Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 2 1977, október 2, vasarnap Werbőcziíől - napjainkig A környező, európai álla­mok már rendelkeztek Pol­gári Törvénykönyvvel, ami­kor — egy fél évezreddel ezelőtt, az 1498-as orszag^yü- lés törvényt hozott a Polgári Törvénykönyv szükségességé­ről. Az országgyűlési elhatá­rozás ellenére, ezeréves jog­fejlődésünk képtelen volt megteremteni egy törvény- könyvet, legalábbis olyat, amely hatályba is lépett vol­na. Csak a felszabadulás után léphetett hatályba az or­szág első Polgárkönyve. Ed­dig az időpontig azonban számos kísérlet volt jogtör­ténetünkben, a törvénykönyv kodifikálására. Az első lépést Werböczi István Hármas könyvének a megszövegezése jelentette. Elkészítése másfél évtizedig tartott. XI. Ulászló király bízta meg Werböczi István országbírói ítélőmestert „az ország minden jogainak, tör­vényeinek, bevett és .jóváha­gyott szolcásainak, s rende­letéinek egybeszedésével, el­mekre és fejezetekre osztá­sával". Werböczi, korának kiváló jogtudósa a feladatnak oly munka készítésével fe­lelt meg, amely a hazai igazságszolgáltatásban évszá- szadokon keresztül irányadó volt. A munkát az 1514. évi országgyűlés bizottság által átvizsgáltatta, s minthogy a bizottság ítélete szerint a munkába a törvények és szo­kások helyes rendben és kellő módon írattak össze, a munkát az 1514. LXIII. tör­vénycikkben helyeselte, s a király is megerősítette. A ki­rályi jóváhagyást tartalmazó okmány azonban meg nem peesélteltetett, és nem is kül­detett szét a megyéknek. A szentesítés folyamata tehát megakadt: a Hármas könyv­ből nem lett törvény. • Jogtörténelmünk útvesztő­jében ma már kideríthetetlen módon 1628-ban „becsem­pészték” a Tripartitumot a Magyar Törvénytárba: a Corpus Jurisba, és így min­denkiben a hatályosság lát­szatát keltette. Valójában a Hármas könyv kötelező erejének alapja csupán a szo­kás volt. A -joggyakorlat a Hármas könyvet, mint egé­szet használta, és mint egé­szet erősítette meg a szo­kásjog úgy, hogy a törvény­nyel egyenlő erejű jogforrási rangot tulajdonított neki. Latin nyelven írták. Először Bécsben adták ki, 1517-ben, első magyar fordítása Weres Balázstól való 1565-ből. öt­venhat kiadásban jelent meg, s ezzel a rekordszámmal ta­lán az összes magyar köny­vek közül a legtöbb kiadást érte el. Ezt követően a magyar ci- vilisztika történetében jelen­tős állomás a. szabadságharc volt. Az 1848. évi XV. tör­vény rendelte el először a Ptk. elkészítését, és az or­szággyűlés elé terjesztést. A szabadságharc bukása azon­ban a program megvalósítá­sát meggátolta. A múlt szá­zad második felében a kora­beli európai burzsoá tudo­mány színvonalára emelke­dett magyar civilisztika mű­velői számottevő erőfeszítése­ket tettek a törvénykönyv megalkotására. ígv 1871 és 1891 között készültek Má- gvarországon résztervezetek. 1900-ban is készült egy ter­vezet. ez azonban szerkezeti­leg nem volt egvséges, és nem is vált alkalmassá rá, hogy a törvényhozás Mániá­ul szoleálion. A további - munkálatok eredménvekéo- pen 19'3-han készült el a kö­vetkező szöveg. Ezt az or­szággyűlésnek be is nváltot­ták. A parlament a terve­zel átvizsgálására bizottságot küldött ki: s ez készítette el az 1915. évi törvényjavasla­tot. amelvet azonban nem fo­gadlak el. A törvénykönyv elkészítésé­nek munkálatai 1922-ben új­ra megkezdődtek. E munka eredménye lett az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat, (Mtj), amelynek célkitűzése az indoklás szerint elsősor­ban az volt, hogy minél kö­zelebb kerüljön „az ezeréves jogfejlődés eredményét alko­tó nemzeti szokásjogunkhoz". A javaslatod az igazságügy­miniszter benyújtotta ugyan az országgyűléshez, de tör­vényerőre emelése Ismét el­maradt. A nagybirtokos osz­tály ugyanis mindvégig ra­gaszkodott a régi kiváltságok maradványait őrző jogintéz­ményekhez. Ragaszkodtak a családi és öröklési jogban meglevő, azokhoz a rendi eredetű megkülönböztetések­hez. amelyekről a törvényja­vaslat indoklása önkritikusan állapította meg. hogy: „az egész müveit világon alapot adnak arra, hogy jogunkat az elmaradottság, a középko­ri színvonal vádjával illes­sék”. Ilyen körülmények között a felszabaduláskor a Magyar Magánjog alapvető anyagát az évszázados, bonyolult, rendszerbe alig foglalható bírói gyakori alkotta. Mind­ez kizárta a jogbiztonságot. A Minisztertanács 1953 de­cemberében az • 514/15/1953 MT számú / határozattal hoz­ta létre azt a kormánybizott­ságot, amelynek feladata volt az első magyar Polgári Tör­vénykönyv megszövegezése. A munka 1957 júniusára ké­szült el. Ezt a kormány 1957. szeotember 13-án kelt 3402/ 1957. számú határozatával bocsátotta .társadalmi vitára, majd a társadalmi és szak­mai vita anyagának feldol­gozása után a Ptk 1960. má­jus 1-én lépett hatályba. Az ország első Polgári Tör­vénykönyve megállapította, hogy milyen feltételek mel­lett lehetnek magánszemé­lyek, illetőleg egyes szerve­zetek polgári jogviszonyok alanyaivá, rendelkezett a személyiség polgári jogi vé­delméről, szabályozta a tu­lajdonjog különböző formáit, rendelkezett a szerződések­ről; megállapította a jogel­lenes magatartással okozott károkért való felelősség fel­tételeit stb. Mindezt öt rész­ben, ötvenkilenc fejezetben és 685 paragrafusban szabá­lyozta, keretjelleggel, rendkí­vül világos szerkezetben és egyértelmű, jogi konzekven­ciákkal. A hatálybalépéstől eltelt, közel két évtized alatt lénye­ges változások következtek be azokban az életviszonyok­ban, amelyeket a Ptk. orien­tálni hivatott. Ha nem gon­dolunk másra, csak a gazda­ságirányítási rendszerválto­zásra és a tulajdoni viszo­nyokban bekövetkezett válto­zásokra: a módosítást, a korszerűsítését máris indo­koltnak tartjuk. 1968-ban jog­rendszerünket bizonyos terü­leteken meg kellett bonta­nunk. Méghozzá olyan idő­szakban és olyan körülmé­nyek között, amikor nem volt sem idő, sem lehetőség az új szintézis létrehozására. A jogrendszer megbontása és újbóli „összerakása” közé szükségképpen egy átmeneti időszak iktatód ott. Az átme­neti időszakban szerzett jog- alkalmazói tapasztalatokra alaoozottan olyan következ­tetést vonhatunk le. hogy ma már alkalmas az idő a szin­tézis levonására. Ezt a nemes feladatot vé­gezte az országgyűlés szep­tember 29-i időszaka azzal, hogy a. Polgári Törvényköny­vet módosította, egyes intéz­ményeit korszerűsítette és a jogalkalmazók régi óhaját teljesítette, amikor a gazdál­kodás rendjére vonatkozó legfontosabb jogszabályokat beemelte a Polgári Törvény- könyv anyagába. , X>r. Tímár László Púja Ffiiyost fogadta Waldheim EHSZ főtitkár Púja Frigyes külügymi­niszter az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő ma­gyar küldöttség vezetője pénteken Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárral találkozott és megbeszélést folytattak az ülésszak Napirendjén sze­replő fontosabb kérdésekről. Púja Frigyes külügyminisz­ter az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője szomba­ton New Yorkban találkozott Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszterrel. Megbeszélé­seiken az országaink közötti kétoldalú kapcsolatokról, idő-' szerű nemzetközi kérdésekről, valamint az ülésszak napi­rendjén szereplő témákról volt szó. Palsszlin ««és kotmányi A palesztin gerillák felké­szültek arra, hogy Izrael újabb támadást intéz ellenük az ENSZ-közgyülés jelenlegi vitájának befejezése után — jelentette ki Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke, a külön­böző palesztin kiadványok szerkesztői előtt tett nyilat­kozatában. A palesztin veze­tő kijelentette: „a legutóbbi dél-libanoni összecsapások­ban aratott győzelmünk nem jelenti a harcok végét. Bizo­nyítékaink vannak arra, hogy az izraeli ügynökök és bej­rúti kollaboránsaik csak az alkalmat várják. Számítani kell arra, bogy a harcok a közgyűlési vita után újra kezdődnek.” Arafat nagy elismeréssel szólt a Szovjetuniónak a pa­lesztin kérdésben elfoglalt álláspontjáról, s kijelentette: „Állandó kapcsolatban ál­lunk szovjetunióbeli bará­tainkkal, s folyamatosan konzultálunk velük. A Szov­jetunió a mi őszinte szövet­ségesünk”. A kairói rádió jelentése szerint Anvar Szadat egyip­tomi államfő pénteken fon­tos üzenetet kapott Iszmail Fahmi külügyminisztertől, aki James Carter amerikai elnökkel és Cyrus Vance külügyminiszterrel Washing­tonban folytatott megbeszé­léseiről tájékoztatta az egyip­tomi államfőt. Fahmi levelének megvita­tására Szadat elnök össze­hívta a nemzetbiztonsági ta­nácsot. Az An Nahar című liba­noni lap szombaton értesü­lést közölt arról, hogy ha a genfi konferencia felújításá­ról jelenleg New Yorkban folyó tárgyalások előrehala­dást hoznak, a jövő héten megalakítják a palesztin emigráns kormányt. A lap úgy tudja, hogy a megalakí­tandó kormányt egy cisz.ior- dániai politikai személyiség fogja vezetni. HÉTFŐ: Megkezdődött az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszaké nak általános vitája. — Dél-Libanonban életbe lép a tűt szünet. KEDD: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter beszé az ENSZ-közgyülésen. — A Szovjetunió és az USA küldött­sége felújítja a tömegpusztító fegyverek új fajtáinak betil tásáról szóló tárgyalásait Géniben. — Késő este sor kerii Gromiko és Carter elnök második tárgyalására. SZERDA: A Szovjetunió határozattervezetet nyújt be aí ENSZ-bc, a nukleáris háborús veszély elhárítására. CSÜTÖRTÖK: Befejeződik Neto elnök moszkvai Iá fogaié, sa. Leonyid Brczsnyev is fogadta az Angolai Népi Köztár saság elnökét. — Leonyid Brczsnyev fogadja Raymond Bar re francia miniszterelnököt. PÉNTEK: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy dönt: ENSZ- megbízottal neveznek ki a rhodesiai helyzet rendezéséből való részvételre. SZOMBAT: Gromiko-nyilalkozal: közelebb került a szov­jet és az amerikai álláspont a SALT-megállapodás ügyében Mi volt a témája a szovjet—francia tárgyalásoknak? Raymond Barre francia kormányfő az úgynevezett nagybizottság, a két ország -.együttműködésének kérdései­vel foglalkozó magas szintű vegyesbizottság ülésére uta­zott a szovjet fővárosba. Tárgyalt szovjet kollégájá­val, Alekszej Kosziginnel és fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is. A francia kormányfő, aki egy­úttal gazdasági és pénzügy- miniszter is, elsősorban gaz­dasági kérdésekről tárgyalt Moszkvában. A Szovjetunió és Franciaország között a je­lenlegi ötéves tervben jelen­tősen növekedett a kölcsönö­sen előnyös gazdasági együtt­működés; a növekedés, az előző ötéves időszakhoz ké­pest 300 százalék. A keres­kedelem, amely francia ol­dalon 200 millió dollárnyi aktívummal zárult, tavaly el érle a 2,3 milliárd dollái forgalmat. A tárgyalásokon Barre mi niszí erelnök közölte: Pari» uránt és földgázt szeretni vásárolni a Szovjetuniótól Szó volt egy félmilliárd dől láros francia szállításról is francia cégek gépeket és be rendezéseket adnának el f tyumeni olajmezők feltárá­sához. Természetesen jó néhán! nemzetközi kérdés is' szobi került; mindenekelőtt azon* ‘beszélgetésen, amelyet Leó- pyid Brezsnyevvel folytatót a francia kormányelnök. / párizsi Le Monde a moszk­vai útról szóló kommentár­jában leszögezte: a Szovjet­unióban pozitívan fogadták í francia külpolitika egyé megnyilvánulásait, az enyhü­lés kérdésében tett állásfog­lalásait. Merre nyílik a fegyház kapuja? (5.) Előítélet ja nk a börtönviselt emberek­kel szemben eléggé általános teret nyei-tek. Előítéleteinket érzelmeinkre építjük, azokból tápláljuk. Tudni és meggondolni, feltárni és cselekedni: ez az, ami még hiányzik. A tényék pedig egyre sürgetőbben cselekvést követel­nek. Már elfogadjuk, már kimondtuk: nemcsak a fiatalkorú, börtönből — pontosabban b ü n te lés vég reha j lás-i in­tézetből — szabadultak szorulnak tá­mogatásra, szervezett segítésre. Az utó­gondozásra a felnőtteknek is szükségük van. N-:n halogathatjuk a szembené­zést sokáig azzal a felfogással, hogy: „Akibe# délig benne volt a kutya, ab­ban délután is benne lesz.” Ítélni, s az ítélettel mintegy felfüggeszteni to­vábbi közünket egymáshoz — egysze­rűbb persze, mint érteni és megérteni embereket, cselekedeteket.; mint jó szándékhoz bizalmat szavazni újra, és ekként is cselekedni. Az 1975. évi ,20. számú törvényerejű rendelet —, mely a bírósági pártfogó felügyeletről is rendelkezik — annak a folyamatnak részeként jött létre és lépett életbe, amely folyamat a fel- szabadulás után egyre nagyobb társa­dalmi rétegeket bekapcsolva arra irá­nyul: mind kevesebben kövessenek el bűncselekményt visszaesőként. Tény, .hogy az erőfeszítések eredményeket is hoztak. Ebben a tevékenységben — a pártfogó felügyelet révén — a bírósá­goknak is nagy szerepet key vállalni­uk. Az ő munkájuk azonban elválaszt­hatatlan ‘a társadalmi éífet jelenségei­től. Mindenekelőtt a tanácsoknak és a munkahelyeknek kell a feladatválla­lásban előre lépni. És a sorrend nem tekinthető cselekvést elodázó vitaté­mának. Szabadulás után — különösen hosz- szabb tartamú szabadságvesztést köve­tően — semmi nem fontosabb, mint­hogy a lehelő legrövidebb időn belül tartozást érezzen valahová a szabadult személy. Ezért folyik már az elbocsátás előtt a munkahelykeresés' a büntetés­végrehajtási intézetek és a bíróság pártfogói tevékenységével. Ezért érte­sítik a lakóhely szerint illetékes taná­csot a szabadulásról. A büntetésvégre­hajtási intézetek a biztonságos őrzés, a szigorú rend. a fegyelem biztosítása mellett egyre többet tesznek azért, hogy az elítéltet felkészítsék a szabadulásra. arra, hogy kilépve a kapun, utat talál­jon: hogy megtalálja a helyét a tár­sadalomban, hogy törvényeink szerint élő állampolgár legyen, vagy azzá vál­jon. Már ezt a munkát is nagymérték­ben befolyásolja az, hogy „kint” mi­lyen háttere van az elítéltnek. Kik, hogyan, hová és mennyire várják? A sátoraljaújhelyi íc'”1 házban talál­koztunk T.-vel, aikit háromszor ítél­tek el eddig, legutóbb két év és hat hónapra. A 3-as számú Volánnál dol­gozott, onnan „vonult be”. Szabadulás előtt a Húsipari Vállalatnak írt, ott akart elhelyezkedni, de levelére választ sem kapott. így a volt munkahelyének írt, hogy visszamenőié dolgozni. „Na­gyon jó szakember, nemcsak csinálja a munkáját, de érti, szereti is. Családi körülményei — a válás — okoztak benne nagy törést Meg fog állni most már, hosszú idejű volt a jelenlegi bün­tetés” — ez volt róla a tömör véle­mény a fegy házban. A.zt már később tudtuk meg, milyen választ kapott T., volt munkahelyétől. A levelet, amelyből az alábbi monda­tok valók, a Megyei Bíróságnak cí­mezték: „Tekintettel arra, hogy a vál­lalatnál a karbantartó szakmunkások létszáma a tervezett szintet meghalad­ta, 1977. július hó 23-i hatállyal lét­számfelvételi zárlat lett elrendelve ... kérjük, hogy szíveskedjenek számára munkavégzés céljából más munkahe­lyet kijelölni.” Félreértés ne essék: a példából nem azt a következtetést akarjuk levonni, hogy a vállalatok, a munkaügyi osz­tályok „alibikereséssel” kívánnak ki­bújni a segítés alól. E példa csak azt mutatja — e konkrét esetben is —, hogy nem minden akadály nélküli az út a büntetés végrehajtási intézetből a munkahelyre. A munkahelyre, ahol ialiaj található, ahol meg lehet, állni, ahonnan el lehet indulni, előre lehe* lépni. A példa ilyen értelmezése per­sze azt sem zárja ki, hogy vállalatok­nál nem lelhető fel az alibikeresés, az elzárkózás, különböző ürügyekkel. Mer1 erre bizony a rendelet megielenése ótr is van nélda. Ma. hazánkban, a szabadságvesztés­ből szabadultak utógondozásáról szól­ja szinte1 senki nem el a ..szé­kesfehérvári modell” felemlegetésé1 Ott, még 3 rendelet, megjelenése előtt. a Könnyűfémmű munkaalkalmat te­remtett, és hirdetett, szállót biztosított éppen azoknak, akiknek a szabad élet újrakezdésében az első lépésekhez a ! legnagyobb szükségük van a segítség­re. Nem késztette őket erre más, mint a bizalom és a segítőkészség. Es mél­tán lehetnek büszkék eredményeikre. Talán megyénkben sem volna időpa- zarlás, alapos vizsgálódás és egyezte­tés után valami hasonló megoldást találni. A tanácsok pedig a lakóhelyi beil­leszkedésben tehetnek többet az eddi­ginél. Mindenekelőtt a társadalmi pártfogó hálózat megszervezésével és működtetésével. Elsősorban a váro­sokban. Mert — s ezt ismételten mond­juk — ez a munka pénzzel, egyszeri vagy rendkívüli segéllyel nem tudható le. (Hogy a társadalmi pártfogók me­gyénkben is — elsősorban az üzemek­ben es a községekben ■— értékes és példamutató munkát végeztek már ed­dig is, arra bizonyíték, hogy az igaz­ságügyi államtitkár tíz, Borsod megyei társadalmi pártfogót részesített az el­múlt év végén elismerésben, jutalom­ban.) Felhívásra, parancsra nem megy az, 'hogy: legyünk jobbak egy kicsit em­berek, törődjünk többel egymással, még mielőtt nem is kérdeznénk egy­mástól semmit. Van azonban törvény, vannak í-endeletek. Azt minden bi­zonnyal okkal és joggal elvárhatjuk, í hogy azoknak érvényt is szereznek a törvényhozók. És igenis: a törvény szi­gorát említjük a megrögzött, a minden segítséget elutasító bűnözőkkel szem­ben. Merre nyílik a fegyház kapuja? — | a kérdést azok érdekébe, tettük fel, i akikben szándék és akarat van a tár- ] sadalom törvényei szerint élő állam- , polgárrá lenni. De kell, hogy ehhez 1 tőlünk is kapjanak buzdítást és segít­séget. Hallgatás helyeit jó szót, elő- 1 ítélet helyett bizalmat. Társadalmunk | vállalt ala" 'lása a bizalom. A biz«- i lom azokban is. akik szem.behelyez- | kedtek már törvényeinkkel, akikre rá- i mutáltunk szótlanságunkkal: bőrtönvi- 1 seit emberek . .. A büntetésvégrehajtási intézetek ka- ‘ púját — igy a fegyházat is — szigorú j rend nyitja az, elítéltek előtt, béfoga- i dásra. A mindennapi — a szabad élet j kapuja — oedig sok esetben még csak , üggyel-bajjal nyílik a börtönviselt em_ 1 berek előtt. Itt a rend még az igazo- j dás helyet keresi szakaszában van. Ta_ i Ián lehetne ennek a rendnek a ki- J alakulását is gyorsítani. Ügy néldául. i hogy mindenki, akinek ebben feladata j van és helye ’an: több bizs'mat sza- , ”azna meg a munkában — n-,azó*'«v u < Tcnagy József ' r t e 1< v t i L e é r a ü e r a t j: i] n v t. L r z r. e ti r d li n z n s h h a n s z V a / e e f. é r 1; r äi é r s t t 1 r t f c 1 1 t 6 f t 1 \ 1 1 1 t 1 í 1 c 1 1 ] ( t 1 í 1 j s 1 rrrr^wa.o.ccrríia) <ra ti- sr w 3 r*• rr’a'- M s"*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom