Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-09 / 263. szám

1977. november 9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 j li­ne- Még sok vállalat, intézmény í1!5':számára az esztendő utolsó iát,Ihetei, hónapjai, az évközben 8°'jmegszokottnál nagyobb fel- ne" adatokat tartogatnak. \ Sok árSjesetben a tervek teljesítése. ®8' Vagy éppen túlteljesítése i.n' ezeknek a heteknek a feszí- 3e'‘ tett tempójától lugg. Gyakor- :sehlati megfigyelés, hogy az Jttí üzemekben ilyenkor több a yó'baleset is. A Lenin Kohá- fc>®r’jszati Müvek munkavédelmi k°' szakemberei is jól tudják ezt. , I mégis az előző, a harmadik "jjnegyedévben tartották a bal- " eseti mutatókat lényegesen javító munkavédelmi ne­gyedévet. Miért? Az oka kettős — :ánt baf aí ida' Umondja Gerzsényi Miklós, a a,e.! munkavédelmi osztály veze- J a 'tője. — A kohászat speciális helyzetben van^ mert itt sok Iheíja melegüzem. Így nagyobb a ala,; megterhelés, a napi teljesít­őé, ményen kívül ezt éppen a pj|, meleg okozza. A nyári hó- nj^lt napokban, amikor a hőmérő nj^,;higanyszála a szabadban 25— 130 fokot mutat, már tudjuk, nagyon nehéz napnak né. pjeiílzünk elébe, mert ehhez az :egj üzemben még ugyanennyit erW hozzá kell adni. Ilyen meleg- -bóliben csökken a figyelem és jep könnyebben megtörténik a út- baj. Egyrészt ezért szervez- kbóltük a nyári hónapokra a mo- munkavédelmi negyedévet, jfco-lmásrészt arra gondoltunk, tés?' hogy az ismeretfelújító és gyei korszerűsítő előírások, film- ajdt, vetítések, vetélkedők gyakor- iCSo- lati, tudatos alkalmazására Me-csak egy bizonyos idő után, b<r így ezekben a hetekben ke­rül sor. lef A munkavédelmi negyedév i gazdag eseménysorozata a gyár csaknem húszezres kol­lektíváját személyesen és egyenként: is érintette. Elég arra emlékeztetnünk — ami a gondosan vezetett kimu­tatásokból kitűnik, hogy több mint hétezren tekintették meg az oktató filmeket, ame­lyeket nemrégiben vásárolt a gyár. Csaknem félmillió fo­rintot költöttek a korszerű munkavédelmi ismereteket átadó mintegy 50 filmre, amelyet a KGM Módszertani Kutató Intézetétől rendeltek. — Az oktató-nevelő munka természetesen az egész esz­tendőben folyamatos — foly­tatja az osztályvezető, — de ■ az elmúlt napokban a szo­kottnál is több rendezvényt tartottunk. Ez nem is maradt eredménytelenül. Éppen a melegüzemiek számára a leg­veszélyesebb hónapokban, júliusban, augusztusban ke­vesebb baleset történt, mint az éves átlag. Az élenjáró gváregvségek között a nagy- olvasztót említeném, ahol im­már hagyományosan a ter­melési feladatokkal egyéné - tékűnek tekintik az óvórend, szabályok betartását is. Az acélműben is kevesebb bal­eset történt, pedig nehéz kö­rülmények között dolgoznak a gyáregység szocialista bri­gádjai. hiszen rajtuk kívül építőmunkások is dolgoznak munkaterületükön. Bármilyen 6zép eredmé­nyeket is hozott a munka- védelmi negyedév a Lenin Kohászati Művekben, a szak­emberek mégsem lehetnek elégedettek — és nem is azok — hiszen a javuló statisztikai eredmények. mutatószámok mögött balesetek. kiesett munkanapok vannak. Ezért a munkavédelmi negyedév utón is megkülönböztetett figye­lemmel foglalkoznak a bal­esetek számát alapjában be­folyásoló oktató-nevelő mun­kával. Annál is inkább, mert a várakozással szemben az elmúlt hónapokban október­ben romlottak a baleseti mu­tatók. — A szervezettség nem­csak a termelés alapvető fel­tétele. hanem a balesetmen­tes munkáé is, — foglalja össze Gerzsénvi Miklós. — Erre az eddiginél is jobban odafigyelünk. mert úgy érezzük, szükség van rá, hogv a munkavédelmi negyedév­ben elért; eredmények ne csak mutatók, illusztris .számok maradjanak. Ügy vélem, a munkavédelmi tevékenység széleskörű társadalmasításá­ban még további lehetőségek vannak. Ezért tovább fej­lesztjük a munkavédelmi őr­mozgalmat és a szocialista brigádokra is jobban számí­tunk, hiszen sokszor többre nincs is szükség, mint egy intő szóra1, ezt ne így csi­náld, használd a védőeszkö­zöket, a kesztyűt, a szemüve­get... Tolnai Attila lij lilaiisalat ttok fel a | - IPÄ A diósgyőri Ady Endre Művelődé.' Ház és a DVTK természetjár szakosztályá­nak —j többségében fizikai munkásból álló — Herman Ottó névét v.i elő barlangku­tató csoportú) Szikszói Tibor vezetésével Bü lekben, nem messze a sebesvizi üdülőtől, az úgynevezett Bolhási víz­nyelőben. a napokban új barlangági.' t tárt fel. A ku­tatások már július közepén megko.dődtek a kéthetes tá­borozás alkalmával, amelye­ket tovább folytattak. Most. november li-á i éjfél előtt, a víz útját követve, gátak ki- oítésével és a víz elszivaty- tyúzósáva mintegy 100—ltO méter mélységben két új barangógra bukkantak a szifonok áttörése után. Az egyik 60 méter hosszú, elég szűk. a másik megközelíti a fél kilométer hosszúságot, nagy termekből és a felszín felé tartó kürtőkből áll, gaz­dag cseppkövilággal. A kisebbiket Lantos, a na­gyobbakat Mészáros-ágnak nevezték el. A barlangkuta­tó csoport tovább folytatja a f~'tárá" munkáját. Megyénkben három , olyan vállalat van, amely önálló hírközlési hálózatot tart fenn. Ezek egyike a Borsodi Szénbányák Vállalat. A vállalat meglehetősen szétszórt üzemekkel rendelkezik, így elengedhetetlen követelmény a gyors telefonösszeköttetés. Már több éve el­kezdték a hálózat korszerűsítését. A közel­múltban adták át a Bükkaljai Bányaüzem modern Crossbar típusú központját és még ebben az évben a Központi Szállító Gépjavító és Osztályozó üzemben is működésbe lép a 30 fővonalat és 300 mellékállomást magábafoglaló CA—1100 típusú Crossbar-központ létesítése. Képünkön Rádai Barnabás, a BUG mechani­kai műszerésze látható a központ szerelése közben. Mikor tart nyitva a raktár? A kereskedelmi tórum után Az átvétel okozta a kiesést A kisállattenyésztők szá­mára a folyamatos, megbíz­ható terményellátás bizton­ságot ad, amire építhetnek és ami nélkül nehéz volna tervezni is. A közelmúltban Egerben megtartott Fórum rádiós műsorban hangzott el a kérdés, miért fordulhat elő, hogy a gazdálkodóknak várakozni, ácsorogni kell a raktárnál. Az észrevétel Sa- j őszen tpéterről érkezett, de nem ismeretlen Borsod más községeiben sem. A Borsod megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat kereskedelmi igazgató- helyettese, Csordás Béla a kérdéssel kapcsolatban a kö­vetkezőket mondta el: — Tudomásunkra jutott, hogy Sajószentpéteren való­ban volt néhány napi bi­zonytalanság a terményrak­tár nyitva tartásában. Ez úgy történhetett, hogy a rak­tár vezetője azokban a na­pokban éppen kukoricát vett át Szirmabesenyőn és nem kevesebbet, mint 150 vagon­nal, amit majd a kisállatte­nyésztők számára értékesí­tünk Sajószentpéteren és Szirmabesenyőn. A raktár- készlet íeltöltése szinte el­kerülhetetlenül járhat ilyen gondokkal. — Feltételezhető, hogy másutt is ilyen okok miatt találtak zárt ajtót a szoká­sos nyitva tartási időben a gazdálkodók? — Hozzánk máshonnan nem érkezett panasz, csak Sajószentpéterről. Azóta vi­szont a régi nyitva tartási rendnek megfelelően, folya­matosan adnak ki terményt a sajószentpéteri és a többi raktárunkból is, igy az ellá­tás megbízhatónak mondható. 52 t f r Érkezeit: a Szovjetunióból Hosszú időbe telne összegyűjteni, s még oly hosszú lenne felsorolni, mi mindent kapott mezőgazdaságunk a Szovjetuniótól az elmúlt harminckét esztendő folyamán. Ezt azért állítom ilyen határozottan, mert amikor „csu­pán” arra vállalkoztam, hogy össze­gyűjtöm, mit kapott Borsod megye mezőgazdasága ]977-ben, az is órákba tellett. Sőt mindent nem is sikerült összegyűtenem, de jelen esetben nem a teljességre törekvés volt a lényeg. A meglevő mennyiségi és minőségi szám­adatok bizonyítják, mezőgazdaságunk technikai-műszaki bázisában a Szov­jetuniónak meghatározó szerepe van. Csak idén. közel 300 nagy teljesítmé­nyű erőgép érkezik, illetve már ér­kezett megyénkbe. S itt ki kell hang­súlyozni a nagy teljesítményt, mert hol vannak már az egykori T—28-as traktorok? Ma már a 200 lóerős Ki- rovec traktoroknál tart a szovjet ipar. Ahogy nézegetem az AGKOKER-löl kapott gépek jegyzékét, nem nehéz észrevenni: a szántóföldi növényter­mesztés minden ágában — a búzától a burgonyáig — ott vannak a szovjet gépek. S nemcsak ott vannak — mondják mindenfelé — hanem jól is dolgoznak. Idén nyáron egyik gazda­ságunk szakvezetője a délceg Claas Dominátorok mellett is dicsérte a majd tízéves SZK—4-es kombájnt, mert mint mondta; megbízható, szin­te nem jár el felette az idő. A megbízhatóság, az alkalmazkodó képesség, ebben van a szovjet gépek „ereje”, ez az, ami miatt szeretik őket mindenhol. A legutóbbi nagy mezőgazdasági gépseregszemlén az AGROMASEXPO ’77-en százak és szá­zak csodálták meg a szovjet mező- gazdasági gépipar új, nagyszerű al­kotását, a Iíirovec—701-es óriás trak­tort. Az érdeklődők tömege valóság­gal eltörpült a hatalmas gépmonstrum mellett. De az érdeklődést mégsem a méretek váltották ki, hanem a gép tudása, a benne rejlő nagyszerű le­hetőségek. Egy-két év múlva — re­méljük — ez a gépcsoda is minden­napos lesz földjeinken, mint ahogy az MTZ-traktorok, vagy a már említett SZK-kombájnok. Es a gép csak egy csepp a tengerben. A vele, vagy ntána folyamatosan érkező alkatrészek leg­alább olyan értékesek a gyakorló mezőgazdászok számára. Es kapunk nagyon sok műtrágyát és növényvédő szert. Újra egy megyei adat: idén Borsod 7000 tonna ammóniumnitrátot, több mint 23 ezer tonna, 60 százalé­kos kálisót kapott, de érkezett mint­egy 2000 tonna rézgálic, valamint Zi- neb, s a cukorrépatermesztésben hasz­nálatos NaTa (TCA) vegyszer is. Nem feledkezhetünk meg a Szov­jetunióban nemesített, és hazánkban azóta elterjedt napraforgó- és búza­fajtákról. Annak idején a Bezosztája fajta betörése szinte robbanásszerű változást idézett elő búzatermeszté­sünkben. Azóta újabb és újabb, nagy­hozamú, gépi betakarításra kiválóan alkalmas, betegségekkel szemben el­lenálló fajtákat nemesítettek ki a Szovjetunióban. Ezeknek is szerepe van benne — mégpedig döntő —, hogy búzából önellátók vagyunk, sőt még exportra is jut. Az egyik leg­újabb és legtöbbet tudó fajta a Jubi- lejnaja—50-es, idén a megyei Inízavc- lésterv mintegy 30 százalékát teszi ki. Es szólnunk kell az üzemanyag-el­látásról is. Szovjet kőolajtermékekkel üzemel mezőgazdasági gépparkunk jó része: traktorok, kombájnok, gépko­csik, termelésünk közvetett, mégis nélkülözhetetlen tartozékai. A felsorolt példák is bizonyítják: szocialista, egyre jobban iparosodó mezőgazdaságunk a korszerű agro­technika, a nagyobb hozamok ma már elképzelhetetlenek a Szovjetunióból érkező erő- cs munkagépek, műtrá­gya. növényvédő szerek, üzemanyagok és nemesítést eredmények nélkül. Eredményeink szerves tartozéka, si­kereink egyik kiapadhatatlan forrása ez a segítség. I (ha) Meddig él a ház? A múlt század felejtette itt ezeket a házakat szinte érintetlenül. Zsúptetös, kis- ablakú paraszti menedéke­ket. Zsúptetös otthonokat, az udvarokat, bélyegét a föld­művelő sorsnak. A téli esték bennrekedt csendje érződik itt, és őrzik a kaszátfogó nyár lázát, az őszi vetés kinját- örömét. Ittfelejtett épületek, lakószobák, konyhák, pitva­rok, vermek, szinek... A képek, ma már doku­mentumok. Akkor készültek, amikor még terv volt a diós­győri vár mellett egy skan­zen felállítása. Akkor készült az az anyag Észak-Magyar- ország népi építményeiről. Azóta a házak java, mint la­kóik eltűntek, lebontották, átalakították, vagy otthagy­ták az időnek. Ami megmaradt, felbecsül­hetetlen forrása, értéke a múlt századnak. A Hegyköz­ben Filkeházán található az a lakóház, amely hazánkban páratlan. Boronafalú. fage­rendákból összeillesztett, szal­matetős, szabad kérném^ e& ház. Az összerót, illesztett geren­dáit több mint százévesek. Akkor vágták ki, amikor ké­szült az épület. Ilyen jelle­gű lakóépület csak Kárpát­alján vagy Erdélyben talál­ható. El is viszik a szent­endrei skanzenbe, mint a má­sik épületet, amely Komlós- kán állt. Párja ma is ott ta­lálható. A környék jellegze­tes háza volt ez, a lakószo­bában, szemben az ablakok­kal állt a kabala-kemence, amelyet a szobából fűtöttek, s egylapos kürtő a füstöt a konyhába vezette el, ahon­nan szabadon áramlott a ké­ménybe. Különben Szentend­rén még nem állították fel, csak odaszállították. Még nem, de ha ismét felépítik, kira­gadva környezetéből, bezsú­folva más korú, más típusú házak közé, egy kicsit meg­hal, művivé válik. Mondják: a ház addig él, míg lakják. Nos, a Hegyközben —, de megyénk más vidékein is —• már nem lakják. Kicsi, leve­gőtlen, kényelmetlen a szülői örökség, még akkor is, ha egy kicsit ezek a házak mind­nyájunk öröksége. És lehet csodálkozni azon, hogy el­hagyják a fürdőszoba a köz­ponti-, vagy cserépkályha-fű- tés, a világos szobák kedvé­ért? és ha még a gerendáit fel lehet az újban használni, bizony elbontják. Ha ottma­rad, a viharok, fagyok, a természet végzi el a pusztító munkát. Mert mit lehet kezdeni ve­lük? Javarészük még nem is műemlék — mint a mogyo­róskai szinek — csak a jel­legük az. Idegenforgalmi hasz­nosításuk, elszórtságuk. fenn­tartási költségük nagysága miatt elképzelhetetlen. El­pusztulnak, talán még azok is, amelyeknek megmentését célul tűzték ki. De a szerző­dés szerinti, mondjuk három­ezer forintból nem lehet hely­reállítani a házat. Sárospatakon jobb ötlet született. Mezey Tamásnak, az ismert faragóművésznek jóvoltából, akire a városi ta­nács rá mert bízni egv ilyen jellegű házat. És ez a hal­dokló ház életre kelt. Mert gondját viselik, berendezik, és aki átlépi a küszöböt, az­zal a világgal találkozik, amelyben nagyszülei éltek. Végső soron csak ez a meg­oldás mutatkozik. Mert a ház addig él. am.eddig lakják. És csak azok tudják megmente­ni, akikben él a láng, akik látó szemmel látják az érté­keket — kármán — r Uj iskola Ozdon A Borsod megyei Tanács támogatás val épült és az Óz­di városi Tanács ünnepélye­sen nover'bér 3-án adta át a II. kerületben, a Vörös Hadsereg úton az új általá­nos iskolát. Az iskola terve­zője, Horváthné Boros Mária, a rendkívüli nehéz területi adottságok ellenére is gaz­daságos, a funkciót és a vá- rósesztet’kát is kielégítő, el­ismerésre méltó megoldást alkalmazott. A két épület­tömbből álló. fedett folyosó­val összekötött, korszerű technológiával készült léte­sítmény "azdaságosan és esz­tétikusán kapcsolódik a te­rephez és a környezethez. Az iskolaszárny tetszetős, célszerű, nagy légterű aulája köré elrendezett 11 tanterem é a kiszolgáló helyiségek egységes körülményt bizto­sítanak a tanulóknak. A ta­nítási órák zavartalanságát a tantermek elkülönített aulás rendszere jó] szolgálja. Ha­talmas tornaterem áll az if­júság rendelkezésére. A tor­natermi szárnyban kapott helyet a napközi és az étke­ző, a 400 ai os konyha. A BÁÉV és az ÉÁÉV kivitelező jó munkát végzett, határidő előtt befejezte a beruházást. Az ú! 16 tantermes általá­nos iskola működésével ja­vultak az állapotok a neve­lő-oktató munka körülmé­nyeit illetően.

Next

/
Oldalképek
Tartalom