Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az iparosított Magyarország Az ipari termeiéi növekedésének alakulása 1950 >=100 Néhány régi fénykép s egy kézi nagyító: elegendő a fölfedezéshez. Mert hiszen mi más lenne, mint fölfedezés a negyven év alattiak számára a megkopott, sárgult, töredezett szélű fotókon a cölöpverő munkás fabunkója, a műhely légterét pókhálóként ellepő transz- missziós szíjak szeszélyes rajzolata, a salaktér forró poklában vastalicskáját toló ember?! S az idősebbek, kik idegeikben, inaikban ott hordják e fényképekre merevült világ sok kínzó s néhány szép emlékét, hajh de szívesen megfeledkeznének csontjaik ropogósáról, az izmok görcseiről, mondván, ami volt, az Volt, elmúlt. EGYETLEN MONDAT Az 1975. márciusában ülésező XI. kongresszus elfogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt programnyilatkozatát. Egyetlen mondatot de történelmi súlyút! — eb- ' bői: „Hazánk agráripari országból szocialista nagyiparral és nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkező ipariagrár országgá vált”. Fölmérhető út? Tárgyi alakjában igen. Embert, társadalmat, kis és nagy közösségeket formáló hatásában már- már beláthatatlan!... Ipar. Szocialista ipar. Termelése 1970 és 1976 között 42 százalékkal bővült, s e mérték gyorsabb — s főként folyamatos gyarapodásra támaszkodó — mint Ausztriáé, Finnországé, Olaszországé, Franciaországé. A Német Szövetségi Köztársaságban például 1973 és 1976 között akkora ingadozásokat mutatott az ipari termelés, hogy az 1973-as szintet csak 1976- ban érte el ismét, s ekkor is csak 13 százalékkal volt magasabb, mint 1970-ben. Ipar, de a régi ipar: negyven esztendeje, 1938-ban 31 000 cipész, csizmadia dolgozott hazánkban. Ügy, ahogyan a szerény mühelyecskqkben lehetett, s annyit, amennyire akadt megrendelő; többségük javításból élt. Négy évtized persze sok idő, a világ más országai sem toporogtak ez alatt, óm nekünk úgy kellett lépnünk, hogy miközben gyorsul a ritmus, mérséklődjék a sok-sok esztendőn át fölhalmozódott adósság. Mert történelmietlen, azaz hamis lenne nézőpontunk, ha eltakarnék a start helyét; mélyről indultunk. Az utolsó békeévben a nemzeti jövedelem 37 százalékát termelte meg az ipar, de úgy, hogy e nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 1920 és 1945 között nem érte el a két százalékot! összesen 723 ezer embernek adott kenyeret az ipari munka 1938-ban, a gyáriparban viszont csak 400 ezren tevékenykedtek, s ők is 4112 ipartelepen. A fennmaradó 323 000 fő 136 50p „ipartelepen” dolgozott, azaz a kisiparban. NEM FELEDETT ÖRÖKSÉG Ma < hazánkban összesen 9593 ipartelep fogadja az ott munkálkodókat, s ebből 5250 az állami iparé. Ez a tagoltság örökség is, magunk létrehozta állapot is egyszerre; nem volt szívünk föladni sok-sok feketére pácolódott kisműhelyt, s ugyanakkor a szocialista iparosítás telepeket hintett a hazai táj azon darabjaira is, ahol addig a kovács üllője, bőrkqténye testesítette meg az „üzemet”. Ha akarnók, sem feledhet- nők örökségünket; mai gondjainkban is jelen van, s még inkább éreztette hatását a szocialista iparosítás kezdeti szakaszában. A felszereltségben elszenvedett veszteségekre utal például, hogy 1946-ban a gyáripar az 1938. évi termelés 37 százalékát állította elő. a létszám viszont a korábbi 97 százalékát érte el. Ilyen helyzetben érthetően — a nemzeti vagyon 40 százaléka pusztult el a háború következtében — az kerül a középpontba, ami elérhető, ami reális cél. Ezért mondta ki a Magyar Kommunista Párt 1945. május 20—21-i országos konferenciája: „Az újjáépítés a fiatal magyar demokrácia tűzpróbája, erre kell összpontosítani a nemzet minden erejét. Az országos pártértekezlet helyesli azt a gazdasági programot, amely elsősorban a vasút, a közlekedés, és a posta rendbehozására fekteti a fő súlyt, az építőipart és a mezőgazdasági gépipart helyezi előtérbe”. Ne szépítsük, keservesen kellett feltápászkodnunk. Voltak, akik húsz, mások ötven esztendőt véltek elegendőnek arra, hogy a gazdaság a háború előtti állapotot elérhesse. Nos, milliók tanúskodhatnak: a pesszimisták prognózisa tenyérjóslásnak bizonyult. Harminc esztendeje lesz idén, hogy a Minisztertanács határozatot hozott a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítására. Ekkor a gyáriparban dolgozók több mint fele a fővárosban tevékenykedett. Az államosítások befejezésekor — 1949-ben — az állami iparban 568 ezren keresték kenyerüket. Tavaly, az év elején. 1 764 600 volt az ipari foglalkoztatottak száma .., TÖRTÉNELMI FORDULAT Bánjunk óvatosan a jelzőkkel, ám akkor is azt kell leírnunk: a szocialista iparosítás történelmi fordulat volt, ez állította hazánkat a huszadik század vágányaira. Az operettek régi szép békeideje csak a színpadi deszkákon nem visszataszító, valójában az egyhelyben járás békéje volt ez. Tíz év alatt,' 1929 és 1938 között a gyáriparban az egy foglalkoztatottra számított erőgépi teljesítmény csökkent, azaz a fejlődés abból állt, hogy alacsonyabb technikai színvonalon, több munkás, nagyobb fizikai igénybevétellel termelt. A gépgyártás — ami egyik mércéje az ipari fejlettségnek — a gyáripar termelésének érték alapján mért 9,3 százalékát állította elő, a legtöbben a textiliparban dolgoztak, s az élelmiszeripar áruinak mindössze öt százalékát adta el külföldön, a mezőgazdasági termékek nyers formájú kivitele volta jellemző. Némi iróniával akár azt az állítást is megkockáztathatnék, ilyen állapotok után nem volt nehéz a történelmi fordulat. Valóban, csakhogy ehhez források kellettek, s emberek, akik fanatikusan hittek az ipar jövőjében, akik vállalták — országszerte! — a kezdetleges körülményeket, a mostoha munkafeltételeket, a szerény megélhetést nyújtó bért. Vannak kápráztató számaink, mert hiszen a vegyipar — bruttó termelése alapján — a huszonhétszeresét adja az 1950. évi teljesítményének, a géoinar — miközben a foglalkoztatottak száma két és félszeresére emelkedett — a tizenkétszeresét. Ezek a számok igazak, nagy jelentőségűek, mégis, fontosabb, előbbre való az, hogy emberek tíz- és százezrei vívták meg a maguk harcát az összefoglaló adatok mosott. Szakmát kellett tanulniuk, s úi lakóhelyen gyökeret ereszteni. Kiszakadni a falu zárt világából, elfogadni —, sőt. életformává tenni — az ingázást, az ioari technológia d;ktálta fegyelmet, s mindezt sokasodó követelményekkel szembenézve. Hetekre ellátna kérdésekkel egy vetélkedőt az iparosított Magyarország tegnapja és jelene. Hiszen ha jól értjük az adatokat, ha mögöttük kitapintiuk az összefüggéseket. izgalmas számjá- ték részesei lehetünk. Eássuk csak: 1938-ban 2 3 millió pár bőrlábbeli készült Magyarországon, 1950-ben ennek a háromszorosa, tíz év múlva a kilencszerese. A sokat, s nem ok nélkül szidott hazai cipőipar 1970-ben már 36, 1976-ban 45 millió pár bőrlábbelit termelt, azaz míg 1938-ban négy lakosra jutott egy pár e holmiból, most négy és fél pár jut egy lakosra ... Játék? Természetesen annak is fölfoghatjuk, ahogyan az 1956-ban gyártott kétezer, az 1966-ban kibocsátott 298 ezer, s az 1976-ban előállított 412 ezer televíziókészüléket szintén. Valamilyen napról napra ismétlődő ipari-közgazdasági játék ez, ám nagyon is komoly téttel: a gazdasági növekedés eredményével ! A VÁLTOZÁS MINŐSÉGE A mennyiségi fejlődés sem lebecsülhető, hiszen sokfajta erőmozgás következménye az, ha sikerül például a martinacél-termelést az 1960. évi 1,7 millió tonnáról 1976- ig 3,3 millió tonnára növelni. Nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változások sürítője az a tény —, mert korszerűbb, nagyobb értékű, jobb használati tulajdonságú lett az áru, s azért, mert a gyártás igazodott az új követelményekhez —, hogy 1960- ban 8775 elektromos hűtő- szekrényt állított elő a hazai ipar, tavaly pedig 434 147-et! Mégis, valahogy féloldalas ez az érvelés, megmarad a határokon belül. Lássuk tehát a tágabb világot. Ma Magyarországon egy lakosra számítva annyi villamos energiát termelnek, amennyi az Egyesült Államok hasonló adatának ötödét éri el. Az ötvenes években viszont — s itt a lépték különbözősége! — a tizedét sem tette ki. Szűkebb a rés, csökken a távolság: Ausztria 1960-ban kétszer annyi villamos energiát termelt, mint hazánk, ma a másfélszeresét. Ott megkétszereződött, nálunk megháromszorozódott a vil- lamosenergia-ipar teljesítménye. Acélból 1960 és 1976 között Ausztria másfélszeresére bővítette az árukibocsátást, hazánkban ugyanez megkétszereződött. Egy lakosra számítva ma Ausztria acéltermelése kétszer annyi, mint a mienk, az utolsó békeévben, 1938-ban viszont a nyolcszorosa volt. Más földekre lépve: a műtrágya egy hektárra jutó, s hatóanyagban számolt felhasználása 1961-ben a hazainak tizenkétszerese Belgiumban, ma kétszerese, Dániában ötszöröse, ma pedig a magyar adat fölötte áll a dánnak. Ilyen és hasonló tények seregestől idézhetők tanúként, de ehhez — sok más mellett — az kellett, hogy az 1970 és 1976 közötti esztendőkben az ipar a beruházásokra fordított minden száz forintból 36,3—38,9 forinttal részesedjék, s h'ogy míg a vegyipar fejlesztésére 1966- ban négy-, 1976-ban 11,5 mil- liárdot adjanak ki. A negyedik ötéves tervben az összes ipari beruházás 221 milliárd forintot emésztett fel, de amíg korábban — a hatvanas évekig — az ilyen ' pénzek nagyobb hányadát a fővárosban fektették be, az említett összegből Budapest már csak 44 milliárddal részesedett. Olyan, mezőgazda- ságinak tartott megyékben, mint Békés, Szabolcs-Szat- már, Tolna, 4—5 milliárd forintot. használhattak fel egyenként ebben az időszakban iparfejlesztésre. KÖZÉPPONTBAN AZ EMBER Nem cél, hanem eszköz az iparfejlesztés, s annak intenzív ■— ma járt — útja. Eszköz a dolgozó ember életkörülményeinek javításához, életszínvonalának folyamatos növeléséhez. Látszatra eltávolodva az ipartól: másfél évtized alatt lényegében változatlan maradt a lakásépítés színvonala Ausztriában, Svájcban, Svédországban, nálunk viszont gyorsan növekedett- A két utóbbi országban a hatvanas évek elején ezer lakosra számítva kétszer annyi lakás épült, mint Magyarországon, ma hazai eredményeink fölötte állnak az ott elérteknek. Ezer lakosra elosztva olyan országokat előzünk meg a lakásépítésben, mint Belgium. Dánia, az Egyesült Királyság, Hollandia, Olaszország, Német Szövetségi Köztársaság. Aligha szükséges bizonykodni, mi minden kellett iparfejlesztésben — építőanyagtermelésben, szerelési anyagokban, házgyári technológiában, stb. — ahhoz, hogy eddig juthassunk. Változó arculatú tájak s települések, formálódó, új értékeket hordozó emberek — ez jár az ipar nyomában. Negyven esztendeje 17 ezren tettek szakmunkás-vizsgát — s harmaduk nem talált szakmájában elhelyezkedési lehetőséget —, tavaly a végzősök száma nyolcvanezer. A diplomát szerzők tábora ugyancsak e két időpontban: kétezer, illetve 26 ezer. A negyedik ötéves tervben mindössze egy ' százalékkal nőtt országosan az ipari foglalkoztatottak létszáma, de Zalában 24, Hajdú-Bihar- ban 18, Bács-Kiskunban 18 százalékkal. Ma az ipar az ország minden részén hatóerő, hiszen Borsodban tízezer lakosból 1929 az ipari kereső, Győr-Sopronban 1934, S a listavezető Komárom megye, 2252 ipari dolgozóval. S mennyi mindent kellene, illene sorolni, méltatni ahhoz, ha elnagyoltan is. de fölvázolhassuk a képet: ilyen, ezt 'tudja, ezt nyújtja az iparosított Magyarország. BORSOD A LEGIPAROSODOTTABB A felszabadulás előtt és még az azt követő néhány esztendőben is egyedül a kohászat, a szénbányászat és kisebb mértékben a gépgyártás jelentette az ipart Borsodban. Miskolc és Özd kivételével a negyvenes évek végéig úgymond alig akadt olyan település megyénkben, amely számottevő ipari létesítménnyel rendelkezett volna. Az ötvenes években kezdődő iparfejlesztés azután soha nem látott fejlődés alapjait vetette meg. A Sajó völgyében, Kazincbarcikán és Leninvárosban több mint két évtizeddel ezelőtt egy teljesen új iparág, a vegyipar kezdett kialakulni. Erre az időszakra esett a Borsodi, valamint a Tiszai (régi nevén Tiszapalkonyai) Erőmű építése is, amely akkor, az ország gazdasági helyzetét tekintve jelentős el belépésnek számított. Hogy mennyit ért az ötvenes években például a 200 megawattos Tiszai Erőmű teljesítménye, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy ez az erőmű fedezte akkoriban az ország vil- lamosenergia-íogyasztásának 20 százalékát. A fejlődés olyan gyors ütemű volt az utóbbi két évtizedben, hogy ma Borsod megyét joggal sorolják az ország legiparosodottabb területei közé. Az erőteljes iparosodásra vall egyebek között, hogy az összes foglalkoztatottaknak mintegy 43 százaléka dolgozik az iparban, s ez csaknem tíz százalékkal magasabb az országos átlagnál. A „fehér foltok” tehát,' amelyek annyira jellemezték megyénket, mindinkább eltűnnek a térképről. A Borsodban megvalósult ipari koncentrációnak meghatározó szerepe van az ország gazdasági életében, mindenekelőtt a kohászatban, a vegyiparban és a bányászatban. Az utóbbi három ötéves terv ideje alatt csak a vegyipar fejlesztésére több tíz. milliárd forintot költöttünk. Ez idő alatt készült el a Borsodi Vegyikombinát első pvc-üzeme, a Tiszai Vegyikombinát polietilén üzeme és műanyaggyára, az Európa- szerte ismert olefingyár, befejezés előtt áll a BVK nagy kapacitású PVC—III. üzeme, és hazánk első polipropiléngyára, amelyek mind szerves részei az 1970-ben kidolgozott petrolkémiai központi fejlesztési programnak. Nagy változásra vall to-: vábbá, hogy megyénk nép- gazdasági súlyánál is nagyobb mértékben érdekelt a különböző ipari létesítmények megvalósításában. A nagyarányú beruházási tevékenységre utal, hogy például 1974-ben tizenegy kiemelt nagyberuházás megvalósítása volt folyamatban, s ezeknek összes kivitelezési költsége meghaladta a 45 milliárd forintot. Az ötödik ötéves tervben változatlanul gyors ütemben fejlődik megyénk ipara. Jó ütemben halad a kohászatban megkezdett, rekonstrukció: Özdon az acélgyártás fejlesztése eredményeképpen rövidesen csaknem évi másfél millió tonnára növekszik a termelés. Az LKM-ben hozzáfogtak az új, modern konverteres acélmű építéséhez; a jövő évben megkezdi a termelést a Tiszai Kőolajfinomító és energiát szolgáltat a 860 megawattos új Tiszai Erőmű harmadik és negyedik gépegysége is. Megyénk 1980-ig újabb, több tízmilliárd forint értékű korszerű üzemmel, gyárral gazdagodik, tovább növelve ezzel Borsod iparának nép- gazdasági jelentőségét. Az ipaiben foglalkoztatottak száminak iMgoszUn Az Iparban és a mezőgazdaságban * dolgozók száminak alakulása Ipartan dolgozók izims Mezőgazdaságban* dolgozók szám« 2160.7 1842,6 1346,1 1960 #ar erdőgazdálkodás és vízgazdálkodás adataival együtt (Ezer ft. 1976
