Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-21 / 299. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 T 1977. december 21., szerda Számvetés a Rónaiban A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ — más hasonló intézményekkel egyezően — év végi számvetésre készül. Sajátos helyzete azonban sok tekintetben megkülönbözteti más művelődési központoktól, ugyanis ez az intézmény látja el a megye módszertani irányítását és a miskolci járás művelődési központi feladatait is. Az intézmény munkatársai és vezetői elkészítették és a társadalmi ve>- zetőség elé bocsátották elfogadásra az 1978. évi munkatervet, ami természetesen a most záruló év eredményére épül. Az 1977-es esztendőben végzett munkáról Kováts Györggyel, a művelődési központ igazgatójával beszélgettünk. — A Rónai Sándor Művelődési Központ 1977-es rrjun- katervei célkitűzéseit és feladatait részleteiben és egészében teljesítette. Mind a személyi, mind pedig a hálózati-módszertani, valamint a munkahelyi nevelés módszertani munkájában teljesítettük a célkitűzésekben megjelölt határozatok, állásfoglalások, feladatok intézményünkre vonatkoztatott tennivalóit. A székhelyi tevékenység néhány fontosabb jellemzőjét vesszük számba. — A székhelyi tevékenység központjában változatlanul Miskolc első kerülete lakosságának színvonalas kulturális programokkal való ellátása, igényeinek kielégítése állott. Ebben is első szerepet kaptak az év folyamán a világnézeti nevelés erősítését szolgáló, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom GO. évfordulója tiszteletére szervezett rendezvények. Igen nagy érdeklődéssel zajlottak le a külpolitikai tájékoztató jellegű kerekasztal-beszéige- tések, jók voltak az ifjúsági vitafórumok, eredményes volt együttműködésünk a 101-es számú Szakmunkásképző intézettel. Jól sikerült az Ady- centenáriumra , _ rendezett versmondóverseny, igen népszerűek és eredményesek voltak az ország-világjárók baráti körének vetítettképes előadásai, és nagy eredménynek tudhatjuk be a gyes-en levő kismamák részére szervezett különböző tanfolyamokat. Nincs most itt mód felsorolni szakköreink, különböző rendezvénysorozataink minden eredményét, de mégis kiemelt említést érdemelnek az irodalmi estek, valamint a komoly zenei ifjúsági hangversenysorozat. Szólni kell viszont saját művészeti csoportjainkról, ha röviden is. Kitűnő évet zárt az Avas Táncegyüttes, amely több jelentős hazai szemlén, fesztiválon szerepelt, és háromszor járt baráti országokban, a népi zenekarral együtt. A Csortos Gyula Színpad és a József Attila Irodalmi Színpad több nagyszabású műsorral és munkásszállási vendégszerepléssel ért el jelentős eredményeket, és bár a szakmai vezető hosszas betegsége miatt a műhelymunka kicsit háttérbe szorult, az összeredmény figyelmet érdemel. Igen sikeresek voltak a havonta megrendezett táncházak. Meg kell említeni a néptánc-, népzene- és viseletkutató szakkörünk eredményes működését, nagy számú kiállításainkat, és lehetne még sokáig sorolni eredményeinket, de sokkal inkább az előretekintés és előrelépés a célunk. A másik nagy munkaterületre, a hálózati-módszertani munkára terelődik a szó. — Módszertani munkatársaink 377 alkalommal nyújtottak helyszíni segítséget a megye különböző településein. A helyszíni munka tapasztalatait, a látogatások alkalmával szerzett észrevételeket rögzítettük, és azokat javaslatainkkal kiegészítve az illetékes intézményeknek, vagy felügyeleti szerveknek megküldtük. Huszonöt mezőgazdasági termelőszövetkezetbe is eljutottunk az év folyamán módszertani segítségnyújtás szándékával. Szak- tanácsadói hálózatiunk működése kielégítő, bár egyes szakági munkák területén aránytalanságok tapasztalhatók. A színjátszás, a tánc, az énnekari, pávaiköri és zenekari szakágak foglalkozásait egy praktikusabb segítő munka jellemezte, mivel sikerült a minősítő rendezvényekre való felkészítés időarányos látogatásait is megszerveznünk. Az amatőr művészeti mozgalom segítésében azt hiszem, megközelítettük a maximumot: 256 esetben tudtak szaktanács- adóink a foglalkozásokon részt venni. Megvizsgáltuk a megye színjátszó mozgalmának’ helyzetét, a díszítőművészeti körök tevékenységét, elkészítettük a képzőművészeti körök és fotószakkörök, valamint a fúvószenekarok helyzetképét. A módszertani bemutatók szervezésében első helyre kívánkoznak a művészeti csoportok megyei alapminősítéssel egybekötött bemutatói. Sikeresnek mondhatók a megye területén megrendezett országos szemlékkel, bemutatókkal koordinált képzések, tapasztalatcserék. Létrehoztuk a dalos fórumot, a borsodi amatőr képzőművészeti stúdiót, táncházunk tizenhét bemutatót tartott vidéken. Ezek a példák korántsem jelentik a teljes tevékenységet. Képző- és továbbképző feladataink sorában hét ágazatban háromszázhatvanöt aktívát részesítettünk továbbképzésben. harminckét tsz-kultúrfelelős és hatvanhárom ifjúsági klubvezető tanfolyami képzéséről gondoskodtunk. Részt vettünk a megye minden jelentős köz- művelődési akciójában. Tovább folytattuk módszertani kiadványaink megjelentetését. A miskolci járásról külön kellene szólnunk, az nem is fér be e rövid beszélgetés kereteibe. Ugyancsak külön téma az 1974-es közművelődési párthatározat nyomán létrehozott munkahelyi nevelési csoportunk eredményes működése. Valóban mindezek az eredmények külön beszámolót kívánnának, inkább tekintsünk előre. Mik a következő évi munka legfőbb célkitűzései? — Még tudatosabban végezzük a politikai nevelést szolgáló feladatainkat, gazdagítjuk tevékenységi formáinkat, a közművelődés nevelési területeinek intenzív bővítésére törekszünk. Differenciáljuk a munkásművelődés emelése céljából készült feladattervünket, a rétegek érdekeinek figyelembevételével növeljük a szállásokon élő munkások és a bejáró dolgozók művelődésének programjait. Tovább javítjuk a munkahelyi és la- kóhelvi közművelődés arányait. Pontosabban körülhatárolt módszertani munkával segítjük a termelőszövetkezeti kultúrnevelési munkát. Éves munkatervünk természetesen még további alapvető célkitűzéseket tartalmaz, és azok alapján már el is készítettük az 1978. évi részletes munkatervet, valamint a költségvetést. Jövő évi munkánkban is alapvető meghatározót jelentenek azok a párthatározatok,' szakszervezeti állásfoglalások, valamint állami intézkedések, amelyekre középtávú feladattervünk is épült, s amelyek egész tevékenységünket megszabják. IIK Itt* »*«■»* «III »K mi UK I»»«»»»»« «■«*»« mi LD—7 hajszárító, H—2 állványos hajszárító, VH—1 hajsütő, Bebo Sher, Favorit, Moszkva 3, Remington borotvák Mec?ta2, ETA-1-113 2 lapos főzök, Hageka—Lava kenyérpirító, -Midipross 2—4—6 személyes kávéfőzők Hydro Exe fégpárísítá, Sokol 403 rádió KERESKEDELMI IfALLALAT Úttörő vezető Ispialíli Ideje volt tehát, hogy a Zeneműkiadó olyan könyvet bocsásson a balettkedvelő közönség rendelkezésére, amelyben mindent megtalál, amit csak a táncművészetről tudni kell. A lexikális rendben felsorakozó , címszavak tájékoztatást adnak a táncművészet és ezen belül elsősorban a színpadi balett szakfogalmairól, nagy táncosairól, koreográfusairól. Megtalálhatók a kötetben a nagy együttesekre, díszlettervezőkre, balettközpontokra vonatkozó információk és természetesen mindazok a balettművek, amelyek a világ színpadain jelentőségre tettek szert. A Balettlexikon alapja a kitűnő német tánctörténész és balettkritikus, Horst Koeg- ler több kiadást megért enciklopédiája. Anyagát Kört- vélyes Géza, a balett-történet jeles tudósa dolgozta át a hazai közönség számára. Az átdolgozás elsősorban a magyar táncművészekre vonatkozó tudnivalókat és a magyar balett-történetet érinti. Az olvasó így ' tájékoztatást kap a magyar táncművészetről is, többek között azokból a /táblázatokból, melyek felsorolják a budapesti, kolozsvári, pécsi és szegedi balettegyüttesek teljes műsoranyagát. Nagyon sokszor megállapított tény: felszabadulásunk óta valamennyi művészeti ág közül a balett ment át a legnagyobb fejlődésen. Mégpedig két vonatkozásban. Egyrészt az elmúlt évtizedekben bontakozott ki maga a magyar balettművészet, másrészt ekkor formálódott ki a balett hazai közönsége. DARVAS GÁBOR: A TOTEMZENÉTÖL A HEGEDŰVERSENYIG Időben és térben egyre tágul a zenei érdeklődés köre, a koncertek és a rádióadások műsora. Egzotikus muzsika éppúgy érdeklődést vált ki, mint a Bach előtti, reneszánsz és középkori zene. A szakkönyvek viszont alig tartanak lépést nálunk ezzel az új igénnyel. Az átfogó zenetörténetek épp csak említést tesznek az Európán kívüli és a régi muzsikáról, speciális kiadványok alig vannak. Ennek a hiánynak pótlására, ennek az igénynek kielégítésére vállalkozik Darvas Gábor új könyve. Mint a cím is mondja, a „totem- zenétől” Indul ki, tehát a muzsika legősibb megjelenésétől. Viszont vizsgálódásának körét lezárja 1700-nál, a „ ... hegedűversenyig” megy csak el, tehát addig a korszakig, mikor kialakulnak a „mai”, más szóval a koncert- repertoárt lényegében ma is uraló műfajok, formák és koncepciók. Tehát a könyv azokra a zenetörténeti korokra és területekre vet fényt, amelyek túlnyomórészt még fehér foltnak tekinthetők a nagyközönség információs anyagában: az ősi zenére. Ázsia muzsikájára, a középkori fejlődésre, a reneszánsz előzményeire és kibontakozására, a barokk első nagy korszakára. HUSZKA JENÖNÉ ARANYI MARIA: SZELLŐ SZÁRNYÁN... Huszika Jenő életének regénye. Huszka Jenő még középiskolás sem volt, amikor már hegedűversennyel szerepelt az árvízkárt szenvedett Szeged megsegítésére rendezett koncerten. Hangszeres szólistaként tanult a Zeneakadémián is, és lett Párizs egyik legnépszerűbb zenekarának koncertmestere. Szülei kérésére azonban — amúgy „mellékesen” — jogot is végzett. A szerencsés véletlen már első jogászéveiben olyan munkatárssal ajándékozta meg, Martos Ferenccel, aki szenvedélyesen foglalkozott operettlibrettókkal és köny- nyű műfajú versszövegekkel. Az ő ösztönzésére kezdett el Huszka Jenő komponálgatni, s mindjárt első, egész estét betöltő műve színpadot kapott és sikert aratott. Kritikusai már induláskor főképp azért dicsérték, mert művével végre magyar operett került azokra a deszkákra, amelyeken eddig csak bécsi, párizsi, londoni stílusú daljátékok uralkodtak. E műfaj művelése maradt mindvégig Huszka Jenő életcélja, ezt bizonyítja a Gül babától és a Lili bárónőtől a pályazáró Szép Juhászínéig és a Szabadság, szerelemig minden alkotása, amelyeknek a világ minden táján tízezrek tapsoltak. A száz évvel ezelőtt született Huszka Jenő sikerekben gazdag, színes pályafutására, megkapóan tiszta emberségű életére özvegye, Arányi Mária emlékezik. nyugdíjban HORST KOEGLER: BALETTLEXIKON Amikor 1947-ben felkértek arra, hogy én legyek a megalakítandó úttörőcsapat vezetője, jószerivel azt sem tudtam, mi az, hogy úttörő. Együtt kellett ezt megtanulnom azzal a harminchat gyerekkel, akik az első csapat tagjai voltak a hejőcsabai általános iskolában. Munkáskerületi iskola volt: a csapat magvát is munkásszülők gyermekei alkották. Az akkor még létező iskolai cserkészcsapatban inkább tisztviselők gyerekei voltak. Egy év alatt már hatvan főből állt kis csapatunk és nem sokáig voltak vetélytársak a cserkészeit Az iskolák államosítása után egyre nagyobb léptekkel fejlődött az úttörőmozgalom. Ott kezdtem az úttörő- munkát, amihez a legjobban értettem, és amit a legjobban szerettein: a sportnál. Testnevelő szakos tanár voltam, ismerkedtünk az új labdajátékokkal: a röplabdával, a kézilabdával, nagy sportnapokat rendeztünk. Az úttörőcsapat egyre szebb eredményeket ért el. 1948- ban nagyon sajnáltam, amikor ott kellett hagynom a csapatot. Megyei, később a miskolci járás úttörőtitkára lettem. Az egyre színesebb, szervezettebb úttörőélet, vonzotta a gyerekeket és az egyes pedagógusokban meglevő kezdeti idegenkedés is lassan feloldódott. Nagyon sok olyan segítőtársam volt, akire ma is hálával gondoláit vissza. Az ötvenes évek elején iskolaigazgatónak neveztek ki, de a mozgalomhoz nem lettem hűtlen. Évekig különféle országos és megyei vezető testületedt tagja maradtam. Az úttörősport szervezése,’ irányítása volt a legfontosabb. Rengeteg gonddal járt, de az úttörők, a csapatok eredményei, a gyerekek öröme mindig erőt adott, hogy töretlen kedvvel folytassam. A kitüntetéseim? Felsorolni is sok lenne, de nem is ez az érdekes. Ma nyugdíjasként, 64 évesen úgy járok be ide a megyei úttörőelnökségre, mintha haza jönnék. A megyei KISZ-bizottság fiatal munkatársai azt mondják, úgy dolgozom, mint egy 18 éves fiatalember. A különféle versenyeken mindig találkozom régi tanítványaimmal. Ma akti* sportolók, pedagógusok, úttörővezetők, KISZ-tagok, és boldog szülők, akik gyermekeiket, a mai úttörőket kísérik el versenyre, vagy valamilyen más rendezvényre. Nagy öröm számomra velük együtt visszaemlékezni a régi időkre és látni azt, hogy a mi munkánk nem volt hiábavaló. A Magyar Űttörők Szövetsége több mint háromévtizedes mozgalmi munkáját a legjobb hagyományok megőrzésével és továbbfejlesztésével ma már ők, a fiatalok viszik tovább. Ebben a szép munkában, a folytatásban és az újrakezdésben, a hagyományőrzésben és a hagyományteremtésben szeretnék még soká segíteni. Elmondta: Demeter Sándor nyugdíjas iskolaigazgató. Lejegyezte: Petra József (bm)
