Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

1978. február 18., szombat

ESZAK-M AGY ARORSZÄG 3 „

Mint az inga, állandó szívveréssel diktálják az ütemet. Ki magának, ki társainak, ki nemzedékeknek. Ugyanaz a láng él szivükben, töretlen, nyugtalan, ahogy az ésszel bíró életet kezdték, s ami sokakban parázzsá omlott. Ök azok, akik nem akarnak kérkedni, s akik mégis példát mutatnak. És ők a „húzóemberek”. Egyetlen kérdésre sohasem tudnak válaszolni — mert számukra természetes —, hogy miért teszik ezt?

Németh István, a gyömrő- pusztai telep vezetője. Állat- tenyésztő szakmunkás.

— Jövőre lesz 30 éve, hogy idekerültem. A legnagyobb sikerem? Hát ez nehéz kérdés. Emlékszem, az alakuláskor 1300 litert fejtünk egy állattól. Akkor kaptunk pénzt, hogy jobb állományt vásárolhassunk. Parasztháztól parasztházig jártunk mustrálni az állatokat, amelyikben szemünk megbízott, arra megalkudtunk. Két évre rá ez az állomány az országos versenyben első lett. Utána lecsúsztunk. Jött a tbc-mentesítés, a legjobban termelő állatoknak mondtunk búcsút. Kegyetlen érzés volt.

Osztott műszaknak nevezik az állattenyésztő munkaidejét. A lényege: fél 4-kor kelni és este fél 8-ra hazatérni. Télen a hajnali éjszakában imbolyog az országúton a bicikli fényszórójának sápadt korongja és estevisz- szafelé a néptelen víton megint egyedül tapossa a pedált. Nap mint nap. Igaz, délután hazamehet, mert a tényleges munkaidő 10 óra. Innen a tanyáról végig látni a faluig az országutat.

— Hogy hányszor keltem éjszaka fel? A jó ég tudná megmondani. Sokszor költöttek fel, gyakori a nehéz' elles. Főleg ^.előhasi üszőknél. Nincsenek 'kifejlődve, s jókora borjú van bennük. Ilyenkor aztán fel kell tűrni az ingujjat. Az ember együtt izzad az állattal. Ha tud segíteni?! Ha nem, akkor föl a kocsira, irány a város, az állatorvosi ambulancia ...

Semmitmondó kérdésre: — hogy miért maradt itt, s miért csinálja? — vállvonás volt a felelet. Alaposan benne volt a válasz: azért, mert nem mentem el, s azért nem mentem el, mert szeretem. Csak úgy lehet elbírni a hajnali kelést, az esti biciklizést, az éjjeli ajtódörömbö- .lést, ha az ember szereti az állatot.

(A Nagymiskolci Állami Gazdaság gyömrőpusztai kerületében a közeljövőben felszámolják a tehenészetet. Többet termel az újfajta, a fekete fríz. amelynek máshol építenek új telepet. Németh István ötödik állománya a mostani. Ezen a telepen a legutolsó, A múlt évben itt 4000 litert fejtek egy állattól. Az országban ez az átlag a legelsők egyikei

Lapp Lajos, az ongai gépműhely vezetője. Negyven- nyolc éves:

— Egy nemzedék már távozott, a másik velem vénül ki, a harmadikat már mi neveltük, a mi kezünk alatt nőtt föl. Akikkel az ötvenes évek elején együtt kezdtünk, már egy , sem traktoros. „Megették” őket a gépek. Erejüket, testüket. A bütykös kerék, az állandó rázás, a szántás gumiköpenyben, havas esőben, a dermesztő szélben. Egyszóval nem sokan maradtunk.

Emlékek keringenek, tisztulnak szavakba a hajdan- ról. A Kofferról, amelyet kikötöttek, s járt körbe-körbe az éjszakában, miközben „gazdáik” a kunyhóban békésen aludtak. Hogy lássék, a gép üzemel, hogy hangját — micsoda dübörgés — hét határban lehessen hallani. Az ellenőr a fényszóróra figyelt fel. És odament,' mert körszántást még nem látott. Ma már mosolygunk ezen, de akkor egyszerűen nem

bírták tovább, a nyitott fülkében arcukba vágta a szél a havat, megdermedtek, s csak látni kellett volna, ahogy összebújva, egymásnak meleget adva aludtak.

— A második nemzedék? Nekik könnyebb és nehezebb. Olyan gépeken ülnek, amelyek rádióval vannak felszerelve, légkondicionált a fülkéjük, könnyű a kormányzás és mérhetetlenül nagyobb a teljesítmény. De nekik kell a traktort szerelni, s olyan szaktudást szerezni, könnyen vagy nehezen, hogy gépük sose álljon, mindig menjen. Aki az egyre korszerűbb gépek kiszolgálását megtanulja, az tőlünk nem megy el. Annak a több pénz nem ígéret, hiszen a tanulás, az új ismerése új embert nevel.

(A Nagymiskolci Állami Gazdaság ongai kerületében hajdan 55 gép dolgozott. Ma 18. Ahogy jöttek az újabb, jobbnál jobb gépele, úgy fogytak az emberek. Akik itt maradlak, a törzsgárdába tartoznak. A munkahelyük évtizedes... Es az újabb generáció? Papp Miklós így válaszolt:

— Soknak közülük 3—4 munkahelyük is volt. Kissé bírálat ez, annak az embernek a szájából, aki a hajtóerőt,' az előre mozdító erőt a megszokottságban látja. Aki kudarcokkal, élményekkel teli évek után együtt „öregedett” meg beosztottaival. Most 48 éves.)

*

Tíz év ugyanabban a gyümölcsösben. Tíz tél, tíz tavasz, tíz metszés. E. Tóth Istvánná:

— A csukló? Mint tíz évvel ezelőtt. A kezdés és a végzés a legrosszabb, akkor elkerülhetetlen éjszakánként a vizes ruha. Hosszú ez az idő, hiszen január elejétől május végéig metszünk,

— És az időjárás?

— Most jó. Mínusz hat fok van, de nincs szél. Akkor nagyon rossz, ha a hajnalok zúzmarásak, vagy éjszaka hó esett, mert csúszik a fa. a hó meg a nyakunkba pereg, és vizes lesz a ruha. Ilyenkor pedig az ember négy rétegben öltözik, hogy ne csípje a fagy.

A tat' nézi. Nem is nagyon hosszan, nem is röviden. Innen alulról látszik a .legjobban, hogy milyen lesz. Azután felmászik — a létrát alig használják, mert a sorok között jég borítja a talajt —, s fűrészelni, vágni kezdi az ágakat. Azután lejön megnézni, milyen lett. Hogy hogyan lehet nagyobb termést „kicsikarni”, azt egy tanfolyamon tanulta.

— Ongáról járunk be mindennap. Volt olyan év, hogy tízen is voltunk, most csak hatan. Öregszenek az emberek. (Fagytól duzzadt, vörösre csípett kezét dörzsöli.) Miért csinálom? Máshoz nem értek és ebben a gyümölcsösben nincs talán olyan fa, amelyet ne metszettem volna. Tíz év nagy idő, s egészen jól keresünk.

(A Nagymiskolci Állami Gazdaság felsözsolcai gyümölcsösében 25 millió forint az éves tervezett árbevétel, de ez csak akkor teljesíthető, ha a metszés megfelelő. A múlt évben az volt.)

*

Ök hárman egy állami gazdaság törzsgárdájának tagjai. Akikre mindig és akikre mindenhol számítani lehet. Sohasem voltak „vándormadarak”, talán fel sem merült bennük, hogy máshol is lehet dolgozni. A munkának önmagukat adják, s mint magként köröttük kristályosodik a munka. A jól végzett munka. (Az utolsó zárójelben annyit említenénk. hogy az állami gazdaság 21,5 millió forintos nyereséggel zárta az évet. Ilyen jó eredmény még sohasem volt, s úgy magyarázzák: hogy sikerült jól hasznosítani a rejtett tartalékokat.)

Kármán István

30 lakást fűt majd

HU ry^ 2j| Iliül QH(

Megbeszélés a vezénylőteremben. A résztvevők: Torma Iván műszaki osztályvezető, Gifló Imre üzemvezető és Szcntivá- nyi László hálózati ellenőr.

GyorsjelEnlés az építőipar évkezdéséről

A múlt évi terv sikeres teljesítése után az építőipar lendületesen folytatta munkáját januárban is. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium gyorsjelentése szerint a kivitelező építőipar ebben a hónapban kereken tíz százalékkal több munkát végzett, mint a múlt év azonos időszakában. Az országos átlagon belül a tanácsi és az ÉVM-vállalatok 15, a KPM kivitelező szervezetei 12, a termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásai 2 százalékkal több építési és szerelési feladatot teljesítettek. A termelés bővítése csaknem teljesen a termelékenység növeléséből származott.

A lakásépítésben is töretlen a munka lendülete. A kivitelező szervezetek januárban 1068 új otthon építésével készültek el, majdnem kétszer annyival, mint egy évvel ezelőtt. Az ÉVM-vállalatok dolgozói 322 lakás kulcsát adták át, a tavaly januárinak több mint kétszeresét. Országosan tehát az átadások üteme jóval kedvezőbb az egy évvel korábbinál.

A kivitelező szervezeteknek az 1978. évi előirányzat szerint 48 800 új otthon építését kell befejezniük, s januárban e feladat, 2,2 százalékát teljesítették. Jelenleg 54 500 lakás építésén dolgoznak, ami 3200-zal több, mint egy évvet ezelőtt. Elsősorban az ÉVM-vállalatok érdeme ez a többlet, s így várható, hogy — Budapestet kivéve — akárcsak tavaly, az idén is — éves átadási kötelezettségük 40—45 százalékának tesznek eleget az első fél évben, s torlódás. hajrámunka nélkül teljesíthetik feladataikat a második fél évben.

Sátoraljaújhely üzemeinek, intézményeinek fejlődése, nemkülönben az új lakások számának emelkedése, a régi lakóházak korszerűsítése, komfortosítása szükségessé tette a vízvezeték-hálózat felújítását és bővítését. Ennek vízzel való ellátására ebben az évben egy új vízműtelep építését kezdik meg.

5,5 millió forintos beruházással.

Füstöt pipál a tájból magasan kiemelkedő, piros-fehér sávos kémény; Üzemel Miskolc új, Tatár utcai hőközpontja.

— Tavaly október 6-án gyújtottuk be az egyes számú, 50 gigalcalóriás kazánt

— tájékoztat Szelekovszky László, a Lenin Kohászati Művek általános beruházási főosztályának osztályvezetője. — Ötezer lakás hőellá- tását biztosítja.

— Ügy emlékszem, két kazán üzembe helyezését tervezték az elmúlt év őszén

— vetem közbe.-----Erről szó sem lehetett

— válaszolja az osztályvezető —, mert késik az a vasi gerincvezeték építése. A második 50 gigakalóriás kazán csak az új fűtési szezontól látja el majd hővel az ava- si lakótelep hazait

*

Nem is olyan régen még mocsaras terület volt azon a területen, ahol az 1600 négyzetméter alapterületű „fejépület” áll. Stílszerűen meleg van odabent, lekívánkozik a télikabát.

Különböző méretű, formájú csövek labirintusa. Rajtuk jelzések, ahogyan itt mondják: kódok, hogy megkönnyítsék az üzemeltetők dolgát. Műszakonként heten vigyázzák a hőközpont üzemelését.

— Automatikus működésű itt minden — jegyzi meg Hicso Ferenc vezető gépész.

— Nekünk jóformán csak a műszereket kell ellenőriznünk.

— Mi történne akkor, ha üzemképtelenné válna az 50 gigakalóriás kazán? Meddig kellene fázniuk például a Vörösmarty utca lakóinak? —. kérdezem a húsz éve a szakmában dolgozó vezető gépésztől.

— Semeddig — vágja rá.

— Megfelelő tartalék kazánnal rendelkezünk, csak át kellene rá állnunk. Egyébként a hőközpontot maximálisan ellátták a biztonsági berendezésekkel.

Bejárjuk a munkaterületet. Kísérőink, Torma Iván műszaki osztályvezető és Gifló Imre üzemvezető aprólékosan . elmagyaráznak mindent.

— Tizenkét égő van a kazánban, s jelenleg négy üzemel. Az óránkénti földgáz- fogyasztás 2400 köbméter. Az átlagosan kiadott; hőmennyiség 46—47 gigakalória órán. ként, a maximális hőtermelés 67. gigakalória volt.

— Tíz kilométer hosszú, 2500 köbméteres rendszer tartozik a hőközponthoz. Ezer köbméter vizet keringetünk, tehát két és fél óra alatt fordul meg a víz. Az előremenő víz 110, a visszajövő 70 Celsius-íokos.

— Rendszeresen ellenőrizzük a víz minőségét a laboratóriumban. A központilag előlágyitolt, 8—12 NK ke- ménységi fokú vizet tovább lágyítjuk, mégpedig 0,02 értékig.

Bekukucskálunk az üvegablakon a kazán tüzterébe, majd megállunk a kettes számú berendezés előtt.

— A befejező munkákat végzik — int fejével az üzemvezető az ott dolgozók felé — s az év közepére várható a kazán üzembe helyezése. A generál- kivitelező az Április 4. Gépgyár. Az Avas-déli lakótelep gerincvezetékének üzemi próbáit ezt megelőzően, augusztus 15-ig kell elvégeznie az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnak.

A kazánok földgázzal és kőolajjal egyaránt működtethetők lesznek, ahogyan az energiahelyzet megkívánja. Két, 10 ezer köbméteres olajtartályt is kell ezért építeni, s több más létesítmény elkészítése is kapcsolódik a hőközpont beruházásához.

— Innen tekinthető át az egész fűtési rendszer, innen, állíthatók, indíthatók a gépek, berendezések — mondja Szentiványi László hálózati ellenőr, s körbemutat , a italai más vezérlőteremben. Az idegen számára megfoghatatlan a sokféle műszer, a különböző színű jelzés, a felfelvillanó lámpa, de az itt dolgozók tudják: mi mit jelent.

— December 31-re száz gigakalória hőmennyiség kiadására kell felkészülnünk. Ebből hetvenet kap a belváros, harmincat az avas! lakótelep. Közben folytatjuk a beruházást '— mondja a műszaki osztályvezető.

*

— Hogyan alakul tovább a hőközpont kivitelezése? — teszem fel a kérdést Szelekovszky Lászlónak.

— A második ütemben egy 100 gigakalóriás kazánt építünk be, amihez bővíteni kell a csarnokot. A szereléshez ez év végén látnak hozzá, s az üzembe helyezés 1980 őszére várható. A harmadik ütemben ugyancsak egy 100 gigakalóriás kazánt építünk, s ez is fűtő- műblokk lesz. A kazán begyújtását, s ezzel a jelenleg 670 milliós költségnél tartó program befejezését a nyolcvanas évek elejére tervezzük.

— Mit nyer a beruházással a város?

— Harmincezer lakás vagy azzal egyenértékű közintézmény fűtését biztosítja majd a hőközpont.

Kolaj László Fotó: Laczó József

Megyénk egyik nagy vállalata, az Ózdi Kohászati Üzemek is komoly erőfeszítéseket tesz a vállalati gazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében. A vállalat alapvető termelőkapacitásának jobb kihasználása megköveteli a korszerű irányítási módszerek széles körű alkalmazását, a munka- és üzemszervezési tevékenység színvonalának további javítását. A korszerű irányítási módszerek alkalmazásának egyik feltétele az információs rendszer fejlesztése, amely egyrészt szervezési, másrészt adatfeldolgozási feladatot jelent. A vállalati irányítási információs rendszer korszerűsítése az adott termelőberendezések technológiai fejlettségi szintje mellett is további termelési tartalékok feltárását teszi lenetövé. Ezért határozták el a vállalat vezetői, hogy önálló számítóközpontot létesítenek. A számító- központ ugyan nem termelő jellegű beruházás, de mindenféleképpen szolgálja a munka- és üzemszervezés korszerűsítését. A számítógépet elsősorban termelés- irányítási problémák megoldására kívánják felhasználni. A közvetlen termelésre vonatkozó adatok feldolgozásán kívül figyelemmel kísérhető az árbevétel alakulása, a bank- és vevőkapcsolatok, lehetővé válik az anyag- és készletgazdálkodás, a készletváltozások regisztrálása — hogy csak a legfontosabbakat említsük. A számítógépnek így közvetve nagy szerepe van a termelés növelésében, a minőség javításában.

Azaz hogy csak lenne ... ha időben elkészülne.

A számítóközpont alapjának építését 1976. IV. negyedévében az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat megkezdte és időben befejezte. Ezt követően a generálkivitelező, a Fémmunkás Vállalat vette át a munkahelyet. A szerződés szerint az építőmesteri

munkákat, az előre gyártott könnyűszerkezet-elemek ősz... szeszerelését, tehát magát az épületet az idén március 31- re kell elkészíteni. Ez ma már teljesen irreálisnak ítélhető, hiszen a Fémmunkás Vállalat ' munkaerőhiányra hivatkozva több hónapot késik a munkálatokkal. Az Özdi Kohászati Üzemek beruházással foglalkozó illetékesei — természetesen — nem nézték tétlenül ezt az áldatlan helyzetet, hiszen a vállalatnak 60 millió forintja van* „ebben a késésben”, és az sem közömbös, hogy a számítógép mikor kezdheti meg fontos tevékenységét. Éppen ezért „összehozták” a Fémmunkás Vállalat és a Gyár- és Gépszerelő Vállalat illetékeseit, miután az utóbbit „megagitálták” a besegítésre. A tárgyalások már több mint két hete tartanak a két említett vállalat között. Mindeneseire a tárgyalásokból nem születik produktum. A Fémmunkás Vállalatnak mindenféleképpen

igyekeznie kell, akár munkaerő-átcsoportosítással saját vállalatán belül, vagy alvállalkozói besegítéssel, hogy — ha már a szerződésben vállalt határidőt nem is tudja teljesíteni — minél hamarább befejezzék ezt a munkát. Erre annál is inkább szükség van, mert a belső szakipari és egyéb munkákat végző további alvállalkozók addig nem tudnak hozzákezdeni feladataik

megvalósításához, ami csak újabb késedelmeket jelenthet. Nem beszélve arról, hogy a 70—75 millió forintért. megrendelt szovjet R—

22-es típusú számítógép az idén megérkezik. Ezt és a hozzátartozó segédberendezéseket addig tárolni kell, amit az Országos Számítógép-technikai Vállalat vállalt magára, amely egyben a berendezések szerelését is elvégzi majd.

A szerződésen kívül több — már említett — nyomós ok indokolja az Ózdi Kohászati Üzemek „kívánságát”. miszerint legalább az év végére szeretnék a számítóközpontban a próbaüzemelést megindítani.

Oravec János

fl „rejtőt” tártál...

|| r ^ f ^1 ^ ^ | |

íj víziteiep