Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

1977. november 30., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 léé flú ■K' 3 & jfr sí jr \e- . A :oH át' efl- er 5r a*t et' ,tt- olt ie- vV eV 5 etí # ti. Fejlődés a szolgáltatásban Idős asszony kopogtat be a Miskolci Lakáskarbantartó és Szolgáltató Szövetkezel Széchenyi utcai irodájába. — Szeretném megköszönni segítségüket. Jót tettek ve­lem. Kitört az ablakom, s ott álltam tehetetlenül, be kellene üvegeztetni, de hogy vigyem el az ablakrámát. Bementem a szövetkezet üvegező boltjába; adjanak ta­nácsot, mit tehetek én ma­gányos öregasszony? Ott csak a címem kérték, s másnap kijöttek a lakásomra és elvé­gezték a munkát. Kiben fogant meg az új­szerű szolgáltatás ötlete? Nem tudjuk. Tény, hogy dél­után fél 4-től. szabad szom­baton egész nap két gépko­csival indulnak az üvegezők a város különböző pontjaira, s elvégzik a lakás tulajdono­sa, vagy bérlője számára nagy gondot jelentő mun­kát. szövetkezetből egy Borsod megye szövetkezeti mozgalmának történetében a múlt év június 1-vel első íz­ben egyesült egy időben négy kollektíva. A „házasságba” mind a festő és az építő, a villamosipari és a vízveze­tékszerelő kollektíva gondok­kal megpakolva érkezett. Nem volt, ma sincs központi telephely, még a tervezésnél Be tartanak. 13 helyen voltak a város területén telephelyek, raktárak, aztán szanálták a Villamosok központját, a fes­tők raktárát. — Szövetkezetünk fő fel­adatának a lakáskarbantar­tást jelölték még — mondja Imreh Gyula elnök —, de fel­adatunknak tekintjük a la­kossági igények kielégítését is. A lakosság festő, mázoló munkát, tapétázást, parkett­csiszolást, üvegezést, kisebb mértékben villany-, vízveze­tékszerelést igényel. Keresik a szolgáltatás új útjait. Evégett honosították meg a lakások helyszíni üve­gezését. Az egyéni megren­delőknek január 1 és már­cius 31 között 10 százalékos ■ kedvezményt adnak, s 2 ezer forintot felüli munkát OTP- részletre végeznek el. amely azért is előnyös, mert egy szövetkezet sok szakmában tudja kielégíteni az igénye­ket. A kezdés — elsősorban a központi telephely hiányában — sok döccenővel jár. E gondok, akadályok ellenére a múlt év> 8 millióval szem­ben 11 és fél millió forintos eredményt értek el a fo­gyasztói szolgáltatásban. Igaz, hogy ezen belül vi­szonylag kis összeget tesz lei a lakossági szolgáltatás, de a jövőben várhatóan ez is to­vább növekszik. Valójában elmosódnak a fogyasztói és a lakossági szolgáltatás ha­tárai. Amit például a KSH és az (ÉVM lakossági munká­nak tekint, a PM nem tartja annak, holott éppen a PM adja a preferenciái. 30 ezer megrendelő A miskolci Méretes Ruhá­zati Szövetkezet történetében ez év január eleje hozott változást. A szakosítás kiha­tásaként megszüntette!': egy konfekciós üzemet, amely évente 5—6 milliós értéket termelt, ugyanakkor a szol­gáltató hálózat hát egység­gel, 35 gebinessel bővült. — Ma már Miskolcon és a megye több helységében — mondja Kucsma András el­nök — löl üzletben, közte G8 gebinessel állunk a la­kosság rendelkezésére. 'A nyereségünk — mivel a szol­gáltatás közismerten nem olyan gazdaságos, mint az árutermelés — jelentősen csökkent. Az előző évihez képest 12,1 százalékkal nőtt a fogyasztói, ezen belül 6—7 százalékkal a lakossági szol­gáltatás. Ügy számolunk, hogy az év végére a lakossá­gi szolgáltatásban elérjük a 9 és fél-, 10 millió forintos értéket. Ez nagyobb a terve­zettől. Az eredményben roppant nagy munka van. Többek kö­zött az. hogy az üzleteik ve­zetői. dolgozói közel 30 ezer megrendelőt fogadnak, velük tárgyalnak, mértéket vesz­nek a ruhakészítéshez, ru­hapróbákat végeznek, javíta­nak, női és férfiruhát, kala­pot készítenek. A MÉRUSZ- ban biztosítják a dolgozók, vezetők politikai, szakmai to­vábbképzését, amelynek ered­ménye, hogy a Szombathe­lyen tartott országos szabász­versenyen a MÉRUSZ szak­emberei II—III. díjat és öt oklevelet nyertek. Korszerű­sítették. gépesítették a fiók­üzleteket. jobb munkafeltéte­leket biztosítottak 33 milliós szolgáltatás A miskolci ipari szövetke­zetek jelentős mennyiségű, várhatóan évi 420 millió fo­rint értékű árut, exportot ké­szítenek, szolgáltatást végez­nek. Az előzetes számítások szerint 1977-ben a tavalyitól 0—7 százalékkal több, 36— 88 millió forint lesz a lakos­sági javítások, szolgáltatások értéke. Ebben a főszerep a Borsod megyei Fodrász Szö­vetkezeié, utána a MÉRUSZ. a FÉNYSZÖV következik, de benne van a Miskolci HISZ 4—5 millió forint értékű textiljavítása, méretre gyár­tott kötött termékei is. A jó munka, az erőfeszíté­sek elismerése, mellett nem lehetünk teljes mértékben elégedettek, hiszen a szövet­kezeti szolgáltatásokban nem az elsők közölt, hanem vala­hol a ,,középmezőnyben” tartunk. Az elöbbrejutás azonban nem csak a szövet­kezetektől. a szövetségtől, ha­nem a szükséges egyéb tár­sadalmi támogatástól is függ. Csorba . Barnabás Közlekedésünk, biztonságunk A közlekedéssel foglalkozó szakemberek már évekkel ez­előtt bizonyították, hpgy a he­lyes közlekedés elemi isme­reteit a legfiatalabb kortól kezdve kell elsajátíttatni. Az iskolák a közlekedési ismere­tek oktatására az alsó tago­zatban az olvasás és a kör­nyezetismeret, a felső tago­zatban az osztályfőnöki órá­kon teremtenek lehetőséget A miskolci járásban élő példáját tapasztalhatjuk e tö­rekvésnek. A járás vala­mennyi . iskolájában van olyan, vezetői engedéllyel rendelkező nevelő, aki a közlekedési ismeretek oktatá­sát kapta feladatául. Irányí- i tásukkal' a tanulók elsajátít­ják a gyalogos és kerékpá­ros közlekedés szabályait, amelyről elméleti és gyakor­lati vizsgán adnak számot. A KRESZ oktatásához a vá­rosi és járási Közlekedésbiz­tonsági Tanács megfelelő se­gédeszközöket biztosít az is­kolák részére; az iskolák nagy többsége rendszeresen megrendezi a házi kerékpá­ros- és KRESZ-vetélkedőt. a legjobbak pedig részt vesz­nek a járási versenyeken. Az áprilisban megszervezett köz­lekedésbiztonsági hetek ide­jén közel hatszáz kerékpá­ros gverek vizsgázott a já- Básban, s ho-v e ténynek mi­lyen jelentősége van — a községek, falvak életét, vi­szonyait ismerve' — bárki felmérheti. Hasznos és cél­ravezető, hogy mindinkább gyakorlattá válik a kezdemé­nyezés: néhány községben az úttörőcsapat közlekedésig őr­söket szervezett, az iskola kö­zelében közlekedési úttörők irányítják a forgalmat, s ez jelentős mértékben növeli a gyerekek biztonságát. Talá­lunk már erre példát Alsó- zsolcán. Mályiban. s bizony hasznos lenne, ha a nagvfor- galniú községekbe/, — Sajó- szentpéteren, Nyéki ádházán — is akadnának követők A helyes módszerek beve­zetéséhez megteremteni a le­hetőséget — számolva a sze­rényebb eszközökkel rendel­kező községekkel, iskolákkal — nem mindig könnyű do­log. De ott. ahol helyes szemléletből fakadnak az in­tézkedések. találnak módot. Mert kevés helyütt van még lehetőség a falvakban arra, hogy KRESZ-parkokat léte­sítsenek í az iskolákhoz —• ahogyan ez megvalósul majd Nyékládházán — ám a cél­hoz közelebb visz egy-egy közlekedési sarok kialakítá­sa, néhány szemléltető esz­közzel is. A miskolci járás­ban például úttörőgárda ala­kult, amelyben egy közleke­dési alegység bontogatja szárnyait. Az iskolák, úttörőcsapatok mellett maguk a községi ta­nácsok is mind fontosabb fel­adatnak tekintik a forgalom biztonságának fokozását. Szá­mos községben a megrongált, elh asznál ódo tt forgalomsza­bályozó táblákat felújították, kicserélték. Sá jószen tpéteren és Mályiban a tanácsi veze­tők fényvisszaverő táblák be­szerzésére tettek intézkedést, s ez hasznos volna más nagy­községekben és a forgalmas utak mentén levő falvakban is. Az utakat járva szembe­tűnik; a forgalomirányító és jelzőtáblákon kívül a taná­csok nagy gondot fordítanak a kezelésükben levő belterü­leti utak felújítására, rend­ben tartására. Sok helyütt azonban még változatlanul problémát jelent az útpad­kák elhanyagolt állapota, ami különösen a csapadékos időjárásban ' súlyos baleseti veszélyek forrása lehet. A küszöbön a tél. Az utak téli forgalmának biztosítása a vízelvezetés megoldása, a csúszós utak felszórása — fontos feladat most. Magunk biztonsága a célja annak hogy rendbe tegyük házunk táját. Mikes Márta A hét végére benépesül a falu NÉGYES Ti szavaiktól Négyesig alig pár kilométer az út. Ami az idegennek először tűnik fel a mezőkövesdi járás kisközsé­gébe érve. az a sár. A gép­kocsi szinte tengelyig siily- lyed a tanács felé vezető út agyagjába. Erőlködését keve­sen látják: néptelenek az ut­cáik. a vegyesbolt is éppen most zár. De a tanács épü­letének ajtajai is zárva van­nak. Nagy, lompos kutya som- fordál a kerítésig, azután megáll, s farkát csóválva megugatja az út közeoén sé­ta1 gató varjakat. Később egy idős asszony tipeg utánam. — Valamilyen értekezésen vannak — mutat a tanács csukott ajtajára, A hangra a kutya js köze­lebb merészkedik. Az öreg­asszony a kezében levő vö­dörrel hajtja arrább. — Milyen állat vagy te ...? — kérdpzi szemrehányóan — a rókától is megijedsz? ... Azt mondja, a napokban rókák'járlak a faluban. Kárt ugyan nem csináltak, de a kutyák behúzott farokkal szűköltak egész éjjel. — Nem is jár 'más erre — mormolja csak úgy magá­nak, mikor megyünk kifelé a tanács udvarából. — Ki is jönne ide? Cs$k a rókák, meg a varnyak... * Négyes, ez az alig félezres lélekszámú kisközség, itt a megyehatár szélén, ilyenkor délelőtt olyan csendes, mint az alig méterekre folyó Ti­sza. A folyóparti házak ud­varán nem látni a házigaz­dái; a kémények füstjét is földig nyomja le a hirtelen- jött köd. Az első meleg hely a pos­ta. Az ablak mögött ülő asz- szony betessékel a „hivatal” belsejébe, ahol egy olajkály­ha ijesztgeti a hideget. — Két éve a termelőszö­vetkezetben dolgoztam. 1975- től vagyok ezen a helyen, legtöbbször így, ahogy most is lát: egyedül. De nem csak itt magányos az ember. A fér­jem kilenc éve raktáros Bu­dapesten. Hétvégeken talál­kozunk. kilenc éve mindég csak hétvégeken ... Ma is jön. Ajándékkal, s talán vi­rággal. Ma, csütörtökön va­gyok negyvenéves,.. A fia Miskolcon tanul, ha­vonként. egyszer tud haza­jönni. A férje kilenc éve dol­gozik Pesten. ö maga na°y próbatétel előtt állt a közelmúltban: megállapodott, az emberrel, hogy itthagyja munkahelyét, faluját, s vele együtt felmegy a fővárosba. Már majdnem csomagoltak, amikor dön­tött: marad. — Nem tudom, jól válasz­tottam-e... azt sem tudom, miért nem mentem el, mi­ért maradtam itt. De talán — mondja mintegv nyugtat­va önmagát — jobb itt. Itt, a szülőfalujában, aho­vá hetente a férjét, havonta a fiát várja haza. * A községben nincs öt ál­talános iskolás gyerek sem. A férfiak eljárnak dolgozni. A Kossuth Termelőszövetke­zetben, amely Borsodivánka, Tiszavalk és Négyes egyesü­lésében gazdálkodik, ebből a faluból javarészt csak asz- szonyok dolgoznak. A terme­lőszövetkezet tanyáját, amely kint a falutól jó kilométer­re van, még nehezebb meg­közelíteni, mint a falut A sár itt már tényleg vendég­és kocsimarasztaló. A legközelebbi épület vas- ajlaja mögött asszonyok ül­nek a kecskelábú asztalok előtt. Furcsa ez a hirtelen váltás: amíg a községben alig lehetett embert látni, itt, az asztalok melletti pa­dokon, mintha az egész falu képviseltetné magát. Asz- szonyok fejkendőben. Asszo­nyok, fürgén mozgó ujjakkal. Asszonyok, akik elcsodálkoz­nak egy pillanatig a vasaj­tót becsapó idegenen, azután újra az asztal fölé hajolnak; az asztalon levő selymes ta­pintású dohánylevelek fölé* amelyek darabonként kínoz­zák meg a már amúgyis ke­mény, munkához szokott uj- jakat. A brigádvezető, az egyet­len férfi, a munkát ismer­teti. Arról beszél, hogy ho­gyan, miképpen kell a do­hányleveleket osztályozni, miért keli a zöldet a sárgá­tól, a sárgát, az aranybamá- tól külön csomagokba kötni; hogy hány holdon termett ez a sok dohány, mennyit kel­lett az ültetéstől, a szárítá­son át dolgozni, amíg ez a négy ven-valahány asszony, itt, az asztalok mellett kiválo­gatja, osztályozza, összeköti, elpakolja a termést. Szépek ezek a dohányleve­lek. Az asszonyok, akik a le­veleket boszorkányos gyor­sasággal válogatják, ismerik a dolgukat. Hogy hová. s mi­ért kerülnek az ajtó mellett felhalmozott bálák, már nem érdekli őket. De miért is ér­dekelné? — Egy nap körülbelül ti­zennyolc kilogramm levelet „dolgoz fel” egy asszony — mondja a brigádvezető. De az aszonyok most nem a munkáról beszélnek. — Itt, Négyesen csak mi maradtunk... — A lányom Miskolcra is jár... nem ismeri? — Hideg lesz ez a tél. 11 — De mi lesz akkor a já­ratokkal? — tromfol rá egyikük, az épület másik vé­géből. Valamennyien tez-tagok. Ez — így mondják — az év utolsó munkalehetősége. Az­után már csak clmatatnak otthon, várva a messzi dol­gozó férjeket, gyerekeket, akik mindig pontosan jön­nek. Budapestről vagy Mis­kolcról, Debrecenből vagy Leninvárosból — a hét végé­re benépesül a falu. Nétia, leginkább vasárnap vagy szombat este, átjárnak egymáshoz — híreket hall­gatni a világról. Pusztafalvi Tivadar \ Vege az erdők télváró csendjének, a mozdulatlanságba fagyott nyugalomnak. A Kárpát- medencébe beköszöntött a tél. A magasabb térségek különlegességei vesztettek varázsukból: néhány napja a városokban is havazik. Itt persze latyakban járunk, odafönn érintetlen a hő. A rengetegben, az áthatolhatatlan aljnövényzet alatt őrzi csak frissességét, másiitt csiz­manyomok teszik derűssé, barátságossá. Vége hát az erdők időszakos, télvárú csendjének, mozgásra, pihenésre vágyók százai kezdik meg évszakos természetjárásukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom