Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-31 / 76. szám

1978. március 31., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A papírt könnyebb eldobni r Aruk és raktárak Ä tervrajzokat mindig könnyebb eldobni, mint egy kész épületet megváltoztatni — lehetne ez is a. mottója az alábbiaknak. A vállalati és tervezői döntésekhez kel­lő információra, tájékozott­ságra, előrelátásra és persze pénzre, pénzre, pénzre van szükség. Ez lehetne a tanul­sága nagykereskedelmi vál­lalatok, és a tervezők, a tel­jesség igénye nélkül vázolt gondjainak. Korai öröm Az ÉLV EGY, a PIÉRT, az AMFORA, az ÉTEX és a VASVILL nagykereskedelmi vállalatok már régóta raktá­rozási gondokkal küzdenek. Így azután amikor a IV. öt­éves tervidőszakban megszü­letett egy közös raktár épí­tésének gondolata, feltehető­leg megkönnyebbülten sóhaj­tottak fel az öt vállalat il­letékesei. Akkor ugyanis még nemigen tudták, mennyi ve- sződséggel, vitatkozással jár ez a továbbiakban. — 1974-ben még 50 ezer négyzetméter alapterületű raktár építéséről volt szó. Az' elmúlt években ez a szám csökkent és ma már csak 25 ezer négyzetméter alap területről beszélhetünk — mondta Szabó József, az ELVEGY igazgatója, a közös vállalkozás gesztora. — A közös tető, ami a raktárbázist lefedi, és amire a Belkereskedelmi Miniszté­rium támogatást is nyújt, ne­hezíti a társadalmi tulajdon védelmét és a tűzvédelem is bonyolultabb. Az elmúlt evek során jéíentős problé­mát okozott az is, hogy a raktár telepítési helye több­ször változott. Néhány gond a majdani üzemeltető részéről, ami a tervezés során is változtatá­sokat igényelt, Erről Dézsi János Ybl-díjas építész be­szél. — A raktárbázis közössé­ge. másképpen az öt válla­lat „szövetségének” megala­kulására 1973 szeptemberé­ben került sor. Ezt követő­en elkészítettük a beruházá­si programtervet, aminek jóváhagyása három-négyszer- annyi időt vett igénybe, mint a tervezés. Pedig arra sok gondot fordítottunk és any- nyira részletes volt, hogy már-már súrolta a leivi teli tervek „mélységét”, alapos­ságát. — Ezután került sor a csökkentett beruházási prog­ram (50 ezer négyzetméterről 25 ezer négyzetméterrel el­készítésére. Később különbö­ző okokból ezt is módosítani kellett. A legutóbbi tanács­kozáson az üzemvezetők újabb igényekkel léptek fel, ám ezeket a sűrűn változó igényeket ma már alig tud­juk követni. Ezt az is indo­kolja, hogy lassan már a ki­vitelezési tervek készítésén munkálkodunk és tudott do­log az is, hogy viszonylag kis építészeti módosításnak is számottevő épületgépésze­ti, elektromos, vagy épp tűz­rendészet! vonzatúi vannak. Pénz, pénz, pénz Az üzemeltetőknek néhány kérdésben eltérőek a véle­ményük. Szerintük a beru­házási programok hiányosak, és nemcsak az építészeti ter­vek, hanem a technológiára vonatkozó tervek is kiegé­szítésre, pontosításra szorul­nak. Az eddig elkészültek ugyanis a majdani üzemel­tető szerint használhatatla­nok. A teljesebb kép kedvéért ehhez hozzá kell még tenni azt is, hogy anyagi eszközök hiányában a technológiai ter­veket a beüzemelés után egy ideig még úgysem használ­ják, mert azok többek kö­zött, korszerű állványsorokat tartalmaznak, amelyeket mo­dern felrakó gépek szolgál­nak ki. Ilyen berendezések­re pedig az üzemeltetőknek jelenleg nincs ■ pénzük. így mindegyik nagykereskedelmi vállalat az új épületben is — átmenetileg — a meglevő technológiáját alkalmazza majd. A pénzügyi fedezet hiánya tehát kézzelfoghatóan sok gond forrása. És nem vélet­lenül, hiszen a raktárbázis építészeti költségvetése egy­magában 360 millió forintot tesz ki. És akkor hol van még az a korszerű technoló­giai berendezés, amelyet a- építészeti tervekkel párhu­zamosan az anyagmozgatási és -csomagolási tanácsadó iroda készít el. Egyes vélemények szerint az üzemelés tervezésének (itt technológia) meg kell előznie az épület tervezését. Egyebek mellett ez a felté­tel sem teljesen tisztázott és megoldott, Részben az egy­mástól távol eső tervezőin­tézetek és részben számos még mindig meglevő problé­ma miatt. Raklap, konténer Tudott dolog, hogy a nagykereskedelmi raktáro­zásnál igen nagy mennyiségű anyagokat kell tárolni és magas a készletek forgási sebessége. A különböző faj­tájú áruk — élelmiszer, tex­til-. papír-, vas-műszaki cikkek — más és más hő­mérsékletet, páratartalmat, egyszóval más tárolási kö­rülményeket igényelnek. E cikk keretében nem fog­lalkozunk és nem is foglal­kozhatunk a raktár gazda­ságosságának vizsgálatával: telephely kérdésével, a belső szervezéssel, az árudiszpozí­cióval. a raktári készletnagy­ságokkal és még számos olyan tényezővel, amely az üzemterven keresztül hatás­sal van a tényleges építési tervezésre. Csak „felvetjük” a kérdést, vajon miért telt el ennyi év kézzelfogható eredmény nélkül? Vajon miért van az, hogy a kereskedelem szak­emberei és a tervezés „mes­terei”, mindeddig nem tud­tak kielégítő közös megoldást találni ? Pedig ahhoz, hogy' a kivi­teli tervek ez év végére el­készüljenek és a raktár 1981- ben már üzemeljen, az üze­meltetők és a tervezők kö­zött egyetértésnek kell len­ni. Beszélhetnek egymás „ellen” és vitatkozni is lehet, de eredmény csak közös munkával születik. És ennek 1973 óta lassan már ideje is lesz. Buciiért Miklós Tanácskozás a higiéniáról Vitatott téma ma még a tejtermelés. Egyesek legyin­tenek: — hol vagyunk még a nyugat-európai államok szintjétől, vagy akár az NDK szakosított tehenészeti tele­peinek termelésétől? Mások sokat sejtetően jósolgatnak: — Az elmúlt évben 265 li­terrel növekedett megyénk­ben az egy tehénre jutó tej­termelés és ez azt mutatja, elmozdultunk a holtpontról és a fejlődés ugrásszerű lesz. A vita éles, érvelt, ellenér­vek kavarognak, az új, nagy tejtermelő képességű fajták termelésbe állításáról, a ta­karmányozásról, s annak hi­báiról. Számok, pontos ada­tok mindkét oldalon „a hol tartunk és hová jutunk a tej termelésben ” bi zony í tásá- ra s közben üzemeink nagy részében elfelejtkeznek a ho­zamok növelése mellett a minőségi munkáról. Pedig elméletben a kettő egy és ugyanaz. Sajnos, a gyakorlat sokszor mást mu­tat. Nemrégiben részt vettem egy olyan tanácskozáson, amit az egyik üzemi állat- tenyésztő így jellemzett: az ami itt elhangzott, az a jövő. Kedvem lett volna néhány kérdést feltenni. Hogy miért nem a ma? Nem lehet a mi­nőségen azonnal javítani? Az olvasó, gondolom, valami bonyolult problémát képzel maga elé. Pedig a minőségi munka fogalma egy mondat­tal kifejezhető. Dr. Kováts Ágoston megyei állatorvos mondta: A tej és minősege — A tej minősége egyenlő a higiénikus tejtermeléssel. Ennyi az egész. Es me­gyénk tehenészeti telepeinek nem is csekély hányadára a következőket lehet mondani: a fejési higiénia elhanyago­lása maga után vonla a tőgy- gyulladások elterjedését. A fejőberendezések elhanyago­lása, a tejházi eszközök rendszeres tisztításának be nem tartása, a fertőtlenítés hiánya következtében a megtermelt tej értéke csök­kent. Miről feledkeztek el ezekben az üzemekben? — A sok közül hadd mondjak el néhányat. — válaszolt az állatorvos. — Elfeledkeznek arról, hogy a tej fertőződésének legna­gyobb „forrása” nem a leve­gő, hanem a tiszlátlan tej­vezeték és az edények. Ez­ért nélkülözhetetlen a fer­tőtlenítés, a gondos karban­tartás. egyszóval a tisztaság. Ugyancsak fontos feltétel a fejők szakmai ismereteinek bővítése. Például: ha egy tőgynegyed beteg és ezt a szakmunkás nem veszi észre, akkor ez a tej megfertőzheti az egészséges állatoktól fejt tejet is. A felsorolt hiányosságok és ezzel egyet kell értenünk — nem megoldhatatlanok. Még azok sem, amelyeket az állatorvos nem említett, hiszen egy szakosított tehe­nészeti telepen nem szabad­na ilyen alapvető hibáknak előfordulnia. Hogy mégis vannak, az nem Vet jó fényt a gazdaságokra. Ezek után még egy kérdés maradt meg­válaszolatlanul. Miért fontos a tej csíratartalmának csök­kentése, hiszen a tejüzemek­ben úgyis pasztörizálják, ár­talmatlanná teszik a bakté­riumokat? Az edelényi tanácskozáson, amelyen a járás gazdaságai­nak állattenyésztői, állator­vosai vetlek részt, a tejipar szakemberei adtak váiaszt a kérdésre. A korszerű táplál­kozás elöbb-utóbb megköve­teli a tartósan tárolható* tej­termékeket. Ezek gyártásá­nál viszont már alapvető szempont, hogy a térmelő- üzentekből érkező tej. az elő­írt higiéniai követelmények betartásával, csiramentes le­gyen. Az Állategészségügyi Állo­más így tényleg a jövő ér­dekében hívta össze az ede­lényi és hasonló más járási tanácskozásokat. De az egészséges tej termelése nem a jövő feladata, hanem a máé, napjainké, mert az ala­pokat most kell lerakni tej­termelő gazdaságainkban. A nagyobb odafigyelés, a szak­szerű munka, nagyon is em­beri feladatait. —ki— Hegyközi „hazák; A stilizált fenyőfa világa A porcelángyár főbejárata igazi fenyőfákkal. (Képünkön balra.) A két Vaszlavik István: az apa a gyár dolgozója, a fia a tanácstitkár (képünkön jobbra). A Hegyköz, közelebbről a Felső-Hegyköz hazánk és megyénk legészakibb tája a csehszlovák határon, a Bod­rog és a Hernád folyó kö­zött, még pontosabban Sá­toraljaújhelytől északra. A zempléni-hegysor része, . északon, már a határon túl * a Nagy-Milic 896 méter ma­gas csúcsa zárja le. Jórészt erdővel borított 406—700 méter magas hegyvidék a Bózsva-patak kis medencéjé­vel. Mikóházát, Pálházat, Filkehúzát és Hollóházát nemcsak az elnevezésük végén levő hasonlóság — ál­talában egy-egy család „nagy házáról”, birtokáról volt szó — nem is csak a Bózsvába siető patakok, s így a völ­gyek, a völgyekbe egymás mellé kényszerített út és kisvasút: fűzi egykalárisra, hanem a közeli rokonságról árulkodó múlt, de még in­kább a közös jelen és a jö­vő; a közös sors. A mosto­ha természeti adottságok, és időjárás miatt a hegyközi ember jobban becsüli alföldi osztályos társainál a termé­szet olyan adományait, mint a napsütés, a magától termő vadszilvafa, vagy az erdőben avarterítöt feszítő sokfajta ízletes gomba, de sokszoro­san mindazt, amiért meg kell verejtékeznie. Szinte minden talpalatnyi termőföldet fel­használ, vagy kihasznál. Ta­karosak, tiszták, rendesek és rendezették ezék a falvak; az egész vidék, az egész táj olyan, mintha kitakarították volna. Az útszéli képesfák, istenes szobrok, feszületek, a sok madárijesztő-maradvány arról tanúskodik, hogy itt a természeti és társadalmi vi­haroknak kiszolgáltatott, szegény sorsú emberek éltek, E tájon — talán a szűk völ­gyek miatt is? — minden, a cukorsüveg alakú hegyek, a sudár fák, a templomok és a harang tornyok „háromszö­gei”, a házak havat elverő meredek teteje es a gvárké­mény villámhárítója fölfelé mutat. Mint: ahogy az emelt fővel itt élő, egyenes gerin­cű, szókimondó emberek is, akik talán éppen ezért lát­nak többet, jobban a maguk körüli világból, mint bárki idegen. * A Török-patak völgyét koszorúzó Hrabó-, Május-, Szuroki-, Rubanyiszkó-hegy és' az Ördögvár-dűlő maga­sabban húzódó horhosaiban hó virít, az óriási zöld fe­nyőfák között. Ez a vidék már a fenyők világa. És egyre inkább egy stilizált — leegyszerűsített —, zöld fe­nyőfa világa, amely — az 1831- es évszámmal koszorúzva — a Finomkerámiai Ipari Mű­vek Hollöházi Porcelángyá­rának minden termékét dí­szíti, jelzi. A kétszáz évvel ezelőtt ide telepített üveghu­ta, majd a kőedénygyár mindig is, de különösen, nap­jainkban a porcelángyár meghatározó tényezője a községnek, a környéknek. — A faluban nincs olyan család, ahonnan ne dolgozna egy vágj' több ember a gyár­ban — mondja Vaszlavik István, a fiatal tanácstitkár, aki maga is ott kezdte mun­káséletét, akinek az apja. s egyik húga is onnan keresi a kenyerét, — Ipari jellegű település ez. És egyre inkább az, a háztáji kisegítő gaz­daságokat leszámítva gya­korlatilag a községben ma már senki nem foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. A gyár ma már több mint ezer munkást foglalkoztat, közel fele-fele arányban Hollóháza, illetve még má­sik kilenc község lakosságá­ból. így hát Hollóháza sor­sa szorosan össze van fonód­va a gyáréval. És nemcsak szorosan, hanem sok szállal, szinte az élet minden terü­letén ... Papp István, a gyár fő­mérnöke maga is fiatalem­ber. A tanácstitkárral foly­tatott rövid párbeszéd híven kifejezi egymásrautaltságu­kat. A főmérnök a követke­zőket tartotta fontosnak ki­emelni: — A Ryu r termelését bő­vítő és korszerűsítő beruhá­zások most is folyamatban vannak, pedig már túl va­gyunk egy komoly rekonst­rukción. Az idén 117 millió forint termelési értéket ter­veztünk, amely több mint a tavalyi, s fokozni kívánjuk a tőkés exportot is. Csak így lehet tovább növelni a dol­gozók jövedelmét, amely a múlt évben átlagosan meg­közelítette a harminchat- és félezer forintot. Itt fontos­nak tartom megjegyezni, hogy dolgozóink hatvan szá­zaléka nő... A tanácstitkár: — Az alig több mint há­romszáz lakást, főleg családi házat számláló községben az idén közel harminc cél- csoportos, illetve szövetke­zeti lakás épül. A környező községekből egyre többen szeretnének itt letelepülni. Nő a születések száma, s így a község lélekszáma is. A párbeszéd folytatódik. Nemcsak az örömöket vállal­ják, hanem a gondokat is közösen kívánják megoldani. A gyár és környéke, a köz­ségben pedig a Kossuth La­jos utca vízhiánnyal küzd. Ügy tervezik, hogy ennek megoldására a gyárnak, a tanácsi szerveknek, az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóságnak és a la­kosságnak együttes erőfeszí­tésére lesz szükség. Több he­lyen és zsúfolt körülmények! között folyik az általános is­kolai oktatás. Ennek az ál­datlan állapotnak a felszá­molása, egy mostanában a község életét is egyre többel foglalkoztató új nyolctanter­mes és tornatermes iskola létrehozása is csak közös al­kotás lehet, thint ahogy együtt kell megtalálni a le­hetőséget a község és a gyár közművelődését nagyban elő­segítő függetlenített művelő, désiház-vezető beállítására is. De nemcsak igével él az ember, han'em kenyérrel is — mondják viccesen erre­felé. E téren is jól kiegészí­ti egymást a gyár és a köz­ség. Sokan veszik igénybe az üzemi konyhát, a dolgozó­kon kívül a családtagok is a kihordásos akció keretében. A Sátoraljaújhelyi Áfé.sz ke­zelésében levő új önkiszol­gáló ABC-áruház minden igényt kielégít mennyiségben és választékban, ami nem kis dolog, mert müszakváltáskor megfordul itt néhány száz bejáró dolgozó is. A zöld­ségbolttal kapcsolatban azon­ban azt sérelmezik, hogy a friss áru rendszerint már csak műszakváltás után ér­kezik. És nincsenek megelé­gedve a presszó „állagával” sem: remélik rövidesen sor kerül rendbehozatalára. Kö­zös panasza a gyárnak és a községnek az. hogy az autó- buszközlekedés a késések, a járatkimaradások és a régi társas-gépjárművek, vala­mint a nagy kerülök miatt nem zavartalan. A különfé­le szolgáltatásokkal is prob­léma van. A végeken élő és munkálkodó emberek több figyelmet és gondoskodást érdemelnek az áfész-től, a 3-as számú Volántól, a járási tanács illetékes osztályaitól és csoportjaitól; általában mindenkitől, akiknek ez amúgy is kötelességük... Az utóbbi tíz esztendőben nagyot fordult a TŐrök-pa- tak völgyében a világ, a sti­lizált zöld fenyőfa világa. Korszerű, fürdőszobás házak sora épült, sok családi há­zat felújítottak, modern ház­tartási gépek ’ segítik a há­ziasszonyok munkáját. És a gazdagodás tovább tart. A községben több mint három­millió 600 ezer forint a ta­karékbetét-állomány. De a gazdagodás másképpen és más területeken is felgyor­sult. Sokan tanulnak, sokan sajátítanak el szakmákat, so­kan képezik tovább magu­kat szakmailag és politikai­lag. Hollóháza napjainkban szinte újjászületik Valóságo­san és átvitt értelemben is leveti mindenféle régi külső­ségeit. ruháját és újakkal cseréli fel. Csak a termé­szet, a környezet viseli régi köntösét. A mostoha termé­szet, a főutaktól kieső táj. Ehhez viszonyítva azonban egyre magasabb anyagi és szellemi kultúra születésé­nek lehetünk szemtanúi a több mint hétszáz esztendős településen. Szöveg: Oravcc János Kép: Laezó József Üj, korszerű házak Hollóházán

Next

/
Oldalképek
Tartalom