Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-08 / 57. szám

1978. március 8., szerda ÉSZAK MAGYARORSZÁG 3 Csodálatosan kies vidék ez errefelé, Pálháza környékén. Talán a legszebb hazánkban. A magasra ívelő hegycsú­csok mint óriási elefántok hátai sorakoznak, s hosszan elnyúló karéjt alkotnak. A rengeteg erdők fája az örök­zöld fenyő és a gazdag lele- vényből sűrű aljnövényzet táplálkozik. Minden évszak­ban a kirándulók ezrei kere­sik fel e tájat, i'elüc^ülni, né­zelődni, tüdőt tisztító levegőt szívni. A dallamos hangzású, 250 méteres Gyöngykő-hegy olda­lában hatalmas „seb” tátong. Perlitbányászok dolgoznak a nyúlványon, s öt szinten fej­tik az ásványi kőzetet. Az egyedüli perlitbányája ez az országnak. Gazdája az Or­szágos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Műve. — Két évtizeddel ezelőtt kezdődtek itt a kutatások — tájékoztat Nagy Gyula üzem­vezető —, s egy évvel ké­sőbb láttak hozzá a külszíni műveléshez. A következő év­ben épült fel az őrlőmű, az­óta már korszerűsítettük. Ta­valy előállítottunk 84 300 ton­na őrleményt, emellett leta­karítottunk 120 ezer tonna köbméter meddőt. A nagyobb méretekhez szokott idegennek aprócská­nak tűnik a pálházi perlit- bánya és -üzem, hiszen mind­össze 120 dolgozója van. An­nál meglepőbb aztán, hogy az itt dolgozók az elmúlt év­ben 75 milliós termelési ér­téket tudtak felmutatni, s ez 30 millió forint nyereséggel párosult. Hasonló eredményt bizonyára még ipari üzemek, gyárak is. szívesen elfogad­nának maguknak. — A kitermelt ásvány két­harmadát külföldön értéke­sítjük — folytatja az üzem­vezető. — Exportálunk perli- tét a Német Szövetségi Köz­társaságba, Ausztriába, Svájcba, Jugoszláviába, Cseh­szlovákiába. Az idén még to­vább növeljük az exportot, s a 88 500 tonnára tervezett termelésből 61 500 tonnát szállítunk az említett orszá­gokba. Billenős tehergépkocsival kapaszkodunk fel a bánya kettes szintjére. Útközben megkérdezem: milyen tulaj­donságai teszik értékessé a perlitet? — A perlit vulkanikus eredetű — válaszolja az üzemvezető —, s a keletke­zés során vizet zárt magába. Ezer Celsius-fok körüli hő­mérsékleten. aztán az úgy­nevezett kötött víz elpárolog a szétpattanó kőzetszemcsék­ből. Ennek következtében le­csökken a súlya, köbméteren­ként csak száz kilogramm lesz. A hővel való duzzasz­tás folytán, tíz-hússzorosára növekszik az ásvány térfoga­ta. kedvezően megváltozik a rácsszerkezete. A perlit felhasználósának széleskörűségét napjainkban még csak találgatni lehet, de az bizonyos, hogy a jövő egyik fontos éoítészeti alap­anyaga lesz. Kiváló hő- és hangszigetelő, ami a korszerű lakásépítésben nélkülözheted láncé teszi. Alkalmazzák e»t az. ásvánvf a borászaiban és a Vegvioarban szűrőanyrg- ként. s az is köztudott róla, hogy feli!aiható ve'e az olaj­szennyeződés. Mind több he- Iven hasznosít iák a perlitet a mezőgazdaságban is. hiszen biztosítja, a lalaj laza szer­kezetét. továbbá jól tárolja a csanadékot és a növényi tá na nvaSOt. trlóis ’Utunk a beszélgetés­ben. mire iciprünk a bánva lmiies szintióre. de ec”clöre várnunk kell a látogatással. Kanjuk unvanis a ietzést: robbantanak! Kisvártatva dörrenés csattan, s bár több száz méterre vagyunk a szín­helytől, a légnyomás megre­megteti a tehergépkocsi üve­gét. Kísérőm elmagyarázza, hogy 10 kilogrammos kül­színi töltetet robbantottak el, bányásznyelven szólva betá_ roztak. Ez pedig azt jelenti, hogy a nagyobb közetlömbö- ket hasították apróbbakra. Igazi élmény először járni a perlitbányában. A szürke szín különböző árnyalatai olt láthatók a húszméteres kő­zetfalon, s az ásvány helyen­ként szabályos oszlopokat ké­pez. Könnyen megfigyelhető a kúpos kifejlődés is, tudni­illik az oszlopok felfelé ösz- szedőlnek. Nézegetjük, morzsolgatjuk a kezünkben a perlitet. Köz­ben kísérőmtől megtudom, milyen követelményeket tá­masztanak a jó minőségű ás­vánnyal szemben. — Először is a perlit med­dőmentes legyen, ne tartal­mazzon riolitot. A kétféle kő­zet ugyanis rokon eredetű, általában együtt található. Nagyon lényeges a duzzászt- hatóság, s ez akkor megfele­lő, ha a litersúlya eléri a száz grammot. Szigorúak az előírások a szemnagyságra, ezt az őrlés során szabályoz­hatjuk. Egyébként tíz-tizen- két féle őrleményt állítunk elő, mégoedig 0.3—2 millimé­teres szemnagyságok között. Feldübörögnek a munka­gének, kezdődik a rakodás, a szállítás. Ma már markoló­gép markolja a perlitet. Z1L és Tátra típusú tehergépko­csi végzi a fuvarozást. A bá­nya nyitásának első évei­ben viszont még nélkülözhe­tetlen szerszám volt a lapát, kézzel rakodtak, s csillében hordták a földet. — Elmúlt tizenhat éve, hogy itt dolgozom, tehát van összehasonlítási alapom a „hőskor” és a jelen között — mondja Suliaj Béla ne­hézgépkezelő. — Kétségtele­nül könnyebb most az éle­tünk. bár az időjárás viszon­tagságai manapság is próbá­ra tesznek bennünket. Jó dolog, az, hogy az üzem tá­mogatja az emberek tanulá­sát; a modernebb gépekhez nagyobb szaktudás kell. Csak a pénzünk lehetne több ... Jómagam rakodok és szállí­tok, vagyis két ember mun­káját végzem, ennek ellené­re 3500 forint a havi kere­setem. Régi ismerős érkezik, Róth József harmadvezető aknász. Hangjában érezhető büszke­séggel megjegyzi: a világ harmadik legnagyobb pcrlit- bányájában járunk. Az elkö­vetkezendő években még Ifib­bet. termel majd Pálháza, mert új berendezésekkel bő­vítik az őrlőművet. Miután fokozzák a szállítási kapaci­tást is. belátható időn belül 150 ezer tonnára emelkedik az üzem éves termelése. A fiatal szakember végig­kalauzol a korszerűnek ne­vezhető őiiöműben. Elsorol­ja, hogy az ide beérkező per­litet őrlik, szárítják, osztá­lyozzák, majd ömlesztett ál- laootban szállítják. Mindösz- sze hat ember kezeli a be­rendezéseket; műszakonként, s a minőséget állandóan fi­gyelemmel kísérik. Segít eb­ben Farkas Géza és Varga Tibor úiítósa. a duzzasztó berendezés, amivel laborató­riumi úton elvégezhető az üzemben leiátszödó techno­lógia. a ( duzzasztás. — Az üzemvezető szerint — mondom Róthnak — még 15 évre elegendő a Gyöngy­kő-hegy ásvány vagyona. Ha elfogy, akkor befejeződik ha­zánkban a perlitbányászat? — Attól nem kell tartani .— feleli a harmadvézető, s elmutat a távoli csúcsok irá­nyába. — Ezek a hegyek még sok-sok millió tonna perlitet rejtenek magukban. A MÁV Miskolci Igazgatóságának vontatási főnökségen egy régi típusú — -11 sorozatú — villamos mozdonyt használnak a személyvonatok előfűtésére. A képen Antal Lajos lakatos javítja az egyik ilyen mozdonyt. Brigádok és gyerekek Birka-,,bázis” a Barzsó-tanyán Ahová busszal jár a juhász Mi kell ahhoz, hogy „moz­duljanak” az emberek? Az egyéni szándékon túl minde­nekelőtt az, hogy a cél egy közösség sajátjává váljon. Az együtt cselekvés örömét, hasz­nosságát jól ismerik a szo­cialista brigádok, á munkahe­lyi közösségek. Szép hagyo­mányai vannak már ennek, szerte az országban. Nem kis eredményeket mondhatnak magukénak a leninvárosi üzemek szocialista brigádjai, a város intézményeinek kol­lektívái sem. A fiatal városban tudják az üzemi közösségek: mun­kájuk, példájuk a gyár ka­puján belül és kívül hogyan hat a fiatalokra, a jövő mun­kásaira. Másfél éve annak, hogy új alapokra helyezték a szocialista brigádok és az iskolák kapcsolatát. A fel­nőtt közösségek egy-egy osz­tályt patronálnak; így szo­rosabb, személyes emberi kötődés alakult ki a dolgo­zók és a gyerekek között. Ezt a kapcsolatot olyan érzelmi szálak is erősítik, mint a szülő és a gyermek találko­zása a brigád és az osztály kaocsolatában. Ám a leninvárosiak gya­korlatában nem az a fő jel­lemző, hogy a szülők vala­milyen társadalmi munkát végeznek a gyermekük isko­lájában. A brigádmozgalom­nak a városhoz való kötődé­sét tartalmasabb célok for­málják. A felnőttek közösen vállalnak például társadalmi munkát a tanulókkal. A lV-es számú Általános Iskola di­ákjai és az üzemek dolgozói több száz fát ültettek el a városban. És szinte minden­napos a szervezett üzemláto­gatás is. A gyerekek már jól ismerik a nagyüzemek belső életét, a testvérbrigá­dok munkája példa előttük a pályaválasztásban. Az előbb említett iskolának 22 brigáddal van szocialista szerződése, s a kapcsolat va­lódi együttműködést tartal­maz. Közös kirándulásokat, klubdélutánokat rendeznek, s nem ritka, hogy a gyerekek az üzemi brigádtalálkozó vendégei. Így nem csoda, ha ezek a gyerekek megtanulják becsülni a munkát, s ezen túl megismerik a szocialista brigádmözgalom célját, ma­gukba szívják a közösségi szellemei. Olyan nevelő erő ez, amely a hétköznapok énítőmunká- jában rejlik. A célhoz a le­hetőséget épnen az üzemi közösségek példája, helytállá­sa adja. A megvalósításhoz pedig — elsősorban — az egy­másra találás szükséges. (mikcs) A Mezönagymihályi Állami Gazdaságban, az úgynevezett Kis-Hortobágy rétjeire, lege­lőire ..telepítve” található me­gyénk egyik legnépesebb nagyüzemi juhászata. Több mint hatezer anyajuh és évente tizenegyezer körüli hízó bárány és növendék hasznosítja a környék gyen­gébb minőségű takarmánya­it, takarítja be a legolcsóbb és leggazdaságosabb mód­szerrel, legeléssel a több ezer hektárnyi gyepterület lűter- mését. Kis falka, nagy gond E nagy juhászat évről évre szorítóbb gondja volt a szét­szórtság. összesen 22 helyen, az év nagy részében — jár­hatatlan utak miatt — meg­közelíthetetlen kis-hortobágyi tanyákon, így a Liba-, a Farkas- és más tanyák zöm­mel korszerűtlen hodályaiban tudták elhelyezni a birkákat. Ilyen körülmények között csak „hagyományos” módon, kis, 250-es falkákban és emiatt sok juhásszal foglal­kozhatott. a gazdaság a juh­tenyésztéssel. A juhászokat is egyre nehezebb volt megtar­tani a falvaktól távol eső kis tanyákon. Ezért határozták el már évekkel ezelőtt egy koncentrált, szakosított juhá­szati telep létrehozását. ,A Gelej és Mezőcsát között levő Barzsó- és a szomszédos Forrai-tanyán kezdték meg a 6000 anyajuh és növendék befogadására alkalmas telep építését. Mintegy 8 millió fo­rintos költséggel 2000 új fé­rőhely az elmúlt év nyarára már elkészült Az idén há­rom 640 férőhelyes juhistál- lót, szociális létesítményeket, korszerű takarmányost és célcsoportos beruházásból egy két kilométeres bekötő utat építenek a birka-„bázison”. Jövőre ismét csaknem két­ezer anyajuh részére épülnek újabb hodályok. A koncent­rált juhászati telep az AG­ROBER tervei alapján ME- ZÖP AN EL-el cinekből épül. Ezen a szakosított telepen már 500-as falkákat tudnak kialakítani, s a gondozókat a falvakból autóbusz szállít­ja munkahelyükre. „Kövér”, telepített legelők A korszerű, nagyüzemi ju­hászat szálastakarmány-ellá- tása sem függ többé a Kis- Hortobágy ősgyepeinek bi­zonytalan fűlermésétöl. Az elmúlt két évben a gazdaság 400 hektáron telepített inten­zív gyepet a birka-,.bázis” közelében. Az 1976-ban tele­pített első 200 hektár már tavaly hektáronként 70 mázsa szénaértéket adott. Mire a szakosított telep valamennyi férőhelye elkészül, addig ezer hektárra növelik a kör­nyéken a telepitettt gyepte­rületet. És ez az ezer hektár nemcsak „kövér”, mestersé­ges legelőt biztosít majd a juhoknak, de a téli széna-, illetve silószükséglet is meg­terem rajta. Természetesen a Kis-Hortobágy ősgyepeit nyári legeltetéssel továbbra is hasznosítják. Mit hoz a jövő? Távolabbi terv, egyenlőre még csak elképzelés, hogy a káros vizeket a Tiszába szál­lító csatornák és a Csincse- íőcsatorna egykor majd ket­tős célt is szolgálhatnának. Talán a Tisza II. vízlépcső is besegít majd abba, hogy a csatornák egy részén, nyári szárazság, aszály idején visz- szafelé is áramolhat a víz. Öntözéssel ugyanis elsősor­ban a telepített gyepek, de az ősgyepek fűhozama is meg­sokszorozódhatna. És akkor a Kis-Hortobágy a jelenlegi juh­állomány többszörösét tudná eltartani. (P. s.) i ■ Majd beszámolnak? A fiatalokkal, JSSÄ foglalkozik majd minden beszámoló párttaggyűlésen a vezetőség beszá­molójának egy külön fejezete. S ezek a „bekezdések” rendre úgy kezdőd­nek: beszámolt az alapszervezetnek a KISZ-vezetőség ekkor és ekkor... Miről? Munkájáról. Így összefoglal­va: munkájáról. Megbíráltuk őket, mert... Űk beszámoltak, mi megbíráltuk őket... Rendszerint kiderül, hogy beszámoltak arról, amit ők maguk, természetesen a felettes KlSZ-szer- vek irányításával, de mégiscsak saját „kútfőből” végeztek, az őket irányí­tani hivatott pártalapszervezet pedig meghallgatta a beszámolót és meg- kritizálta munkájukat. Legtöbbször éppen ezekből a kritikai szavakból derült ki, mit is vártak a fiataloktól. Vagyis az azért kiviláglik, hogy igé­nyek vannak, sok mindent elvárnak a fiataloktól, a párt ifjúsági szövet­ségének tagjaitól, s alapszervezeteitől — csak néha a sorrend rossz. Mert először kell követelményeket állítani, feladatokat meghatározni, s a meg­oldáshoz tanácsokat adni, utána jö­het az ellenőrzés, amelynek kétség­telenül polgárjogot nyert módszere a beszámoltatás. Szó sincs arról, hogy a fiatalok­nak nincs, nem lenne miről beszá­molniuk. Munkaprogramjaik, akció­programjaik összehangoltak, folya­matos munkát igényel végrehajtásuk. Kétségtelen, nagyon sok múlik azon, rátermett, tettrekész fiatalokat vá­lasztottak-e titkárnak, vezetőségi ta­goknak, de ez mindig nagyon hamar kiderül. S mert a KISZ-nél évente van beszámoló és tisztújító taggyű­lés — a konzekvenciákat is nagyon hamar levonhatják. S legtöbbször, ha baj van, nem is várnak semmiféle határidőre. Csakhogy — mi az a baj? Az egyik alapszervezet beszámolójában az szerepelt, hogy nem is lehetne egy rossz szót se szólni a fiatalokra, de az utóbbi két hónapban valami baj volt a kollektívával. Gyengült a szervezeti élet. kevesebb ötlet volt... szóval: lanyhult a KISZ-munka. Ke­reskedelmi vállalat alapszervezete — tessék visszaszámolni: az utolsó két hónap egyúttal az év utolsó kettő, jehát a kereskedelemben a legnehe­zebb munkák hónapja volt! Világos, hogy a politikai munkát nem lehet ilyenkor sem szüneteltetni — na. de ugyanezen a taggyűlésen hallottuk azt is. hogy tavaly nagyon sok fiatal kapott a vállalatnál felelősebb be­osztást. új munkakört. Hát akkor miben feleljenek meg a bizalomnak? Nem lett volna helyesebb ennek tük­rében értékelni, miért hullámzott a KISZ-munka? Hiszen nem lehet kü­lönben politikailag gyenge, nem ütő­képes egy olyan alapczervezet, amely­ben 23 fiatal párttag dolgozik. Vi­szont jó lenne, ha közülük valaki, vagy többen is pártmunkaként len­nének felelősek az alapszervezet tag­sága előtt, hogy milyen a KlSZ-esek munkája. Akkor nem kellene talál­gatni az okokat, s akkor nem ked- vetlenednének el a fiatalok a kriti­kától, ellenkezőleg: volna kire tá­maszkodniuk a munkában, — Milyen kár, hogy ezt maguk a fiatalok nem mondták el a taggyűlésen. Ez a dolog másik oldala, persze. Egyre több az alapszervezetekben a fiatal, s nemhogy az általánosságok­ban, de sokszor még a konkréten megfogalmazott kritikára sem vála­szolnak a párttaggyűlésen. Az üveg­gyárt pártalapszervezet beszámoló taggyűlésén sem a KISZ-es korú elvtársalc mondták 1U: csak akkor lesz jobb a fiatalok munkája, ha konkrétabb segítséget kapnak a párt- vezetőségtől. Ők sürgették, a felnőt­tek, hogy legyen, talán több elvtárs­nak is, az a pártfeladata, hogy segíti, s nem pedig időnként ellenőrzi a KISZ-eseket. Mert az üveggyári alapszervezet jó munkát végzett ta­valy, a vállalat minden gondjával foglalkoztak, s amire odafigyeltek, arra a gazdasági vezetés is koncent­rált. Munkájuk sokrétű volt. ezt az eredmények is igazolják — de akkor kapjon végre megfelelő helyet a rangsorban a fiatalokkal való törő­dés is. Persze, nem lenne igazságos, hogy azt, a lovat „üssük”, amelyik jól húz —, hiszen az üveggyári kommunis­ták jól dolgoztak, s ez természetesen nem volt hatás nélkül a fiatalokra sem. Igényességükre jellemző, hogy önkritikusan ők maguk mondták el: éppen a fiatalok nevelésére kell ezen_ túl jobban figyelniük. A példa csak arra példa, hogy még a módszeresen, körültekintően dolgozó pártszerveze­teknél is felvetődik a kérdés: illeté­kesek vagyunk-e kritizálni a fiatalok munkáját, ha nem segítünk nekik? A beszámoltatás, casakk^^r jogos, ha a pártszervezet feladatokat is adott, s azok megvalósítását se­gítette. Sz. M. Kolaj László

Next

/
Oldalképek
Tartalom