Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-24 / 276. szám
TS77. november 24., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 z albérlet, — ahogyan köznyelven mondják —, olyan szükséges rossz, ami hosszú-hosszú idő óta létezik, és még igen sokáig számolni kell vele. Hozzávetőleges számítások és adatok szerint hazánkban több mint 200 000 ember él albérletben, az albérlet adta viszonyok között. Ennyi ember sorsúi, életét, kedélyállapotát befolyásolja nap nap után az ..önállótlanság”, az állandó igazodás, alkalmazkodás, egy kicsit úgy is mondhatnánk, az otthontalanság. Közigazgatási, igazságügyi és egyéb társadalmi szerveknek és nem utolsósorban a sajtónak, rádiónak, televíziónak is sok-sok gondot, feladatot ad az albérleti viszonyokból adódó nézeteltérések, viták tisztázása; az igazságkeresés. És az Utóbbi időben nő a bejelentések száma, mintha rosszabbodott volna az albérlők, főbérlők és házigazdák közötti viszony. Legalábbis erre enged következtetni a bejelentések és feljelentések növekvő száma. A legtöbb esetben bizony nehéz dönteni, vajon kinek van igaza? Ki az összeférhetetlen, ki kezdte a civódást? Ki szította a perpatvart? Ki sértette meg a másikat?! A napokban nagyon szomorú levelet kaptunk egy anyától, aki családi okok miatt négyéves kislányával kényszerült albérletbe A férj részeges, iszákos, kötekedő, évek óta nem törődik családjával, gyakran váltogatja munkahelyét, nem ad haza pénzt. A feleség nem bírta ezt, és válásra kényszerült,. Mivel azonban férje szüleinél laktak, a tűrhetetlen állapot miatt az asszony és a gyerek kényszerült albérletbe. De az albérlet sem megoldás, és megváltás — írja pana- szoslevelében. Egy folyosó végéből leválasztott „szobáért” 1000 forintot fizetnek havonta. Vízért a háziak konyhájába kell járni, mert az egész épületben csak" olt van vízcsap. A vécé közös, a fürdőszoba-használattól a megállapodás értelmében el vannak tiltva. A bajt még tetézi az, hogy vizet is ! csak reggel 8-ig, és este 7 óra után kapnak, mert a háziak elmennek dolgozni, és a mellékhelyiségeket is lezárják. Este viszont nem szívesen veszi a tulajdonos a zaklatást, a Zavarást, a vízért járást. Állandóan zsörtölődnek, szitkozód- 1 nak, és lassan tűrhetetlenné válik a helyzet, a tulajdonos és az albérlő között. De 1-én, amikor az 1000 forintot az asztalra kell tenni, albérleti díj címén, délelőtt is nyitva áll a konyha és a szoba ajtaja az albérlő előtt. Három, a Széchenyi utcán lakó albérlő többek között a l következőket írja a panaszoslevélben: „A Széchenyi utca egyik udvari lakásának egyetlen kicsinyke szobájáért 1200 [ forintot fizetünk havonta. De mi nem sajnálnánk a pénzt, . csak jó lenne az albérlet. Eleinte jó is volt, de egy-két hét után a házinéni figyelmeztetett bennünket, hogy sem barátnők, sem hozzátartozók, még a szülők sem jöhetnek föl meglátogatni bennünket. Bosszantott a dolog, de megszívleltük ! a figyelmeztetést és betartottuk az intelmeket. De ez sem i volt elég. Másnap ismét szólt, hogy lehetőleg csak egyszer : fürödjünk egy héten, de ha lehet, csak kéthetenként és hat I óra után ne főzzünk vacsorát, kávét se, teát se, mert az i egész lakás tele lesz ételszaggal. Ilyen tehát egy 1200 forin- ! fos albérleti szoba — írják keserűen. „Reméljük, hogy az új ; nem tartogat ilyen meglepetéseket számunkra. Azt várjuk, í hogy nem ismétlődnek meg a fent elmondottak, s talán az ü.i albérletben megtaláljuk második kényszerű szükség* I otthonunkat” ... Bár igazuk lenne! Természetesen vannak ellenkező példák is, olyanok, ami- 1 kor az albérlők még a legelemibb szabályokat sem tartják ’ be.’ Hangoskodnak, éjszakánként részegen térnek haza, duhajkodnak, úgyszólván átveszik a halaimat a háziaktól és niég meg is fenyegetik őket. Egy öreg nénit a közelmúltban éjnek idején a szó szoros értelmében az utcára dobtak az albérlők, ugyanakkor, hogy teljes legyen a kép, amíg a né- ni az utcán kószált, meg is lopták. Sajnos, a példák sokaságát lehelne sorolni az elmérgesedett, sokszor bűncselekményekig fajuló albérleti sorsokról, ' főbérlő és albérlők elmérgesedett viszonyairól. És sajnos, a fossz példákból van a legtöbb. Jóval kevesebb ennél az em_ ; béri együttélés Írott és íratlan szabályait betartó, meghitt, normális emberi kapcsolatokat tükröző állapot, és albérleti j viszony. Vajon mit lehetne tenni mindezek ellen? A hatóságoknak és az illetékes szerveknek minden esetre fontolóra kellene venni ok, — itt a megyénkben is. elsősorban Miskolcon — a munkásszállás-szerű albérleti házak tervezését, építését. Budapesten és több vidéki városban nagyon szép példáit találhatjuk ennek. Kétségtelen, hogy ezek sem oldják meg végérvényesen a gondokat. Az is igaz. hogy belátható időn belül nem áll rendelkezésre annyi pénz, hogy az albérletet végérvényesen száműzze, megszüntesse, és a múlt rossz emlékei közé dobja. De azért mégis kezdeményezni, lépni kellene. Mert a legkisebb eredmény is százak ós ezrek sorsát tenné jobbá, elviselhetőbbé. Sok albérlővel beszéltem, szinte valamennyien jelentős összeggel tudnának hozzájárulni egy ilyen jellegű és típusú szálláshely megal- tolásához. Ezt is figyelembe kellene venni. E mlékezzünk csak vissza arra az időre, amikor ezelőtt — valamivel több mint, egy évtizeddel — egy kormányrendelet megszüntette a társbérleti viszonyt. Helyesebben szólva, kimondta, hogy a jövőben a társbérleteket fokozatosan meg kell szüntetni, helyettük újakat létesíteni nem lehet. S ez igen jótékonyan hatott sok-sok család életére. Eltűnésükkel tűnőfélben vannak a viszályok, a nyugtalanság, és helyükbe lépett a lelki kiegyensúlyozottság, az emberi közérzet javulása. Azonban addig is, amíg a tömeges albérletekre szükség van, több emberi megértést, és a »békés egymás mellett élést” kell szem előtt tartani. Megértéssel. egymás iránti tisztelettel, becsületadással sok minden biegoidható, szinte minden viszály elkerülhető. Élni kell ezekkel a lehetőségekkel is. W. L. 50 éves találkozó Kedves hangulatú, bensőséges ünnepség színhelye volt a Lenin Kohászati Művek ifjúsági klubja. A fiatalok tarka sokaságához szokott termekben ezúttal ünneplőbe öltözött, megilletődött, nyugdíjas korú emberek gyülekeztek, azok, akik ezelőtt 50 évvel végezték el a diósgyőri •Paros tanonciskola hideg-, illetve melegüzemi szakirányú képzését. Hajdan, 1027-ben 52-en kerültek ki az iskolából, és közülük már csak 32-en lehettek jelen a találkozón. A hiányzók iránti kegyeletes tisztelet jeléül, a volt diáktársak emlékére először koszorúzáson vettek részt a vasgyári temetőben, majd baráti összejövetelen elevenítették fel az elmúlt fél évszázad eseményeit, és beszámoltak életük alakulásáról is. I A ÉölöZÉ | egészségéért A Habselyem Kötött- i árugyár Kazincbarcikai | Gyáregységében 547 nő i dolgozik. A félezer asz- j szony, lány érdekében i tett munkaügyi, egész- ’ ségiigyi, szociális és kul- | lurális intézkedések meg- i valósítását vizsgálta a közelmúltban a Kazinc- i b arcikai városi Tanács ' Végrehajtó Bizottsága. ■ [ A vizsgálat tapasztalatai i szerint a gyáregységben 1 a munkavédelmi feltéte- i lek megfelelőek. A ter- 1 meló üzemrészek jól j szellőzők, megfelelően i fűtöttek. A dolgozók részére korszerű öltözők, i mosdó- és zuhanyozó- [ helyiségek állnak ren- , delkezésre. A gyáregy• ségben ma már bevált gyakorlat: az üzemrészek i állandó monoton zaját folyamatos zenehallga- i tással, 10 perces munka- 1 helyi tornával, s ncgyed- | órás étkezési szünetek- i kel igyekeznek enyhíte- ] ni. A dolgozók télen- i nyáron megfelelő védő- [ italt kapnak. ; A gyáregységben a i baleseti oktatást rand- 1 szeresen megtartják, , üzemorvosi rendelés he- i lenként négy alkalom- | mai van. A IS éven aluli i dolgozók részére pótsza- ] hódságot biztosítanak, i félévenként pedig orvo• si vizsgálaton vesznek ! részt. A megfelelő egész- i ségiigyi feltételek nagyban hozzájárulnak ahi hoz, hogy foglalkozási 1 megbetegedés mindeddig , nem tordult elő a gyár- ‘ egységben. IS I II Az önkényes parkírozók lassítják a forgalmat Évtizedekig foltozgatták Miskolcon a Zsolcai kapu agyonkátyúsodott, gidres- gödrös aszfaltját, de az utóbbi években már erre sem fordítottak gondot, mert közeledett a felüljáró építésének dátuma. Az építkezés kezdetéig az út két oldalán, olykor a bejáratok eltakarásával is, végig ott álltak a parkoló járművek. Amikor befejezéshez közeledett a felüljáró építése, az egyik, majd a másik sáv lezárását sokan ismét arra használták, hogy a forgalom elől elzárt, lekerített területeken önkényesen parkíroztak. Az átadás előtti napokban az építők nem tudtak olyan kora hajnali időpontban munkához látni, hogy ne előzte volna meg őket néhány szemfüles ;i,utós. Ez az utolsó napokban már-már a jelek felfestését, az útfelület végleges kialakításának befejező munkálatait is hátráltatta, nehezítette. Bízvást hihettük, hogy amikorra megénül teljes szélességében az új Zsolcai kapu. ezek a megváltozott körülmények másfajta rendet is diktálnak és a legtermészetesebb lesz minden közlekedő számára, hogy a több mint százmilliós költséggel épült felüljárót és a hozza kapcsolódó széles, korszerű útszakaszt már másképpen használják. Sajnos, nem így történt. Pedi2 a közlekedés nem ismer szokásjogokat, ha egyszer a forgalom logikája, rendje megkövetelheti, hogy az új lehetőségeket kihasználva djnamikusabbá tegyük a belváros közlekedését. Szinte lépésről lépésre ott találjuk a Megállni tilos! táblákat, újak. szembetűnő- ele, mégsem veszik észre ezeket. Parkíroznak továbbra is mindkét oldalon, mint régen, és hiába a széles út, ahol közlekedni lehet, az már csak ismét két sávra szűkült, alig szélesebb, mint egy nagyközségen átvezető út, ahol az előzés is nagy körültekintést igényel. Mindezt persze nem nézik tétlenül a rendőrök, akik helyszíni bírságok kiszabásával igyekeznek érvényt sze- tezni az új forgalmi rend követelményeinek. Több napon át figyeltük a szolgálatban levő rendőrt, aki megy kocsitól kocsiig és rója a bírságot a szabályokat semmibevevő autósokra. Ez azonban nem mindig sikerül, mert a megállni tilos táblák mögött, ahol értelemszerűen még megállni sem lenne szabad, ott rostokolnak a járművek félnapszám, vagy reggeltől estig. Miattuk az ' autóbuszok lassítani kény- ' szerűinek, vagy megállnak, ha a szembejövő sem segíti elő továbbhaladásukat. A Zsolcai kapuban szolgálatot teljesítő Kormos János törzsőrmester a hidegtől elgémberedett kézzel kopogtatott a szélvédőkön és meglepetésünkre a megszólítottak tudták, miért, ennek megfelelően készségesen fizettek. Ez persze arra enged következtetni, hogy a helyszíni birság önmagában még nem segíti hozzá a várost a széles út „kibontásához”, hogy azt a felüljárótól a Búza térig mind a négy sávban a folyamatos haladásra használhassuk. A rendőr intézkedés közben többször is visszatért a régóta „dekkolókhoz”. Lehet, hogy a tulajdonosok éppen ezt látva nem siettek elfoglalni helyüket a volán mögött. Ott állt huzamosabban az IO 70-93-as, az IO 11-09- es, az IS 74-70-es, a ZP 37- 88-as, az IH 18-18-as és az FM 90-36-os rendszámú gépkocsi. A várakozni tilos tábi Iák mögött is többen felejtették ott a járműveiket. A hatóságokat pedig szüntelenül ostromolják az intézmé- “* nyék, vállalatok, hogy legalább a közületi gépkocsik számára engedélyezzék a várakozást, a megállást, amit aztán már parkolásra is érvényesítenek önkényesen. Kisiparosok, szerelők folyamodnak engedélyért, hogy az út egy részét igénybe vehessék javításra, hogy ott a megrendelők várakozhassanak autóikkal.- Így alakulhat ki aztán, hogy a közlekedés rendjét megtervezetten, átgondoltan szabályozó rendeleteket különféle kibúvókkal, kérésekkel keresztülhúzzák. Kicsinyes, egyéni, de legfeljebb is vállalati érdekek miatt aztán a jelentős beruházások ellenére sem sikerült megfelelően felgyorsítani, dina- mikusabbá tenni a belváros forgalmát. Pedig ahogy sikerült érvényt szerezni a parkolási tilalomnak a Csabai kapuban, úgy mindent meg kell tenni ennek érdekében a Zsolcai kapuban is. A hivatásos autóvezetők azt mondják a Csabai kapu mai forgalmáról; nyertünk egy négysávos korszerű utat, ami persze már régen a rendelkezésünkre állhatott volna. Miskolcnál jóval kisebb városokban sem engedik meg, hogy a bevezető utak mentén parkírozó gépkocsik tartsák fel a forgalmat. A közlekedés rendjét, fegyelmét ’ megszegő, tilosban parkírozók ellen szigorúbban kellene fellépni, hogy a jelentős anyagi áldozatok árán korszerűsített belvárosi úthálózat valóban azt a célt szolgálja, amiért megépítették. Nagy József Felelőtlen fecsegők Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem egyáltalán nem tetszenek azok az emberek, akik minden kérdezés nélkül, úton és útfélen felelőtlenül nyilatkoznak másokról, vélemé-.vt mondanak munkájukról az érintettek jelenléte nélkül, azok háta mögött. A véleménynyilvánítás ezen fajtája bárhol előfordulhat. mégis a leggyakoribb színhely általában az étterem, az eszpresszó. A nagyobb mennyiségben elfogyasztott ital hatására hamarabb oiuódnak a gátlások, s így már válogatás nélkül hangzanak el durvábbnál durvább megfogalmazások. Az elmúlt napokban épp egy ilyen felelőtlen fecsegésnek lehettek tanúi mindazok, akik az eevik vidéki csárdában ebédjüket fogyasztották. Az ízlésesen felszolgált csirkepaprikás mellé, egy hattagú társaság szolgáltatta ízléstelen fecsegéseit. Az éttermet betöltő hangos beszélgetésükből fé1 "sért he* etlenül meg lehetett állapítani, hogy egvmást jól ismerik és hogy valamennyien a szomszédos termelőszövetkezetek szakvezetői. A társaság hangadója az alig uarminc év körüli fiatalember, erőszakos modorával i«"ekezett az asztalnál ülőket meggyőzni arról, hogy csakis az általa már megrendelt nagyobb mennyiségű tömény ital elfogyasztása után fog kiegyenlítődni a köztük levő „nyomáskülönbség”. E meggyőző tevékenysége közeoefte eléggé el nem ítélhető szavakkal ..minősítette” közvetlen főnökét aki — mondanom sem kel! — nem volt jelen. A beszélgetést akaratlanul is hallgdtva egyetlen percig sem gondoltam arra. hoev a „terítéken” levő ember minden tekintetben feddhetetlen, hogy 'mindenkitől tehetségesebb egyéniség. Természetes, hogy neki is. mint másoknak vannak és lehetnek is kisebb, vagy nagyobb hibái, emberi gyengeségei, vezetői hiányosságai. Ezt a kocsmai „minősítést” mégis elítéltem. Sajnos a fent említett példa korántsem egyedülálló. Közeli ismerősöm napok óta megváltozott, alig lehet ráismerni. Lelkileg összetörtén, komoran jár munkahelyére, munkáját nem ieljes odaadással végzi, a cigaretta, feketekávé szinte állandóan a keze ügyében van. Nem történt más, csak éppen visz- szamondták neki azt, amit az egyik kollégája a háta mögött felelőtlenül fecsegett róla. „De hát miért nem a szemembe mondják meg a véleményüket?” — ismételgeti ismerősöm állandóan. Igaz is! Kinek és miért van erre szüksége? Miért jó az egyeseknek, hogy alkalmatlan helyen és formában, másokat „minősítsenek”. Vágj’ talán nircs ezeken a helyeken olvan fórum avagv légkör, hocr'T egvmás erényeit és gyengeségeit őszintén és elfogulatlanul, de nyíltan megvitassák? Avagy egyesek így és ezúton akarnak mások előtt nagyobbnak látszani, hősként szerepelni. A takarmányozásban tovább kell javítani a hatékonyságot. mert bár az ál- lattnvésztés kielégíti a hazai és az exootrigényeket. a takarmányozás viszonylat alacsony színvonala akadályozza az árutermelés növelését és rontja a gazdaságosságot — mondotta Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésMindenkinek joga van megtudni a munkájáról, a magatartásáról alkotott véleményeket, mert csakis ennek ismeretében képesek az emberek hibáikon változtatni. Az őszinteség, a becsületesség alapvető emberi tulajdonság, amelyet nemcsak a vezetőktől, de mindenkitől elvárunk. Jó volna tehát, ha az ilyenfajta emberek érre is gondolnának akkor, amikor meevondolatlan, felelőtlen kijelentéseket tesznek. De jobban oda kellene figyelniük a munkahelyi párt- alaoszervezetnek. kollektíváknak is. Az élet számtalan példával igazolja, hogy emberek munkájáról, életéről helytelenül alkotott negatív vélemények sokszor már jóvátehetetlen törést, jellembeli torzulást eredményeztek. Mindenkinek be kellene tartani azt a játékszabályt, hogy somsai becsületesebb a szemtől szembe kimbndott vélemény, mint a „háta mögött” elejtett meviewzés. Hisz végső soron csakis az tud védekezni az elfogult igazságtalan értékelés ellen, akinek mindezt előtte és nem a háta mögött mondják el. ügyi miniszterhelveHes szerdán a T"dományos Akadémián. ahol megkezdődtek a v XI. állattenyéoffágj tudományos nimnk. VárhaUV-m V.9 millió tonna vágóállaté, ad idán a mezőgazdaság, és először sikerül túlszárnyalni a 2 mii liárd literes tejtermelési szintet Tudományos tanácskozás A világgazdasági folyamatok és hatásuk a magyar népgazdaságra címmel dr. Pécsi Kálmán, a közgazdaságtudományok kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézetének tudományos osztályvezetője tart november 25-én, pénteken előadást a leninvárosi művelődési házban. Az előadásra az MSZMP Borsod megyei Oktatási Igazgatósága Politikai Gazdaságtan Tanszékének kihelyezett tanszéki értekezletén kerül sor, amelynek munkájában részt vesz G. M. Karagedov, a közgazdaságtudományok doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézete Novoszi- birszki Tagozatának igazgatója. Az értekezlet után a vendégek és az oktatási igazgatóság tanárai látogatást tesznek az Olefinműben és a Tiszai Vegyikombinát üzemeiben. KlSZ-ntunka a tallózáson A Borsod megyei KISZ-bi- zottság Védnökségi Operatív Bizottsága tegnap délelőtt kihelyezett ülést tartott a Lenin Kohászati Művekben. Az LKM új kombinált acélműve beruházásában közreműködő vállalatok KlSZ-bizottságai- nak. alapszervezeteinek képviselői arról tanácskoztak, hogy a kiemelt nagyberuházás felett vállalt KlSZ-véd- nökségen keresztül a fiatalok hogyan segíthetik a legfontosabb feladatok végrehajtását. Az I.KM KISZ-bizottság délután tartott ülésén többek között szintén az új acélmű felett vállalt KISZ-védnökség kálváriáról tárgyaltak. V. M. Tudományos napok í
