Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-16 / 40. szám

T978. február T6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ÉN IS SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI... Idézést leaplam a miskolci Népességnyilvántartó Cso­porttól, hogy február 1-én jelenjek meg. Mint általában az idézések szövege, határo­zott, különböző figyelmezte­tések „ijesztik" a címzettet, hogy amennyiben nem jele­nik meg, bírsággal sújtható, . stb., slb., de hiszen ezt bizo­nyára mindenki ismeri. Egy­szóval, ha ilyen írást kapunk kézhez, sajat érdekünkben ajánlatos megjelenni. Így kerültem én is a fenti hiva­talba, ahol azonban kellemes meglepetés ért. Az ügyinté­ző — hozzá kell tennem, nő, és én is az vagyok — öt perc alatt elintézte ügyemet, majd visszaadva igazolványomat, a következőket mondta: „Kö­szönöm, hogy bejött.” Gondolom érthető a meg­lepetésem, hiszen hivatalban ilyen udvariassággal én még nem találkoztam. Meglepőd­tem, pedig milyen természe­tes volna, s jó lenne mind gyakrabban hallani ilyet, hi­szen még többletmunkát sem jelentene. Az ügyfél azonban bizonyára jó érzéssel távoz­na. A népességnyilvántartó csoportnak, ahol. így foglal­koznak az ügyfelekkel, most én szeretnék köszönetét mon­dani. K. E. Miskolc MEGENGEDHETETLEN MAGATARTÁS ... Miskolcon, a repülőtéri el­ágazástól induló 24-es autó­busszal utaztam február 3- ón a lakásom felé. Az autó­buszt egy fiatal szőke sofőr vezette. A Földes Gimná­ziumnál levő útkeresztező­désben piros jelzésnél indult a külső sávban, messze meg­előzve a belső sávban zöld­nél induló személygépkocsi­kat. Szerencsére nem kanya­rodott elkésve balra, nagy ívben jármű. A Petneházi megállóban egy öreg néni, s vele egy három év körüli kislány szaladt az álló autó­busz felé. A néni már egy lábbal fellépett az autóbusz lépcsőjére, amikor a vezető bezárta az ajtót. A kislány még a járdán állt, s hogy a néni lába ne szoruljon az ajtó közé, a záródó ajtó egyik szárnyát kézzel visz- szatartottam. A néni vissza­lépett a járdára, elengedtem az ajtót, ami bezáródott, s közben már indult aZ autó­busz. Mindez a hátsó ajtónál történt, s a sofőr a vissza­pillantó tükörben megfenye­getett. A tapolcai megálló­ban szálltam le, s amikor az első ajtóhoz értem, a gépko­csivezető kinyitotta a vezető­fülke ajtaját és a lépcső te­tején megállva, goromba, durva szavakat kiabálva megfenyegetett. Az autóbu­szon és a megállóban levő utasok megdöbbenve hall­gatták és nézték a jelenetet. Kz az eset. azóta is elgon­dolkoztat Megértem a köz­lekedési vállalat létszám- gondiát. de úgy érzem, hogy az ih'en agresszív ember fo­kozottan magában hordia a baleset a tragédia lehetősé­gét, s ezért jobban meg kel­Efirsatt lesz a kárrendezés A magánautósokat érintő, a közlekedési balesetek kár­rendezését gyorsító döntést hozott a Volán Tröszt. Fel­hatalmazták a Volán-jármű­vezetőket arra, hogy ameny- nyiben belföldi gépjárműben 15 ezer forintot meg nem haladó kárt okoznak, bal­eseti felelősségüket új hely­színi nyilatkozatban elismer­hetik. Az új kárbejelentési rendszer bevezetését júliusra tervezik. Ezzel megszűnt egy áldatlan állapot, mert csak lene vizsgálni, kire bízzák, esetenként 40—50 ember éle­tét. Jcrnci István Miskolc, Középszer utca 68. ÜVEG HELYETT FAROSTLEMEZ ... ? Több mint egy hónapja, hogy lépcsöházunk hátsó be­járatának ablaka végigre­pedt, s mintegy két hete — ahelyett, hogy újraüvegez­ték volna — egy celluxsza­laggal valaki végigragasztot­ta. A nem kis balesetveszélyt jelentő üveget azóta már el­távolították, igy a lépcsöház- ban szabadon jár a levegő. Február 2-án telefonon ér­deklődtem a Váralja Lakás­szövetkezetnél az ablak be- üvegezésének várható idő­pontjáról. Tájékoztattak, hogy már jelentették a La­káskarbantartó Szövetkezet­nek, de a munka elvégzésé­nek időpontjára ígéretet sem kaptak. A szövetkezet tiszt­viselője tehát elvégezte fel­adatát, megrendelte az üve­get. Félő azonban, hogy ránk is az a sors vár, mint az Árpád utca 54. szám alatti bérház lakóira, ahol hasonló méretű ablaktörésre került sor, de „szerencsésebbek" voltak, mint mi, mert mele­gebb idő volt. A pótlás egyébként mintegy fél évet veit igénybe. Állítólag ilyen nagyméretű üveget nem le­het kapni, de talán provizó­rikusán egy ideszabott fa­rostlemez is helyettesíthetné az üveget. Ezt az ideiglenes, primitív megoldást jelentő javaslatomat talán mások is hasznosíthatják, s így talán elkerülhető, hogy ebben az influenzás időszakban mi is növeljük a táppénzes statisz­tikát, amelyre sem a népgaz­daságnak, sem a ház lakói­nak nincs szüksége. Jelenleg ugyanis 13—14 Celsius-fok van az előszobánkban abban az esetben is, ha a radiátor­ral felszerelt helyiséget is igénybe vesszük bizonyos fo­kú meleg átadására. Kovács Attila Miskolc, Árpád u. 56. fszt. 2. MEGÉRDEMLI A DICSÉRETET... Kívánságomra, illetve ké­résemre már három év óta a Volán 3-as számú Vállalat Taxifőnökségéhez tartozó Krajnyák Béla tehergépko­csi-vezető szállítja részemre a szenet. Egyedülálló, 71 éves nyugdíjas özvegyasszony va­gyok, akinek végtelenül jól­esik, hogyha nem. az utcáról kell a szenet behordania, ha­nem minden vita nélkül a pinceajtóhoz áll a gépkocsi. Krajnyák Béla készséges, jó modorú, s nehogy azt gon­dolja valaki, talán a nagy borravaló reményében teszi ezt, hiszen szerény nyugdí­jamból erre nem is telne — hanem pusztán emberségből. Véleményem szerint ne csak a vélt, vagy valós sé­relmeket írjuk meg, hanem azt is, ha valaki ilyen maga­tartással —, méltán rászol­gál a dicséretre. özv. Kovács Ferencné Miskolc, Petőfi üt 53. alapos helyszínelés után ké­szült el a kárfelvétel. A Vo­lán Vállalat helyszínelői meg kellett várni, míg el- végzik munkájukat Ezutái érkezett a kártérítés a bizto. sítóhoz és a kifizetésre ak­kor került sor, amikor a vál­lalat megtette nyilatkozatát. Nagyon sok időbe tellett ez, és nem volt előnyös sem a magánautósnak, sem a Vo­lánnak, ezért változtattak rajta. A Kartográfiai Vállalatnál különböző típusú és nagyságú földgömböket készítenek. Az iskolák és oktatási intézmények nélkülözhetetlen földrajzi szemléltető eszközeiből mintegy 3000 darabot készítenek évente. Utak, épületek lihelyi felújítások Sátoraljaújhely az utóbbi időben számos', új létesít­ménnyel gyarapodott. Laká­sok, kereskedelmi egységek és más létesítmények gazda­gították a várost, az idén és a következő években pedig ugyancsak adottak a lehető­ségek a fejlesztésre. Ugyanakkor szükséges több létesítmény felújítása, teljes korszerűsítése is. Az idén kezdődik meg a talán leg­több pénzt, munkát és nem utolsósorban a lakóktól nagy türelmet, megértést igénylő városi átkelési szakasz út-, közmű-rekonstrukciója. Át­építik az elavult közműrend­szereket és megépítik a még hiányzó ivóvízvezetéket, szennyvíz- és csapadékcsa­tornát. Korszerűsítik az út­burkolatot, a közvilágítást. A mintegy százmillió forint költségűre becsült munka előreláthatólag két évig tart. A kórház rekonstrukciós munkái folyamatban . van­nak. A kórház konyhájának, mosodájának elkészülte után a szülészeti pavilont építik meg. Ugyancsak a tervek­nek megfelelően végzik a művelődési központ rekonst­rukcióját is. Csottogarak fénvalagian 250 millió Az elmúlt évi .gazdálkodás eredményeinek értékelése után bizonyossá vált, hogy — többek között — a nyere­ségtervét is teljesítette az ÉMV. A sajóbábonyi válla­lat 1977-re 237 milliós nye­reség elérését tűzte célul. A vállalati mérleg szerint a bruttó nyereség 250 millió 659 ezer forint lett Az összeg felhasználá'sáről és a részesedés felosztásáról tájékoztatta a napokban Ju- za Károly igazgató a válla­lat szakszervezeti vezető testületéit, valamint a bizal­miakat. Elmondotta, hogy a nyereség 15 százalékát — 22 millió 619 ezer forintot — tartalékolja a vállalat A fej­lesztési alapra több, mint 92 millió 700 ezer forintot for­dítanak. A felosztásra kerü­lő részesedés összesen 7 mil­lió 888 ezer forint — ez több, mint az előző évben felosztott összeg. Metszési bemutató Ma délután 3 órai kezdet­tel gyümölcsfametszési be­mutatóra kerül sor Diósgyőr­ben, az Előhegyen. A bemu­tatót dr. Mihályffy József, a Gyümölcs- és Dísznövény­termesztési Kutatóintézet fő­munkatársa vezeti. Ugyanő, este 6 órai kezdettel, az Ady Endre Művelődési Házban vetítettképes előadást tart a metszési műveletekről, mó­dokról. A gyakorlati bemuta­tó iránt érdeklődők 3 órakor találkoznak a Kilián-északi csillagvizsgálónál. Innen in­dulnak a gyakorlat színhe­lyére, az egyik közeli gyü­mölcsösbe. I _____________________________ A borult télvégi ég alatt, este. ebben a keskeny fény- alagútban, amit a járművek fényszórója formál az út fö­lé, keveset látni. A hosszú egyenesekben fénnyel jelez­nek egymásnak a járműve­zetők, ami kérés egyben: va­kít a lámpa, vedd rövidebb- re! A szembejövők között fogy a távolság, aztán egy má­sodpercnyi villanás alatt el­suhannak egymás mellett. Ott marad előttük a sötét, mert a tompított fényt el­nyeli a sárosán nedves út, az ázott, levéltelen fák kérge, a szürke, egyhangú télvégi vi­lág. A fel- és lekanyarodó autók fényei szélesen pász­tázzák az út menti terepet, a felázott mezőket. Időről időre ködpama­csokba ütközik a fény, az­tán megint\ tisztán, de szür- kén-barnán előtűnik minden, ahogy a szép cipeli, mozgat­ja a ködöt a folyók felől. Ilyen időben mondhatni el­engedhetetlen a kifogástalan világítás. — Pedig milyen sokféle­képpen értelmezik ezt a gép­kocsivezetők — jegyzi meg Csengeri Ferenc rendőr fő­törzsőrmester, a járőrkocsi vezetője. — Akadnak, akik lámpával rakják teli a jár­mű orrát, és ahol nem tar­tanak ellenőrzéstől, bekap­csolják valamennyit. Az ilyen autó magára vonja a többi közlekedő figyelmét, mert valóban olyan, mintegy feldíszített karácsonyfa. A fénye meg szinte lesöpri a szembejövőket az útról. Szabvány írja elő, hogy hol a helye a ködlámpának, mi­kor szabad használni. Keve­sen tartják be. Persze nem jobb az sem, ha szürkület után mondjuk egy nagy sze­mélyautó csupán a helyzet­jelzőket kapcsolja be, mert messziről akár szentjánosbo­gárnak nézhetik az apró kis fényeket. Csikorognak a fékek, szusz- szán a légfék tartálya, meg­áll egy ZIL, pótkocsival a háta mögött. Régóta úton le­het. sáros rajta minden, ol­vashatatlan a rendszáma. Kavicsot visz Nyíregyházá­ra, messze még a végállo­más. — A lámpákat Miskolc ha­tárában letöröltem — ma­gyarázza a gépkocsivezető, aztán letisztítja a rendszám- táblákat is. Napi 340 kilométer út a normája, meg a rakodási idők, az igyekezete hazafelé persze, hogy érthető. Két egyforma színű Zapo- rozsec rostokol az út szélén, a vezetők, ismerősök, egy­mást segítve javítják a lám­pát, éppen izzót cserélnek. — Elakadásjelzőt nem rak­tunk ki — így a munkához közelebb álló vezető —, két perc az ilyen csere, aztán megyünk tovább. Tréler kaptat dohogva föl­felé a dombon, maga mögé kényszerítve a már hosszú­ra gyarapodott járműsort. Erőlködik a motor, a füst vastagon terül szét az úton, amíg fölérünk. Az FM 55-91- es rendszámú teherkocsiból alig lehet kilátni. Bizonyára így van, mert belátni sem lehet. Néhány perces munka csak, hogy újra ragyogjon a szélvédő, a lámpák üvegbur­ka, a rendszámtábla. A jár­őr ötven forint helyszíni bír­ságot kér. Egylámpás autó közeledik, amire kapásból rávágják a régi gépkocsivezetők, hogy „még valaki motornak néz­né”. A ZC 80-02-es rendszámú Trabantból ketten is kipat­tannak egyszerre, megdöb­benésük elárulja, nem tud­ják elképzelni, miért állítják meg őket. Mert a kocsi szép, az utakhoz képest tiszta is, jó is. — A lámpa? — emeli a szemét a fiatalabbik. Ráüt a lámpafejre és lám, az újra ég. Előkapják a szerszámos- dobozkát és megszorítják az elmozduló, pislákoló égőt. Amíg a két fiatalember a Trabant orrán bütyköl, fel­tűnik egy erősen kancsal jár­mű. Keresztbe kötött lám­pák, vakítanak, ezeken még a tompítás sem használ. Az úton aligha lehetne megja­vítani az esti órákban, a sö­tétben. Ebben maradunk és az adatokat felírják. Későre jár, már csak na­gyon ritkán bukkan fel az úton egy-egy fénykéve. Kö­zel érve előttünk is mind rö- videbbre szűkül az út fölöt­ti íényalagút. Nagy József 1 Itfillí a mes®ben. Az Észak-magyar­911111 ors/íigj Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat lázbérci víz­tározója és víztisztító műve 19 telepü­lés, közel 100 ezer ember ivóvizéről gondc'-odik. Az itt dolgozók nagyon felek., „gteljes feladatot látnak el, még­hozzá kiemelkedően jól, hiszen például a múlt esztendőben a több mint 7 mil­lió köbméter ivóvíz termelése nem ment a minőség rovására és az ivóvízszolgál- tatás szinte kimaradásnélkülinek mond­ható. A lázbérci víztározó és víztisztító mű tájvédelmi körzet közepén terül el. A vízgyűjtőnek ilyetén való megóvása igen fontos a víz minősége szempontjá­ból. A víztisztító mű területén 13 család, körülbelül 60 ember él a szolgálati la­kásokban, s ezenkívül általában még mintegy 30 ember — a bejáró dolgo­zók — is.itt vannak. Ez a fontos objek­tum közigazgatásilag Bánhorváti köz­séghez tartozik, mintegy 3 kilométerre van attól. Az itt dolgozók és az itt élő emberek azonban mégis úgy érzik, mintha nem tartoznának sehová. Egyik nagy problémájuk hivatalosan és magánemberekként is, hogy nem hord­jak ki ide a postát a bánhorváti posta- hivatalból. Ez azt jelenti, hogy ezt a termelés és az élet szempontjából is fontos szolgáltatást önkiszolgáló módon kell nekik megoldaniok. Ha az objek­tum közigazgatásilag a községhez tar­tozik, akkor — úgy gondoljuk — ez szabja meg a postai szolgáltatások ha­tárát is. Másik problémájuk a közlekedéssel kapcsolatos. Miután az itt élők és az itt dolgozók megépítették a víztisztító műnél az úgynevezett buszforduló terü­letet, annyit sikerült már elérniük, hogy a Volán autóbuszai az iskolásokért és az óvodásokért bejárnak ide. A dolgo­zókat szállító járatok azonban nem te­szik meg ezt az alig egy kilométeres utat, ami azt jelenti, hogy ezeknek a munkásoknak a rossz időjárási körül­mények között is gyalog kell megtenni ezt a szakaszt. Oda is és vissza is. Az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat an­nak idején egy. a céloknak megfelelően átalakított épületet bocsátott az áfész rendelkezésére étterem és bolt céljára. Ezzel kapcsolatban mostanában több probléma is van. A legtöbb panasz a boltra vonatkozik, mert — mint el­mondották — sokszor alapvető élelmi­szercikkek is hiányoznak. Ez azt jelenti, hogy ilyen esetben máshonnan, távo­labbról, utazással kell beszerezni eze­ket. A másik panasz az, hogy a bolt csak reggel 6 és 7, valamint 13 és 14 óra között tart nyitva. A l‘í’ilipri>i víztározó és víztisz­a lazDcrci titó mű dolgozói _ akik nagy része ott, helyben szolgálati — hangsúlyozzuk: szolgálati! — lakásban is él, fontos feladatuknak tudatában végzik munkájukat. Eddig már négy­szer nyerték el az Élüzem címet. De talán többet mond az, ha a bevezető­ben említett 100 ezer ember ivóvizére utalunk. Több figyelmet érdemelnének ezek a — tulajdonképpen mindig szol­gálatban levő----emberek. Három kí­v ánságuk nem is kívánság valójában, hanem igény, jogos igény, amelyet több mint 10 esztendeje levelekben, kérel­mekben megfogalmazva juttattak el az illetékesekhez, de az illetékesek — mint az üzem párttitkára elmondotta — sok­szor még nem is válaszoltak. O. J. V Három Láz-as kívánság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom