Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-08 / 57. szám
1978. március 8., szerda ÉSZAK MAGYARORSZÁG 3 Csodálatosan kies vidék ez errefelé, Pálháza környékén. Talán a legszebb hazánkban. A magasra ívelő hegycsúcsok mint óriási elefántok hátai sorakoznak, s hosszan elnyúló karéjt alkotnak. A rengeteg erdők fája az örökzöld fenyő és a gazdag lele- vényből sűrű aljnövényzet táplálkozik. Minden évszakban a kirándulók ezrei keresik fel e tájat, i'elüc^ülni, nézelődni, tüdőt tisztító levegőt szívni. A dallamos hangzású, 250 méteres Gyöngykő-hegy oldalában hatalmas „seb” tátong. Perlitbányászok dolgoznak a nyúlványon, s öt szinten fejtik az ásványi kőzetet. Az egyedüli perlitbányája ez az országnak. Gazdája az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Műve. — Két évtizeddel ezelőtt kezdődtek itt a kutatások — tájékoztat Nagy Gyula üzemvezető —, s egy évvel később láttak hozzá a külszíni műveléshez. A következő évben épült fel az őrlőmű, azóta már korszerűsítettük. Tavaly előállítottunk 84 300 tonna őrleményt, emellett letakarítottunk 120 ezer tonna köbméter meddőt. A nagyobb méretekhez szokott idegennek aprócskának tűnik a pálházi perlit- bánya és -üzem, hiszen mindössze 120 dolgozója van. Annál meglepőbb aztán, hogy az itt dolgozók az elmúlt évben 75 milliós termelési értéket tudtak felmutatni, s ez 30 millió forint nyereséggel párosult. Hasonló eredményt bizonyára még ipari üzemek, gyárak is. szívesen elfogadnának maguknak. — A kitermelt ásvány kétharmadát külföldön értékesítjük — folytatja az üzemvezető. — Exportálunk perli- tét a Német Szövetségi Köztársaságba, Ausztriába, Svájcba, Jugoszláviába, Csehszlovákiába. Az idén még tovább növeljük az exportot, s a 88 500 tonnára tervezett termelésből 61 500 tonnát szállítunk az említett országokba. Billenős tehergépkocsival kapaszkodunk fel a bánya kettes szintjére. Útközben megkérdezem: milyen tulajdonságai teszik értékessé a perlitet? — A perlit vulkanikus eredetű — válaszolja az üzemvezető —, s a keletkezés során vizet zárt magába. Ezer Celsius-fok körüli hőmérsékleten. aztán az úgynevezett kötött víz elpárolog a szétpattanó kőzetszemcsékből. Ennek következtében lecsökken a súlya, köbméterenként csak száz kilogramm lesz. A hővel való duzzasztás folytán, tíz-hússzorosára növekszik az ásvány térfogata. kedvezően megváltozik a rácsszerkezete. A perlit felhasználósának széleskörűségét napjainkban még csak találgatni lehet, de az bizonyos, hogy a jövő egyik fontos éoítészeti alapanyaga lesz. Kiváló hő- és hangszigetelő, ami a korszerű lakásépítésben nélkülözheted láncé teszi. Alkalmazzák e»t az. ásvánvf a borászaiban és a Vegvioarban szűrőanyrg- ként. s az is köztudott róla, hogy feli!aiható ve'e az olajszennyeződés. Mind több he- Iven hasznosít iák a perlitet a mezőgazdaságban is. hiszen biztosítja, a lalaj laza szerkezetét. továbbá jól tárolja a csanadékot és a növényi tá na nvaSOt. trlóis ’Utunk a beszélgetésben. mire iciprünk a bánva lmiies szintióre. de ec”clöre várnunk kell a látogatással. Kanjuk unvanis a ietzést: robbantanak! Kisvártatva dörrenés csattan, s bár több száz méterre vagyunk a színhelytől, a légnyomás megremegteti a tehergépkocsi üvegét. Kísérőm elmagyarázza, hogy 10 kilogrammos külszíni töltetet robbantottak el, bányásznyelven szólva betá_ roztak. Ez pedig azt jelenti, hogy a nagyobb közetlömbö- ket hasították apróbbakra. Igazi élmény először járni a perlitbányában. A szürke szín különböző árnyalatai olt láthatók a húszméteres kőzetfalon, s az ásvány helyenként szabályos oszlopokat képez. Könnyen megfigyelhető a kúpos kifejlődés is, tudniillik az oszlopok felfelé ösz- szedőlnek. Nézegetjük, morzsolgatjuk a kezünkben a perlitet. Közben kísérőmtől megtudom, milyen követelményeket támasztanak a jó minőségű ásvánnyal szemben. — Először is a perlit meddőmentes legyen, ne tartalmazzon riolitot. A kétféle kőzet ugyanis rokon eredetű, általában együtt található. Nagyon lényeges a duzzászt- hatóság, s ez akkor megfelelő, ha a litersúlya eléri a száz grammot. Szigorúak az előírások a szemnagyságra, ezt az őrlés során szabályozhatjuk. Egyébként tíz-tizen- két féle őrleményt állítunk elő, mégoedig 0.3—2 milliméteres szemnagyságok között. Feldübörögnek a munkagének, kezdődik a rakodás, a szállítás. Ma már markológép markolja a perlitet. Z1L és Tátra típusú tehergépkocsi végzi a fuvarozást. A bánya nyitásának első éveiben viszont még nélkülözhetetlen szerszám volt a lapát, kézzel rakodtak, s csillében hordták a földet. — Elmúlt tizenhat éve, hogy itt dolgozom, tehát van összehasonlítási alapom a „hőskor” és a jelen között — mondja Suliaj Béla nehézgépkezelő. — Kétségtelenül könnyebb most az életünk. bár az időjárás viszontagságai manapság is próbára tesznek bennünket. Jó dolog, az, hogy az üzem támogatja az emberek tanulását; a modernebb gépekhez nagyobb szaktudás kell. Csak a pénzünk lehetne több ... Jómagam rakodok és szállítok, vagyis két ember munkáját végzem, ennek ellenére 3500 forint a havi keresetem. Régi ismerős érkezik, Róth József harmadvezető aknász. Hangjában érezhető büszkeséggel megjegyzi: a világ harmadik legnagyobb pcrlit- bányájában járunk. Az elkövetkezendő években még Ifibbet. termel majd Pálháza, mert új berendezésekkel bővítik az őrlőművet. Miután fokozzák a szállítási kapacitást is. belátható időn belül 150 ezer tonnára emelkedik az üzem éves termelése. A fiatal szakember végigkalauzol a korszerűnek nevezhető őiiöműben. Elsorolja, hogy az ide beérkező perlitet őrlik, szárítják, osztályozzák, majd ömlesztett ál- laootban szállítják. Mindösz- sze hat ember kezeli a berendezéseket; műszakonként, s a minőséget állandóan figyelemmel kísérik. Segít ebben Farkas Géza és Varga Tibor úiítósa. a duzzasztó berendezés, amivel laboratóriumi úton elvégezhető az üzemben leiátszödó technológia. a ( duzzasztás. — Az üzemvezető szerint — mondom Róthnak — még 15 évre elegendő a Gyöngykő-hegy ásvány vagyona. Ha elfogy, akkor befejeződik hazánkban a perlitbányászat? — Attól nem kell tartani .— feleli a harmadvézető, s elmutat a távoli csúcsok irányába. — Ezek a hegyek még sok-sok millió tonna perlitet rejtenek magukban. A MÁV Miskolci Igazgatóságának vontatási főnökségen egy régi típusú — -11 sorozatú — villamos mozdonyt használnak a személyvonatok előfűtésére. A képen Antal Lajos lakatos javítja az egyik ilyen mozdonyt. Brigádok és gyerekek Birka-,,bázis” a Barzsó-tanyán Ahová busszal jár a juhász Mi kell ahhoz, hogy „mozduljanak” az emberek? Az egyéni szándékon túl mindenekelőtt az, hogy a cél egy közösség sajátjává váljon. Az együtt cselekvés örömét, hasznosságát jól ismerik a szocialista brigádok, á munkahelyi közösségek. Szép hagyományai vannak már ennek, szerte az országban. Nem kis eredményeket mondhatnak magukénak a leninvárosi üzemek szocialista brigádjai, a város intézményeinek kollektívái sem. A fiatal városban tudják az üzemi közösségek: munkájuk, példájuk a gyár kapuján belül és kívül hogyan hat a fiatalokra, a jövő munkásaira. Másfél éve annak, hogy új alapokra helyezték a szocialista brigádok és az iskolák kapcsolatát. A felnőtt közösségek egy-egy osztályt patronálnak; így szorosabb, személyes emberi kötődés alakult ki a dolgozók és a gyerekek között. Ezt a kapcsolatot olyan érzelmi szálak is erősítik, mint a szülő és a gyermek találkozása a brigád és az osztály kaocsolatában. Ám a leninvárosiak gyakorlatában nem az a fő jellemző, hogy a szülők valamilyen társadalmi munkát végeznek a gyermekük iskolájában. A brigádmozgalomnak a városhoz való kötődését tartalmasabb célok formálják. A felnőttek közösen vállalnak például társadalmi munkát a tanulókkal. A lV-es számú Általános Iskola diákjai és az üzemek dolgozói több száz fát ültettek el a városban. És szinte mindennapos a szervezett üzemlátogatás is. A gyerekek már jól ismerik a nagyüzemek belső életét, a testvérbrigádok munkája példa előttük a pályaválasztásban. Az előbb említett iskolának 22 brigáddal van szocialista szerződése, s a kapcsolat valódi együttműködést tartalmaz. Közös kirándulásokat, klubdélutánokat rendeznek, s nem ritka, hogy a gyerekek az üzemi brigádtalálkozó vendégei. Így nem csoda, ha ezek a gyerekek megtanulják becsülni a munkát, s ezen túl megismerik a szocialista brigádmözgalom célját, magukba szívják a közösségi szellemei. Olyan nevelő erő ez, amely a hétköznapok énítőmunká- jában rejlik. A célhoz a lehetőséget épnen az üzemi közösségek példája, helytállása adja. A megvalósításhoz pedig — elsősorban — az egymásra találás szükséges. (mikcs) A Mezönagymihályi Állami Gazdaságban, az úgynevezett Kis-Hortobágy rétjeire, legelőire ..telepítve” található megyénk egyik legnépesebb nagyüzemi juhászata. Több mint hatezer anyajuh és évente tizenegyezer körüli hízó bárány és növendék hasznosítja a környék gyengébb minőségű takarmányait, takarítja be a legolcsóbb és leggazdaságosabb módszerrel, legeléssel a több ezer hektárnyi gyepterület lűter- mését. Kis falka, nagy gond E nagy juhászat évről évre szorítóbb gondja volt a szétszórtság. összesen 22 helyen, az év nagy részében — járhatatlan utak miatt — megközelíthetetlen kis-hortobágyi tanyákon, így a Liba-, a Farkas- és más tanyák zömmel korszerűtlen hodályaiban tudták elhelyezni a birkákat. Ilyen körülmények között csak „hagyományos” módon, kis, 250-es falkákban és emiatt sok juhásszal foglalkozhatott. a gazdaság a juhtenyésztéssel. A juhászokat is egyre nehezebb volt megtartani a falvaktól távol eső kis tanyákon. Ezért határozták el már évekkel ezelőtt egy koncentrált, szakosított juhászati telep létrehozását. ,A Gelej és Mezőcsát között levő Barzsó- és a szomszédos Forrai-tanyán kezdték meg a 6000 anyajuh és növendék befogadására alkalmas telep építését. Mintegy 8 millió forintos költséggel 2000 új férőhely az elmúlt év nyarára már elkészült Az idén három 640 férőhelyes juhistál- lót, szociális létesítményeket, korszerű takarmányost és célcsoportos beruházásból egy két kilométeres bekötő utat építenek a birka-„bázison”. Jövőre ismét csaknem kétezer anyajuh részére épülnek újabb hodályok. A koncentrált juhászati telep az AGROBER tervei alapján ME- ZÖP AN EL-el cinekből épül. Ezen a szakosított telepen már 500-as falkákat tudnak kialakítani, s a gondozókat a falvakból autóbusz szállítja munkahelyükre. „Kövér”, telepített legelők A korszerű, nagyüzemi juhászat szálastakarmány-ellá- tása sem függ többé a Kis- Hortobágy ősgyepeinek bizonytalan fűlermésétöl. Az elmúlt két évben a gazdaság 400 hektáron telepített intenzív gyepet a birka-,.bázis” közelében. Az 1976-ban telepített első 200 hektár már tavaly hektáronként 70 mázsa szénaértéket adott. Mire a szakosított telep valamennyi férőhelye elkészül, addig ezer hektárra növelik a környéken a telepitettt gyepterületet. És ez az ezer hektár nemcsak „kövér”, mesterséges legelőt biztosít majd a juhoknak, de a téli széna-, illetve silószükséglet is megterem rajta. Természetesen a Kis-Hortobágy ősgyepeit nyári legeltetéssel továbbra is hasznosítják. Mit hoz a jövő? Távolabbi terv, egyenlőre még csak elképzelés, hogy a káros vizeket a Tiszába szállító csatornák és a Csincse- íőcsatorna egykor majd kettős célt is szolgálhatnának. Talán a Tisza II. vízlépcső is besegít majd abba, hogy a csatornák egy részén, nyári szárazság, aszály idején visz- szafelé is áramolhat a víz. Öntözéssel ugyanis elsősorban a telepített gyepek, de az ősgyepek fűhozama is megsokszorozódhatna. És akkor a Kis-Hortobágy a jelenlegi juhállomány többszörösét tudná eltartani. (P. s.) i ■ Majd beszámolnak? A fiatalokkal, JSSÄ foglalkozik majd minden beszámoló párttaggyűlésen a vezetőség beszámolójának egy külön fejezete. S ezek a „bekezdések” rendre úgy kezdődnek: beszámolt az alapszervezetnek a KISZ-vezetőség ekkor és ekkor... Miről? Munkájáról. Így összefoglalva: munkájáról. Megbíráltuk őket, mert... Űk beszámoltak, mi megbíráltuk őket... Rendszerint kiderül, hogy beszámoltak arról, amit ők maguk, természetesen a felettes KlSZ-szer- vek irányításával, de mégiscsak saját „kútfőből” végeztek, az őket irányítani hivatott pártalapszervezet pedig meghallgatta a beszámolót és meg- kritizálta munkájukat. Legtöbbször éppen ezekből a kritikai szavakból derült ki, mit is vártak a fiataloktól. Vagyis az azért kiviláglik, hogy igények vannak, sok mindent elvárnak a fiataloktól, a párt ifjúsági szövetségének tagjaitól, s alapszervezeteitől — csak néha a sorrend rossz. Mert először kell követelményeket állítani, feladatokat meghatározni, s a megoldáshoz tanácsokat adni, utána jöhet az ellenőrzés, amelynek kétségtelenül polgárjogot nyert módszere a beszámoltatás. Szó sincs arról, hogy a fiataloknak nincs, nem lenne miről beszámolniuk. Munkaprogramjaik, akcióprogramjaik összehangoltak, folyamatos munkát igényel végrehajtásuk. Kétségtelen, nagyon sok múlik azon, rátermett, tettrekész fiatalokat választottak-e titkárnak, vezetőségi tagoknak, de ez mindig nagyon hamar kiderül. S mert a KISZ-nél évente van beszámoló és tisztújító taggyűlés — a konzekvenciákat is nagyon hamar levonhatják. S legtöbbször, ha baj van, nem is várnak semmiféle határidőre. Csakhogy — mi az a baj? Az egyik alapszervezet beszámolójában az szerepelt, hogy nem is lehetne egy rossz szót se szólni a fiatalokra, de az utóbbi két hónapban valami baj volt a kollektívával. Gyengült a szervezeti élet. kevesebb ötlet volt... szóval: lanyhult a KISZ-munka. Kereskedelmi vállalat alapszervezete — tessék visszaszámolni: az utolsó két hónap egyúttal az év utolsó kettő, jehát a kereskedelemben a legnehezebb munkák hónapja volt! Világos, hogy a politikai munkát nem lehet ilyenkor sem szüneteltetni — na. de ugyanezen a taggyűlésen hallottuk azt is. hogy tavaly nagyon sok fiatal kapott a vállalatnál felelősebb beosztást. új munkakört. Hát akkor miben feleljenek meg a bizalomnak? Nem lett volna helyesebb ennek tükrében értékelni, miért hullámzott a KISZ-munka? Hiszen nem lehet különben politikailag gyenge, nem ütőképes egy olyan alapczervezet, amelyben 23 fiatal párttag dolgozik. Viszont jó lenne, ha közülük valaki, vagy többen is pártmunkaként lennének felelősek az alapszervezet tagsága előtt, hogy milyen a KlSZ-esek munkája. Akkor nem kellene találgatni az okokat, s akkor nem ked- vetlenednének el a fiatalok a kritikától, ellenkezőleg: volna kire támaszkodniuk a munkában, — Milyen kár, hogy ezt maguk a fiatalok nem mondták el a taggyűlésen. Ez a dolog másik oldala, persze. Egyre több az alapszervezetekben a fiatal, s nemhogy az általánosságokban, de sokszor még a konkréten megfogalmazott kritikára sem válaszolnak a párttaggyűlésen. Az üveggyárt pártalapszervezet beszámoló taggyűlésén sem a KISZ-es korú elvtársalc mondták 1U: csak akkor lesz jobb a fiatalok munkája, ha konkrétabb segítséget kapnak a párt- vezetőségtől. Ők sürgették, a felnőttek, hogy legyen, talán több elvtársnak is, az a pártfeladata, hogy segíti, s nem pedig időnként ellenőrzi a KISZ-eseket. Mert az üveggyári alapszervezet jó munkát végzett tavaly, a vállalat minden gondjával foglalkoztak, s amire odafigyeltek, arra a gazdasági vezetés is koncentrált. Munkájuk sokrétű volt. ezt az eredmények is igazolják — de akkor kapjon végre megfelelő helyet a rangsorban a fiatalokkal való törődés is. Persze, nem lenne igazságos, hogy azt, a lovat „üssük”, amelyik jól húz —, hiszen az üveggyári kommunisták jól dolgoztak, s ez természetesen nem volt hatás nélkül a fiatalokra sem. Igényességükre jellemző, hogy önkritikusan ők maguk mondták el: éppen a fiatalok nevelésére kell ezen_ túl jobban figyelniük. A példa csak arra példa, hogy még a módszeresen, körültekintően dolgozó pártszervezeteknél is felvetődik a kérdés: illetékesek vagyunk-e kritizálni a fiatalok munkáját, ha nem segítünk nekik? A beszámoltatás, casakk^^r jogos, ha a pártszervezet feladatokat is adott, s azok megvalósítását segítette. Sz. M. Kolaj László