Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

1978. március 9., csütörtök

ÉSZAK MAGYARORSZÁG 3

Ivét vagon, csikorogva áll meg a raktár előtti iparvágányon. Munkások gyürkőznek neki, s könnyítőnek a jármű terhén. A kicsiny udvaron tehergépkocsi tehergépkocsit ér, olykor alig tudnak egymástól mozogni. A pilóták öklüket rázva noszogatják egymást, adjanak utat, hiszen az árut. amellyel elhagyják a telepet, Miskolcon és a megye sok helységében nagyon várják.

Ez a kép fogad az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat miskolci központjának udvarán. Később egyik ismerősöm „megnyugtat”, hogy ez még kitűnő állapot a Sajó-parti telephez képest, ahol a nagy forgalomban a járművek széttiporták az utat, jóformán térdig, tengelyig süpped ember és gép a sárban.

A negykereskedelmi vállalat koránt sincs könnyű helyzetben. Gondja örömteli ténynyel kezdődik, nevezetesen azzal, hogy az életszínvonal növekedésének eredményeképpen az elmúlt 8—10 év alatt megduplázódott a forgalma. A baj az, hogy ezt csak részben követték a személyi és a tárgyi feltételek. A beruházási keret, lehetőség kevés, voltaképpen csak a szinttartásra elegendő, több korszerűbb raktárra lenne szükség, de nincs rá pénz.

A FÜSZÉRT-nek a Borsodban és Hevesben levő hét fiókból és a hozzá tartozó telephelyekről a két megyében nyolcezer egység — az üzletek mellett az üzemi konyhák, a büfék — igényeit kell kielégítenie. A munka nagyságát jó] tükrözi, hogy tavaly az 1 millió 137 ezer vásárlóhoz — az előző évitől tíz százalékkal többet — 2?,6 521 tonna árut juttattak el a kiskereskedelmi vállalatok közvetítésével.

Az áru terítését naponta a Volán 3-as és 4-es Vállalatától és a BSZV-től bérelt mintegy 40 tehergépkocsi végzi.

— A túrajáratokat úgy szerveztük meg — mondja Szabó József, a vállalat igazgatója —, hogy negyedévre előre tudjuk, hogy a kocsik a nap melyik órjában, melyik egységbe érkeznek áruval megrakottan. Gyakorlatilag egész nap szállítunk, de a boltok nem mindig tudják fogadni az árut, illetve azok dolgozói olykor túlórában végzik az átvételt. Hadd mondjam el példának, hogy nyáron a községekben a bolt reggel négytől kilencig van nyitva, s ha késik a járat, a boltvezetőt a lakásáról hívják be az üzletbe az áru átvételé végett. Miskolcon pedig az okoz gondot, hogy a keskeny, a járművekkel túlzsúfolt főutcában bármikor szállítunk, mindig útban vagyunk, vagy sokszor csak úgy állhat meg a tehergépkocsi, hogy a rakodóknak mesz- szire kell cipelniük az árut.

I

Mit mutat az érem másik oldala? Mátyás Lajos, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója:

— Az elmúlt év vége felé sok gondot okozott a járatok késése, kimaradása. Volt rá példa, hogy az igényelt árut az adott üzlet hetes, kéthetes késéssel kapta meg. Azóta lényegesen javult a szállítás. most elégedettek vagyunk vele. Nagyon kérjük a nagykereskedelmi vállalat embereit, úgy dolgozzanak, hogy ne forduljon elő a múlt év végéhez hasonló helyzet.

A nagykereskedelmi vállalatnál is borzongva emlékeznek vissza a múlt év utolsó negyedére. A korábbitól jobban próbálták szervezni a munkát, többet dolgoztak, tárgyalás tárgyalást követett, de az erőlködés egy sajátos helyzet miatt nem hozta meg a kívánt eredményt. Ez a nehéz időszak azzal a rendelkezéssel függött össze, miszerint 80 kilométeres körzetben a vasútról a közútra terelték át a forgalmat. A vállalat hatókörében két cukorgyár van, a szerencsi és a hatvani. Innen korábban vagonban szállították a FŰSZERT raktáraiba az árut. Számára előnyös volt, hiszen például Miskolcon iparvágány vezet a telephelyre. így nem okozott nagy gondot a vagon kiürítése.

Az említett intézkedés, az új helyzet szerint a FÜSZÉRT-nek több tehergépkocsira volt szüksége, de a szállító vállalatok erősen le voltak terhelve, nem állt rendelkezésükre elegendő tehergépkocsi. Így történt, hogy a túrajáratokat voltak kénytelenek igénybe venni, például a cukornak, a lisztnek, a műből a raktárakba való szállításához.

<3

A nagykereskedelmi vállalatra az idén a tavalyitól is nagyobb feladat vár. Az árváltozásokat is beleértve, 13 százalékkal kell nagyobb forgalmat lebonyolítania. Ennek érdekében korszerűbben szervezték és szervezettebben végzik a munkát. Azzal kezdődik — mint Szabó elvtárs elmondja —, hogy átálltak az áru éjjel-nappali fogadására. Ez azért is szükséges, mivel az ország különböző területeiről sűrűn érkeznek áruval megpakolt vagonok. Azt a módszert is alkalmazzák, hogy a tehergépkocsit este vagy éjjel megrakják áruval, így az korán reggel útbaindulhat. A ki_ és berakás gyorsabb végzése, a fizikai munka könnyítése érdekében 17 targoncát vásároltak.

A vállalat a partnereinél szorgalmazza, maga is gyakorolja az egységrakomány képzését. Jelenleg a legjobb módszernek a 20—30 kilogrammos, zárt. legragasztott, kartonos csomagolás látszik. Alkalmazzák a zárt és a nyitott konténereket, s a vállalat híve a rakodólapos szállításnak is. Ez elsősorban az áruk fogadásánál, a raktározásnál könnyíti meg a munkát, hiszen az emberek ci- pekedése helyett, targoncák ürítik ki a vagonokat és helyezik el az árut a raktárban. A kiskereskedelembe áramló áruknál már kevésbé tudják alkalmazni, mivel az üzletekben ma • még nincsenek meg a feltételek, hogy gépek szedjék le a teherkocsiról az árut és gének vigyék azt a bolt raktárába.

— Az ipar és a kiskereskedelem között állunk — halljuk az igazgatótól. — A mi munkánk, szervezésünk akkor jó, ha mind a kettőnek előnyösebb, mint korábban volt. Nekünk kell a lehetőségekhez, az igényekhez igazodnunk. Mi csak biztatni tudjuk az üzletek vezetőit: ne féljenek az árutól, merjenek bátran rendelni, hiszen, amit nem tudnak eladni, azt visszavesszük, sőt. azt is megtesszük, hogy egyes áruknál a nagykereskedelmi árrés egy részét is átengedjük.

Csorba Barnabás

Speciális munka, de nem szakmai?!)

Gépöntők

Kulcsok, tízezerszámra. Különböző méretűek, különböző tollúak-szárúak. különböző fémbevonatúak. Csak kulcsból legalább 50 típust, szaknyelven: fazonút gyártanak. Nem beszélve a további mintegy 120-féle alkatrészről, melyeket ugyancsak itt, az ELZETT Sátoraljaújhelyi Gyárában állítanak elő.

Az olajszagú, olajsáros műhelyben gépöntők dolgoznak, a délutáni műszakban. A fiatal üzemvezető, Kazsimérszky Róbert megjegyzi:

— Nyomásos öntő a hivatalos megnevezésük. Speciális munka, de nem szakma.

Nem értem. Erre elmagyarázza :

— Nincs megoldva a képzés. Hogyan is lehetne persze, amikor nincs szakiroda- lom. Hazánkban a negyvenes évektől ismerik ezt az öntési módszert, s csak másfél évtizede terjedt el szélesebb körben.

— Hogyan kezdődött?

— Lefordították a nyugati szakirodaimat. Mi is ezt tettük, s ezt tesszük napjainkban is. Megtanultuk, amire szükségünk van. Érdemes ...

— Mi a nyomásos öntés lényege, előnye?

— A gravitációs öntéskor a folyékony fém az önsúlyánál fogva ömlik a kokillába. A nyomásos öntésnél ugyanakkor több száz atmoszférával sajtoljuk be a fémet a formába. Kényszerítjük tehát, hogy a legvékonyabb repedést is kitöltse. Sokszorosan jobb lesz ezáltal az öntvény minősége.

A műhelyben 60 gépöntő dolgozik, folyamatosan, 6+2- es munkarendben. Tizenöt gép sorakozik egymás mellett, több jelenleg nem üzemel. Tanfolyamon vannak a kezelők, munkaidőben tanulnak.

— Négymillió forint értékű gépparkról van szó. nem lehet: csak úgy odaállni melléjük — mondja az. egyik „diák”. Kécsmár László. — Igaz, a gyakorlatban dől el, mire képes az ember, de szükséges az elméleti tudás is.

— A 70 órás tanfolyamon a hallgatók aprólékosan megismerkednek a gép működésével. Utána pedig komoly vita következik — kapcsolódik a beszélgetésbe az üzemvezető.

— Hogyan lett gépöntő? — fordulok a szőke, mosolygós arcú, jó beszédű 33 éves fiatalemberhez.

— Az eredeti szakmám kárpitos, de nem tudtam elhelyezkedni. Elmentem a MÁV-hoz, s évekig vártam rá, hogy bekerüljek a gyárba. A csiszolóban nem bírta a kezem a vibrációs ártalmat, orvosi javaslatra, hat évvel ezelőtt kerültem az öntödébe.

— Azonnal gépre tették? — faggatom tovább.

— Dehogy —■ legyint. — Egy évig csak ismerkedtem a géppel. Aztán lassanként beletanultam a munkába. Ma már a geo hangjáról megállapítom, jó lesz-e a munkadarab. A jó gépöntő együtt él a gépével.

Kecsmár az egyik legkiválóbb gépöntő. Még jobb szakember akar lenni, ezért .szak- középiskolában tanul. Nincs egyedül...

— Ez egy DMW—160-as, kötött programú, félautomata gén — mutatia be n masináiét Karajz János, ö már 14 éve dolgozik az öntödében.

Figyelem a gyors, szakszerű mozdulatokat. A bor- kesztyűs íobb kéz a fémpálcára erősített olajos ronggyal

Egy V—42-cs villamos mozdonyon zsírzást végez Fecskó Csaba, a MÁV Miskolci Igazgatóság Vontatási Főnöksége vil- Iainosmozdony-javító műhelyében.

Oltváiyfermelés

Tárcáin

A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát feladatának tekinti, hogy saját, szükségleten kívül, a történelmi borvidék termelő- és szakszövetkezeteit, kistermelőit is ellássa a zárt borvidéken honos furmint, hárslevelű és muskotály fajtájú szaporítóanyaggal.

Ezért a borkombinát Tar- calon oltványtelepet tart fenn, amelyhez 42 hektárnyi alanytelep és oltványiskola tartozik. A hajtatóházban 60 asszony és leány végzi az oltványkészítést, ami körülbelül április közepéig tart. A borkombinát oltványai iránt igen nagy a kereslet, éppen ezért a gazdaság tervében szerepel, hogy 15 millió forintos beruházással korszerűsíti és kibővíti a régi hajtatóházat. S ha ez megtörtént, évi 3.2 millió darabra kívánják növelni a gyökeres vesz- szók és gyökeres , oltványok számát.

Nem fehetünk elégedettek

Tejtermelés és a takarmány

Megyénk termelőszövetkezeteiben a szarvasmarha-tenyésztést, s ezen belül a tejtermelést a „kimozdulás” jellemezte 1977-ben. A megyénkben levő 84 termelőszövetkezeti tejtermelő tehenészetben tavaly az egy tehénre jutó tejtermelés 265 literrel, 11,7 százalékkal alakult kedvezőbben, mint az előző évben, az értékesített tej pedig több. mint 6,7 millió literrel, 16,7 százalékkal volt több mint 1976-ban. (Persze, sokkal „szebbet” mutatnának a számok, ha külön összesítenénk a tsz-ek szakosított telepeinek eredményeit, s még „mutatósabb” lenne a tejtermelés alakulása, ha állami gazdaságaink is szerepelnének az összesítésben. De ahhoz, hogy a legreálisabb képet kaphassuk, maradjunk csak a 84 tsz-ben található kereken 20 200 tehén tejhozammutatóinál.)

Nem véletlen, hogy a Borsod megyei Állattenyésztési Felügyelőség szakemberei is a 84 termelőszövetkezeti tehenészet eredményeit elemezték, s ebből az „átlagból” vonták le a megszívlelendő következtetéseket.

bekeni a szerszámot, ahogyan sütéskor a tepsit szokás, a bal kéz bezárja a nyitólapot. A 400 Celsius-fokos horganyötvözet a szerszámba ömlik, s a gép mozgó és álló része 160 tonnás erővel összesajtolja. Kipattan a nyitólap, a munkás a jobb kézben levő fogóval kiemeli a munkadarabot, a vízzel teli edénybe mártja. Letördeli a felesleges részeket, s a ^munkadarabot a ládába helyezi, a többi mellé. Mindez pillanatok alatt játszódik le. Sietni kell, 800 darab a norma műszakonként.

Lévai László munkája még nagyobb odafigyelést igényel. Teljesen automatikus üzemelésű a gépe. s Zsiguli zárbetéteket; készít. Ezeket is, akárcsak a Karajz által gyártott Heinze-bútorpántokat, exportálják.

A gépöntők munkája nagy fegyelmet kíván, hiszen rendkívül balesetveszélyes. Ha megsérül valaki, a seb fájdalmas, hoszan gyógyuló. Nyáron a gének mellett 40— 50 fokos a bőség.

— Miért szereti a gépöntést? — kérdezem Kecsmár- tól.

— Ne higgye, hogy csak a pénzért. Igaz, hazaviszem havonta az öt darab ezrest. Tetszik nekem, hogy nálunk, gépön tőknél a pontosságot ezredmilliméterre mérik.

Kolaj László

De folytassuk még a „kimozdulást”, bizonyító eredményekkel: a 3000 liter feletti termelési szintet elérő tsz- ek száma 7-ről 18-ra emelkedett, 27 üzemben évi több mint 400 literrel (ebből 16- ban több mint 500 literrel) nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés; 2 százalékkal javult, azaz csökkent a borjúelhullás. Minden szép és minden jó — mondhatnánk —. de a valóság az, hogy még korántsem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. Mert ha folytatjuk az elemzést, a következőkkel is találkozunk: az induló tehénállomány el- lési százaléka 2,2 százalékkal csökkent; a megyei átlag alatt termelő üzemek 47-ről 50-re emelkedett; az országos tsz- átlag a tejtermelésben (a mi 265 literünkkel szemben) 320 literrel növekedett, pedig az országos emelkedés a miénknél magasabb szintről indult. És e^ azt is jelenti, hogy az országos és megyénk átlaga között nem csökkent, hanem tovább nőtt a különbség.

A szakemberek, anélkül, hogy az elért fejlődést lekicsinyelnék, a „kimozdulás” tényét tagadnák, joggal állapítják meg, hogy termelőszövetkezeti tehenészeteink zömében nagyon sok még a tenni-. a javítanivaló, bőségesek azok a további tartalékok, amelyeknek „feltárásával” és hasznosításával lényegesen fokozhatok az eredmények.

A 84 tsz-tehenészetből csupán 23-ban (27 százalék) érték el az elmúlt évben az országos tejtermelési átlagot. De nemcsak ez a „mutató” gyenge. Alacsony a borjúszaporulat is. A tejtermelésnek ez az „előfeltétele” 44 tsz- ben rosszabbul alakult:, mint az előző évben. Csak 15 olyan termelőszövetkezeti tehenészetünk akadt, ahol elérték az optimális 80, vagy ennél magasabb ellési százalékot. Kevés az olyan kiemelkedő, jó példa, mint az emödi Szabadságharcos Tsz-é, ahol az egy tehénre jutó termelés 3449 liter, az ellési százalék 88.6 százalékos volt, és a borjúelhullás 6 százalék alá csökkent.

A Borsod megyei Állattenyésztési Felügyelőség szakemberei az egyes járások mu_ tatószámait összehasonlítva, a szerencsi járás szövetkezeteinek átlagos eredményeit és fejlődését tartják a legjobbnak, ugyanakkor a legtöbb gondot a sátoraljaújhelyi járásban látják. Ott ugyanis a tejtermelés már az előző évben is a legalacsonyabb szinten volt. a növekedés mégsem érte el a megvei átlagot, holott ilyen alacsonyra akár 6—860 literes javulás is

aránylag kisebb erőfeszítéssel lenne elérhető.

A szakemberek elemző értékelésük során a következtetéseket is levonták. Hosszú lenne felsorolni, hogy’ vidékenként, termelőszövetkezetenként hol, miben látják a legfontosabb teendőket. A legmegszívlelendöbb, a megye egészére vonatkozó megállapításuk, hogy a takar- many termesztésen belül a szálas és lédús takarmányok termesztésének színvonalát, kiemelt feladatnak kell tekinteni. Annál is inkább, mert e takarmánynövények termésátlaga lényegesen az országos átlag alatt van. Ha az állati termékek termelési színvonalával az országos átlag elérése a célunk, akkor látnunk kell: erre csak ab-, ban az esetben lesz reális lehetőség, ha ezt megelőzően a takarmánytermesztés színvonalában is megközelítjük az országos átlagot. Jelenleg ugyanis, sajnos ott tartunk, hogy szálas takarmánynövényeink termésátlaga és az országos átlag között lényegesen nagyobb a különbség, mint a tejtermelés színvonalában. Vörösheréből, lucer. nából, de silókukoricából is 13—23 százalékkal maradiunk el az országos átlagtól, de a gyepgazdálkodás hozamaival sem dicsekedhetünk. Különösen a silókukorica termésátlaga irreálisan alacsony, 22 tsz-ben például hektáronként 100 mázsa alatt maradt! (Nem is beszélve az alacsony keményítőérték-hozamról.) Ahhoz, hogy megfelelő mény- nyiségű és minőségű takarmányokat takaríthassanak be a tsz-ek, ahhoz elsősorban szemléletváltozásra és fegyelmezett munkára van szükség. Nem szabad ezeket a takar, mánynövénveket, a gyepterületeket továbbra is amolyan „mellékesen” kezelni. Elképesztő ugyanis, hogy milyen szakszerűtlenségeket, kirívó „hibákat” követtek el igen sokan például a silókukorica termesztésének különböző folyamatában, a betakarításnál, vagy éppen a si- lókészítésnél. Pedig a silókukorica az a növény, amely a kérődzők „energiaszükségletének” jelentős részét a legolcsóbban képes biztosítani, de csak abban az esetben, ha termesztésével és betakarításával olyan szinten foglalkoz. nak a tsz-ek. mint az árunövényekkel. És ez vonatkozik a többi takarmány termesztésére is. A hiányosságok felszámolása nem pénz kérdése. Szem lélel változásra. fegyelmezett. lelkiismeretes munkára van szükség mindenütt, s okkc- kevesebben lesznek, akik „kilógnak” a sorból (p. s.)

fl nagykereskedeEem és a lakosság