Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

I ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1978. február 12., vasárnap Műteremsarokban A festőművész, m Először körbevezetnek a-------------------------------------------------- " j K ell-e közműve igazgatóhelyettes az iskolában ? M ár az 1972-es oktatáspolitikai határo­zatot követően, de különösen a köz- művelődési törvény megszületése óta — egyszóval azóta, amióta egyre hangsú­lyozottabban fogalmazódik meg, hogy az iskola nemcsak oktatási intézmény, hanem itt történik a közművelődés megalapozása is — íel-felbukkan az a szemlélet, nézet, hogy szükség lenne az oktatási intézmé­nyekben közművelődési igazgatóhelyette­sek beállítására. Látszólag sok minden szól az ilyen megbízatás mellett. Hiszen e nézet hívei — s megyénkben is elég gyakran találkozhatunk e szemlélet híveivel — úgy fogalmaznak, hogy ezzel hivatalosan is el­ismerést nyer az iskola ilyen feladatköre, szervezhetővé válik a tanulóifjúság „köz- művelődése”. Csakhogy sántít egy kicsit ez az érvelés, mert az iskola közművelődési funkciója más tartalmakat takar. S nem is csak arról van szó, hogy az iskolát, mint épületet, ahol erre szükség és igén; van, hasznosí­tani lehet közművelődési rendezvények megtartására is. Ez ugyanis csak az egyik oldala az éremnek, noha kétségtelen tény, hogy a. nyíltabbá váló iskola javára kell írnunk azt, hogy ma már a legtöbb helyen nem idegenkednek attól, hogy egy-egy ki­állítás, szakköri foglalkozás, uram bocsá’ még felnőtt torna céljaira is biztosítsanak helyet. Hiszen ahol, legyen szó lakótelepi vagy kisközségben levő iskoláról, a közel­ben, belátható és bejárható távolságban nincs sem művelődési ház, sem klub, sem könyvtár, természetesnek tűnik, hogy a művelődés-szórakozás lehetőségeinek biz­tosításába, legalábbis a hely átadásával, besegít az iskola. A közművelődési szemlé­let azonban ennél lényegesen többet jelent. A pedagógiai munkára vonatkoztatva azt jelenti, hogy felkészítik a tanulókat arra, hogy képesek legyenek önállóan, belső meggyőződésből fakadóan tovább gyarapí­tani ismereteiket. Az igény felkeltéséről van tehát szó, s arról a képességről, amely össze tudja kapcsolni a különböző ismere­teked;. S nyitottá^ teszi az idővel felnőtté felnövő fiatalokat arra, hogy olyan élet- szemléletet, életmódot alakítsanak ki ma­guknak, amelyben nemcsak képességeik legjavát adhatják, hanem sokoldalúan is megvalósíthatják magukat. Az iskola közművelődési funkcióját így elsősorban azon kérhetjük számon, hogy mennyire sikerül megvalósítani az egy­másra építő, az ismereteket megalapozó oktatást. Az iskola közművelődési funk­ciójának kiterjesztéséhez az út mindenek- felett a tantárgyi integráció megvalósításán keresztül vezet. S ehhez kapcsolódik a szo­rosan vett közművelődési program; a ki­állítás-látogatás, a színház- és hangver- J senybérlet vagy a könyvtár kínálta lehe- , tőség. [ A művelődési szemlélet — mindebből i következik — nem egyetlen ember, nem [ egy közművelődési igazgatóhelyettes létén > vagy nem létén áll vagy bukik. Az egész ' tantestületnek át kell éreznie azt a felelős- , séget, amit hivatásuk gyakorlása jelent. S ■ amit oktatáspolitikánk a társadalmi igé- [ nyék, elvárások alapján támaszt az oktató i nevelő munkával szemben: olyan fiatalok „kinevelését”, akik megalapozott, jó isme- i retekkel, széles látókörrel, szocialista szel- 1 lemben végzik majd minden területen al­kotó munkájukat. S ebben nemcsak a ne- i velősnek, hanem az oktatásnak is részt kell J vállalnia. Mint ahogy az oktatás és a ne- i velés a tanításban, az iskolában soha nem szakadhat el egymástól. ■ Ügy érezzük, a feladat leegyeszerűsítése - lenne, ha iskoláinkban egvetlenegy ember t lenne felelős azért '■— és vajon mit tehetne * magában? —, hogy megvalósuljon oktatás- I politikánknak a már részletezett alapvető i elvárása. Már csak azért is. mert maga az | oktatás, a tanulás is művelődési forma. ■ Alapozó forma — legalábbis az általános 1 iskolában. Tanórán és tanórán kívül kell t törekedni arra, hogy az ismeretelsajátítás 1 ne értelmetlen magolás, hanem sokoldalú, J alapos tájékozódás, felkészülés legyen. S ha i már említettük a kiállításokat, a színházi J előadásokat, akkor arra is érdemes oda- ■ figyelni, hogy az így szerzett élményeket ' nemcsak a magyar irodalom vagy az ősz- [ tályfőnöki órákon lehel hasznosítani. Nem i lehet, nem is ajánlatos így leszűkíteni a fe- J lelősséget. Akkor sem, ha néhány tantárgy ■ esetében nehéz fellelni a közvetlen kap- 1 csolatot. A közművelődési funkció mindenek- ' előtt egy szemlélet terjedését jelenti. J Azét a szemléletét, amely az oktatás- i ra leszűkítve a témát, ki meri mondani, hogy napjainkban már nem képes az is- ■ kola teljesen kész szakembereket kibocsá- 1 tani a falai közül. (Egyetlen iskolatípus | sem képes rá napjaink dinamikus gazda- < sági-társadalmi körülményei között.) S en­nek a szemléletnek a további erősítésében i minden bizonnyal jelentős lépést jelentenek J majd a szeptemberben életbe lépő új tan- ■ tervek is, amelyek az eddigieknél jobban 1 építenek a tanári szabadságra, a tanári ön- { állóságra. Mert ezzel egy sor kötöttség is i megszűnik. S a pedagógus nyitottságát a [ lényegében nem is új feladatra —, hiszen i alapvetően nem új feladatokról van szó — ! lehetőségekkel is alátámasztja. , Csutorás Annamária Továbbra is napirenden nem egészen egyesztendős műteremlakásban, megmutat­ják, hogyan helyezkedtek el, rendezkedtek be, s csak az­után ülünk le a korszerű műteremben. Megvitatjuk, hogy a ház asszonya, Máger Ágnes festőművész milyen ügyesen és célszerűen egészí­tette ki apró kis lakberende­zési ötletekkel a műteremla­kást, miként varázsolta a praktikus, de rideg házat me­leg, barátságos otthonná, von­zó alkotóhellyé, ahol dolgoz­hat a festőművész, meg a művészettörténész férj és kel­lemes kis kuckó marad még a kis Zsófinak is. Hármasban ülünk, Máger Ágnessel és férjével, Végvári Lajossal, a Képzőművészeti Főiskola pro­fesszorával. Lakótelepről köl­töztek ide, a Derkovits Gyula utca 10. szám alatti műte­remlakásba az elmúlt év áp­rilisának elején. S ha arra fordul a szó, mi volt az el­múlt esztendő egyik legna­gyobb élménye, szinte' egy­szerre mondják: az új lakás. — Április 5-én költöztünk ide, és ez a lakás műterem­hez juttatta Ágnest, engem meg dolgozószobához — mondja Végvári Lajos. — Sokfelé járok művésztelepe­ken és vendég is megfordul nálunk, bátran állíthatom, vi­lágosabb, ésszerűbb, kényel­mesebb az átlag művésztelepi lakásoknál. Alkotni /és élni lehet ebben a lakásban, jö­hetnek kollégák, művészbará­tok vendégként, jönnek is, és elismeréssel szólnak róla. A kivitelezés hibáit feledteti a lakás öröme. Ügy érzem, jó otthon ez mindkettőnknek. Es az sem rossz, hogy egy házsorban nyolc művész, il­letve házaspár lakhat együtt, talán valami együttest is si­kerül itt megteremtenünk ebben a jobb közellétben. Mindenesetre béke uralkodik az itt lakó művészek között a Derkovits utcában. © Derkovits Gyula szombat- helyi, Máger Ágnes is onnan jött Miskolcra. Nyolcadik éve él a városban, ma már telje­sen miskolcinak érzi és vall­ja magát és mind a gyűjte­ményes kiállításokon való szerepléseivel, mind nagy­számú egyéni kiállításaival Miskolc képzőművészeti éle­tének lelkes, hasznos, tehet­séges építője. Az elmúlt esz­tendejére tekintünk vissza: — Az elmúlt év igen jól kezdődött. 1977 januárjában vettem át a hatvani tájkép­festészeti biennále díját. A nyár végén Miskolcon a Mini Galériában kiállításom volt, ezen olaj és olajpasztell ké­pekkel szerepeltem. Ezt kö­vette az új Ady-illusztrá- cióim nyíregyházi kiállítása. Korábbi tokaji és tarcali tár­lataim alapján hívtak meg Nyíregyházára, ahol harminc Ady-illusztrációt állítottam ki, majd később ebből hu­szonnégy darabot Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egye-1 tem kiállítótermében. Végül Budapesten a Kisduna Galé­riában láthatott ebből a kö­zönség húsz darabot. Máger Ágnes korábban már egy Ady-illusztráció ki­állításon szerepelt. Ez több művész közös kiállítása volt a József Attila Klubkönyv­tárban. Ez volt az új Ady- sorozat elindítója? — Részben. Másrészt az Ady-centenárium, az új Ady- kiadványok, az Ady-versek újraolvasása, meg a család­ban élő Ady-kultusz. — Ágnes robbanékony ter­mészet. Érzésem szerint az Adyhoz való kapcsolódás vi­lágnézeti azonosságból fakad, és most fedezte lel igazán az iskolai tanulmányai mögött Adyt —, teszi hozzá Végvári Lajos. Éjjel-nappal dolgoztam ez­zel a sorozattal. Igen rövid idő alatt készültem el vele. Szinte semmi mással nem tudtam foglalkozni, még a háztartási teendőket is Lajos látta el ez idő alatt Máger Ágnes: Ady-illusztráció — Az Ady-sorozat nagy felszabadulást hozott Ágnes­nek. A benne élő képek kife­jezésével mondandójának új formái is jelentkeztek. Máger Ágnes festőművész, festő is akar maradni, de ér­dekli a grafika, a rajz. A grafikában jobban kimond­ható a világkép; közéletibb, publicisztikusabb, harcosabb. Mint mondja, ennek felisme­réséhez Ady kellett. Tervei­ről is beszélgetünk. Készül a salgótarjáni tavaszi tárlatra, a Fiatal Művészek Stúdiójá­ban válogatott anyaggal fog szerepelni, készül a Rajzok című kiállításra, egy kép­csarnoki bemutatóra, egy sor pályázatra és az év végi téli tárlatra. © Festőművész feleség, mű­vészettörténész főiskolai pro­fesszor férj. Mit jelent az al­kotóművésznek, hogy a ház­ban, a családban van az egy­kori mester, az elismert tu­dós, s egyben szigorú kriti­kus? — Igen sokat. De a hibák­ra Lajos mindig csak indir- rekt módon vezet rá, nem szól bele a készülő művekbe. Inkább a szellemi atmoszféra, melyben élünk, beszélgeté­seink, irodalmi, filozófiái vi­táink segítenek a legtöbbet az alkotásban. Mai életem kon­tinuitása a főiskolai élettel? Hát igen, az egykori tanár nyolc éve férj. S ez, mint említettem, igen sokat jelent, de elsősorban a családi lég­kör adja meg az alkotói se­gítséget. Végvári Lajos professzor igen sok időt tölt a főváros­ban, egyetemi tanári mun­kája odaszólítja. Ugyanakkor a Herman Ottó Múzeum kép­zőművészeti osztályának fő­munkatársa, szaktanácsadója. Az ö munkájáról is szót ej­tünk a műteremsarok ottho-' nosságában: — A művészfiatalsággal való foglalkozás számomra az életet jelenti. Erre a főiskolai elfoglaltságra ezért van szük­ségem. Ugyanakkor budapesti egyetemi tanári működésem, bizonyosfajta kapocs Miskolc és a fővárosi, valamint or­szágos művészeti élet között. Örülök, hogy eddigi miskolci munkásságom nem volt ered­ménytelen. Hogy sikerült lét­rehozni hajdan a Herman Ottó Múzeum Képtárát, és hogy tanítványaim közül Dobrik István és Kárpáti László viszik tovább igen sok tehetséggel és hozzáértéssel a munkámat. Egy harmadik egykori tanítványom, Lengyel László Sárospatakon munkál­kodik hasonlóan. Tanári munkámról nem beszélek, a Miskolcon végzett munkám közül megemlítem, hogy to­vábbra is szaktanácsadója vagyok a Képtárnak, még Petró Sándor életében el­kezdtem a Petró-gyűjtemény meghatározását, s ennek pub­likálását készítettem most elő, ebben az évben jelenik meg az Imreh Zsigmondról írt monográfiám, és szeretnék az élő miskolci művészekről is monográfiasorozalot elindíta­ni. Most kerül a közönség elé a Kondor-kiállítás veze­tője, dolgozom a Magyar művészettörténeti kéziköny­vön, amelybe nyolc ívet írok, kismonográfiát írok Patay Lászlóról. Közreműködtem a !• Sváby Lajosról készített kis- íilm elkészítésében és elég sokirányú művészeti ismeret- terjesztő munkát végzek Mis­kolcon, különösen szeretem az egyetemi fiatalság körében tartott előadásokat. És terve­im vannak a múzeumi kép­táron keresztül egy országos fotóművészeti múzeum mis­kolci létesítésére. Íme, Végvári Lajosnak egy előttem ismeretlen vonása: a fotós tevékenység. — A Magyar Fotóművészek Szövetsége ösztöndíj- és mú­zeumi bizottságának elnöke vagyok, már tíz évvel ezelőtt megkaptam az ESFIAP cí­met, ami igen magas nem­zetközi fotóművészeti kitün­tetés. Szeretem a fotót, amely demokratikus művészet, is­mereteket adhat, emóciókat kelthet, sokkolhat. Rendsze­resen publikálok is ebben a témakörben. © A müvészházaspár néhány hónap múlva úti;a készül. Leningrádba utaznak, ahol Végvári Lajos, a Repin Aka­démián Kondor Béláról tart előadást. Űtjára elkíséri Ma­ger“ Ágnes is, aki még nem járt Leningrádban, nem lát­ta az Ermitázst és a város más kincseit. © A műteremben, a íestőáll- vány közelében kis gyermek­asztalka, szék, az asztal tele színes ceruzával, vízfestékkel készített gyermekrajzokkal. A három és fél éves Zsófi lány munkái. Nem lehel elég korán elkezdeni ... Benedek Miklós Aligha volt még egy járá­sa megyénknek az elmúlt esztendőben, ahol egy téma annyiszor szerepelt különböző tanácskozások, megbeszélé­sek, fórumok napirendjén, mint a sátoraljaújhelyi já­rásban a bodrogközi utazás. Egy évvel ezelőtt — mint is­meretes — a kisvas útról köz­útra terelték a személy- és teherforgalmat, Sárospatak- elágírzás és Zemplénagárd között. * Még a bodrogközi személy- és teherforgalom közútra te­relését megelőzően, magunk is végigutaztuk az autóbu­szok majdani útvonalát. Ak­kori írásunkban — „Sínen” a bodrogközi utak címmel — úgy ítéltük meg, hogy két út­szakasz kivételével a KPM Közúti Igazgatósága jól elő­készítette a közlekedés pá­lyáját, a legszükségesebb ja­vítási, korszerűsítési munká­latokat elvégezte; az autó­busz-leállókat, a — típus­terv alapján készült — vá­rókat megépítette, a jelen írásunkban is feltett kér­désre tehát igenlő válasz született. És ez a vélemény nem kerülte — nem kerül­hette? — el az ellentmondó, tiltakozó reagálásokat. A szó­beli „megrovások” mellett írásos is érkezett, igaz, név­telenül és továbbadásra al­kalmatlan gorombaságokkal átszőve... és drámai, sőt tragikus eseményeket is — az utak állapotára visszave­zetett okokra —, előrevetve invitálta a névtelen levélíró e sorok fogalmazóját egy év múltáni találkozásra. Nos, emlékezve és nem feledve a „tartozást”, ismét útra kel­tünk, végigutazva az említett útvonalat — nem találtuk N. N.-t. Érdemi feljegyzésre adandó mondandó azonban így is adódott, s nem másról; az utak állapotáról. Az elmúlt évben a közúti igazgatóság Sárospatak és Zemplénagárd között két, ominózusos, útszakaszon asz­faltszőnyeggel látta el a bur­kolatot és négy méterről hat méterre szélesítette. így Rév- leányvár és Riese között hat­kilométeres, a tiszakarádi be­kötő úton négykilométeres szakaszon végezték el a fenti munkát. A dámóc—révleány- vári úton, az őrhegyi, útsza­kasz egy kilométeren burko­latmegerősítő hengerlést ka­pott, és tíz kilométer hosszon íejületi bevonássál látták el a györgytarlói bekötő utat. (Ez egyébként az ország leg­hosszabb bekötő útja, s hat évvel ezelőtt még járhatatlan volt.) Kérdések az elmúlt- évi, a mintegy 1G millió fo­rintot érő munkavégzés után is maradnak. így például; várliató-e a Semjén—Riese közötti összekötő úlon.abod- roghalom—sátoraljaújhelyi úton javulás? Erre — utuzószemmel is megállapít­hatóan — ugyanis feltétlenül szükség van. A KPM Miskolci Közúti Igazgatóság tájékoztatása sze­rint ebben az évben ez a kérdőjel is átadható a múlt­nak. A tervek szerint a sem­jén— szélesítik és felületi bevonás­sal látják el, további öt kilo­méteren elvégzik a györgy­tarlói bekötő út hasonló munkálatait. Év végére a Sá­rospatak—Zemplénagárd kö­zötti úton teljes mértékben végeznek a felújítási, korsze­rűsítési munkákkal, s az em­lített bodroghalmi úton is, öt kilométer hosszúságban, bur­kolatmegerősítési munkát vé­geznek el. Emellett, termé­szetesen, folyamatosan gon­doskodnak a kisvasútról köz­útra terelt forgalom pályá­ján a karbantartási tevé­kenységről. * A Sátoraljaújhelyi járási Hivatal koordinálásával az érintett települések tanácsai­nak vezetői, a Volán képvi­selői és a bodrogközi közle­kedésben érdekelt szervek képviselői az elmúlt év során negyedévenként találkoztak, hogy megbeszéljék a közútra terelt forgalom éppen aktuá­lis —' elsősorban javítani va­ló — tapasztalatait. Leg­utóbb egy év összegzésére került sor. A tanácsok veze­tőinek véleményéből: — Kifogásoljuk az autó­buszok zsúfoltságát, tisztasá­gát — mondotta egyebek kö­zött a Zemplénagárd községi közös Tanács elnöke. —- Rév­leányvárról Zemplénagárdon át kell Ricsére utaznia a la­kosságnak, ez nemcsak kilo­méterben, viteldíjban is több­letet jelent. Aki este 8 óra­kor érkezik, csak Monyhata- nyáig, Örhegytanyáig vagy Zemplénagárdig tud eljutni laikus ricsei összekötő utat ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom