Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-30 / 306. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. december 30., péntek Múzeumi számvetés Jelenlét a mindennapokban Alkotóház Gomorszoloson Versenytársak vagy szövetségesek? Napjainkban sokfelé ké­szül számvetés, mit végez­tek a különböző intézmények a most záruló évben, illetve milyen fő feladatok áilnak előttük. A szokásosnak meg­felelően ilyen számvetést ké­szített a Borsod megyei Mú­zeumi Szervezet is. © A múzeumi szervezet az éves munka legjelentősebb eredményét a közművelődési jeladatok terén, a közműve­lődési munkák minőségi és mennyiségi fejlesztésével, a kapcsolódó múzeumi szolgál­tatások színvonalának továb­bi emelésével érte el. Lénye­geset lépett előre az ifjúság múzeumlátogatásának szám- szerű növelésében. Harminc- nyolc kiállítás készült el az év folyamán, amelyek kö­zött kiemelkedő volt a la­punkban is többször említett A Petró-gyűjtemény remekei című, de feltétlenül említést érdemel a visszatekintésben a szlovákiai városokban meg­rendezett Borsod népművé­szete című kiállítás, a Mis­kolcon, a Herman Ottó Mú­zeumban napjainkban is lát­ható Észak-magyarországi üveghuták, a Szerencsen be­mutatott Kalasnyikov famet­szet-kiállítás, és fontosnak ítélhető az Encsen nyitott Abaúj népművészete című bemutató. A kiállítások és a javuló propagandatevékeny­ség eredményeként emelke­dett a múzeumok látogatott-, sága és novemberig túlhalad­ta a 450 ezret. A múzeum munkatársai a helyi rádió­ban előadássorozatot tartot­tak, ugyancsak a TIT-ben is. összességében arról adhatnak számot a múzeumi szervezet vezetői, hogy a Herman Ot­tó Múzeum rendezvényei a megye közművelődésének homlokterében voltak. Egy másik tevékenységi fő területe a múzeumnak a fel­dolgozó, illetve tudományos munka. A korábbi évekhez képest jelentősebb teret kap­tak a kiadványokban a mú­zeum munkatársai. A tanul­mányok az 1976-ban indult középtávú tudományos terv­ben megfogalmazottak sze­rint készültek. Elkészült egy, készülőben van három dokto­ri disszertáció, több országos téma kutatásába ^kapcsolód- , tak be a muzeológusok. Igen jelentős feladat volt a most záruló évben a múze­um majdani új épületének átvételre előkészítése, újabb gyűjtemények elhelyezésének megtervezése. Miskolcon is folyamatban van egy gyűjte­mény elhelyezése kiviteli tervének / készítése, valamint Tokajban egv megfelelő mú- zeuménület átvétele. Hason­ló módon felújítanak egy épületet Pácinban. Mjnt la­punkban is hírt adtunk ró­la. Encsen megnyílt az Aba- úji helytörténeti gyűjtemény, amely a bemutatáson kívül nénrajzi és helytörténeti ku­tatást tűzött ki célul. Nem sikerült viszont előrelépni a megyei és a városi feladat- tervekben szereplő miskolci ipartörténeti és munkásmoz­galmi kiállítás elhelyezésének ügyében. A kiállítás anyagá­nak feltárását 's annak tu­dományos előkészítését fo­lyamatosan végezték. A múzeumi számvetés rész­letesen beszámol a régészeti osztálv különböző ásatásai­ról és leletmentéseiről, a tör­téneti osztály kutatásairól, anyagbeszerzéseiről, a nép­rajzi és képzőművészeti osz­tály végzett munkájáról, anyaggyarapodásáról. Ugyan­csak számot vet a vidéki mú­zeumok tevékenységével. Mindezeket itt felsorolni nincs mód, a legjellemzőbb eseményekről és adatokról évközben tudósítottunk. ® Nem szünetelt a múzeum­nak a kiadványi munkája, elkészült a miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. kötete, a Borsodi Kismo- , nográíiák három újabb köte­te, valamint a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadvá­nyainak 8. kötete. Jelenleg két évkönyvkötet és egy köz­leménykötet van nyomdában, és elkészült a Herman Ottó Múzeum kiadványainak bib­liográfiája. A múzeum vala­mennyi tudományos munka­társa több tanulmányt készí­tett, doktori disszertációt írt, kötetet készített elő. Az ismeretterjesztő tevé­kenységre jellemzőként érde­mes feljegyezni, hogy a Her­man Ottó Múzeumban négy időszakos kiállítást rendez­tek, a Képtárban ötöt, a diós­győri várban egyet, Szeren­csen hetet, Tokajban hármat, Borsodnádasdon egyet, Sáros­patakon ötöt, más helyeken további tizenhatot. Ezek kö­zül nem egy vándorkiállítás is volt. Ezeknek tizenkét ki­állítási vezetőt nyomattak, illetve adtak ki. Folyamato­san meghirdették az Ist- vánffy Gyula honismereti és néprajzi gyűjtöpályázatot,. s a múzeum munkatársai egy sor egyéb közművelődési és ismeretterjesztési tevékeny­ségbe kapcsolódtak be. ® Az új esztendőre legelső fy feladatként a közmű velő­dé si munka mennyiségi és minőségi fejlesztését tűzték n.aguk elé, a múzeum mun­katársai. További fő feladat az ipartörténeti és munkás- mozgalmi kiállítás anyagá­nak további gyűjtése. Ugyancsak a fő f-’adatok között szerepel az országos középtávú todományos terv­ben megfogalmazott témák kutatása és publikálása, a tudományos munka erősíté­se, a múzeum munkatársai tanulmányainak különböző orgánumokban történő pub­likálása. részvállalás a megye régészeti, történeti, néprajzi, népművészeti és művészet- történeti múltjának feltárá­sában, és ezzel Borsod tár­sadalomtudományi kutatásá­ban a múzeum bázisjellegé­nek erősítése. Az előző év számvetésében említett kü­lönböző 'gyűjtemények elhe­lyezése is fontos feladata az 1978-as évnek, csakúgy, mint a tokaji leendő múzeumépü­let felújítása, segítségnyúj­tás a Leninvárosi ipartörténeti gyűjtemény kialakításához, valamint az encsi Abaúji helytörténeti gyűjtemény erő­sítéséhez. Tovább kívánják fejleszteni a kapcsolatot a Borsodi Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság egyik üzemé­vel, valamint a miskolci Gyermekvárossal. Közműve­lődési kapcsolatot kívánnak kifejleszteni a Lenin Kohá­szati Művekkel és a Diós­győri Gépgyárral. Elkészítették az éves mun­katervet, amely osztályokra és tudományos munkatár­sakra bontva pontosan meg­határozza a gyűjtés és gyűj- teménygvarapítás, a tudomá­nyos feldolgozást az ismeret­terjesztés feladatait. Érdemes megemlíteni, hogy az állan­dó kiállítások mellett hu­szonöt időszaki kiállítást ter­veznek Miskolcon és a me­gyében, többféle kiadványt terveznek, és igen jelentősen kívánják növelni az olyan jellegű közművelődési tevé­kenységet. amely szoros kap­csolatot biztosít különböző üzemek dolgozóival, a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel, középiskolákkal, s általában a múzeumnak a mindennapi közművelődési életben való rendszeres köz­reműködését biztosítja. (bm) A jövő év közművelődési feladatait vitatták meg az elmúlt napokban Özdon. El­sősorban arra kerestek vá- | laszt, hogyan tudnák biztosí­tani a munkásművelődés ed­diginél jobb feltételeit. Sajá­tos problémát jelent ugyan­is, hogy az ózdi üzemek dol­gozóinak jelentős ré.sze bejá­ró munkás, akiknek a műve­lődési igényeihez a feltétele­ket lakóhelyükön kell meg­teremteni. Ezért szeretnék, ha az üzemi szakszervezeti bizottságok nagyobb segítsé­get nyújtanának a községi tanácsoknak a könyvtárak és a művelődési házak fejleszté­séhez. Gömörszőlősön a helyi honismereti kör kezdemé­nyezésére a jövő esztendőben — e program részeként — alkotóházat hoznak létre. A Gömörszőlősi községi Tanács és a környező termelőszövet­kezete«: anyagi támogatással segítik az új kezdeménye­zést. A június 1-én megnyíló alkotóház-kezdetben csak a járás, később más tájak al­kotóit is vendégül látja. A szállást faházakban biztosít­ják. Az ezt követő években Ke- lemérben a régi Gömör me­gyében szokásos szövést és fonást bemutató tájházat, Putnokon pedig tájmúzeu­mot létesítenek. NAPJAINK sokat vitatott kérdése: egymás létére törő konkurrensek vagy egymás hatását felerősítő, kulturális emelkedést hozó szövetsége­sek-e a televízió, a film, a rádió, a könyv meg a szín­ház? Az elméleti válasz olyan egyértelmű, hogy magát a kérdést megszüntetni látszik: a mozgó kép sokféle módon ébresztnet irodalmi érdeklő­dést (regények, elbeszélések film vagy tv adaptációja; írók, színészek közvetlen megszólaltatása; irodalmi vi­ták a tv-nézők nyilvánossá­ga előtt; színházi közvetíté­sek — amelyek nem pótol­ván az „igazit” annak meg­nézésére késztetnek —- köze­li és távoli tájak, városok bemutatása; történelem, mű­vészet, néprajz, természettu­domány témaköreiből vett is­meretterjesztő filmek és még sok minden ébreszt csak a könyvek segítségével kielégít­hető kíváncsiságot); az ol­vasmányélmények viszont gyakran kívánják a képi ki­egészítést (például útleírás, művészettörténet); és a szín­házlátogató szívesen nézi meg kedvelt művészeinek portré­filmjeit. Elvileg tehát két­ségtelen a szövetséges hely­zet, a sokféle kölcsönhatás, olyannyira, hogy felesleges­nek tűnik a további töpren­gés. Mégsem az. A gyakorlat — mint annyi más kérdésben is —, nem követi feltétlenül az ésszerűséget. A ráció ugyan­is az „elvont emberre” sza­bott, ám a valóságos egyéni­ség a maga pszichológiai kö­töttségeiben vergődik. * A mozgó képet a nagy filmesztéta, Balázs Béla ko­runk népművészetének ne­vezte. A megállapítás erede­ti ugyan, de csak látszólag helytálló. A film (a további­akban vegyük egy kalap alá a tv-vel, mert mondaniva­lónk szempontjából szerepük azonos) „fogyasztója” való­ban az egész nép; készítői­nek serege is növekszik, gon­doljunk az amatőrfilmesek óriási táborára. A népművé­szet lényege( azonban nem az, hogy sokan „fogyasztják”, és sokan hozzák létre, hanem, hogy közösségben születik, magán viseli egy adott kö­zösség jellegzetességeit és — a tárgyi alkotásokat kivéve — a közösség kollektíván formálja, alakítja, csiszolgatja, miközben térben és időben (szomszédainak, illetve utó­dainak) terjeszti. Ezt a kollektivitást (alko­tók és „fogyasztók” azonos­ságát) semmiképp sem talál­juk meg a mozgó képnél, a televízió meg éppen ellene hat, mert az egyént szabad óráiban otthonához láncolja és így társas kapcsolatait sorvasztja. E kapcsolatok hiánya hal­ványítja a szellemi életet is. Amint a népek történetében a tengeri hajózás, az egymás­sal való érintkezés kultúrák gyors kibontakozását tette le­hetővé, úgy az egyén életé­ben is óriási lendítőerő a gondolatcsere, a gondolatok összeszikrázása. Olvasás­pszichológiai felmérésekből tudjuk, hogy sokkal többet olvasnak, akiknek van kivel megbeszélniük könyvélmé- nyeiket. A mozgó kép azonkívül mértéktelen fogyasztás esetén Passzivitást kelt, megbénít­ja a személyiség cselekvő erejét. Különösképpen akkor,' ha valaki kisgyermekként nő hozzá a képernyőhöz, ha azt szülei amolyan „házi Tegyel- mezőnek”, „ingyen dadának” tekintik. A‘z ilyen gyermek­ben kialakul a képi gondol­kodás túlsúlya, s ez elnyom­ja a fogalmi, azaz elvont gondolkodás képességét, szint­úgy a bontakozó képzeletet is. (Nem szólva az idegrend­szerre és a látásra ható egészségügyi ártalmakról!) Az ilyen gyermek elkábul a benyomásoktól, dekoncent- rált, felületes lesz, s el sem jut oda, hogy a fáradságo­sabb, de maradandóbb is­meretszerzés fogalmi, —• vagyis könyvekre alapozott — útját járja, megteremtvén magában a megismerés esz­közeinek áhított szövetségét. Mindez persze nemcsak a gyermekre, hanem a mű­veltség első lépéseinél tartó felnőttre is érvényes. Pasz- szivitás, kényelem, elzárkó­zás; megannyi akadálya, hogy az előbb említett versenytár­sakból szövetségesek legye­nek. Mert ez az ésszerű és természetesnek látszó szövet­ség csak abban a belső har­móniában ' valósulhat meg, amit az egyén a különféle ismeretszerző eszközök okos felhasználásával önmagában kialakít. Az aránytalansá­gokból eredő torzulások el­len csak akkor tudunk véde­kezni, ha a mozgó kép* pszi­chológiai hatásának veszé­lyeivel őszintén szembené­zünk. Könnyű — és felületes — megoldás lenne a statisztikák számaival megnyugtatni ma­gunkat: évről évre több könyv fogy nálunk, köztük olyan magas szintű művek is, amelyekhez hasonlókat egy emberöltővel ezelőtt leg­feljebb néhány százan, ha ol­vastak. A fejlődés kétségte­len, ám az is tény, hogy a lakosság fele nem olvas rendszeresen, harmada pedig egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe. Naponta tapasz! al­juk, hogy kétmilliós főváro­sunkban hiánycikk a színház- iegy, de ha a színházi férő­helyek számát a lakosságé­hoz viszonyítjuk, nyomban kiderül, nem a színházláto­gató sok, — a színház kevés. * Végül még néhány szót a rádióról, amely oly nyilván­valóan szövetséges, hogy ver­senytárs mivolta fel sem me­rül. Szerény doboz, szemün­ket nem rongálja, nem pótol sem látványt, sem könyvet, gondolkodásunkat inkább fo­galmi útra tereli, jótétemény, a magánosoknak, s leginkább egyhangú, manuális mun­kák végzőinek: szépirodalmi, ismeretterjesztő műsorai más tevékenység közben is pallé­rozzák elménket, s gyakran rábírnak egy-egy könyv kéz­bevételére. NEM FÉLÜNK a „Guten- berg-galakszis” alkonyától, a könyvkultúra hanyatlásától: a könyv évezredeken ál kévé­seké volt, s most már gyű­rűzve terjed, hogy mind töb­beké legyen. Az a kívánsá sugallja e sorokat, hogy kép társulva a könyvhöz, hanghoz, a játékszínhez, égé: népünk körében szolgálja szabacf n szárnyaló gondol; tol. A közműveltséget, amel csak közösségi lehet. Bozóky Éva Értesítjük Miskolc város lakóit, hogy 1978. január 2-től a fenyőfák gyűjtését elkezdjük Kérjük, a lakásokból kikerülő fenyőfákat a szemét- gyűjtő edények mellé elhelyezni szíveskedjenek. MISKOLCI KÖZTISZTASÁGI VALLALAT TOTÓZÓK! Az 53. heti totószelvényen szereplő olasz bajnoki mérkőzé­sek lejátszásának ideje: december 31., szombat. Az e heti szelvények beérkezésének határideje decemto 31., szombat déli 12 óta A miskolci totó-lottó kirendeltségek nyitva tartási rendjt a következő: ' december 30., péntek, a szombaton szokásos nyitva tartás, december 31., szombat, a vasárnap szokásos nyitva tartás, január 1-én a kirendeltségek zárva maradnak. A vidéki totó-lottó kirendeltségek nyitva tartási rendje: december 30., péntek, a szokásos pénteki nyitva tartós, december 31., szombat, a kirendeltségek zárva maradnak. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács V. B. Hletményhivatala (Miskolc, Tanácsház tér 1.) felvételt hirdet ÜGYINTÉZŐI MUNKAKÖRÖK betöltésére. A munkakörök betöltéséhez feltétel: középiskolai végzettség. A felvételnél előnyben részesülnek az SZTK-ügyiitfézői képesítéssel rendelkezők, illetve a gyakorlott bérelszámolók. Bérezés a munkában töltött évek számúiéi is függ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom