Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1977. november 23., szerda így élnek a borsodi népművelők A fenti cím. kicsit általános, az alábbiakban arról szeret­nénk szólni, milyenek a Borsod megyében dolgozó főhiva­tású népművelők élet- és munkakörülményei. Közülük is cs^k a művelődési otthonokban dolgozókról lesz szó, könyv­tári, múzeumi, egyéb közművelődési területen dolgozók ölel­és munkakörülményeiről nem. A következőkben -jelentkező adatok a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ által végzett felmérés eredményéből valók. Borsod megyében ez év elején 63 művelődési otthon­ban 131 főfoglalkozású stá­tusz volt, a többi intézmény­ben tiszteletdíjas népműve­lők dolgoznak. A 63 intéz­ményből 42 tanácsi, 21 szak- szervezeti irányítású. A mun­kahelyek ilyen megoszlása 78. illetve 53. Betöltetlen volt 3 tanácsi és 2 szakszervezeti státusz. Százhuszonhat mun­kahelyből 110 munkavállalót tudtak megkérdezni, vélemé­nyét megtudakolni, adatait, körülményeit felmérni. nemigen jelentkeznek; vagy kisebb helyeken helyben la­kó érettségizett fiatallal töl­tenek be igazgatói állást, s ez az esetek nagy hányadá­ban átmeneti megoldás; vé­gül azt is figyelembe kell venni, hogy a szakképzett népművelők nem szívesen helyezkednek el a kis, egy­személyes intézményekben. Először érdemes arra az adatra felfigyelni, hogy a függetlenített népművelők többsége — legalábbis a fel­mért területen, s ennek nagy­ságrendje az általánosításra ad ala_pot — nő. A későbbi­ekben további arányeltoló­dás várható a nők javára, hi­szen a népművelés szakot a felsőoktatásban túlnyomó többségben nők végzik. A je­lenlegi arány 53, illetve 47 százalék a nők javára. Ugyan­akkor a vezetésben való rész­vételük nem áll arányban a létszámukkal. Már most is problémát jelent a nyújtott, osztott, szombat-vasárnapi, ünnepnapi "munkaidőben mű­ködő intézményekben a nők foglalkoztatottsága, tekintet­tel otthoni feladataikra, és a vezetésben való részvételi lemaradásuk is jórészt ezzel magyarázható. Ugyancsak fi­gyelmet érdemel, hogy az igazgatóknak 76 százaléka 40 év alatti fiatal a tanácsi in­tézményekben, és 50 száza­lékuk 40 éven felüli a szak- szervezeti intézményeknél, ahol több vezető 20—25 éve dolgozik ugyanazon a he­lyen. Összegészében a 30 éven aluliak aránya 68 szá­zalék. Iskolai végzettség te­kintetében az igazgatók kö­rében kedvezőtlenebb, az elő­adók és főelőadók között jobb a kép. Az összes igazgatók­nak mindössze 42 százaléka rendelkezik felsőfokú iskolai végzettséggel. Tekintettel a folyamatos továbbképzésre, az arányok folyamatos javu­lása várható, és egy-kétéven belül a szakképesítettek ará­nya eléri a 60 százalékot. E számadatoknál nem hagyhat­juk figyelmen kívül, hogy lassan mór másfél évtizede csorbát szenved a szakkéne- sítésről a miniszteri utasítás végrehajtása. Készben, mert a felügyeleti szerv gyakran nem tesz eleget a pályázat kiírási kötelezettségnek; más­részt a pályázatokra lakás hiányában szakképesítettek Ez év szeptemberétől ren­dezték a művelődési ottho­nokban dolgozó főhivatású dolgozók fizetését. Ez a ta­nácsi intézményeknél 22 szá­zalékos, a szakszervezetiek­nél 19 százalékos bérfejlesz­téssel járt. A két hálózatban dolgozók átlagbére között még most is különbségek vannak, de ennek ellenére ez az új bérintézkedés hosszú idő után kifejezte az elismerést, amelyet jelen esetben erköl­csi elismerésnek is tekinthe­tünk. A munkatársak megr elégedéssel vették tudomá­sul, miután a felügyeleti szervek a bérfejlesztés dif­ferenciálását általában igaz­ságosan rendezték. Nem közömbös, milyen in­díttatással jött a népművelő a pályára. A megkérdezett 110 népművelő közül 36-an tudatosan készültek erre, 25- en a pedagógus életpályát cserélték fel vele, 19 koráb­ban szakmunkás, - 9 techni­kus, vagy mérnök, 10 tiszt­viselő, vagy egyéb alkalma­zott volt. Mindössze öten vá­lasztották „kényszerítő” kö­rülmények hatására ezt a pá­lyát (kettőnek így oldódott meg a lakásgondja, kettőt „kineveztek”, egyet nem vet­tek fel tanári szakra, de népművelőire igen). A főhi­vatású népművelők túlnyo­mó többsége tudatosan ké­szült erre a pályára, vagy nem készült ugyan, de min­denképpen önként és ügy­szeretetből lett népművelő. A maguk választotta pályával, életkörülményekkel többség­ben elégedettek a népműve­lők, s erről még akkor nyi­latkoztak, amikor a szeptem­beri bérrendezés ismeretlen volt. Hogy mennyire nem egészen egyszerű elfoglaltság ez, mutatja a napi munka­idő. A tanácsi művelődési otthonok igazgatóinak napi munkaideje 10,5 óra, a mun­katársaké 10,1 a szakszerve­zetieké 11,8, illetve 10,8 óra. Mindkét' hálózatban általá­nos és megszokott az ünnep- és vasárnapokon végzett munka, és a szabad szomba­tok is a rendezvények függ­vényei. Ha a napi ténylege­sen eltöltött munkaidőt, a ki nem vehető szabadnapokat, az ünnepeket és vasárnapo­kat figyelembe vesszük, a népművelők átlagos órabére mintegy 13—16 forint. A megnövekedett jövedelemnél jó erre is gondolni, és egy­bevetni más kategóriák napi elfoglaltságával és órabéré­vel. A napi szabad idejük egyébként 3—3,5 óra. Lakás- körülményeiket tekintve 56 százalék rendezett lakáskö­rülmények között él, mind­össze 8 százalék, kényszerül albérletre, de 36 százalékuk még a szüleinél lakik. Étkez­tetésük nagyrészt megoldó­dott, de több borsodi község­ben stagnál a népművelők kedvezményes ebéd-, illetve egyéb étkeztetésének megol­dása. Tartós fogyasztási cik­kekkel való ellátottságuk már a bérrendezés előtt jónak mutatkozott — a 110-ből 20- nak volt gépkocsija, 73-nak televíziója. 78-nak rádiója, 62-nek hűtőgépe, stb. — könyvtárral mindegyik ren­delkezett. A borsodi népművelők a beszélgetések során többféle javaslatot is tettek. Elsőként az intézményük működési feltételeinek javításáról szól­tak. A korszerűsítést, mint a tartalmi munka javításának feltételét, az iskolákkal azo­nos anyagi és tárgyi feltéte­lek biztosítósát, a helyi kö­vetelményrendszer kidolgozá­sát, az adminisztráció csök­kentését, a tapasztalatcsere­lehetőségek biztosítását igé­nyelték. A személyes igé­nyek között a saját lakással nem rendelkezőknél a lakás­kérelem áll első helyen, majd a több önállóság és bizalom megadása a pályakezdőknek, a kedvezményes étkeztetés ott, ahol még njncs, kedvez­ményes gépkocsivásárlási le­hetőség, mert falun ez már munkaeszköz, a törzsgárda- rendszer bevezetése és a több erkölcsi megbecsülés. A felmérés alapján megállapítható, hogy Borsod főhiva­tású népművelőinek döntő többsége nagy hivatástudattal és szeretettel végzi nehéz munkáját. Ez esetenkénti kisebb tévedések ellenére sem vitatható. Többségben következetes követői a párt művelődéspolitikájának, az állami és szak­szervezeti határozatok végrehajtásának akkor is, ha a mun­ka érdekében és hevében viták támadnak az irányító szer­vek és a népművelők között. Végső soron egyre inkább érzé­kelhető. hogy népművelőnek lenni egyre kevésbé foglal­kozás, hanem mindinkább hivatás. (bm) Egy, csak egy. Eltűnt bábcsoportok nyomában Amikor megszületett a Mis­kolci városi Bábszínház, óri­ási előrelépésnek számított, noha nem hivatásos bábo­sok, hanem a miskolci és a borsodi amatőr csoportok tagjai biztosították minden vasárnap a délelőtti gyerek- programot. Lényegében az Ady Endre Művelődési Ház Játsszunk együtt! bábcsoport­jára épült a program, ők vol­tak a rendszeres fellépők. Saját otthonukban, az Ady Endre Művelődési Ház szín­háztermében állandóan zsú­folásig telt ház előtt játszot­tak, s a Régiposta utcai báb­színházban is mindig sok né­zője volt a bábszínházi elő­adásoknak. Mert, ha nehéz körülmények között is, de változatlanul várják a gye­rekeket vasárnap délelőttön­ként a bábszínházba. Most is megvan a maga kis törzskö­zönsége, a székek 60—70 szá­zalékát elfoglalják a legif­jabb nézők. Csakhogy, most már nem a Játsszunk együtt! csoportra, hanem a tiszalúci Tűzvirág együttesre épül a program. Ez a tény egyébként némi magyarázatra szorul. Az a furcsa helyzet állt elő ugyan­is, hogy ismét csak egyetlen ütőképes bábegyüttese van a megyének. Ezúttal a tiszalú- ciak vették át a prímhege­dűs szerepét. A bábszínház nemhogy lendítette volna a bábmozgalom ügyét, de még csak stagnálásról sem beszél­hetünk. Részben persze eb­ben objektív körülmények is közrejátszottak. Ami tény; a Játsszunk együtt! bábcsoport tagjai, — akik annyi országos versenyen is dicséretes módon helytálltak — időközben a harmincas ■ életkorosztály tagjai lettek. Családot alapítottak, sokan közülük három műszakban dolgoznak, s egyre nehezebb volt rendszeresen járni a próbákra, a fellépésekre — a saját szabad idejükből. A csoport feloszlott — vezető­jük nyugdíjba készül, most már a felmondási napokat tölti. (A csoport igazán lel­kes tagjai — minden dicsé­retet megérdemelnek — most a Télapó-ünnepségek előtt ugyan megint összejöttek, hogy az ünnepségekre a régi műsorokból összeállítsanak valamit, de ez az újbóli együttműködésük egyelőre csak ideiglenes, alkalmi fel­lépéseket jelenthet.) A má­sodik vonal, az utánpótlás- csoport pedig még nem nőtt fel a feladathoz. S egyelőre sikertelen volt az Ady End­re Művelődési Ház azon kí­sérlete, hogy újabb bábozó kedvű fiatalokat nyerjenek meg a 100-as számú Szak­munkásképző Intézet és a Ki­lián Gimnázium tanulói kö­zül. Egyetlen vállalkozó ked­vű fiatal sem akadt... Ez persze csak egy cso­port — mondhatnánk. De be­tegség miatt megoldatlan az úttöröház több bábcsoportjá­nak a felkészülése is, ■ s aka­dozik az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat bábosai­nak munkája. Jószerével Miskolcon csak a Gárdonyi­ban van bábegyüttes —. de még az sem igazán ütőképes. A népművelők szerint több oka is lehet annak, hogy így alakult a bóbmozgalom sor­sa. Jelen pillanatban nem megoldott az irányítás. A ti­szalúci csoport mostani és a Játsszunk együtt! most már múltbéli sikereinek magyará­zata lehbt az, hogy függet­lenített népművelő foglalko­zott a csoporttal. Tiszteletdí­jas formában, amely eseten­ként csak kéthetenkénti fog­lalkozásokat jelent, meglehe­tősen nehéz ütőképes együt­test összekovácsolni. A báb ugyanis munkaigényes, a já­ték megtanulása, a bábok és a díszletek elkészítése pediff® ráadásul olykor költséges Mégis, úgy hisszük, hog)'?» indokolt felvetni a témát, hi'/!’ szén a bábművészet, a bátfu iránt hihetetlenül nagy azér^1 deklődés. A bábelőadásod® látogatottsága, és a szórakoty® tatáson túl a báb nevelő ha' tása indokolhatja, hogy V®£®1 rosi, de megyei szinten rendezni szükséges a mozg8ÍSt lom helyzetéi. Legalábbis kfre resni keli a rendezés, az ujv bóli előrelépés lehetőségeit Mindenekíelett a személj} "V feltételek biztosításával. í j azután a csoportok újbó|os megszervezésével. Annyi bifos zonyos, hogy a bábosutáothe pótlást elsősorban az áltálétól; nos iskola felső tagozatából,j járó tanulók között kell k®tef resni — a tizenévesek útin® 4c netileg elfordulnak a bábból —, s hosszú évek szorg®«, munkájával lehet ütökép* 0r csoportokat kinevelni. Cs® fz portokat — írtuk —, md de amatőr együttesekről lévé élj szó, a terhek arányosat s megoszlása lenne a kíván® z tos. Egy csoportra építeni 'Ele majdnem egyenlő a kudadká cal. Hiszen olyan áldozat® zó, kát követelünk meg így t® ^ lük, amelyeket — őszinte ^ szólva — hosszú távon ne< jS( vállalhatnak. Sy A' bábszínházban most mé ^ van előadás. A tiszalúci® sa| háromszor lépnek fel, s ké*oi( szer Kemény Henrik szórt ól koztatja majd a gyerekek® js De félő, hogy így nem sok® ne ig működhetnek. Bizony, bálon ügyben jó lenne leülni, bU ] szélgetni, és tenni... arr Mert a gyerekeknek, afcfri szívvel-lélekkel, őszinte bv, ‘ , >hc leöléssel ülnek a paravt ,r^ elé, bizony nem lehet mCfru bizonyi ks; 6l<j magyarázni ezt a ványt”. Csutorás AnnamárWBvi Sül !ki ■-'ti Én lehetnék-e Cicero? , tf ttlo hr ftá '01; ßl „Semmi sem múlja felül azt a képességet, hogy valaki emberek gyülekezetét tartja lekötve a szavaival." (Cicero) Ezzel a címmel rendezett a Zrínyi Ilona Gimnázium Radnóti Miklós KlSZ-alap- szervezete iskolai szónokver­senyt november 21-én, dél­után a gimnázium nagyter­mében. A verseny feltétele: „... papír nélkül, magyarul”. Tö­rekvése: hogy szépen, tiszta magyarsággal beszéljenek, fe­leljenek a diákok a közösség előtt — a közösségért. A ver­senyzők három megadott cím közül választhattak egyet — ezek a NOSZF-al, Ady- val és a VIT-el voltak kap­csolatosak, — amelyről tíz perc felkészülési idő után három percig kellett beszél­niük. Ez volt az első ilyen, verseny az iskolában, bizo­nyára a városban is, s gim­náziumunk szeretné ezt a jö­vőbeli minden évben meg­rendezni. Nagy előnye e ver­senynek, hogy csiszoltabbá, magabiztosabbá teszi a tanu­lók beszédét, fellépését, s ez­zel mintegy az iskolai felft letek is élvezhetőbbé váln® ^ A november 21-i verseny1 {>)) minden osztály egy tanul1 ^ val képviseltette magát, ^ így összesen húszán „vizsg^1 tak” az öttagú — tanárokb;e és diákokból álló — zsí iat előtt. Az 1—III. helyezést ^ második díj megosztva) el®-;;, versenyzők könyvjutaln1 ilj, kaotak, és aminek külön 'g. örültek, osztályfőnöki dics retben részesültek. ii| as; Hallók Eilest IV/c. oszt. tanuló Ki látott engem? Ki látott engem? — kér­dezi Ady Endrét idézve a most bemutatott film címe, amely a költő születésének századik évfordulóján került a közönség elé, s azt volt hi­vatott szolgálni, .hogy mar­káns vonásokkal gazdagítsa a nézőkben élő Ady-képet, illetve sokaknak —. hiszen a mozikba olyanok is beülnek, akikben nem él éles kép ró­la —, felvázolja Ady portré­ját. Nos, elöljáróban elmond­hatjuk, hogy a Hubay Mik­lós írta és Révész György rendezte film néni ad olyan vonásokat a néző számára, amelyből Ady képe kirajzo­lódhatna. Sajátos módja, sajátos meg­közelítése az emlékeztetés- nek. a centenáriumon való emlékállításnák úgy meg­idézni a költőt, úgy megpró­bálni képet adni róla, hogy ő maga meg sem jelenik, ha­nem élete egy szakaszának társai, életepizódjainak több­ségben periférikus kísérői, tanúi emlegetik. Az emléke­zést két ember lobbantja fel; a sok futó szerelem közül az egyik, aki másfél évtizeddel korábban — elhagyatása mi­atti bosszújában — megfo­gadta, kézen állva táncol maid, ha Ady halálhírét hallja, s most beváltja ígé­retét a másik pedig a lezül- lött egykori katonatiszt, aki másfél évtizede még Nagy­váradon inzultálni akarta a költőt az úri rendet támadó írásai miatt. így vezetnek az emlékek Nagyváradra, ak­korra. amikor a költő el­hagyja, sőt éppen elhagyta a várost., s lump, álradikális hírlapírók, orfeumi vendé­gek, s örömlányok körében távozását emlegetik, meg per­sze verseit, cikkeit idézik, megzenésített műveit into- nálják. Másrészt ott van a faluról jött agrárproletár fiú, aki az igazságkereső Adyhoz jött volna, s akinek jelenlé­te a mezőgazdasági munkás­ság forrongásait van hivatva az emlékképbe örökíteni. Látványos kavalkádban fel­vonuló feminista lányok a női egyenjogúság Ady hirdet­te eszméinek megtestesítői. Rendhagyó ez a portré­film, s talán nem túlzás, ha nem a legsikeresebb megol­dásnak tartjuk a költő és a nagyközönség egymáshoz kö­zelítésére. Akik ismerői, tisz­telői Adynak, akik költésze­tét szeretik és életművében otthonosak, azoknak aligha mond újat, aki pedig most akar még hozzá közelíteni, azt esetleg téves értékítélet­re u csábíthatja, érdemi ké­pet semmiképpen sem ad. (Különösképpen nem ad a fiataloknak, s egyéb okokból sem való például általános iskolásoknak!). Révész György rendező korábban az Utazás a koponyám körül átfogal­mazásával kitűnő Karinthy- életrajzi filmet teremtett, filmre fogalmazta Kassákot Angyalok földje —, vagyGo- da Gábor Volt egyszer egy családját, e két utóbbi eset­ben is valami sajátos költői lebegéssel emelve meg a mű­vet a realitások fölé. A ha­sonló eszközök most nem bi­zonyultak eléggé erősnek, az emlékképből jobbára csak tö­redékek születtek, amelyek a nézők többségénél nagy érté­kű egésszé aligha állhatnak össze. Kiemelkedő értéke vi­szont a filmnek Latinovits Zoltán hanglemez segítségé­vel való megszólaltatása. Ugyancsak elismerés illeti Szécsényi Ferenc operatőri munkáját.' Igazán kár, hogy a film egészéről nem szólhatunk osz­tatlan és felhőtlen elismerés­sel. Benedek Miklós A Miskolci Közlekedési Vállalat felvételié Keres s? lU< TS i !» •>v «t :0l gépkocsivezetőket, tehergépkocsivezetöket legalább 2 éves szakmai gyakorlattal 8 általános iskolai végzettséggel, akik részére a KPM Autóközlekedési Tanintézetnél „D” tanfolyamon való részvételi biztosít Szirmabesenyő. Kistokaj községekből személyzeti' járatok biztosítják a munkábajárást. tj 1 fór FELVÉTELRE KERES továbbá a vállalat autószerelőket cs karosszéria-lakatosokat. Bővebb felvilágosítás a vállalat munkaügyi osztályán. Miskolc. Szondi Gy. u. 1. sz. él-A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom