Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

eSZAK-MAGYARORSZÄG 2 1978, január 27., péntek T ülést tartott a Minisztertanács Waldheim sajtóértekezlete A Mesial alkn A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. Lázár György, a Minisztertanács el­nöke beszámolt Ali Nasszer Mohamednek, a Jemeni Né­pi Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökének ha­zánkban tett hivatalos, ba­ráti látogatásáról. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A kormány elfogadta a külügyminiszter jelentését az ENSZ-közgyűlés 32. üléssza­káról. A Minisztertanács jóvá­hagyta a Budapest és von­záskörzete iparának fejlesz­tésére kidolgozott hosszabb távra szóló irányelveket. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. íeslvérpárfok képviselőinek megbeszélése Budapesten 1978. január 25~én és 26- án Budapesten megbeszélést tartottak a Bolgár Kommu­nista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Ku­bai Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Munkás­párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongo] Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságai külügyi és ideológiai kér­désekkel foglalkozó osztá­lyainak vezető munkatár­sai. Megvitatták a nemzet­közi ideológiai harc és párt­jaik együttműködésének idő­szerű kérdéseit. A tanácskozás résztvevőit fogadta Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. A mezőcsáti járásban Tanácskoztak a bripdvezeiők Á járási pártbizottság és a járási hivatal szervezésében tanácskozásra gyűltek össze január 26-án, csütörtökön délelőtt Mezőcsáton a járás szocialista brigádjainak ve­zetői. Az értekezlet célja az volt, hogy értékeljék a mun- kaverseny-mozgalom 1977. évi tapasztalatait és megvi­tassák az 1978. évi feladato­kat. Gondola Gyula, a járási hivatal művelődésügyi osztá­lyának vezetője előadásában összegezte a járás mezőgaz­dásági, ipari és kereskedelmi üzemeiben dolgozó brigádok munkájának eredményeit. Supák János, a járási párt- bizottság csoportvezetője is­mertette a járás 1978. évi gazdaságpolitikai feladatter­vét, s részletesen szólt azok­ról a célkitűzésekről, amelyek megvalósításához a szocialis­ta brigádok jobb munkája is szükséges. A járás művelődési intéz­ményeinek vezetői hozzászó­lásaikban a munkahelyi kö­zösségeknek a szocialista élet­móddal, a művelődéssel kap­csolatos vállalásaik kialakí­tásához nyújtottak módszer­tani segítséget. Az előadások­kal kapcsolatban több bri­gádvezető mondta el véle­ményét, tett javaslatot a bri­gádok tartalmi munkájának javítására. Az emődi Szabad­ságharcos Mgtsz Üjhelyi Imre szocialista brigádjának vezetője Labdái Sándor fel­hívással fordult a tanácsko­zás résztvevőihez. Az 1978. évi tervcélok megvalósítása érdekében javasolta, hogy a járás szocialista brigádjai csatlakozzanak a Láng Gép­gyár munkásainak felhívásá­hoz. A résztvevők a felhívás­sal egyetértettek, s vállalták, hogy munkaterületükön a ha­tékonyság fokozásával, a ta­karékosabb gazdálkodással járulnak hozzá az üzemi cél­kitűzések teljesítéséhez. A tanácskozás levezető elnöke, Faragó Lajos, a járási párt- bizottság csoportvezetője zár­szavában a munkaverseny- mozgalom hármas célkitűzé­sének eredményesebb meg­valósításáról szólt, s hang­súlyozta, hogy a termelési célkitűzések teljesítésének is feltétele a szocialista életmód fejlesztése és a permanens fejlődés. alkalmaz megfelelő szakvizsgával és gyakorlattal rendelkező — TOLATÁSVEZETŐKET, — KOCSIRENDEZŐKET, — PÁLYAFENNTARTÁSI ELŐMUNKÁSOKAT. A kollektív szerződésben meghatározott bérezés mel­lett a vállalat családosok részére —, amennyiben a követelményeknek megfelelnek — lakást tud biztosí­tani, nőtlen dolgozók esetében pedig munkásszállást. A családos dolgozók jelentkezése pályázat útján tör­ténik- A pályázatban feltüntetendők az eddigi munka­helyek és munkakörök, az egyes munkaviszonyok idő­tartamának megjelölésével. Nőtlen dolgozók jelentke­zése személyesen is történhet (szombat kivételével), a hét minden napján. CÍM: Borsodi Vegyikombinát munkaerő-gazdálkodási osztály 3702 KAZINCBARCIKA, Bolyai tér 1. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, szerdán New York­ban sajtóértekezleten foglal­kozott a világszervezet tevé­kenységével és a nemzetközi helyzet több időszerű kérdé­sével. Az ENSZ-közgyűlés lesze­reléssel foglalkozó, küszöbön álló rendkívüli ülésszakáról megállapította, hogy annak nagy jelentősége lesz a vi­lágpolitika számára és hoz­zátette, hogy az előkészítő bizottságban előrehaladt a vita, több fontos kérdésben konkrét határozatokat hoztak. Waldheim közölte az újság­írókkal, számos kormányfő és külügyminiszter már érte­sítette őt, hogy a május—jú­niusban New Yorkban meg­tartandó ülésszakon részt kí­ván venni. Az ülésszak fel­adatát a következőkben je­lölte meg: elvi politikai nyi­latkozatot kell elfogadni, ak­cióprogramot kell kidolgozni és meg kell határozni végre­hajtásának mechanizmusát. A Közel-Kelettel foglal­kozva, a világszervezet főtit­kára hangsúlyozta, hogy a térség helyzetének általános és igazságos rendezésére kell összpontosítani a figyelmet. A főtitkár a sajtóértekez­leten borúlátóan nyilatkozott a genfi békekonferencia mi­előbbi összehívásának lehe­tőségéről, bár hangsúlyozta, hogy a végleges rendezéshez Genfen át vezet az út. Waldheim, a továbbiakban a ciprusi kérdéssel foglalko­zott. A főtitkár, aki a közel­múltban látogatást tett a szi­getországban, Görögország­ban és Törökországban, el­mondta, hogy véleménye sze­rint a vitás kérdések rende­zése a török fél javaslatainak tartalmától függ. Afrikával foglalkozva a vi­lágszervezet főtitkára felhív­ta Szomália és Etiópia kor­mányát, hogy minden prob­lémát a tárgyalóasztal mel­lett oldianak meg. Namíbiá­ról szólva Kurt Waldheim úgy vélekedett, hogy az év vége előtt rendeződik az or­szág jövője. A Vietnam és Kambodzsa közötti fegyveres konfliktus­sal összefüggésben Waldheim szintén azt a reményét han­goztatta, hogy hamarosan vé­get érnek a harcok és meg­kezdődnek a tárgyalások. Értekeztek ez MHSZ vezetői Miskolcon, az MHSZ-szék- ház nagytermében tegnap délelőtt 10 órai kezdettel tartották szokásos év eleji értekezletüket a honvédelmi szövetség megyei vezetősége apparátusának dolgozói, va­lamint járási és városi tit­kárai. A jelentős megbeszé­lésen dr. Lovas Lajos, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője és Harányi György ezredes, a szövetség főtitkárhelyettese is részt vett. Jakab László és Üjvári László — az MHSZ megyei titkárhelyettese, illetve agit­prop. főelőadója — gazda­sági kérdésekről, s a pro­pagandamunkáról tartott be­számolót, majd Bokor Jó­zsef alezredes, megyei tit­kár ismertette a honvédelmi nevelő munka elmúlt évi borsodi eredményeit. Ezek egyik legjelentősebbje az, hogy megyénk lakosságának már 3.5 százaléka tagja az MHSZ-nek, amely arány jobb az országos átlagnál. Egy-két járásunkban és vá­rosunkban azonban alacso­nyabb a százalékos arány az említettnél, ami a szövetség helybeli vezetői, aktivistái mellett a megyei vezetőség tisztségviselőitől is megkö­veteli. hogy az eddinél job­ban segítsék a lakosság ha­zafias-honvédelmi nevelését. Az idei megyei feladatok között több hazai és nem­zetközi sportrendezvény is szerepel. A megyei titkár hangsúlyozta, hogy ebben az évben két nevezetes ese­mény, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megala­kulásának 60., s a szövetség létrehozásának 30. évfordu­lója méltó megünneplése je­gyében végzi munkáját az MHSZ. T. L A gyűlöletes fajüldöző rendszerek listáján vitathatat­lanul a Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia vezet. Közös vonásuk, hogy a fehér telepesek vékony ré­tege a legembertelenebb módon elnyomja a többségben levő néger őslakosságot. A különbség annyi, hogy Dél- Atri kában egyelőre még szilárdnak tűnik az apartheid- rendszer pozíciója, míg Rhodesiában a fajüldöző rezsim lényegében már utóvédharcát vívja. Ez utóbbi szempontból értékelendő az a legfrissebb hír is, miszerint Rhodesiában „megegyezésre jutottak a fehé­rek és a feketék”. Hírügynökségi beszámolók szerint lan Smith, a Salisbury-i rezsim miniszterelnöke elvi megálla­podást kötött az úgynevezett mérsékelt fekete politikusok­kal, Muzorewa püspökkel, Sithole tiszteletessel, valamint Chirauval, a törzsfőnöki tanács elnökével. Ez kiterjed a belső rendezést szabályozó új alkotmányra és az ideigle­nes kormányra. Az egyezség kimondja az egy ember — egy szavazat elvet, de szavatolja a fehérek előjogainak alkotmányos védelmét és 10 évre 28 mandátumot biztosít számukra a 100 tagú parlamentben. Nem vitás, hogy ez az egyezség továbbra is biztosíthat­ja a fehér bőrű kisebbség hatalmi monopóliumát. A 268 ezer fehér lakos mellett az országban 6,5 millió fekete él, vagyis egy fehérre mintegy 24 őslakos jut. A megállapo­dás azt is jelenti, hogy míg minden 9,5 ezer fehér lakos egy-egy képviselőt küldhet a parlamentbe, a fekete hon­atyák mindegyike 90 ezer zimbabweit képviselne. Nem mást ígér ez Zimbabwe (Rhodesia afrikai neve) népének, mint a fehér telepesek kiváltságainak a konzerválását. Ian Smith, az úgynevezett „jó négerekkel” — valójában a népellenes rendszere kollaboránsaival — olyan szégyen- teljes alkut kötött, amely aligha bizonyulhat életképesnek. Annál is kevésbé, mert az említett fekete előkelőségeknek nincs jelentős tömegbázisuk. Az ország elnyomott fekete lakossága ugyanis a Joshua Nkomo és Robert Mugabe vezette Zimbabwei Hazafias Frontot támogatja, amely pe­dig elveti a fajüldöző fehér rezsimmel való alkudozást. Smith és társai vesztüket érezve az elvtelen egyezséggel valószínűleg csupán rövid haladékot nyertek. GyttplÉa emlékeztek az ózdi kohászok 130 évvel ezelőtt 1847 vé­gén kezdte meg munkáját Ózdon, hazánk egyik legré­gibb vaskohászati üzeme, ak­kori nevén az Ózdi Vasfino­mító és Hengergyár. A gyár létrehozása terén a döntő szervező munkát, a legnehe­zebb műszaki feladatok meg­oldását, az alapító tőkések összetoborzását Rombauer Tivadar végezte. A gyáralapító születésének 175. évfordulója alkalmából tegnap, január 26-án, emlék­ünnepséget rendezlek tiszte­letére. Ózdra látogatott az ünnepségre a gyáralapító há­rom hozzátartozója is. Az emlékezés a vállalat fennállásának 125. évfordu­lóján avatott Rombauer-em- léktábla koszorúzásával kez­dődött. Ezt követően kiállítás nyílt a vállalat gyártörténeti múzeumában. A kiállításon dokumentumok, fotók, dio­rámák, korabeli fegyverek szemléltetik munkásságát. A Természettudományi Egyesü­letek Szövetségének Ózdi In­téző Bizottsága emlékülésen ismertette a gyáralapítónak a magyar vasgyártás fejlesz­tésében és-az ózdi gyár létre­hozásában szerzett elévülhe­tetlen érdemeit. Rombauer azonban nemcsak kiváló szak­ember, hanem hazáját sze­rető hazafi is volt. A magyar szabadságharc idején Kossuth megbízásából szervezi és irá­nyítja a fegyverek gyártását a honvédség részére. Ezért a szabadságharc leverése után külföldre kényszerült. és 1855-ben az Amerikai Egye­sült Államokban halt meg. Emlékét az ózdi kohászok szeretettel megőrzik. N. Gy. Egészségügyi ellátásunk fejlődésének útján Az orvos—mérni eifiilife A VII. miskolci helyiipari kiállítás és vásár több tíz­ezer látogatója nagy érdek­lődéssel időzött a kiállítá­son először részt vevő ME­DICOR Művek termékei előtt. A figyelmet elsősor­ban a kiállítás nagydíjával kitüntetett új magyar szaba­dalom kézzelfogható, ponto­sabban a helyszínen kipró­bálható komplex táska-diag- noszitka egyes számmal je­lölt típusa kötötte le. A be­rendezés első esetben jelent meg a nagy nyilvánosság előtt. Ám a látogatók ta­pasztalhatták, hogy bár for­májában azonos, de egész­ségügyi felhasználás terén alapvetően eltérő* két másik KTD-táska is megjelent, a KTD—2. valamint a KTD— 3. Az érdeklődők meglepve hallhatták, hogy további, újabb orvosi területeket át­fogó KTD-táskák közeljövő­beli piacra kerülésével is szá­molhatunk. Ezeknek a való­ban univerzális orvosi ké­szülékeknek a széles körű alkalmazásba vétele remélhe­tőleg egészségügyi hálóza­tunk fogadókészségének tech­nikai színvonalát számotte­vő módon javítja majd. Az egészségügvi alapellá­tás szintjénk hatékony emelése ugyanis napjaink egyik világjelensége. Hazánk — mint szocialista ország — igen előkelő helyet foglal el a lakosság egészségügyi el­látásának világrangsorában. Kevesekben tudatosodik an­nak jelentősége, hogy míg 1944-ben csak 3270 általános orvosi körzetet tartottunk számon, jelenleg közel 4500- at, így az egy-egy körzeti rendelőre körülbelül 2500 fő jut. Természetesen a körzeti és a szakrendelők, nemkülön­ben a kórházak, klinikák számszerű gyarapodásával együttjár azok technikai fel­szerelésének gondja is. Ugyanakkor — az életszín­vonal gyors ütemű növeke­désével hasonló ütemben (ha nem még gyorsabban!) — mind az egészségügyi szolgálat, mind az azt igény­be vevők oldaláról egyre ma­gasabb mércéjű orvosi ellá­tásra tartanak számot. A hatvanas évek elektro­nikai forradalma, az auto­matizálás elterjedése az egészségügy területén is érezteti hatását. A beteg és az orvos párosba mind tá- gabb teret követel magának a technikai eszköz. Ebbe a közvetett kapcsolati feltétel­be normál esetben — mint például a röntgenberendezé­seknél — már száz meghi- básodásmentes üzemóra is kielégítő. Viszont akut prob­lémáknál — mint a defib- rilláció, véradás stb. — ezer üzemórás biztonság a köve­telmény. De tudomásul kell ven­nünk, hogy a beteg—orvos— készülék , kapcsolati láncban a készülék nemcsak megje­lent, hanem fokozatosan a beteg és az orvos közé ik- tatódik be számtalan keze­lési eljárásnál. Ily módon a közvetett kapcsolat közvet­lenbe formálódik. Folyama­tosságának a szerepe úgyne­vezett időleges kapcsolati feltételnél csak bizonyos ideig szükséges, mint pél­dául a szívműtéteket köve­tő intenzív őrzéseknél, az in­kubációs kezeléseknél, besu­gárzásoknál stt>. Viszont az állandósított feltételek kö­zött kialakított közvetlen kapcsolatban a beteg és a készülék egymástól elvá­laszthatatlanok, a technika szerepe, pontossága, megbíz­hatósága nélkülözhetetlen, az esetleges meghibásodás életveszélyt jelent. Ilyen a közismert műbillentyű a szívben, vagy a művese, a vastüdő, a szívritmust sza­bályozó pacemaker stb. Gya­korlatilag százezer üzemórán át kell a berendezésnek meghibásodásmentesen mű­ködnie! A szakemberek ezt a nehezen biztosítható elő­írást „öt-kilences” feltétel­nek nevezik. A kutatási témája», mind bonyolultabbak, megválaszo­lásuk egyre nehezebb. Mér­nök. orvos, fizikus, vegyész, biológus, matematikus s az egyéb szakemberek hadának különálló tevékenysége már nem elegendő, viszont mun­kájuk összehangolása, a koordináció komoly anyagi és szervezeti feltételek ki­elégítését követeli meg. S ha a megoldás megszületett, az eredmény (ami elsősorban a beteg szempontjából fontos) még mindig jó ideig várat magára. A kutatást követő gyártástervezés, a termék és a technológia egymáshoz il­lesztése, a prototípus, majd a nullszéria elkészítése az egyre bonyolultabb gyári rendszerekben mind hossza­dalmasabb. Érthető, ha a hovatovább végtelen hosszúra nyúló ku- tatás-alkalmazásbavitel pá­lyáját éppen a gyógykeze­lésre szorulók érdekében az adott lehetőségeken belül csökkenteni igyekszik nem­csak az egészségügyi háló­zat. de az ipar is. Ennek eredménye az a mérnök—or­vos együttműködés, ami a MEDICOR Művek kezde­ményezése nyomán a kór­házakba kihelyezett kutató-, illetve fejlesztő laboratóriu­mokon keresztül nemcsak a témák megválasztását és ki­jelölését. de lépésről lépésre a téma teljes körű feldol­gozásában az egészségügy­nek a technikai készülékek­kel szembeni igényét egybe­hangolja a műszaki szak­emberek által jól ismert technikai lehetőségekkel. A főváros után éppen Mis­kolcon építették fel az első ilyen kihelyezett laboratóriu­mot. Munkáját az egész me­gye fokozott érdeklődéssel figyeli, eredményeit nagy várakozás előzi meg. Dr. Réthly Gyük»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom