Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-11 / 265. szám
1977. november 11., péntek ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Á Bodroghoz írni » mm ff ff m ff ff « ä §Qvo§ee lácS iogy it a klánéi- nin- köz- . te-í •geti ísáK y á atja vál- iröK eleit álló igre égé-; ré-| iseia igét' rsz-i ;neK iára. zág- izös- : vi-i iagy lernt Tő- óké- el- dját, x le köz7. éré >vjet sebb érin>má' a t ren* tár' nagf illett adéí? smes tikai 'ala- rcia:tab' gsúSzeretnék a Bodrogközről őszintén szólni. Nem az elkeseredés, vagy az álomvi- lúg ábrándjainak hangján, csak pusztán az érvekén. Szeretnék a múltról mesélni, az egyszerű parasztemberről, aki egy évszázaddal ezelőtt Cigándról Sárospatakig evezett, út híján, föld híján, hiszen amit a szem belátott, ott sás nőtt és víz csillogott. Ez volt az 18(10- as 'években a két folyó köze. S most beszélni kell a máról, elfogultság nélkül! A szántások belvízi őrző, sárgán haldokló gyomszigeteiről, az élő zöldet gyászoló csupasz földfoltokról, a vízről, a tavasz „tengeréről” ... A végletek az ellentmondások földje ez. Miért? Tausz József, az EVIZIG szakaszmérnökségének vezetője mondja: — A Bodrogközben. van az ország egyik legsűrűbben kiépített belvíz- rendszere, hiszen egy négyzetkilométer területre egy kilométer fő- és mellckcsa- torna jut. A legnagyobb csatornák több mint 166 kilométer hosszan kanyarognak a két folyó „félszigetén” ... És egy általánosítható vélemény, amelyet a környék mezőgazdasági üzemeiben lehet hallani: a lecsapolási rendszer idén „csődöt” mondott. Szinte minden gazdaságban van oiyan terület:, ahol tavasszal nem tudtak elvetni, mert víz borította a földeket. S még több; ezer és ezer hektár az olyan tábla, amelyen csak altkor kezdhették meg a munkát, amikor az odavethető kultúrák sorsa má" eleve reménytelen volt. Egyszerűen nem érhetett be a termés. Szinle csodában bíztak azok, akik Vetettek. Mégis vetettek. Mindenhol vetettek. Olyan időben, olyan késéssel, hogy j józan paraszti ész tiltakozott volna, hiszen a kukorica csak karácsonyra érhet be. — A téli hónapokban a sok évi csapadékátlagnak ötszöröse esett le. A hóolvadások és a szitáló esők, mintegy tíz Rakacai-tó víz- mennyiségével tavakká változtatták a Bodrogköz szántóföldjeit. a. 5 áiyii ősei CSŐ' olab így :nefc neg' kő' izéit llás' n is 3zás i ona' den' ké' y 5 a. B. is. > iztá'j naZ' : aZ* élni. r & mái k f rali5 ‘ír znd': len'* of' se’éle' éld' tett ltok nér' kíi' raj' igr mb' 5Ök' reg' de 5 »ksä ärü' m léi' — Tavasszal 117,5 millió köbméter vizet szivattyúztunk le a földekről. A belvízvédelem négy hónapja alatt, 30 ezer üzemórát dolgoztak a szivattyúit, amikor április 25-re végre sikerült „■vízteleníteni”, napfényre hozni a földeket. A kedvező védelmi idő két hét: tizennégy napot szabad elvenni a kultúra tenyész- idejéből, az életéből, a vetésidőn túl, két hét alatt cl kellett vezetni a földekről a Vizet. Tausz József mondja: — Mi örültünk volna a legjobban, ha március végén be tudtuk volna fejezni a védekezést. De nem tudtuk. Még úgy sem, hogy az 1896- bun (!) üzembe helyezett gőzszivattyúk teljes erővel dolgoztak. Még 'így sem, hogy úttalan utakon, az embert nyelő latyakban lánc-, talpasok vonszolták ki a kazánokhoz a szenet. Még úgy sem, hogy szinte nem volt olyan óra, amikor nem emeltünk volna át a folyókba vizet. És még úgy sem, hogy ezekhez a 70 éves gépekhez, alkatrész híján, mi konstruáltunk, eszkábáltunk alkatrészeket. Ember állt tavasszal emberrel szemben, miközben mindketten : gyanazt akarták. És megoldhatják-e az izzó viták, a vélt sérelmek gyökeresen a helyzetet? Aligha. Mert a belvizesedés okai a miértek feltárása egyet jelez, sőt állít: ha ez a tarthatatlan helyzet megismétlődik, Zemplén egykori éléstárának sorsa megpecsételődi! Azért, mert a miértek a mában megoldhalatla- nok. (Ha jön az árvíz, s néha — mint tavaly — hónapokig tartó védekezés alatt, a folyók magas vízállása a védett oldalra nyomja a vizet. A talajvízszint ilyenkor 1—4 méter között változik. Ha ezekre, a vízzel, feltöltött talajokra nagy í lennyiségű csapadék hull, szinte pillanatok alatt viz alá kerül a határ. És minden egyes köbméter vizet szivattyúzni kell, mert szabadeséssel a csatornák nem tudnak a folyókba ömleni. A múlt századból „ittmaradt” gőzgépekkel, mert az elektromos és Diesel-szivattyúk száma nem meghatározó.) És mit lehet tenni? Tausz József szerint: — Ebben az ötéves tervben soron kívül 50 millió forintot kaptunk a belvíz- rendezésre. Ez az összeg esés növelőkre, csatornakotrásokra, pótlásokra és egykét szivattyú beállítására elég. Röviden: a Bodrogköz 607 négyzetkilométernyi területén ekkora ráfordítással jóformán csak a jelenlegi helyzetet tarthatjuk fent, de ha a tsz-ek ugyanennyi üzemközi beruházást megvalósítanak, akkor gyorsabb védelmet biztosíthatunk... Megint egy ellentmondásba ütközünk. A tsz-ek aligha Iádnak a közeljövőben a belvízvédelemre milliókat fordítani, mert éppen a belvíz okozta kár tette némelyiküket veszteségessé, a többieket pedig pénzügyi nehézségbe sodorta. Ami még hozzátartozik ahhoz, hogy tisztán lássunk: a következő tervciklusban a Bodrogköz biztonságos belvízrendezéséhez 600 millió forint kell. Ez a hatalmas összeg az itt élők kenyerét, biztos megélhetését szolgába. Szolgálja? Egyáltalán szükséges a nagy ráfordítás, ha nem minden év belvizes? Ilyen katasztrofális természeti csapás legutóbb 1941-ben volt És ha az országban pusziit az aszály, a Bodrogköz mindig nagy termést ígér. És nemcsak ígér. ad is. Következtetés: a 600 millió csak azokban az években „nyújt” hasznot, amikor a belvizesedés nagy méretű ... Csodálom, hogy a gazdaságok szakemberei ekkora kockázatot vállalnak. Ismerhetik a belvízrendszer gondjait, felidézhet": 1941-et, amikor a víz ugyanígy pusztított. Csak akkor nem ilyen teretekben, hiszen 7 ezer hektárral több volt a gyep, amiben a víz kárt nem tett. Ma miért, nincs legelő a legveszélyeztetettebb táblákon ? Erre a kérdésre a tsz vezetőinek illene válaszolniuk, mert akkor biztosan nem zárnák jó néhány helyen veszteséggel az évet. Ha nincs miben kárt tenni, nincs kár, s a fu alapjává válhat az állattenyésztés ágazatának. Ha van állattenyésztés ... Ugyanakkor ezek a tsz-ek fenntartás nélkül belépnek az tparszerü termelési rendszerekbe. Amelyek technológiájához terület kell, nagy terület, s ezért a magasabban fekvő táblák mellett a lapályokon is búzát vetnek. Érvek, ellenérvek, kétségek kavarognak. A Bodrogközért. Azért a Bodrogközért amely a 600 milliós beruházás megvalósításáig ki van léve a belvízveszélynek. Azért a Bodrogközért, ahol ugyanúgy akarnak termelni, mint a dombhátakon, s elfelejtkeznek azokról a növényekről, amelyek híressé tették a vidéket. Kömény, kertészeti kultúrák, burgonya..., gyep. És napjaink feladata — miután döntés született a biztonságról, a jövő reményéről — keresni, kutatni és megtalálni azokat az ágazatokat, amelyek a Bodrogközben jó mégé 1 hetest jele ni.hetnek Kármán István Keepeiáció szovjet Szemetel A tólápai üzemben Mintegy 150 bányásztéles égnek, lánynak ad munkát a Munka- és Védőruházati Ipari Szövetkezet tólápai üzeme. Évente hetvenezer munkaruha, valamint ugyanannyi munkaköpeny készül itt. Éves tervüket szeretnék december 15-rc befejezni. Fotó: Mizcrák István Az erdő haszna p Ároktőn Mostoha körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeink igyekeznek megtalálni a helyi adotlsá- 1 -kban, lehetőségekben azt a megoldást, hogy hasznos melléküzemági tevékenységgel növeljék árutermelésüket., s ezzel természetesen jövedelmiket is. A melléküzemágak termékei a legtöbb esetben népgazdasági szinten is igen hasznosak. Az ároktői Dél-borsodi Termelőszövetkezet nyolc éve hozta létre fűrészüzemét, amely ma átlagosan 15 dolgozóval évente mintegy ?,5 millió forint árbevételt biztosít a közös gazdaságnak. Jelenleg 300 hektárnyi erdőterület az, ami alapot ad a következő évek termeléséhez. — Egy évben 2500 köbméter faanyagot dolgozunk fel, amiből 2000 köbméter a saját kitermelésű nyersanyag — mondja Kelemen Jenő, a tsz erdészeti üzemágának vezetője. — Kezdetben a fűrészüzem elsősorban az al- sözsolcai betonéi emgy árnak dolgozott, majd áttértünk a Szabolcs almásládák gyártására. Az elmúlt évben ezekből a ládákból 85 ezer darab készült. A hetvenes évek elején számos párt- és kormányhatározat foglalkozott a munka- és üzemszervezés korszerűsítésével. Ennek alapján az üzemi, vállalati pártbizottságok is mindinkább előtérbe helyezték az. ezzel kapcsolatos feladatokat. A Tiszai Vegyikombinát festék’árának pártalapszervezete éppen a közelmúltban számolt be az üzemi párt-végrehajtóbizottságnak az utóbbi öt évben végzett munkáról. Ez irányú tevékenységüket a vállalati pártbizottság 1972 júniusi határozatára alapozták. A pártalapszervezet által kidolgozott hosszú távú programban a szervezési munka keretében elsődleges feladatnak tekintették a munkaerővel való hatékony gazdálkodást, a termelékenység fokozását, s a munkafeltételek szüntelen javítását. Miben foglalható össze az utóbbi őt év eredménye? Mindenekelőtt abban, hogy a gyár termelése — jóllehet a világpiacon jelentkező nyersanyagellátási problémák nehezítették a munkát — erőteljesen növekedett. Az A kis fűrészüzem az idén már exportra is termel, hjyu- g&t-Németországba és Ausztriába exportálnak az anyag- mozgatásnál használt 200 köbméternyi, úgynevezett pa- lettacsúszót és 15 ezer bálaraklapot. A tagság, a lakosság részére szolgáltatás jellegű munkákat is végeznek. Hozott anyagból vállalnak fűrészelő bérmunkákat. A Dél-borsodi Termelőszövetkezet melléküzemágának gondja, hogy a Tisza II. vízlépcső építése miatt erdőva- gyonukból mintegy 60—70 hektárnyit kivágásra ítéltek. De ahol erdőt irtanak, ott erdőt is kell telepíteni, s ezért 30 hektáron csemeteültetés, erdősítés van folyamatban. A többi erdőterületet is folyamatosan pótolni fogják az elkövetkező években. Természetesen olyan területeken, ahol a föld mezőgazdasági művelésre kevésbé vagy alig alkalmas. Az ároktőiéi: „konyhájára” nem hoz túl sok pénzt a melléküzemági tevékenység, de a gazdaság életében mégis fontos az erdők jó művelése, a kis füiészüzem termelése, árbevétele. ‘ a. b.) 1970-ben és az ezt követő évben üzembe helyezett új termelőegységek munkája két év leforgása alatt kiegyensúlyozottá vált. Ez egyben azt is jelentette, hogy ezután a termelés fokozását csak a meglevő kapacitások kihasználásával, az üzem- és munkaszervezés javításával, korszerűsítésével lehetett biztosítani. A festékgyári alapszervezet munkaprogramja részletesen körvonalazta a tennivalókat. Nagyon helyesen felismerték, hogy széles körben tudatosítaniuk kell a tervezett intézkedéseket, azok szükségességét;. A munka- és üzem- szervezéssel kapcsolatos tennivalók ismertetéséhez felhasználták a politikai oktatás nyújtotta lehetőségeket is. A gazdaságpolitikai kérdések anyaga ugyanis lehetővé tette a munka- és üzem- szervezés aktuális kérdéseinek a helyi viszonyok alapján történő megvitatását. A párthatározat megvalósítása érdekében számos in- 'ézkedés látott napvilágot. Központi feladatnak számított a termelékenység fokozása. amit egyrészről a ter- melöberendezések fejlesztéNeltez lenne pontosan, dátumhoz kötve megállapítani, mikor kezdődött ' Borsod egyik fontos üzeme, az Északmagyarországi Vegyiművek és a hasonló profilú szovjet vállalatok együttműködése. Tény azonban, hogy e kapcsolat hosszú évek óta tart, s mindkét fél számára egyre gyümölcsözőbb. Ha e kooperáció startját nehéz is megállapítani, any- nyi bizonyos, hogy 1965 óta, amikor az ÉMV-ben új üzem épült, a korábbi időszakos szállítások helyébe a folyamatos termékcsere lépett. Ekkor készült a gyár formaldehid üzeme — kifejezetten szovjet tervek alapján, szovjet szakemberek irányításával. A részleg azóta is kifogástalanul működik, évről évre jobb eredményeket ér el, nagyobb mennyiségű formaldehidet termel s azóta is a Szovjetunió biztosítja a gyártáshoz szükséges alapanyag — metanol — mintegy 40 százalékát. EzzeJ. az üzemépitéssel, az alapanyag biztosításával a szovjet partnerek elősegítik, hogy az Északmagyarországi Vegyiművek évente 25 ezer tonna formaldehidet gyártson, vagyis biztosítsa a hazai gyógyszeripar, más vegyipari üzemek es a bútoripar (faipari ragasztó is készül a formaldehidből) szükségleteit. Ennek teljesítéséhez évente közel 7 ezer tonna metanol érkezik a Szovjetunióból. A hazai és a szocialista országok igényeit felmérve, ez a mennyiség jövőre tovább növekszik. Kooperáció ... kölcsönösség ... Amennyire fontosak, a sajóbábonyi gyár termeléséhez a szovjet üzemeli által előállított alapanyagok, annyira igénylik az itt gyártott termékeket; műanyagot, növényvédőszert, festékülepedést gátló segédanyagot a szocialista országok, ezen belül a szovjet feldolgozó gyárak. Ehhez igazította ez ért exporttervét a megye vegyipari üzeme. A terv nem kevesebb, mint 616 ezer rubel, forintban 24.5 millió értékű termék legyártását és szállítását irányozta elő — a teljesítés pedig kilenc hónap során 952 ezer rubel, vagyis 55 százaléknyi többlet. Abban, hogy ezt a túlteljesítést sikerült elérni, s hogy az esztendő végéig további növekedésre számíthatnak, a jó munkaszervezésnek, kereskedelmi tevékenységnél:, az se, a munkafolyamatok auto- matizalása, s a meglevő kapacitás maximális kihasználása révén értek el. Megemlíthetjük egyebek között a folyamatos műgyantagyártás meghonosítását, amely fejlett technológiai színvonalat, megbízható minőséget eredményezett, másrészről minimális fizikai erőkifejtést, viszonylag kevés munkaerőt igényelt. Jelentős előrelépésnek számított továbbá az is, hogy a festékgyár kulcsfontosságú üzemei folyamatos — négyműszakos — munkarendben dolgoznak, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a gépi berendezések optimális hatásfokkal üzemeljenek. Ehhez kaocsolódóan nagyon fontos lépés volt a festékgyár életében, hogy külön prémiumrendszert dolgoztak ki a többtermelés és a minőség fokozása érdekében. Ennek lényege, hogy az ösztönző jellegű bér nagyságát a feladatok teljesítése arányában differenciáltan állapítják meg a dolgozóknak. Ily módon elérték, hogy a népgazdasági, vállalati, csoport- és egyéni érdekek a legteljesebb mértékben egybeesnek, hiszen mindenkinek ennek sikere érdekében végrehajtott munkaerő-átcsoportosításnak köszönhető. Ez a magyarázata annak is hogy a gyár termelő részlegei zömmel 100—120 százalékra „hozták” az elmúlt hónapok tervét, igen fontosnak tartották a szocialista országokba, elsősorban a Szovjetunióba irányuló exportvállalások teljesítését, a termékek határidőre való szállítását. Ami az ÉMV-böl kikerülő exporttermékek listáját illeti, első helyen az Ivegél (festékülepedést gátló anyag) áll, ebből 240 tonnát, 14,6 millió forint értékű meny- nyiséget ad az ÉMV a Szovjetuniónál:, időarányos kötelezettségének eleget tett a gyár, s amint elmondották, az esztendő végéig megmaradt tartozás előállítása sem okoz gondot. Ehhez természetesen biztosíték az is, hogy a gyártáshoz szükséges alapanyag több mint 10 százalékát ugyancsak a Szovjetunió biztosítsa. Ám, ezen túl mást is. Például azt, hogy az ÉMV-ben készülő számos növény védőszer-féleséget kipróbálják a szovjet mező- gazdasági üzemekben: vizsgálják hatóerejüket, felmérik, hogy a speciális körülmények, talajviszonyok milyen és mennyi növényvédő,- szert igényelnek. A sajóbábonyi gyár — közvetett exportként — mintegy 300 tonna növényvédőszert ad évente a szovjet mezőgazdaságnak. Bizonyára kevesen tudják, hogy amint az ELZETT Művek — ezen belül a sátoraljaújhelyi gyár — nagy részt vállal a Zsiguli-prog- ram megvalósításából, az ÉMV is fontos szerephez jutott az 1980-ban megrendezendő moszkvai olimpián. A borsodi üzeim szállítja ugyanis a versenyek egyik kellékét, a sportszőnyeget, a birkózók „asztalát”. Az itt készülő termék olyannyira megnyerte a szakemberek tetszését, hogy már ebben az évben 50 garnitúrát kértek a bábonyi üzemtől, amit a gyár határidő előtt elkészített és leszállított A próbák alapján jövőre további meny- nyiséget kérnek az Észak- magyarországi Vegyiművektől. N. I. az a célja, hogy lehetőleg minél több és jobb minőségű festékipari termék készüljön a hazai és a külföldi piacokra. Eredményesnek bizonyult a festékgyárban bevezetett szigorú létszámgazdálkodás is. öt évvel ezelőtt 558 dolgozót foglalkoztatott a gyár, tavaly pedig mindössze 542- en oldottál: meg termelési feladatukat. Ezzel szemben a termelés 1972 és 1976 között 34 600 tonnáról 44 300 tonnára emelkedett így a csaknem 10 ezer tonnás terméknövekedést létszámnövelés és különösebb beruházás nélkül biztosították ebben a gyárban. A példák egész sora bizonyítja, hogy a festékgyárban foganatosított munka- és üzemszervezési intézkedések meghozták a várt sikert. Az utóbbi öt esztendő során a termelékenység évenként 12 —13 százalékkal emelkedett, míg az egy dolgozóra jutó anyagmentes termelés 1972 t: 1976 között 120 ezer forinttal növekedett. Nagyrészt a mjnka- és üzemszervezés korszerűsítésének köszönhető, hogy a festékgyár kollektívája a tervidőszak első két esztendejére előirányzott, termeiéi tervét 1977 végére várhatóan 4.5 ezer tonnával túlszárnyalja. Vagyis ennyivel több festékipari termék jut a belföldi fogyasztóknak. L. U A hatékonyság tartalékai Ha- és üzemszervezés a gfalorlafa