Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. április 30., vasárnap Műtere msarokban Szanyi Péter, a Debrecenbe készült plasztikával. Az út messziről vezet Varga Éva, a pártbizottsági székház relifjének mintázása közben. (Herényi László felvételei) Négy hete áll készen a Borsod megyei Pártszékház bejárati falán a fehér süttői mészkőből faragott, csaknem húsz négyzetméteres relief. A béke gondolatát, a békés építést hirdéti: álló férfialak feltartott karja mellett galambraj, mintha zászló, vagy kendő lobogna. Alkotója Varga Éva miskolci szobrász- művész, aki meghívásos országos pályázaton nyerte el a megbízást a relief megalkotására. A pályázatnak viszonylag sok kötöttsége volt, legjobban Varga Éva értelmezte a pályázók közül a feladatot. Ez első nagyobb közterületi alkotása. Varga Évával most az új Derkovits Gyula utcai művésztelepi lakásban, illetve műteremben beszélgetünk. Az eszmecsere harmadik résztvevője Szanyi Péter szobrász- művész, Varga Éva férje. Közel két és fél évvel ezelőtt Péter és Éva cimmel mutattuk be a Miskolcon akkor még viszonylag szűk körben ismert művészházaspárt. Akkor még a szűkös, korszerűtlen régi művésztelepi lakásban éltek, és akkor alapozták még — rövid egy esztendővel ideköltözésük után — miskolci élftűket. Még nem voltak egészen otthon a környezetben. Most arról beszélgetünk. mi minden történt e rövid két és fél év alatt. — Alapjában a pártbizottsági székház falára készített relief töltötte ki leginkább az időmet. — mondia Varga Éva. — 1976. májusára kellett a pályázatot beadni. Aztán jött a hosszú munka a szoborról. A ginszöntést Péterrel ketten csináltuk. Csak érdekességként említem, hogy harminc mázsa agyagot és tizenöt mázsa gipszet kellett megmozgatnom. Jöttek az izgalmak aztán, amikor a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat elkészítette a kőfaragásokat és felraktuk az épület falára. Közben természetesen mással is foglalkoztam. Volt kama- rakiállításom Miskolcon a Mini Galériában, Cirkusz címmel; ezt az anyagot Hajdúböszörményben is bemutattam, most pedig arra készülök, hogy augusztus 27-én Hódmezővásárhelyen mutassam be újabb munkáimat. Hódmezővásárhelyhez sok szál fűz, korábban díjat is nyertem ott. Érdemes megemlíteni, hogy Varga Éva Miskolcon is nyert díjat: az 1977-es miskolci téli tárlat nagydíját. Ugyancsak 1977-ben elnyerte a megyei KISZ-bizottság díját, részt vett a Fiatal Művészek Stúdiójának fővárosi kiállításán, a hódmezővásárhelyi őszi tárlaton, Sopronban az első magyar érem- biennálén, a FIDEM tárlatán a Budavárt Palotában, a salgótarjáni tavaszi tárlaton és egy besztercebányai kiállításon, Részt vettem a Kulturális Minisztérium kiküldetésében egy egyhónapos lengyel tanulmányúton — folytatja Varga Éva. — És a hódmezővásárhelyi tárlat mellett egy leninvárosi köztéri szoborpályázatra is készülök most. Ez is meghívásos pályázat. Elég sok a meg~ hívás, a kiállítási lehetőség, nehéz is mindnek eleget tenni A beszélgetés során szóba került, hogy a szobrász munkába bizony lassú, hosszadalmas. a szorosabban vett alkotómunkán kívül sok az előzetes szervezés, az anyag- beszerzés sok gonddal jár. A kivitelezés nemcsak gondokkal teli, hanem hosszadalmas, a munkák sokszor átnyúlnak egyik esztendőből a másikba. vagy éppen a harmadikba. Ehhez kapcsolódik Szanyi Péter: * — Amikor legutóbb beszélgettünk, még csak terv volt a zalaegerszegi és debreceni nagyobb szabású köztéri munkám, de most ebben az évben már mindkettő felállításra kerül. Sőt ebben az évben állítják fel előreláthatóan a margitszigeti Nagyszállóban is egy szobromat, egy fürdőző nőt. (A szobor gipszváltozatát meg is néztük a műteremben: egy pádon ülő nőalak, széles karimájú kalappal, amint fürdőzés után, ernyedten pihen.) Egy díszkuiat készítek Le- ninváros egyik terére, egy csőplasztikát. Várhatóan 1979-re elkészül ez is, de nagyon sok utánjárás van még, például a krómacél csövek beszerzése. Ez a díszkút kővel kiképzett térségben áll, a csőrendszere négy méter magas és alulról kap majd megvilágítást. (A kis méretű makett is jól érzékelteti az arányokat, az új, modern városhoz illő majdani térelemet.) A legfontosabbról még nem szóltunk. Pedig legutóbbi találkozásunk óta történt. Péter és Éva átköltöztek 1977 májusában az új műtermes lakásba. Jóllehet, összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények, a műteremgond és főleg a raktározási gond előreveti az árnyékát. Nem arról van szó, hogy két ‘ szobrász nem fér meg egyetlen műteremben, bár nem a legjobb megoldás, de ők nem elkülönülni akarnak, hanem térség kellene számukra az anyag és a készmunkák raktározásához. Pillanatnyilag még nem szorító ez a gond, de fenyegető. Nézelődünk a műteremben. Érmek, érmek, érmek, mindketten igen sok érmet csinálnak. Szanyi Péter mostanában készült el a Mezőkövesd városáért elnevezésű emlékplakettel, meg a hasonló emődivel. Elszállításra vár a műteremből Varga Éva Simonyi óbester című bronz reliefje — ezzel nyerte tavaly a miskolci nagydíjat —, hogy a miskolci gyermekkórházat díszítse. Az otthonteremtésről, az új élet alapozásáról írtunk két és fél évvel ezelőtt. Mint a fentiekből kitűnik, munkálkodtak közben derekasan. Szanyi Péter. több. közéleti funkciót is vállalt emellett. A Fiatal Művészek Stúdiója hattagú országos vezetőségének lett tagja, ugyancsak vezetőségi tag a Hazafias Népfront helyi bizottságánál, és néhány hete. a környék lakóinak bizalmából időközi választáson a városi tanács tagjává választották. Képző- művészeti és egyéb közéleti szerepe egyre jelentősebb. Ezek mellett szobrászszakkört vezet a Gárdonyi Géza Művelődési Házban és előkészítő tanfolyamot ugyanott a Képzőművészeti Főiskolára készülők számára. Péter és Éva most már itthon van Miskolcon. Egyenletesen fejlődő művészi tevékenységük, szorgalmuk, sok irányú érdeklődésük, alkotásaik értéke megteremtette számukra a biztos társadalmi hátteret. Munkájuk, tevékenységük már szervesen kapcsolódik Miskolc művészeti és közéletéhez. Otthon vannak. Korábban ezt írtuk róluk: „Fiatalok még, s minden bizonnyal megismeri őket hamarosan a? érdeklődő közönség". Ügy tűnik, ez a jóslat nem volt megalapozatlan. Benedek Miklós Délidő. A két dombsor közé Deekeiodött Árion csak az iskola környékén eleven az utcakép: gyerekek szorgos- kodnak a pártház előtti Kis téren, játszanak az iskolaudvaron, s lejjebb, az ovoua- udvaron Körjátékra énekelhetnek a picik, de hangjukat elnyeli a távolság. Majdnem azt írtam: életkép Arlón, 1978 ta vaszán ... Csakhát ennyi korántsem lenne igaz, legalábbis korántsem tenne teljes a kép. A férfiak Ozdra járnak, a Konászati Üzemekben keresik meg a mindennapira valót. Azt mondta érről Takács Sándor, az arlói Általános iskola igazgatója, a nagyközségi tanács elnökhelyettese: Jól szituált munkások lakják a nagyközséget, akik az OKU munkásgárdájában vívták ki maguknak a kétkezi munkásnak kijáró tiszteletet. A legtöbben szakmunkások, az arlói lakosság 31 százalékát kitevő cigánylakosság férfitagjai pedig többnyire segédmunkásként helyezkednek el. Szerencsére ma már mind ritkább közöttük, aki nem vállal rendszeres munkát. Arlón nincs művelődési ház. Van viszont könyvtár, amely egyre látogatottabb, van moziterem, s egy-egy rendezvénynek a pártházban is helyet adnak. A lakáson kívüli művelődéshez viszont —, hiszen rádió, televízió egyre több lakásban van, s napilapokat, hetilapokat is egyre több családhoz visz a postás — mégiscsak az iskolán keresztül vezet az út. Részben a gyerekeken keresztül, részben úgy, hogy maguk a felnőttek is keülnek az iskolapadba. Három osztály is volt ebben a tanévben az esti tagozaton. Kit az üzem ösztökélt arra, hogy tanuljon, ki pedig a maga „elgondolása” után ült be ismét a padba. A többség persze ösztönzésre vállalta az esti tanulást, a szakmaszerzés ígérete is csábította őket. Így vagy úgy: a lényeg mégiscsak az, hogy ráadták a fejüket. Az üzemek pedig segítették szándékuk végrehajtását. A putnoki bányaüzemnél dolgozó arlóiak közül például most tízen fejezték be az általános isA távolság legyőzhető. Térben, időben egyaránt. És ezt a szándékot, ha kölcsönös, nem akadályozhatják országhatárok, világnézeti különbségek ; államformára, társadalmi rendszerre való tekintet nélkül, a közeledés őszinte igényére, az egymást-meg- ismerés természetes vágyára, s ezáltal nem kismértékben a nemzeteket, népeket, egymáshoz közelítő baráti kapcsolatok kialakítására, ápolására alakult huszonegy éve a Testvérvárosok Világszövetsége. A szövetség április utolsó vasárnapját nyilvánította a testvérvárosok világnapjává. A fennállásának 20. évfordulóját tavaly ünneplő világszövetség a karib-tenge- ri Guadeolupe-szigeten megtartott IX. kongresszusán ugyanúgy, mint az eltelt két évtizedben az együttműködés új útjait, az egymásra tekintés új lehetőségeit vitatta meg. Akkor egyik legfontosabb célként határozták meg a fiatal korosztályok bevonását a világszövetség munkájába. Hazánkban — természetesen megyénkben, Borsodban is — a 60-as évek elején számos város csatlakozott a Testvérvárosok Világszövetségéhez. A kapcsolatfelvételek után nehéz lenne hirtelen számadást készíteni a kapcsolatok elmélyedésének, a területek, városok lakóinak, s ezáltal egy-egy nép barát- I ságának megszületését befő- 1 kólát, s a törvényben előírt tanulmányi szabadságon kívül jutalommal, fizetésjavi- tassal is serkentették őket. Az iskolaigazgató valahogy úgy fogalmazott, hogy Arlón is nagyot fordult a világ, amióta napvilágra került az MSZMP 1972-es oktatáspolitikai határozata. A felnőttek tanulási kedvén is érezhető, sokkal inkább a rábeszélés, mintsem a lebeszélés módszerével élnek a munkahelyek. A legnagyobb változás viszont a gyerekek körében tapasztalható. „Mert — mondta az igazgató — tankötelezettségi törvény addig is volt, de érvényszerzésére igazán azóta fordítanak nagyobb figyelmet.” Méghozzá eredménnyel. Ami, ha figyelembe vesszük a község lakosságának összetételét, s a tanulói létszám arányainak alakulását — kétszeres eredménynek is számíthat. Az arlói általános iskola 675 tanulójából ugyanis 374 hátrányos helyzetű tanuló... A tanulók ötvenöt százaléka úgy kerül az iskolába, hogy családon belül legfeljebb né- hányukat engedik el hazulról azzal, hogy tanuljál fiam... Vagy, hogy pontosabbak legyünk, engedték el úgy... Mert ma már — ez akár öt esztendővel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna —. közülük is egyre többen jutnak el a nyolcadik osztályba. Idén például majd’ húszán időben kapják kézhez az általános iskolai végbizonyítványt, s egy tanuló kivételével valamennyien szakmunkásképző intézetben folytatják a tanulást. Sok munka van persze ebben az eredményben. Benne van a tanácsi szigor, amely gyorsított eljárással intézkedik az igazolatlanul mulasztó tanulók szüleivel szemben. Benne van az is, hogy a pedagógusok — a Hazafias Népfront aktivistáival, a tanácstagokkal és a szülői munkaközösségi aktívákkal — a tanítás első napjától rendszeresen kijárnak a családokhoz, s többször is megteszik ezt, ha mulasztanak a gyerekek. Benne vannak a korrepetálások, az alsó tagozatban speciálisan szervezett osztályok, az előkészítő foglalkolyásoló-segítő ezernyi szálról. Nevek, amelyek Borsodban és Miskolcon is sokaknak sokat mondanak: Dimitrovgrád. Bad-Salzunger, Tekirdag, Col- legnó, Tampere, Katowice, Vologda... Valahol sok száz kilométerre innét ugyanígy hangzik Kazincbarcika, Mezőkövesd, Sárospatak, Miskolc és Borsod is A testvér- városok, baráti megyék kapcsolatai megerősödtek az eltelt _ évtizedek alatt. A határ két oldalán élők őrzik ápolják ezt a kapcsolatot. Nemcsak közintézmények, utcanevek tanúskodnak erről, hiszen sokkal mértékadóbb, hogy a testvérvárosok képviselőinek rendszeres és kölcsönös látogatásai közben: a barátsági heteken, kulturális A május elsejei utasforgalom igénye eltér a korábbi kétnapos • ünnepekétől. A MÁV ennek megfelelően elsősorban a Balaton, a Dunakanyar és a Velencei-tó közlekedési lehetőségeit bővíti A május elsejét megelőző napokra és az ünnepen a hivatalos menetrend szerint is 38 mentesítő vonat indul Ezenkívül készenlétben tartanak ötven mentesítő szerelvényt, amelyeket szükség zások. Most. hogy egyéves előkészítőt szerveztek, már az ötéves gyerekeket keresik ki az ózdi anyakönyvi hivatalban — a legtöbb gyerek az ózdi kórházban születik, ott is anyakönyvezik őket, mondta az igazgató —, s sorra járják a lakásokat is. S azt a gyereket sem engedik ki az iskola vonzásköréből, aki részben éretlen a tanulásra. Nekik a korrekciós osztályt szervezték meg. Tény: kevesebb a bukás, kisebb a lemorzsolódás, a korábbi 90— 95-ről harminc körülire szorították vissza a felmentéseket. Amikor Takács Sándor igazgatót megkérdeztem, mégis, hogyan sikerült ilyen látványosan előre lépniük — négy-öt évvel'ezelőtt legfeljebb 1—2 tanuló jutott el közülük a nyolcadik osztályba —, csak azt válaszolta: Különleges dolgokkal nem tudtunk jönni... csak azt tehettük, hogy törődtünk velük, s kartársaim vállalták az áldozatokat is. Azt, hogy nehezebben érnek be a sikerek, Mert sikerélményre nemcsak a tanulónak, a tanítónak, a tanárnak is szüksége van. Messziről vezetett az út a mostani eredményekhez. S hogy idáig eljutottak, abban a szemléletformálásnak is része van. Először csak azokat a cigányszülőket tudták maguk mellé állítani, akik annak idején legalább az ötödik, hatodik osztályig eljutottak. S azután mind többet... Mostanában már jiarminc- negyven cigányszülő is rendszeresen eljár a szülői értekezletekre, érdeklődik a magatartás. a gyerek tanulmányi előmenetele után .. Az út vége persze még messze van... De ahogy az iskolában megtörtént a fordulat, előbb-utóbb erőteljesebben mozdulhatnak előre a felnőttek is. Már délutánba fordult az idő, a gyerekek még mindig szorgoskodtak. — Társadalmi munka —, mondták, és vidáman vágták ki a korán kinőtt gyomokat, s füles kosárban hordták az egyengetéshez szükséges földet... rendezvényeken, üzemlátogatásokon barátságok szövődnek. A hivatalos bemutatkozás, az egész napos programok előtt és után igaz oa- rátságok, amelyek ápolásával közelebb, sokkal közelebb kerülhetünk egymáshoz. Valahol itt, az egyénnél kell keresni a Testvérvárosok Világszövetségének igazi célkitűzéseit. Annál a városlakónál, aki azután e közeledések igényét Miskolcon vagy Katowicében. Bad-Salzuncer- ben. vagy Mezőkövesden. Kazincbarcikán vagy Dimitrov- grádban, és lehetne sorolni tovább is — már nemcsak a maga, hanem közössége javára is szélesbíthetné. szerint állítanak a forgalomba. A felvonuláson részt vevő távolabb lakók zavartalan utazása érdekében a vasút- igazgatóság helyi mentesítő vonatokról is gondoskodik. A Volán-vállalatok ugyancsak megerősítik a budapesti és a vidéki elővárosi forgalmat és csatlakozást teremtenek a mentesítő vonatokhoz. Országosan kétezer mentesítő buszt indít a Volán, számítva a kiránduló-forgalomra. Csutorás Annamária Április 30. Testvérvárosok világnapja — pusztafalvi — Kirándulóvonatok Peter és Éva m
