Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978, március 10., péntek Fontolva haladás, Borsodszirákon Megtorpanunk az első kér­dés után. Mert valóban ké­szített annak idején közmű­velődési programot a borsod- sziráki Bartók Béla Termelő- szövetkezet vezetősége, de a gyakorlat azt sok vonatko­zásban megkérdőjelezte. Szi­lágyi Adolf, a termelőszövet­kezet fiatal elnökhelyettese, aki mezőgazdasági szakember létére úgy beszél a falusi művelődési élet helyzetéről, gondjairól, eredményeiről, hogy egy képzett népművelő se jobban, így indokol: Ne a látszatért — Rájöttünk, hogy az ere­deti programhoz képest sok­kal kisebb lépésekkel kell haladnunk ahhoz, hogy igazi, ne csak látszateredményeketi érjünk el. j — Mit nevez látszatered- ménynek? — Őszinte leszek. Mi ko­molyzenei programokat is beiktattunk. Lehívtuk a ne­ves előadóművészt, s hogy meg ne bántsuk, az egyik üzemünkből beültettük a dél- utános műszakot a művelő­dési házba. Az más kérdés, hogy jó néhányan azt mond­ták a műsor után, nem bán­ták meg. De ez kevés ahhoz, hogy újra ezen a szinten próbálkozzunk. Szerintem az operetten, magyarnótán, nép­dalon át vezet az út az ope­rához, a komoly zenéhez. Ezt nem jártuk még végig. Nem járták végig, de jól kezdtek lépegetni. — A zenei nevelést az ifjú­ság körében kell kezdeni — vélekedik Horváth Tibor fő­mezőgazdász. Ez a termelőszövetkezet ugyanis olyan szerencsés, hogy .szakemberei hivatásuk­nak tekintik a közművelődési munkát. Horváth Tibor, aki maga is zenél, fest. farag, évekig ellátta munkája mel­lett a művelődési ház igaz­gatói tisztét is. Kettő píusz egy — Nem mindig sikerül minden — folytatja a főmező- ;azdász. — Szerveztem egy . jrulyaszakkört. Eljutottunk . Iáig, hogy felléphettünk ■ >ár a helyi Bartók-ünnepé­en is. Aztán abbamaradt. Vagy mást mondok: az asz- szonyaink kérésére népmű­vészt hoztam Mezőkövesdről, megvettük az anyagot, fona­lat, még a gyűszűt is. Ter- > eztük, ha ezt megtanulják, más vidékekről is hívunk mestereket. Csakhogy amikor ki derült, hogy az elkészült munkák a művelődési ház­ban maradnak, nem lehet hazavinni, akkor elmaradtak az érdeklődők. — Eredmény tehát semmi? — De, az is van. Láttam, hogy olyan jól tudnak nótáz- ni a fiatalok a kocsmában. Gondoltam, talán ez sikerül: énekeljünk együtt! Megala­kítottuk a páva-kört. Azóta is megvan, s most három ge­nerációból tevődik össze az énekkar. Valahogy így van ez a mi viszonyaink közt, két kudarc, egy siker. A termelőszövetkezetnek megyénk egyik neves festő­művészével szoros kapcsolata alakult ki, s ezzel együtt ala­kul, bontakozik a tagság kap­csolata a képzőművészettel is. Ez sem ment egyik napról a másikra. — A művész első itteni ki­állítására nem volt könnyű közönséget toborozni. Ha én elmondanám, mi volt? — Mondja csak — bizta­tom Szilágyi Adolfot —, mi­ért ne mondhatná? Kék fák — Tényleg, miért ne, hi­szen így igaz. Szóval nem volt közönség, csak a veze­tők. Mit csináljak? Tudtam, éppen akkorra ér véget a délutáni mise. Elmentem a templom elé, s a kijövő asz- szonyokat győzködtem, jöjje­nek el, legalább nézzék meg a képeket. El is jöttek szép számmal, de ezek az embe­rek a templomi Madonnához, a kis Jézus szépen kirajzolt kisujja körméhez szoktak. Egyet fordultak a teremben, s eltűntek. — És aztán? — Aztán? Tele lett a falu, hogy micsoda képek! Tán meszelővei készítették? Ha láttad volna — mesélték egy­másnak — kék fák, piros te­henek! Még ilyet!... Aztán egyre többen jöttek — ma­guktól. A többi kiállításra már nem kellett toborozni. De mi lett a kapcsolat haszna? Van-e haszna? Kacz- vinszky Bélánét, az egyik szocialista ' brigád vezetőjét kérdem, aki a tsz-nek alapí­tása óta tagja, mit tart a festő művészetéről. — Most már tetszik, meg­ismerném a képeit száz kö?ül is. Nekem még nem tellett rá, de a faluban már sok lakásban van. Most már azt szeretnénk — s ez nemcsak az én véleményem —, ha más művész is bemutatna nálunk képeket. Érdeklődéssel fo­gadnánk, mint amilyen ér­deklődéssel nézzük meg min­denütt a kiállításokat, amer­re a‘ szövetkezet jóvoltából eljutunk. Mert eljutunk. Én már nemegyszer voltam a Szovjetunióban is, ahol sok múzeumban jártam Hogy hogy hívják azokat, az már nem áll meg az én fejemben, de a sok szép képek úgy előttem vannak, mintha csak most látnám. — De ezeken a képeken kékek a fák és pirosak a te­henek. Erről hogy vélekedik? — Az nem úgy van. íróval úgy van, de nem úgy Kell érteni. Mert a festő, amikor itt jár, sokat mesél a művé­szetről. Lefestette egyszer az egyik tanyát. No, mi csak néztük, aztán elmagyarázta, hogy mit miért csinált úgy, ahogy csinálta. Ez nagyon jó, s csak azt mondjuk rá. hogy tényleg, nahát.... szóval érti... Felmérés számok nélkül Értjük, már hogyne érte­nénk, s mi azt is értjük, mi­ért vélekedett imigyen leg­utóbb a Képcsarnok ügynöke Borsodszirákon: — Ha min­den faluban ennyi festményt, grafikát adnék el, mint itt, egy rakománnyal elindulva Budapestről nem' jutnék to­vább Hatvannál. A borsodsziráki termelő- szövetkezet, amely hat köz­ség határában ötezer hektá­ron gazdálkodik, . jelentős gazdasági feladatokat old meg. A vezetők azt vallják, nemcsak az a fontos, hogy dolgoznak az emberek, ha­nem az is, hogyan élnek, ho­gyan gondolkodnak, s éppen ezért az utóbbiakra is igen nagy figyelmet fordítanak, hiszen tudják, mindez vissza­hat a jó munkára. Figye­lemre méltó szokás, hogy egy-egy zárszámadás' alkal-' mával igen sok jutalomköny­vet osztanak szét a tagok közt Szakkönyvet, szépiro­dalmat egyaránt. Ezt sem te­szik cél nélkül. Nemrég ké­szült el a szép modern ét­kező, ahol késsel, villával te­rítenek. Lassan változik a falu ar­culata, bontakozik az embe­rek új ízlése, s ez bizonyára érződik az elhangzottakból akkor is, ha nem említettünk forint összegeket, „ráfordítá­sokat”, „költségkihatásokat”. A tárgyakat, a kiadásokat könnyű felmérni, a hatását nehezebb — de hálásabb fel­adat. Adamovics Ilona » Magyarország Almanach ’78 A Magyarország ’78 három­százhúsz oldalán közel ötven témával foglalkozik. Termé­szetesen ez a szám máskép­pen is vizsgálható, mert hi­szen például az első nagy terjedelmű, sok érdekes kép­pel illusztrált cikk, „Az év szélesvásznú filmje”, felidézi 1977 legfontosabb nemzetközi eseményeit, következésképp már önmagában is jó néhány témát tárgyal. Hasonló a helyzet a „Találomra huszon­egy portré” című fejezettel, amely az elmúlt esztendőben .sokat szereplő személyiségek életének jó néhány érdekes­ségét villantja fel, vagy a „Világszervez tek — röviden” című sorozatban, amely né­hány gyakran szereplő nem­zetközi szervezet tevékenysé­géről szól. A „Huszonöt em­ber — huszonöt történet” cí­mű cikk már könnyedébb hangú; itt érdekességekről, a világpolitika úgynevezett „pletykáiról” olvashat az al­manach megvásárlója. A fi­gyelemre méltó olvasnivalók között szerepel a második vi­lágháború egyik legérdeke­sebb, de eddig alig tárgyalt históriája, egy hadifogoly szovjet pilóta repülőgépes szökésének története a hír­hedt Peenemünde-i rakéta­üzem területéről; a szovjet— amerikai üzletek kezdemé­nyezőjének, Hammernek az élettörténete, Homingway fe­leségének visszaemlékezése férjére. A nagy világpolitikai témák közül kettőt említünk: alapos tanulmány elemzi a Közel-Kelet és az utolsó af­rikai fehér bástya, Dél-Afri- ka problémáit. Van cikk a ré­gészet kérdéseiről, a száz esz­tendővel ezelőtt ülésezett ber­lini kongresszusról, a futu­rológia és a prognosztika úgynevezett „világmodelljei­ről”, az emberiséget állítólag fenyegető éhségről. A nemrég elhunyt Chaplin részletes pá­lyaképe mellett egy „Akik elmentek” című gyűjtemény szól kegyelettel az 1977-ben elhunyt ismert emberekről. A kötetben csaknem 250 kép van és 16 nagy, részletes térkép. Érdekes nemzetközi adatsor segít megérteni jó né­hány világgazdasági folyama­tot. Akit azonban a hazai kérdések érdekelnek elsősor­ban, azok a társasház-tör- vény, az új magyar városi címerek vagy a Rókus kór­ház története című fejezete­ket lapozzák majd fel első­nek. Természetesen, mivel az élet nem kizárólag komoly dolgokból áll, az almanach­nak van egy „Derűre is de­rű” című része is, amelynek tartalmát a cím foglalja ösz- sze. Beiratkozás m és holnap A Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztályának határozata alapján ma, már­cius 10-én és holnap, márci­us 11-én írják össze a város általános iskoláiban az isko­laköteles korba lépett gyer­mekeket. A beiratások reggel 8 órától kezdődnek meg. Zene — tönyÄn Pályaválasztási napok Borsodban Sárospatakon a városi köz- művelődési könyvtár állomá­nya 35 ezer kötetet tesz ki, amely évente 2000—3000 kö­tettel gyarapodik. De ha eh­hez hozzávesszük a kollégiu­mi nagykönyvtár negyedmil­liónyi kötetét és az iskolai könyvtárak állományát, ak­kor mintegy 350 ezerre te­hető a nagy múltú diákvá­ros könyvtárainak állománya. Így az egy lakosra eső kö­tetszám 23. A városi könyvtár most egy jól felszerelt zenei rész­leggel gyarapodott. A fül- hallgatós magnetofonokkal, lemezjátszókkal, verseket, meséket, komoly és köny- nyűzenei műveket tartalma, zó magnószalagokkal és hanglemezekkel ellátott ze­nei részleg műszaki átadása megtörtént. Mindez még szí­nesebbé. kellemesebbé teszi a felnőtt, fiatal és gyermek- olvasók számára a könyvtár látogatását. A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottságával, a megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézettel karöltve első ízben rendez pályavá­lasztási napokat a Borsod megyei Tanács művelődés, ügyi osztálya a középfokú oktatási intézményekben. A jövőben rendszeresre tervezett pályaválasztási napok kere­tében azokban az iskolák­ban, gimnáziumokban, szak- középiskolákban és szak­munkásképző intézetekben rendeznek nyílt napokat, ahol esztendőről esztendőre gon­dot okoz a felvételi keretszá­mok betöltése, a különböző szakmai osztályok beindítá­sa. Összesen húsz középfokú iskolában kerül sor nyílt nap megtartására, amelyre — hi­szen az iskola és a pályavá­lasztás előtt álló nyolcadiko­sok már tájékozódtak a to­vábbtanulási lehetőségekről — most a hetedikeseket hív­ják meg. Így — s ez sem utolsó szempont! — időben felhívják az általános isko­lások figyelmét a megyében adódó pályaválasztási, szak- matanuíási lehetőségekre. Az elmúlt napokban egy sor iskolában már vendégül látták az általános iskoláso­kat, így például a miskolci 104-es és 114-es, az ózdi 102- es, a kazincbarcikai 112-es szakmunkásképző intézetek­ben megtartották a nyílt na­pot. Március hónapban vala­mennyi beiskolázási gondok­kal küzdő oktatási intéz­ményben fogadják az érdek­lődő hetedikeseket, akik a helyszínen ismerkedhetnek meg nemcsak oz oktatás tár­gyi feltételeivel, de azokkal a középiskolás fiatalokkal is, akik már megkezdték egy- egy szakma elsajátítását. S isloíci Sillies Ms iigBßfe Mozgás — képeken A szocialista brigádok szá­mára hirdetett bérletsorozat: hétfő esti, harmadik hang­versenyén a Miskolci Szim­fonikus Zenekart Mura Pé­ter vezényelte, közreműkö­dött Nagy Ferenc (hegedű), valamint Orosz Adél és Ke- veházi Gábor, a Magyar Ál­lami Operaház balettművé­szei. A műsor első részében a zenekar Rimszkij-Korszakov Seherezade című szimfónikus szvittjét szólaltatta meg. A Seherezade Rimszkij-Korsza­kov zeneszerzői munkássá­gának legértékesebb darab­jai közé tartozik, s népsze­rűség szempontjából az első helyen áll. Az Ezeregyéjsza­ka meséi alapján írt darab jól példázza szerzőjének hang­szerelési képességeit, gaz­dag invencióját és hangulat­festő, atmoszférateremtő ere­jét. A keleti mesevilág tar­ka színei, gazdagsága tárul elénk Seherezade meséi nyo­mán. A Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásán végig érezhető volt, hogy a művet jól ismerik, többször is ját­szották már, s így Mura Pé­ter irányításával hangulatos, megbízható előadásnak le­hettünk részesei. Hasonló­képpen dicséret illeti Nagy Ferencet, aki meggyőző könnyedséggel, szép hangon játszotta a Seherezade igé­nyes hegedűszólóját. Az est nagy tetszéssel fo­gadott második részében klasszikus balettrészletek sze­repeltek műsoron; Orosz Adél és Keveházi Gábor balett­művészek táncát ugyancsak a Miskolci Szimfonikus Ze­nekar kísérte, Mura Péter ve­zényletével. * Finta Gábor Drozdifc Orsolya grafikus­művész munkáiból nyílt ki­állítás tegnap, március 9-én Miskolcon, a Szentpéteri ka­pui József Attila Klubkönyv­tár kiállítótermében. Túlnyo­mórészt fekete-fehér lapokat állított ki az alkotó — össze­sen ötvenöt munkáját láthat­ják április 8-ig az érdeklő­dők —, akinek valamennyi munkája a mozgás megfigye­léséről és ábrázolásáról tanús­kodik. Drozdik Orsolya mun­kásságával kapcsolatban fi­gyelemre méltó a nyomda- technikai eljárások adaptálá­sára tett kísérlet, azok mű­vészi kiterjesztése a grafiká­ban. A kiállításnak egyéb­ként nem volt hivatalos meg­nyitója, ehelyett este 6 órá­tól baráti beszélgetést ren­deztek az alkotó és az érdek­lődők részvételével. Megvételre feiaiíliÉ 15 db egytengelyű utánfutó pótkocsit, nagyobbrészt L6- UF típusúak és 2 db MÁZ 500/A típusú tehergépkocsit jó műszaki állapotban. ügyintézés: Erdőgazdaság műszaki osztálya Eger, Kossuth L. út 18. Telefon: 11-30 Telex: 63354 Kocatarió kistermelők figyelmébe ajánljuk: előnyös feltételekkel továbbra is vásárolhat vemhes kocasüldőt az állatforgalmi és húsipari vállalatoktól. Kérjük, hogy rendelését mielőbb iuttasso el felvásárlóinkhoz, kirendeltségeinkhez, ahol részletes felvilágosítással is szolgálnak. AUATFORGALMI ES HÚSIPARI TRÖSZT

Next

/
Oldalképek
Tartalom