítandó együttműködés felé. Március 2-án startolt a kozmoszba szovjet űrhajón a történelem első nemzetközi legénysége, az orosz Aleksze.j Gubarjev és a cseh Vladimir Remek. Másnap űrhajójuk összekapcsolódott a Szuljut tudományos-kutató komplexummal, amely Jurij Roma- nyenkónak és Georgij Grecskónak már régebben otthona lett, s ultik kozmikus világcsúcsot állítottak lel, 96 napot töltvén a világűrben. Romanyenkó és Grecskó rekordját tudományos körökben jelentős lépésnek tartják a huzamos ideig működő nagy orbitális állomások létrehozásában. A mostani repülés során egyebek közt megvalósult a kozmikus technológia kidolgozásával kapcsolatos „Morava”' szovjet—csehszlovák kísérlet. Várható, hogy szovjet űrhajókkal nemsokára más szocialista országok kozmonautái is Föld körüli pályára kerülnek. Bővül a nemzetközi együttműködés mérete a kozmikus tér meghódításában. Jelentősek az e területen végrehajtott szovjet— amerikai kísérletek. Sok minden történt a szovjet— francia együttműködés fejlesztésében: szovjet szput- nyikokon francia műszereket helyeztek el, szovjet űrrakétákkal egész sor francia szputnyikot bocsátottak Föld körüli pályára. Az első indiai műholdat 1975-ben szintén szovjet hordozórakétával lőtték fel, s előkészületek folynak újabb indiai szputnyik felbocsátására. A Szovjetunió más országokkal is folytat kozmikus együttműködést. Ennek az együttműködésnek az az ország lett a lelke, amely 1957 októberében az első mesterséges hold fellövésével megnyitotta az emberiség kozmikus korszakát, majd 1961. április 12-én az első embert, Ga- garint a kozmoszba küldte. A szocialista rendszer lett az indítópályája a testvéri országok széles körű és tervszerű együttműködésének ezen a területen. 1967- ben alakult meg a három évvel később „Interkoz- mosz’’ névvel jelölt szervezet, amelynek tagja lett Bulgária, Magyarország, az NDK, Kuba, Mongólia, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia. Az elmúlt tíz esztendőben az Interkozmoszban részt vevő országok tudósai és szakemberei szovjet mesterséges holdak és kutatórakéták segítségével nagyszabású közös munkákat hajtottak végre a Földet körülvevő • térség fizikai tulajdonságainak, a kozmikus meteorológiának, hírközlésnek, biológiának és orvostudománynak a tanulmányozásában, a Föld természeti erőforrásainak vizsgálatában. Ezek a munkák jelentős mértékben hozzájárultak a kozmoszról szóló tudományhoz, és a kozmonautika eredményeinek gyakorlati felhasználásához. 1978 márciusának eseményei új szakaszt nyitottak meg a szocialista közösség országainak együttműködésében. A szocialista integráció behatolt a világűrbe. Legyenek Vladimir Remeknek az első kozmikus sajtókonferencián elhangzott szavai jó útravalók az emberiség vágyainak megvalósításában : „Gyönyörű bolygónk lakosainak szeretném azt kívánni, hogy mindnyájan éljenek békében, ugyanolyan szoros együttműködésben, amilyen nálunk a kozmikus pályán Iá alakult.’ Szpartak Beglov Háromszáz évvel ezelőtt a hazájukért, hitükért halálra kínzóit protestáns prédikátorok közt huszonkét pataki diák is volt. Emléküket szép dombormű őrzi a kollégium nagyportájának falán. A kortársak megörökítése szerint ajkukon utolsó magyar szóként Szenczi Molnár Albert zengzetes zsoltárai hangzottak fel. Századok óta éneklik a hazai kálvinisták templomaiban a Psalterium Un- garicum ékes magyar nyelvű verseit, azaz „Szent David Kiralynac es Prophe- tanac Száz ötven Soltarit", ahogyan a Hanauban megjelent 1607-i kiadás címéül írta a fordító Szenczi Molnár Albert. Mert több műfajt is felölelő irodalmi és tudományos munkásságának kétségkívül a zsoltárfordítás a legértékesebb ré-’ sze: nyelvünk fejlődésére, későbbi korok költőire. íróira az ö modern értelemben vett műfordítása igen nagy hatást gyakorolt. A Pozsony megyei Szene községben született 1574- ben egy nagycsaládos vízimolnár gyermekeként. A szegény vándordiákok életét élte. s így jutott el megyénkbe is. A jó hírű és a sárospataki kollégiumból odakerült tanárokkal működő gönci iskolában tanult. Károlyi Gáspár éppen akkor fordította a teljes bibliát, azaz „Istennek ó és új testámentumának próféták és apostolok által meg- íratott szent könyveit” magyar nyelvre „egészlen és újonnan”. A diák Szenczi Molnár Albert nemcsak tanúja volt az „istenes vén ember” környezetében ennek a nagv jelentőségű irodalmi eseménynek, hanem „közreműködője” is, hiszen ő vitte Göncről a Károlyi Gáspár „írottá levelecské- ket” a Báthori István országbíró által létesített vi- zsolyi nyomdába, Mantsko- vit Bálint nyomtatómester műhelyébe, s hozta onnan Göncre kijavításra a korrektúrákat. Később Károlyi biblia- fordítását — némi filológiai „igazítást” végezve rajta — Hanauban 1608-ban maga Szenczi Molnár Albert újra megjelentette. Kis ideig Kassán is tartózkodott, s itt kiadott 1625-ben egy másik, megyei vonatkozású müvet, nevezetesen a Szerencs melletti Bekecs község új templomának felavatásán elhangzott beszédeket, üdvözlő verseket, köztük a sajátjait is, továbbá a templom leírását és a falain látható feliratokat a „Consecratio tempii növi" című müvében. De ez már élete végén, néhány évvel halála előtt történt. Közben 1590-1 öl külföldi tanulmányutakon járt, s szinte a haláláig állandóan vándorolt. Bejárta csaknem egész Európát. A hosszas vándorlás után Bethlen Gábor hívására végleg hazajött, de pár évre rá. 1643 elején meghalt. Szenczi Molnár Albert korának, a magyar későreneszánszának európai hírű vezéregyénisége volt, aki a magyar földesúri világgal szemben a haladó polgári eszméket hirdette verseiben, egyházi és világi jellegű műveiben. Szívén viselte a hazai tudomány es oktatás ügyéi, s ezek elmaradottsága miatt — amint gyakran panaszolta — külföldön szégyenkeznie Kellett. Ezért fogott hozzá és jelentette meg Nürnbergijén 1604-ben a „Dictionari- um Latino-Ungaricum el Ungaro-Latinum”-ot vagyis a latin—magyar és magyar—latin szótárát. Ezzel a művével gyakorlatilag segítette a hazai oktatást, s az a cél is vezette, hogy hozzájáruljon „a magyar nyelv külföldi megismertetéséhez és a többi'európai nyelvvel egyenrangú, művelt irodalmi nyelvként való elismertetéséhez” — állapítja meg róla a mai irodalomtudomány. Ugyanezt mondhatjuk el nyelvtanáról, a „Nova grammatica Ungarica"- rol, amelyet — szótárával együtt — több mint kétszáz éven at tankönyvül használtak a magyar iskolákban. A korai magyar polgári irodalomban Szenczi Molnár Albert munkássága jelentette a legmagasabb szintet. Életművéből kétségtelenül a zsoltárfordításával alkotott igazán maradandót. Marót francia és Béza svájci költők francia nyelvű, továbbá a Lobwas- sertől németre fordított zsoltárokat vette alapul a magyar fordításnál. A korabeli magyar verseléshez képest rendkívül változatos francia—német versformák ugyancsak próbára tették műfordítói tehetségét. Ö azonban az eredetihez híven, kitűnő ritmusérzékkel oldotta meg feladatát, s az addig egyhangú magyar verselést a nálunk ismeretlen versformák egész sorával gazdagította. Méltán nevezi az irodalomtudomány az ö zsoltárfordítását „reneszánsz poézisnek”. hiszen zsoltárai költői szépségükkel, kifejező erejű nyelvezetükkel. megkapó természeti képeikkel ma is nagy értékei költészetünknek. Hegyi József Irodalmi barangolások A zsolíáros Szenczi Molnár A teljesebb emberi élet útján... Az okos gyermekszeretetről A híradásokból már ismeretes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a jövő évet, az 1979-es esztendőt a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította — emlékeztetőül a gyermekek jogairól szóló 1959- es ENSZ-deklaráció 20. évfordulójára. A nemzetközi gyermekév előkészítésére hazánkban — társadalmunk valamennyi rétegét képviselő — nemzeti bizottság alakult, mely a napilapok március 12-i, vasárnapi számában közzétette az ország lakosságához — valamennyiünkhöz — intézett felhívását. E felhívás két leglényegesebb — a szöveg egészének szellemét is mintegy összefoglaló — alap- gondolatát jeleztük az itt olvasható "ejtegetés címében és alcímében. A nemzetközi gyermekév magyar nemzeti bizottságának felhívása ugyanis főként arra utal, hogy mikéntr vezethetjük a gyermekeket a teljesebb emberi élet útjára... És lelkünkre köti: „Használjuk fel a nemzetközi gyermekév nemes ösztönzéseit arra, hogy tovább gazdagítsuk szocialista hazánkban az okos gyermekszeretetei...” Valószínűleg ősidők óta — a gyermekszeretet, a gyermeknevelés dolgában mindenki okos (tehát: bölcs, tapasztalt, szakértő, hozzáértő), vagy: okosnak képzeli magát. Természetes érzés, magunk iránti köményen érthető elfogultság ez. Hiszen: mindannyian voltunk gyermekek, testvérele, szülök; tudjuk hát, mi a gyermekszeretet, mit jelent nevelni és nevelkedni; s az már csak kézenfekvő, hogy legjobbnak, legcélravezetőbbnek — a saját élményeinket, tapasztalatainkat, módszereinket véljük... Valójában azonban a dolog mégsem olyan egyszerű, aminőnek a mindennapi gondolkodásban, a hétköznapi tudatban tűnik! Kétféle okosság van ugyanis, magának az okos szónak is (legalább!) kétféle jelentése. Az egyik: a valóban okos, tehát a bölcs, az eszes, a reálisan gondolkodó. A másik: az idézőjelesen „okos”, tehát: az „ügyes”, a számító, az alkalmazkodó, a vélt előnyöket, a rövid távú látszólagos önérdeket mérlegelő ember. Az okos gyermekszeretetről szólva, nyilvánvalóan az első jelentésre gondolhatunk csupán. Ilyen értelemben szól róla a nemzetközi gyermekév nemzeti bizottságának felhívása is, amikor — a fentebb idézett mondatot — így folyatja: ........ ápoljuk a szocialista családeszményt. javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásának a feltételeit, erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi ösz- szefogástAz a gyermek- szeretet az okos, tehát —a szó igazi és mélyebb tartalmú jelentése szerint —. melynek célia: a gyermeket munkára, alkotómunkára. a munka szeretetére nevelni: őket a haza és a haladás sorsát. gondiát vállaló közösségi emberekké formálni; a teljesebb emberi élet útjára vezetni ... Ha korunkban élne. így értelmezné Goethe, a . legnagyobb német” is annak a nevezetes meafigyetésé- nek igazi lényegét, mely szerint: minden szülő örök vágya, hogy azt, amit az élet tóle megtagadott, gyermekeiben lássa megvalósulni ... — Mi, a ma éló közép- és idősebb korúak, éppen ennek az „örök szülői vágynak” indíttatására vagyunk gyakran oktalan gyermekszere- tök! A mi fiatalságunkat tudvalévőén sanyarú körülmények, nélkülözés, reménytelenség, a régi „úri Magyarország” átkai és terhei övezték; ezért aztán hajlamosak voltunk-va- gyunk gyermekeinknek (kiváltképpen, ha „egyetlenek”) „mindent” megadni; őket elkényeztetni, minden edző erőfeszítés, önálló munka alól felmenteni: „hadd legyen nekik — vagy neki — jobb, köny- nyebb az útjuk, mint a mienk volt!” És aztán csodálkozunk, hogy a széltől is megóvott, a mindennel ellátott, a szocialista társadalmi körülmények között is szükséges küzdelmek önálló megvívására nem ösztönzött gyermekek — hálátlanok, céltalanok, ön- állótlanok; nem ismerik magukat és képességeik természetét, határait; unatkoznak, nem tudnak mit kezdeni idejükkel; rossz társaságba keverednek, isznak; sivárnak, lélektelennek érzik a számukra erőnkön felül megteremtett fényes körülményeket is: meghasonlanak: felnőve rólunk megfeledkeznek, és így tovább... A túlzásba vitt szülői gondoskodás ily módon könnyen átcsap az ellenkező végletbe: a szülői felelőtlenségbe! E sorok írója úgy véli, hogy a gyermekek rajongó, elpuhító elkényeztetése — egy kis túlzással szólva — ugyanúgy „ifjúság elleni bűntett”, mint nevelésük és róluk való gondoskodás elhanyagolása, mellőzése,.. (Egv példa: nem írom meg helyette, még ha meg tudnám is írni, házi dolgozatát, de adok hozzá egy-két ösztönző gondolatot; nem adom kezébe „kicéduláz- va” a forrásmunkákat, segédkönyveket, de rávezetem használatuk helyes módjára, arra, hol keresheti és találhatja meg ezeket ... Amennyire örvendetes az „Edzett ifjúságért” mozgalom meggyökeresedése és terjedése, unnyira sajnálatos, hogy — küzdve egy régebbi rossz egyoldalúság ellen, beleestünk a másik hibás egyoldalúságba — e mozgalom jelszavát csupán a testnevelésre és sportra értjük. Holott: szellemileg, közösségi magatartásban. akaraterőben, munkaszeretetben és munkabírásban is ,.edzett ifjúság” nevelése: a szocialista építés egyik legfontosabb feladata! A testi és szellemi fejlődésben egyaránt edzett ifjúság pedig, velünk (és főképp) utánunk: a szocialista építés egyik legbiztosabb pillére. .. Makarenko azt mondta a gyermeknek: „Tisztellek téged, mert követelek tőled!” A nyolc évvél ezelőtt elhunyt szlovákiai magyar író. Fábry ZoVán egyik szép megállapítása: „Nagy az, aki többet tud. mond és tesz másná’ és másotur-i” — szinte ossz - rímel a makarenkói mondással. Együtt a kettő: a teljesebb emberi élet ..receptje”. az okos gyermekszeretet sarkcsillaga lehet! — Érdemes megszívlelni és követni is!... Gyárfás Imre r
