Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

1978. február 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1 lÉÓtóspi Élűd Bezórkőzottan, a szomszé­dokat sem ismerve élünk a társasházakban mi, lakótele­pi emberek. Számunk pedig egyre gyarapszik, hiszen 15 év alatt egymillió lakás épült, s ugyanennyi család került megváltozott életkö­rülmények közé, komforto­sabb otthonhoz jutva. A la­kóhelyi „népvándorlás” kö­vetkezménye, hogy ma már hazánk népességének több mint 50 százaléka él város­ban, s több mint másfél mil­lió embernek új lakótelepek adtak otthont. A többnyire ifjú házaspárok nem kis költséggel foglalják el új ott­honaikat. A lakótelepi emberek el­idegenedése csupán látszó­lagos, hiszen a közösséggé válás nem megy egyik nap­ról a másikra. Ez hosszabb folyamat, türelem és idő kell hozzá. Özdon és Kazincbar­cikán már megfigyelhető, hogy az egy házban lakó, és ugyanabban az iskolába já­ró gyerekek között szövődő barátság a szülőket is köze­lebb hozza egymáshoz. Mis­kolcon az iskolában hang­versenyt rendeztek a kör­nyékbeli lakók részére. Ezek az első lépések, amelyeket követnek a többiek: a közös társadalmi munkák, a poli­tikai fórumok, az együttes rendezvények, a közös segít­ségadás. Felül kell vizsgálni azt az érvelési rendszert is, mely szerint az úgynevezett kö- zössségi helyiségek, klubok, kisebb termek építésére a la­kótelepeken nem jut pénz. A helyiséggondok nehezítik a lakóterületi politikai mun­kát, a népfront tevékenysé­gét. Ennek ellenére már van­nak új kezdeményezések. A diósgyőri városközpontban I az egyik lakásszövetkezet sa-; ját ifjúsági és nőbizottságán! keresztül igyekszik a lakó-' telepen élő fiatalokat és a i GYES-en levő anyákat a kö- ( /.ősségi életbe bekapcsolni. Ugyancsak Diósgyőrben a he­lyi párt-, tanácsi és mozgal­mi szervek egy régebben épült lakótelepből „minta- körzetet” szerveznek, ahol többek között a szabad idő hasznos eltöltéséhez is segít­séget adnak. A végső cél az egészséges lakáspatriotizmus kialakítása, amikor a lakók magukénak érzik nemcsak otthonukat, hanem lakóhe­lyüket is, és cselekvő részt vállalnak környezetük for­málásából. Egyszóval alapos szocioló­giai vizsgalatok szükségesek, hogy a VI. ötéves terv la­kásépítési programjának ki­alakításához meglegyenek a tudományos megállapítások. Meg kell vitatniuk a lakótele­pi életmód kérdését a Haza­fias Népfront bizottságainak is. A miskolci autóbuszjáratok sűrítése, a megállók helyé­nek kijelölése mind, mind olyan kérdés, amiben nem lehet mindenki megelégedé­sére intézkedni, nem is szól­va az MKV gazdaságossági szempontjairól, melyek ugyancsak nem hagyhatók figyelmen kívül. A Magyar Rádió miskolci stúdiója leg­utóbbi fórum-adásában igye­kezett választ adni ilyen kérdésekre is a többi, ugyan­csak jelentős felvetés mel­lett, mégis maradt megvála­szolatlan kérdés szép szám­mal. Cserba Imre szóvá tette, hogy a Lyukóba rendszere­sen utazók, telektulajdono­sok szeretnék, ha gyakrab­ban járna a busz és ha sű­rítenék a megállókat. A válasz: — Az eddig ki­alakult gyakorlatnak megfe­lelően műszakváltáskor és a „zöld forgalom” időszakában elegendőnek mutatkozik a járatok sűrűsége, egyelőre változást nem tervez az MKV egyéb, ugyancsak fon­tos feladatainak megoldása miatt — mondta Cimmer- man Ferenc igazgató. Nagy Albert arra kért vá­laszt, miért nem jár gyak­rabban a 24-es autóbusz fél négy után, amikor kezdődik Miskolcon a csúcsforgalom.' — A túlzsúfoltság senki­nek sem jó. mi sem akarjuk fenntartani, állandósítani, ezért egy alaposabb vizsgá­lat után tudunk csak dön­teni. A vállalati felmérések eddig azt mutatták, hogy csúcsforgalom idején is ele­gendő kocsi áll rendelkezés­re a 24-es vonalán — hang­zott a válasz. Tóth Lajosné a régebben még létező 1/A-s járatot rek­lamálja, miért szüntették meg? — kérdi a Tátra ut­caiak nevében. — Nincs mód az 1/A-s já­rat visszaállítására — tájé­koztatta lapunkat az igazga­tó —, ugyanis a fordulóhely hiánya miatt a forgalmas kiliáni területen nagyon bal­esetveszélyes helyzetet te­remtett az I/A-s minden út­ja. örültünk, hogy megszün­tethettük. Az úgynevezett sima 1-es autóbuszokon kí­vül talán az 1/D-s járatot ajánlhatjuk még azoknak, akik a belváros felől a Kili­án felé utaznak. Kovács András azt tette szóvá, hogy a 23-as autó­busz végállomását nem kel­lett volna a Tiszai pályaud­varon kialakítani. — Próbáltuk ezt is — vá­laszolt az MKV igazgatója —, de a tapasztalatok arról győzték meg a forgalmi szakembereket, hogy jobb, ha a 23-as áll be a Tiszai­ra, mint a 3-as. Erre a dön­tésre a Tiszai egyébként is zsúfolt forgalma miatt ke­rült sor. N. J. Ingázók. Munkások, piacozók. Nem ritka látvány az ilyen várakozó tömeg a Búza téri autóbusz-pályaudvaron. Mivel az autóbuszok az indulás előtt egy-két perccel állnak be az lndítóhelyrc. Jő napot! Kérek egy hírlapot! Mit olvasunk? Beszédes számok — a lapterjesztésről Több mint 300 létesítmény Évzáró közgyűlés a mezőcsáti TÖVÁLL-nál A reggelhez hozzátartozik az újság. Kit már az ajtóki­lincsbe tűzve vár, kit a lép­csőházi levélszekrényben, ki a kapun kilépve szorítja a markában az aprópénzt, hogy az utcai árusoknál vegye meg. Külpolitikai, belpolitikai tájékozódás, érdeklődés a világ mindennapjainak ese­ménye iránt — mögötte a sajtótermékek terjesztésének „gépezete” áll. Mit tud meg a világról Borsod? Nagy sze­repet játszik ebben a Mis­kolci Postaigazgatóság me­gyei hírlaphivatala, megyénk sajtóterjesztésének irányító­ja, koordinálója. Nem keve­sebb, mint 280 postahivatal lapellátását segíti, fogja ősz- sze, s gondoskodik arról, hogy a megye több mint 300 településének mindenik la­kója hozzájusson a napila­pokhoz, a legkülönbözőbb sajtótermékekhez. Mit és mennyit olvasnak az ország legészakibb me­gyéjében az emberek? A megyei hírlaphivatal adatai, beszédes számai pontosan rávilágítanak erre. Kiderül például, hogy az elmúlt év igen eredményes volt a tá­jékozódás, a lapterjesztés szempontjából. Segített eb­ben a jó propaganda, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem. hogy nőtt az em­berek érdeklődése, tudásigé­nye is. Az év első hónapjá­ban egyetlen hétköznapon 190 ezer napilapot továbbí­tott a hírlaphivatal, decem­berben viszont kétszázezer­nél nagyobbra nőtt e szám. Nem véletlen az sem, hogy tavaly 85 millió 352 ezer la­pot kézbesített a posta a borsodiaknak, 13,6 százalék­kal többet, mint 1976-ban. S hogy az óriási példányszám mellett hányféle sajtótermék közül választhatunk? Nos, nem kevesebb, mint 470-fajta lapot terjesztenek megyénk­ben. Nemcsak magyar nyel­vűeket, számos idegen nyel­ven írottat is. Érdekes a számok meg­szemlélése, hiszen tükrözi érdeklődésünket, igényünket: ez év februárjának egy átla­gos hétköznapján 61 ezer 600 ember akarja elolvasni a „Népszabadság”-ot, 81 ezer 150 olvasó pedig az Észak- Magyarország című lapra kí­váncsi, a miskolci városi lap, a Déli Hírlap nedig átlago­san 14 500 példányszámban fogy el. A népszerűségi lis­tán vezet még a Rádió és Televízió Üisás. a Nők Lap­ja. a Szabad Föld és a Ma­gyarország című hetilap. De ugyancsak sokan szeretik medvénkben az „észtornát” kívánó Fülest és a szatiri­kus Ludas Matvit is. Borsod inari iellegét, a munkásság érdeklődését tük­rözi: a Fáklya című folyó­iratnak több az előfizetője megyénkben, mint Budapes­ten a bétezerötszáz elő­fizetőn kívül további három­ezer olvasó vásárolja meg e sajtóterméket. Melyik a kelendő, a nép­szerű úiság? Az olvasó és a szakember véleménye ebben megegyezik. A jó címlap, amely felkelti az érdeklődési — fél siker. De ugyanilyen súllyal esik a latba maga a cím is. Egy példa: 1961-ig a Falusi Vasárnap című he­tilapot csak módjával vásá­rolták. Amióta Képes Üjság a címe, alig győzik az igé­nyeket kielégíteni. No, de nem kevésbé játszik szerepet a nyomdatechnika sem. Ami­óta a Pajtás, a Film, Szín­ház, Muzsika, vagy az Ez a Divat színes nyomással ké­szül, lényegesen nagyobb az érdeklődés irántuk. A lapterjesztést politikai munkának tekintik a me­gyei hírlaphivatal dolgozói. Szép eredménynek könyvel­hető hát, hogy az elmúlt év­ben 138 millió forintot for­dítottak Borsodban újság­vásárlásra, tízmillióval töb­bet, mint az azt megelőző évben. Az eredményhez hoz­zájárult a jól szervezett munka: a megye nagyobb postahivatalaival naponta kapcsolatot tartanak. Nemkülönben fontos fel­adatuk a megye olvasási-tá­jékozódási kedvének feltér­képezése. A számok sok ér­dekességet mutatnak: meg­tudhatjuk, hogy Edelényben például minden családnak jár egy napilap, Ózdon és Putnokon pedig száz ház kö­zül nyolcvanötbe visz á pos­tás újságot. A borsodi fal­vak között. Károlyfalva jár élen az újságolvasásban: la­kóinak közel 82 százaléka rendszeresen tájékozódik. Az évek során egyébként bebi­zonyosodott, hogy az olva­sottsági szintet nemcsak a te­lepülés jellege befolyásolja, hanem igen nagy szerepet játszik a helyi párt-, tanácsi és kulturális vezetők szem­lélete, aktivitása is. A temetőkről Asztalos Jánosné, miskolci olvasónk elhalt hozzátarto­zójának sírboltot szeretne építeni, de ehhez nem ka­pott engedélyt.. Levélírónk furcsának tartja ezt az eljá­rást, ezért, tanácsot kér a jo­gi szabályozást illetően. A temetőkről és a temet­kezési tevékenységről az 1008/1970. Korm. és a 10/1970. ÉVM—EüM. számú rendele­tek adnak tájékoztatást. Ezek a jogszabályok temetők létesítésére és fenntartására elsősorban a helyi (községi, városi) tanácsok szakigazga­tási szervét, jelölik ki. 'Teme­tőfenntartónak kell viszont tekinteni azokat a vallási felekezeteket is, amelyek 1970. április 17-én temetőt tartanak fenn. Ennek megfe­lelően van köztemető és fe­lekezeti temető. A Mezőcsáti Termelőszö­vetkezeti Építőipari Vállal­kozás — ismertebb nevén TÖVÁL.L — 1963 óta lógja össze és kivitelezi a járás termelőszövetkezeteinek épí­tőipari beruházásait. A napokban közgyűlésü­kön került sor az elmúlt gazdasági év összegzésére, s ezen természetesen szó esett az eltelt másfél évtizedről is, hiszen ez időszak munkája által jutottak el a megnyug­tató jelenig. Vállalkozásuk 15 év alatt 324 létesítményt épített. Elkészült 8600 sertés-, 3600 szarvasmarha- és 1800 juhférőhely. Építettek még 33 lakóházat, 150 óvodai férőhe­lyet, további 10 más jellegű létesítményt, tejházakat, ösz- szesen 4600 négyzetméter alapterületű géptároló színt, valamint több kilométer be­kötő utat. A járásban nincs olyan község, ahol valami­lyen létesítményhez ne fű­ződne a vállalkozásuk neve. Az 1977-es évben javult a gépesítés és a kapacitás ha­tékonysága, amihez a hat új tehergépkocsi is jelentősen hozzájárult. Állományuk 132 dolgozója közül 109 fizikai dolgozó, akik az elmúlt év­ben 69 létesítményen dolgoz­tak. Ezek közül kiemelkedett a tiszabábolnai termelőszö­vetkezet. részére 7,3 millió forint értékű, 480 férőhelyes szarvasmarhatelep, valamint a mezőcsáti gazdaság kiegé­szítő létesítményeinek (üze­mi út, tejház) építése. Ide sorolható még Tiszapalko- nyán egy 300 férőhelyes ser­téstelep építése. Valamennyi létesítmény az idén kerül át­adásra. Az elmúlt évben hozták létre a lakossági és a közü­A mezőkövesdi Matyó Tsz megalakulása óta jelentős se­gítséget nyújt az egyéni és háztáji termelési kedv növe­léséhez. Az elmúlt évben a gazdaság 4.6 millió forintér­tékű terményt és terméket biztosított a gazdáknak. Ez az összeg többek között 20 vagon szemes termény, 23 vagon széna, 25 vagon táp értékét jelenti. Naposcsibéből 15 300 darabot adtak el a Ezekben a temetőkben a sírhely, a sírbolt és az urna­fülke használatára általában megállapodást lehet kötni. A sírhely használata — bele­értve az 1970. április 17-e után létesített kettős sírhe­lyet is — 25 év; az urnafül­kéé (urnasírhelyé) 10 év, de díjfizetés mellett hosszab­bítható; a sírbolt használata pedig a megállapodástól füg­gően 60—100 évre terjedhet. A jogszabály szerint sír­helyet szilárd alapra kell el­helyezni és engedélyre nincs szükség, de a felállítandó síremlék tervét (vázrajzát) a temető kezelőjének be kell mutatni. Sírbolt létesítéséhez ft helyi tanács építési (mű­szaki) szakigazgatási szervé­nek engedélye, amihez a te­mető fenntartójának pedig hozzájárulása szükséges. Ez azt jelenti, hogy a tanács vagy az egyház, mint teme­tőfenntartó a hozzájárulást több okból- megtagadhatja. leti szolgáltatás javítása cél­jából, a villamos gépeket ja­vító részlegüket. De szó esett a gondokról is. A jövőben vállalkozásaik­nak olyan mértékben kell emelkednie, hogy meg tudja valósítani Dél-Borsod beru­házási igényeit Ezt eddig még nem sikerült maradéktalanul teljesíteni, aminek fő akadá­lyai az eszköz- és forgóalap- hiányuk. Ezért a vállalat minden évben jelentős ösz- szegeket. fordít a fejlesztésre. Bizonyítja ezt, hogy bruttó bevételük 1975-ben 16 millió forint volt, 1973-ra pedig már 30 millió forintot irá­nyoztak elő. Ahhoz, hogy 1980-ig szóló tervüket telje­sítsék, tovább kell fokozni az egy főre jutó termelési ér­téket. Erre megvan a reá­lis alap, mert a dolgozók át­lagéletkora fiatal, és kedve­ző a szak- és segédmunkások aránya. Az idei év feladatai között első helyen áll a minőségi munkavégzés, a teljesítmény- rendszer további fokozása, a munkaeszközök hatékonyabb kihasználása, a szocialista versenymozgalom kiszélesí­tése. Terveik megvalósításának alapja lehet a különböző „szinten” kitüntetett vagy ju­talmazott 58 dolgozójuk, és a közel egyharmadrész törzs- gárdatagság. háztáji állattartóknak. Ezen­kívül legelöterületet és feles szénakaszálási lehetőséget is biztosítottak az igénylőknek. Jelentős volt a tsz-en ke­resztül történő felvásárló te­vékenység. Ily módon a kö- vesdiek 353 mázsa szőlőt, 655 mázsa fénymagot, 800 mázsa búzát, 1426 mázsa árpát, és 3700 mázsa burgonyát érté­kesítettek. az építési hatóság pedig en­nek hiányában az építési en­gedélyt nem adja meg. Ha a temetőben sírbolt van, az nyilvántartási köte­lezettséggel is jár, mert a „sírboltkönyvbe” be kell ve­zetni az elhalt, vagy elhe­lyezett halottak nevét, szü­letési idejét, legutolsó állan­dó lakóhelyét, az elhalálozás napját és idejét, a halál okát, a temetés napját, a sírhelysort és a sírbolt szá­mát, A sírboltba történő te­metés rendjét a sírboltkönyv határozza meg. A jogszabálynak a temetők rendjére, az őrzésére, a kö­telező nyilvántartások veze­tésére és a temetői munkák végzése tekintetében a teme­tőt használóknak (kezelők­nek) számos kötelezettsége és joga van. Dr. Sass Tibor (mikes) Jogászunk válaszol — csanálosi MII iiií! a parasrafus? MM, megáiról Tsz és feli toplak

Next

/
Oldalképek
Tartalom