Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. március 17., péntek Ne beszéljetek... Énekeljünk... IsmerjÉk meg még joooai! Göcseji Megcsalt tartalmazza mindazokat a tápanyagokat, melyek a tej­ben találhatók és az emberi szervezet számára nélkülöz­hetetlenek. Ize kellemesen savanykás, tiszta, zamatos. Állománya lágy, kenhető is. Igen jó élvezeti értékkel rendelkezik. Négyszögű formában, ceiofánpapirba cso­magolva kerül a forgalomba. Konyhai felhasználása igen sokoldalú. Sajtos tojásétciek, sajtos előételek gaz­dagabbá teszik ételsorainkat. Jó ízű hús- és halételt ké­szíthetünk vele. Jól kiegészíti az étkezést hidegvacso­ránál. Népszerűvé vált meleg sajtos szendvics készíté­sénél is. Nélkülözhetetlen az úti- és kirándulócsoma­gokban. 10 dkg ára: 4,70 Ft. Jó étvágyat kívánnak a Borsod megyei Tejipari Vállalat dolgozói. Innen is, onnan is érkez­nek a hírek a forradalmi ifjúsági napik megnyitójá­ról. eseményeiről. S mert ez alkalmakkor fiatalos lendü­letet vesz a program is. a megnyitók, előadások, beszél­getések mellett mind gyak­rabban találko-Jnk „közre­működőkkel”. Híradásokban és személyesen. És úgy érzi az ember: mintha vezény­szóra, megnő a pol-beatesek ázsiója ilyenkor. Mind gyak­rabban találkozni velük hír­adásokban és személyesen is. Ám. lehet, csak a tájékozat­lanság árulkodó névjegye az érzés ... ... jutott eszembe mindég, míg hallgattam-nézegettem az építőipari munkásszállás pinceklubjában a kazincbar­cikai Varietas pol-beat együt­tes készülődését, a szerelés soha véget nem érőnek tűnő mozzanatait. Időm volt, ne­kik is — másfél óra még a kezdésig... s az ember egy­szeresük azon kapja magát: gondolatai már rég otthagy­ták a helyszín látni-hallani valóit. Tapasztalatok, elkép­zelések rend nélkül tolakodó kérdései izgatják. Mit akar (itt vagy egyáltalán) elérni ez a négy fiatal? Miért jöt­tek ide, hiszen haza is me­hettek volna? Talán'magukat mutogatni? S általában miért áldoznak időt, fáradtságot ezek a fiatalok, akik össze­állnak pol-beatot énekelni, előadni? Mikor és hogyan és hol és mivel gondolják kár­pótolni magukat?... Aztán a gondolatokat meg otthagyja a mozdulat, a láb, már ott találom magam is Reiter Károly, a Varietas vezetője mellett, s csak hall­gatom magam is, amit ő, hogy mondana valamit. „Nem hivatalosan”... De hát hamar kiderül, ma mára „nem hivatalos” dol­gokról is tanúskodik valami „hivatalos papír”. Reiter Ká­roly a táskáját motozza, hon­nan elő is kerül egy ke­mény fedelű füzet. „Ez tartja bennünk a lelket” — azt mondja, s lassan lapoz, a kíváncsiskodó elleshet egy bejegyzést. A budapesti VIT- klubban léptek fel: „Nagyon klasszak voltatok, remélem máskor is találkozunk” — mondják a sorok... — Ezért csináljuk. A töb­bieket is kérdezhetnéd, ők ugyanezt mondanák. Ket­tőnknek szórakoztatózenei vizsgánk van, mehetnénk vendéglátóhelyre is „muzsi­kálni”. Ezt a zenét, amit most játszunk, kevesebben szeretik, de ez a lényeg, ha ellentmondásosnak tűnik is. Itt azt látom, látjuk, tapasz­taljuk, — az arcokról leolvas­hatjuk —, hogy talált, hogy telibe talált, amit mondani- zenéini akarunk. Ezt keres­heted te a hatodik sörnél tartó embereknél a vendég­látóhelyeken ... Ott persze, pénzt kapnánk, ebből meg semmi anyagi hasznunk nincs. Mégis ezt 'vállaltuk. A lány. aki velünk énekel vé­dőnő, az egyik gitáros az ÉMÁSZ karbantartó műhe­lyében dolgozik, a másik la­katos, jómagam, szintén. He­tente háromszor négy órát gyakorolunk. A nevünkből is adódóan variálunk, a legjobb zenei megoldást keressük a politikai tartalmú szövegek­hez. Ügy tapasztaljuk, a ze­ne, a pol-beat sokkal többet mond a fiataloknak, mint a „szöveg”. Nincs nagyobb öröm, mint amikor velünk énekelnek. Egyik kedves da­lunk egy fiatal munkásköltő versére írt szerzeményünk: „... fémből forgácsolt fény vagyok...” Ha van időd, hallgasd meg, amikor ját­szunk. Már meghallgatom, mert csak ki kellene „ugratni a nyulat a bokorból”. Tulaj­donképpen miért csíháljáki Tartalékoljuk hát a további kérdéseket... Aztán vége már zenélésük­nek is. S nincs kérdés. De hiszen magam is csak akkor veszem észre: végig, énekel­tem. tapsoltam velük a poli­tikai dalokat. Ne beszéljünk hát... (t.n.j.) Verseny, ahol nincs vesztes — Ezen a Szakma kiváló tanulója versenyen nincs vesztes, mert már azzal is érdemet szereztünk, hogy ide jutottunk az országos dön­tőbe, mondták a megnyitó beszédben, de azért én mégis azt szeretném, ha igazán a győztesek közé jutnék. Ez ugye természetes? Hogyne volna természetes. Minden résztvevőnek ez a \ ágya. ami Tóth Gyula szer­kezetlakatos tanulónak, aki a miskolci 100 sz. intézet „színeiben” képviseli me­gyénket az országos vetélke­dőn. — Mit kell elkészíteniük? — Egy nyílászáró kitá- . masztót, — Fog sikerülni? — Remélem — bizakodik a fiú. Molnár János, a szerkezet- lakatos gyakorlati versenyé­nek elnöke, aki a budapesti 24-es intézetből jött. — Milyenek a verseny ed­digi tapasztalatai? — Felkészültek a fiúk, egy dolgot kivéve. A hegesztés nem nagyon megy. Ez sze­rintem . elég nagy baj, mert ugyancsak veszélyes, sok bal­esetet okozó munkafolyamat­ról van szó, amit jobban kellene ismerni. Mintha az intézetek erre kisebb gondot fordítottak volna. A hegesztőteremben éppen elkészült munkadarabjával Császár István győri és Né­meth János zalaegerszegi ta­nuló. — Milyen lett a munkada­rab? — Nem a legjobb — vonja meg a vállát Németh János. — Miért megy ez nehezeb­ben? — Az első és második év­ben csináltam utoljára, a harmadik évben nem hegesz­tettem — keresi az okot Császár István. — Elméleti­leg tudjuk, majd belejövünk, ha már dolgozni fogunk... öt óra harmipc perc, a hi­degsajtoló szerszám vezető­lapjának elkészítési ideje. Ezt a szerszámkészítők csinálják. A fiúk elméiyülten hajolnak a munkapad fölé. hiszen ez a munka nagy figyelmet, pontosságot követel. Márkus Gábor székesfehérvári tanuló a fúrógéppel egyengeti a lyukak méretét a vezetőla­pon. — Készített már ilyet? — Nem, pont ilyet még nem. de az nem számít, hi­szen ha felszabadulok, a rajz­ról bármit meg kell tudni csinálni. Bárdi Tibor, ennek a szak­mai gyakorlatnak az elnöke igen elégedett a tanulók fel- készültségével. Megmutatja az előző napi írásbelin ké- ' szült rajzokat, kitöltött teszt­lapokat. A feladat nem is volt egyszerű. Egy munka­darab leírását és rajzát kap­ták meg a fiúk. s meg kellett szerkeszteni az annak elké­szítéséhez szükséges szer­számgép tervrajzát. Precíz, pontos munkák. Egyet kell értenünk áz elnökkel, aki azt mondja, hogy, aki ebben a szakmában szakmunkás-bizo­Tóth Gyula szcrkezetlakatos nyítványt szerez, az szinte felér egy érettségivel. # Az ács-állványozó, kőmű­ves szakmunkástanulók gya­korlati versenyét a Semmel­weis Kórházban tartják. Az új sebészeti pavilon építke­zésén dolgoznak. Egy belső válaszfal felhú­zásán két szakmunkás-jelölt fiú dolgozik, a pilisvörösvári intézet tanulói, Horváth La­jos és Kádár Gyula. — Mindenki szeretne győz­tes lenni, de hát az úgy sem lehetséges. — Voltak már Miskolcon? Egyik fiú sem volt. most ismerkedtek a várossal is. — Érdekes város — mondja Horváth Lajos. — Csak érdekes? Nem tet­szik? — Dehogy nem — áll meg a vakolókanál egy pillanatra Kádár Gyula kezében — Lillafüred meg Tapolca igen szép, az nagyon tetszett. No jó, akkor ezt ne firtas­suk, hiszen itt most amúgy is a munkán, a versenyen, a várható helyezéseken jár az esze minden fiatalnak. Ez így is van rendjén. Elégedjünk meg annyival, hogy az érin­tett szakmákat oktató szak- múnkásképző intézetek, az ország minden táján most Miskolcra, az itt zajló orszá­gos versenyre figyelnek. A helyezéseket holnap megtud­juk. s természetesen mi is izgulunk a „hazaiak” sikeres szerepléséért. Adamovics Ilona Fotó: Laczó József Akiknek a minőség is fontos. Pilisvörösvári kőművestanulók. Kulturális körkép MÓRA FERENC Móra Ferenc születésének 100. évfordulója megünnep­lésére készül az író szülő­városa. Kiskunfélegyháza. Az 1979. július 19-i. centenáriu­mi programot a Móra-em- lékbizottság szervezi a vá­rosban. Már tervezik az író életét, munkásságát bemuta­tó új kiállításokat. A tanács felújíttatja a Daru utcai Móra-házat. amelyben az író született. Az egész Móra élet­művet a Kiskun Múzeumban mutatják be nagyszabású emlékkiállításon. DICSÉRET ANGLIÁBÓL A Times fényképpel il­lusztrált háromhasábos cikk­ben számolt be a pécsi film­szemléről. A tekintélyes lap elismeréssel ír a magyar filmgyártás évek óta egyen­letesen magas színvonaláról. A tavalyi magyar filmtermés 25 alkotását dicséri a lap és kihangsúlyozza, hogy a ma­gyaroknak úgy látszik, még mindig a vérükben van a filmkészítés, mint Korda, vagy Kertész korában. EGYETEMI NAPOK Március 20-án kezdődik az a több mint egyhónapos eseménysorozat, amely két­évenként országos bemutat­kozásra hívja az egyetemis­ták és a főiskolások amatőr művészeit. A gazdag program nyitánya a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem lesz. Harminc intézmény 900 tán­cosa és népi együttese ropja majd a táncot Keszthelyen és Szarvason a folklórnapokon. Bemutatkoznak kórusok, ze­nekarok, énekesek Győrben és Nyíregyházán is. dolgozik. Munkájukhoz se­gédmunkaerőt is kaptak. Ti­zenhét négyzetméteres falat kell készíteni, 6 centiméteres téglákból. — Mennyi időt kaptak erre? — kérdezzük Ákos Jó­zseftől, aki társával Lukács Lajossal, a miskolci 114. sz. intézetből jutott be az orszá­gos versenybe. — Annyi a normaidőnk, mint a felnőtteké. — Elég? — Kényelmesen. — Izgalom? — Mi tagadás?! Izgulunk, 'hogy jó helyezést érjünk el. Már csak azért is, mert az egész iskola figyeli és várja az eredményhirdetést. — Hová való? — Szomolyára. Ha végzek a mélyépítő vállalatnál ma­radok, ahol már most is dol­gozom. De az időről még csak annyit, hogy a versenybe nem­csak az számít, hogy mikorra készülünk el. hanem az 'is, hogy milyen minőségű mun­kát végzünk. A vakolókanál gyorsan siklik a nedves vakolaton. Az állványon két Pest megyei Kisüllyesztik a furatot a vezetőlanoo. Emlékezés ítél professzorra Az elmúlt év februárjá­ban három nap különbség­gel elhunyt a Nehézipari Műszaki Egyetem két pro­fesszora: Dr. dr. H. C. Ven­del Miklós akadémikus és dr. Gyulay Zoltán. Haláluk évfordulóján — munkássá­gukra emlékezve — mind­kettőjüknek emlékkiállítást rendezett az egyetem, vala­mint emlékkötetet jelente­tett meg. A Nehézipari Mű­szaki Egyetem közleményei című kiadványsorozatban a Bányászat 24. köteteként, mint annak 1—2. füzete a Vendel akadémikus, 3—4. füzeteként pedig a Gyulay professzor emlékére szer­kesztett emlékkiadvány ke­rült a szakmai érdeklődök kezébe. A Vendel Miklósra emlé­kező kötet élén dr. Richter Richard egyetemi tanárnak az emlékkiállítást megnyitó beszéde olvasható, majd az elhunyt professzor sokol­dalú tudományos munkássá­gát méltató írások, életrajzi adatok, bibliográfiai jegyze­tek, Vendel professzor tudo­mányos publikációi, végül a búcsúbeszédek következnek. Hasonló a szerkezete a Gyulay Zoltánra emlékező kötetnek is. Itt dr. Szilas A. Pál egyetemi tanár kiállítás­nyitó beszéde vezeti be az olvasót az elhunyt munkás sagát méltató írásokhoz — ezek sorában olvasható a Freibergi Bányászakadémia professzorának írása is —. s e kötet is a búcsúbeszédek­kel zárul. Mindkét kötetben sok fénykép idézi az el­hunyt professzorok életét, munkásságát. rszi — általános műszaki osztály — villamos forgógép osztály Miskolc. Balogh Ádám u. 2. — használt gép osztály Miskolc, Szeles u. 22. Telefon: 37-592 Telefon: 15-302 Telex: 62-411. Telefon: 16-683 Telex: 62-411. VÁRJA KIBŐVÍTETT ÁRUKÉSZLETTEL VÁSÁRLÓIT. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom