Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-18 / 15. szám

1973. Január 18., srerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

K

üzdelmes, de sikeres, eredményekben gazdag esztendő mérlegét értékelő, megvitató záróakkordhoz, s egyben az idei feladatokat összegező, határozattá emelő évnyitó eseményhez érkeztek el megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezetei. . Közös gazdaságaink zömében most készülnek nagy gonddal, kollektív bölcsességgel a zárszámadó, s egyben tervtárgyaló közgyűlésre, sőt van, ahol e héten már meg is tartják a termelőszövetkezeti élet e nagy jelentőségű, s ugyanakkor hagyományosan ünnepi rendezvényét,

Rendkívül fontos, hogy minden termelőszövetkezetünkben a lehető legjobban, körültekintően, pontosan, felelősségteljesen készítsék elő a zárszámadó közgyűlést. Sehol sem lehet ez az esemény megszokott, úgynevezett: „rutin” évzáró, mert — bár a közgyűlés „forgatókönyve” azonos az előző évivel —, a szövetkezeti élet, a gazdálkodás évről évre más, változik, új vonásokkal gyarapszik.

Az 1977. évi mérleg és az 1978-as tervek nemcsak visszapillantanak, értékelnek, hanem előre is néznek. És elsősorban előre' tekintenek. Ezért az elmúlt év gazdálkodási eredményeit, tanulságait úgy kell összegezni, elemezni, hogy az alapul szolgáljon az idei termelési célokhoz. A reális számvetés alapján pedig olyan terveket kell jóváhagynia, helyi „törvénnyé” emelnie a közgyűlésnek, amely a tapasztalatokat jól hasznosítva, a helyi lehetőségekkel élve jól szolgálja mind a közös gazdaság előbbre lépését, boldogulását, mind az országos, központi célokat.

Sok mindenre kell gondolni, odafigyelni a mérleg és a terv készítésénél, a zárszámadások előkészítésénél és lebonyolításánál. És termelőszövetkezetenként is változnak ezek a sok fontos közül is „legfontosabb” előfeltételek. Jó néhány közös gazdaságban — elsősorban az időjárás okozta elemi csapások miatt — hiánnyal zárják az elmúlt évet, s gondokkal kezdik az újat. Nagyon fontos, hogy a gondokat, az esetleges hibákat ezekben a tsz-ekben is nyíltan feltárják, ne palástolják. A tagság az őszinte szót mindig szívesebben, kedvezőbben fogadja — még ha gondokat sorol is az —, mint az elkendőzést, mellébeszélést. És a rejtve maradt hiba, az elhallgatott gond súlyos akadálya lehet az idei elöbbrelépésnek is.

Kivétel nélkül mindenütt a közgyűlés sikerének egyik legfontosabb feltétele az egész tagság, a dolgozók minden rétegének bevonása,' mozgósítása. Szabó István, a TOT elnöke, aki egyben a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke is, a napokban tett nyilatkozatában így szólt erről: „Nálunk, Nádudvaron, minden tag alaposan megismerheti a zárszámadási eredményeket, az üzemi és az ágazati feladatokat és abban saját tennivalóit. Nem sajnáljuk az időt és a fáradságot a munkahelyi tanácskozásoktól. Azt tartjuk, hogy ezek a megbeszélések ugyanolyan aktív részvételt követelnek a tagoktól, mint mondjuk a gépszerelés, vagy a vegyszerezés, vagy bármilyen más munka. A mi véleményünk szerint tehát ilyenkor dolgozik a tagság.”

Ilyen közös „munkának” kell tekinteni minden termelőszövetkezetünkben a zárszámadást. Igaz, nem könnyű a szövetkezetek mai mérete, taglétszáma mellett biztosítani a közgyűlés munkajellegét, de lehet, sőt kell is. Ha a nagy tsz- ekben minden problémát a közgyűlésen akarnak megtárgyalni, akkor szinte megoldhatatlan feladatra vállalkoznak. A zárszámadást nem szabad „leszűkíteni” a közgyűlésre. A politizálás, az értékelés, a vita fórumainak kell tekinteni a közgyűlést megelőző ágazati, üzemegységi vagy brigádértekezleteket is. A szövetkezetek fejlődésének jelenlegi fokán a szövetkezeti demokrácia gyakorlásának igen hatékony fórumai a munkahelyi megbeszélések. A legtöbb esetben itt bátrabban is mondanak véleményt, s a javaslatok nagyon konkrétak, szinte személyre szólóak.

A termelőszövetkezeti pártszervezeteknek, amelyek egész évben együtt éllek, dolgozlak a közös gazdasággal, amelyek a párt általános és gazdaságpolitikája ismeretében mutatták az utat a gazdálkodás nehézségei közepette, most a zárszámadások előkészítése és lebonyolítása időszakában ugyancsak rendkívül fontos feladataik vannak.

A mérlegek, a tervek, a beszámolók készítése a tisztség- viselők, a szakemberek feladata, de az már félreérthetetlenül pártpolitikai feladat, hogy a zárszámadások légköre olyan legyen,, amely biztosítékot nyújt az idei esztendő jó elindításához, a megnövekedett feladatok teljesítéséhez. Ezért rendkívül fontosak azok a taggyűlések, amelyeken a kommunisták a közgyűlést megelőzően megvitatják és jóváhagyják szövetkezetük előző évi gazdálkodását és idei terveit. A tsz-tagok sok éves tapasztalatból tudják, hogy a párt politikája a tsz-tagság érdekeit szolgálja. Ezt a politikát pedig közvetlenül a helyi pártszervezet képviseli. Tehát a zárszámadást megelőző taggyűlés véleménye, értékelése fontos, a kommunisták őszinte értékelése megadja a megfelelő alaphangot a közgyűlésnek is.

Munkavédelmi vetélkedő a BÉM-ben

A Borsodi Ércelőkészílő Műben 1977. utolsó három hónapját munkavédelmi negyedévvé nyilvánították. Az elért eredményeket hétfőn délután értékelték. Ez alkalomból vándorserleget készítettek, amelyet, ha egy üzem háromszor egymás után elnyer, a kollektíva tulajdona marad.

A munkavédelmi negyedévben a villamos üzem került az első helyre, baleset- mentesen dolgoztak. rend, fegyelem volt a műhelyben, mjndent elkövettek a balesetek megelőzéséért. Így első ízben a villamos üzemieké lett a vándorserleg. A második helyezést a technológiai melegüzem, a harmadik helyezést a technológiai hidegüzem érte el. Mindkét kollektíva tárgyjutalmai, illetve kis könyvtárat kapott.

Az értékelés után került sor a munkavédelmi szellemi vetélkedőre. Ebben 40 szocialista brigád 8—3 fős csapata indult. Kimagasló eredményt ért el és döntetlenül az első helyre jutott a Fazola Henrik, valamint az Érc I. szocialista brigád. A második helyre a Beregovoj, a harmadikra a Gagarin, a negyedikre a Jedlik Ányos és ötödik helyre a Zalka Máté brigád került, amelyeket tárgyjutalomban részesítettek.

Ellenőrzés a magasban

Vonalvizsgálók

Nyoícszáz mázsa vas

Országos, s várhatóan nagy hasznot hozó akciót indított a MÉH Vállalat az év elején. A termelőszövetkezetekhez fordultak kéréssel: gyűjtsék össze azt az óriási mennyiségű vashulladékot, amely — különösen ilyenkor, télen, a mezőgazdasági munkák holtidényében, s a gépjavítások időszakában — felgyűlik, rozsdásodik; a földeken. Nem kell különösebben bizonygatni ennek hasznosságát, hiszen a vashulladék kincset ér kohászati üzemeinknek. Másrészt pedig — sajnos példák tömkelegét lehetne sorolni — nem egy termelőszövetkezet területén vannak olyan gépek, gépalkatrészek, amik évek óta hányódnak —- felhasználatlanul. Pedig — ez az akció is bizonyítja — érdemes minden termelőszövetkezetnél kicsit körülnézni.

Megyénkben eddig több mint nyolcszáz mázsa vashulladékot, használhatatlan alkatrészt szállítottak be a MÉH-felvevőhelyekre a termelőszövetkezetekből. Meg lehet kockáztatni, hogy ez a mennyiség csak elenyésző töredéke annak, ami ténylegesen kint hányódik a földeken. Hogy ez a, február végéig tartó akció milyen eredménnyel zárul, hány tonnában lehet majd mérni a visszanyert hulladékvas mennyiségét, s ezáltal hány millió forintot nyer népgazdaságunk — nem tudni. Érdemes tehát körülnézni, ki- nek-kinek a saját portáján, földjén. Ügy, ahogy ezt már Borsodban elsőként a tardi- ak, a sályiak és a hangácsiak tették, hiszen az eddig összegyűlt hulladékvas nagy részét ők szállították a MÉH- nek.

(-falvi)

Pataki tervek

A szennyvízcsatorna hálózatának további bővítését tervezik az idén Sárospatakon. A mind nagyobb idegenforgalmat lebonyolító végardói üdülőterület környékének bekötése is a célok között szerepel.

Bodnár András telefonos: — fias életet.

Lentről, a földről kicsinek látszik a magasban utazó két ember. Egyikük a sárgára festett csillében áll, a társa a csille ellenőrző padjáról figyeli a kötelet. Előttük és mögöttük öt-hat. méterre gurulnak a védőcsillék.

Mucsonyt elhagyva, az országút közelében találkozunk a vonal vizsgálókkal. Ahogyan megtudjuk, a kéthetente szokásos tartókötél- ellenőrzést végzik.

— Nagy figyelmességet, lelkiismeretességet kívánó fontos munka. Észre kell venni az eltört kötélszálakat, ki kell javítani a hibákat. Ha nem tennénk, idővel leszakadhatna az egész tartókötél.

Vattaruhába, fülessapkába, bakancsba öltözött fiatalember mondja mindezt Bodnár András a beosztása szerint, telefonos.

Szeretem, szeretjük ezt a fer— Ügy tudom, hat kilométeres az edelényi kötélpálya — folytatja, miközben le nem tenné kezéből a telefonkagylót. — Jelenleg nyolcán dolgozunk rajta. Két irányból haladunk, s a 14- es oszlopnál találkozunk. Utána folytatjuk az utunkat de már az ellenkező irányba.

A borsodi bányákban termelt szén vasúti vagonokban, tehergépkocsikban és a kötélpálya csilléiben érkezik be a berentei osztályozóműbe. A kötélpályák az aknák összes termelésének megközelítően az egyharmadát, hatezer tonna szenet fuvaroznak naponta.

A vonalvizsgálók lassan, araszolva haladnak előre, olykor megállíttatják a kötél futását. A haladási „sebesség” .1,4 méter másodpercenként, felényi az egyébként szokásosnak.

— Milyen a kötélpálya állapota? — faggatom tovább a fiatal munkást?

— Elég jó — válaszolja. — Általában csak csavarokat kell cserélnünk a kuplungvédőkben.

Közben az 50 méter magasban utazó Szilágyi József és Tajti Imre fölénk érnek. Felkiabálunk:

— Nem fáznak?

— Hát nincs éppen melegünk — mondják. — Idefent kicsit csipősebb a levegő.

— Mikor lesz vége a műszaknak? — mutatom az órát Bodnár Andrásnak. Elmúlt fél tíz.

— Gondolom, beletelik még három órába, amíg végzünk a vizsgálattal. Aztán a feljegyzések alapján kitöltjük a hibanyomtatványt, s csak utána fürdőnk.

— Még nem kérdeztem: a telefonosnak mi a feladata?

— A berentei gépházzal és a diszpécserirodával tartom a kapcsolatot, Az én jelzésemre indítják és állítják a kötélpályát,

A fiatalember társaival egész évben járja, ellenőrzi, javítja a kötélpályát. Kilométerek százait gyalogolják le, hegynek fel és le. Télen a hó, a fagy. a dermesztő hideg teszi próbára őket, nyáron a nap heve izzaszt- ja, égeti barnára a testüket. Vasárnap, nem ritkán ünnepnapokon is dolgoznak, ahogy a munka megkívánja. A keresetük nem sok, alig 3500 forint havonta, mégis ritka a vándormadár közöttük.

— Még csak másfél éve csinálom, de már úgy ismerem a pályát, akár a tenyerem — mondja a fiatal telefonos. — Tudom, hol szedhetek tél végén hóvirágot, tavasszal ibolyát, merre találok nyáron gombát, őszszel szedret. A szemem láttára erősödnek a rügyek levelekké, előttem öltözik zöldbe a természet, s látom, hogyan merül téli álomba. Mit mondjak: szeretem, szeretjük ezt a férfias munkát, életet.

Kolaj László

Nagyjavítás Vilmányban

Az ütött-kopott vetőgép a tavaszt jelenti. A kombájn bonyolult áttételei, ékszíjai legkorábban júniusban mozdulnak meg, a sárga burgonyaszedő gép szeptemberben kezdi kifordítani földágyából a gumókat, a darabjaira szedett erőgép márciustól, decemberig fog dolgozni a határban. Ilyentájt, a vilmá- nyi Üj Élet Termelőszövetkezet műhelyében az évszakok randevút adnak egymásnak; a tavasz, a nyár és az ősz mezőgazdasági gépei egymás mellett várják a szerelőt.

Kovács István műhelyvezető:

— Egy év alatt ezekben a gépekben 1 millió 400 ezer forint értékű alkatrészt szerelünk be. A műhely csúcsidénye ez a januártól márciusig tartó időszak. Ez idő alalt ugyanis több mint ötven munkagépet, tizennégy erőgépet és két nagy teljesítményű traktort újítunk fel. Nem is beszélve a kombájnokról, amelyek között ott van az elmúlt évben vásárolt Bizon-Gigant. Ebből

— tudtommal — a megyében csak ez az egy darab van. A gépet a világ egyik legjobb kombájnjaként tartják számon. Nálunk is jól bevált, hiszen ősszel volt olyan nap, amikor több mint hat vagon kukoricát vágott- morzsolt le. Ez a teljesítmény csaknem háromszor akkora, mint a CK—6-os kombájné.

A kombájn „gazdája”, Hegedűs Árpád:

— Mielőtt erre a gépre kerültem, külön tanfolyamot kellett elvégeznem. Ez a típus, szerencsés „ötvözete” a nálunk használt két legjobb

— a Claas—Doini nátor és az E—5 12 — arató-cséplőgépnek, és Lengyelországban az említett gépek licencei alapján gyártják. Kétszáz lóerős motorja van és a meghajtás érdekes, újszerű módon hid- rostatikus. Nyáron éppen ezért volt egy kis gondom vele, hiszen az olaj elfolyt és a speciális olajat akkor még nem lehetett kapni a hazai kereskedelemben.

Most azonban a vetőgépek javítása mindennél előrébb valóbb, mert tavasszal ezek a gépek indítják útra az életet. Ezen a tájon a leggyakoribb hiba, a törés.

— Nézze, például ezen a gépen mennyi hegesztés van

— mutat a műhelyvezető az ütött-kopott 32 soros vetőgépre. — Ritka az olyan nap, amikor megússzuk baj nélkül a köves talajon végzett munkát, s ráadásul Fony és Hej- ce környékén annyira rosz- szak az útviszonyok, hogy néha már a táblára sem ér ki épen a gép. Szántáskor mindennapos probléma, hogy az ekevas a köveken kicsorbul, vagy eltörik. A kő sok kárt okoz, hiszen egy ekevas 1200 forintba kerül. Ha egyáltalán lehet kapni... Ám.

— folytatja — legnagyobb gondunk nem is az alkatrészellátással van, hiszen a már rég nem gyártott D4K—B típusú erőgéphez —, amihez alkatrészt sem gyártanak — a régebbi gépekből tudunk pótlást biztosítani, sok hiánycikk alkatrészt meg házilag gyártunk le. Sajnos nehezíti a téli nagyjavítást, hogy mindössze hat szerelőnk van. Tőlünk csak elmennek az emberek, de újak nem jönnek ...

Ilyenkor, a téli nagyjavítás idején a traktoros együtt dolgozik a szerelővel a műhelyben. Segítség ez. de mégis jobb lenne azért,.biztos” szerelőgárdát tudni magunk mellett. A drága, nagy teljesítményű gépek igénylik a szakképzett embert, azokat, akikből jelenleg Vilmányban hiány van. önkéntelenül felmerül a kérdés, h ogy a termelőszövetkezet vezetősége miért nem próbál valamiféle ösztönzéssel a jelenlegi helyzeten javítani. Például úgy. hogy ösztöndíjjal támogatott környékbeli fiatalokat küld a szakmunkásképző intézetekbe.

— ki —

A Bizon-Gigant hidraulikus rendszerét ellenőrzi Szobota Ferenc és Hegedűs Árpád.

Eríisws zárandó és Mimi lőzsfilÉselet!

Együtt az évszakok