Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-28 / 304. szám

1977. december 28., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Á miskolci közlekedésről A Szegedi Városi Kórházban már mos! — két evvel a mi­niszteri rendeletben előírt határidő előtt —, megvalósították az újszülöttek inkubátoros védelmét és megfigyelését, három vállalat — a konzervgyár, a textilmüvek és a falcmezgyár — segítségével. Ipari televíziót használnak a kismamák ok­tatására, valamint az újszülötteket is azon keresztül mntat- 'ják he a ho;.‘^.tartozóknak. A képen: dr. Deák György főor­vos ellenőrzi a kicsinyeket. fl várul Sárospatakén HÁROM évtizeddel ezelőtt, 1948. decemberében került sor az alapvető emberi jo­gok átfogó, deklarálására, amikor az ENSZ közgyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez a nyilatkozat garantálja a munkához való jogot, arni nem a létminimumhoz való jogot jelenti, hanem a sze­mélyiség aktív formálásának jogát. Garantálja a tanulás­hoz való jogot. A művelő­déshez való jogot. A pihe­néshez való jogot. Az egész­ségügyi és szociális bizton­sághoz és ellátáshoz való jo­got, A valós érdekek védel­méhez való jogot. A dönté­sekben való részvételhez való jogot helyi és országos ügyekben, és még számos más alapvető emberi jogot. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megjelené­sétől kezdve eltelt három évtized .alatt, az emberi jo­gok katalógusa lénye­gesen gazdagodott. A tudomány és a technika fejlődése a kulturális jogok területén is érezteti hatását, méghozzá két irányban. Részben pozitív előjellel, részben pedig negatív töltés­sel. Ez a íratás szembetűnő az információszabadság te­rületén. A rádió, a televízió és az egyéb tömegkommuni­kációs eszközök robbanás- szerű fejlődése újabb, soha nem látott lehetőségeket biz­tosít az emberi tudásanyag, ismeretanyag gyarapítására, de egyben módot adhat kul­turális és ideológiai zavar- keltésre és manipulációra is. Az informálás szabadsága és az ismeretszerzés szabadsága körül különös élességgel mu­tatkoznak meg a szocialista és a kapitalista társadalom kibékíthetetlen ellentétes ér­dekel. A kapitalista orszá­gokban kialakult értelmezés szerint a véleményszabadsá­gon a tetszés szerinti véle- ménvek képviseletének sza­badságát, az információsza­badságon a tetszés szerinti információközvetítést és -fo­gadást értik. Ilyen értelme­zésben az információszabad­ság a manipuláció szabadsá­gát és az informálás önké­nyét jelenti. Nem valós «az az értelmezés, miszerint a valót és a valótlant, a hasznosat és a kártékonyt azonos '.jogi tartalommal lehet terjesz­teni. Az információszabad­ság hétköznapi megvalósítá­sa elképzelhetetlen olyan természetes jogi korlátok nélkül, mint .a népek és fa­jok iránti gyűlölet, a hábo­rús és militarista propagan­da, az erkölcstelenség ter­jesztésének eltiltása. Integ­ráns része az információsza­badságnak a felelősségválla­lás az információk hitelessé­géért, pontosságáért. Ennek a' jogi felelősségvállalásnak az eszköze a helyreigazításhoz való jós. Az emberi jogok kataló­gusbővülésének azonban ne­gatív töltése is lehet. Külö­nösen az emberek személyes szabadságát és az emberek egészségét védő, alapvető emberi jogok vonatkozásá­ban. Az ilyen problémák kö­ké tartozik az emberek ma­gánéletének technikai eszkö­zökkel történő megsértése, a lehallgató készülékek alkal­mazása, a titkos jellegű meg­figyelések, a rejtett filmfel- vételek készítése, n külön­böző pszichikai és pszicholó­giai tesztek felhasználása polgári és büntető ügyekben. Az emberi jogokkal való visszaélést jelenti a nyugati államokban a polgári jogok tényleges gyakorlati hatá­lyosul ásának a korlátozott­sága: Az Egvesült Államok helyzetéről írja a The Times: „A kevés bíróság és a hiá- nvos bírósági személyzet, alig tud megbirkózni a ha­talmas munkateherrel. Az ügyek intézésében nagy a le­maradás.” A Newsweek ír­ja: ,.a legjobb szándék mel­lett is, már az ügyek puszta •zárna lehetetlenné teszi a gyors és hatékony igazság­szolgáltatási ügyintézést.” Warren E. Burger az ameri­kai Légi. Bíróság elnökének legutóbb' nyilatkozata sze­rint: „A kongresszus egy­más után fogad’a el a tör­vényeket anélkül, hogy szem­ügyre venné, mennyire ter­heli az a bíróságokat.” Ugyanezen nyilatkozatában hangsúlyozta: „Bizonyos, hogv a bíróságoktól erejüket meghaladó dolgokat kíván­nak. Ez igaz a piramis aljá­tól kezdve egészen a Legfel­sőbb Bíróságig. Ritka kivé­teltől eltekintve, a bírásko­dás valamennyi szintjén több a munka, mint amennyit megfelelő módon el tudnak látni.” (U. S. News und World Report LXXIII. évf. 8. sz.) La Stampa (1975. 52. sz.) szerint: „Angliában csak a gazdagok és a szegények en­gedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a bírósághoz forduljanak polgári peres ügyeikkel. A középosztályok számára a polgári per nagy anyagi megterheléssel jár.” The Guardian szerint: „Egy­re tovább várnak igazságuk­ra az angolok.” Frankfurter Allgemeine Zeitung (1973. évi 99. sz.) szerint: „Béklyóban az igazságszolgáltatás az NSZK- ban ... A bírák hivatástu­datában nincs hiba. a bírák erejükön felül igyekeznek megbirkózni a munkateher­rel. A túlterheltség okát a bí­rói, a jegyzői és a segédhi­vatali létszám nem kielégítő voltában kell keresni. Az igazságszolgáltatási tárca a költségvetés elhanyagolt ága­zata. az igazságügyi költség- vetés nem nő arányosan más tárcák költségvetésével és a bíróságok munkateher­növekedésével.." La Stampa 1975. 52. sz.) szerint: Nyu- gat-Németországban évről évre nő a polgári perek szá­ma. Franciaország vonatko­zásában állapítja meg a Le Monde: „A bírósági eljárá­sok sokszor a végtelenbe nyúl­nak, indokolt a polgári és kereskedelmi perekben az érdekeltek elégedetlensége: mert az eljárás lassú, a jog­szabályok és az ítélkezés szövevényes.” Amikor perről van szó, a franciák első kérdése: mennyibe kerül és mennvi ideig fog tartani.” Olaszország vonatkozásá­ban, közli a Corriere della Sera: „Az olasz igazságszol­gáltatás még mindig igen lassú, és mindezideig nem si­került megtalálni a lassúság megszüntetésére alkalmas eszközöket. Nemégiben a köztársasági elnök az igaz­ságszolgáltatás válságáról be­szélt. Főként a polgári igaz­ságszolgáltatás terén észlel­hető állandó rosszabbodás. A polgári eljárásoknak csu­pán 40 százaléka fejeződik be ítélettel, a többiben abba­hagyják az eljárást. Ez _ n mutató reális képet nyújt arról a jelenségről, amelyet: „az igazságszolgáltatástól való menekülésnek neveznek és arról, hogy az állampol­gárok inkább a választott bíróságokhoz és a gyakran társadalmilag, gazdaságilag ártalmas egyezségekhez fo­lyamodnak. Olaszországban egvetlen antikvár könyv sem kerül annyiba, mint a tárgyalási jegyzőkönyvek. A polgári és bűnt'.*) per egy­aránt igen drága. Egy 100 000 lírás per átlag 170 ezerbe kerül. (La Stampa, 1975. 52. sz.) HAZÁNKBAN viszont bármilyen tárgyú polgári jogi igénnyel mozgásba ho­zott igazságügyi gépezet ad­dig nem /áll meg, amíg a perben jogerős döntést nem produkál. Tehát — az 1978. március 1-ével hatályba lépő módosítással gazdagított — Polgári Törvénykönyvön ala­puló jogok: emberi jogosít­ványként garantáltan érvényesíthetők. Dr, Tímár László Sárospatak M iskolc után a legnagyobb területen fekvő, ugyanakkor a legkisebb lé­lekszámú városa a megyé­nek. A Hazafias Népfront városi bizottsága ezt a terü­leti tagoltságot vette alapul az új körzeti bizottságok ki­alakításakor. A bodroghalá- szi és vé^ardói települési egység része a városnak, a közigazgatási határokon be­lül azonban mégis sajátos helyzetük van, ami a fejlesz­tési. ellátási, szolgáltatási fel­adataikból is fakad. Dorkó tanyán létrejött a HNF kör­zeti bizottsága, Apróhomok után Kispalákon is megala­kulnak majd a népfront kör­zeti bizottságai. Grcga Sándor a Hazafias Népfront Sárospataki városi Bizottságának titkára szerint így lehetőség nyílik arra, hogv a területen tovább bő­vüljön a népíron (bizottság aktívahálózata, bővül a moz­galom tevékenysége. Egy- egy bizottság tizenöt tagú és az adott körzetben önálló program szerint dolgozik, úgy, hogy alapvetően figye­lembe veszi a városi bizott­ság legfőbb elképzeléseit. Az önálló program viszont terü­letre szabottabb, jobban iga­zodhat a körzet sajátossá­gaihoz. A körzeti bizottságok mun­kájától azt váriák, hogy Sá­rospatakon hatékonyabb lesz a népfront munkája a vá­rosmagtól területileg távol- eső települési egységeken is. A helyi programok szervező­ámilíAp a lány a család­it lUlliUi ban eladósorba kerül, nagy gond nehezedik a szülők vállára. Évekkel, hónapokkal előbb hangya- szorgalommal gyűjtögetnek, hogy mire elérkezik a nagy nap, emlékezetes maradjon, necsak az életbe induló fia­talok, de a rokonság, a ven­dégsereg számára is. Jóska bácsi is nagy gond­ban volt. Törte a fejét, ho­gyan is igazítsa el legjobban a fiatalok útját. Szótlanul járt-kelt a lakásban, tett­vett az . udvaron, a ház kö­rül, s még cimboráinak is feltűnt, hogy az egyébként mindig vígkedélyű, kellemes pajtás, most szinte minden átmenet nélkül ilyen szótlan lett. Az okot nem tudták — viszont az öreg, a világért sem árulta volna cl senki­nek. — Az én gondom — mor­fondírozott magában — ma­gam is megoldom. Nem amiatt főtt a feje, hogy nincs miből útravalót, kelengyét, bútort és más egyebet adni lányának, hanem amiatt, hogy miképpen lenne leghe­lyesebb kiházasítani a gye­reket. Sok lehetőség, sok öt­let és sajátmaga kreálta ja­vaslat született, de amikor mérlegre tette mindezt, egyik mellett sem tudott megállapodni. Csal; gondola­tai kergették egymást, mint víz hátán a tarajos hullá­mok. Ilyen merengés közben sével jobban igazodhatnak a lakossági igényekhez, szoro­sabbá válhat a népfront kap­csolata a tanyákon élő em­berekkel. A Hazafias Népfront egyes társadalmi bizottságainak újjáválasztása is ugyanezt a célt .szolgálja Sárospatakon. A népfront útmutató irá­nyításával dolgozik a város­szépítő egyesület is: eddigi tevékenységük jeles határ­kövei azok az akciók, nie-« lyeket Sárospatak fejleszté­se, szépítése érdekében szer­veztek az utóbbi években. Az egyesület ugyanakkor egyben fórumot is teremt a lakosság számára a fejlesz­tés: tervek, elképzelések is­mertetésével, támogatásával. Utcatörténeti táblák kerül­nek a pataki házakra és az útbaigazító szöveg nemcsak a névadót mutatja be, de a tör­ténelmi utcák saját történe­tét is. így tudhatjuk meg a Rákóczi utcáról, hogy az a Kovácsok utcája volt, így kerül a vízikapuhoz a Szé- chenyi-tábla. A városszépítő hónap — minden év májusában — fi­gyelemre méltó eredménye­ket hozott: a patakiak szí­vesen vállaltak részt sző­kébb pátriájuk gazdagításá­ból. Most úgy döntöttek, előbbre hozzák az akcióhó­nap idejét és még a kike­let előtt ellátják azokat a ta­vaszi szépítő munkákat, amit eddig is készségesen vállal­tak. .1. J. Egy szakszervezeti tanács­kozáson. a napokban Zim- mermann Ferenc, a Miskolci Közlekedési Vállalat igazga­tója, közlekedési mérnök adott értékes tájékoztatót a jelenlevőknek. Nem könnyű feladat a miskolci közleke­dést szervezni, bonyolítani. Évente közel 5 százalékkal nő az utasok száma. Ez é j- ben 195 millió embert utaz­tattak. és jövőre ez a szám 202 millióra növekszik.- Az emberek negyedrészét a vil­lamosok szállítják, háromne­gyed részüket a- tóbuszok. Ötvenhat csuklós villamos közlekedil- a 12 kilométer hosszú, duplavágányú sínpá­lyán. Kétszázon felül van az autóbuszok száma. Az elmúlt, évek során épült fel a kor­szerű telep Miskolcon, a Szondi utcában. Mire átad­ták a rendeltetésének, az au­tóbuszrészleg már kiszorult belőle. Az öltözők is zsúfol­tak. a villamospálya korsze­rűtlen, sajnos 1979-ig hozzá­nyúlni .sem tudnak, mert nincs hová terelni a forgal- . mat. A megoldás újszerű lesz, mellőzik a mostani sí­nek közti manőverezést, és panelrendszerrel burkolják majd az úttestet. A 26 autóbuszjárat, 111 ki­lométeres útszakaszon, szűk utcákban bonyolítja le a for­galmat, nem szólva a város egyetlen főútjáról, ahol szün­telenül lakodnak az üzletek­ben, ós ilyen körülmények között a forgalmi időt betar­tani egyenlő a bűvészmutat­vánnyal. A végállomások kö­zül jó a Búza téri, átalakí­tás előtt áll a Marx téri, és jövő év tavaszára elkészül a Majális-parki végállomás. A Tiszai pályaudvari végállo­más a rosszak közé tartozik. Nehéz itt tolatni, forogni szűk a hely. A munkaügyi miniszter rendelete értelmében 1978. január 1-től néhány új mód­szert vezetnek be a munka­könyvek kiállításában, keze­lésében és nyilvántartásá­ban. Az átlagkereset helyett ezentúl, a jövőben a dolgo­zó személyi alapbérét, vagy­is havi vagy órabérét kell a könyvben bejegyezni, hogy új munkahelyén ehhez iga­zodó bért kaphasson, s ez­zel is hozzájáruljanak, hogy a vándormadarak például ne keressenek többet, mint az azonos munkakörben régóta ott dolgozó törzsgárdatagok. Az indokolatlan munka­Megtudtuk, hogy kevés a gépkocsivezető. A ’elenlegiek nagy áldozatokat hoznak; szabad napjaikról mondanak le, hogy az utasforgalom biz­tosítva legyen. Ismeretes, hogy a tatárdombi villamos- járatokat balesetveszély mi­att leállították, helyette autó­busz közlekedik. Szóba ke­rült a ’árművek tisztasága is. Kevés a takarító létszám, és nincs alkalmas kisgép a ta­karításhoz. Örömmel érte­sültünk viszont arról, hogy javult a mariintelepi és szir­mai közlekedés. Egy kérdésre adott vála­szában az igazgató elmondot­ta. mi a helyzet a trolibusz- szál és a metróval. ’Vizsgál­jak a trolibusz-közlekedés lehetőségeit. Terv készült er­re. sajnos a VI. ctéves terv­ben a realizálásra még nem kerül sor. Előbb Pécs és Sze­ged kap trolibuszt. A föld alatti, a kéreg alatti villa­mosközlekedés is napirenden van, de ennek bevezetése sok milliárd forintba kerülne Es csak úgy érdemes foglalkoz­ni az üggyel, ha az gyors­vasútként közlekedne a Ti­szai és a Vasgyár között Szó van róla, hogy a főútcán csak ' a villamos maradna meg, a többi járművek a majdan megépülő déli és északi tehermentesítő úton közlekednének. Üj villamosok beszerzéséről is hallottunk. Sajnos a GANZ által gyártott kocsi drága, darabja 10 mil­lió forint, a csehszlovákok ennél olcsóbban tudnak szál­lítani. A tanácskozáson jelenlevő szakszervezeti titkárok — a gondok ismeretében — elis­merőleg szóltak a Miskolci Közlekedési Vállalat jelen nehéz körülmények között végzett áldozatos munkájá­ról. Ügy véljük, jogosan! hely-változtatások csökken­tését szolgálja az az intéz­kedés is, hogy a pumkavi- szony megszűnését jelző be­jegyzések köre „felmondás a dolgozó részéről” bejegyzés­sel bővül. Eddig „áthelyez­ve”, „kilépett”, vagy „mun­kaviszonya megszűnt” be­jegyzések voltak csak lehet­ségesek. Ezentúl tehát egy­értelműen kiderül, hogy a munkaviszony a munkaadó vngv a dolgozó kezdeménye­zésére szűnt-e meg, s alkal­mazni kell-e a dolgozó egy éven belüli, többszöri kilé­pése esetén kötelező munka­közvetítést. egvszercsak felemelkedik az öreg, megpengeti az éppen keze ügyébe aka^ó poharat és csendet kér. Szavain érezni, hogy nem szokott a sok be­szédhez, éppen ezért csak annyit mond: — Most pedig én szeret­nék útravalót adni a gvere­/ keknek. Mindenki ráfigyel. Az öreg élvezi néhány pillanatig a helyzetet, aztán zsebébe nyúl és kis könyvecskét húz ki onnan. Átnyújtja a fia­taloknak. Lánya veszi kéz­be, de a fiú — most már a férj, vagy ha úgy tetszik, a vő — pillantása a fedőlap­ra esik: — Betétkönyv — betűzi hangosan. A fiatalasszony kinyitja és hirtelen nem is tudja, mi­lyen öszseget takar az a sok nulla, ami előtt egy négyes áll. — Negyvenezer forint — szólal meg újra az újdonsült féri. A piUanatovi cse£^* dörren akkor egy hang, jó­kedvűen, vidáman: — Váljék egészségükre! Egy másik: — Boldogságukra! Egy harmadik: — Gyarapodásukra! (lóíh) ' A meglepetés egyszer aztán hirtelen felki­áltott: — Megvan! Ezt fogom csi­nálni. ötlététől felvillanyozva sie­tett haza. Amikor a háziak este pihenőre tértek, az öreg is úgy tett, mint aki nagyon fáradt és alig várja már, hogy lepihenhessen. Felesé­ge és lánya az első szobá­ban vetettek ágyat, ő pedig kihúzódott a kis szobába, ahol az éjjeli lámpát kattin­tottá fel. A fiókból ceruzát, meg egy papírt keresettelő. aztán nagy nekifohászkodás- sel, de kedvvel illesztette egymás (alá a számokat. For­mális tervet készített, hogy mire lánya az anyakönyvve­zető elé járul, minden együtt legyen. Már a hajnal kopo­gott az ablakon, amikor be­fejezte számvetését. Titokzatos mosollyal járt- kelt mindenfelé. Ugyanak­kor a fiatalok is szőtték a terveket... A kislány egy napon oda is állt édesapja elé, s eleinte akadozva, de később mind bátrabban mondta el szíve vágyát, hogy mit szeretne, hogyan akar­ják berendezni lakásukat, a’- . új otthont. Jóska bácsi a bajusza alatt mosolyogva hallgatta egyetlen lánya kívánságát és magához is ölelte a kislányt, amikor azt mondta: — Minden meg lesz, min­den úgy lesz, ahogy ti sze­retnétek. Repesett a kislány szíve és alig várta az estét, hogy elújságolhassa vőlegényének az örvendetes hírt. A lagzit akkorra tűzték ki, amire beérett a hegy leve és a hordókban az új bor kellette magát. Hiszen az öregnek egy kis szőlője is van, ahová egész nyáron, munka után, szabad idejé­ben szívesen járt ki. Annyi szeretettel és szakértelemmel^ gondozta a tőkéket, hogy szüretkor mindegyikről csak­nem egy puttonnyal takarí­tott be. Jutott ebből a ha­sas hordókb;, jutott bőven a piacra, no meg a lakoda­lomra is. Három hízó közül egyet eladott, egyet a lagzi- ra tartogatott, míg a har­madikat saját maguknak tartotta meg. A vásárnál fe- ’esége is mindannyiszor ott volt, de a pénzhez nem ■mii hatott ő sem. Egymás mellé rakták a piroshasúa- kat, s az összeg időről idő re gyarapodott. • A lakodalomi vacsora után a vendégsereg koszorújából A munkakenyvek kiállításáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom