Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

1978. március 23., csütörtök ÉSZAK:MAGYARGRSZÁG 3 II mm nem zanitilwílás! A z elmúlt év végén a Minisztertanács határozatot hozott a vállalati szer­vezés továbbfejlesztéséről. Másfél évig szakemberekből álló bizottság vizs­gálta a vállalatoknál folyó szervező munkát, s ezt követően látott napvilágot az említett minisztertanácsi határozat. Miért volt is­mét szükség ilyen magas szintű intézke­désre? Társadalmi céljaink paranesolóan meg­követelik a népgazdasági tartalékok moz­gósítását, így például a vállalati szervezés, szervezettség javítását. Köztudott ugyan­akkor, hogy ezen a téren még nem értük el a kívánt szintet. Időszerűvé vált tehát e kérdést szabályozó 1972. évi kormány- határozat végrehajtása gyakorlati tapasz­talatainak áttekintése, a következtetések levonása. Emellett az időközben megjelent különböző határozatok is szükségessé tet­ték annak vizsgálat t, hogy ménnyire kell erősíteni, módosítani a feladatok korábbi súlyozását, a tennivalókkal kapcsolatos felelősséget, a hatáskört, az illetékességet, a szervezés koordinációját. Dr. Trethon Ferenc munkaügyi minisz­ter a közelmúltban tartott sajtótájékozta­tóján hangsúlyozta: a magyar ipar eredmé­nyességben elmarad a lehetőségeitől. Hiába fejlődik a technikai felszereltség, a gaz­dasági eredmény ennél kisebb mértékben növekszik, mert képtelenek vagyunk ki­használni a korszerűsítés adta előnyt. Az egyik lényeges oka a vártnál kisebb ha­szonnak, hogy rendszerint csak a fő folya­matokra fordítunk kellő gondot, a mellék­folyamatokat nem tartjuk kellően fontos­nak. Hiba ez, hiszen a mellékfolyamatok- ban dolgozik az ipari létszám 49 százaléka, s tevékenységük jelentős mértékben be­folyásolja a gazdasági eredményt. Adott­ságaink nem megfelelő kiaknázásában köz­rejátszanak az emberi tényezők is. a veze­tési, irányítási hibák, hiányosságok. A vállalatok illetékeseinek végre rá kell jönniük, hogy a szervezésben a legtöbbet ők tehetnek, s hogy az el nem ért haszon egyénnek, közösségnek, népgazdaságnak egyaránt veszteség. A szervezési tevékeny­ség nem egyenlő a munka- és üzemszer­vezéssel, annál szélesebb, komplexebb fo­lyamat, Magába foglalja a termelés egészét, a munkaerővel, az anyagi eszközökkel, az idővel való jó gazdálkodást, a helyes irá­nyítást. A szervezésnek tudatosnak, terv­szerűnek kell lenni, a szervezés nem lehet zavarelhárítás. A szervezés nem cél, ha­nem eszköz, a hatékonyság növelését szol­gálja. Nagyon fontos, hogy az üzemekben a termelés irányítói egyben szervezők is legyenek, kezdve a brigádvezetőtől egészen az igazgatóig. A vállalati szervezés során gondolni kell arra, hogy a szervezetlenség okozta vesz­teségek nemcsak egy-egy termelőegység működését zavarják, hanem az egész kol­lektíva versenyképességének lemaradását is okozhatják. A konkrét feladatok kijelö­lése tehát olyan legyen, hogy hozzájárul­jon a hiányosságok felszámolásához, s aka­dályozza meg a szervezetlenség bővített újratermelését. Kívánatos a tennivalók rövid, közép és hosszú távon való meg­szabása, s a jelenlegi döntésben látni kell a jövőt, a várható eredményt. Ha elfogadjuk, hogy az idő egyet jelent a pénzzel, akkor mi nagylábon élünk, hi­szen gyakran pocsékoljuk a visszahozha- tatlan órák sokaságát. Változtatniuk kell a szemléletükön azoknak a vezetőknek, akik már elégedettek, ha a vállalatuk nö­velte az előző évhez képest a termelését, de alatta maradt a potenciális lehetőségei­nek. Azt is be kell látni, hogy szervezet­lenség lehetőséget ad a fegyelmezetlenség­re. Téves az a felfogás, hogy először a munkafegyelmet kell megszilárdítani, s utána jöhet a helyes szervezés, mert a sorrend éppen fordított. Tudományos szin­tű szervezés nélkül elképzelhetetlen a kí­vánt termelés, s a számítógép beállítása sem oldja meg a gondokat. A gép csak akkor válthatja valóra a reményeket, ha előzőleg megerősítettük a munkafegyelmet, s megtettük a helyes szervezési intézke­déseket. Napjainkban megélénkültek a szervezés- tudományi kutatások, mintegy alátámaszt­va a téma jelentőségét. Hatalmas lemara­dást kell pótolnunk, az idő azonban sür­get, nem ad haladékot. Ebből következik, hogy a vállalatok bátran élhetnek a más­hol jól bevált szervezési intézkedések át­vételével. adaptálásával, pci'sze át kell ül­tetni azokat a helyi viszonyokra. A szervezésnek a vállalati stratégia és taktika szerves részévé kell válni. Ugyan­akkor a szervezési tervek nem élhetnek önálló életet, nem lehelnek öncélúak, ha­nem a vállalati céloknak kell alárendelve lenniük. Ezt az összefonódást, nem papíron kell dokumentálni, hiszen a mindennapok gyakorlata minden szónál ékesebben bi­zonyíthatja a vállalati tervek és azok el­érését szolgáló szervezések lathatatlan összhangját. A szervezés területén csak úgy tudunk eredményt felmutatni, ha megszüntetjük a vállalaton belüli, a vállalatokon kívüli és a vállalatok közötti szervezetlenséget. A vállalaton belül meg kell szüntetni a szervezési rést a fő- és mellékfolyamatok között. Mivel egyetlen szervező sem poli­hisztor, a tennivalókat különféle szakkép­zettségű emberekből álló csoportokra kell bízni. Nagyon lényeges, hogy a dolgozók megértsék a szervezés fontosságát, ne ide­genkedjenek tőle. Látniuk kell azt is, hogy a normált megszigorítása csak részben bérügyi tényező, közvetve hozzájárul a szervezetlenség felszámolásához, az adott­ságok teljesebb kihasználásához. Az embe­reket úgy tehetik a vállalatoknál érde­keltté a szervezésben, ha a vezetők oda­figyelnek a felvetett javaslatokra, s a használ hatókat meg valósi tj ák. A fejlett szocialista társadalom megva­lósulásának feltétele a tervszerű és arányos gazdasági növekedés, s ezt az intenzív fejlesztés követelményeiből ki­induló gazdaságpolitika végrehajtása ala­pozza meg. Ennek fő irányvonalát az ötö­dik ötéves tervre vonatkozó törvény a társadalmi termelés hatékonyságának erő­teljes növelésében határozza meg, s ennek eszköze a tartalékokat feltáró helyes vál­lalati szervezés is. Kola j László Katonás rendben „vonulnak" a palackozógcplől a csomagoló ba a Borsodi Barna üvegjei a Bocsi Sörgyár töltőcsarnokából. Újdonságok várhatók Sörprognózis Böcsröl Az elmúlt év során 1 mil­lió 424 ezer hektoliter sört gyártottak a Borsodi Sör­gyárban. Ez rekordmennyi­ségnek számít, ennyi sört még soha nem állítottak elő Bőcsön. Ennek ellenére vol­tak időszakok és helyek, amikor és ahol hiányzott a bocsi sör. Az idei tervek még nagyobbak: 1 millió 550 ezer hektoliter sört főznek a gyárban. Olyan ütemben nö­vekednek az igények, hogy már most tudják a gyáriak, ez a mennyiség is kevés lesz. A hiány enyhítésére minden évben vásárolnak még 150— 160 ezer hektoliter csehszlo­vák sört, amelyet tankautók­kal szállítanak a bocsi gyár­ba, majd palackozás után osztanak szét az ellátási te­rületen, Emellett lengyel, csehszlovák és NDK gyárt­mányú palackozott sörféle­ségeket is forgalmaz a gyár, minden évben annyit, amennyit csak lehet, ameny- nyit szállítani tudnak a kül­földi gyárak. Néhány éve még szezoná­lis ital volt a sör, télen nem okozott gondot az ellátás. Ma — mint mondják Bő­csön — nincs szezonjelleg, alig-alig érezhető különbség a téli és a nyári megrende­lések között. Ezekben a na­pokban. de már a múlt hé­ten is 7ö0ü hektolitert ren­del naponta a kereskedelem és a vendéglátóipar. Ez ponto­san annyi, amennyi a leg­melegebb nyári napokban fogy. Mindezek érthetővé te­szik, hogy a magyar söripar légii,abb gyára rekonstrukció­ra szorul. Bővítik a sörüze­met és a malátagyárat is. Mint Lippai Lajos, a beru­házási osztály vezetője el­mondta, a tervek szerint haladnak a munkálatokkal. Mindez dicséri a generálvál­lalkozókat, a 31. sz. Állami Építőipari Vállalatot és az Április 4. Gépipari Műveket, de dicséri a gyáriak rugal­mas intézkedéseit is. Antikor a generálkivitelező bajban van, nem talál szakembert egy-egy részmunkára, a gyár tmk-üzeme azonnal hozzá­lát. A sörgyáriak készítették el tavaly a két 22 ezres pa­lackozót. Segít a tmk-sok- nak a termelési osztály is, elvégre közös az érdek. Egy ilyen rendszerű üzemben gyakori ugyanis, hogy egy- egy munka befejezéséig le kell állni a termeléssel. A munka, és üzemszerve­zés sikere, a munkások helytállása soha nem volt ilyen szembeötlő: az építke­Montecuccolitól, a közép­kor híres hadvezérétől meg­kérdezték, mi kell a hábo­rúhoz? A válasz közismert: először pénz, utána pénz, s harmadszorra is pénz. És Cigándon a termelés­hez? A válasz hasonló: pénz, pénz, pénz és negyedszer is pénz. Pénz, amellyel pénzt lehet termelni, pénz, ami nincs. Az Egyesült Termelő- szövetkezet veszteséggel zár­ta az évet, 4,3 miilió fo­rinttal szanálják. Oka: György Károly elnök sze­rint, a belvíz. A Bodrogközről már sokat írtunk, felsoroltuk a belvize- sedés okait, s ezért csak a cigándiak gondjait említem. Az elmúlt évben még júni­usban sem tudtak vetéste­rületük 30 százalékán, mint­egy 700 hektáron elvetni. A víz lábonálló kultúrákat „fojtott meg”, megakadá­lyozta az emberi munkát, a növénytermesztés árbevétel­kiesése, az Állami Biztosító felmérése szerint elérte a 13 millió forintot. Ezt a vesz­teséget nem tudták más ága­zatból pótolni. Ezek szerint egyértelműen a szeszélyes természet rovására írhatjuk az eredménytelen gazdálko­dóst. Egyértelműen? A kér­dést az elnök mondata vál­totta ki belőlem. — Sajnos, évről évre a kapásnövényeink alig terem­nek. A késői vetés még hagy- * ján — legyintett —, de a dér még azt is „lefagyasztja”, ami kínkeservvel teremne. flnii nem a cigándiakon így a rossz eredmény nem rajtunk múlott. — Meghaltak a talajok — mondta az elnök, majd hoz­zátette némi nosztalgiával: — A legjobb termőföldjeink belvizesedtek el. Ezer hektá­ron szinte reménytelen a termelés. Már megjelent a nád, a sás, a zsombék, to­posodnak a mélyen fekvő táblák. Ezek után nem maradhat el a kérdés: ennyire re­ménytelen a helyzet? A vá­lasz: nem. A háromhónapos belvíz alatt elsősorban a ta­lajélet károsodik. Valaki egyszer kiszámolta, a talaj felső rétegében, 10 ezer négyzetméteren, kereken tíz mázsa mikroszkóppal látha­tó élőlény — mikroorganiz­mus — található. Ezek tár­ják fel a növény számára az ásványi anyagokat, teszik lehetővé a kultúrák életét. Ha kipusztulnak a talaj apró lakói, akkor a növény sem él tovább. És Cigándon ezt tartják a legnagyobb bajnak. Viszont a tények, mást bi­zonyítanak. Ahol a későn vetett kukorica 20 mázsán felül ad (a korai fagyok el­lenére), ott van talajélet-. De hallgassuk tovább az elnö­köt: — Hogy a növénytermesz­tésnél várható veszteségeket kiegyenlítsük, 300 hektáron termesztjük a vidékünkön hagyományos növényt, a konyhaköményt. A párás, Tisza menti tájat kedvelő „fűszer” hektáronként két­évenként 8—10 mázsás ter­méssel fizet. Mivel a kö­mény mázsája hétezer fo­rint, általában kirángatja a gazdaságot a bajból. De saj­nos. a múlt évben elvitte az aszály. Van 120 hektáron kertészetünk, 80 hektáron nagyüzemi paradicsomunk. A magfogás, a zöldség, a pa­radicsomlé, mindig szép be­vételt jelent, az elmúlt év­ben 1,5 millió forinttal ho­zott több nyereséget. Így szép kerülővel megint visszaérkezünk az összes baj forrásához, a növényter­mesztéshez. (Állattenyésztés­ről, mint jövedelemteremtő- ről aligha érdemes beszélni, hiszen a bruccelával fertő­zött állomány egy tehené­től — hiába korszerűsítették a férőhelyeket — 2100 litert fejtek, amely eredménye gyenge.) Hogy mi a megol­dás, amely a természet nek e kis zsákutcájából kivezet? Csak reménykedni a jó idő­ben? — Ahhoz, hogy az állatte­nyésztésben eredményt le­hessen felmutatni — mente­getőzik az elnök —, évek kellenek. Elsősorban leren­dezni. hogy üzemen belül teremjen meg az abrakta­karmány, mert akkor nem kell drága pénzért vásárol­ni és a 2,5 millió forintos többletköltségtől megóvhat­juk az ágazatot. Erre az idei tavasz nagyon kedvező, hi­szen belvíz nem zavarja a vetést, s reméljük jó évnek nézünk elébe... — És ha nem? — Akkor — tanácstalanul tárta szét a kezét — mit is tudjak mondani? A belvíz­rendezést mindenképpen meg kell oldani. A mi területün­kön 50 millió forintba ke­rülne. A tervünk is meg­van, sőt rossz pénzügyi hely­zetünk ellenére 600 ezer fo­rintot félretettünk a mente­sítésre. Viszont az egész me­lioráció elképzelhetetlen, az erre az évre kapható 2,4 mil­lió forintos állami támoga­tás nélkül, amire viszont nem kaptunk ígéretet. A pénztelenség megköti ke­zünket, s vele együtt egész gazdálkodásunkat. Kérdeztem, mikor próbál­koztak cirokkal? Válasz: tíz évvel ezelőtt. Kérdeztem, miért nem próbálkoznak pénzesebb növényekkel? Vá­lasz: a kertészet elég, mert a munkaerő a területet be­határolja. Ezek szerint ma­rad „megváltásnak” a vad­kacsa? ... A cirok különben elsőren­dű abraktakarmány növény. A Bodrogköz viszonyai kö­zött nincs tőle jobb. A bel­víz után vethető, érése meg­előzi a korai fagyokat, ter­mése kétszer nagyobb a múlt év kukoricaátlagánál. A tíz év alatt új fajtákat nemesí­tettek ki, csak ki kellene próbálni... Van olyan pén­zesnövény, amely a bizton­ságos területekén a búzától sokkal több nyereséget biz­tosít és géppel is termeszt­hető. Mint a szója, amellyel megint tíz évvel ezelőtt fog­lalkoztak, s a kísérlet meg­bukott. Azóta új, nagy ter­mőképességű fajtákat neme­sítettek ki. Talán mégis ér­demes lenne, mondjuk öt hektáron újból kipróbálni. A munkaerőigényes kertészet idénymunkái közé is beil­leszthető lenne olyan gyü­mölcsfajta, amely akkor igényli a szorgos munkáske­zet — és akkor is érik —, amikor máshol munka nincs. Lehet, hogy nem jó példá­kat mondtam, mert nem is­merem a helyi viszonyokat. De az új keresése, a veze­tők kötelessége. Cigándon er­ről feledkeztek meg. Az elnök mondta: — saj­nos a szanálás „megbénítja” a munkabéreket és csökkent a fejlesztésre fordítható pénz. Egyre kevesebb pénzzel kell egyre több pénzt megter­melni. Ördögi kör ez, mert egy-egy belvizes év után, ta­ton kezdhetjük az egészet elölről. Minket pedig a tag­ság elküld melegebb éghaj­latokra. Ezzel a vetésszerkezettel igen. Mert a természethez az embernek kell alkalmazkod­ni. s akkor a kört ki lehet egyenesíteni... — kármán — gáér Évi zés ideje alatt fokozni tud­ják termelésüket. Mindez nagy erőfeszítéseket kíván valamennyi dolgozótol. Ért­hető, hogy nagyon várják az év utolso negyedét, amikor befejeződik a sörüzemi re­konstrukció és nyugodt kö­rülmények között, nagyobb üzemben folytatódhat a munka. A jövő évben már 1 millió 900 ezer hektoliter sört tudnak előállítani. A munkák a malátaüzem bőví­tésével folytatódnak. Meg­kezdődött már az építkezés, remélhetőleg a jövő év vé­gére be is fejeződik és ezzel az ország egyik legnagyobb malátagyárát tudhatja ma­iénak a Borsodi Sörgyár. 3 ezer vagon malátát tudnak majd előállítani, eb­ből jut a társgyáraknak, sőt. bizonyos mennyiséget expor­tál is a gyár. A múlt év bocsi króniká­jához tartozik, hogy üdítő italaikkal sikert arattak a piacon. A Gyöngy néven is­mert üdítőknek köszönhető a siker, literes, két és fél decis változataik egyaránt népszerűek. Tavaly 185 ezer hektolitert gyártottak, ebből 137 ezer liter Pepsiv Cola volt. Morvái János, a ter­melési főosztály vezetője el­mondta, hogy a jövőben is nagy gondot fordítanak az üdítőital-gyártásra, egész éven át teljes kapacitással dolgozik az üdítőt gyártó üzem és választékbővítést is terveznek. Nem is terv ez már, hiszen ezen a héten, a húsvét előtti napokban meg­jelenik a Gyöngy Tonic. Az igényeknek megfelelően, évente 5—6 ezer hektolitert készítenek majd. Idei újdon­ság lesz a hazánkban eddig még ismeretlen alkoholmen­tes sör. Két évig tartottak a laboratóriumi kísérletek, ha­marosan megkezdődnek a nagyüzemi gyártás kísérletei. Nyáron már kapható lesz világos és barna változata. Az alkoholmentes sör ize, zamata, illata ugyanolyan, mint az „igazi” söré, a sör minden alapanyaga megtalálható benne. Hasonlít a csehszlo­vák Pito sörhöz. Annyiban különbözik tőle, hogy a Pi- to-ban van némi alkohol: 0,59 százalék. A magyar KRESZ-normák ennyit sem engedélyeznek, tehát ennek az alkoholtartalma nulla százalék. Emiatt meglehető­sen nehéz volt kikísérletez­ni, mondják, hogy igen ne­héz alkoholmentes sört gyár­tani. A lényeg, hogy sikerült és a nyáron már senki nem botránkozhat meg, ha az autósok meghívják egymást egy-egy üveg sörre. Sőt. ki­fejezetten az autósoknak ajánlják, mert magas szén­savtartalma és egyéb ható­anyagai miatt frissíti a fá­radt gépkocsivezetőket. Kí­váncsian várjuk a ma még nevesincs bocsi újdonságot, •— lévay —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom