Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-22 / 274. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. november 22., kedd A képernyő előtt Emberi arcok és Kolduskaland Feltétlenül a heti számvetés elejére kívánkozik Vitray Ta­más műsora, a Csak ülök és mesélek... minapi adása. Erről már sokszor leírták, hogy színes, jó értelemben szenzációs, érdekesen izgalmas, a nézőt felnőttként kezelő riportok soro­zata. Ha egyes összeállítások nem is fedték teljes egészében ezt a megállapítást, a sorozat egészére ez volt eddig a jel­lemző, s ezt erősítette a legutóbbi műsor is. Magazinnak ne­vezte Vitray a legújabb összeállítást, amelynek különböző . rovatai” vannak, s az egyes riportok annak megfelelően követik egymást, ez azonban a műsor lényegén milsem változtatott, inkább csak az egyes részek összekötését színe­sítette valami formai elemmel. A lényegesek maguk a ripor­tok voltak továbbra is. És továbbra is jó riportok sorjáztak. Különösen érdekes volt az öreg artista sok életbölcsességgel teli kedélyes csevegése (családját, leszármazottait egyébként jól ismerjük, nagy nemzetközi hírnévnek örvendő artisták); a művészetről nagy-nagy öntudattal nyilatkozó udvari hege­dűs bemutatása a már-már különös tiszteletet is érdemlő mániákus hit jó példája volt; megrázóan emberi portré ala­kult ki a verseket író cigányasszonyról készült riportból; a legemlékezetesebb azonban az esztergomi magányos remete- asszony feltárulkozása volt, az emberi őszinteségnek, élet- genlésnek, őszinte hitnek és törhetetlenségnek ritkán talál­até példája. A bulldogját megfelelő emberre hagyni akaró sszonyt, meg a megszállott hidrológust — elképzeléseikhez, hitükhöz való ragaszkodásuk ellenére — inkább a szűkebb rdeklödésre számot tartó mániákusok közé sorolnánk, bár napjában szinte rögeszmés meggyőződésük őket is az össze- ilítás más szereplői mellé sorakoztatja. Változatlan érdeme . műsornak a fentebb már említett erények mellett, hogy . alamennyi szereplőt úgy tudta bemutatni a nézőnek, hogy íz egy esetben sem csodabogarat, extrém figurát érzett a ■ portalanyban, hanem olyan embert, akinek — esetleg kü- iöncnek tűnő — meggyőződését, alapállását, hobbiját tiszte- ettel illik fogadnunk. Ha nem tudtuk volna, hogy nyugatnémet tévéfilm főszerep­be, a Vitray-műsor szereplői mellé tehettük volna az Éj­szakai szolgálat gonosz öregasszonyát — Elisabeth Bergner ragyogó alakítása —, akiben oly sok gonoszság sűrűsödött, a mások megalázásában, megkínzásában annyira örömét lelte, hogy az ugyancsak valami rögeszmés dolognak tűnt, de persze itt nem a magatartás érdemelt tiszteletet, hanem a színészi megformálás. * A borbély igen gyakran lesz tragikomikus hős a képernyő Játékaiban. Kisvárosi borbélyműhely — mindössze ketten lolgoznak benne —, kisszerű emberek, igen kis keresetek az ;gyik oldalon, s álmodozások, a meggazdagodás vágya a másikon. Kisszerűségükre jellemző, hogy a meggazdagodás- tak olyan útját választják, amely eleve csak a bukáshoz vezethet; egy gazdagnak vélt koldust akarnak megölni és kirabolni. A Jan Solovic írta és Szőnyi G. Sándor rendezte tévéjáték, a Kolduskaland — eredetileg színpadi mű volt — jó képet vázolhatott fel a kisvárosi szürkeségről, az abból a maguk kétbalkezes módján kitörni próbálókról és nem ke­véssé kisszerű környezetükről, de a játékot elsősorban a szereplőgárdából messze kiemelkedő Suka Sándor alakítása teszi emlékezetessé. Az ő borbélya ennek a szerencsétlen sle- milnek olyan megfogalmazása volt, amély eleve magán hor­dozta; ez az ember olyan kisszerű, hogy valójában elhatáro­zásának súlyát sem érezheti, s bármihez kezd, neki semmi sem sikerülhet; s ezt az alakot sikerült Sukának tragikomikus hőssé emelni. Csak megemlítjük itt, hogy aki e játék előtt a Pávaműsor közben átkapcsolt a másik csatornára, csehszlovák tévéfil­met láthatott: Jaroszlav Hasek Mlacen úr harangjai című elbeszélésének Zdenek Podskalsky rendezte adaptációját, amelyben egy, az előbbi borbélytól nem sokban különböző kispolgári figurára némi félreértések során a szerencse mo­solyog rá. E játéknak sikerült megéreztetni a nézővel Hasek örökéletű humorát, s abban kora társadalmának kegyetlen bemutatását. * A Filmszem szombati adása színes, változatos, elsősorban informatív jellegű volt. Amit láttunk, mind elismerést érde­mel. De hol van már ebből az összeállításból a kezdetekkor célnak jelölt értékpropaganda, s hol a soron következő ma­gyar filmek ilyen jellegű bemutatása?! Benedek Miklós ikis HELYEN ELFÉR, !Í“ÉJ teljesítményű. MjSym olcsó az IMPORTALT olcsó centrifuga. ÁRA: 1150 Ft OTP-hitel. CSAK a HERAViUnAtkaphaló. VIDÉKRE UTÁNVÉTTEL SZALUT: Kossuth Kőipitosíot és kéziratok Értékes anyagokkal gazda­godott a napokban a miskolci Herman Ottó Múzeum törté­neti gyűjteménye. Mint dr. Dobossy István osztályvezető tájékoztatott, felvásárlás út­ján mintegy 50 darab 18—19. századi könyv, köztük több könyvritkaság került birto­kukba. Ilyen például Ka­zinczy Ferenc levelezésének első kiadása, továbbá Kisfa­ludy Károly munkáinak első kiadása. Könyvritkaságnak számít a Törökország szláv- jai című, német nyelven megjelent könyv,v vagy az 1829-ben Budán kiadott. Lassú István szerkesztette kötet, A Török Birodalom stalistikai, geographiai és his­tóriai leírása. Ez különösen értékes a miskolci muzeoló­gus-történészek számára is, hiszen Miskolc 18—19. szá­zadi történetének kutatásá­ban igen fontos helyet foglal el a görög kereskedők élete, tevékenysége, ez a kötet pe­dig ehhez s.ok adalékkal szol­gálhat. Érdemes megemlíte­ni Tacitus Germaniá-jának első, 1826-ból való magyar fordítását, valamint a 19. szá­zad első harmadáról szóló statisztikákat. Ezeken kívül külön figyelmet kíván a négy, most megszerzett kötet kéziratanyag. Kiemelt figyelmet érdemel a kéziratos kötetek közül Kazinczy Klárának, Kazinczy Ferenc lányának 1823. és 1835. között o fiához írt 130, nagyobb terjedelmű levele, valamint az a 400 oldalas kö­tet, amely 19. századi birtok- peres iratokat tartalmaz. A Kazinczy családtól származ­nak azok a kéziratos egy­házi énekgyüjtemények, va­lamint Biblia is, amelyek most kerültek a múzeum tu­lajdonába, s nem utolsósor­ban érdekesek és értékesek azok a 18. századi consrip- tiók, összeírások és különbö­ző kéziratos gazdasági fel­jegyzések, amelyek a kora­beli termelési viszonyokra és áruértékekre világítanak rá, s a múzeum munkatársainak, a téma kutatóinak elsősorban a hajdani Zemplén életéről szolgáltathatnak értékes ada­lékokat. A most beszerzett anyago­kat először a múzeum mun­katársai tanulmányozzák át, majd egy részük a későb­biekben a Kazinczy-relikviá- kat őrző széphalmi emlékmú­zeumba kerül, egy másik há­nyada a majdani — hihető­leg ' mielőbb megfelélő haj­lékhoz jutó — tokaji mú­zeumba, végül egy része — természetesen — a Herman Ottó Múzeumban marad, részben bemutatásra, rész­ben további feldolgozásra, forrásanyagul történő fel- használásra. (b) A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei című kiadványsorozatban — II. so­rozat, Kohászat, 23. kötet, 2. füzet — dr. Kiss Ervin és dr. Terplán Zénó egyetemi tanárok összeállításában je­lent meg a Megemlékezések dr. Dr. H. C. Geleji Sándor akadémikus professzorról cí­mű kötet. Tíz évvel ezelőtt hunyt el a Nehézipari Mű­szaki Egyetem neves pro­fesszora, két évtizeden át volt tanszékvezetője, a Ma­gyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Lengyel Tu­dományos Akadémia tiszte­letbeli tagja, a freibergi Bergakademie díszdoktora. Halálának évfordulójára a Magyar Tudományos Akadé­mia több rendezvénnyel em­lékezett, s ehhez csatlakozott a Nehézipari Műszaki Egye­tem az eml.kf űzettél és em­lékkiállítással. A kötet köz­readja dr. Kiss Ervinnek az emlékkiállítást megnyitó be­szédét, Geleji professzor életrajzának legfontosabb adatait, életpályájának és munkásságának méltatását, irodalmi munkásságának jegyzékét, valamint három­nyelvű összefoglalót a pro­fesszor életéről. Ady-emlékezések Kiállítások, irodalmi estek Száz esztendővel ezelőtt született a magyar költészet egyik legfényesebb csillaga, Ady Endre, s a születésnapi jubileum alkalmából ma szerte az országban, s így Borsod megyében is megem­lékeznek róla. Kiállítások egész sora nyílik vagy ép­penséggel nyílt Adyra emlé­kezve. Sárospatakon, a nagy­könyvtárban a Tudományos Gyűjtemények birtokában le­vő Ady-emlékekből, relikvi­ákból rendeztek kiállítást, amelyet ma nyitnak meg az érdeklődők előtt. Miskolcon, a Mini-galériában — Kos­suth utca — a mai grafikus- nemzedék jeles képviselői­nek rézkarcaiból rendeztek kiállítást, „Ember az ember­telenségben” címmel. Ady- i'llusztrációk, az Ady-életmű ihlette grafikai lapok meg­annyi vallomások; hogy a ma alkotóművésze, a ma em­bere számára mit jelent köl­tészete. A kiállítás, amelyen többek között Csohány Kál­mán, Feledy Gyula, Würtz Ádám, Lenkey Zoltán, Sze- methy Imre, Ágotha Margit lapjait állították ki, novem­ber 27-ig tart nyitva. Az Adyra emlékező kiállítások közül — szinte minden mű­velődési házban lesz ezen a héten Ady-rendezvény — néhányat megemlítenénk. Al- berttelepen ma délután 5 órakor nyílik „Dózsa György unokája vagyok én” címmel emlékkiállítás, amelyet a Hunyadi dános Művelődési Házban láthatnak majd az érdeklődők. Ady emlékének adóznak a Nehézipari Mű­szaki Egyetemen is, ahol csütörtökön nyitják meg a Miskolcon élő festőművész­nő, Máger Ágnes kiállítását. Valamennyi munkája — köztük elsősorban rajzok — Ady költészetének képzőmű­vészetbeli átfogalmazása. A centenárium jegyében megrendezésre kerülő iro­dalmi estek közül az egyik legjelentősebbnek ígérkezik a II. Rákóczi Ferenc megyei könyvtárban ma, november 22-én este G órai kezdettel kezdődő irodalmi est. A „Rendeltetés hitével” cím­mel rendezik meg Tompa László Ady-estjét. Az irodal­mi est előtt Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője em­lékezik meg Ady Endre köl­tészetéről, életéről. Ugyan­csak Ady-emlékestet rendez­nek Sajóbábonyban, a Petőfi irodalmi klubban, „Küldöm a frigyládát” címmel. Az iro­dalmi emlékesten a vegyipa­ri vállalatok Ady és Novem­ber 7-e nevet viselő brigád­jai vesznek majd részt. A különböző rendezvények mellett meg kell említenünk, hogy a jubileum alkalmából a könyvtárakban — szerte a megyében — kis kiállításo­kat rendeznek, amelyeken Ady-köteteket, s költészeté­vel, munkásságával kapcso­latos emlékeket állítanak ki. Ugyancsak megemlékeznek a centenáriumról az iskolákban is. A szikszói Szepsi Csom­bor Márton Gimnáziumban például a centenárium jegyé­ben rendezik meg az iskolai napot a héten, s többek kö­zött iskolai szavalóversenyt is rendeznek. Egyébként a miskolci pre­miermozikban mától vetítik a Ki látott engem? című fil­met. amelyet Hubav Miklós írt és Révész György rende­zett. A S2U N ézem a híres halotti maszkot; minden arcmásai közd máig a legjobbat. S mégis, maszkot csupán. Mert moz- dulatlan, szemek nélküli, élettelen-fehér s márvány*; s P hideg arc. Ez az ő utolsó arca... Az utolsó? Hiszedjg j már életében egyszerre élt száz arcban-alakban. Mese------ ----- w„ beli lényként sokszorozva meg önmagát, s látszódván annBM ki-ki számára, minek kívánták lálni-tudni őt. Vagy hát in- <■ i lelt kább e kívánság-tükrök sokszorozták e ..lelkes egyet”, aki rac önmagát „egyetlennek és utolsónak” vallotta gőgös lélek' £]e, magányában; s kínlódó, beteg, megtört teste börtön-magányá' j,at ban egyszersmind. , szö, >1 V-, Száz éve született Ady Endre. A múlt, század szülötte, »[ kai régi, úri Magyarország szülötte és neveltje. Jelkép lehetni itQr hogy első verse a honfoglalás ezredfordulóját zászlózó, vivá'l ^ tozó nemes és dicső nemzet ön-ünneplése közepette látott! e;,^ napvilágot. Hogy iskoláiban — bárha kálvinista hazafiasságj mi; tói áthatottad — ennek a feudális-úri hazának a fenntartó kej eszméit szívta magába. S mily sokáig, egészen a századfor-j j dúló utáni első két-három év teltéig megmaradt e meghatá'j tr,0 rozónak szánt eszmék és tanítások bűvkörében. Utóbb Ifi hat hányszor és hány alakban visszacseng-visszafáj írásaiban len ennek a régi világnak — nem a „kan-Báthory Erzsébetek’? in0 Werbőczik és Tiszák, világának — valamilyen nosztalgiája! ló Istenes verseinek kálvinista zsoltárosságában, kuruc versejj ho; nótázó, duhaj gőgjében, a „népért síró, bús bocskoros nemes’; ke; indulataiban. Vei 1906-ban látott napvilágot az első igazi Ady-könyv, az üij nu versele kötete. Addig a költő úlja, az 1896-ban megjelent első! ke: versektől a Versek és a Mégcgyszer kötetek vers-csokraiig, goi nem volt több készülődésnél. Reviczky és Komjáti, s mégl gél inkább Ábrányi Emil spleenes-nyafögó költeményeinek hang-j &a nemében írt; de közvetlen példaképe, Ábrányi verseinél mái ho ekkor is erőteljesebb, frissebb költői eszközökkel s gazdagabb; do; nyelven formálva munkáit. I W Az Üj versek költője mégsem e lírai mutatványokban fel készült betölteni útját; Ady legsajátabb vonásai közé tartó- sai zik, hogy benne a világra, a valóságra éber és érzéken? áll publicista előtte járt egy lépéssel a költőnek mindig. Nem . napilap-igényű, olcsó szenzációkra leső érzékenység volt ez! hit sokkal inkább állandó szellemi készenlét, fogékonyság, s ha azonnali reagálás minden újra, megismételhetetlen képesség fái a dolgok továbbgondolására, egyéni véleményalkotásra há S mindehhez még egy korán kiforrott jellem makacs, szinte *ó rögeszmés következetessége járult. Fiatal újságíró éveiben he kialakult a polgári liberális ellenzékével rokon meggyőző- áti dése, és műveltsége, amely nem könyvműveltség volt, ha- nem élettapasztalattal átszőtt valóságtudás, csak erősítette e8 benne a „Magyar Ugart” ostorozó eltökélt ellenzékiségét. Korán tudta s tévedhetetlenül, hogy ezt a régi világot, ezt a tudatlan és sötét, parlagi elmaradottságot, az évezredes Cr nyomorúságot megváltani csak harc árán lehetséges. Szerv vedett ettől a tudástól; mint akinek önmagával kell harcol' nia. S vállalta mégis, tudva, hogy megtagadják érte. Meg' csúfolják hitében és tehetségében, emberségében és magyar ságában. így következett az Ady-maszkok ideje. így volt ő dekadens és erkölcstelen lerombolója a nemes eszméknek, tápláló hit- ^ nek, hazafiságnak. Legalábbis Tisza István, s Szabolcsira Mi- hj hály szemében. A magyar „romlás virága”, a kozmopolita élv- 6, hajhász. Hát hogyne tépte volna le vad haraggal az arcára r>( illesztett maszkot, s tett fel tiltakozásul a tiltakozók ellené- ^ ben „magyarnál magyarabbat” 1 S mikor eszmetársai és aldK példaképüknek vallották, akartak melléje-mögéje állni a a; küzdelemben, nem kevesebb hévvel tiltakozott ő e másféle ! s; kisajátítás ellenében is. Mert következetessége, gondolkodá- Vi sának eltökéltsége egész életében nem engedte egy pillanatra sem, hogy valamely pártérdek és -eszme, szűkösebb igazság v zászlójául szegődjék. j o Legfájdalmasabb számára mégis a duk-duk affér folytán : k bekövetkezett elmagányosodása volt. Eltávolodása a Nyugat $ körétől, Hatvány Lajossal való, barátságának elhidegülése H talán jobban bántotta őt az ekkortájra véget érő, elfogyó ; a nagy Szerelem kínos terhénél is. Az asszony, „piros-fekete glóriával feje körül”, a Szerelem, a Minden, akit ő Lédának ' 3 nevezett, már nem volt több bármelyik megunt szeretőnél, | r egy elvesztett illúziónál. A magányos költő ekkor fordul nyíl; ® tabb érdeklődéssel az igazi Holnap, a munkások, a lehető * forradalom holnapja felé. S hogy kinyújtott kezét a Csiz­madia Sándorok kicsinyes féltékenysége miatt végül is vona­kodva fogadták, az visszahúzódásra késztette ugyan, de nem változtatta meg hitét abban, hogy „rohanunk a forra­dalomba”. Ady nem volt a szó ideológiai-politikai értelmében forra­dalmár. Forradalmár-korszaka sem volt költészetének, mint ahogy nem volt dekadens korszaka sem. Ez a költészet együtt ért, gazdagodott, fejlődött az élettel, a költő egyéni életével, s az Élettel, a világ, az ember, a társadalom folya­mával, rnegmerülve-megújulva abban. M ondtam, hogy legjobb arcmása máig az a halotti maszk; s hány arcmással, hány maszkkal fedték el őt utóbb is, már a halála után a „kisajátítók”, a maguk képére Ady-hamisítók. Mint lett belőle turáni faj, szittya-ősök keleti- lcevély ivadéka; mint hivatkoztak rá nacionalista-soviniszta uszítók, hadonászók. Rá, akinél szebben, teljesebben a Duna- medence népeinek testvériségéről nem vallott senki azóta sem. Mint „fedezték fel” vallásosságát, mélyebb istenhitét, holott istenben ő csupán a jobb Másikat látta; a benne lobogó bitek és szenvedélyek, a benne formálódó gondolatok és eszmék ember-testét, a maga jobb-felét. S vele komázott vagy civakodott, beszélgetett fennhangon, olyan emberek módján, akik egyedül lévén hangos gondolkodással űzik ma­guk körül a csöndet. Mint forgatták ki természetes, hús-vér emberi mivoltából vonzódásait, szerelmeit; maszatolták deka­dens mázolatokká, enervált hedonizmussá azt, ami elemi joga minden férfinak és minden nőnek; csak mert ö mindenki másnál nyíltabban tudott és mert írni az érzéseiről. S lám, torz furcsa maszkká lelt betegsége is; csak mert akkoriban ez a betegség, még gyógyíthatatlan volt, s mert valóban el­kísérte Adyt haláláig. Nem értem, nem tudom megérteni azt sem, miért van épP ma oly divatja a nagybeteg Ady ábrázolásainak? Mit példáz a ma számára a betegség utolsó stádiumában immár vege­táló. magatehetetlen költő rokkant alakja, hagymázos tekin­tete? Nem tudom, s nem is akarom megérteni. Én a születésnapi koszorút egy más Adynak szánom. Annak, aki él; s mert ifjúi szívekben éi, mindig tovább él. ■*app Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom