Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-20 / 17. szám
eSZftK-WAGYARORSZAG 2 1978. Január 20., péntek Magyar újságírók látogatása a szovjet Déli Hadseregcsoportnál A szovjet hadsereg megalakulásának közelgő 60. évfordulója alkalmából Fedot Filipovics Krivda Vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka csütörtökön vendégül látta a magyar sajtó honvédelmi tudósítóit. Az újságírók megismerkedhettek egy dunántúli szovjet alakulat életével, tevékenységével. Bemutatták az újságíróknak a korszerű kézi és. gépi harcászati eszközöket, modern fegyvereket. A sajtó munkatársai megtekintették a szovjet Déli Hadsereg- csoport katonafiataljainak egyik körletét, ahol napjainkban is őrzik és ápolják a második világháborúban, a fasiszták elleni küzdelemben hősi halált halt Hja Szeme- novics Nazarov és Viktor Andrejevics Tumár, a Szovjetunió hőseinek emlékét, akiket az egység örökös tagjaként tisztelnek. Az alakulat katonáinak politikai, szakmai képzését jól felszerelt oktatótermek, klubszobák szolgálják. A falakon tablók, demonstrációs táblák köszöntik a közelgő jubileumot, fotók és egyéb dokumentumok vallanak a magyar—szovjet fegyverbarátságról, a két hadsereg történelméről, kapcsolatairól. Az egész napos program végén Fedot Filipovics Krivda adott tájékoztatót a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából született sikerekről, eredményekről és egyebek közt beszámolt arról, hogy magyar és szovjet katonák közös tapasztalatcseréjével, jubileumi kiállításokkal, katonaművészek vendégszereplésével, filmfesztiválokkal, olvasómozgalmakkal készülne* a szovjet hadsereg közelgő 60. születésnapjának méltó megünneplésére. Az elkövetkező hetekben, hónapokban magyar veteránokkal, internacionalistákkal élménybeszámolókon közösen elevenítik fel a dicső emlékeket. A gazdag jubileumi rendezvényeken magyar gyárak, üzemek szocialista brigádjait, munkásait is vendégül látják. Nyugatnémet kormánynyilatkozat Csütörtökön a bonni parlamentben Helmut Schmidt kancellár kormánynyilatkozatban értékelte a szociálli- berális koalíció tavalyi tevékenységét, és szólt az 1978-ás év főbb feladatairól. Bevezetőjében elismerte, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a most induló esztendőben is komoly gondoknak néz elébe: a munkanélküliség, az állásra vagy szakoktatásra hiába váró fiatalok nagy tömege, a terrorizmus problémaköre, a szociális helyzetbe mutatkozó számos ellentmondásos jelenség nyugtalanságra ad okot. A kormánynyilatkozat külpolitikai részének legfontosabb megállapítása: „államunk legfontosabb feladata 1978-ban is, hogy hozzájáruljon a béke biztosításához. A béke létezésünk alapfeltétele, ezért semmi sem pótolhatja” — jelentette ki Schmidt. Az NSZK „a kelet-európai népekhez fűződő kapcsolataiban a normalizálás, Willy Brandt és Walter Scheel által megkezdett útját kívánja járni.” A nyugatnémet politika egyik központi kérdése a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok témája. „Ez a viszony tavaly tovább fejlődött a normalizálás irányában. Ehhez hozzájárult Genscher külügyminiszter moszkvai látogatása, valamint a két ország külügyminisztereinek New York-i konzultációja alkalmával kibontakozott politikai párbeszéd is. Ami a gazdasági együttműködést illeti, a Német Szövetségi Köztársaság 1977-ben is á Szovjetunió legjelentősebb nyugati kereskedelmi partnere volt. Azzal számolunk, hogy 1978-ban is sikerül elérni az árucsere-forgalom magas, 11 milliárd márkás volumenét... ezért teljes egészében osztom Leonyid Brezsnyev főtitkár, szovjet államfő pozitív elvárásait” — mutatott rá a nyugatnémet kormányfő. Reményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok 1978 folyamán sikeres SALT-megállapodást köt, amely megszilárdítja a Kelet és Nyugat közti erő- egyensúlyt. Az NSZK továbbra is elsőrendűnek tekinti NATO-tag- ságát, és biztonsága szempontjából döntőnek az Egyesült Államokkal való szövetséget. A kormánynyilatkozat külön foglalkozott a két német állam viszonyával. Mint megállapította, az utóbbi időben visszaesés mutatkozott ezen a téren. „Ennek ellenére nem térhetünk le az enyhülés és normalizálás útjáról, mert ennek a politikának nincs alternatívája” — hangsúlyozta a kormányfő, bírálva elsősorban a nyugatnémet jobboldali ellenzéket, amely lehetetlenné -akarja tenni az NDK és az NSZK közti párbeszéd folytatását. A Miskolci Építőipari Vállalat felvesz kizárólag miskolci munkahelyre ács, kőműves, parkettás, üveges, villanyszerelő, víz-, fűtésszerelő, lakatos, motorszerelő, segédmunkás, könyvelő, normás szakmában dolgozókat. Jelentkezés: Miskolc, József Attila u. 40. munkaügyi osztály Erich Honecker fogadta Győri Imrét Erich Honecker, az NSZEP főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke Berlinben fogadta Győri Imrét, az MSZMP KB titkárát. Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára csütörtökön Berlinben fogadta Győri Imrét, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárát, aki az NSZEP tömegpolitikai munkájának tapasztalatait és a tömegtájékoztatást tanulmányozta a Német Demokratikus Köztársaságban, s megbeszéléseket folytatott a két testvérpárt munkakapcsolatairól, együttműködéséről az agitáció és propaganda területén. Erich Honecker a szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozón tájékoztatót adott arról, hogy az NDK- ban eredményesen valósítják meg az NSZEP IX. kongresszusán hozott határozatokat, s hangsúlyozta az ideológiai munka nagy fontosságát a párt tevékenységében. Győri Imre a beszélgetés során nagyra értékelte az MSZMP és az NSZEP közötti, az ideológiai területen is kibontakozott szoros együttműködést. Győri Imre és kísérete — dr. Mona Gyula, a KB agi- tációs és propaganda osztályának helyettes vezetője és Kurucz István, a budapesti oktatási igazgatóság vezetője — csütörtök este hazautazott. Az MSZMP KB titkárát Berlin Keleti pályaudvarán Werner Lamberz búcsúztatta. Jelen volt dr. Szűrös Mátyás. Begin hajthatatlan Menahem Begin a knesz- szetben (izraeli parlament), francia zsidó szervezet tagjai előtt mondott beszédében hangsúlyozta, hogy Izrael kész újrakezdeni a béketárgyalásokat, elfogadhatatlannak tartja azonban az egyiptomi követeléseket. Megismételte, hogy országa nem hajlandó lemondani a megszállt Sínai-félszigeten létesített zsidó településekről, képtelennek minősítette, hogy Kamel egyiptomi külügyminiszter visszakövetelte az araboknak Jeruzsálemet és nagyra értékelve saját tervét Ciszjordániára és a Gaza- övezetre vonatkozóan, újból leszögezte, hogy Izrael biztonsága csak akkor szavatolható, ha e területeket izraeli katonai ellenőrzés alatt tartják. Az izraeli miniszterelnök kijelentette továbbá, ha helytállóak azok a hírek, amelyek szerint Szadat elnök lépése (a Jeruzsálembe küldött egyiptomi küldöttség váratlan visszahívása) azt a célt szolgálja, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakoroljon Izraelre, a döntés eredménytelen marad, mert Ilyen nyomás „elképzelhetetlen”. Egy francia Pekinghen N em meglepő, hogy Mao Ce-tung elnök halála óta az első nyugat-európai kormányfő, akit a kínai fővárosban hivatalosan vendégül látnak, a francia Raymond Barre. A pekingi vezetés ezzel alighanem azt is méltányolta, hogy annak idején — 1964-ben — De Gaulle Franciaországa a nyugat-európai országok közül elsőnek ismerte el diplomáciailag a Kínai Népköztársaságot. A két ország kapcsolatai azóta — leszámítva a kínai kulturális forradalom mindent megbénító korszakát — egyenletesen fejlődtek. A kereskedelem terén a forgalom értéke az 1973. évi csaknem 400 millió frankról 1976-ra több mint másfél milliárd frankra emelkedett. A „négyek bandája” gazdaságzüllesztő tevékenysége nyomán e téren tavaly 80 százalékos visszaesés következett be, de ez nem csak francia viszonylatban történt, s hozzáértők szerint most ismét fellendülés várható a két ország kereskedelmi forgalmában. Peking érdeklődését Franciaország iránt annak idején De Gaulle elnök „független politikája” váltotta ki, vagyis az a törekvése, hogy valamelyest lazítson országának az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatain. Kína támogatja a nyugat-európai integrációs törekvéseket — politikaiakat, gazdaságiakat és katonaiakat egyaránt — azzal a meggondolással, hogy egy „harmadik erőcentrum” kialakulása ellensúlyozhatja az általa „szuperhatalmaknak” minősített USA és a Szovjetunió befolyását a világ ügyeire. Peking nyilván erre szeretné bátorítani ma is Párizst, s nem hajlandó tudomásul venni, hogy Giscard d’Estaing elnök jócskán feladta De Gaulle függetlenségi politikáját. Kína afrikai befolyásának növelése szempontjából a pekingi vezetés sokat remél Párizstól, amely az utóbbi időben aktivizálta a „fekete kontinensen” meglevő pozícióit. Mindkét törekvésében szovjfetellenessége vezérli a kínai vezetést, az a szándék, hogy ahol csak lehet, csökkentse a Szovjetunió befolyását. Egyes nemzetközi kérdésekben ugyan közös nevezőre juthat Peking és Párizs, de az enyhülési politika megítélésében teljesen ellentétes az álláspontjuk. A francia kormányfőt egy nyomós belpolitikai ok ösztönzi külpolitikai jó pontok megszerzésére: az idén márciusban sorra kerülő parlamenti választások ugyanis nem sok babért ígérnek a kormánypártnak, mert az előrejelzések a baloldal győzelmét tartják valószínűbbnek. Ilyen helyzetben pedig az uralmon levő pártnak jól jön, ha diplomáciai téren akár csak látszatsikert is felmutathat. A Kulturális Minisztériumban aláírták a magyar—bolgár kulturális cs tudományos együttműködési bizottság V. ülésszakának jegyzőkönyvét. A dokumentumot Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes, illetve Alekszander Föl, a Bolgár NK kulturális bizottságának első elnökhelyettese írta alá. Célok, szövetségek, törvényszerűségek 1978 Peking belpolitikájában Kínában tavasszal, az 5. országos népi gyűlés első ülésszakán jelen lesznek a hosszú ideje tetszhalott népfrontszervezet, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület Országos Bizottságának tagjai. 1977 utolsó napjainak egyikén jelentették ezt be Pe- kingben és a közlés egyúttal közvetett válasz egy gyakran vitatott kérdésre is: Vajon folyik-e még a harc a pekingi vezetésen belül a különböző szárnyak között, eldőlt- e a nyugati sajtóban oly sokszor tárgyalt, állítólagos Teng —Hua-párbaj? A válasz ebben az Űj-Kína hírügynökség által kiadott, két mondatban van: „Hua elnök, a bölcs vezér, valamint Je Csien-jing, Teng Hsziao-ping, Li Hszien-nien és VangTung- hszing, a KKP KB alelnökei is részt vettek a KNPTT Állandó Bizottságának ülésszakán. Amikor a tanácskozóterembe beléptek, lelkes és hosszan tartó ovációval ünnepelte őket minden jelenlevő.” Azaz most együtt haladnak a minap még egymással viaskodó és a hatalomért küzdő csoportok, és a sokáig csak Mao számára fenntartott megjelölés, „a bölcs vezér” azt is mutatja: Hua az első az egyenlők között. A célról, ami összetartja őket, két érdekes dokumentumból kaphatunk képet. A kínai gazdaság Az elsőt ugyanazon a napon adták ki, amikor bejelentették a fontos politikai fórum összehívását tavaszra. A hivatalos kínai hírügynökség szokás szerint viszonyszámokkal ugyan, de végre derűlátó jelentést adhatott ki az ipar eredményeiről. Az Üj- Kína szerint 1977-ben 1976- hoz képest 14 százalékkal nőtt az ipari össztermelés. Az acéltermelésben az előző évhez képest 11,5 százalék a növekedés, az olajtermelésben 8 százalék. A különböző nyugati hírszolgálati irodák pekingi tudósítói szerint figyelembe kell venni, hogy ezeknek a növekedési mutatóknak hátterében a politikailag oly zűrzavaros 1976- os év szokatlanul rossz eredményei állnak. A mezőgazdaságról szóló beszámoló jelentésből viszont az optimizmus legkisebb jele is hiányzik. Az „1949 óta legrosszabb időjárásnak” tulajdonítja a hivatalos közlés, hogy több tartományban a termelés még az igen rossz 1976. évinél is kevesebb. Hideg időjárás és aszály, árvíz és növényi kártevők szerepelnek a bajok okául. A nyugati elemzések .hivatalos népszámlálási adatok hiányában bizonyos kínai beszédek és közlemények anyagát felhasználva megállapítják: valószínűleg már 950 millió a kínai lakosság száma. Ez, tekintetbe véve a magas kínai születési számokat, nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy az ezredfordulón 1,3 milliárd kínai él majd. Viszont nem huszonhárom év múlva, hanem már 1978-ban és 1979-ben is meg kell birkózni a gyorsan növekvő lakosság élelmezésének mind nehezebb problémájával és azzal is, hogv minden évben 15 millió új munkahelyre van szükség a felserdült nemzedékek számára. Mostanában Teng Hsziao-pingnek tulajdonítják azt a megállapítást, hogy „Kína ellátása akkor lesz megfelelő, ha minden családnak lesz kerékpárja, televíziókészüléke és varrógépe és ha minden kínai évente 30 kiló húst ehet, naponta jut számára egy kis pohár pálinka és egy fél alma is.” Ez első pillanatban igen szerény igénynek tűnik. A legalább 300 millió kerékpár, és ugyanannyi tv-készü- lék, varrógép előállítása azonban mór egyáltalán nem szerény célkitűzés. Nem is szólva az évi mintegy hárommil- liárd mázsa hús megtermeléséről. Hua még csak 56 éves 1977 szeptemberének végen Teng Hsziao-ping Han Ju- szinnal, egy külföldön (Belgiumban) élő kínai írónővel beszélgetett. Az interjú legfontosabb része így hangzik: „A .négyek bandájának’ uralma majdnem 11 évig tartott. De még húsz évre van szükség ahíioz, hogy a nevelésre gyakorolt befolyásukat felszámolják. A .négyek bandája’ szabotálta a kutatást és minden tudományos tanulmányt, aminek az lett az eredménye, hogy elmaradásunk most ötven év.” Ennek a beszélgetésnek van még egy fölöttébb figyelemre méltó része. „Hua elnök még fiatal, csak 56 éves és Kína. a párt és az ország szempontjából nagyon jó, hogy fiatal az elnök, aki sokáig marad hivatalban. Én Hua elnöknek csak az asszisztense, segítőtársa vagyok. Semmi mást nem szeretnék, csak dolgozni ...” — mondta a 74 éves Teng.
