Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

1978. április 12., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A „három kincsü” vidék Szőlőnek és i«l „Hya” Vízért, levegőért Egy esztendő munkája. A szép gyökeres, I. osztályú furmintoltványokkal a mes­ter, Hollókői Sándor. „Ezerötszáz negyvenhétben mikoron írnának, Tállyán szerzék ezt énekben siket magyaroknak.. Tállya — hála a francis- kánus barátból protestáns prédikátorrá szegődött Szlchárosi Morvát Andrásnak — már régen bevonult a magyar irodalom történeté­be. A XVI. századi költé­szetünk nagy alakja valósá­gos szellemi központot te­remtett itt, jóllehet teljesen egyedül, magára hagyatkoz­va ' munkálkodott. Szkhárosi egykori mezővárosa hangu­latával, girbe-görbe utcáival, itt is, ott is előbukkanó mű­emléképületeivel akaratlanul is kiváltja belőlünk a múlt keresését. Talán ez a kíván­csiság vezet ki bennünket a tállyai temetőbe is, hogy tiszteletünket tegyük a ma­gyar verbunkos muzsika egyik legnagyobb képviselő­je, nemes Lavotta János má- ladozó síremlékénél. A múlt haladó szellemi öröksége dicsősége a község­nek, s ezen kincs értékét az sem csorbítja, ha elmond­juk: az elszállt évszázadok bizony gondokat is itthagy­tak a mának. A 100—120 öles kis portájú, összezsúfolt faluközpont, a keskeny, ka­nyargós, rendkívül forgal­mas, következésképp bal­esetveszélyes főútvonal is ilyen múltból mára szakadt Őrültség. Máskülönben Tály- lyán a többi utca járhatósá­gával kapcsolatban is szá­mos kritikát hall az ember. Még a kockakővel borított utak állapota is hallatlanul rossz. A kőbánya irányába vezető Petőfi út minősége pedig (tehergépkocsikkal a kőszállítás ezen az úton tör­ténik) visszatérő témája a tállyai falugyűléseknek. Ez, és más gondok tudó­ja, Tállya sorsának, jövőjé­nek egyik tervezője a vb- titkár, Hegedűs Ferenc: — Kezdem a jövővel. Cé­lunk a nagyközségi rang el­érése. Szeretnénk, ha minél több tállyai helyben találná meg a számítását. Mert je­lenleg az a helyzet, hogy a fiatalok elmennek. A köz­ségben 1970-ben 3340-en lak­tak, azóta ez a szám csök­kent. Azt nem mondhatom, hogy a községben nincs munkaalkalom, de ami van az kevés. A női lakosság foglalkoztatása jelen pilla­natban is nagy gondunk. A kőbánya vállalatnál körül­belül" 70 nő dolgozik, de a többieknek csak a szakszö­vetkezet, vagy a borkómbi- nát, tehát a mezőgazdasági munka marad ... Akárcsak Mádon, itt is akadály, hogy az érdeklődő vállalatoknak nem tudnak megfelelő épületet biztosíta­ni. Teljesen új beruházásra pedig senki nem akar vál­lalkozni, pedig a tanács szí­vesen adna hozzá területet.­Szerény obeliszk hirdeti a tállyai temetőben: itt nyug­szik a verbunkos muzsika jeles képviselője, Lavotta János — A község legnagyobb vállalata a körülbelül 450 dolgozót foglalkoztató ÉSZAKKÖ Tokajvidéki Kő­bánya Vállalat helyi üzeme. Aztán itt található még a Miskolci Közúti Építő Vál­lalat aszfaltkeverő telepe, valamint az Aszfaltútépítő Vállalat részlege... A felsorolt üzemek profil­jából kitűnik Tállya egyik kincse, a kő. Hegyek fogy­nak el, hogy emberi lele­ménnyel átformálva, mint testet az erek, utak hálóz­zák be környezetünket. A Közúti Építő Vállalat tele­pén például egy esztendő alatt 100 ezer tonna mele­gen teríthető aszfaltbeton készül el. S milyen furcsa az élet! A környéken talán Tállyán legi-osszabbak az utak! Hogy is tartja a mondás? A susz­ter rossz cipőben jár ... Még egy pillanatig marad­junk az útnál... A község rendezési tervében az átme­nő forgalom elvezetésére új terelőút szerepel. A KPM terveiben viszont nem, s így a vb-titkár szerint nem va­lószínű. hogy az ezredfordu­lóig lesz belőle valami. Az útról azért beszélek annyit, mert a szőlőbe Tály- lya másik kincsesbányájába is csak ezeken juthat ki az ember. A helyi, Bártfai Sza­bó Gyula Szakszövetkezet elnöke például azon kesereg, hogy a Vároldalba tervezett 35 hektár telepítésükhöz tengelytörő az odavezető 4 kilométeres út. Új út épí­tésére pedig nincs pénzügyi fedezetük. A szőlő a jelenleginél na­gyobb figyelmet és törődést érdemelne, annál is inkább, mert a • tállyai határban — tanácsi felmérés szerint — 400 hold egykori szőlő áll parlagon. Ahogy megörege­dett a tulajdonosa, úgy ment tönkre az ültetvény is — ál­lapítjuk meg a szomorú ténjd. Pedig, ha valaBol, akkor éppen Tállyán vannak szép hagyományai' a szőlőter­mesztésnek. Sőt... Hegyal­ján most sincs annyi szapo­rítóanyag-előállító. mint eb­ben a községben, ötvennégy család foglalkozik ma is olt­ványkészítéssel, többségük a szakszövetkezet keretében. Az egyik legrégebbi oltvá- nyos a 63 éves Hollókői Sán­dor bácsi. Tizennégy éves" korától olt. — Országosan kevés a szőlöoltvány. Ma már keve­sen foglalkozunk vele, s en­nek több oka is van. Nin­csenek olyan kedvezmények, amelyek ösztönöznék az em­bereket a szaporításra. Eh­hez a vállalkozáshoz ugyan­is alaptőke szükséges. Pél­dául, ha én 10 ezer oltványt akarok beállítani, ahhoz kell legalább 20 ezer forint. Az alanyvessző 1,10, a csapvesz- sző 60 fillérbe kerül, de kell még hozzá fűrészpor, láda, helyiség, < földterület. Emel­lett az oltványkészítés nagy- nagy szakértelmet, gyakor­latot kíván, és rendkívül ké­zimunkaigényes. Ezek azok a tényezők, amelyek vissza­riasztják az embereket et­től a vállalkozástól... Ez ideig jobbára csak a gondokról szóltunk. Tettük azért, mert ezek foglalkoz­tatják elsősorban e táj szü­lötteit. De mi az, amire azért büszkék lehetnek a tállyai emberek? Például a 12 la­kásos, modern ifjúsági la­kótelepükre (a tervek sze­rint a jövőben még újabb 48 ilyen lakás épül), a kor­szerű hús- és vasboltjukra (általában a kereskedelmi ellátás kielégítőnek mond­ható). s a közelmúltban el­készült vízvezeték-hálóza­tukra. Mindezekhez — befejezé­sül — tegyük hozzá: remél­jük a dialektika törvénye Tállya község életében is ér­vényesül, és amire ma büsz­kék, az holnapra már meg­szokott lesz, és, ami ma még gond. kívánság, az holnapra büszkeségre változik. Szöveg: Hajdú Imre Fotó: Laczó József A másfélszáz évvel ezelőtt fogalmazott röpirat, mely­ben Széchenyi István a le­vegő porszennyeződésének ártalmait tárta a pesti pol­gárok elé. történelmi értékű környezetvédelmi dokumen­tum immár. Pedig hol vol­tak akkor még a levegőt, a tágabb környezetet is erősen szennyező nagyüzemek, a te­mérdek jármű? Százötven évvel ezelőtt Széchenyi a porszennyeződés ellen szólt, napjainkban pe,.ig tonnában mérik a gyáróriások által kibocsátott port, a nehezeb­ben mérhető szénmonoxidot, kéndioxidot, a járművek ki­pufogógázait. Azzal, hogy a szakemberek elénk tárják: néhány folyó öntisztító ké­pessége kimerülőben van, vagy kimerült már, hogy az emberiség 500 kiousztult ál­lat- és növényfajt írhat le a környezeti ártalmak, a szeny- nyezés, a kemizáció követ­kezményeként. nem a kilá- tástalanság érzését akarják ébreszteni, a tényként elfo­gadható adatokat figyelmez­tetésnek szánják. Igaz, ettől még nem fordul ellenkező­jére az a folyamat, ami az ember természetes környe­zetében szemmel követhető, az ipari bázisok teremtése, a növekvő motorizáció ré­vén. A korszerűsödő technika segítségével létrehozható ja­vakból csak egy bizonyos hányadot igényel a környe­zetvédelem. szűrők, derítők, tisztítók, filterek beépítését, a kontinensek zöld tüdejé­nek, az erdőknek védelmét, új erdők telepítését stb. A beruházókat napjaink­ban már rendeletek kötik, az új ipari létesítmények­Segítség • a szaRszervezeti izgalomnak A szakszervezetek elméle­ti kutatóintézetének legfőbb feladata, hogy segítse a szakszervezeti mozgalom ve­zetését a döntések és állás- foglalások meghozatalában. Jelenleg 7 nagy kutatási té­makör szerepel a napiren­den. A szocialista munka­verseny távlatairól folytat­nak kutatást a szovjet part­nerintézettel. A kutatás cél­ja az azonosságok és a kü­lönbözőségek megállapítása, a feladatok megjelölése. Ugyancsak e témakör kere­tében fejezték be az Ózdon kialakított új közművelődési modell vizsgálatát. Ennek lényege: a tanácsi és a szak- szervezeti közművelődési te­vékenység összehangolása, különös tekintettel a mun­kások művelődésére. A vizs­gálódás megerősítette, hogy közösen eredményesebb a munka. Az együttműködés sok előnnyel jár, az anyagi, tárgyi és szellemi erők ösz- szefogása hatékonyabbá te­szi a munkát. A közelmúltban készült el az a tanulmány, amely a szakszervezeti érdekvédelem­mel, a szociálpolitikai tervek teljesítésével foglalkozik. Felhívja a figyelmet arra a helytelen szemléletre, amely a beruházásoknál másodran- gúan kezeli a szociális léte­sítmények megvalósítását. A tanulmány több gyár mellett az Ózdi Kohászati Üzemek­nél végzett vizsgálatokra is épült. Jelenleg a Tiszai Ve­gyikombinátban készül ha­sonló felmérés. nél felső fokon valósulnak meg a környezetvédelmi szempontok. A közelmúltban több na­pon át sűrű füstköd terpesz­kedett Miskolc fölé. a szeny- nyezés mértékét tekintve az első, igazi füstköd. Sajátos meteorológiai jelenségek egybeesése következtében szorult le a kéndioxiddal, széndioxiddal telített smog. Ellepte a diósgyőri, Győri kapui, belvárosi területeket, családok százai számára oko­zott riadalmat az erős gáz­szag. ennél fogva több szá­zan riasztották a TIGÁZ ügyeletét. Először jelentke­zett a fojtogató, kellemetlen füstköd. de a szakemberek szerint hasonló meteorológiai jelenségek esetén ismét szá­mítani lehet rá, emiatt elen­gedhetetlen á felkészülés. A 30—40 méter magas kémé­nyek közvetlenül a város fö­lé terítik a levegőt szennyező gázokat, de a 80—200 méte­res magasságba» nyúlok már sokkal nagyobb táj fölött oszlatják szét terhüket. A feladat adott, a megyeszék­hely levegője érdekében ma­gasba nyúló kéményeket kell építeni. A szűrőberendezé­seket ugyancsak korszerűsí­teni kell. A magasabb rétegekbe ke­rülő, a széllel, kisebb lég­mozgással szétterülő füst már ném idézhet elő a kö­zelmúltban észlelt jelenség­hez hasonlót. A környezetünket ért fel­tűnően káros szennyeződé­sekre, azok következmé­nyeire mind jobban felfi­gyel a közvélemény is. Kü­lönösen akkor, ha az vala­milyen szolgáltatást hátrá­nyosan érint Vízszegény tél A tanácsok és tanácsi szervek "gazdasági tevékeny­sége főként az utóbbi évek­ben hathatósan fejlődött. A fejlesztésnek, az önkormány­zati jelleg' kialakításának döntő feltétele volt a gazda­sági önállóság, a rendelke­zési jog, a tanácsi gazdálko­dás átgondolt, összehangolt, reális továbbfejlesztése, a területi adottságok és célok figyelembevételével. A taná­csi gazdálkodás köre kettős jellegű. Egyrészt az állami gazdaságpolitikai célok meg­valósítása, helyi vonatkozá­sainak szervezése, másrészt ezeknek a gazdálkodási cé­loknak, terveknek a kidol­gozása, végrehajtása. Ezek figyelembevételével megál­lapítható, hogy kiegyensú­lyozott, jó gazdálkodást folytattak az elmúlt idő­szakban a mezőcsáti járás­ban is. Az 1977-es évet ak­tív munka jellemezte. A ta­nácsi hálózat elsődleges fel­adata az egészségügyi és szociális ellátás, az oktatás és közművelődés továbbfej­lesztése, a határozatok vég­rehajtása volt. Az elmúlt év fő feladatai között az ésszerű takarékos­kodás, a saját bevételi for­rások felkutatása, továbbá az alsófokú oktatás színvo­nalának javítása szerepelt. Hasonlóan a kommunális el­látás bővítése is, A mező- csátiak jelentős anyagi ösz- szeget fordítottak a parkok ápolására, a belterületek csapadékvizének elvezeté­sére, a közterek tisztántar­tására és az állami lakóépü­letek karbantartására. Az oktatási intézményekben se­gítették a dolgozó nők gyer­mekeinek elhelyezését, a munkás-paraszt fiatalok to­vábbtanulását. Korszerűsí­tették több intézmény fel­szerelését. berendezését is. Az eltelt időszakban javí­tották a betegellátásban dol­gozó körzeti orvosok mun­kahelyének felszerelését. Gondosan használták fel a szociális fejlesztésre szánt összeget. 1977-ben több, mint végi hetekben ammónia­szennyezés miatt le kellett mondani a Bódva vizéről, egymás után kétszer is ki­kapcsolták a sajóecsegi ve­zetéket a város vízellátását szolgáló hálózatból. A hóra kiszórt műtrágya a hólével a folyók vizébe kerül. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, mennyi és azt elbírja-e még a folyó. Ak­kor derült ki. amikor fele­lősöket kerestek, hogy azt sehol sem lehet visszakeres­ni, mennyi műtrágya is ke­rült a Bódva menti földek­re. A kereskedelem egyenet­lenül szállít, a tárolási lehe­tőség szűkös, így aztán, ahogy a műtrágya megérke­zik. kiszórják. Van-e arra valamiféle sza­bály, hogy ezekből a vegyi anyagokból mennyit lehet, keil, illetve szabad adott te­rületekre kivinni, kérdezhet­né a kemizálásban járatlan ember. Erre a környezetvé­delmi kérdésekről tárgyaló szakemberek sem adtak vá­laszt. Ha jelenleg nincs ilyen szabvány, megkötés, hát mi­előbb. késedelem nélkül ki kell dolgozni. Ügy, hogy a mezőgazdasági üzemek ter­méshozamait se érintse hát­rányosan az intézkedés, de legyen figyelemmel a folyó­vizek tisztaságára, minden­napi ivóvizünkre. Ugyanak­kor nem mondhatunk le a földből kihozható legmaga­sabb termésről sem. Minek van hát elsőbbsége, a ter­mésnek. vagy a víznek? Egyiknek sem, a másik ro­vására! Ezt az arányt, mér­téket keresik a közeljövőben a szakemberek. kétmillió forintot fordítot­tak erre a célra. 39 száza­lékkal többet, mint az elő­ző esztendőben. Rendszeres szociális segélyben 30 sze­mélyt részesítenek. Ez egy­ben a segélyre várók teljes létszáma. Kiemelt feladat volt az általános iskolai tanítás szín­vonalának fejlesztése. Ennek érdekében növelték az okta­tók létszámát, emelték a szakórák számát Jó ütem­ben fejlődött a napköziott- honos-ellátás, ennek ellené­re a tanulóknak csak 18.8 százaléka veszi igénybe. A kommunális létesítmények megvalósításában 1977-ben elmaradtak az előirányzot­taktól. Kiviteli tervek és költségvetés hiányában Me- zőcsáton 12 célcsoportos la­kás és gyógyszertár építése áthúzódott a következő év­re. 1977-ben Ernődön átad­tak nyolc darab célcsooor- tos lakást és befejezték a szennyvízcsatorna építésének első ütemét. Befejezéshez közeledik még húsz, MÁV- váilalati lakás építése is. Ti- szakesziben és Tiszatarján- ban pedig üzembe helvezték az új törpe vízműveket. örvendetes, hogy az ön­kéntes társadalmi munka a települések gondozásában és fejlesztésében egyre nagyobb szerepet játszik. A lakosság segíteni akarását szépen pél­dázza az 1977-ben elért több mint hétmillió forint értékű társadalmi munka. Óvodák, sportpályák, járdák épültek teljes egészében, vágj' rész­ben ezekből a társadalmi munkákból. Külön fisvei­met érdemelnek az emődiek és a sajószögediek. akiknek községfeilesztő munkája az egészséges lakóh elvszeretet szép megnyilvánulása. Az elmúlt évek tapaszta­latai azt bizonyítják hogy javult a tanácsok gazdálko­dása, meghatározót* terv szerint haladnak a kitűzött célok megvalósításáért, amelyhez nagv segítséget kapnak a községek lakóitól. Monos Az egykori mezőváros egyik hangulatos, múltat idéző műemléképülete. Nagy József Tanácsi gazdálkodás a mezőcsáti járásban }

Next

/
Oldalképek
Tartalom