Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

1978. február 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Segítség a magánépítkezőknek Nagyon fontos üzemrész a minőségellenőrző laboratórium. A vizsgálatokat modern műszerekkel végzik. Képünkön Bá­lint Józscfné, dr. Kosik Lajosné vegyészmérnök, a laborató­rium vezetője, Csete Lászlóné és Majoros Endréné munka közben. Nők fehérben Az V. ötéves terv végéig 280 ezer lakást építenek — állami támogatással — ma­gánerőből. Az engedélyek beszerzése, a területelökészí- tés, az anyagvásárlás, és ma­ga az építés tengernyi gond­dal lár. Ezért a népfront me­gyei, városi és járási, vala­mint községi bizottságai 19'8-ban felkarolják a ma- gánépítkezők ügyét, társa­dalmi segítséget nyújtanak nekik. Csökkenteni akarják az engedélyek utáni hosszas járkálást. A tanácsoknál szorgalmazzák az úgyneve­zett ..egységcsomagok” beve­zetését, amelyek az építési és az egyéb engedélyekhez is tartalmazzák az űrlapokat. Ugyancsak a tanácsokkal együtt a népfrontbizottságok felmérik a városok és a nagyközségek beépítetlen te­A Magyar Államvasutak az elmúlt évben rekord­mennyiséget, csaknem 134 millió tonna árut szállított. Ezzel a vasút akkora for­galmat teljesített, mint amennyit korábban tíz év­vel előbbre, 1987-re tervez­tek. örvendetes, hogy kisebb előrelépés tapasztalható a személyszállítás terén is, bár a menetrend betartása, a ko­csik tisztasága, állapota még sok kívánnivalót hagy maga után. A vasút tavaly kétmilliár­dos nyereséget ért el, 300 millió forinttal többet, mint amennyi az új nyereségér­dekeltségi rendszer bevezeté­se előtti évben, 1976-ban volt. A magyar vasút elmúlt évi kiemelkedő eredményeiben jelentős része van a Miskolci Igazgatóság és ezen belül a MÁV Miskolci Járműjavító Üzem kollektívájának. Az üzem immár hét éve egy­folytában kiváló szinten dol­gozik, s tavaly ősszel is első lett a forgalmi munkaver­senyben. A miskolci jármű­javító üzem közössége szep­tember és december között 433-al több kocsit adott a forgalomnak, mint amennyi a tervben szerepelt. Külön említésre méltó, hogy az itt dolgozók a többtengelyes ke­rületeit. A többnyire foghí­jas telkek szinte kínálkoznak a családi és kisebb társas­ház építésére, enyhítve — el­sősorban a sűrű beépítettsé- gű városokban — a telekhi­ányt. A helyi népfrontbizottsá­gok összekötő kapocsként se­gítik a tanácsok és a ma­gánépítők közötti jobb meg­értést. Javasolják, hogy az érvényes építési jogszabályo­kat, a hitelre vonatkozó ren­delkezéseket. ismertető füze­tekben adják ki. A családi házak terveiből kiállításokat rendeznek. Népfront fóru­mokat tartanak, amelyeken neves építészek és ipari szakemberek adnak tanácsot a magánépítőknek a mun­kát gyorsító új, korszerű anyagokról. esik javítási idejét 9. a két­tengelyes kocsikét 13 szá­zalékkal csökkentették. Ahhoz, hogy a miskolci járműjavító üzem ilyen ki­magasló munkasikert érhes­sen el, feltétlenül szükség volt a szocialista brigádok helytállására, jó munkájára. Közülük az elmúlt évi ered­mények alapján egy elnyer­te a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet, két kollektívát a MÁV Kiváló Brigádja elismerésben része­sítettek. Bár az illetékesek még nem bírálták el a Kiváló Üzem cí­mért folyó éves versenyt, ar­ról máris beszámolhatunk, hogy a MÁV Miskolci Jár­műjavító Üzem ilyen össze­hasonlításban is állja a pró­bát. A termelékenység pél­dául két és fél százalékkal növekedett a korábbi idő­szakhoz viszonyítva, ami fő­leg a munka- és üzemszer­vezés javításának, a terme­lési technológia ésszerű vál­toztatásának köszönhető. Ez­zel párhuzamosan persze élőmunkát is megtakarítot­tak. Az üzemben az idegen felek kiszámlázott munkáit 1,3 millióval növelték, s ez­által 5 százalékkal több pénz kerülhetett az elosztandó ré­szesedési alapba. K. L­A Magyar Édesipar Sze­rencsi Csokoládégyárának miskolci üzemében jártunk a napokban. Harminchat szo­cialista brigád dolgozik itt. A munkavállalók 80 százalé­ka nődolgozó. Űk is csatla­koztak a Láng Gépgyár ver­senyfelhívásához. A figuraosztály, fclülnézctbcn. Éppen a húsvéti nyuszikat csomagolják. Itt dolgozik a Béke, a Gagarin, a Xyercskova brigád. A híres Balaton-szelct ezen a gépsoron készül, amint a gép alatt elhaladva a szeletekre rákerül a csokoládémáz. A mártó üzemrészben is ügyes kezekre van szükség. Fotó: Szabados György A járműjavítók dicsérete Váró a favázasban Mezőkövesd múltját és jelenét ábrázolja e freskó, amely az új vasúti váróterem falát díszíti. A képen részlet látható az egész falat betöltő freskóból. A vasút születésével bele­szólt a gazdasági élet alaku­lásába, a gazdaság fejlődése pedig átalakította a vasutat. A kölcsönhatás nyomai lép­ten nyomon felfedezhetők, magán hordozza ezeket a sok-sok megújult vaspálya, a Diesel- és villanymozdonyok, a modern külsejű, szép vas­útállomások. Az átalakulás tartós folyamat és szünet • nélküli. A hajdani indóházak nem tudták lebonyolítani egymagukban a személy- és áruszállítási forgalommal já­ró feladatokat, helyet köve­teltek a gépek, berendezések, a vasút fejlődésével szűknek bizonyultak a várótermek, csarnokok. Sorra épültek a nagyobb igényeknek is meg­felelő állomások azzal a nyilvánvaló elképzeléssel, hogy adott településeken hosszú évtizedekre, vagy akár egy évszázadra megte­remtik a vasúti szolgálat ke­reteit, számolva a korszerű­södéssel is. Ilyen volt a régi mezőkövesdi vasútállomás is. mielőtt hozzákezdtek az át­alakításához. A másfél évtizeddel ezelőtt történt átalakítással új kül­sőt kapott a régi vasútállo­más. a tetőszerkezetet le­bontották. a helyébe laposte­tő került, a málladozó vako­lat helyébe műkőboritás, be­ton. A felújítás forintjaiból csupán ennyire futotta, hogy a megújult épületben elhe­lyezzék a biztosítóberende­zéseket, helyet szorítsanak az akkumulátorszobának, az áramkimaradások esetén ára­mot adó agregátnak. A vil­lamosított pálya mellett el­engedhetetlenül fontos be­rendezések felszerelése vált szükségszerűvé, mert a biz­tonság, a nagy áteresztő ké­pesség volt a legelső számú szempont és az a legfonto­sabb ma is. Így aztán ki­szorult az épületből a váró­csarnok, a jegyeladó. A kö- vesdiek nehezen fogadták el, hogy a valóban szép állo­másépület mellett egy felvo­nulási épületben kényszerül­tek várakozni, jegyet váltani. Közben Mezőkövesd város lett, megfelelő „városkapu” nélkül. Legyen új váró — in­terpelláltak a Parlamentben, mentek a miniszterhez. A sok várakozásért most kárpótolja a vasút a várost, mert a közeli jövőben már sor kerülhet az új épület át­adására, amely egy összekötő résszel kapcsolódik az átala­kított „régi”, ma is korsze­rűnek számító épülethez. A Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat február végé­re, március közepére átadja az új létesítményt, amiben helyet kap a várótermen kí­vül a poggyászkamra, a jegy­eladás. A váró építésével egyidöben széntüzelésű ka­zánt, radiátoros fűtésrend­szert állítottak be. A még állványba burkolt épületben az év végén úgy­nevezett részműszaki átadá­sokat végeztek, de akkor még nem lehetett szó az átvétel­ről. Ha a munkák a várako­zásnak megfelelően halad­nak, február végén meg­szüntethetik a jegyeladást a favázas felvonulási épület­ben. Az új várócsarnok ösz- szekötő részében utasellátó szolgálat is lesz. A mezőkövesdi vezetők kezdeményezésére a váró egyik falára reprezentatív freskó került, Takács István­nak a település múltját, je­lenét ábrázoló munkájával teljes szépségében ismerked­hettünk meg. Az utazók ez­rei, akik nyáridőben vona­ton érkeznek a fürdőbe, a Kövesdről naponta eljáró in­gázók az egyik legszebb vas­úti váróban tölthetik el tét­len perceiket az indulásig. Nagy József S e szeri, se száma azok­nak a cikkeknek, sőt: orvosok által irányí­tott kampányoknak, ame­lyek célba vették fölös ki­lóinkat. „Súlyos” nemzet vagyunk, legalábbis fölös kilóinkat tekintve. Emlé­keznek még az össznépi fo­gyókúrára. amelyet a tévé vezényletével rendeztünk? Az idő tájt többen össze­törték magukat a heves io- gyi-rolizásban. Mások pedig összes prémiumjukat fogyó­kúrára költötték — mivel éppen a fehérjét tartalmazó élelmiszerek a drágábbak, ellentétben a szénhidrátok­kal. És a fogyókúra alatt gépsonkát kell enni. s a va­jas kifliről kell álmodni, nem pedig fordítva ... Mondom, sokat írtak ró­la a lapok, s noha mostan­ság alábbhagyott a kam­pány. mintha valami mégis rögződött volna bennünk. Legalábbis arra engednek következtetni azok az ada­tok, amelyet a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat jelentéséből ol­vashatunk: tavaly csaknem 10 százalékkal kevesebb kenyér, mintegy 7 száza­lékkal kevesebb liszt és 7.5 százalékkal kevesebb zsír fogyott el boltjainkból, mint a magelőző esztendő­ben. Bizonyítja-e ez, hogy korszerűbben. egészsége­sebben táplálkozunk? Egy másik adatsor bizonyosan: tejből 1,7 százalékkal, vaj­ból 6,7 százalékkal, sajtból pedig 17,4 százalékkal töb­bet vásároltunk tavaly. Mindenképpen ide tartozik az is, hogy több zöldség­gyümölcs fogyott, s első­sorban primőr árukból volt jó ellátás. Szokatlanul nagy volt a kereslet, az érdeklődés a mirelit áruk iránt, igazolva, hogy a há­ziasszonyok, dolgozó nők szívesen megkönnyítik a második műszakot, s mee- szerették ezt a korszerű és egészséges táplálkozást megalapozó termékcsalá­dot. Még sokkal többen Is megismerhették volna a mirelit termékeket, ha éppen tavaly nem követke­zik be az „árapály”: 20— 30 féle mirelit cikket nem tudott — egészen őszig — szállítani a hűtőipar. A mezőgazdaság jó termés- eredményei aztán biztosí­tották az alapanyagot — most már a hűtőipar ka­pacitásán múlik, hogy az idén is ekkora léptekkel ha­ladjunk a hagyományos és hagyományosan „nehéz” magyar konyha korszerűsí­tésének útján. Kevesebbet kellene en­ni. De azt a szervezetet valóban egészségesen, jól tápláló fehérjedús élelem­ből. S ha a fölös kilók­ból lenne kevesebb, az az egészségünk javára je­lentene — többet. (Szőke) Rendszeressé a rendkívülit K ülönböző üzemekben, intézményekben járva, sokszor láthatunk színes, érdekes faliújságokat, hirdetőtáblákat, plakátokat, felhívásokat és jelmondatokat. A jó példák sokasága mellett az utóbbi időben egy elég sokszínű és ve­gyes kép is kialakult bennem. Néhány vállalatnál ugyancsak rossz tapasztalatokat szereztem az írásos és szemléltető agi­táció különböző formáiról — mivel végső soron erről van szó. Február első hetében egy miskolci vállalatnál jártam, s a kapun belépve már messziről köszöntöttek a Nagy Októberi Szocialista Forradalóm 60. évfordulóját üdvözlő plakátok. Az üzemi hirdetőtáblát és a munkaverseny-híradót nézegetve megismerhettem egy — a hirdetményen szereplő dátumról ítélve — már régen befejeződött tanfolyam résztvevőinek névsorát, és a jubileumi munkaverseny végeredményét. Egy másik táblán kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívántak az üzem dolgozóinak. No, még ez volt a leg­frissebb, de egy másik vállalatnál járva találkoztam augusz­tus 20-át köszöntő jelszavakkal is, de késő ősszel is láttam még kitéve május 1-i plakátokat. Fölösleges lenne sorolnom tovább a példákat, természete­sen az ellenkezőjével is nap mint nap találkozhat az ember. Friss hírek a hirdetőtáblán, a faliújságon, cikkek és jelsza­vak, amelyek nem a hónapokkal ezelőtt volt nemzeti ünne­peink és más eseményekre emlékeztetnek, hanem a közeljövő évfordulóira és legfontosabb feladataira hívják fel a figyel­met. Esetleg a munkaverseny legfrissebb eredményeire és a legújabb brigádvállalásokra, munkaverseny-felajánlásokra. A faliújságokon egy-két nem túl régi cikk mellett, mindig akad friss, aktuális írás. Sok munkahelyen a faliújság az utóbbi években mintha kiment volna a „divatból”, pedig a pártalapszervezeteknek, kisebb termelési egységek dolgozóinak a „fóruma”, a kezde­ményezések publikációjának alkalmas eszköze lehet. A ter­melési tanácskozások, a szakszervezeti taggyűlések, a szocia­lista brigádvezetők tanácskozásai és sok egyéb lehetőség mel­lett az üzemi demokrácia egyik fóruma lehet a faliújság. Egy kis élő-eleven fórum a többi, a fontosabbak között, de a tájékoztatásnak, a véleménycserének egyszerű és hétköz­napi módját teszi lehetővé. Gyorsan és rugalmasan. Az üzemi, munkahelyi agitáció gazdái, a párt, a KISZ és szakszervezeti aktivisták, faliújság-felelősök kezében haté­kony eszköz van, ha rugalmasan, változatosan és színvonala­san élnek vele. Jelentősen hozzájárulhat a gondolkodás for­málásához, mozgósító erejű lehet, ha a helyi kérdésekkel konkrétan, lényegretörően és rendszeresen foglalkozik. Az üzemi faliújságok és híradók a munkahely életét hűen tük­röző fórumok lehetnek, amelyeknek írói és olvasói nagyjából ugyanazok az emberek. Az említett negatív példák alapján nem élhetünk az álta­lánosítás igényével, de sok helyen nagyobb gondot kellene fordítani a munkahelyi írásos és szemléltető agitációra. Sok­féle eszköze és formája között a faliújság nem avult el ma sem, s a helyi pártszervezetek irányításával és ellenőrzésével eredményesen töltheti be a hivatását napjainkban is. A z agitáció e régi, jó bevált formájának gyakorlása nero lehet rendkívüli feladat, jelentős eszköze lehet ma is a pártmunkának és az üzemi demokrácia jobb. széle­sebb kibontakoztatásának Egy új gazdasági évet kezdünk. ■ tavaszi nemzeti és forradalmi évfordulóink közelednek né­hány helyen nem árt „leporolni" és felfrissíteni a különböző faliújságokat és hirdetőtáblákat. r a) Amikor a kevesebb több

Next

/
Oldalképek
Tartalom