Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-18 / 66. szám
ESZÄK-föAGYÄBORSZÄG 4 1978. március 18,, szombat A könyv álljon a középpontban Előzetes meditáció a könyvhétről Még messze vau az idei ünnepi könyvhét, de Miskolcon már a minap egy gondolatcsere akörül forgott, vajon miként lehetne ezt a május végén esedékes hetet jobbá, színesebbé, vonzóbbá, s nem utolsósorban tartalmasabbá tenni, milyen új ötletekkel lehetne gazdagítani, hogy mégis különbözzék a szinte egész évben folyamatos könyvkínálási alkalmaktól. A TIT Borsod megyei Szervezete irodalmi szakosztályának vezetősége és tanácsadó testületé, valamint néhány meghívott vendég járta körül a témát. Sajnálatos módon, hiányoztak a gondolatcseréről a könyvkiadás és könyvforgalmazás képviselői, akik minden bizonnyal néhány olyan hasznos gyakorlati tanáccsal szolgálhattak volna, amelyek a tervezésűéi nélkülözhetetlenek, hiszen könyvheti ünnepségeket elsősorban a kiadott művekre építve lehet és érdemes tervezni. A TIT irodalmi .szakosztálya, amely néhány hónappal ezelőtti újjászületése óta rendkívül aktív, helyesen tette, hogy ezt a kollektív gondolkodásra, ötletadásra késztető tanácskozást összehívta. Sajnálatos, hogy ugyanakkor annyira kötetlen beszélgetésnek szánta, hogy még szorosabb vitaalapot sem nyújtott, mert a bevezetőnek szánt gondolatmenet igen kevés konkrétumot, kevés új _ mondanivalót tartalmazott. Hivatkozott ez a bevezető Papp Lajosnak, az elmúlt évi könyvhétre visszatekintő és a Napjainkban ezelőtt nyolc hónappal megjelent vitacikkére és lényegében e cikk felvetette gondolatok képezték a minapi vita alapját is. ® Az eszmecsere során tizenhármán szólaltak fel. Néhány kiragadott gondolat, illetve vitatéma a felszólalásokból: legyen-e fesztivál jellege a könyvhétnek vagy sem? Legyenek-e más közművelődési programok is ezen a héten? Könyvértékesítési akció-e a könyvhét, vagy sem? Kik szerepeljenek a könyvhéten? Miért nem. jönnek el Borsodba a „nagyágyúk”? Miért mellőzik a helyi írókat? Nem. kellene-e Miskolcon decentralizálni a könyvheti ünnepségeket és könyvkínálatokat? Jó-e, hogy az Írószövetség már akkor le- kűldi a meghívható írók listáját és kéri azok „igénylését”, amikor a kiadandó művek nagyrészt még ismeretlenek? Szükséges-e egyáltalán a könyv és az olvasó találkozásának ünnepi jellegét fokozni? Nem tehetne-e a TIT a maga sajátos eszközeivel mint ismeretterjesztő szerv többet a könyvhét sikeréért? A könyv álljon a középpontban, ne legyenek olyan rendezvények, amelyek elvonják róla a 'figyelmet, mert az a könyv ellenpropagandája. Nem az a fontos hogy vásároljanak, hanem hogy olvassanak. A látványos fesztivál jellegű rendezvényekre nincs szükség a könyv helyeit. A könyv érdekében viszont kell látványosabb mozgósítás... És nagyon sokáig lehetne sorolni, hányféle ötlet merült fel a TIT Kazinczy-klubjában. Elhangzott egy nem érdektelen adat. Miskolcon a városi könyvtárhálózatnak 17 ezer, a megyei könyvtárnak csak Miskolcon, 16 600 beiratkozott olvasója volt az elmúlt, évben. Évente ezer-ezer olvasóval gyarapodik az állandó olvasói létszám, ami az érdeklődés folyamatos növekedését bizonyítja, minden különleges ünnepi propaganda nélkül. Egyébként is nálunk egymásba érnek a könyv- ünnepek, könyvkínálati akciók. Minden ünnepi külsőség nélkül megjelent könyvek szinte eleve hiánycikként jelennek meg, elfogynak. Nagy csinnadrattával meghirdetett rendezvények — igen rangos szereplők részvétele ellenére — nemegyszer az érdeklődés hiánya miatti kudarcba fulladnak, ugyanakkor Miskolcon kívüli településeken olykor több száz érdeklődőt vonzanak. Újabb és újabb ötletek kellenének a könyv, az olvasás népszerűsítésére, az írók és az olvasók kapcsolatának erősítésére. Ezekhez kívánt a maga sokféle gondolatával, vagy ötletével, esetleg ötlettöredékével segítséget adni az eszmecsere. • A legkevesebb szó a könyvről esett. A könyvről, amelyért a könyvhét van. Bár- merről is nézzük és hirdetjük, hogy az ünnepi könyvhetet éppen az különbözteti meg az egyéb könyvkampá- nyoktól, hogy nem elsősorban kereskedelmi jellegű, hanem az olvasó, az író és a mű hármas találkozásának sűrített programú ünnepi időszaka, mégsem lehet elvonatkoztatni a könyveladástól, és az egész ünnepi könyvhétben oroszlánrészt vállaló könyvforgalmazási . szervek gyakorlatilag mégiscsak kereskedelmi vállalatok. Nem lehet hát e szempont figyelmen kívül hagyásával, a kiadási és , forgalmazási szervek, nem utolsósorban azok gazdasági vonatkozásai, és végül az olvasóközönség igényeinek felmérése nélkül ünnepségsorozatokat tervezni a könyvhét idejére. Jó lett volna tudni a minapi tanácskozás előtt, hogy az idei könyviléten milyen könyvekkel lehet számolni, kik azok az írók, akiknek a jelenléte várható, mely könyvből, milyen példányszám kerül a kínáló polcokra, hiszen mindenféle ünnepi alkalmat csak a könyvhöz lehet és kell kapcsolni. Az. egyik felszólaló azt mondta, és ebben nagyon igaza volt, hogy hiánycikket nem szabad reklámozni. Még ünnepi keretek között sem. Azaz olyan könyvet nem lehet ünnepelni, amit nem lehet elérni. Ezért kellett volna a könyvkiadók és forgalmazók jelenléte. © Az irodalmi szakosztály jó szándéka vitathatatlan. Fel. tétlenül szükséges az egész könyvhét-szervezés alapos mérlegre tétele, bizonyos sallangjainak lenyesése, mindinkább a tartalmi kérdések, előtérbe helyezése. A Napjaink idézeti és a tanácskozáson sokat vitatott cikke alapvetően helyes, mi is azt vall- hatjuk, hogy az elmúlt könyvhét tanulságaiból kiindulva, a realitásokat jól felmérve és az igényeket a lehetőségekkel egyeztetve kell a különböző tanácsadó és rendező szerveknek a könyvkiadással koordináltan úgy előkészíteni az ünnepi könyvhetet, hogy az valóban elsősorban a magyar könyv, az élő magyar irodalom és az olvasóközönség találkozásának más könyvvásárlási alkalmakkal össze nem téveszthető időszaka legyen. De ehhez a jó szándékú ötletek és kívánságok mellől nem hiányozhat a könyvkiadási és forgalmazási lehetőségek, realitások számbavétele sem. Benedek Miklós A Nemzeti Színház március 16-án bemutatta Sütő András: „Káin és Ábel” című drámáját. Rendező: Marton Endre. Képünkön: Cserhalmi György, Szilágyi Tibor. Zenekari hangverseny Huszadik századi művek szerepeltek a legutóbbi színházi koncert műsorán, melyen a Miskolci Szimfonikus Zenekart Nagy Ferenc vezé-; nyelte. Közreműködött Gál Károly (hegedű) és a Miskolci Bartók Kórus (karigazgató: Reményi János). Elég sok hely maradt üresen hétfőn a színházban, úgy látszik a műsor nem volt elég vonzó, pedig jól felkészült együttest és kellemes, jó értelemben vett szórakoztató zenét hallhattunk. A műsor első számaként Enescu I. rapszódiáját játszotta a zenekar. A Becsben, majd Párizsban tanult komponista, hegedűművész és karmester művei a kései francia romantika szellemében íródtak, de különösen a rapszódiához Liszt hatása is érezhető. Elleste mestereitől a zenekar virtuóz kezelésének fortélyait, ez művének legnagyobb érdeme, összhatásában nézve azonban az I. rapszódia meglehetősen triviális zene. A zenekar Nagy Ferenc irányításával lendületesen, szépen játszott, némi problémát talán csak a második, gyors rész ritmikája jelentett. Viski János művészete szorosan a Kodály-iskolához kapcsolódik, de nem az epi- gonok módján, hanem műveinek egyéni hangvétele van. Zenéjében egységbe olvasztotta a romantikus hagyományokat a népdal hangjával, s emellett mindezt a huszadik század nyelvén mondja el. A versenymű legsikerültebb részének a második és harmadik tételt tartom, ez mutatkozott meg a szólót játszó Gál Károly he- gedülésében is. Az első tétel hangszerelése kissé vaskosra sikerűit, s ez a szólistát is erőlködésre késztette, viszont a második tételben jól érvényesült a hegedű szép hangzása, a dallamos főtémát sikerült igen szépen megformálni. Hasonlóképpen meggyőző volt a záró rondo-tétel energikus-ritmikus alapkaraktere. A zenekar jól alkalmazkodott a kísérőszerephez. Szünet után három tételt hallhattunk' Szabó Ferenc Ludas Matyi szvitjéből: Üt- ban Döbrög felé, Minét, Verbunkos címmel. Az 1950-ben keletkezett mű szerzőjének legnépszerűbb alkotása. A hétfői előadás összességében véve jól sikerült, bár különösen a Verbunkos című tételben érzésem szerint nem sikerült a mű hangulatát, teljességében éreztetni. Bartók Négy szlovák népdal című művét a Miskolci Bartók Kórus mutatta be a zenekar kíséretével. A zon- gorakíséretes változatból jól ismert darab most is nagy sikert aratott. A kórus erényeit sokszor dicsértük már, most is igen szépen, tisztán énekeltek, s minthogy az elrendezésből adódóan közelebb kerültek a nézőtérhez, nem is éreztük, hogy szükség lenne több hangra. A műsor zárószámaként Kodály Kállai kettősét mutatta be a zenekar, énekkar, közreműködött Gerencsér Ferenc és Szalai József (cimbalom). Régen szerepelt már koncertdobogón Kodály e népszerű, s teljesen népi hangvételű műve, melynek előadása a koncert legnagyobb sikere is volt egyben. Bár meg kell jegyeznem, hogy mind a zenekar, mind az énekkar számára kissé idegen, vagy szokatlan a mű stílusa, mégis igen hangulatos, szép hangzásokban bővelkedő előadást hallhattunk a koncert befejezéseként. Finta Gábor Magyar irodalomtörténeti Társaság If alakul a helyi csapott iának újjáalakuló ülését. Az üléshez kapcsolódik dr. Wé- ber Antal egyetemi , tanár előadása Dayka Gáborról és dr. Tolnai Gábor . egyetemi tanár előadása Radnóti Mik- lósról. Végezetül megkoszorúzzák az iskola falán Dayka Gábor emléktábláját. ■ Azonnali belépésre számviteli főiskolát végzett főkönyvelőt keresünk bodrogkeresztúri központunkba Fizetés: a 16/1976. (XII. 11.) MŰM rendelet alapján Jelentkezés: BODROGKERESZTŰR, DÖZSA GY. U. 1. SZ. ALATT Felvétel cselén útiköltséget térítünk BODROG K ERESZT Ü Rí KERÁMIAIPARI SZÖVETKEZET A TIT Borsod megyei Szervezetének irodalmi szakosztálya szervezésében március 21-én, kedden délelőtt 11 órai kezdettel tartják a miskolci Földes Ferenc Gimnázium dísztermében a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Borsod megyei csoportÖrdögűzés* meg halottlátás M egdöbbentő dokumentum-riportfilmet láthattunk a minap késő este a képernyőn. Ördögűzésből haláleset volt a cinre, az NSZK-ban készült, és egy ottani kisvárosban, 1976-ban elhunyt egyetemi hallgatónő halálát vizsgálva tárta fel, hogy a súlyos idegzavarban szenvedő lány miként esett valóságos középkori: hitek áldozatául, a papok miként alkalmazták vele szemben az ördögűzést, mert szerintük az volt a baja, hogy az ördög szállta meg. Napjainkban, a müveit Európában, a jóléti társadalom „minta-államában”! Döbbenetes élmény volt magnószalagról visszahallgatni az ördögűző pap és „a lányból beszélő ördög” dialógusait. De mindez nem nálunk van, hanem messze, valahol a Majna mentén. Csütörtök óta a budapesti Toldi mozi egy új magyar dokumentumfilmet vetít. Az egész műsort betöltő film alkotója Moldován Domokos, a film címe pedig: A halottlátó. És megvan az okunk megdöbbenni. Nem kell a Majna mentére utaznunk misztikus esetekért. Elég a Sajó partja, Pulitok. A halottlátó asszony ugyanis ott él, ott fogadja az ország minden részéből — sajnos, igen nagy számban,a borsodi iparvidékről — és a szomszédos országokból tömegesen odaáramló embereket, és fáradhatatlanul közvetíti a beszélgetéseket a gyászolók, meg a megidézett halottak között. E sorok írója már látta a filmet korábban a filmgyárban, de most nem kritikai jegyzetet kíván egy dokumentumfilmről írni, hanem azon töpreng, vajon ezt a közérdekű, állasfoglalásra késztető, mindenképpen sokoldalúan tanulságos alkotást, amely szűkebb pátriánkat igencsak érinti, miként lehetne nálunk is látni. Szó van e film televíziós bemutatásáról, bemutatták nemrégiben a pécsi filmszemle nem hivatalos programjában, most meg a fővárosban rendes műsorban vetítik. A Majna menti ördögűzést már ismerjük. Okulásul ismerjük meg a Sajó menti halottiétól is. (bm) A VÍT jegyében Amatőr csoportok megyei bemutatója Világszerte készülnek a ■ fiatalok a XI. Világifjúsági Találkozóra. Hazánkban, s szűkebb pátriánkban is egyre többször szól híradás a havannai nagyszabású seregszemlére készülődés eseményeiről. Ennek sorába tartozik az a kétnapos rendezvény is, melynek keretében megyénk amatőr együttesei mutatkoznak be a diósgyőri Bartók Béla Művelődési Központban ma és holnap, március 18—19-én. Irodalmi színpadok, énekkarok, kamarakórusok, poi- beat és folk-beat együttesek, népitánc-együttesek találkoztak már az elmúlt hónapokban, hetekben, hogy városi és járási versenyeken szerezzenek jogot a megyei bemutatón való részvételre. A legjobbak versengésének lehetnek tejrát tanúi az érdeklődők szombaton délután két órától, illetve vasárnap délelőtt kilenc órától. A versenykiírásnak megfelelően, minden műfajban az „antiimperialista szolidaritás, béke és barátság” eszméjének kell tükröződnie a produkciókban. A felhívás egyben arra is biztatta a fiatalokat, hogy műsoraikkal mutassák be Kuba — a V1T házigazdája — történelmét, a kubai forradalom jelentőségét, dolgozzák fel kubai írók, költők, zeneszerzők műveit. Helytálltak a borsodi fiatalok is A szakma ifjú mesterei Miskolcon, a 10ü-as és a 114-es Szakmunkásképző Intézetekben véget értek „A szakma kiváló tanulója” or~ szá os vetélkedő döntői. Az építőipari szakmákban versengő . fiatalok eredményhirdetésén csütörtök este Lantos Ilona, a Borsod megyei KISZ-bizottság titkára köszöntötte a szép sikerrel szerepelt szakmunkástanulókat. Az ács-állványozó szakmában a. budapesti 36-os számú Szakmunkásképző Intézet versenypárosa, Renyes István és Urbancsok András szerezte meg az első helyet. A kőművestanulók vetélkedésében borsodi siker született: a 114-es Szakmunkás- képző Intézet két tanulója Lukács Lajos és Ákos József végzett az első ’ helyen. Ugyancsak a 114-es intézet tanulója, Piánk László bizonyul!: a legjobbnak a szoba- íeslő-mázoló szakmunkásjelöltek versenyében. A vas- és fémszerkezet- lakatosok, illetve a szerszám- készítők országos tanulmányi versenyének tegnap, március 17-én délelőtt tartották meg eredményhirdetését. A Borsod megyei KISZ-bizottság titkára, Lantos Ilona összegezte a szakmai tanulmányi verseny tanulságait, s kívánt további eredményes munkát a fiataloknak. A vas/- és l'ém- szerkezetlakatósok versenyében Németh János, a zala- egenszegi 407-es Szakmunkás- képző Intézet tanulója végzett az első helyen, míg az értékes második helyet Tóth Gyula, a házigazda, 100-as Szakmunkásképző ; Intézet harmadéves növendéke szerezte meg. A szerszámkészítők versenyében Molnár Árpád, a budapesti 21-es számú Szakmunkáskép: ő Intézet versenyzője bizonyult a legjobbnak,
