Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-14 / 62. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁC 4 1978. március 14., kedd A képernyő előtt Tábori színház és egyebek Mozgalmas, sokszínű választékot kínált az elmúlt heti mű­sor. Ha figyelmen kívül is hagyjuk a meglehetősen hullámzó színvonalú filmkínálatot, akkor is emlékezetes marad — sok más műsor között — például az Innokentyij Szmoktunovszkij- jal, a közelmúltban hazánkban járt kitűnő szovjet színmű­vésszel készített interjú, a Magyar Színházi Intézet bemuta­tása, vagy a Nők kérték... című nőnapi kívánságműsor nem egy mozzanata. (Még akkor is, ha ugyanebben az utolsóként említett összeállításban találkozhattunk az elmúlt hét leg­ízléstelenebb pillanataival is.) Néhány műsorról külön is szólnunk kell és érdemes. * Volt egyszer egy színház... — emlékeztet címével Gyárfás Miklós több éves késéssel képernyőre került tévéjátéka. A kri­tikai jegyzet írójában küzd egymással, a hajdani élményeit nagyrészt viszontlátó, azok hitelességének igazolására vállal­kozni kész egykori hadifogoly meg a mai recenzens, akinek itt és most kell mérlegre tennie egy most bemutatott tévé­játékot. A túlontúl hosszúra nyúlt és főleg befejeződni végleg nem tudó játékban minden valódinak látszott, csak éppen a néhány hadifogoly, aki művészkedésre vállalkozott, valami furcsa lombikvilágban élt. Jóllehet a játék elején néhány képsor érzékeltette, milyen úton és módon, hányféle helyről kerülhettek emberek egymás mellé, a hadifogolytáborba, félő, hogy a mindinkább többségben levő fiatalabb nézőgenerá- cióknak kevés volt ez az információ, vázlatos volt a színész- csoport mögötti táborbeli társadalmi háttér. Ugyanakkor a játék főbb szereplői kitünően jellemzett alakok voltak, akik a hadifogolytáborban, sajátos helyzetükben is őrizték egyé­niségüket, légyen az a klasszikusok tiszteletében élő lateiner, a tiszti kardbojtjára kényes százados, a vándor-ripacs, vágy egyéb jellemzője. De ez a kis együttes „kívül élt” a táboron, a háborús körülményeken, legalábbis igen kevés külső jelzés szüremlett be hozzájuk. így aztán az eredetileg kisregényben jelentkezett történet tragikomikuma valamiféle idillikusabb humorrá oldódott. Sem a „kell egy csapat” szemlélet e sajá­tos körülmények közötti összetartó ereje, sem a fenyegetett­ségtől való menekülés kísérlete nem érződött ebben a színész- csoport-szervezésben, mert nem éreztük mögötte a fogoly­tábort, annak légkörét. Láttuk viszont Bálint András, Tómű­nek Nándor, — a már sajnálatosan nem élő, teljesen újszerű szerepkörben jelentkezett — Somogyvári Rudolf, Csákányi László és mások igen jó játékát. A volt hadifogoly és a kri­tikus vitája nehéz, de az utóbbi észrevételei feltétlenül meg­győzik a saját hajdani élményeit a játékban látottakkal ösz- szemosó előbbit. * A fővárosi Belsö-Erzsébetváros nyomasztó városrendezési gondjai miért is érdekelnek közelebbről, miért ültem feszült izgalommal a nagyszerű Unokáink is látni fogják(?) című so­rozat újabb adásakor a képernyő elé? A műsor a főváros egyik legzsúfoltabb és legelhanyagoltabb, már slum jellegű belterületi részét mutatta meg, mint olyat, amely napjaink kulturált körülményei között tarthatatlan, s amelyet mégis igen sokáig kell elszenvednie sok tízezer ott élőnek, hiszen ha építőkapacitás és anyagi erő korlátlanul állna rendelke­zésre, akkor is csak provizórikusán lehet rajta javítani, s fé­lő, hogy unokáink még jelenlegi állapotában fogják látni. A Belső-Erzsébetváros szerepelt a képernyőn, de csak ki kell nézni a miskolci magasházak ablakain és betekinteni főút­vonali házak udvaraiba, vagy más elöregedett városok hom­lokzatai mögé, akár ott folytatódhatna a riportfilm. Vesze­delmesen hasonló adottságok, azonos gondok és lehetőségek. Ezért érdekes nekünk is ez a film és aktuális a sorozat címé­ljen feltett kérdés. * Játékfilmek izgalmasságával szögezett a képernyő elé a Szólítsak be a tanút! című dokumentumjáték. Nem először jelentkezik a magyar képernyőn ilyen jellegű alkotás: a szer­zője, Gimes György már korábban szerepelt Az Aranykesztyű Lovagjai című hasonló munkájával. Kigyós Sándor rendező arra helyezle a hangsúlyt, hogy a rekonstruált tárgj-alásból mind világosabban rajzolódjék a néző elé a Cl A szerepe, tevékenysége. * Röviden még két témáról: A Főzőcske — de okosan bizo­nyára jó ötleteket ad a háziasszonyoknak, de kár azt keres­kedelmi reklámmal keverni. — A Csak ülök... sorozatban látott szorgalmas férfiú, aki napi négy órát alszik, és osztály- vezetői munkája mellett áruházat takarít, meg maszek taka­rítást vállal, s a tévéműsort a felesége meséiből ismeri — vajon saját magát legalább megnézte-e? Érdemes lett volna, mert ilyen tükörbe aligha szokott nézni. Benedek Miklós A Mátraderecskei Téglagyár értesíti Tisztelt Vásárlóit, hogy — igényeiknek megfelelően — AZ ÁRUKIADÁS rendjét kibővítette. Arukiadás: munkanapokon: reggel 6 órától 18 óráig, vasárnapokon: reggel 6 órától 12 óráig. Szabad szombatot nem tartunk! Előzőleg szabályszerűen rendezett TÜZÉP-i, gyártelepi számlával, vagy érvényes vállalati kiutalás terhére bélyegzővel lehet termékeinket szállítani. Gyártelepi befizetés szombat és vasárnap kivételével, reggel 8 órától 14 óráig. Felvilágosítást Mátraderecske 2-es és 16-os telefonon adunk. GVARVEZETÖSÉG Csendesek a szombatok Büszkeségünk az új Vasas Művelődési Központ Páncélöltözet a sárospataki vármúzeumból. L. J. felv. Kulturális körkép © FILMBEMUTATÓ Növekvő figyelem kíséri Spanyolországban a magyar filmművészet alkotásait — bizonyítják ezt a közeljövő bemutatói is. Március első felében magyar filmbemuta­tó-sorozatot rendeznek a madridi kulturális központ­ban, amelyen nyolc játék- és öt rövidfilmünket Jancsó Miklós „Szerelmem Elektra”, Bacsó Péter „Nyár a he­gyen”, Kosa Ferenc „Hósza­kadás”, Fábri Zoltán „Az ötödik pecsét” című alkotá­sait, továbbá Gyöngyössy Imre, Szomjas György, Sán-t dór Pál, Kollányi Ágoston, Ternovszky Béla, Foky Ottó, Varsányi Ferenc, Szabolcsi Péter és Lissziák Elek egy- egy filmjét — mutatják be. A bemutatón Bacsó Péter filmrendező is részt vesz. © GYERMEKSZÍNHÁZ A Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szö­vetségének (ASSITEJ) ma­gyar központja meghívta a szövetség elnökségét: vegyen részt április 5-i közgyűlésü­kön. A hazai gyermek- és ifjúsági színjátszás fejleszté­séről tanácskoznak majd a múlt évi tevékenység, és az ide: tervek elemzésekor. Az eredményekről szólva el­mondhatják többek között, hogy csupán a budapesti gyermekszínház tavaly 365 előadásával — öt premierjé­vel — a legkülönbözőbb korú gyermekek ezreit vonzotta. A nemrég alakult Népszínház gyermekszínház társulata ta­valy 350 gyermek- és ifjúsági előadást tartott, főleg azok­ban a megyékben, ahol nincs állandó színház. © MÚZEUM-HÁZ A Szovjetunióban ismét meg­nyitotta kapuit a látogatók előtt a Múzeum-ház, ahol^, utolsó éveit töltötte Nyikolaj Vaszil jevics Gogol, a múlt század egyik kiemelkedő orosz írója. Helyreállították az író könyvtárát, amelyben megtalálhatók Shakespeare, Schiller és az orosz klasszi­kusok műveinek korabeli ki­adásai, valamint a Gogol szá­mára hírnevet hozó Revizor különböző kiadásai. Q JÓ SZEREPLÉS i Nem nyertünk ugyan „med­vét”, de nem szakadt meg a magyar filmek hagyomá­nyos jó szereplésének soro­zata sem a XXVIII. nyugat- berlini filmfesztiválon. Az „Apám néhány boldog éve” című filmünk vasárnap este, a fesztivál eredményhirdeté­sen megkapta a hivatalo^ el­ismerést is: a kritikusok dí- lát, amelyet a Filmkritiku­sok Nemzetközi Szövetsége adományozott. A két fődíj — az Arany és az Ezüst Medve — mellett ez a fesztivál szak­mailag. művészileg legtekin­télyesebb díj*. Tévedés volt. szombatra tervezni a látogatást, amely­nek az volt a célja, hogy diadalmas büszkeséggel be­mutassa az eleven életet, a pezsgést, amit űj létesítmé­nyünkben, a diósgyőri Vasas Művelődési Központban vél­tem feltalálni. Tévedés volt, mert mint kitűnt az életmód, olykép rendeződött át még egy ilyen nagy városban is mint Mis­kolc, hogy a szombat a csa­ládé, az otthoné, a televízióé, a szombat a „lazítás” ideje. Tévedés volt továbbá azt gondolni, hogy a város mun­kásfiataljai kiéhezve a szép­re, a pompásan modernre rohammal vették be az új művelődési házat. 1 Mindenki látta már? Fényesen kivilágítva hívo­gat messziről a művelődési ház. A téren rengeteg ember, de háttal az épületnek. Az autóversenyt nézik, amiatt tolonganak a járdán. Egyedül lépek be a kongó előtérbe, ahol a portás fogad udvaria­san, s a ruhatáros unatkozik a meztelen fogasok alatt. Az űj anyag, a kárpit, áru­házra emlékeztető illata fo­gad, míg a hófehér márvány- lépcsőn felfelé haladok, Most mindent azoknak, az ország különböző területein élő, mű­velődéssel foglalkozó embe­rek szemével nézek, akik már olyan sokat mondták nekem az utóbbi hetekben: — mi­csoda szerencse, hogy új mű­velődési házat kapott a mis­kolci munkásközpont, mi­lyen jó nekünk, s hogy per­sze, itt most már könnyű! Látták az épületet párt- és országos vezetők, megfordul­tak a testvérvárosok kül­döttségei is itt, megmutattuk, s bizonyára még sokáig meg­mutatjuk ezután is minden­kinek, aki csak megfordul városunkban. — Hogyan fogadta a kör­nyék lakossága? Megnézték-e az igazi tulajdonosok? Ezt már Demcsik Ivántól, a művelődési központ igaz­gatójától kérdem. — Azt hittük, úgy fognak ide járni, mint Budapesten az új metróállomásra. Fel­Norma Az Állami Operaház tava­szi programján elsőként Bel­lini — Budapesten már há­rom és fél évtizede nem ját­szott — Normájának felújí­tott változata kerül a közönség elé. Csaknem négy éve hi­ányzik már az Operaház Wagner repertoárjából a Bolygó hollandi is, amelyet — Békés András rendezésé­ben — május közepén állíta­nak ismét színre. Az évad utolsó fővárosi bemutatója­ként május második felében mai magyar zeneszerzők mű­veire készült egyfelvonásoso- kat Seregi László, Fodor Antal, Barkóczy Sándor és Eck Imre koreográfiáit lát­hatja az Operaház közönsége. készültünk az érdeklődők fo­gadására, de hiába. Hogy mi üz okü' Mi is lehet? Túl modern, túl szép az épület? Olyan, amely zavart vált ki? Vagy mi vagyunk, azaz lettünk túl merevek, protokollárisak? De az is lehet —, s talán ez az igaz — többször változott az át­adás időpontja, s ez megza­varta a csak nézelődésre in­dulókat. Az átadás óta azonban már sok száz ember megfordult itt — folytatja az igazgató —, több fontos politikai és mű­velődési rendezvényt tartot­tunk. Tartalmas műhelymunka Nem tudom miért vált szokássá, hogy bármilyen nagyszerű dologgal gazdago­dik ez a város, az átadás után felszakad a fanyalgó panaszkodás zsilipje. Minden újat, modernet valami meg­foghatatlan. talán az ország­ban sehol fel nem lelhető még modernebbhez, még töké­letesebbhez hasonlítanak. Aki örülni, lelkesedni próbál az új láttán, az magára vonja az igénytelenség, hozzá nem értés vádját. Ezt az utcát most kikerüljük. Arra kérek választ az igazgatótól, mit jelent a lakóterület művelő­dési. életében ez a létesít­mény. — Lehetővé teszi a köz- művelődési élet tartalmas műhelymunkáját. Azzal, hogy itt minden rendezvényre al­kalmas színházterem van, felszabadul a Bartók Béla Művelődési Ház, s az alkal­mas, nyugodt hely lesz a kü­lönféle próbákra, a műhely­munkákra. Még további egyez­tetésre vár, mi jön át ide. s mi marad a régi művelő­dési házban. Megváltoztak a költségvetési arányok, most kétségtelenül többre telik. Megoldódott ezáltal a 350 ta­gú művészegyüttes felszere­lési gondja. Üjra megalakí­tottuk a Vasgyári Szimfoni­kus Zenekart, amely 1957-ben feloszlott. Az igazgató hosszan és részletesen sorolja az elmé­lyültebb, szakszerűbb mű­helymunka lehetőségeit, fel­vázolva ennek várható ered­ményeit. Az új tervek otthona Több lehetőség több ötletet szül. Szélesebb bázisra helye­ződik-« a munkásművelődés, javul a művelődési ház és a munkahelyek, munkásszállá­sok kapcsolata. Tervoen sze­repel a bejáró munkásokkal való szélesebb körű foglal­kozás Két hónap elteltével még nem megy minden zökkenő- mentesen. A klubok keresik helyüket, megkísérlik „be­lakni’' az új teret Van ame- lj iknek sikerül, van amelyik még vajúdik. — Minket is meglepett, hogy leghamarabb a nyugdí­jasok klubja népesedett be — beszél erről Demcsik Iván. — Már száz körül vannak, akik rendszeresen eljárnak ide, s számuk egyre növekszik. Igazi klubélet bontakozik ki, programon kívül is szívesen elüldögélnek, beszélgetnek, még kirándulásokat is szer­veznek maguk közt. Ugyan­akkor döcögve indul a fiatal művészek megyei stúdiója, amelyet a KISZ itt hozott létre először, s mondjuk meg; igen nagy reményekkel. Sike­resnek ígérkezik a rendsze­resre tervezett munkáshang­verseny de még nincs kellő közönsége a fiatal művé­szek bemutatkozó estjeinek. Ugyanakkor óriási sikerei vannak a gyermekek részére szervezett rendezvényeink­nek. Ezzel a működésünkkel úgy érzem igen nagy hiányt pótolunk a városban. Gyermekeknél maradva van itt még egy másik igen figye­lemre méltó dolog is. neveze­tesen a „Meseszoba”. Ez a neve annak a helyiségnek, amely gyermekbútorokkal, bordásfallal, rengeteg játék­kal várja a kicsiket addig, míg- szüleik a művelődési házban valamilyen program­ban vesznek részt. A gyere­kekre óvónő vigyáz, s itt minden alkalommal telt ház van. Köze] sem mondtunk el mindent ez után a csendes szombat esti beszélgetés után, de ez nem is lehetett célunk. Célunk az, merjünk felsza­badultabban örülni a város új létesítményének, vegyük birtokba, használjuk, s ne fe­lejtsük el, 110 millió forint­ba került az a pompás épü­let, arhelyet most országszer­te irigyelnek tőlünk. Adamovics Ilona FELHÍVJUK a közületek és áfész-ek figyelmét, hogy Bajcsy-Zs, u. 4. sz. alatt (Olcsó Áruk Háza alagsor) B. Szuy. C. D. Szny. jelű nyomtatványok és irodaszerek beszerezhetők. Nyitva: 8.30—16.30 óráig Szombaton: 8.00—12.00 óráig Minden páros hét szombatján zárva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom