Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

V ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 1978. március 30., csütörtök Sajószentpéteri találkozások Ismerőseik mindenkinek • Az elmúlt hét csapadékos, hűvös időjárása, a mezőkö­vesdi Matyó Tsz-ben is hát­ráltatta a munkavégzést. En­nek ellenére lemaradásról nem beszélhetünk, hiszen a 800 hektárnyi tavaszi árpát már elvetették, s 40 hektáron a hagymamag, 63 hektáron pedig a mák szintén földbe került. Ugyancsak hozzá­kezdtek a 650 hektárnyi fény­mag vetéséhez is, s tart a kukorica-, a napraforgó- és cukorrépatalaj előkészítése. Az ősziek általában jól te­leltek, a repce szép, a búzá­ból pedig csak néhány hek­tárt kell fölülvetniök árpá­val. A népgazdasági elvárás­sal összhangban a kövesdiek idén 10 százalékkal növelik kukorica-vetésterületüket, ami így meghaladja az ezer hektárt. A Matyó Tsz-ben úgy ter­vezik — amennyiben rendkí­vüli időjárás nem hátráltat­ja a munkák ütemét — a silókukorica vetését kivéve április 25-ig Valamennyi ta­vaszi munkával elkészülnek. A Kismotor- cs Gépgyár 3. számú mezőkövesdi gyáregysé­gében készülnek a motoralkatrészek. A gépek mellett több­ségben nők dolgoznak. A különböző alkatrészeket nagy pon­tossággal készítik. Postánkból Az év eleje óta mintegy kétmilliárd forint értékű me­zőgazdasági gépet és több­száz millió forint értékű tar­talék alkatrészt állítottak elő a MEZŐGÉP Tröszt vállalatai. Jelentős részüket a tavaszi munkákhoz szállították a gazdaságoknak. Emellett bő­vítették a szervizhálózatot és a szervizkocsiparkot, tovább­javítva a szolgáltatások szín­vonalát. Az elmúlt hónapokban az AGROTRÖSZT megrendelé­seit általában kielégítették, igény szerint gyártottak egye­bek között műtrágyaszórókat, pótkocsikat, rakodókat. A több tízezer-féle tartalék al­katrészből, részegységből, az idei munkákhoz már tavaly 1,2 milliárd forint értékűt szállítottak a MEGÉV-nek és közvetlenül a felhasználók­nak. A MEZŐGÉP-vállalatok ele­get tesznek több soron kívüli feladatnak is. Szekszárdon például a tőkés cégtől vásá­rolt dohánytermesztő trak­torokhoz készítenek 46 rész­egység-garnitúrát: a palán tá­zó, eszközöket áprilisban ad­ják át. majd folyamatosan állítják elő a sorművelőket, a műtrágyázó adaptereket, végül a betakarítás felszere­léseit. Hódmezővásárhelyen új paradicsomtermesztő rend­szer egységeinek sorozatgyár­tását kezdik meg a második negyedévben. Ezeket még az idei szezonban megkapják a legnagyobb hazai termesztők. Két part között ÉRDEKLŐDÖM, DE HIABA ... Még a múlt év november 14-én beadtam a nadrágomat tisztításra a Miskolci Patyo­lat Vállalat 12. sz. fiók üzle­tébe. (Száma: 54 538). Több­ször érdeklődtem, de mindig azt a választ kaptam, hogy még nem érkezett meg, s így nem tudják kiadni. Több mint négy hónap telt el. és nem tudom elgondolni, vajon mennyi időre van szüksége a vállalatnak egy nadrág ki­tisztításához. Csekély nyug­díjamból nem engedhetem meg magamnak, hogy ezért új nadrágot vegyek, s így ha ne talán elveszett vagy nem találják a vállalatnál, miért nem kártalanítanak? Fogarassy József Sajószentpéter SZÉP KÖRNYEZETET SZERETNÉNK Ml IS ... Az összekötő városrészhez tartozó Hoffmann Ottó utca 37—57. házszámú épületsor déli oldalának kiképzésére hívjuk fel szíves figyelmü­ket. Az említett épületsorban még 1975 januárjában 165 la­kás népesült be. E lakások­ban immár négy éve lakók most már türelmetlenül vár­ják a déli oldal rendezését. Eddig az történt, hogy a múlt évben elbontották a felvonu­lási épületet, s a nagymére­tű területen lcét-három isza­pos víztócsa keletkezett. Ezenkívül három nagy domb alakban fekete salakot depo­náltak, amely egy esőzést kö­vető napos időben, bűzös gő­zölgése miatt ugyancsak el­viselhetetlen. A kimaradt te­rületet pedig derékig érő gaz fedi be. Zöld területekben és. sá­vokban közismerten szegény városunk, s éppen ezért nem lehet közömbös, hogy ez a te­rület, amely igen alkalmas lenne sétáló, pihenőpark va­lamint gyermekjátszótér ki­alakítására, esztétikailag is a fentiekben leírt, erősen kifo­gásolható állapotban van. Szeretnénk, ha az illetéke­sek segítenének e helyzet mielőbbi megváltoztatásá­ban, amelyhez természetesen társadalmi munkával öröm­mel hozzájárulnánk. Démcl Nándor Miskolc, Hoffmann O. u. 45. A PÉLDA KÖVETENDŐ A Csabai kapuban lévő SZTK előtt szálltunk fel munkatársammal a 2-es szá­mú autóbuszra. A rövid uta­zásra szívesen emlékszünk vissza, mert kellemes megle­petésben volt részünk. A népkerti megállónál egy ked­ves hang tájékoztatott, hogy hová érkeztünk, s melyik megálló következik, de így történt ez egészen a Búza té­ri végállomásig. Itt az autó- buszvezető a következőkkel búcsúzott: „Kedves utasok mindenkinek további jó uta­zást kívánok, a viszontlátás­ra.” Őszintén meglepett, s iga­zán jólesett ez a figyelmes­ség, udvariasság, s ezért itt szeretnék utastársaim nevé­ben én is további jó utat, jó egészséget kívánni a végállo­másra március 16-án fél négy után öt perccel beérkező CG 82—88-as rendszámú autó­busz vezetőjének. Czcrva Gczáné Miskolc-Pereces, Péch A. u. 3. BEMUTATÓ MEZŐKÖVESDEN Március 23-án Mezőköves­den, a a tanács házasságkötő termében került sor a név­adó műsorok városi bemuta­tójára. Lelkes pedagógusok vezetésével — a pályázati ki­írásnak megfelelően — az ál­talános iskolák ‘7 csoportja készült fel erre. Több mint S0 kisdobos és úttörő jó pro­dukcióját láthattuk, és sok újszerű vonás volt a prózai, a zenei elemeknél, amelyek­ben a mátyás jelleg is ér­vényre jutott. — Gondosan előkészített és kivitelezett műsorok váltották egymást — mondotta dr. Rohács Gyu­la. zsürielnök, a megyei ta- nács-vb igazgatási osztályá­nak vezetője az értékelés kapcsán. Az első helyezett a 2. sz. iskola „Bóbita” csoportja lett, míg a II. és III. helyen az 1. sz. iskola „Emberke”, illetve a 4. sz. iskola „Arany- alma” csoportja végzett. Va­lamennyi csoport oklevelet, emlékzászlót és értékes tár­sasjátékot kapott jutalom­ként. A bemutató elérte, célját, ezért elismerés, s köszönet il­leti a szereplő gyermekeket, a műsor szerkesztő pedagógu­sokat, a közreműködő anya­könyvvezetőket és KlSZ-fiata­lokat. A megyei zsűri által véle­ményezett és elfogadott mű­sorokat a Társadalmi Ün­nepségeket Szervező Iroda alkalmazni fogja a városban sorra kerülő névadó-ünnepsé­geken, s így hosszabb időre- biztosítva van azok vonzób­bá, családiasabbá tétele, amely az élmény szerűségen túlmenően a számszerű nö­vekedést is elősegíti. Tusay Dénes Mezőkövesd A nap már magasan jár az égen, a Tisza vizét szél hul- lámoztatja, Tiszakeszinél. Minden olyan, ahogy a köl­tő megírta: „Pihen a komp, kikötötték...” Azzal a kü­lönbséggel, hogy most nem a sötétség, hanem a napsü­téses világosság hallgat ben­ne. A révész, Nagy Gyula ép­pen most ül ladikjába a túl­oldalon. A tanyáról hoz át az innenső oldalra egy fia­talasszonyt, aki a kutyáját oltásra viszi. Jó néhány perc telik el, amíg átevez a mos­tanában lassan folyó Tisza vizén. Érkezése után komp­pal megyünk át a túloldalra. — Több, mint tíz éve dol­gozom révészként. Tiszake- sziben születtem. Azelőtt ön­álló kisiparos voltam, de 1987-ben beadtam az enge­délyt, átpártoltam a Tiszá­hoz. Mindig is szerettem a vizet. Sokat horgásztam, és Járom a tizenötezer lako­sú nagyközség, Sajószentpé­ter főutcáját. Tavaszias az időjárás, az emberek jönnek- mennek, sétálnak, nézelőd­nek. Sokan ismerősként kö­szöntik egymást, megállnak pár szóra, utána továbbha­ladnak. Röpke közvélemény-kuta­tást végzek: kik azok a sa- jószentpéteriek, akik úgy­szólván személyes ismerőseik mindenkinek? Tucatnyi ne­vet mondanak, három ember személyében azonban meg­egyeznek a vélemények. Az egyetlen újságárus — Kérek egy Magyar If­júságot! Fiatalasszony áll meg a vaslemezből készült újságos pavilon előtt. Bordalik Fe­renc máris nyújtja a heti­lapot, közben tréfálkozik: — Elég lesz egy, vagi' ad­jak kettőt? A fiatalos mozgású, vidám kedélyű ember az egyedüli újságárus a nagyközségben. Pontosabban ? besegít a fele­ségének. — Van rá időm, nyolc éve vagyok nyugdíjas. — Hány éves tetszik lenni? — Mindent kérdezhet, csak a koromról ne érdeklődjön — hárítja el nevetve a választ, s pajkosan i'ámkacsint. — Még megtudják az asszo­nyok ... Közel 100 féle lapot, fo­lyóiratot árul. — Melyek a legkelendőb­bek? — A Népsport, a Népsza­badság, az Ország Világ, a Tükör, a Lúdas Matyi, a Ra­kéta, a Füles ... Ezekből töb­bet is eladnék. Aztán így folytatja: — Az egyesületi híradókat soha­sem kapom, holott a/druk­kerek keresik. A Déli Hírlap is jöhetne pontosabban. — Az újságárusnak mi a kedvenc lapja? . — Elolvasok én mindent, csak legyen rá időm. Bordalik Ferenc minden- náp reggel héttől este hétig ül székén, a szűk újságos pa­ahogy mondani szokás, a szí­vemhez nőtt ez a nagy folyó. A feleségem nagyon örült, mert így többet vagyok ott­hon. Minden másnap dolgo­zom, napkeltétől napnyug­táig. Beszélgetésünk alatt keze fürgén mozog. Csáldyával szedi le a gallyakat, vízi nö­vényeket a zsinórról. így könnyebben mozognak a csörlők, gyorsabban viszi az áramlat a kompot. — Szeretem a munkámat, bár ez az évszak nem tarto­zik a kedvenceim közé. In­kább a nyarat kedvelem. Ak­kor minden más.i Nap mint nap strandolok, napozók szállják meg a környéket, olyankor van élet igazán a Tisza-parton. Magam is sze­retek fürödni. A gyerekeim is gyakran meglátogatnak. Persze, munka jóval több vilonban. Kérte már, adja­nak egy nagyobbat, több la­pot, folyóiratot árusíthatna. Az első tv~szereíő Háza falón a cégtábla: Gulyás Lajos rádió- és tv­szerelő. Húsz évvel ezelőtt ő volt az első- szakember a környéken. Jó beszédű, rend­kívül udvarias, középkorú férfi. — Havonta átlagosan 120 rádiót és televíziót javítunk meg. A bátyám legkisebbik fiával dolgozom — mutatja be a fiatalembert. A műhelyben több tucat­nyi készülék. Kevés az újabb típus. — Ez a Philips 30 éves — teszi kezét az öreg rádióra —, egy nyugdíjas bácsié. Azt a Pacsirtát huszonöt, azt a Bu­dapestet 20 éve gyártották. Rendszerint olyan régi készü­lékeket hoznak ide, amit a GELKA nem vállalt el javí­tásra. Sokféle alkatrészre van szüksége, csakhogy legtöbbje hiánycikk. — A nagyfeszültségű pri- mertekercset már 3 éve ke­resem — panaszolja. — Mit telietek, elkészítem magam. Jól öltözött hölgy érkezik. — Mivel tartozom? — kér­dezi, mikor átveszi az apró csomagot. Aztán átad egy öt­venest. — Az egyik ismerősömön segítettem — magyarázza a szakember. — Nézze meg a szememet, véreres az éjszaká­zástól. Este hatkor magamra zártam a műhely ajtaját és éjfélig tekercseltem. Ezer­szám menet hajszálvékony drótból... A rádió- és tv-szerelés már nem az a divatszakma, ami volt 10 évvel ezelőtt. — Csinálom még egy ide­ig, aztán majd meglátom. Ezeket az öreg masinákat még javítgatnia kell valaki­nek — mondja búcsúzóskor Gulyás Lajos, s egészen a kapuig kísér. Doktor és órás Ritkaság, hogy valaki jo­gász végzettséggel órákat ja­vítson. Dr. Dobos Gyula 17 van, mint ilyenkor, de hát ez természetes is. Közben átérünk a folyó túlsó partjára, az ottani ta­nyán élők közül várnak ránk. Visszafelé már könnyebben úszik a vizen a komp. Nem kell a vonókötélre akadt gallyakkal bajlódni. — Sajnos, a Tisza mentén nemcsak örömteli az élet. Szemtanúja voltam három halálesetnek is az évek hosz- szú során. Volt aki követ kö­tött a nyakára, öngyilkos lett, volt aki nem tudott úszni és a segítség már ké­sőn érkezett. Akadt olyan is, akit mi mentettünk ki a Ti­szából. Ez a fiú, ma már fel­nőtt férfi, ma is itt él Tisza- kesziben, a helyi termelőszö­vetkezet dolgozója. Lassan megérkezünk a ki­kötőbe. Alig néhány hete még jég borította a Tiszát. Olyankor nem volt sok ten­éve órásmester Sajószentpé- teren. — Mindig vonzott az ipari pálya — indokolja a válasz­tását, — A sógoromtól tanul, tam a szakmát, s nem bán­tam meg, hogy órás lettem. A fia, a lánya ugyancsak órások. Mindketten örököl­ték édesapjuk szenvedélyét. — Van itt mindenféle óra — mutat körbe a műhelyben, a fali-, az ébresztő-, a kar­órák sokaságán. — Eddig mintegy negyvenezer órát tet­tem ismét működőképessé. Megjavítottam már 120 éves zsebórát is. — Az órásmester milyen órán nézi az időt? — Poljot márkát hordok. Persze, odahaza még van jó néhány más órám. Dr. Dobos Gyulát megye- szerte ismerik. — A KIOSZ megyei ve­zetőségének vagyok a tagja, előtte a helyi csoportnak vol­tam a titkára. Ellátom a nagy­község Hazafias Népfrontjá­nak elnöki tisztségét, tagja ■ vagyok a megyei mestervizs­ga bizottságnak, s képvise­lem a megye kisiparosait, az Országos Társadalombiztosí­tási Bizottságban. A műhely falán oklevelek. A Könnyűipar Kiváló Dol­gozója, az Ipar Kiváló Mes­tere, megkapta az Országos Béketanács kitüntető okleve­lét. A 65 éves, fehér hajú, tö­rékeny alkatú ember jövőre megy nyugdíjba, de azután is dolgozni akar a szolgálta­tóházban. Mert, mint mond­ja: — Az órákhoz, a mester­séghez, a sírig hűséges ma­radok. * Három miniportré, három emberről, akik szinte szemé­lyes ismerőseik minden sajó- szentpéterinek. A mestersé­gük révén tettek szert köz- ismertségre? Azzal is, ám népszerűségük igazi kulcsa, hogy szívvel-lélekkel, hiva­tásként végzik a munkáju­kat. Kulaj László nivalója a révészeknek, még­is itt kell lenniük. — Másfél hétig tart a jég­menet. Olyankor védgáttól védgátig vastag jégtakaró borítja a vizel. Aztán meg­indul a zajlás, megindul a hajójárat is. Szinte minden nap jön erre hajó. Ezért is kell leeresztenünk a vonta­tókötelet. Különben akadá­lyozná a hajók útját. A révész házánál fekete pulikutya csahol. Várja gaz­dáját. Máskor mindig elkí­séri az útra, most nem volt ideje felugrani a már megin­dult kompra. Vigyázott a házra, a környék nyugalmá­ra. Mert hiszen itt minden nyugodt, csendes. S ebbe a a nyugalomba illő lassúság­gal jár-kel a révész is a komppal a két part között. — El sem tudom képzelni, hogy egyszer megváljak a Tiszától. Ha már nyugdíjba megyek, és nem lehetek ré­vész, akkor horgászni, pecáz- ni fogok. A Tisza nagyon hiá­nyozna ... Monos Márt» GépiíMok Tavasz a kivesdi határban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom