Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-25 / 72. szám
1978. március 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Amihez nem kell pénz... K orunk egyik legjellemzőbb tünete a motorizáció! Egyetlen példa is elegendő ennek alátámasztására. Amíg 1938-ban alig több mint 15 ezer személyautó közlekedett az ország útjain, tavaly, az év végén már csaknem 700 ezer gépkocsi volt magántulajdonban ... És ekkor még nem szóltunk a közlekedési vállalatok, a gyárak, üzemek kezelésében levő teherautó-parkról, személykocsikról, autóbuszokról. Elegendő talán csak a miskolciakat emlékeztetni arra az időre, amikor a „főutca” forgalmát néhány, a kitérőben várakozó villamos, ugyancsak néhány bérautó és taxi jelentette, mert autóbusz csak akkor haladt végig, ha a távolsági járat Bükkszentkeresztről megérkezett... Mily nagyot változott ebben a tekintetben is a világ! Hiszen tessék csak csúcsforgalomban a Széchenyi utca rövid szakaszán autóval, vagy anélkül végigmenni^ És hovatovább oda jutottunk, hogy városunkban a „közlekedési dugóhoz” már nem is kell csúcsforgalom. A nap minden szakában egyre nehezebb a közlekedés és e tekintetben reményteli javulást aligha várhatunk. A város közlekedését szervező, irányító és bonyolító szakemberek mindent elkövetnek, hogy enyhítsenek Miskolc — immár világvárosias méretű közlekedési gondjain. E jegyzetben talán ne térjünk ki a parkolási, úthálózati problémákra, gondokra, mert azokról a sajtóban, rádióban, televízióban naponta szó esik. De szóljunk, mert szólnunk kell arról, amihez a közlekedési morál javítása érdekében nem kell pénz, csupán több megértés, figyelmesség, hogy úgy mondjam: a járművezetők és a gyalogosok részéről több és nagyobb figyelem. Mert az általános közlekedési morál fejlesztése minden állampolgárt érint, a közlekedési közgondolkodás alakítása társadalmi méretű feladattá vált. Hajlamosak vagyunk ugyanis gyakorta a közlekedés általános problémáit és ebből eredően a balesetek alakulását csak az útviszonyok állapotával, időjárási tényezőkkel, a zsúfoltsággal magyarázni. Pedig tessék csak megfigyelni a baleseti krónikában, hogy hányszor fordul elő ez a szó: „figyelmetlenség...” A KRESZ, a közúti közlekedés szabálya nemcsak a volán mögött ülőre vonatkozik, de mindenkire, aki a közúti forgalomban bármi módon részt vesz. És bár a szabályzat nagyon is világosan és egyértelműen előírja a gépjármű vezetésére jogosítottak magatartását és kötelességét:, csak ajánlani tudom azt a gyalogosoknak is, mert a baleseti statisztikák elemzése azt mutatja, hogy a felgyorsult ritmusú közlekedésben az emberek jó része nem ismeri fel, vagy lebecsüli a veszélyhelyzeteket. De ez az éremnek csak az egyik oldala. Van tennivalónk bőven az utakon az egységesebb, világosabb, áttekinthetőbb és ténylegesen a közlekedési viszonyokhoz alkalmazkodó jelzőberendezések kiépítésében, a nem odavaló, már aktualitásukat vesztett táblák eltávolításában, nem utolsósorban pedig a rendelkezést, utasítást adó táblák és jelzések szabályainak megtartásában és megtartatásá- ban. A közlekedés gyorsítása, rugalmasabbá tétele — közérdek. Gyakran emberi életek múlhatnak ezen, ezért hát tenni érte nemcsak anyagi áldozatvállalással járó kötelességünk, de magatartásunkban, szemléletünkben is változnunk kell. Ehhez pedig nem kell beruházás, ez nem kerül pénzbe, csupán annak felismerésébe, hogy a közlekedés akár személy- gépkocsival, akár gyalogosan — kollektív részvételt jelent, és a szabályok megtartása kollektív és egyeni Szükségtelen magyarázni, hogy azok a gazdaságvezetök gondolkodnak helyesen, akik a vállalati terv megvalósulásának nemcsak a számait, de a hogyanját is figyelemmel kísérik. Pontosabban: ha a lehetőséghez mérten mindent megtesznek a munkahelyi légkör jobbá tételéért, az ott dolgozó munkások korszerű műveltségének megteremtéséért. A munkahelyen sokat tehetnek a szocialista ember- formálásban úgy is, hogy az üzemeken belül teremtik meg ennek legalapvetőbb feltételeit. Hiszen ott, ahol az üzemen belül lehetőség van a művelődésre, a kulturálódás- ra, a fiatalok szinte „belenőnek” a kulturális igényeket igénylő és hasznosító életviszonyokba. Az ilyen fiatal munkásokat már nem annyira megnyerni kell majd a közművelődés ügyének, hanem sokkal inkább az igényességük továbbfejlesztése és a már megszerzett ismeretük hasznosítása válik szükségessé. És mindezek megvalósítása még nagyobb beruházást, költséget sem igényel. Legalábbis ezt bizonyítja a BU- BIV 10. számú Encsi Gyáregységének az a tevékenysége, amellyel a gyáron belüli üzemi könyvtárat megvalósította. A gyáregység vezetősége együttműködési szerződést kötött a járási könyvtárral, a mintegy ezerkötetes szépirodalmi és közel négyszáz kötetes szakmai könyv- állomány gyári kihelyezésére. A könyvtár létesítésével elsősorban a dolgozók művelődését, szakmai fejlődését kívánják elősegíteni. De gondoltak a szocialista brigádok kulturális vállalásainak még eredményesebb segítésére is. Az olvasmányos könyvek mellett, meg- 'felelő mértékben biztosították a politikai napilapok és folyóiratok számát is, hiszen a könyvtárban kialakított olvasórészben a bejáró dolgozók ennek forgatásával szabad idejüket célszerűen tölthetik el. Az első lépés tehát megtörtént. Most azokon a sor a lehetőségek kihasználásában, akikért ezt a létesítményt kezdeményezték. V. M. Hazánk felszabadulásának 33. évfordulójára adták át a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat szolnoki, Dániel utcai vetőmag-üzemét, mely évente ezer vagon magot tisztít meg. Képűnkön: Éémzárolják az exportra kerülő lucerna-vető- magot. Van-e m Mint már annyiszor, legutóbb is kevésnek bizonyult a hivatalos műsoridő, a Magyar Rádió miskolci stúdiója Fórum-adása alatt felvetett kérdések megválaszolására. Legutóbb a munkaerő-gazdálkodás témája váltotta ki a hallgatók élénk érdeklődését. Nemcsak a munkavállalók kérdeztek, választ vártak munkaügyi vezetők, előadók is. Többek között elhangzott: van-e még munkaerő-tartalék, számi thatnák-e nagyobb részt nőket foglalkoztató üzemek arra, hogy az iskolákból a következő években az eddiginél többen érkeznek? Orosz István, a Miskolc városi Tanács munkaügyi osztályának vezető-helyettese Erős Józsefné kérdésére a következőket mondta el: — A megyeszékhelyen évente hatvanra, hetvenre tehető azoknak az asszonyoknak a száma, akik otthagyva addigi „főhivatásúkat” a háztartást, munkakönyvét váltanak és munkára jelentkeznek. Ez a szám is évről évre csökken, arról nem is szólva, hogy' az új munkakönyvét váltók közt sok idős asszony is akad. (Nemrég egy 82 éves néni jelentkezett, aki életében először helyezkedett el.) A háztartásokban már igen kevés a munkaképes korú tartalék. Az általános iskolákból kikerülő lányok is csak 16. évük betöltése után léohetnek munkába, betanítottként dolgozhatnak. A pamutfonó szakmában tanulók íarlaíék? többsége a Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárában helyezkedik el, kevesen váltanak közülük szakmát tanfolyam közbeiktatásával. A városi tanács munkaügyi osztályvezető-helyettese elmondta. hogy a középiskolát végzettek a tapasztalatok szerint nem szívesen helyezkednek el a Pamutfonóban, riasztja őket a több műszak, így számukra a különböző szakmai továbbképző tanfolyamok jelenthetnek megnyugtatóbb perspektívát. Sok. vagy kevés Borsodban a gépírónő? A kérdést felvető Longauer Imréné szerint évente sokan szereznek képesítést, ugyanakkor a munkahelyeken mindenütt kevés a gépíró. Orosz István válasza: — A képzés üteme nem tart lépést az igényekkel. Évente negyvenen, ötvenen végzik el a közgazdasági szakközépiskolát, ahol gyors- és gépírói képesítést is szereznek. A legjobbak érthetően magasabb képzettségre törekszenek, főiskolára, egyetemre mennek, és ez a szám máris lecsökken. A dolgozók iskoláiéban a vállalatok ia- vaslatára évente 3—4 osztályt indítanak. El őrei át h atólag csak egy leendő új közgazdasági szakközéoiskola megépítése után nyílik lehetőség arra, hogy nappali tagozaton annyi géoíró szerezzen képesítést. ahányat a vállalatok foglalkoztatni tudnak. N. J. Leninvárosi tapasztalatok Csalpolita - feli Legfeljebb csak az idegen, az ország más részéből érkezett látogató csodálkozik itt. A sokemeletes házak városában, az utcákon és tereken, a parkok sétaútjain egymást érik a gyerekkocsik. Legtöbbször hosszú sorokban „parkolnak” az üzletek, áruházak előtt. A leninvárosi- aknak ez természetes, s magától értetődő mindazoknak is, akik tudják: e város lakóinak mindössze huszonhét év az átlagéletkora. * Mit jelentenek itt a családpolitikai feladatok? Hiszen Leninvárosban, — s ezt éppen fiatalsága, a város első- generációs munkásosztálya határozza meg —, a jelen valóságos magva a jövőnek. Az emberek, a családok olyan körülmények között élnek itt, amelyeket a város szemmel láthatóan gyors fejlődése teremtett meg. Sotkó Józsefné, a városi tanács elnökhelyettese is elsőként a város gyerekeit említi: — A népesedéspolitikával összefüggő eredményeinkre büszkék lehetünk. Három év alatt kilencszáz gyerek született Leninvárosban, s ez nemcsak a megyében, de országosan is kiemelkedő szám. Fiatal emberek élnek itt. ugyanakkor szemléletükre jellemző a felelősség. Mindinkább tapasztalhatjuk a tudatos családtervezést, s nagyon sok bizony a három- gyerekes csalód. Hogy a születések száma évről évre emelkedik, — tavaly már meghaladta a háromszázharmincat —. azért is értékelendő, mert a városban szinte minden nő dolgozik. Talán több is, mint ötezer indul naponta munkába. — Szükség van hát arra, hogy mind több gyerek járhasson óvodába, bölcsődébe... — Az óvodás korúak kilencven százalékának biztosított a férőhelye. Az üzemeknek, a vállalatoknak is köszön hető, hogy segítettek a nagyobb ütemű fejlesztésben. Az elhelyezésnél természetesen a nagycsaládosok gyerekei soron kívül előnyben részesülnek. Harminc kisgyerek egyébként egyéves iskolaelőkészítőbe jár. Tavaly nyílt meg a városi tanács ötödik, 120 férőhelyes bölcsődéié. S így ma már kétszázhetven gyereket tudunk elhelyezni. A családpolitikai tevékenységet, a családvédelemben elért eredményeket időről idő. re .összegzi a városi tanács. Jelentős az a fejlődés, amely az anyák és a gyermekek egészségének védelmében tapasztalható. Dr. Bodnár Franciska, a városi tanács osztályvezetője: — A város rendelőintézete 1976 óta biztosítja a szakorvosi ellátást, nemcsak a város lakóinak, hanem a környező községbelieknek is. A körzeti gyermekorvosi állomások száma jelenleg négy, a nőgyógyászati szakorvosi óraszám nyolcra emelkedett. Gondot okozott, s ezt a tanácstagi beszámolókon is sokan szóvá tették, hogy korszerűtlen, szűk a gyermekrendelő váróhelyisége. Az átalakítási, bővítési munkát egyébként már megkezdte a városi tanács. Terhestanácsadás hetente négy alkalommal van, a Tiszai Vegyikom- binótban külön is megszervezték. A csecsemőtanács- adást városunkban nyolc körzeti védőnő segíti. Az anyák védelméért — s ez mindenképpen említésre méltó —. példaszerűen sokat tesznek a leninvárosi üzemek. Nemcsak a TVK évek óta működő gólyaüzeme igazolja ezt. A nődolgozókat segítik úgy is, hogy kérésükre egy műszakba helyezik, s a vállalatoknál lehetőségük van a kismamáknak, hogy köny- nyebb munkakörbe kerüljenek. * A jövő családjainak harmonikusabb életét minden bizonnyal segíti majd az iskolák családi életre nevelése. Minek köszönhető, hogy az elmúlt, évben a városban nem kellett állami gondozásba venni egyetlen gyermeket sem? A gyermek- és ifjúságvédelemben megvalósult megelőző, óvó tevékenység mindenképpen hozzájárult ehhez. A gyámhatóság e munkáját eredménnyel segíti a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság. A társadalmi aktívák részt vállalnak a veszélyeztetett helyzetű gyermekek felkutatásában, s az okok megszüntetésében is. Mikes Márta. Csak tárgyilagosan! A tavasz küszöbén hétvégeken — benépesülnek a kirándulóhelyek, a hétvégi házak és telkek Borsodban is. Megyénk gazdagon tárja fel a szebbnél szebb tájait, idegenforgalmi nevezetességeit, azokat a helyeket, ahol a hazai és külföldi vendég egyaránt kedvére pihenhet és szórakozhat. Ilyen terület — többek között —, a megye- székhely, Miskolc környéke, a Mályi tó és a Nyéki tavak, amelyek — különösen az elmúlt öt esztendőben — kedvelt kiránduló- és pihenőhellyé váltak. Felismerve ezt, a tanácsi és idegenforgalmi szervek évről évre mind intenzívebb módon igyekeznek elfogadható körülményeket teremteni a színvonalas vendégellátáshoz. Sc.kat tettek, de még mindig nem eleget. A Málvi-tónál például — az érdekeltek legnagyobb örömére — befejeződött a villamosítás. Az FMASZ dicséretes gyorsasággal tett eleget ennek a megbízatásnak. S bizonyára ugvanUven módon segít abban is. hogy a még villanvbekötés’-e váró hétvégi házakban is késedelem nélkül kigyulladion a fény. A helyi tanács is mesz- szemenően igyekszik gondoskodni a tó környékének tisztaságáról, a partvédelemről, az ellátásról és mindarról, ami kulturált körülményeket biztosít az idelátogatók számára. Engedtessék meg azonban, hogy.néhány sürgető gondra felhívjuk a figyelmet, olyanokra is, amelyeknek a megoldására korábban már történtek intézkedések. A tennivalók sorában is az első helyen az üdülőterület ellátása áll. Fontos igény ugyanis, hogy a vendég soha ne távozzék csalódottan a tóparton levő miniatűr fűszerboltból. Jogos követelmény, hogy mindig kifogástalan legyen az áruellátás és bőséges a választék is. Ügy hírlik, az ÜNIÖ Áfész részt akar kérni a tó környékének ellátásából. ami nagyon helyénvaló vállalkozás lenne. Helyénvaló lenne — amit többek között a BIK figyelmébe is ajánlanánk —. ha nyílna esetleg egy ajándékbolt a szokásos felszereltséggel és áruválasztékkal. (Könyv, újság, képeslap, trafik, cukorkafélék, ajándéktárgyak stb.), hiszen a szezonban sok a külföldi vendég is ennél a tónál. S mert a vendégforgalom évről évre nő, nem ártana ehhez igazítani a közlekedést is. Mi tagadás, az utóbbi években er sokat javult, viszont nem követi kellő rugalmassággal az igényeket. Különösen az esti órákban — a hazafelé igyekvőkre tekintettel —, jobban széthúzott időbeosztással indított járatokra lenne szükség. Es zsúfolt napokon még több kisegítő járatra. Szó volt arról is, hogy a tónál levő autóbusz-végállomást megváltoztatják. Nyék- ládbáza irányába tovább viszik, ami mindenképpen indokolt intézkedés lenne. Indokolt lenne az is. hogy az eddigieknél szigorúbban szerezzenek érvénvt. a tó körül meghatározott közlekedési rendnek. Ne engediék meg. hogv egyesek —- a legzsúfoltabb napokon is —. verseny- pályának tekintsék az utakat, veszélyeztetve ezzel a vendégek nyugalmát és biztonságát. S ha netán valaki megszegi a szabályokat, ne késsen a felelősségre vonás sem, Főként méghozzá úgy, hogy erről a közvélemény is tudomást szerezzen.. Szerezzen tudomást a nyilvánosság arról is, miképp veszik elejét a garázdálko- dók, a duhajkedvű csendháborítók randalírozásainak. Mert ilyenre is bőven volt példa, ami remélhetőleg ezután egyre kevesebb lesz. Továbbra sem megoldott még a vadkemoingezők ügye és helyzete. Ha számukra egy meghatározott területet jelölnének ki, bizonyára kevesebb lenne a szabálysértés, nagyobb lenne a rend a tóparton, nem „ékesítené” any- nyi szemét a vízpartot, egyszóval: iobban érvénvt lehetne szerezni az előírásoknak. Ezek az előírások — természetesen — a telektulajdonosokra is vonatkoznak. Sok a panasz egynémely autótulajdonos a tavat szennyezve mossa a kocsiiát. hogv eevesek virtusból keresik a tó vizén a veszélyt, aminek korábban tragikus következményei is voltak már. Mindezeken túl, akad még néhány, a tennivalók sorába tartozó tény, amit most, a tavasz küszöbén, a szezonra való felkészülés elején nagyon tárgyilagosan nem ártana számba venni. T. F. Hasznos egyiildés
