Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-11 / 36. szám

1978. február 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A fekete üszőkből, a vas­tagon bodorodó füstből néha meg lángnyelvek csaptait elő, újra, meg újra lángot fogott a teherkocsi falának egyik deszkája, nehéz égett olajszag húzódott, terjengett az út fe­lett. Közel senki sem merész­kedett, mert a baleset után még egy óra múlva is ki- sebo-nagyobb detonációk je­lezték; az anyag, a hevülő tartályok nem birják a for­róság feszítését. A sérülteket már elvitték, azok, akik szemtanúi voltak az esetnek, azonnal, gondol­kodás nélkül a bajbajutottak segítségére siettek. Néhány tenyérnyire szűkült össze a vezetőfülke ablaknyílása, az egyetlen út a megmenekülés­hez. Ott, akkor az élethez való reményt másodpercek­ben mérte a véletlen. A ZIL ,,pilótáján” égett a kapát, a cipő, lángot fogott'a műszálas sál és a lángok körülfogták társát is. Valaki elvétett, rosszul csinált valamit, mert ott a ZIL égnek meredő ke­rekei fölött ropogva, pattogva égett a íölébük kerekedett IFA-kocsi is. A rakódó körül láthatóan megszűnt minden, nem értett, nem érzett sem­mit., csak maga elé roskadva, kimeredt szemmel ült. Azt sem tudta, hogyan került az út szélére. Az elsők között, akik a robajra, az égő kocsik látványára megálltak, valaki vállalta, hogy a szerencsétle­nül járt embereket kórházba viszi. Az úton mentő vette át őket, egy közülük még ezek­ben a napokban is a kórház intenzív szobájának betege. Tomcsik Gyula nap mint nap újra megbirkózik a még friss emlékekkel, aztán mind­ahányszor nyugtatóként hat rá a megbizonyosodás: — élek. Az anyja naponta jár be, érdeklődött, neki keveset' mondtak a szűkszavú jelen­tések. Gépkocsivezető a má­sik fia is, ő hívta Gyulát, amikor leszerelt, tartson vele. — A két fiam, két egészen más természet A kisebbik, bátor, magabiztos, kiegyen­súlyozott, gyors és talpra­esett. Gyulát a hihetetlen jó­ságáért, nyugodtságáért sze­retem. Ezernyi története volt az országutakról, szomorú tör­ténetek is. Mindig mindenki­nek segíteni akart, nem tu­dott elmenni a kérő szó, vagy tekintet mellett. Pedig a töb­bi autóstól ezt nem mindig kapta meg. Húsz teherkocsi pilóta is elhajtott mellette, míg valaki kiszólt, segíthet-e valamit. Gyula mégsem vál­tozott meg, ezekre is jósággal válaszolt, szerette az embere­ket. Tomcsik Gyuláné a mun­kahelyén értesült a baleset­ről, de csak keveset' tudott meg. Otthon idősebb Tomcsik Gyula nyitott ajtót, amikor valaki, egy hivatalos ember közölte: fiát autóbaleset érte, a kocsi kigyulladt és most harmadfokú égési sebekkel a kórházban van. Az idős em­ber letámolygott az udvaron álló kocsihoz, amiből kiemel­ték, átadták a félig égett sá­lat. a fekete üszők cipő da­rabjait, a láng marta kockás kabátot. Este csak ültek és hallgattak. A baleset helyszínén elpa- rázslott az utolsó éghető anyag is, a füvet, gazt nagy foltokban felégette a szét­fröccsent benzin. Vékony don- gájú, tömött, fekete bajuszos férfi mondja már sokadszor az újabb kérdezőknek, mi is történt. Nem olyan, aki sze­reti a szereplést, ezért min­dig rövidebb a válasz. „Nem haltak meg. csak égési sérü­lést szenvedtek, valamelyik elnézte a dolgot.” Varjak köröznek az út fe­lett, de a megperzselt árok­szél fáira nem szállnak le, riasztja az égett fa, olaj. gu­miszag még a madarakat is. — Amikor a fiam először szólt hozzám a baleset után — szipogja könnyek között Tomcsik néni — azt mondta, nem baj, hogy máskor el­mentek mellette, ha valami üzemzavar miatt rostokolt az út szélén. Most mindenki ké­szen állt, akár áldozat árán is a segítségre. Pedig a ne­heze még hátra volt az or­vosok szerint. Hetek teltek el a baleset óta és most annak örülök, hogy életben marad a fiam, aki mindig minden­kinek segített. Most segítet­tek neki is... Mindenki se­gített. Mindenki, aki lehet­te... Nagy József Tegnap a megyei tanácson került sor a polgári védelem megyei parancsnoksága és az Ifjú Gárda parancsnokság közötti együttműködési meg­állapodás aláírására. Az együttműködés több évre szó­ló programot tartalmaz, biztosítja a honvédelmi, ezen belül a polgári védelmi fel­adatok elsajátítását, vetélke­dők, versenyek megszervezé­sét, s nem utolsósorban az utánpótlás biztosítását. A megállapodást a megyei pa­rancsnokság részéről Zsebesi László ezredes, törzsparancs­nok, az Ifjú Gárda megyei parancsnokság részéről Ko- csor Bertalan írta alá. Véget ért a január közepén kezdődött kedvezményes ce­mentvásárlási akció. Ered­ményeképpen országosan csökkent a téli cementtárolás gondja, másrészt a lakosság ebben az időszakban jelen­tős mennyiségű építőanyagot vásárolhatott engedményes áron. A most befejeződött akció végén összesítették az akció forgalmát és eszerint az Észak-magyarországi TÜ- ZÉP Vállalat Borsod, Heves és Nógrád megyében 168 ezer mázsa cementet adott el, má­zsánként , 10 forinttal olcsób­ban. Az árkülönbség az el­adott cement alapján 1,6 mil­lió forintot tett ki. Az en­gedményes áron értékesített cement nagy részét a borsodi TÜZÉP-telepek adták el. Milliók beruházásra Beruházásokra 8,3 millió forintot fordított az elmúlt évben az emődi Szabadság- harcos Tsz. Az idén a terme­lést segítő fejlesztésekre, többek között egy nagy ter­ménytároló és a szervestrá- gya-lároló megépítésére, gép­vásárlásokra csaknem 9 mil­lió forintot költenek. Húsz év közszolaálat t,,m éppen könnyű napirendi ponttár- m/iu után ülünk le néhány percre dr. Kersch Péterrel beszélgetni. Most ráér. Az ülésnek vége. A szocialista gépimportról volt szó, ennek sokféle ösz- szetevojéről, gondjaról-bajáról, a mégis hogyan kellene, mint kellerte megfogalma­zásairól. Megyénkben összesen tíz vállalat­nál,üzemnél vizsgálták meg ezt a témát. A napirend előadója, a jelentés összeállító­ja, a javaslatok kidolgozója, a kérdések inegválaszolója stb. dr. Kersch Péter. Népi ellenőr, mos már húsz éve. Jelenleg a Bor­sod megyei NEB elnökhelyettese. — Mintha a „rázósabb” ügyeket mindig ön dolgozná fel. Kéri ezeket, 'vagy kapja? — Inkább úgy mondanám, hogy elválla­lom. Ezt ugyanis mindig megkérdik. De nem különösebben „rázósak” ezek, leg­alábbis nem nehezebbek, mint a többi té­ma, melyeket a népi ellenőrök feldolgoz­nak, kivizsgálnak. — Hogy fogadják az ellenőrt? — Ha arra gondol, hggy mumusnak tar­tanak-e bennünket, félnek-e tőlünk, akkor azt kell mondanom, hogy nem félnek. Jó­szívvel fogadnak, a gazdálkodó egységek­ben mindenütt segítenek, minden szükséges információval rendelkezésünkre állnak. Ma már ugyanis nyilvánvaló mindenki előtt, hogy segítő szándékkal érkezünk, azért próbálunk tenni valamit, hogy egy adott témában, kérdésben előbbre lépjünk. Ter­mészetes, hogy ez az érdeke a különböző munkahelyeknek is. — Közben említette, hogy „ma már...” Hát igen most már így van. de hogy ez a „ma már” valójában mikortól van, azt nem tudnám megmondani. Azt igen, hogy a népi ellenőrzés létrehozásának idején, sok évvel ezelőtt bizony nemigen lelkesedtek értünk. Igen sok helyütt féltek, titkolóztak, talán még' akkor is, ha nem volt miért. Akkor szó szerint nyaggatni kellett a felelősöket. Most, hogy így vissza­gondolok húsz évvel ezelőttre, valóban nagy a változás. Most együtt dolgozunk. — Megítélése szerint mi ennek az oka? — Gondolom, az ok összetett, sokféle. Ide sorolnám, hogy a népi ellenőrzési bi­zottság a húsz év alatt éppen a megfelelő munkával megteremelette már magának a szükséges erkölcsi alapot. És nyilvánvalóan ide tartoznak — talán elsődlegesen —azok a változások, melyek a gazdálkodó egysé­geknél is bekövetkeztek, — Jó ellenőrnek lenni? — Hm! Különben miért csinálnám már húsz éve? Dr. Kersch Péter —, de nevezzük most már mi is úgy, miként mindenütt: Péter bácsi — ma már nyugdíjas. Negyvenhá­rom évi, rendszeres munka után ment nyugdíjba, de ezt a tényt, a nyugdíjazást sem ő. sem mások nem nagyon veszik ész­re. Valahogy ö maga nem engedi észre venni. I A Il\untiliíl<* kifejezés — nem jel— tv lemző rá Sokkal in­kább a rendszeres, következetes munka. Az ellenőrzési bizottság húszéves fennállása alkalmából pár napja vette át a Paria­n T\/TimVn T^r*Hpmrp,'*rl04 «H Az olaj csak drágább, de nem értékesebb... Az Északmagyarországi Re­gionális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalat kezelésében levő lázbérci víztározó és víztisztítómű építését 1969 végén fejezték be. Mint Lend- vai Sándor, a vállalat főmér­nöke elmondotta, a tározó­ban a vízmennyiség a meg­engedett legmagasabb víz- szintnél 6,2 millió köbméter. A tározó átlagos vízmélysé­ge — telt tározó esetén — 7,5 méter, a legmélyebb he­lyen 16,5 méter. A tározóit víz szennyeződésének meg­előzése érdekében a vízgyűj­tő területen, mintegy 8500 hektáron tájvédelmi körzetet alakított ki az Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazga­tóság. Ismeretes, hogy az ivóvíz minőségével kapcsola­tos magyar szabványok vi­lágviszonylatban is igen szi­gorúak. Ennek megfelelő, vi­lágszínvonalú technológiát alakítottak ki a víztisztító műben is. Jellemző, hogy a múlt esztendőben a több mint 7 millió köbméter ivó­víz előállításához — ami na­ponta 16—22 ezer köbméter­nek felel meg —, a vezető, irányító, ellenőrző szervekkel együtt, alig húszán dolgoztak. (Itt jegyezzük meg, hogy délután és éjszaka ez a lét­szám lényegesen kevesebb.) A lázbérci víztározó és víz­tisztítómű megyénk 19 tele­pülésére, közel 100 000 em­ber részére „gyárt” ivóvizet. Feladatuk olyan nagy tele­pülések, városok ellátása is, — többek között, — mint Özd és Kazincbarcika is. En­nek megfelelően, ehhez az üzmehez tartozik a vadnai, a bánrévei, a sajónémeli át- emelőtelep és a putnoki víz­termelő telep is. A lázbérci víztározó és víz­tisztítómüvet Tóth Árpád, a vállalat műszaki titkárának kíséretében látogattuk meg. Tulajdonképpen a víz útját jártuk végig, áhogyan a táro­zóból a víztisztítómübe érke­zik, ahogyan a különböző technológiai folyamatokon át eljut azokba a csővezetékek­be, amelyekből megyénk 19 településében várják a vizet. Közben megtudtuk, hogy a Lázbérc környéki nyers víz minősége is nagyon megjavult az utóbbi időben, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szigorú technológiai előírások maradéktalan meg­valósításából bármit is csök­kentettek volna. Meskó And­rás, az üzem kémiai labora­tóriumának vezetője — aki egyébként alapszervezeti pártvezetőség titkára — azt is elmondotta, hogy la jó mi­nőségű ivóvíz-szolgáltatásuk egyik alapvető feltétele; a tájvédelmi körzet gazdájá­val, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatósággal, vala­mint a KÖJÁL megyei ki- rendeltségével való szoros, együttműködés, mint például látogatásunk idején is, ami­kor közös vizsgálatot végez­tek a tározónál. Ilyenkor, télen, amikor vastag jég fedi a tározó víz­felületét, szokták elvégezni a reaktor évi nagyjavítását. Ez a reaktor nem más, mintegy ezer köbméter befogadóké­pességű óriási hordó. Ez a A kémiai laboratórium vezetője, Meskó András és Deák Mik- lósné laboráns vizsgálat közben. Az évi nagyjavítást végzik a víztisztítómű lelkében, a reak­torban lelke a víztisztítóműnek. Mi­után a különféle vegyszeres tisztítás után a víz idejut, itt történik meg a még meglevő szennyeződések és a szennye­ződés ellen felhasznált vegy­szerek eltávolítása. Az üzem­nek egyébként külön tmk- részlege van, akik ilyenkor — felhasználva a tél adta jó viszonyokat — nagyon gyorsan teszik karba, javít­ják meg a víztisztítóművek reaktorát. A lázbérci víztározóhoz és víztisztítóműhöz tartozó tele­pülések lakosai. — mint meg­tudtuk — a víz minősége miatt a múlt esztendőben sem reklamáltak, vízkimara­dás is csak nagyon ritkán és rövid ideig fordult elő. Ez többek között annak köszön­hető, hogy az ivóvíz „gyártá­sában” tevékenykedő dolgo­zók és vezetők részt vettek és részt vesznek a szocialis­ta munkaversenyben, a szo­cialista brigádmozgalomban. Az Észak-magyarországi Re­gionális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalat maga is há­romszoros kiváló vállalat, kétszer kapta meg a Szocia­lista Munka Vállalata címet, a lázbérci üzem pedig négy­szer volt ez idáig élüzem. A múlt esztendőben a vállalat közel hatvan brigádjából négy kollektíva érte el a kiváló címet, ebből két brigád láz­bérci volt. A lázbérci üzem dolgozói, vezetői, a szocialis­ta brigádok vállalták, hogy vízkimaradás nélkül látják el feladatukat, méghozzá úgy, hogy a drága vegyszerekkel és a villamos energiával is takarékoskodnak. Egyébként a lázbérci üzem dolgozói közül is számosán tagjai a Vízügyi Dolgozók Horgászegyesületének, — amely az ÉVIZIG és az ÉRV alkalmazottaiból tevődik ki —. s amely ma tartja szoká­sos éves közgyűlését. Itt be­számolnak arról, — többek között —, hogy éppen a víz­minőség védelmének érdeké­ben is 1976-ban és 77-ben 10 mázsa busát, 8 mázsa csukát, és 28 mázsa pontyot telepí­tettek. Természetesen a lázbérci víztározó és víztisztítóművet is tovább fejlesztik az állan­dóan növekvő és újonnan jelentkező igényeknek meg­felelően. A bélapátfalvai új cementgyárhoz már meg­kezdték egy 22 kilométer hosszú távvezeték építését, amely 3500 köbméter ivóvíz minőségű vizet szállít majd naponta. A munkálatokat az idén befejezik A lázbérci víztározó és víztisztítómű magva egy cso­dálatos környezetnek, ame­lyet tájvédelmi körzetté nyil­vánítottak. Nemcsak a szak­embereknek. az ott dolgozók­nak az ügye e körzetnek a védelme. Mert az olaj csak drágább, de nem értékesebb, mint a víz. Hovatovább, a legértékesebb ásványkincs a nyers víz, amely az ember keze és esze nvomár ivóvíz- válik Szöveg: Oravec János Kép: Laczó JózseX Eiyitimikidési megiliapodás Képi it a cEfiiSiilárysífssi akié

Next

/
Oldalképek
Tartalom