Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1978. január 22., vasárnap íí)VilághIrad6 é&maammmmmammmmmmmmmmamtm Urho Kalcva Kekkonent újabb hat évre megválasztot­ták Finnország elnökévé A meglepetésekben ugyan­csak edzett közel-keleti szak­értők is kapkodhatták fejü-x két a héten: szinte naponta zajlottak az ütközetek a dip­lomáciai idegháborúban. A hét kezdetén Egyiptom és Izrael éles szóváltásai kavar­ták a kedélyeket, s az ame­rikai külügyminiszter várat­lanul lemondta utazását, nyil­ván azért, hogy lecsendesítse a szembenálló feleket. Némi késéssel -azután mégis útra­kelt,, s úgy tűnt, hogy képe­sek lesznek megállapodni egy kompromisszumos napirend­ben. A jeruzsálemi politikai bizottság nyitó ülését követő banketten, Begin izraeli mi­niszterelnök azonban szokat­lanul kemény hangot hasz­nált, mire az egyiptomi kül­ügyminiszter plállt eredetileg tervezett udvarias pohárkö­szöntőjétől. Néhány óra múl­va Szadat visszarendelte az egyiptomi delegációt, bizony­talanná vált a katonai tár­gyalások folytatódása is, a konferencia megmentése ér­dekében új amerikai közve­títési kísérletek indultak. Tulajdonképpen nem a ku­darc jelentett váratlan fordu­latot, hiszen a Kairóban és a Jeruzsálemben kifejtett ál­láspontok — szavakban! — fényévnyi távolságból vannak egymástól, hanem inkább az értekezlet ilyen gyors félbe­szakadása. A szavak viszont nem mindig fedik a tetteket, s a valóságos ellentétek két­ségtelenül keverednek a dra- matikus színjátékkal. Ügy tűnik, hogy Washingtonnak, Izraelnek és a jelenlegi egyiptomi vezetésnek közös érdeke az igazi rendezéshez vezető genfi utak elkerülése, közben azonban kölcsönös zsarolás és pozícióharc folyik. Izrael a békésebb kifejezések hangoztatása mellett folytat­ja erőpolitikáját; Kairó a keménykedés mögött hajlan­dó további engedményekre, csak elfogadható formákat szeretne találni; az Egyesült Államokban pedig kettős nyomás nyilvánul meg, az Izrael-lobby és az arab olaj- lobby egyaránt tevékeny. Amennyiben a Közel-Kele­ten lehet egyáltalán politikai időjárási előrejelzést adni, valószínű, hogy ez a „hideg­meleg” klíma folytatódik. Egyelőre nem látni olyan pontokat, ahol igazi meg­egyezést köthetnek, viszont túl sokat kockáztattak már eddig is, semhogy be lehetne jelenteni a teljes eredmény­telenséget, Ez a látványos helybenjárás tovább bonyo­lítja a helyzetet, s változat­lanul eltéríti a közel-keleti fejleményeket a kibontako­záshoz vezető utakról tév- utakra és zsákutcákba. 2 A Vietnami Szocialista Köztársaság, amelyet érthe­tően elsősorban a belső fel­adatok, az újraegyesítés, va­lamint az újjáépítés foglal­tak el, az utóbbi hetekben mind tevékenyebb békediplo­máciát folytat. A VSZK kül­ügyminisztere több délkelet­ázsiai országot keresett fel, új kezdeményezések történ­tek Vietnam és az ASEAN-or- szágok kapcsolatainak fejlesz­tésére — így széles körű együttműködési programot dolgoztak ki Malaysiával és a Fülöp-szigetekkel, rendeztek számos vitás problémát Thaifölddel. Bejelentették a vietnami kormányfő közeli, indiai utazását, s gazdasági jellegű tárgyalások folynak Japánnal. Újabb vietnami lépések történtek Kambodzsa irányá­ba is: az év kezdete óta im­már a harmadik indítvány Hanoi részéről, hogy rendez­zék békés úton a súlyos ösz- szeütközéseket kiváltó határ­vitákat. Kambodzsa sajnos még mindig nem hajlott az ésszerű figyelmeztetések megfogadására, fegyveres erői a hét derekán nyolc helyen hajtottak végre újabb határ­provokációkat, s 23 vietnami polgár életét vesztette. A VSZK részéről természetesen nem maradhatott el a megfe­lelő válasz, de a határozott intézkedésekkel egyidőben újabb javaslat hangzott el — mint már korábban annyiszor — a kétoldalú tárgyalásokra. Be'ejezídait a nagyjavítás az ózdi RDH-ban és FAM-ban Az Ózdi Kohászati Üze­mek két termelő gyáregysé­génél — á rúd-dróthenger- műnél és a folyamatos acél­öntőműnél — befejeződött a 12 napra tervezett éves nagyjavítás. A két üzem egy­időben történő javítását a termelés folyamatossága tet­te szükségessé. A rúd-dróthengerműben 12 napra tervezett javítás ide­jének csökkentésére az üzem 18 szocialista brigádja felhí­vással fordult a javításban részt vevő társ-gyárrészlegek kollektíváihoz 4—8 óra tár­sadalmi munkavégzésre. En­nek, és a jó munkaszerve­zésnek az eredménye, hogy 5 műszakkal korábban fejez­ték be a tervezett főjavítást. Az 5 műszak alatt így a hengerészeknek lehetőségük van arra. hogy a január ha­vi esedékes tervüket — a korábbi anmohiány miatt keletkezett 1500 tonnás le­maradást — teljesítsék, A javítási munkálatokban részt vevő mintegy 750 főnek jelentős munkákat kellett el­végezni, mint például a 85 tonna/óra teljesítményű ke­mence felújítása, a henger­állványok főhajtó-motorjai- nak teljes revíziója, továbbá az eddigi üzemelés alatt nem megfelelően funkcionáló kül­földi szállítási berendezések átalakítása, a teljes henger- állvány-park felújítása és a módosított hűtőszerelvények beépítése. A rúd-dróthengerműben tegnapelőtt 14 órakor meg­kezdték az üzemszerű terme­lést. A vállalat a nagyjaví­tásra 27 millió forintot for­dított. A folyamatos acélöntőmű hőjavítását végző több mint 400 fős kollektíva is sikere­sen hajtotta végre feladatát és a tervezett határidőre át­adta a munkaterületet a szálöntőknek. A FÁM gépé­szeti részének próbaforgatá­sára pénteken éjjel került sor. Az üzem — amelyet mintegy 5 millió forint költ­ségráfordítással újítottak fel — ma reggel 6 órakor meg­kezdi a termelést. Nedobai József Mi történik „Afrila szarvánál”? (Folytatás az 1. oldalról) Jó eredményeket értek el a kazincbarcikai munkásőrök — mint a parancsnok beszámoló jelentésében elmondotta — a kiképzés, a szolgálat terüle­tén, valamint a politikai ne­velő munkában. A munkás­őrök kommunista nevelése a pártszervezetekkel együtt va­lósult meg. Eredményesen folytatták a múlt esztendő­ben az ifjúság honvédelemre való felkészítését, az úttörő- munkásőr alegységeknél, il­letve az Ifjú Gárda alegysé­geknél. Tovább szilárdult a múlt esztendőben a társ fegy­veres erőkkel és testületekkel való kapcsolat is. A múlt évi tevékenységet értékelve a parancsnok hangsúlyozta, hogy az 1977-es kiképzési feldatok eredmé­nyes végrehajtását a teljes személyi állomány lelkiisme­retes munkája, a parancsno­kok politikai és szakmai rá­termettsége. a városi pártbi- zotság, a megyei parancsnok­ság politikai és szakmai irá­nyítása, a pártszervezetek, a tömegszervezetek, az üzemek és az intézmények vezetőinek, kollektíváinak aktív támoga­tása segítette. Elismerés illeti ezért a munkásőröket, hozzá­tartozóikat, akik nagy segítsé­get nyújtanak abban, hogy a munkásőrök maradéktalanul eleget tudjanak tenni önként és szabad időben vállalt kö­telezettségeiknek. Ezután került sor a külön­böző kitüntetések, elismeré­sek átadására. A szocialista versenyben az egység első sza­kasza nyerte el a Kiváló Sza­kasz, a harmadik szakasz el­ső raja a Kiváló Raj címet és a vándorzászlót. Hárman kapták meg a Kiváló Pa­rancsnok, hatan a Kiváló Munkásőr, 27-en az öt-, tíz-, tizenöt és húszéves munkás­őri tevékenységükért a Szol­gálati Érdemérem különböző fokozatait, a tartalékállo­mányba vonulók, illetve a le- szerelők közül 11-en az em­lékérmet és emléklapot. Az egységgyűlés résztvevőit a megyei és a városi párt- bizottság nevében köszöntöt­te dr. Vékony Ernő, a Ka­zincbarcikai városi Pártbi­zottság első titkára. Rövid beszédében hangsúlyozta, hogy az egység állománya a múlt évben sikeresen oldott meg sok feladatot. Kérte a munkásőröket, hogy az idén még eredményesebben tevé­kenykedjenek minden terüle­ten. Megköszönte a tartalék- állományba vonulóknak, illet­ve a leszerelőknek áldozatos munkájukat, de ugyanígy kö­szönettel szólt az egész egy­ség múlt évi tevékenységéről. Az új munkásőröket arra kér­te, hogy esküjükhöz híven fog­lalják el helyüket az egység­ben. A kitüntetett kollektí­váknak és munkásőröknek külön is gratulált. Ezt követően került sor az egység zászlaja előtt azoknak az új munkásőröknek az ün­nepélyes eskütételére, akik az előképzés során elsajátították mindazokat az alapismerete­ket, amelyek a munkásőri feladatok ellátásához elen­gedhetetlenül szükségesek. Az eskütétel után következett a jelképes fegyverátadás. A területi parancsnok ne­vében Kovács László, a Mun­kásőrség Borsod megyei pa­rancsnokának helyettese kö­szönte meg a kazincbarcikai egység múlt évi eredményes munkáját, majd átadta a múlt évben a szocialista ver­senyben második helyezést elért kazincbarcikai egység­nek a dicsérő oklevelet. Köszöntötték az egység személyi állományát a város központi általános iskolájá­nak úttörői, a művelődési ház pedig ajándékműsorral ked­veskedett. O. J. Maróthy László beszéde (Folytatás az 1. oldalról) nem alkalmaznak egymás ellen elsőként nukleáris fegy­vert. Nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a Szovjetunió új békekezdeményezéseinek, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját ünneplő Moszk­vában hangzottak el, s ame­lyekre a Magyar Népköztár­saság parlamentje egyetér­téssel, pozitívan válaszolt. A nukleáris fegyverek gyártásá­nak egyidejű beszüntetése, majd a készletek fokozatos megsemmisítése és a békés célú atomrobbantások mora­tóriumának meghirdetése az általános leszerelés elenged- ' heteden feltétele. A KISZ KB élső titkára hangsúlyozta az ifjúság je­lentős szerepét a békért és az enyhülésért vívott harcban, kiemelve, hogy a magyar if­júság szervezetei részt vállal­nak a haladó ifjúsági moz­galmak munkájában és különös gondot fordítanak az európai fiatalok szervezetei­vel kialakított együttműködés fejlesztésére. A gyéren érkező, s néha ellentmondásos hadijelentések arra engednek következtetni, hogy új helyzet van kialakulóban az ogadeni háborúban. Megtört a Szo­máliái támadás lendülete, állóháború bontakozott ki, s ahogyan időt és lélegzetet nyer az etiópiai haladó rend­szer, kedvező feltételek teremtődnek az ellentámadáshoz, a behatolt külföldi csapatok kiszorításához. Mindez látható idegességet, helyenként már valóságos fejvesztettséget keltett a térség imperialistabarát köreiben. A Szomáliái elnök egyik fővárosból a másikba utazik, mind aktívabbá válik Szaúd-Arábia, s megkezdődött az álhírek terjesztése. Olyan közlemények látnak napvilágot, hogy a szovjet honvédelmi miniszter Etiópiában tartózkodna, a „Varsói Szerződés inváziót tervez Szomália ellen”, s ha­sonló, képtelen kitalációk. A TASZSZ határozott nyilatko­zatban tette helyére a dolgokat, megcáfolta a hazugságo­kat, ugyanakkor megerősítette az ismert tényt: a Szovjet­unió támogatja Etiópia igazságos, önvédelmi harcát. Ilyen körülmények között zajlott — zárt ajtók mögött — öt nyugati hatalom válság-tanácskozása Washington­ban, de a jelek szerint nehéz lenne vállalni egy nyílt be­avatkozást Szomália mellett. Így marad a közvetett segít­ségnyújtás és változatlanul az áttételes módszer — Szaúd- Arábián át érkeznek az amerikai, s egyes értesülések sze­rint Pakisztánon át kínai fegyverek Mogadishuba. Etiópia fellép minden veszélyes, külső manőver ellen, s változat­lanul lehetségesnek tartja a békés megoldásokat. Hajlandó elfogadni az Afrikai Egységszervezet közvetítő tevékenysé­gét, (ugyanakkor jellegzetesen afrikai ügy lévén, nem tart­ja a Biztonsági Tanácsot illetékesnek ebben az ügyben), nincs semmifajta területi követelése Szomáliával szemben, viszont jogosan követeli, hogy a szomszéd ország csapatai hagyják el Etiópiát. A megoldás kulcsa most minden eddi­ginél inkább Szomália és támogatóinak kezében van: a kalandok és a hamisítás helyett mennyiben hajlandók a kijózanodásra, a végső soron kölcsönös érdekeken alapuló békés rendezésre. Huszár István Vietnamba utazott Le Thanh, á Vietnami Szo­cialista Köztársaság minisz­terelnök-helyettese, az Álla­mi Tervbizottság elnöke meg­hívására szombaton küldött­ség utazott Hanoiba Huszár István miniszterelnök-helyet­tes, az Országos Tervhivatal elnöke vezetésével, a gazda­sági együttműködés időszerű és távlati kérdéseinek meg­tárgyalására. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese búcsúztatta, ott volt Nguyen Phu Soai, a VSZK budapesti nagykövete. Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese január 20-án ünnepélyesen felavatta hazánk első űrtávközlési földi állomá­sát, a Bakony lábánál; Taliándörögdön. Az ünnepség után be­kapcsolták a földi állomás berendezéseit. Képünkön: a földi űrtávközlő állomás bizonyos ügyek szellőztetéséről lesz szó, dehogyis! Valóban a szel­lőztetésről. Az ember azt hi­hetne. hogy ennek techniká­ját már ki tudja mikor kita­lálták! Körülbelül úgy, aho­gyan ma is csináljuk. Kinyit­juk az ablakot, megvárjuk, amíg a szoba kiezellőzik, az­után becsukjuk az ablakot. Hittük ezt jó néhányan, amíg az egyik „nyílászáró” szakember föl nem világosí­tott bennünket a tudnivalók­ról. Azok kapták meg az ér­tékes felvilágosítást, akik az elmúlt napokban belehallgat­tak a rádió reggeli króniká­jába. Nyilván több millióan hallgattunk bele, mivel ébre­déskor az ember agya kipi­hent. friss és sok informá- ci befogadására képes. Meg­tudhattuk a szakembertől, hogy nyílászáró szerkezete­ink szerencsére nem zárják el tökéletesen a nyílást, éspe­dig a célból nem zárják el, hogy a lakások megfelelő szellőztetését biztosítsák. Tet­szenek egyébként ismerni a nyílászáró szerkezeteket: az ajtókról, az ablakokról van szó. Mi, egyszerű emberek úgy vélhettük, hogy ezeknek, ha bezárjuk, tisztességesen be kell záródniuk, de most már tudjuk, hogy nem kell. Sőt! Helyes, ha réseket hagy­nak, éppen a szellőztetés, a levegőcsere érdekében. Az ember tehát mindig okulhat, tanulhat. Jó persze, ha kétkedve fo­gadjuk az új ismérveket, mint ahogyan a rádiósok is tették. Rögtön, az elhangzot­tak után kétkedésüknek ad­tak kifejezést, majd később, más szakembereket is meg­szólaltattak, akik az előző szakember által közvetített információt illetően szintén kétkedtek. Ez utóbbiak nyil­ván a többséghez tartoznak. A mi táborunkhoz, akik kü­lönböző fortélyokkal — csí­kokra szabdalt szivacs, össze­hajtogatott pléd, nagymami berlinerkendője stb. — meg­próbáljuk a réseket betömni, ilymódon védekezve a függö­nyöket állandóan lebegtető cúgtól, a lakás nem kívána­tos lehűlésétől, miközben saj­nálkozunk is a fűtési energia elpocsékolása miatt. Mégis, azt az embert, aki szerencsésnek tartja a nyílás­záró szerkezetek réseit, sok minden miatt irigyelhetjük. Mindenekelőtt amiatt, mert a fentiekből következően elé­gedett a munkájával, mely munka ugyancsak a fentiek­ből eredően nyilván a nyí­lászárókkal van összefüggés­ben. Márpedig, ha valaki elé­gedetten végzi a munkáját, az örül a teljesítménynek, jó­kedvű és nem igen zavarja meg semmi különösebben. Éppen ezért nem szabad őt elítélni, megróni. Inkább na­gyobb figyelmet kellene szen­telnünk bizonyos módszerek tanulmányozására, ha szüksé­ges, elterjesztésére. Ha ugyanis körülnézünk egy kicsit, szép számmal találunk embereket, akik sze­rint minden nagyon szép, mindennel meg lehetünk elé­gedve. Az idézet nem pon­tos, ezért nincs idézőjelben. Ugyanez okból az sem. hogy amit mi csinálunk, az a le­hető legjobbika a világnak. Felépül például valamely vá­rosban egy autószerviz köz­vetlenül a főút mentén, a la­kóházak között. „Jó az, na­gyon is jó helyen van!” — mondja az elégedett ember, aki persze nem ott lakik. Va­lahol ugyancsak a főút men­tén építik meg az óvodát. Benzingőz, lárma, miegymás. „Jó, az, nagyon jó helyén van!”. Valahol az építendő szolgáltató egység helyét hét­nyolc évig nem jelölik ki. Az árak közben erről nem vesz­nek tudomást, emelkednek. A szolgáltatás színvonala csökken. „Jó az, jó az. nem lehet csak úgy hűbelebalázs rmfdjára!” Valahol, idegen- forgalmi szempontból expo­nált helyen, emberemlékezet óta nem épül meg szálloda. Egyetlen egy sem. „Jó az, jó az, nem lehet mindent egy­szerre!” Valahol súlyos visz­szaélésekct tapasztalnak. Bí­rósági tárgyalás, megfelelő keperész. „Nem kell minden­ből nagy ügyet csinálni. Min­denki tévedhet.” Árvíz, veté­sek ezer hektárjai fuldokol­nak. „Nem baj az. majd ki- gazdáíkodjuk!” Szárazság, a források beszűkültek, a ma­gas házakban nincs víz, „Nem baj az, a fontos- hogy vannak magasházak.” Derí­tés nélkül megy a szennyvíz a folyóba, mert a derítő évek óta nem készül el. ,,Nem baj, majd leülepszik az a szenny!” Nem jó, amit csinálunk, mert jobban is lehetne. „Nem. baj, majd egyszer jobb lesz.” Mikor? Ki által? Mikép­pen? Hogyan? Nem érdekes? Nem zavarja őket. Jó az. úgy ahogyan van. Nagyon is jó. Miért kell mindenből ügyet fabrikálni? Ismerik ezeket az embereket? Bizonyára. Hi­szen sok sok helyütt megta­lálhatók. Valahogy nem jól működnek a nyílászáró szer­kezeteik. Szerencse viszont, és ez tényleg szerencse —, hogy többen vannak azok, akik valóban ismerik a kü­lönböző szerkezetek rendelte­tését és tesznek is a minél pontosabb működtetésért. Szellőztetnek is, frissítik, tisztítják a levegőt, úgy, ami­ként szükséges. jó lenne valami mód azért ki­nyitni ezeket a nyílászáró­kat több ember fejében is. Hadd szellőzzenek, hadd tisz­tuljanak. Priska Tibor Néha Munkásőr egységgyis Kazinotiarcikán Szellőztetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom