Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
ESZÄK-MAGYARORSZÄG 7 1978. február f2., vasárnap I' GyírÉosi Eisenhüttenstadt polgárai az elmúlt öt évben csaknem 38,5 millió márka értékű társadalmi munkával szépítették városukat. Szebbnél szebb új parkokat, rózsaligeteket, háromezer személyes szabadtéri színpadot és kertmozit építettek. Jelenleg uszoda készül, nagyrészt társadalmi összefogással. A jelentős iparváros üzemei is részt vesznek a városszépítésben. Terveikben a környezetvédelmi elképzelések >s szerepelnek. A tervfeladatok megbeszélése közben, a vezetők és a dolgozók megvitatják az üdülési, pihenési lehetőségeket és a gyárvárost körülvevő vidék szebbé, egészségesebbé alakításának kérdéseit is. Az,öt legfontosabl nagyüzem vezetői a vár isi tanáccsal közösen, 1971-ben feladatkatalógust állítottak össze, amelynek végrehajtását évről évre ellenőrzik. Nem sokkal később, ma is eredményesen működő 16 • tagú tájvédelmi tanácsot hívtak életre, amelyben helyet kaptak tudósok, város- tervezők is. A drezdai és a lipcsei egyetem az NDK Kultúr- I szövetsége támogatásával a közelmúltban tervet dolgozott ki a város felett emelkedő Diehloer-hegy természetvédelmi területté nyilvánítására, amely újabb üdülőkörzettel gazdagítja majd az iparvárost. KERÉK IMRE angyal sír a küszöb alatt mintha köszörű zengene dombokon országol a tél hóesés megfagyott zéne madarak szembogara éhség zöldesfényű kirakata csikasz tipródik a havon csattog szekerce-fogsora eszméletlenségig kopár ég jégkorszak villámló-fehér ablakkeretnyi virradatban száműzött arcunk összeér BENCZE JÓZSEF Messzire sébéii Messzire sodródtam. Régen csak dombra, most havasokra estem s hazamennék. Éggel ponyvázott szekerek ringnának fölöttem, s egy asszony szedné kosarába a lehullott csillagokat. A két boriiéiba kézzel rótt sorok. Félelemmel teli, szükölő panaszkodás. Aki papírra vetette, maga sem igen tudta meghatározni a szándékát. A levelet az iskolában írta, hogy szülei ne tudjanak róla. A kerek betűkből szomorú gyereksors rajzolódik. Szinte mindennaposak a családi veszekedések, verekedések. A mostohaapa „víz helyett is bort iszik”, a gyerekeknek rettegésben telnek napjaik. „A munkahelyén lehet, hogy jó ember, de itthon mindig bánt minket...” — keseregnek a mondatok. Ha fehér holló lenne az ilyen sors! De sok száz a hasonló. Gyámügyi hatóságok, a gyermekvédelemmel foglalkozók a megmondhatói, hány és hány gyermek él veszélyeztetett környezetben. A pedagógusokon kívül, akik nap mint nap látják, tapasztalják hátrányos helyzetüket, mások is figyelnek rájuk. Itt, Borsodban is munkabizottságokba tömörítik erejüket azok, akik vállalják a gyerekekkel való törődést. Hogy együtt tehessenek valamit értük. De győzik-e minden feladatukat? Mert — sajnos, hogy így van — temérdek a tennivalójuk. Tevékenységük oly sokrétű, oly szerteágazó, ám segítségük így sem juthat el mindenhová. Munkájukat a falvakban és a városokban is terv szerint végzik, s e bizottságokat támogatják mindazok, akik hivatali beosztásuk vagy társadalmi kötelezettségük alapján tehetnek valamit a gyermekvédelemért. Szomorú igazság, hogy a gyerekek veszélyeztetettségét a legtöbb esetben a szülők idézik elő. Manapság ritkábban kell egy- egy családnak az anyagi segély a szűkös kereset miatt. Annál többször hallani azonban az alkohol rombolásáról, a válás gyerekidegeket szaggató fényéről. A veszélyeztető körülmények feltárása mellett a gyermekvédelmi aktíváknak az okok megszüntetése, nem kevésbé a megelőzése is feladatul jut. Bár sokszor koronázza siker védő-óvó ténykedésüket, nem mindig születhet végleges, megnyugtató megoldás. Az intézet, ha mégoly gondoskodó is, nem vetekedhet a család melegével. A gyermekek érdekében társadalmi kötelezettséget vállalóknak a szülők, a felnőttek szemléletével, nem ritkán rosszindulatával, felelőtlenségével kell megküzdeniük. Sokan vannak, “e" “ legtöbben közülük mindennapi munkájuk mellett vállalják a törődést. Falun is, városon is sok olyan ember él, aki a munka éveiben már megtette kötelességét, de nyugdíjasként is szívesen tevékenykedik. Szándékukkal, tenniakarúsukkal szélesedhetne a gyermekekkel törődő társadalmi aktívák köre. (mikes) Ház, amelyikről hiányzik a tető Farkas Antal kálváriája „Tisztelt Szerkesztőség! A napokban Súly községben jártam, és a Tél utca 20. szám alatt, egy elhagyott család szemtanúja voltam. Megtudtam, hogy a házromban Farkas Antal él feleségével. Az épület 1977 májusától lakhatatlan. Télnek idején az ég alatt lakni borzalom ennek a családnak. Kérem, legyenek szemtanúi maguk is ...” * Szemben velem, botra támaszkodva öreg ember ballag lefelé a lejtős úton. — Kit keres? — szólít meg, amikor mellém ér. — Farkas Antalék házát. — Itt lesz nem messze — bök felfelé. — De ott - nem találok senkit. — Miért nem? — Ugyan már? Abban a házban a kutya sem lakna. Farkas Antal különben is oda van dolgozni. Miskolcon vagy hol, nem is tudom. — Hát a felesége, a gyerekei ? — A felesége? Az csavarog valahol a faluban. A lánya meg, úgy tudom, Pesten van. Alig jár haza. — Ha már itt vagyok, csak megnézem azt a házat! — Hát csak nézze! Sok szépet ott nem lát... * Apró ablakos, öreg épület, tető nélkül. A falait kőből rakták ugyan, de a maltert sár helyettesíti. Az ablakokat keménypapírral „deszkázták be”. Az utca felőli helyiségben az ablak mellett vaságy, vetetlenül. Rajta pokróc, lepedő. Egyedül e fölött van még valami tetőféle. Átellenben az ócska tűzhely tetején, a rozsda fénylik a falról le- csurgó hólétől. A másik fekhelyet (amolyan rossz díványféle) műanyag lepedővel óvják az égi áldástól. Az ajtó mellett kiszolgált láda. Tetején kenyér, egy félbevágott káposztatej. A ház földje agyag, a be- ■ csurgó víztől sáros, sőt a lábnyomokban összegyűlik a víz. A hátsó, kisebb helyiség földjét vékony hóréteg borítja. A berendezés itt még szegényesebb. Egy deszkából összetákolt polc áll a fal mellett, telis-teli mindenfélével: egy szakajtóban bab, petrezselyemgyökér, aztán edények és egyéb limlom. A sarokban összedobva rossz cipők kupaca. A falhoz állított gyúrótáblán egyre feljebb kapaszkodik a nedvesség. Idős asszony jön a domboldalon lefelé. Megállítom. — Maga tudja, mi történt ezzel a házzal? — Mi történt volna? Leszakadt a teteje. Olyan öreg már ez az épület, hogy no! A gerendák, a szarufák mind elkorhadtak. — Mondja, milyen emberek ezek a Farkasék? — Hát ami igaz, az igaz, elég szerencsétlenek. Az ember, szegény, dolgozik valahol az útcsinálásnál, de annak is van valami baja. Tudja, a gondolkodásával. Az asszony meg iszákos. Aztán szívbeteg is. Tudja, mi sajnáljuk őket, de mit tudunk csinálni? Az kéne, hogy valami hivatalos helyről néznék meg a bajukat ... Farkas Antalnál a falu alsó részében, a Nyár utcában találom meg, Gazdig Barna otthonában. Ű fogadta be az asszonyt, — Voltam a házuknál, abban tényleg nem lehet lakni — mondom neki. — Pedig ott laktunk még a télen is! Tüzeltem benne,- de csak az égnek tüzeltem. — Amikor leszakadt a tető, nem próbálták megcsináltatni? — Miből? — Hiszen a férje dolgozik! — Nem kapok én tőle csak 500 forintot havonta. — A többivel mit csinál? — Mit tudom én. Nekem nem mondja. — Iszik az ura? — Nem. A gyomra miatt nem ihat. — Es maga? — Én-e? Szívbeteg vagyok én. .. *' Saly, Tanácsháza, Garad István vb-titkár: — Tudunk Farkasék problémájáról, foglalkoztunk is az üggyel. Elbeszélgettünk Farkas Antallal. Ö úgy nyilatkozott, nincsen pénze, hogy rendbe tegye a házát. Sajnos, a tanács nem rendelkezik üres lakással, amit., ha ideiglenes jelleggel is, de át tudnánk adni nekik. Mi két dolgot javasoltunk Farkas Antalnak. Egyrészt, hogy keresse meg vállalatát ezzel a gondjával. Másrészt, kérvényezze meg a megyei tanácstól, az úgy nevezett „CS-lakásos” kedvezményt. Ezt cigánytelepi lakosok kapják, de kivételes esetekben mások is részesülhetnek benne. — Alit szólt Farkas Antal a javaslathoz? — Nem élt ezzel a lehetőséggel. Pedig neki kellene kezdeményezni a dolgot, akkor mi is közbenjárnánk az érdekében. A felesége, ha részeg, már sokszor végigkiabálta a falut, hogy a tanács nem segít, de ez így nem igaz. — Az asszony alkoholista? — Igen. Gyakran részeg. — Nem lehetne kötelező elvonókúrára utalni ? — Sajnos, nem. Szívbeteg, epilepsziás. A régebbi községi orvos azt mondta: a betegségei miatt, nem ínegy a dolog ...-*• A Közlekedési Építő Vállalat szakszervezeti bizottság titkára Dvorszky Béla. — Mióta dolgozik maguknál Farkas Antal. — 72 óta. Csendes bácsika, magányos, nem nagyon barátkozik senkivel. — Tudnak róla, hogy milyen körülmények közt él Sályba? — Nem. Nekünk a bajáról semmit nem szól. — Ha szólt volna, tudnának segíteni rajta? — Nézze, a mi központunk Budapesten van. Ilyen ügyekben ott. döntenék, de szerintem, valamilyen módon biztos segítene a vállalat ... Aliskolc. József Attila úti munkásszálló. Péntek délután. ' — Bent találom Farkas Antalt? — Igen. Első emelet 10&- os szoba. Szürke szemű, őszülő ember. akire rányitok. Az ágya szélén ül. Felállva kissé hajlott hátú, kézszorításában érzem bütykös ujjait. Fényesre kopott pufajkanadrágot visel, a lábán bakancsot. Inge, szürkéskék, eléggé viseltes, felette a pulóver valamivel újabbnak tűnik. — Aliért, nem utazott haza, mint a többiek? — Haza? Súlyban nincs hol lennem, vagy a négy fal között, az eget lessem? — Rokona nincs a faluban? — Van éppen, de rajtam nem segít, — Amikor leszakadt a háza, miért nem szólt senkinek? — Nem mertem mondani senkinek sem. A vezetőket itt a vállalatnál nem ismerem. — Hány iskolát végzett? — Két elemit. — A munkatársai között nincs, aki segítene magán? Nincs barátja? — Nem nagyon akad. Akik velem dolgozrak azok is..., hogy is mondjam.., molesztálnak. — Alit mondanak magának? — Hát, hogy nem vagyok olyan, mint ők. — Alennyít keres havonta? — Ügy kétezer forint körül. En csak segédmunkás vagyok. — Van valami megtakarított pénze? — Honnan lenne? A fizetés éppen, hogy kitart a következőig. Nem sok pénz ez. — Farkas bácsi, végső soron mit szeretne? — Hogy a házamat csinálják meg. — Ki csinálja meg? — Ez a baj, hogy ki! Nekem se anyagom, se tehetségem hozzá... Tudja, jó itt a munkásszállón, de amikor péntek délután mindenki indul hazafelé, akkor, mégsem jó. Akkor valahogy úgy érzem, nagyon szerencsétlen vagyok ... * A körülmények ismeretében sokáig töprengtem rajta: Farkas Antal esetében mi lenne a megnyugtató megoldás? Mi segítene ezen az elesett, beteges emberen, aki a saját erejéből, önmagáért tenni sajnos képtelen. Éppen ezért — s ezt azt hiszem, mondanom sem szükséges —, sorsa mellett szó nélkül nem mehetünk el. Az újságírónak nem feladata, jogköre a tennivalók meghatározása, legfeljebb javaslatokat tehet. Szubjektív módon, de mindenképpen jó szándékkal. Ezt teszem most én is amikor azt mondom, az asszony esetében az orvosi beavatkozást elengedhetetlenül szükségesnek tartom. Ami pedig a házat illeti? Nos, az épületet tető alá kell hozni. Más megoldás is elképzelhető (CS-lakásos kedvezmény, a vállalat segítsége), de a leggyorsabb, legolcsóbb megoldást mindenképpen a tető gyors megépítése jelentené. Már- csak azért is. mert ez a megoldás vállalaton belül is, különösebb nehézség nélkül kivitelezhető. A Közlekedési Építő Vállalatnál hallottam: nem szenvednek hiányában a bontási anyagoknak, s szocialista brigádjaik is vannak szép számmal __ A z emberség Farkas Antal esetében is tettet követel! Hajdú Imre Jégkorszak "Segítésre szólító...
