Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

I ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. december 18., vasárnap Fantomok, 1 - * 1 .. 1 .» /•/ 1 rr« 11 1 külön bozo eloj ellel Élet és iskola &ÖZ(elfogásitIIív, téíetrSa1óváhagy6: lag, sőt többé kevésbé megnyugvással vet­te tudomásul, öt esztendővel ezelőtt az ok­tatásügy első volnalba kerülését még ak­kor is, ha ittt-ott, magánbeszélgetéseken és szűkebb-tágabb vitákon felbukkant a múlt gyakorlata, amikoris évfolyamok egész sora örökölte egymástól a tanköny­veket, lévén, hogy azok húsz-harminc esz­tendeig közhasználatú tankönyvek voltak, Nem jó ez a sok változtatás — mondogat­ták, — évenként hozva föl, hogy a tanáro­kat túlontúl terheli a folytonos ismerke­dés az új tantervekkel, tankönyvekkel. S há„ bizony olykor megalapozottan is illet­hette vád az újabb tankönyveket, hol azért, mert hihetetlenül földuzzadt az is­meretanyaga (meglehetősen nagy viták zaj­lottak az elmúlt években a tanulók túlter­heltségéről), hdi pedig azért, mert kima­radt egy s más, amit a közfelfogás, éppen a múltbéli begyökerezettség miatt, feltétle­nül „tudnivalónak” ítélt.. Olykor okkal, máskor talán azonban nem kellően meg­alapozva. Mert hát — mondotta éppen a közelmúltban oktatáspolitikánk egyik pro­minens irányítója —, ha megvágjuk az uj­júnkat, akkor nemcsak az ujjunk érzi a fájdalmat, s ha különböző megokolásokkal és különböző indítékokkal ezt vagy azt ki­hagyjuk a kötelező tananyagból, valakinek — legfőképpen pedig a szaktanároknak — zokon esik. A rostán bizony sok minden kiesik, ami­ről jó lenne, ha tudnának a majd felnőtté növekvő gyerekek, dehát mérlegelni kell a fontos és a talán kevésbé fontos dolgok közölt. Egyszerűbben szólva: egyszerűen tudomásul keli vennünk, hogy a ma iskolá­jában már korántsem lehet — legalábbis az. általános iskolában nem! — mindenre kiterjedő, teljes átfogottságra törekedő is­mereteket adni, az általános iskola legfel­jebb megalapozza az ismereteket. Az élet és az iskola így kerül — leg­alábbis ezen a szántén is — egyre közelebb egymáshoz. Vagy említhetnénk más pél­dákat is. Megjegyezve persze, hogy ezek a gondok, az oktatásügy „forrongása”, ko­rántsem speciálisan magyar jelenség, sőt, még csak nem is szocialista jelenség. Az oktatásügy, az iskoláztatás új útjait és le­hetőségeit az egész világon keresik a szak­emberek. Közismert például, hogy az 1972-es okta­táspolitikai párthatározatot követően sor került egy viszonylag gyors intézkedésre <a tananyagcsökkentésre célzunk elsősor­ban), s 1978. szeptemberétől az oktatáspoli­tikát érintő, úgynevezett középtávú módo­sítások lépnek majd életbe. E módosítások egyik eredménye lesz például a gimnáziu­mokban a fakultáció széles körű bevezeté­se, s a szakmunkásképző célzatú szakkö­zépiskolák működése. Mindkét terüeleten igencsak számottevő a társadalmi valóság érvényesülése. A megszerzett ismeret, a tudás „beválthatóságáról” ugyancsak nagy viták zajlottak az elmúlt években, évtized­ben, érvként hozva föl például azt, hogy az érettségi bizonyítvány — kivéve azokat, akik felsőfokon folytatták tovább tanulmá­nyaikat — ma már ahhoz sem elegendő, hogy íróasztalhoz ülhessen birtokában a fiatal. A fakultáció — s ezt bizonyítják a kíséretek eredményei — lehetőséget biz­tosít arra, hogy köz- és egyénhasznú szak­ismeretekhez is jussanak a fiatalok (me­gyénkben például Szerencsen gép- és gyors­írást és államigazgatási ismereteket tanul­nak így), részint pedig alaposabban előké­szüljenek a felsőiskolai tanulmányokra. Hasonló a helyzet a szakmunkásképzési célú szakközépiskolákkal is: a népgazda­ságnak szakemberekre van szüksége, s né­hány szakmában magasabbak kvalifikált szakemberekre. S az iskolának, az oktatás­ügynek, amely benne él egy adott társa- ' dalmi, gazdasági valóságban, nem lehet függetlenítenie magát ettől a valóságtól, noha természetesen a képzési célokat te­kintve, egy adott időre, előre kell tekinte­nie. Ez viszont azt is jelzi, hogy az oktatás tartalmáról sem egyedül dönt: a társadal­mi igények, a gazdaság technikai szintje, a tudomány fejlődése behatárolja a szük­ségszerűen tanítandó és elsajátítandó isme­retanyagot. S ez az. amit a vitákon nem lehet figyel­men kívül hagyni; nem lehet mellékesként kezelni. Magyarán szólva, nem lehet úgy tenni, mintha nem vennénk észre a fel­gyorsult társadalmi-gazdasági fejlődést, a robbanásszerű ismeretfelhalmozódást, a tu­dományos felfedezésekkel együtt járó, ré­gebben „szentül hitt” ismeretek elévülését. De ez az a fejlődés, amivel az iskola sem tarthat napra lépést. Azaz, a túlterhelés, reális veszélye j étikül nem növelhetik az iskolában a kötelező tananyagot Ez pedig azt is jelenti, hogy a ma tanulóit — még szakmunkástanulóit sem! — nem adja ki kész emberként az iskola. A gyakorlati tu­dást, a naprakészséget már az iskola fa­lain túl, az érettségi, vagy a szakmunkás­bizonyítvánnyal a kézben kell megszerez­nie a fiatalnak. feladatok és a kötelességek át­Nem hárítása ez. A valóság szembe­sítése a realitásokkal és a tényekkel. Okta­táspolitikánk helyesen számol ezekkel a realitásokkal, s noha minden bizonnyal a gyakorlat felvet majd gondokat, problémá­kat, ebből az alapállásból s egy általános­sá váló társadalmi szemléletből lényegesen könnyebb lesz megoldani azokat, s előbb­re lépni. Csn torás Annamária „Szépszegény vidék, ez az ericsi” Kulturális életünkben igen divatba jöttek a fantomok. Többféle jelentése szerint a fantom szót a kulturális rendezvényeknél, eredmé­nyeknél leginkább az álom­kép, ábrándkép — és nem a rémkép! — helyettesítésére használjuk. Fantomnézőkről beszélünk a színházaknál, amikor a je­gyek elkeltek, az eredmé­nyességi kimutatásokban, az­az a látogatottsági és bevé­teli statiszkikákban például hétszáz néző szerepel, a szék­sorokban meg adott esetben mindössze százötven ült4 Ilyenkor ötszázötven a fan- . tom a nézőtéren, mert eny- nyit álmodnak oda, ennyiről ábrándoznak a szép jelenté­sek készítői. Hasonló a hely­zet a moziknál és sokféle más rendezvényeknél is, de leginkább a színházi műso­roknál szembetűnő. A fantom persze nemcsak a rendező szervnél jelentke­zik, ahol bevétel is van mö­götte, hanem egy sor, a kul­túrára áldozó intézménynél, gazdálkodó szervnél is. A . kollektív színházlátogatásra jegyet vásároló vállalat, szö­vetkezet, illetve annak szak- szervezeti bizottsága, egyéb társadalmi szervezete meg­elégedéssel regisztrálja, hogy egy évben -háromezer szín­házjegyet biztosított dolgo­zóinak. Logikus lenne, hogy háromezer dolgozó legalább egyszer, vagy ezerötszáz dol­gozó kétszer lásson színházi előadást Hányszor olvasni tájékoztatókat nyári szegedi utazásokról, amikor a válla­latok és szakszervezeti bi­zottságok, különösképpen szö­vetkezetek örömmel jelen­tik: három autóbusszal, száz­ötven dolgozójukat utaztat­ták a szabadtéri játékok megtekintésére, s megvették nekik száz-százhúsz forintért a jegyeket, s hány esetben vonják le az utaztatottak számából azokét a sokakét, akik csak a halászcsárdáig jutottak el, s jegyeiket jó esetben negyed- vagy fél­áron eladták, legalább vala­ki más beült helyettük a né­zőtérre. A „fantomnéző” nem fan­tom a szó másik értelmében. Sajnálatosan gyakori szerep­lője kulturális életünknek. Olyannyira, hogy például a most megszűnő Állami Dé­ryné Színház esetében éven­te megközelítette országosan a félmilliót azoknak a né­zőknek a száma, akik csak a művelődési házak jelenté­seiben szerepeltek, de a né­zőtéren nem voltak láthatók. Mint a közelmúltban a Kul­turális Minisztérium illeté­kes főosztályvezetőjétől hal­lottuk, éppen a teltházak- fantomházak nyomasztó el­lentmondásossága az egyik kényszerítő oka a jelenlegi bérletezési rendszer várható felülvizsgálatának © A fantom azonban jelent­kezik más formában is, nem­csak néző képében. Közmű­velődési intézmények könyv­tárak vezetői joggal pana­szolják s panaszaikban a nézők észrevétele fogalmazó­dik meg, hogy többrendbeli előzetes megállapodás elle­nére nem jönnek meg külön­böző előadóestek műsoros rendezvények ismeretterjesz­tő előadások találkozók várt vendégei. Tagadhatatlan, hogy rendkívül sok szerve­zési buktató nehezíti -az ilyen találkozások létrehozását. A rendező intéztnények rénd- szerint igen korán kell, hogy megtervezzék műsoraikat, többnyire hónapokkal előre, s a felkért művész vagy egyéb előadó csak provizóri­kus választ ad, hiszen nem tudja, milyen egyéb elfog­laltsága adódhat. Más kér­dés, hogy a gyakorlatban minden fővárosi elfoglaltság megelőzi az esetleg már hi­vatalosan és - biztosra elvál­lalt vidéki vendégszereplést igen sok országos hírű sze­mélyiségnél, de az sem hagy­ható figyelmen kívül, hogy egy-egy időközben adódott televíziós vagy rádiós sze­replés, filmgyári űtószinkron és egyéb közös művészi fel­adat esetleg nagyobb súllyal eshet a latba, mint a vidéki fellépés. Persze embertől függ, miként osztja meg ilyen esetekben magát, küld-e ér­tesítést, kér-e újabb időpon­tot. Elmaradása mindenkép­pen zavaró, alkalmas rá, hogy a nézők hitét megin­gassa, újabb rendezvényen való részvételtől sokakat visszariasszon. (Ide kívánkozik egy gon­dolat: sokkal ritkább eset­ben érné csalódás a műve­lődési házak és könyvtárak közönségét, ha a rendező szervek nem lennének any- nyira főváros-centrilcusak, ha észrevennék a helyben, közelükben élő művészeket is, s a helybeli értékes mű­vészekkel szemben nem ré­szesítenék előnyben meghí­vásokkal a harmad- vagy negyedrendű fővárosit csak azért, mert — tisztelet az ér­tékes kivételnek! — azokat a nézők zöme jól ismeri, na­ponta látja esetleg a televí­zió hirdetési műsoraiban. Más dolog megint a kiemel­kedő művészek meghívása, de amíg élő színházzal szá­molunk, s amíg a film, a rá­dió, a televizió is egyazon színészi stábbra épít, átfedé­sek, kedvezőbb fellépési le­hetőségek mindig csábítani fognak, a távoli vidék, kü­lönösen rossz időben jelen­tős hátrányban lesz.) Nagy kár, hogy már ha­gyományossá vált közműve­lődési rendezvénysorozataink, a különböző tájegységi és iparági kulturális hetek prog­ramjai is igen gyakran „bo­rulnak” a meghívott előadók kései lemondásai, oktalan időpontváltoztatásai miatt Egyaránt vonatkozik ez mű­vészekre és más meghívot­takra, ismeretterjesztő, szak­mai, politikai rendezvények előadóira. Ezek a fantommá lett vendégek ugyancsak ká­ros befolyásolói a különböző előadások látogatottságának, talán még károsabbak, mint a színházi fantomnézők, mert az elkövetkező műsoroktól, vehetik el sokak kedvét @ Nem tekinthetők fantomok­nak, mert nagyonis megje­lennek az előadók, vendég- művészek egy más fajtái. Azok, akik elvállalják a ven­dégfellépést, baráti találko­zót de olyan sorozatban, hogy naponta három-négy helyen lépnek fel, illetve tar­tanak előadást Láttam is­mert művészt, akit még tap­solt a közönség, de ő már nem volt a leeresztett füg­göny mögött, hanem rohant a kocsijához, ahol kísérője a taps felcsattanásakor már elfordította az indítókulcsot, mert húsz kilométerrel odébb már várták, a nézők már a széksorokban ültek. De le­hetne igen sok hasonló pél­dát hozni a különböző talál­kozókra, tájékoztató előadá­sokra érkező író, újságíró, egyéb vendégek köréből is. A csak futólag — a szó szo­ros értelmében futólag! — megismert vendégművész vág" -előadó esetében ki sem alakulhat az az emberi kapcsolat, amely a találko­zót bensőségesebbé, mara­dandóbb emléküyé tehetné. © Fantomokról, csak statisz­tikákban élő álomalak-nézölc- ről, elmaradó, de nagyon várt előadókról, vendégekről és futkosó kultúra-terjesztőkről szóltunk. Míg az első két esetben a találkozások meg­hiúsultak, a harmadiknál létrejöttek, futólag, s több­nyire hamar el is felejtőd- nek. Csak a kései utókor, — amely fennmaradt plakátok­ból, meghívókból, műsorfü­zetekből rakja össze nagy­részt egy időszak rendezvényi életének képét, — ítélheti meg az ilyen félresikeredett kultúra—nagyközönség talál­kozókat valóságosnak, mert ezek az emlitett nyomtatvá­nyok, meg a hangzatos sta­tisztikák a balsikereket álta­lában nem regisztrálják. Benedek Miklós Új nagylemez felvételére ké­szül a népszerű művészházas­pár, Záray Márta és Vámosi János. KALÄSZ LÄSZLÖ Sorsom hányadik harmadában valahol a sehol fölött megpróbálom újra a szárnyam tolla-e vagy csontja törött Sebestyén János csembalóestje Sebestyén János csembaló- estjét december 20-án, kedden este 7 órai kezdettel rende­zik meg Miskolcon, az evan­gélikus templomban. Az es­ten az Űj Miskolci Vonósné­gyes — Kiss Ernő, N. Füzes Mária, Nagy László, Győri Nagy Ilona — működik köz­re. A műsoron Albiorü, Mar­cello—Bach, Scarlatti, Marti­ni, Byrd, Werner, J. Chr, Bach—Mozart, Händel és Móc­zárt művek szerepelnek. A koncert látogatóit fűtött pa- jdok várják. Félbemaradt mondatok a jegyzetfüzetben. írástól félig- üresen marad lapok. Gondo- latgomolygások az emlékezet­ben. Továbbadni-sűrű gondo­latsorok __ A mint a félbemaradt soro­kat megtapintja a szem, mintha diavetítő távirányító kapcsolójához érne: megvil­lannak a képek. Az Encsi já­rási Hivatal elnökének szo­bájában ülünk. Az elnök, Si­maházi Sándor... egy pilla­natig várakozóan vár. majd beszélni kezd. Szavai hangot nyernek, szavai mögül moz­góvá mozdulnak a mozdulat- lan képek __ — Szépszegény vidék ez a miénk, az encsi járás. Sze­gény? Igen, az is. Százados elmaradottságát nem tudta még tízedévekkel befutni. Mezőgazdasági rendeltetésű vidék. De mintha kitagadott lenne. Kétharmad részén me­zőgazdasági termelőszövetke­zeteink kedvezőtlen körülmé­nyek, adottságok közepette kell, hogy dolgozzanak. Kul­turális életében, gazdaságá­ban, kommunális ellátottsá­gában sem tudta még mély- ről-messziről jött múltját fe­ledtetni. De szép ez a vidék, ez a táj, azt is mondtam. Anya ölén gyermekként vé­gigsimuló dombokkal, szép völgyekkel szabdalt. Végig- nyújtózik rajtunk a Hernád- völgy. És Cserehátra rányí- ladozó völgyekkel szép ez a táj, ez a járás. És mind­ennek a mértani közepe Encs, ez a szegény-múltból gazdag- jövőt álmodén idetelepült nagyközség, a járási szék­hely. Mintha kimérték volna, mintha Ide... Az elnök folytatja Simaházi Sándor, a járási hivatal elnöke tizenöt évvel ezelőtt került ide. Mezőgaz­dasági szakember volt, álla­mi gazdaságban felelős be­osztással. Szaktudását és munkájáért felelősségtudását: ezt hozta ide, Encsre, a já­rásba. — Alapküldetésemnek tud­tam, hogy szakmai ismere­teimet, szakképzettségemet a lehető legteljesebben kama­toztassam itt, ezen a kifeje­zetten mezőgazdasági vidé­ken. Más volt akkor itt, ez a mezőgazdaság . .. Időm és energiám nagyobb részét ar­ra fordítottam akkor: a ter­melőszövetkezeteket, az ak­kor még csak sejtett távlatú úton, úgy vezessük, hogy el tudják kerülni mindazokat a buktatókat, amelyeken az ál­lami gazdaságok keresztüles­tek. Hogy ha elérni nem is tudják, de tudják megközelí­teni a termelés színvonalá­ban a korábban indult, és így nagyobb tapasztalattal és erővel rendelkező állami gaz­daságokat Találkozott a járás és a hivatal elnöke ... ...tanul.­— Munkám terméssetéből adódóan, nem ragadhattam le a mezőgazdaságban. Méte- lyezve vagyok már azóta sok más dologgal. Ezek mind a „területgazda” kötelességéből fakadtak. A tanácsi munká­ból, mert ennek a szolgálatá­ba szegődtem. Tizenöt év... messze kerültem már. a me­zőgazdaságtól Sok mindent meg kellett tanulnom. Mást. Mert egy idő utón azon vet­tem észre magam: beavatót- lanul ülök csak, a szavak is csak köröttem keringenek. Ilyenek, hogy „a tanulók a készségtárgyakból nem fel­készültek” ... És hogy miért kell „különbejárat az egész­ségügyi létesítményben a csecsemőgondozáshoz” ... Az­tán a beruházásoknál „csa­tornázásról van szó, ivóviz- minőségről” ... Nagy gondja egyébként járásunknak ez utóbbi. Jelenleg 56 települé­sen nincs megfelelő ivóvíz... Tanulással tele tizenöt év volt, de szegényebb lennék, ha mindezt nem kellett vol­na átélnem, végigcsinálnom. És meg kellett tanulnom azt is, hogyan vezet jól a hiva­tal elnöke... ...vezet... Menni is — sokszor •— ne­héz. Vezetni nehezebb. — Meg kellett tanulnom ar. Itteni életet: Az embere­ket. A különbözőségeket. Hogy falugyűlésen vagy ta­nácsülésen: másak a hernád- völgyiek és másak a száraz­völgyiek. Hogy a vilmányiak például hevesebben, nyíltab­ban, meredekebben fogal­maznak. Hogy a mindenna­pokon is: a kékediek és tel-1 kibányaiak zárkózottabbafc meggondolt szavaikat tovább: őrzők, nehezebben megnyi- latkozók. A vezetés nem csak tanú- iás persze, tanítás is. MeŰ kellett tanítani a községi ta­nácsokat, hogyan éljenek éí gazdálkodjanak megnöveke- dett hatáskörükkel. A mun' kában a fejlesztő típusú em' bereket szeretem, azokat, akik tudnak, mernek, akart nak. Akiknek elképzelésüK van, tehetségük: őket tekin- tem igazi munkatársaimnak, dolgozzanak bárhol. A gyort sabb előrehaladásnak ez a legfontosabb feltétele. ÉS minderre rá kellett hangolni a hivatali apparátust is, köz­vetlen környezetemet, a fa- lak szerinti munkahelyemen belül. Naponta meg kell küz- denünk mindannyiunknak aí előrehaladásért. Nem tagad' ható: van még hely, ahol ne­hezebben állnak a „húzók" közé. Vannak biztató jelek is. j Van még realitást nélkülöző fellegben-járás. És — kisebb számmal — van még „leta­padás”, van csendes semmit­tevés is. Ezen mindannyiunk­nak gondolkodnunk, töpren­genünk kell... ...töpreng... A járási hivatal elnöke » néhány órás beszélgetés so­rán, ritkán mond csak „nyl-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom