Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

T977. november 23., srerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 5 'Töprengés Álmodozás és indulatok Ügy érzem; az emberi ér- ecij|Zelem szélsőségei még akkor, s jjSem indokoltak, ha nem 10g<e2yéni, hanem társadalmi, . ^közösségi dolgok megítélésé- bátr“* van Márpedig sok z ^.szemléletes példa arra en­ásoi következtetni, hogy ^papjainkban napirenden ta- - jjjMlkozni ilyen ellentétes ér­vé’ ifelmi szélsőségekkel, olyan n i * 1 g8;serni kell a közéleti tévé­ké 5enysa*e*;’ a társadalomért, t i kisebb közösségért, a lakó- ^„gil'elyi területért érzett és ^[jfyilvánított íelelősséget. 1. _> Alig pár napja, hogy vá- .jbójásunk, Miskolc ügye, a vá- i biros lakosságának élete, örö- jtáipei, gondjai kerültek terí- talé ékre ország-világ előtt a áb^fagyar Rádió műsorán. Egy l KTOjes napot szentelt erre a itmc ádió szerkesztősége. S aki ábt^ól odafigyelt a vélemények- orgce, a fórumok, beszélgetések tép* orán elhangzottakra, az jól Cs° rzékelhette, hogy a város me> dóit helyzetének megítélé- lévíében a két ellentétes pólus, osab szélsőségek domináltak. (S ránS2 már évek óta visszatérő ni ' denség, akár tévéműsorról, dadkár más nyílt vitákról van >zat? zó.) y K Kiderült a viták, véle- űnK lénycserék során, hogy vé­násunkban „minden rossz”. . gyík kolléga írásban fejte­tni ette — bár történelmi visz- úci^íatekintésben —, hogy Mis- i kdoic bizony sok szempont- szőr* ól le van maradva, s a vá- kekf Ds címerében azt a bizonyos soKjnekdotabeli békát legfelülre , bá> ellene lenni. Nem tudom i, W hogy van vele, de én ma­im ezt ki is kérem a gyor- alö in fejlődő város nevében b#- Az, hogy a városban nem Ihet közlekedni, hogy csúcs- rav» irgalomban lehetetlen fel- meürni a villamosra, autó- onyl uszra, hogy ilyenkor ólakra eldugul” a város — túlzás. ;hi például gyakran jár a !árí»fjvárosban csúcsidőben, az ijnnyen megítélheti; jobb^ %zet Miskolcon, mint Bű­nesten, és a közlekedés — tömegközlekedés — javuló hidenciájú. Igaz, hogy jó pne, ha jobb lenne. De a iták a kéregvasútról,. a .°Hbuszra történő átállás­ul immár szakemberek el- Celfntétes nézeteiben is olyan ;esek, hogy túlzás nélkül foguknak, szélsőségesnek áln« ;enj'( élhetők. anul‘ gát. [0 No és a lakótelepek!..; —. aló l^az, egyes lakótelepe­ik nem éppen szépek, s rókáén sok vonatkozásban el- zs" laradnak attól, hogy ott -őst ikni minden szempontból ) eV -örn legyen, hogy valóban a taln1 ihenést, kikapcsolódást, az lön fő- és idegrendszer regene- dicS'lódását szolgálja. Feltétle­nt változtatni kell és ta­pasztalni is a pozitív válto- Edí'asokat. Egy dolog azonban jló'Hy, még akkor, is, ha az Ft hangoztatókat. többen nzrevativizmussal, mara- sággal, esetleg opportuniz- 'Ussal vádolják. Tény, hogy a"yarányú lakásépítkezé­snél áttérni új formákra, ) elemekre, ez százmllliók- 11 kerülő új technológiát, új ’Vagi szükségleteket jelent, órdés; van-e ezekben a ;orító években erre elegen­dő eszköz, munkaerő, nyers- anyag. Kérdés; mi a jobb. Ha az új lakásra váró tíz­ezrek még tíz évig várnak a valóban minden szempont­ból kényelmes lakásra, avagy csak három-négy évet arra, hogy az egy szobából, al­bérletből közepes minőségű, kissé zsúfolt, az esztétikai igényeket csak kevésbé ki­elégítő lakásokba, lakótelep­re költözhessenek. Ha a la­kásra várókat kérdezzük, az utóbbit vallják, sőt követe­lik... Igaz, hogy ez különö­sen az álmodozásra is képes tervező szakember nézetével ütközik. Hallottam, hallhattuk, ter­vező szakember szájából a fórum-vita során, hogy a ter­vezőnek álmodnia kell, ál­modva kell alkotnia. Azóta is sokat töprengek ezen az önvallomáson. Mennyiben jó ez, mennyiben igaz ez? Tény, hogy tehetség, fantázia nél­kül maradandóan szépet, ér­tékeset alkotni elképzelhetet­len. Azonban megítélésem szerint az alkotás megálmo­dása és a megálmodott for­ma gyakorlati megalkotása az két dolog kell legyen, kü­lönösen akkor, ha a megal­kotás jelentős gazdasági, tár­sadalmi erőket köt le. A képzőművész álmodása és al­kotása lehet absztrakt, egyé­ni, szélsőségesen érzelmi eg.y-egy kép, szobor, bútor­darab, freskó erejéig. Egy monumentális épület, vagy lakótelep megtervezése azon­ban nemcsak fantázia kérdé­se. Szigorúan anyagi erők­höz, eszközökhöz kötött. S bizony előfordulhat, hogy bármilyen szép, bármilyen jó is lenne, el kell tekinteni attól, ami drága. Az álom, az álmodozás tehát lehet korlátlan, azonban a terv­nek, a konkrét számítások­nak keretet szab az objektív gazdasági és társadalmi va­lóság. Városunkban ritkán meg­forduló látogatók vallják; úgy, ahogy van is, szép. nagyszerű ez a város. Évről évre új dolgokat produkál. S több jót, szépet, mint el- kedvetlenítőt. Ügy érzem, velük kell egyetérteni. S ezt vallva szólni az ellen, ami valóban ésszerűtlen. Példá­ul a szemetelés, az utakon hetekig tátongó kátyúk oko­zói és tűrői ellen szólni és tenni. A tervszerűtlen út- bontogatás, a hetekig vissza­hagyott építöállványok fele­lőseit figyelmeztetni és bí­rálni. Nem sajnálni a saját erőt és időt olyan alkotá­sokra társadalmi munkában, ami nagyon kell, de amire nincs elegendő közpénz. Ügy mint az az Avason, s most a műjégpálya érdekében történik. S mindezeket nem szélsőséges indulatokban, ha­nem tettekben kifejezésre juttatni. Talán ez a jobb. ez a szerencsésebb. Barcsa Sándor Szakmai tanfolyam munkavédelmiseknek Hasznos kezdeményezést lettek be ebben az évben MÁV Miskolci Igazgatósá­nál. Az igazgatóság mun- avédelmi szervei negyed­enként, szakmai tovább- '-Pzést szerveztek a munka- fcdelmi ügyintézők és a '•akszervezeti munkavédelmi ^ügyelők részére. Ezeknek ? előadásoknak elsődleges Hjául tűzték ki, hogy a vas- _ területén meglevő veszély- írásokat az eddigieknél is jobban megismertessék az illetékesekkel, s felkészítsék őket a balesetforrásoknál adódó veszélyhelyzetek csök­kentésére. A tanfolyamok résztvevői tapasztalatot sze­rezhettek az általános mun­kavédelmi és jogi alapisme­retekből, amelyeket munka­végzésük során folyamatosan hasznosíthattak. A jövő év­ben az igazgatóság ismét in­dít ilyen jellegű továbbkép­zést. Szakszervezeti világkongresszus Varsóban Beszélgetés Molnár Jánossal, a HVDSZ Borsod megyei titkárával A varsói kongresszus küldötteinek egy csoportja. A kép bal oldalán Molnár János, a HVDSZ Borsod megyei Bizottsá­gának titkára. Nagy volt az érdeklidés November 19-én és 20-án rendezte meg az Állami Könyvterjesztő Vállalat an­tikvár osztálya a felszabadu­lás utáni XI. könyvárverést. Az aukció, amelynek anyaga nagyobbrészt egy budapesti magángyűjtő könyvtárából került ki, az eddigieknél is nagyobb érdeklődés mellett zajlott le. Az árverésen sze­repelt 701 tételből mintegy 650 talált új gazdára. Ki­emelkedő árat ért el Tótfa­lusi Kis Miklósnak Amster­damban, 1385-ben megjelent bibliája: ötezer forintos ki­kiáltási ár után 26 ezer fo­rintért. kelt el. Komáromi Csipkés György bibliája 12 ezer forintért cserélt gazdát. Kalapács alá kerültek olyan magyar irodalmi első kiadá­sok, amelvek még a felsza­badulás előtt sem szerepel­tek árverésen. Ilyen volt Katona József Bánk bán cí­mű művének első kiadása, amely 6500 forintért és Ma­dách Imre Lant-virágok cí­mű. 1840-ben kiadott verses­kötete, amely 12 ezer fo­rintért kelt el. Az árverésen az Ady Endre életében meg­jelent összes első kiadás sze­repelt. s ezek iránt — a köl­tő születésének 100. évfordu­lóján — különösen nagy volt az érdeklődés. A Vér és arany című verseskötet 1908-ban napvilágot látott, dedikált első kiadása 3200 forintot ért el. Széchenyi István első ki­adású műveinek is majd­nem teljes gyűjteménye sze­repelt az árverésen. Hitel cí­mű munkájának dedikált el­ső kiadását 7500 forintért vásárolta meg új tulajdo­nosa. November 1-től a lyukói tanbányában frontot kaptak a vájártanulók. Eddig ugyan­is igen korszerűtlen körül­mények között. sajátíthatták el szakmájukat és a szak­munkás-bizonyítvány kiosz­tásáig szinte géppel alig ta­lálkoztak. Márpedig a kor­szerű bányászat megismeré­se elképzelhetetlen modern berendezések nélkül. A kor­szerűbb technológia elsajátí­tását a tanulóképzés már régóta sürgette. A front a továbbfejlesztésnek csak az A közelmúltban tért haza az a magyar szakszervezeti delegáció, amely részt vett a közalkalmazottak és rokon­szakmák varsói, sorrendben VI. világkongresszusán. A tíztagú magyar küldöttség tagja volt Molnár János, a HVDSZ országos elnökségé­nek tagja, a Borsod megyei bizottság titkára. — Hogyan, milyen ered­ménnyel zajlott le a világ­kongresszus? — A varsói kongresszust . megelőzte egy budapesti ta­első lépcsője, hiszen a ké­sőbbiekben még számos ter­vük van. Többek között egy önjáró biztosítású frontfej­tés kialakítása szerepel a távlati programban. A front­ra csak a harmadéves tanu­lók mehetnek. A tanmenetbe nemrég iktatták be, hogy a tanulók havonta négy-négy alkalommal a pajzsos fron­tokon figyelhetik a munka- folyamatokat. A gépkezelést, az omlasztást és a robban­tást egyelőre a szakképzett vájárok végzik. A tanulók nácskozás, ahol az európai szocialista országok kommu­nális szakszervezeteinek fő­titkárai vettek részt, s han­golták össze elképzeléseiket, véleményeiket. Ezt a tanács­kozást a Helyiipari és Vá­rosgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete, a HVDSZ szervezte. Maga a kongresz- szus Varsóban öt szekcióban végezte munkáját. Jellemző, hogy a plenáris üléseken 46 hozzászóló mondta el véle­ményét, ami nagy aktivitás­iba mutat. Különösen ha azt feladata inkább a biztosítási tennivalók és egyéb bánya­beli munkák elsajátítása. Az ország egyik legkorszerűbb tanbányája lesz a lyukól. A jövő bányászainak képzése népgazdasági szempontból is igen fontos feladat. Ez azon­ban jó feltételek, korszerű gépek nélkül elképzelhetet­len. A gépesített tanbánya jelentős előrehaladást jelent majd az oktatásban, a vájár­képzésben. is hozzá vesszük, hogy a szekciók elnökeinek beszá­molói ebben" nincsenek ben­ne. A kongresszus napi mun­káján kívül ismét megvá­lasztották a különböző tiszt­ségviselőket. Mi. magyarok, sikerként könyvelhetjük el, hogy az igazgatói tanácsba újra beválasztották dr. Prie- szol Magdát, s újra magyar szakszervezeti vezető került az orvosegészségügyieket tö­mörítő szekció élére. A kong­resszuson elhangzott felszó­lalások bizonyították, hogy ez a nemzetközi szakszerve­zeti szervezet is igyekszik mindent megtenni a tőkés kizsákmányolás megszünte­téséért, a tartós béke felté­teleinek megteremtéséért, a szocialista eszmék terjeszté­séért. Kinyilvánították a felszólalók, hogy szolidaritást vállalnak ' az elnyomás alatt élő népekkel, harcba száll­tak a faji megkülönböztetés ellen. Akadtak számunkra meglepő dolgok is. Az „elv­társ” szót használó líbiai de­legátus felszólalását a „kö- nyüreletes Allah” nevében kezdte, vagy például egyes fejlődő országok minden el­fogultság nélkül hivatkoztak a szovjet állam hatvan évvel ezelőtt kihirdetett, a békéről szóló dekrétumára, sőt a Kommunista Kiáltványra. Több fejlődő ország küldöt­te is hangsúlyozta, hogy cél­jaikat a munkásosztály ve­zetésével szeretnék megolda­ni. Akadtak kritikai meg­jegyzések is. többen kifogá­solták például, hogy az igaz- gaóti tanács miért nem vé­gez jobb koordinációs mun­kát. — Bizonyára a kongres­szuson kívül is szerzett él­ményeket Varsóban? — Hogyne. A kongresszus munkájának befejezése után nagyszabású munkásgyűlés­re került sor Varsóban, a postások központi javító­üzemében, ahol a világkong­resszus résztvevői megemlé­keztek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­mének 60. évfordulójáról. A kongresszus után a He­lyiipari és Városgazdál­kodási Dolgozók Szakszerve- tének főtitkára, titkára és jó­magam négy felejthetetlen napot töltöttünk a Katowicéi Vajdaság három megyéjében. Ott találkoztunk a vajdaság és a megyék szakszervezeti vezetőivel, s ellátogattunk öt ipari szövetkezetbe is. ■ (nyikes) „Tanulófront” Lyukőbányán Egy éve a négyes körzetben Bizalommal fordulnak hozzá Borsod megyében hosszú ideje megoldatlan a körzeti orvosi ellátás. Sajnos, orszá­gos viszonylatban évek óta az utolsó helyen vagyunk a betöltetlen orvosi állások te­kintetében. Évente harminc­negyven körzeti orvosi állás van üresen. Ennek oka rész­ben a helytelen szemlélet, részben a megyére jellemző szétszórtan települő apró fal­vak. Jelenleg 315 általános orvosi állás van Borsodban, amelyből közel kétszáz fa­lusi körzet. A végzős orvos­tanhallgatók ebben az év­ben először, pályázat útján nyerhették el az ország kü­lönböző területén levő állá­sokat. Igv sikerült enyhíteni egyes vidékek zsúfoltságán, valamint pótolni a hiányo­kat ott, ahol szükség volt rá. Annak érdekében, hogy a fiatalok szívesen vállalják a körzeteket, számos kedvez­ményt biztosítanak részükre. Átlagosan, háromtól tízezer forintig letelepedési segélyt kapnak, amely három év el­telte után térítésmentessé válik. Ezen túl — bútorvá­sárláshoz — az OTP hosszú­lejáratú kölcsönnel igyekszik segíteni a fiatal orvosokon A kedvező teltételek, a jó környezet és a fogadtatás biztosítása érdekében sokat tesznek a helyi vezetők és természetesen a községek, falvak lakói is. S hogy ez mennyire így van, arról be­széljen az illetékesek közül egy körzeti orvos, aki egy éve dolgozik jelenlegi helyén. Dr. Szvetits Zsuzsa, a sajó- szentpéteri négyes körzet or­vosa ... — Kismamaként kerültem ide. Ez azt jelentette, hogy rövid ismerkedés után pár hónapra meg kellett válnom a körzetemtől': Először beosz­tottak egy idősebb kollégá- . hoz, akitől elsajátíthattam a ' gyakorlati tennivalókat, azo­kat a fontos és elengedhe­tetlen módszereket, ismerete­ket, amelyekről az egyete­men nem állt módunkban tudomást szerezni. Szerintem feltétlenül szükséges az ilyen gyakorlati idő. Közben vé­gigjártam a körzetbe tarto­zó betegeket, ellenőriztem gyógyszereiket, megtudtam, milyen kezelésben részesí­tették őket eddig. Ez kissé hosszadalmas és fárasztó volt, viszont sikerült sze­mélyes kapcsolatokat is ki­alakítanom. A betegek bi­zalmára nekünk nagy szük­ségünk van. Enélkül nem le­het eredményesen gyógyí­tani. — Bizonyára adódtak problémái, gondjai az indu­lás időszakában? — Természetesen akadtak, és most is vannak. Különö­sen gyakori a kellemetlen­ségem a táppénz-kiírás te­rén, de nehéz órákat okoz­tak már nekem az italos em­berele is. Ezért állandóan tartok magamnál szondát, és ha ittas ember jön be, azon­nal megfújatom velük. Ha elszineződik, megkérem az illetőt, jöjjön el máskor. Most már tudják ezt. így egyre kevesebb az effajta látogatóm. — Egy orvost gyakran nemcsak a fizikai értelem­ben vett betegek, hanem a lelki sérülést szenvedtek is felkeresnek. Ilyenkor mi a teendő? — Véleményem szerint minden esetben meg kell hallgatni a panaszokat, s ahol tudunk, ott kötelessé­günk segíteni. Egyszer pél­dául egv kislány megállított az utcán. Beült a kocsiba mellém. Énrien beteghez in­dultam. Elkísért, elmondta a problémái át. Tanácsot kért. és én adtam. Sok esetben viszont nem is tanácsért jön­nek. hanem csak azért, hogv valaki meghallgassa őket Ha időm engedi, mindig szíve­sen meghallgatom a hozzám fordulókat. — Egy éve jött ide. Most már ismerik, bizalc mai fordulnak önhöz. Milyen fo­gadtatásban részesült ta­valy ilyenkor? — A vezetők nagyon ked­vesek voltak, igyekeztek az ilyenkor szokásos és felme­rülő nehézségeinken átsegí­teni. Azért beszélek többes­számban. mert a férjemmel együtt érkeztünk és kezdtük a munkát. Itt dolgozik a szü­lőotthonban. A betegek kö­rében is hamar eloszlott a kezdeti bizalmatlanság. Ami­kor megszületett a gyerme­künk. otthon maradtam, de néhány nap múlva már fel­kerestek a lakáson, érdek­lődtek. hogy mikor megyek újra dolgozni Szeretettel vártait vissza, s ez nagyon jó érzés volt. Az én körze­temben sok az idős ember. Kedvelem éket. hallgatnak is rám. A jövőben is min­dent megteszek azért, hogy ez a kölcsönös izalom meg­maradjon. hiszen az őszinte­ség, a gyógyításban való hit. már fél siker. Monos Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom